Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-19 / 20. szám
A répaegyelés nem könnyű feladat, de a fiatalok ezt az aránylag fárasztó munkát is jókedvvel végzik. Juhász Piroska a gombai állami gazdaság Csörgő részlegén 10-11 ár cukorrépát egyel ki naponta, s mint az ifjúsági munkacsapat vezetője valótlan jó példát mutat a többieknek. Teljesítik a határozatokat A bratislavai kerületben a nemzeti bizottságok nagy figyelmet fordítanak a CSKP KB- nek az iskolarendszer kiszélesítéséért hozott határozata teljesítésére. A nemzeti bizottságok igyekeznek bevonni a lakosság széles rétegeit az iskolák építésébe. Több iskolát építenek az „Z“ akció keretében is. Jelenleg a kerület minden falusi iskolájában két váltásban tanítanak, mivel kevés a tanterem. A kerületi nemzeti bizottság új terve alapján a harmadik ötéves tervben annyi tantermet létesítenek, hogy minden faluban megszűnik a két- váltásos tanítás. E terv valóra- ^ váltása megkívánja, hogy 300 új iskolát építsenek 67 225 tanuló számára. Az iskolák építése már folyamatban van. Ez év szeptember elejéig 20 iskolát adnak át rendeltetésének és 1960 szeptember elsejéig további 30 új iskolában kezdődik el a tanítás. Az épülő iskolákat könnyű panelből építik és teljesen megfelelnek a modern követelményeknek. Egy-egy iskola kéthektárnyi területen épül és az épület körül kert, valamint sporttelep lesz. Természetesen nem hiányzik majd az étterem, a politechnikai képzést elősegítő műhelyek és a tornaterem sem. A bratislavai kerületben már ebben az évben hatvan 8-éves középiskolát 9 évessé bővítenék ki. Ezenkívül mindent megtesznek annak érdekében, hogy 1961-ben minden ezer lakost meghaladó községben 9 éves iskola működjön. így valóban elmondhatjuk, hogy a brati&fa- vai kerület nemzeti bizottságai valóra váltják a párt határozatait. A kiváló minőségért Nemzetgazdaságunk fellendülése a külkereskedelem állandó emelkedését is számításba veszi. A külkereskedelem az 1958-as évvel szemben 16.8 százalékkal emelkedett. Ipari termékeinket az egész világon jól ismerik és mindenütt dicsérik, Ma már nehezen találunk olyan országot a világon, ahova termékeink el ne jutnának. Az exportra dolgozó üzemekben a fiatalok is mindent elkövettek, hogy idő előtt teljesítsék a tervet, komplex-brigádokat szerveztek és jó minőségű termékekkel harcoltak üzemük hírnevéért. A kiváló eredmények ellenére sok üzem mégis lemaradt a terv teljesítésében és főként a minőség, a technikai kivitelezés és a választék tekintetében nem felelnek meg a követelményeknek. Az áru csomagolása is sok kívánnivalót hagy hátra, de a minőséggel is gyakran elégedetlenek voltak a külföldi vásárlók. A CSISZ-szervezet — mivel tisztában van a külkereskedelemre váró feladatok fontosságával — kezdeményezően hozzálátott ahhoz, hogy a zsolnai Slovena üzemben megszervezi a „Jó minőségű termelés negyedévét“. A CSISZ összüzemi vezetősége a pártszervezettel és a FSZM bizottságával való előzetes megállapodás után az 1959- es év második negyedévét „A kiváló minőségű termelés negyedévének“ jelentette ki. Azt akarják elérni, hogy eltávolítsák azokat a hibákat, amelyek gátolták a minőségi termelési terv teljesítését és megzavarták a technológiai fegyelmet. Azt akarják elérni, hogy a külföldi vásárlók kevesebb kifogást emeljenek és ezenkívül 54 800 koronát szeretnének megtakarítani. Kiváló minőségű árut