Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-19 / 20. szám
SZERKESZTŐI üzenetek A brünni A. Zápotocky Üzem dolgozó kollektíváját Munkaérdemrenddel tüntették ki. Hana Zetková munkacsoportja a kitüntetés tudomásulvétele után még örömteljesebben végzi a csavarok ellenőrzését. Jó eredmény A fiatalok hosszú ideig ké- tesznek az eddiginél is nagyobb szültek a járási spartakiádok- sikerek érdekében. A CSISZ ra. Az alapszervezeteink és a Központi Bizottságának hatá- CSISZ járási vezetőségei a rozata értelmében igen komo- testnevelési szövetség járási lyan veszik a sportolásra való bizottságaival karöltve mindent elkövettek a spartakiád sikeréért, pedig nem egy esetben komoly akadályokat kellett legyőzni. Egyik legnagyobb akadály volt a lányok tartózkodó magatartása. Előfordult, hogy igen nagy munkát kellett kifejteni a lányok megnyerésére. A jég mégis megtört és az idei járási spartakiádokon már zömével vesznek részt a leánytornászok. Példa erre a Duna- szerdahelyen megtartott járási spartakiád is. Nemcsak a különböző iskolákban tanuló lányok végezték el a kötelező tornagyakorlatokat, hanem a falusi alapszervezetek leány- tagjai is. Ez biztosította a sikert és már eleve azt is, hogy az egész országban elsőként tarthatták meg Dunaszerdahe- lyen a járási spartakiádot. A somorjai járásban szintén így áll a helyzet. Például a somorjai Slavoj 45 tornásznővel és 20 fiúval vesz részt a spar- takiádon. Hasonló az eset a többi járásokban is. Vajon miről tanúskodik ez a tény? Arról bizony, hogy a CSrSZ széleskörű nevelőmunkája érvényesül az ifjúság sorai között. Arról is tanúskodik, hogy a fiatalok gondtalanabbul élnek, jut idejük a sportolásra és alkalmuk is van erre. A délszlovákiai magyar falvak eddigi elmaradott sportéletének görbéje egyre meredekebben kúszik fölfelé. A fiatalok, főleg a lányok már nem törődnek valami sokat a falusi előítéletekkel, mert bizony néhány évvel ezelőtt még sok esetben gúny tárgya volt a falusi sportoló lány a falu szemében. A merőben megváltozott helyzet egyúttal a falu megváltozott életét is tükrözi. A CSISZ falusi alapszervezetei még további erőfeszítéseket Egyelőre még kihalt az érsekújvári Nyitra-sziget jól kiépített strandja. De neihsokára a kirándulók százai keresik fel a szép táj kedvéért is. nevelést. Ma már az előbbi évekhez- viszonyítva hatalmas előrehaladást tapasztalhatunk a falusi sportélet fejlődésében, éppen a CSISZ alapszervezetek és a helyi testnevelési szövetségek jóvoltából. Minden nagyobb faluban, de a legtöbb esetben a kisebb helyeken is már nemcsak egy sportágat űznek — nevezetesen a futballt — hanem más sportágakból is kiveszik részüket a fiatalok. Természetesen a lányok is megállják helyüket a kézilabda, kosárlabda és az asztalitenisz sportágakban is. A CSISZ járási vezetőségei és alapszervezeteink továbbra is folytassanak hatásos sportnevelést. Különösen a nyári időszak alkalmas erre, amikor nagyobbak a sportolási lehetőségek és a fiatalok szórakozásának alapját képezi a sportolás. A spartakiád kötelező gyakorlatain kívül is szenteljenek időt a tornára. A sportolással színesebbé tehetjük a szervezeti életet, nevelést fejthetünk ki és egészségünket, munkakészségünket is fokozhatjuk általa. — bi — Levelezni, ismerkedni szerelnénk Magyarul beszélő fiúkkal és lányokkal szeretnék levelezni. Szívesen cserélnék színész képeslapot, bélyeget, tájképet. Címem: Horváth Júlia, Tar, Nógrád megye. Szondy György u. 13, Magyarország. Csehszlovákiai fiatalokkal leveleznék magyar vagy orosz nyelven. 