Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-19 / 20. szám

A két német küldöttség részvételét a genii külügyminiszteri tanácskozáson bőségesen kommentálja a világsajtó. A nyugati lapok ezzel kapcsolatos állásponjára jellemző az AP hírmagya­rázata, amely azt hangsúlyozza, hogy genfi hivatalos nyugati körökben senki sem próbálja tagadni azt a tényt: a Német Demokratikus Köztársaság megjelent a nemzetközi diplomácia porondján. A nyugati szemleírók persze még csak nem is igye­keznek tagadni, hogy az NDK küldöttségének részvétele az értekezleten nem vág bele a Nyugat előzetes terveibe. A svájci Bund értékelése szerint „nem lehet teljesen elkerülni azt a benyomást, hogy az értekezlet második napja a Nyugat hát­rányára zárult". Hasonló hangnemben ír a Tat, amikor megál­lapítja, hogy „Nyugat-Németországnak minden oka meg van a rosszkedvre". A. F. Favorszkij: „A békéért". Linóleummetszet. Baj van a papokkal Sok a kiugrás Lombardi olasz jezsuita atya a napokban statisztikát tett közzé, amelyből kiderült, hogy mindinkább csökken azoknak a fiataloknak a száma, akik a papi pályát választják. Sőt, az is kiderül ezekből az adatokból, hogy minden tíz pap közül egy hátat fordít az egyházi hivatás­nak, megnősül és elhelyezkedik a világi életben. Számítások szerint Olaszországban mintegy hatezer „kiugrott" pap él. A Vatikán véleménye szerint a papnak jelentkező fiatalok számának nagyarányú csökke­nését elsősorban az okozza, hogy a fiatalok nem tudnak megbarátkozni a nőtlenség gon­dolatával. Megállapították azt is, hogy a papok legnagyobb része szí­vesen venné az egyházi törvé­nyeknek olyan értelmű megvál­toztatását, hogy a jövőben a katolikus papok is köthesse­nek házasságot. A papi nőtlen­ség, a cölibátus eltörlését te­kintélyes egyházi hatóságok kérték már a pápától. Feltin francia bíboros annak idején XII. Pius pápának javasolta e reform végrehajtását. A sta­tisztikák világos beszéde arra késztette már XII. Piust is. hogy behatóan foglalkozzék a problémával. Az utóbbi években pedig a papnak jelentkező fiatalok száma is oly mértékben csök­kent, hogy ismét felvetődött a papi nőtlenség megszünteté­sének kérdése. Ezzel kapcsolat­ban emlékeztetni kell arra, hogy a római katolikus egyház­ban a papok nőtlenségét egy­házi törvény rendeli el, amely­nek megváltoztatását pedig mind több pap, egyre erélye­sebben követeli. Ennél sokkal figyelemremél­tóbb a moszkvai lapok kom­mentárja az értekezletről: Naumov, a Pravda genfi tudósí­tója megjegyzi, hogy a nyugati hatalmak, amelyek hosszú ideig hallani sem akartak a Német Demokratikus Köztársaság lé­tének tényéről, most kénytele­nek az NDK-t bebocsátani az értekezletre, hol képviselői felszólalhatnak és kifejthetik nézeteiket bármely napirenden szereplő kérdésről. A tudósító megjegyzi azt is, hogy ez a nyugati hatalmak részéről tör­tént hozzájárulás kétségtelenül a reálisabb politika irányában tett lépés. Ami pedig egyes nyugati politikusoknak olyan értelmű nyilatkozatait illeti, mintha a német küldöttségek vélemény-nyilvánitási joga erő­sen korlátozott volna az érte­kezleten, erről a Pravda mun­katársa a következőket írja: „Az egész világ tudja, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság a nyugati hatalmak hoz­zájárulásával vesz részt a genfi értekezlet munkájában. Ilyen körülmények között azt a iát­Ugyanaz kékben Egyszerre megmozdult a Spa­nyolország körüli állóvíz. Az AP jelenti, hogy régi bajtársak találkozójára került sor Mad­ridban, a német Wehrmacht kiszolgált katonái — akik közül többen már az új nyugatnémet hadsereget szolgálják — keres­ték fel a spanyolországi kék hadosztály veteránjait. Ez a kék hadosztály, mint ismeretes, Franconak a második világhá­ború alatt a keleti frontra kül­dött csapataiból állt. Egy másik jelentés arról számol be, hogy a francia kormány síkraszállt ff Spanyolországnak a NATO-ba való felvétele mellett, a was­hingtoni spanyol nagykövet pe­dig beszédet mondott, amelyben hálát adott a gondviselésnek, hogy egyszerre ünnepelhetik a Franco-rendszer polgárhábo­rús győzelmének