termelő nyolc komplex munkaszalagot szerveznek. Két ilyen munkaszalag már működik is. Az a feladatuk, hogy az egész üzemben csakis a százszázalékosan kifogástalan jó minőségű termékeket fogadják el. A CSISZ összes alapszervezetében megbeszélték „A kiváló minőségű termelési negyedévvel" kapcsolatos kérdéseket. Például a szövődében arra kötelezték magukat, hogy 90 százalékban csakis kiváló minőségű fonalat készítenek, és az 1958-as évvel szemben a száz méterre eső 13.6 százalék se- lejtet 12.6 százalékra csökkentik. A sodróműhelyben 98 százalékban kifogástalan munkát végeznek, a himzőműhelyben pedig az 1958-as évvel szemben 100 méternél 3,5 százalékról 3 százalékra csökkentik a hibák számát. A többi munkahelyeken is kötelezettségeket vállaltak. Svobodová elvtársnő ifjúsági kollektívája a hímzőműhelyben elhatározta, hogy versenyre indul a Szocialista Munkabrigád címért. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a versenyt valóban komolyan veszik. Márciusban a százszázalékosan kiváló minőség betartása mellett 126.1 százalékra teljesítették a tervet. A termelés közben elvégzett ellenőrzés folyamán a megengedett 40 darab helyett csak 16-ot kaptak vissza. A Serjansky elvtárs vezette komplex-brigád 10 nappal csökkentette a tervezett szállítási határidőt, és ezzel 17 117 koronát takarított meg. A kollektíva tagjai állandóan emelik szaktudásukat és tevékenyen részt vesznek „Az ifjúság szaktudása emelésének éve“ keretén belül rendezett tanfolyamokon és szakmájukon kívül még egy szakot tanulnak ki. Sikeresen felkészülnek a szakminősítési vizsgákra is. Politikai tudásukat a „Tanulunk a pártról“ körben bővítik. Kötelességük teljesítésével, példás magatartásukkal jó példával járnak elől az üzemi ifjúság előtt. Az üzemben 25 ifjúsági kollektíva dolgozik, az esztergályosok ifjúsági műhelyében egy komplex-brigád működik, és ezenkívül egy ifjúsági munkacsapat elvégzi az általános javítási munkákat is. Nem is létezik olyan CSISZ-szervezet, ahol ne dolgozna ifjúsági kollektíva. A VII. VIT tiszteletére Közeledik az iskolaév vége és a kerületi, valamint a járási nemzeti bizottságokhoz egyre gyakrabban érkeznek levelek a szövetkezetek vezetőitől, akik közép- és főiskolát végzett szakembereket kérnek. Ez nagyon örvendetes jelenség, mert a múlt években bizony még nem egy szövetkezet idegenkedve fogadta az ifjú szakembereket. Ügy látszik végképp eltűnik a bizalmatlanság, és az ifjú szakemberek kellő megértésre és megbecsülésre találnak a szövetkezetek vezetőinél. A mezőgazdaságban nagy szükség van szakemberekre. Szükség van tanácsaikra, útmutatásaikra, a termelésbe való aktív bekapcsolódásukra. Hogy milyen károk származnak a hozzánemértésből és a nemtudásból, azt legjobban maguk a szövetkezetek vezetői tudják. Különösen szemléltető példa erre az utóbbi időben sertésállományunk helyzete. Tudjuk, hogy helyes etetéssel és megfelelő takarmányozással 200 — 220 nap alatt 100 kilósra hizlalhatunk egy sertést, viszont nálunk a 100 kg elérésére 300 napra van szükség. Most már, ha kiszámítjuk, hogy 100 nap alatt mennyi takarmányt használunk fel, amit rendes körülmények között megtakaríthatnánk, hatalmas összeget kapunk. És miért van ez így? Azért, mert sok szövetkezetben rendszertelenül etetik a sertéseket és helytelenül válogatják indított versenybe 682-en kapcsolódtak be. A CSISZ alapszervezetei