17 éves tanuló vagyok. Érdeklődési köröm sport, tánc, bélyeggyűjtés. Címem: Rakol- czal János, Pápa. Március 15. tér 13. sz. Magyarország. Harmadik gimnáziumba járok. Gyűjtöm a színész képeslapokat. E tárgyhoz tartozó témáról szeretnék levelezni magyarul tudó diáklányokkal. Címem: Turbucz Ferenc, Orosháza. Nefelejcs u. 9. Magyarország. Csehszlovákiában élő magyar lányokkal szeretnék levelezni. A levelezés témája különböző lehet. Címem: Juhász Pál, Budapest. XI. Bertalan u. 26. III. em. Csehszlovákiai fiúkkal, lányokkal gyufacímkéket szeretnék cserélni. Bélyeg- és képes- levelezőlap-cseréről is szó lehet. A leveleket magyar, német vagy francia nyelven várom. Életkorom 17 év. Címem: Dö- mösi József, Szeged, Kállay ö. út 6. I. em., Magyarország. Filmről, zenéről, irodalomról szeretnék levelezni csehszlovákiai lányokkal, magyar nyelven. Vasipari tanulmányaimat az idén fejezem be. Címem: Hóman Ferenc, Budapest, VI. Majakovszkij u. 16. II/77. Szenvedélyes színészképgyűj- tő tanulóval szeretnék levelezni, megismerkedni. Közgazda- sági technikumban tanulok, szeretek még sportolni és kedvem telik a zenében. Címem: Fodor Zsuzsanna, Szombathely, Sebes György u. 5. I. em., Magyarország. Fokozott figyelemmel A CSISZ-szervezetek fokozott figyelmet szentelnek a talajjavítási munkálatoknak. A fiatalok a nyitrai járásban is védnökséget vállaltak egy meliorációs építkezés felett és jelenleg a jarokl EFSZ meliorációs építkezésén dolgoznak. A CSISZ-tagok a járás területén szervezett brigádmunka keretén belül egy 250 méteres gátat építenek. Ezáltal egy 30 hektáros halastavat létesítenek és 34 hektár termőföldet nyernek. V. BELGA FÖLDÖN Aachen romos állomásán francia fiatal nyitott a fülkénkbe. Száz márkát akart belga frankra cserélni. Máig se tudom, miért rémült meg annyira, amikor meghallotta a beszédünket. Választ sem várt, eltűnt mint a füst. Bennünket is igen megviselt az út, a szomjúság, vizet hajszoltunk, de az állomáson egyetlen csapot sem találtunk. Viselnünk kellett a sorsunkat. Néztük a romok rozsdás vasgerendáit, a város sérült házait. „Légiriadó Aachen!" — csengett a fülünkben a második világháború jól ismert riadójelzése. De gyakran hallottuk akkor! A nyomai most itt előttünk me- redeznek az égnek. Angol és amerikai bombázók munkája. A vámvizsgálat rövid, forrná- 'is. Belgium is, Nyugat-Német- ország is tagja a nyugati vám- •miónak. Csak az útleveleket ellenőrzik. Végre lassan kidöcög velünk az öreg gőzös a sötét, nyirkos peronok közül, Hegyek, erdők, legelők közt, alagutakon át rohanunk. Elhagyott házak, romok, világítanak a hegyoldalakon. Néha feltűnik egy-egy kutyás, zöldruhába bújtatott német határőr, aztán belga területre érünk. Hosszabb ideig Liege-ben időzött vonatunk. Itt szakadt el tőlünk utolsó földink, egy cseh asszonyka. Rokoni látogatóba jött. Megígéri, visszafelé várni fog. (Szavát pontosan betartotta.) Az állomáson van időnk a nézelődésre. Üj kísérőnk Marianne, belga munkáslány, lelkesen magyaráz: — A várbsnak