két- és az Atlanti Szövetség megalakulá­sának egyévtizedes jubileumát. Vagyis az atlanti országokat újabb öröm érheti nemsokára: Franco ante portás, immár Spa­nyolország is a kapuk előtt! Ez ugyan nem sokat változtat a mostani helyzeten, hiszen eddig is voltak amerikai tá­maszpontok Spanyolországban. Az ok, ami miatt Washington és Párizs, egyes szövetségesei ellenőrzése ellenére is (jellem­ző, hogy még a londoni Times is szívja fogát ez ügyben!) sür­geti Spanyolország nyílt hozzá­kapcsolását a NATO-hoz, inkább a spanyol belpolitikában rejlik. Franco pártfogói, védencük rendszerének ingatagságát lát­va, így szeretnének nagyobb alátámasztást adni a jelenlegi spanyol rezsimnek. Ami pedig a kisebb szövetségesek, külö­nösen az északi országok ber­zenkedését illeti, azt könnyen leszerelhetik: elvégre az AP jelentése szerint a Spanyolor­szágba ellátogató nyugatné­metek is vannak annyira fasisz­ták, mint a vendéglátók. Ez utóbbiak legfeljebb ugyanazok MMMWUVWtVVWWVWWVSWMWWWWWWWWVWiWMWVWWVWVMWWWWWWtWWWVWVI Ofet eisege nosu ül A dél-afrikai Johan­nesburgból keltezett jelentés szerint a mo- nogomai királyi udvar­ban nagy eseménynek néznek elébe. Azt re­besgetik, hogy Cipryán Hekuzulu, több mint kétmillió zulu néger teljhatalmú királya nő­sülni óhajt. Az eseményt általá­nos érdeklődés előzi meg. Az uralkodó ugyanis IS hónappal ezelőtt űzte el első fe­leségét, aki nem akár­milyen asszony volt. Románcuk úgy kezdő­dött, hogy a tízéves Hekuzulu Sváziföldről érkezett tanítónőt ka­pott. A pedagógiai kap­csolatból aztán házas­ság lett, de a tanítónő akkor is tanítónő ma­radt, amikor tanítványa már a férje volt, kirá­lyi férje. Ha valami nem tet­szett neki ura viselke­désében, minden ha­gyományt felrúgva, azonnal megfeddte a nyilvánosság előtt. Ha a „tanítvány" nem en­gedelmeskedett, arra is sor került, hogy elsza­kította Hekuzulu őfel­sége ruháit dühében. Ilyesmire még nem volt példa a nonogomai ki­rályi rezidencián. A felséges úrba annyira beidegzödött a tanító­nő iránti tisztelet, hogy mindent tűrt. Lega­lábbis addig a 18 hó­nappal ezelőtti napig, amíg végre élt jogaival, is megszabadította ma­gát és udvarát felesé­gétől. A száműzés után összeültek a „kelák“, a törzsi tanácsadók, és megállapították a si­kertelen házasság diag­nózisát: — Az volt a baj — mondották — Thokozi- le, a száműzött király­né nem volt zulu, ha­nem idegen volt. A 35 éves, pocakos uralkodó most egy No- lonolo nevű fiatal ápo­lónőt óhajt magához emelni. Csupán az a kérdés, hogy viselkedik majd ez az ápolónő hitves, ha a felséges férj a jövőben beteg találna lenni... Adenauer úr nácija Amit az NSZK genfi küldöttség vezetőiről tudni kell. A nyugatnémet küldöttség vezetője Genfben a Német Szö­vetségi Köztársaság amerikai nagykövete, Wilhelm Grewe lett. Adenauer diplomatája a második világháború után több olyan funkciót töltött be, amely szorosan összefüggött a külpo­litikával. Az, hogy Adenauer az ilyen fontos nemzetközi tárgya­lások alkalmából olyan komoly feladattal bízta meg, nem a vé­letleneken múlt. Ha most eddigi tevékenysége alapján néhány adatot elevenítünk fel Wilhelm Grewe életéből, rájövünk arra, hogy erre az emberre Ade- nauernek valóban szüksége le­het. Dr. Wilhelm Grewe tanár, aki mielőtt diplomáciai pályára lé­pett, egyetemi tanár volt, nem­zetközi jogot adott elő. A Hitler uralom idején a külpolitika tu­dományos kutatóintézetének dolgozója lett. Ebben az inté­zetben, hasonlóképpen mint a Nemzetközi Jog című folyó­iratban, Six tanár háborús bűnös, magasrangú SS tiszt ve­zetése alatt dolgozott. Grewe nemcsak megbízhatóan szolgál­ta a Hitler rendszert, hanem tudatosan és megfontoltan mentegette a különböző akció­kat. Grewe ugyanis mint jogszak­értő mindig kidolgozta a hitleri agresszió „jogosságát". Termé­szetes, hogy munkáiban nem felejtette ki Csehszlovákia meg­szállásának megindokolását sem. A Nemzetközi Politika cí­mű folyóirat 1939 áprilisi szá­mában többek között a követ­kezőket olvassuk: „A cseh- morva területek évezredeken keresztül a német nép életteré­hez tartoztak. Ezt