versenyben állnak az SZLKP alapszervezetének vándorzászlajáért és a CSISZ járási vezetőségének fesztiváli vándor-mandátumáért. A CSISZ összüzemi vezetősége kéthetenként jön össze és most azt a javaslatot tette, hogy brigádot szervez, amely elvégzi az üzem körüli kerítés felépítését és 12 000 korona értékű vashulladék számára raktárt létesít. A feladat teljesítése után 3000 koronával emeli a 733 000-es számú bankszámlán összegyűjtött összeget, és még tanulmányi kirándulások megrendezésére is marad pénzük. Az üzemi építkezési akció keretén belül részt vesznek a lakásépítésben is. A fiatalok négy lakást kapnak. Az összüzemi vezetőség, valamint a CSISZ 53 alapszervezetének vezetősége biztosítja, hogy a „Jóminőségi termelési negyedév“- vel összefüggő feladatokat teljesítik. f A fiatalok mindent elkövetnek, hogy az üzem lényegesen emelje a termelés minőségét és a külföldre szállított áru öregbítse a csehszlovákiai árucikkek jó hírnevét. V. BARTOSOVlC össze a takarmányt. Ha az ilyen szövetkezetben jobban körülnézünk, rendszerint azt látjuk, hogy nincs, aki tanácsot adjon az etetőknek — nincs megfelelő tudású szakember. Jóval több szakemberre volna szükségünk. Hazánkban minden 92 szövetkezetre jut egy mezőgazdasági mérnök és minden 6 szövetkezetre egy középiskolát végzett szakember. Ez a mi viszonyaink között, ha figyelembe vesszük az előttünk álló feladatokat, kevés. Bár ebben az évben 250 mezőgazdasági főiskolát és 800 középiskolát végzett ifjú szakemberrel bővül az EFSZ-ek és állami gazdaságok szakember létszáma, ez a szám még távolról jem tünteti fel a szakember hiányt. Éppen ezért a szövetkezetek vezetői ne csak igényeikkel jelentkezzenek, hanem ők maguk is sokkal többet törődjenek a saját soraikból kikerülő fiatalok iskolázásával. A CSISZ falusi szervezetei pedig hassanak oda, hogy legjobb és legszorgalmasabb tagjaik iratkozzanak be távtanulásra a komáromi vagy a leleszi mezőgazda- sági technikumra. ® Brno vasútállomását kiépítik és mindenütt idegen nyelvű feliratokat helyeznek el. Az üzletek személyzete idegen nyelveket tanul, a színházik. és szórakozó helyek gazdag kulturális programra készülődnek. A mezőgazdaság és a szakemberek A nagymegyeri járásban az állami gazdaság gólyási osztályán csak jót hallani a fiatalokról. Anyalai elvtárs, a gazdaság vezetője az állatállományt s ezzel kapcsolatban főleg a fiatalokat dicséri. Van is miért. A múlt hónapban még csak hat-hét liter volt a fejési átlag, s ma már a 10 liter körül jár. Nyílfa János, az egyik legjobb fiatal fejő 200 — 220 liter tejet fej naponta s a darabonkénti napi átlaga 12 liter. Mindjárt utána következik Mi- kus Gyula 11 liter napi fejési átlaggal. Ezek a fiatalok nemcsak az osztály, hanem az egész gazdaság legjobb dolgozói közé tartoznak. A növénytermelésben dolgozó fiatalok igyekeznek betartani az agrotechnikai határidőt, hogy emelkedjenek a hektárhozamok. Pifkó Magda, Kucsera András, Nagy Károly, Udvari Ferenc, Kucsera Ilonka, a traktorosok közül pedig Bíró Mihály, Blaskovics Gyula, Bot Lajos és még többen mások a legjobb dolgozók közé tartoznak. Jó munkát végez a CSISZ- szervezet is. 7 MARTINCSEK RUDOLF Cipésznek lyukas a cipője — véli a közmondás — és bizony nem egyszer találkozunk erre való példával. A tornaijai mezőgazdasági technikum diákotthonának udvarán ez a népi szólás azonban elveszti varázserejét: gondozott