ma körülbelül 350 ezer a lakosa. Fontos stratégiai hely, igen jelentős iparral. Fegyvergyártása, vas-, gép-, papír-; üveg- és vegyiipara nagyon fejlett. Több egyetem, főiskola, működik itt. A város híres székesegyháza ott meredez előttünk a kopasz hegytetőn Nevezetes a város több régi hídja és nagy piactere is. Minden itt van egyrakáson. Szén, vas, és ipar. A magaskemencék és vaspörkölők füstöt okádnak a kéklő égre. Belgium egy főre eső acéltermelése első a világon, messze maga mögött hagyva az Egyesült Államokat. A brüsszeli Notre Dame székesegyház És ebben nem kis szerepet játszik ez a város. A nagy tradíciöjú ipar és a város püspöksége nehezen fért össze az idők során. De a felkelések, lázadások leveréséhez mindig akadt erős segítője a püspöknek. Ma is elsősorban németek itt a nagyvállalkozók. Az elhanyagolt német kézen lévő szénbányászat csak idegen, mindenre kapható és főleg tájékozatlan munkást alkalmaz. Belga oda dolgozni nem megy. A németek úgy az első, mint a második világháborúban megszállták a várost. Hiába voltak hatalmas erődjei, hiába volt fejlett védő berendezése. A hódító bevette őket. Ismét helyet foglalunk az indulásra kész vonatban. — Csókolnijó! Csókolnijó! — Csők! — Csők! — kiabálják a csokoládéárusok és jóérzéssel mosolygok magamban. Lám, itt is tudnak magyarul. Ez a tájszólás legalábbis egészen hasonlít a magyarhoz. Csak legalább valami helyes kislány kiabálná ilyen hével, hogy: csókolnijó, csók, csók. Áthaladunk a Maas hídján, lassan elmaradnak mögöttünk a hegyek, füstölgő gyárak, üzemek, sík vidékre érünk. A száz kilométerrel vágtató villamosvonatból szinte lehetetlen fényképezni. A szép, zöld határban elszórt tanyákból csak kusza vonalak maradnak a fényképen. Ezen a vidéken szinte nincs falu. Tanya, uradalom, egymást éri. Az ember előtt szinte hihetetlen, hogy Hollandia után Belgium a legsűrűbben lakott ország. Egy négyzetkilométerre 293 lakos jut a mi 105 lakosunkkal szemben. Csak délután érkezünk Belgium fővárosába, Brüsszelbe. A szétszórt gyárak és ipari telepek között az össze-vissza futó sínhálózaton már lassan haladunk. A külvárosi megálló után befutunk a főpályaudvarra. A modern alagútkijárón egyszerre belecsöppenünk a nagyváros zúgó forgatagába. Senkinek sincs kedve villamosra ülni. Gyalog haladunk, lassan nézelődve, végig a Boulevard Anspach széles útján. A járdákat jóformán teljesen elfoglalták az egymás mellé sorakozó kávéházak apró kert helyiségei. Vasárnap van, az emberek limonádét, sört, coca-colát szür- csölve üldögélnek, pihennek. Mindenhol hatalmas mozireklámok kötik le az ember figyelmét. A mellékutcákban autók sorakoznak a járda mellett. Pár perc alatt ott vagyunk a Place de la Bourse-n. Ez a város szíve, közepe. A börze klasszikus épülete körül egymás hegy én-hátán újságosbódék, a járdákon rikkancsok kínálják az újságokat, képes magazinokat. Befordulunk a R. J. van Praet szűk utcájába. Kétoldalt apró expresszök, kis vendéglők félhomályából álmosság árad a forró utcára. Itt már kevés a vendég. Végre megérkeztünk szállásunkra, a Demokratikus Világ- ifjúsági Szövetség Ifjúsági Szállodájába. SZŐKE JÓZSEF Gábriellé partizánlány szobra. A németek ölték meg. Itt a tavasz teljes pompájában, minden szépségével. Ne csücsüljünk tehát