virágágyak élénk színekkel sugározzák, hogy gondozóik szakemberek a javából és nem rejtik véka alá azt, amit az iskolapadban megtanultak. A múlt hónap végén a diákok tavaszi takarítást rendeztek. Az otthon udvarén megtelt fürge járás-keléssel, munkazajjal és vidá*i hangokkal. A fiúk a nehezebbét vállalták: vágott követ talicskáztak a sétányokra, a lányok az udvar hátsó részéről gyökeres gyepsávot szedtek fel s ezzel övezték körül a virágágyakat. Mások árvácskát, kéknefelejcset, palántáztak vagy vizet hordtak a földbe tett virágokra. Amint képeinken is látható, nem volt hiány a szorgalomban és lendületben. Az udvar néhány óra alatt olyan szép, olyan rendezett lett, hogy öröm volt nézni. (-trik) Híradás Gólyásról D élután két ára. Pontosabban néhány perc múlva lesz kettő. Reménytelenül esik immár reggel óta az egyhangú áprilisi eső, csend és mozdulatlanság mindenfelé. S ekkor megszólal a gyár szirénája. Roppant hangja élesen hasít a magasságokba s elnyúlik kéjjel, méltóságosan a mozdulatlanságba dermedt világ fölött. S íme, a süvítő hangra reccsen a csönd. Itt is, ott is felbukkan egy-egy alak, megharsan egy-egy szó, kacaj vagy káromkodás, s nem telik bele két perc, megtelik a gyárudvar sürgölődő emberekkel. Vége a műszaknak, Zuhognak végeláthatatlan sorokban a tömegek: lányok, fiúk, fiatalok, öregek, apák, anyák, munkások, mérnökök, hivatalnokok. Bizony sok ember dolgozik a füleki Kovosmaltban. A délelőtti műszakra több ember jut, mert a hivatalnokok többnyire ilyenkor dolgoznak. Háromezer ember egy tömegben: micsoda erő! S ebből hétszáz fiatal. Vagyis az egynegyede. • * * Hogyan lehet ennyi embert összetartani. Hogy lehet elérni, hogy egy ilyen hatalmas üzem dolgozói necsak munkalehetőséget, megélhetést lássanak a gyár.F fis ián, ahogy tíz, vagy húsz évvel ezelőtt tették volna, hanem otthonuknak, életüket szebbé, jobbá, vidámabbá tévő közösségnek tekintsék, s egyáltalán meg lehet-e ezt csinálni? Erről vitatkozunk Fukasz László meg Anderkó Zoltán élvtársakkal, az üzemi CSISZ-szervezet elnökével, illetve politikai felelősével. — Hát megcsinálni meglehet, hiszen ez a szocialista társadalomnak egyik legfontosabb feladata — mondja Fukasz elvtárs, de azt is el kell ismerni, hogy nem könnyű feladat ez. — Hogy állnak ezen a téren d füleki fiatalok? — Sajnos, elég rosszul — mondja Anderkó elvtárs, mert nálunk nem valami nagy tekintélye van a CSISZ-nek, akinek mindezt irányítani kellene. A vezetőség, de nem is az üzem vezetősége, inkább az egyes részlegek mesterei, valami szükséges rosszat látnak benne, aminek meg kell lennie, de amire szükség nincs. Pedig van itt még számos tennivaló. Amint kitűnt, a 700 fiatal közül eddig csupán 400 van beszervezve. A többi 300 meg szabadon. A CSISZ-nek van egy kul- túrcsoportja: zenekar, táncosok, t és a énekesek. Felléptek mar egynéhány esztrádmüsorral Füleken és a közeli falvakban, dehát ez még mind kevés. « • • A Kovosmalt egyik legszebb részlegében, a zománcozóban dolgozik Brozman Erzsébet. Aprótermetű, madárcsontú szőkeség. Az ember csak nézi és csodálkozik, hogyan tud ez a kicsiség létezni ebben a robajló, csattogó, csengetyűző minden- ségben. Brozman Erzsébet falusi lány, a négy kilométerre eső Bénáról jár be naponta a gyárba. — Miért? Nincs talán munka Bénán? — Dehogy nincs, sok is. De hát csak jobb a gyárban, mint a nagy melegben kint