otthon, használjuk ki a vasárnapokat, szabadságunkat, vessük magunkat a természet lágy ölébe! Hiszen Szlovákia fővárosának olyan gyönyörű a környéke, a közeli hegyek és berkek oly pazar bőkezűséggel klnálgatják bájaikat, hogy sok más város lakosai bizony boldogok volnának, ha ilyen meseerdők tőszomszédságában élhetnének. „Annyira el vagyok foglalva, hogy nincs időm kirándulni“ — halljuk innen is, onnan is. De ez a kifogás - legalább is Bratislavában - nem helytálló. Szocialista társadalmi rendünk gondoskodott és gondoskodik arről, hogy minden dolgozónak elég ideje maradjon pihenésre, üdülésre és szórakozásra. Azoknak azonban, akik túl kényelmesek vagy „úgy be vannak fogva“, hogy egész- vagy félnapi kirándulásra nem futja idejükből, feltesszük a kérdést: hetenként legalább egyszer csakugyan nem tud vagy nem akar magának két órát szakítani tüdejének „szellőztetésére" ? Fővárosunk előnyös fekvése, közúti villamos- és motoros járműveinek messze elágazó hálózata ugyanis oly „közel hozza“ a természetet, hogy nem is két óra leforgása alatt élvezetes, nem fárasztó sétát tehetünk a szemnek is jóleső zöldben. íme néhány „recept“: A 6-os jelzésű villamossal a ligetbe utazunk és a híd alatt áthaladva elindulunk Ovsiste (Zabos) irányában. A volt Hu- ber-féle vendéglőnél jobbra kanyarodunk, ahonnan mér virágba borult rétek és lombosodó fák között folytatjuk utunkat. Magunk mögött hagyjuk az erdészlakot és kijutunk a Sta- ry háj (öliget), nevű telep peremére. Itt van a 27-es jelzésű autóbusz végállomása, amelynek kora reggeli és délutáni járatai egyenesen a városba visznek vissza. Az egész kiruccanás, beleszámítva az utazást, kényelmes járás mellett sem tart tovább száz percnél. Készkiadás: egy korona húsz fillér, zsákmány: egy csokor mezei virág és szerencse esetén egy negyed kiló finom kucsmagomba (Morchella). Aki nem barátja a síkságnak, 16 óra 25-kor felszéllhat a most átmenetileg a Nemzeti Színháztól induló 33-as jelzésű autóbuszra,'amely húsz perc alatt kireplti az erdős hegyektől övezett Vaskutacskára. Ott kö- rülsétálgathatja a festői szépségű tavakat vagy kedve szerint bebarangolhatja a sűrű erdőket, ahol több őzcsalád tanyázik. A bájos völgykatlan vetélkedik a Magas-Tátra tóvidékének természeti szépségeivel. Akinek nincs több ideje, 17 óra 55-kor felszáll a következő autóbuszra és 18 óra 20-kor, nem egészen két óra múlva ismét bent van a városban. Vasárnapi kirándulók lelkes csoportja a Bratislava melletti hegyekben. És senki sem megy haza üres kézzel, mert a Vaskutacska és a Zergehegy vidékén nyár elején sok az erdei szamóca és málna, később a bodza, földi szeder, som és csipkebogyó (hecserli). Mindegyikből nagyszerű befőttet vagy gyümölcsízt készíthetünk. Gombát egészen késő őszig, még novemberben is szedhetünk, ehetőt és mérgeset is. Ezért csak az szedjen gombát, aki holtbiztosán meg tudja különböztetni annak nagyon is csalóka, gyakran életveszélyes válfajait. Minden jeles tulajdonsága mellett fővárosunk hátránya a szeszélyes, néha percenként változó időjárás. Ezért — főleg tavasszal és ősszel — vigyünk magunkkal valami köny- nyű, összerakható esőköpenyt. Cipőnk ne csak kényelmes, hanem vízhatlan is legyen, mert a fű néha még délben is harmatos, egy-kettőre átázik a lábunk