a földeken. A kereset is jobb, meg aztán mégis csak más dolog falusi lánynak lenni, vagy városinak. Mindezt így mondja, minden álszemérem nélkül s látszik rajta, hogy nem érez ö ebben semmi kifogásolnivalót. — Hogyan került a gyárba? — Még 56-ban, ahogy elvégeztem az iskolát. Édesapám meghalt, kellett a pénz. Volt egy kis földünk is, azt beadtuk a szövetcél kezetbe. Anyám most is ott dolgozik, én meg eljöttem ide. Havi keresete ?00 korona. Meg van vele elégedve? — Nem nagyon. — Mire gyűjti d pénzt? — Bútorra. Épp a jövő hónapban akarjuk megvenni. De nehogy azt higyje ám, hogy azért, mert már férjhez megyek. Csak hogy meglegyen. Szabad idejében kézimunkázik, moziba jár, néha olvas. Nagyon szeret sétálni és kirándulni is, de legjobban táncolni. Nemcsak a mulatságokon, hanem a bénái tánccsoportban is, 'mert annak is tagja. Egyet említ még: a rekreációt Marianské Lázné-ban. Három hétig volt ott a múlt nyáron. — Szép volt? — Gyönyörű. — Elcsavarta egy pár fiúnak a fejét? — El bizony. — Hánynak? — Azt már nem mondom meg. * * * Denke Ágoston, a Kovosmalt ~ legfiatalabb technikusa. Tizenkilenc éves mindössze, a múlt nyáron került a gyárba. Szepsiböl származik, s tavaly végezte el Kassán az ipariskolát, jóképű, izryos gyerek ez d Benke Öcsi. Azt mondja nekem este, amikor már egy-két pohár után jó barátok lettünk: — Ugye, mikor megláttál, nemigen gondoltad, hogy technikus vagyok. — Hát nem nagyon. — Azért, mert éppen dolgoztam. Tudod, brigádban voltunk, meg még éjszakára is megyünk, mindnyájan a hivatalnokok. A VIT-re gyűjtünk. Tizenötezer koronát ajánlott fel a füleki gyár a VIT-alapra. Ezért a brigád. A gyűjtés háromféleképpen történik: 1. gyűjtés, 2. önkéntes felajánlás a fizetésből. 3. túlóra vagy brigád. Hát erre az alapra brigádozik most Benke Öcsi. — De nehogy azt gondold, hogy csak ilyenkor veszem föl az olajos ruhámat. Nem félek én technikus létemre sem a fizikai munkától. Sót, azt szeretem csak igazán. Főleg a gépeket, motorokat. Tudod, az én apám sofőr volt. aztán már gyerekkoromban megszerettem a motorozást. Benke Öcsi internátusbán lakik. Alapfizetése 1090 korona. Ebből 500 haza, a többi koszt, szállás, szórakozás. Szabad idejében olvas, sportol, motorozik. Egy nagy szenvedélye van még: a fényképezés. — Neked mi a véleményed az Üzemi CSlSZ-rgl?, — Az, hogy sokkal jobb is lehetne, pedig mast sem a legrosz- szabb. Én is úgy gondolom, hogy több segítségre lenne szükségünk az üzem részéről. Olvasóterem, új, tágas klubhelyiség, több szórakozási lehetőség, tudományos és politikai előadások — mindez bizony még hiányzik nálunk, * * * S a végén még egyszer Ándér- kó Zoltán: — Tudja, az itt a legnehezebb, hogy a régi emberek épp azt nem akarják megérteni, hogy a szocializmust nemcsak a jő megélhetésnek s a telihasnak, hanem a kulturált, szocialista emberhez méltó életmódnak is jellemeznie kell. Ök csak a gyárat meg a munkát látják, s ami azon kívül esik, az már nem tartozik rájuk. Nohát mi meg épp ezt nem akarjuk. Mi azt akarjuk, hogy a mi üzemünkben minden dolgozó jól érezze magát, hogy a mi üzemünkben minden fiatal otthonra találjon. Ügy mint Brozman Erzsi meg Benke Ágoston. Persze, hogy ez így legyen, addig sokat kell még dolgoznunk, vitatkoznunk, veszekednünk. Sok türelem, megértés és jóakarat szükséges ehhez. Dehát azért vagyunk mi itt, hogy mindez meglegyen. CSELÉNYI LÁSZLÓ