és kész a meghűlés. Nyáron ne vigyünk magunkkal könnyen romlandó vagy olvadó elemózsiát, inkább száraz ételt. Felhűlés veszélye- nélkül általában csak azokban a hónapokban üljünk le a földre, padra vagy fűbe, amelyekben nem fordul elő az „r“ betű, tehát csak május, június, július és augusztus havában. Végül pedig szívleljük meg a gyakorlott hegymászók Íratlan törvényét: hegynek felfelé hosszú, kimért és lassú lépésekkel haladjunk, ne énekeljünk, ne tereferéljünk és főleg ne dohányozzunk közben, hogy tüdőnket kíméljük. Lefelé viszont rövidebb, szaporább léptekkel igyekezzünk, hogy elkerüljük a kellemetlen „térdcsuklást“. A kirándulás gyönyöreit és kellemetességeit azonban tényleges anyagi haszonnal is párosíthatják a diákok, nyugdíjasok vagy szabadságon levő dolgozók. Eltekintve a szamócától, málnától, a sokféle gombától, amelyből a legizletesebb ételek készíthetők, még pénzt is kereshet a kiránduláson, aki huzamosabb ideig ráér: százakat, sőt ezreket! Ha hihetetlenül is hangzik, mégis így van. Hazánkban ugyanis úton-útfélen vadon terem rengeteg olyan gyógynövény, amely egyrészt gyógyszergyártásunk nélkülözhetetlen ányaga, másrészt keresett kiviteli cikket képez. A gyógynövények begyűjtésével nemcsak köztársaságunk deviza- készletét gyarapítjuk, nemcsak beteg embertársaink szenvedését enyhítjük, hanem készpénzért megveszi őket bárkitől a „Gyógynövények" kér. felvásárló vállalata, Bratislava, ul. Cervenej armády 65-ös szám, telefon: 247-39. A vállalatnak magyarul is beszélő előzékeny dolgozói egyúttal árjegyzékkel és felvilágosítással szolgálnak, milyen növényre van szükségük, melyik hónapban, a nap melyik szakában kell szedni, hogyan szárítandó stb. Ha most azt vesszük tekintetbe, hogy akár a Csallóközben, akár fővárosunk közvetlen közelében mily rengeteg réti here, galagonya, gyermekláncfű vagy pipacs burjánzik, mely utóbbinak ép szirmaiért például negyven koronát fizet kilónként a vállalat, vagy hogy annak kimutatása szerint egyeseknek háromezer koronát is kifizettek egyetlen idényre, talán gondolkodóba esnek azok a megrögzött otthonülők vagy kocsmahösök, akik minden szabad idejüket „zsugázással“ töltik .bűzös lebujökban és megszámlálhatatlan „rövid itallal“ űzik el unalmukat. K. H. • Az Új Ifjúság legutóbbi számában foglalkoztunk a Szolidaritás Alapra való gyűjtéssel. Hírt adtunk, hogy a párkányi járás alaposan elmaradt és csak 500 koronát írhatunk gyűjtésének számlájára. Most azonban változott a helyzet és a bírálat hatására minden erejüket megfeszítve munkához láttak a párkányi járás CSISZ-tagjai. Az eredmény nem is maradt el. A mai napig több mint 6000 koronát gyűjtöttek. Kovács Lajos, Rimaszombat. sí Írásodat leközöltük. További 31 beszámolóidat várjuk a rima- rí szombati fiatalok tevékenységéről. m Két barna lány jeligére: A s* képeket Bratislavában megsze- rezhetik. Bizonyára megtalálják e erre a megfelelő módot. 9Türelem jeligére: Nyugodtan ci forduljon az illetékes járási n< nemzeti bizottság V. ügyosztá- a lyához, ott majd aprólékos fel- m világosltást kap. bt Brída Erzsébet, Komárom: re Forduljon a helyi nemzeti bi- ki zottsághoz, valamint a közbiz- el tonsági szervek járási parancs- F< noksághoz (Verejná bezpeS- Iá nőst). Az ügyét bizonyára elin- bt tézi. vs