a területet az erőszak és az ostobaság ön­kényesen kiragadta a történel­mi kötelékből és a Csehszlovák Köztársaságba, egy mestersé­gesen alkotott államba ékelték be. A Német Birodalom az ön- fenntartás parancsának tett eleget, amikor elhatározta, hogy a középeurópai rend ésszerű elrendezéséhez ebből a szem- szögletből kiindulva lát hozzá". Hasonlóképpen mint a protek­torátus létesítésénél, úgy a len­gyelországi úgynevezett gene­rális gouvernement megszerve­zésénél is Grewe- nagyon di­csérte az „alkotmányos és nemzetközileg is jogos szerve­zet új formáit". Grewe minden hitleri agresz- szió számára megtalálta a kellő „filozófiai indokot". A náci em­berfeletti emberekről táplált elméletét „a béke és háború“ című cikkében fejtette ki. Eb­ben megmagyarázta, hogy a népeket két csoportra osztja fel: az egyik csoporthoz tartoz­nak a legerősebbek, legbecsü­letesebbek, legjobbak, míg a másik csoporthoz a gyengék és azok tartoznak, akik nem sza­badok. Az első csoporthoz tar­tozóknak vannak jogaik, míg a második csoportba tartozó népeknek semmi joguk nincs. Grewe természetesen jól mű­ködött akkor is, amikor Hitler megtámadta a Szovjetuniót és Németország nemzetközi és nemzet fölötti feladatáról, a nácizmus nagy történelmi kül­detéséről és a bolsevizmus ki­irtásáról írt. És így a valóság­ban alátámasztotta a tömeg­gyilkosságokat és a Wehrmacht, valamint az SS embertelen ke­gyetlenségeit, amikor mint jog­szakértő határozottan ellenezte a háború vezetésére vonatkozó hágai és genfi megegyezést. Amikor a Hitler rendszert letiporták, Grewe számára nem maradt más hátra, mintsem, hogy Nyugat-Németországba menjen. Ott minden türtőztetés nélkül folytathatta tevékenysé­gét. Azzal kezdte, hogy védel­mezte azokat, akiknek éveken keresztül a kenyerét ette. A legnagyobb háborús gonoszte­vők ellen folytatott nürnbergi perről úgy nyilatkozott, hogy az „a győztes nagyhatalmak bosz- szúja és a jogi gondolkodás megrázkódtatását jelenti". Gre­we mindig részt vett azoknak az intézkedéseknek az előké­szítésében, amelyek még jobban elmélyítették Németország fel» osztását. Német részről a pári­zsi szerződések értelmi szer­zőihez tartozik és lényegében ő dolgozta ki a bonni védelmi törvényeket. Adenauer már egy Ízben, ugyancsak nemzetközi tárgya­lások alkalmából azzal a fela­dattal bízta meg, hogy játssza meg „zavaró“ szerepét. Grewe 1954-ben a külügyminiszterek berlini konferenciáján a kulisz- szák mögött már ebben a sze­repben lépett fel. Berlini működésének és is­mert múltjának köszönheti, hogy a berlini konferencia francia résztvevői „Adenauer úr kis nácijának nevezték el“. Adenauer védencét azután kis­sé háttérbe szorította, de sem­mi esetre sem annyira, hogy az elveszítse jelentőségét, Grewe kitartóan a hideghá­ború hű lovagja maradt. Tavaly a Newsweek című amerikai lap­nak adott interjúban kategori­kusan kijelentette, hogy foly­tatni kell az erőpolitikát, élesen kikelt a Rapaczki terv és az ellen a gondolat ellen, hogy a nagyhatalmak Közép-Európá- ban katonailag elszakadjanak - mely gondolatot ma a befo­lyásos angol körök erősen tá­mogatnak. így hát értjük, miért tartja Adenauer Grewet a leg­megbízhatóbb emberének, an­nak, aki a nyugatnémet mono­polisták és militaristák érdeké­ben kellőképpen megmételyez­heti Genfben a légkört. szatot kelteni, mintha az NDK nem léteznék, és azt állítani, hogy nincs ténylegesen két német állam, egyenlő a strucc­politikával. Ha a nyugati hatal­mak makacsul diszkreditálni próbálják a Német Demokrati­kus Köztársaságot, amelynek képviselőivel együtt vesznek részt egy nemzetközi értekez­leten, az csak árthat tekinté­lyüknek". Figyelemre méltó hírt közöl Bonnból a Frankfurter Rund­schau. Első oldalán arról szá­mol be, hogy a Genfben tartóz­kodó két német küldöttség rövidesen felveszi a kapcsolatot egymással. A lap szerint ez a találkozás elkerülhetetlen. A másik lényeges kérdés, amely az újságírókat foglalkoz­tatja, az Lengyelország és Csehszlovákia részvétele a ta­nácskozáson. A szovjet lapok hangsúlyozzák, hogy a nyugati hatalmak ellenzik Lengyelor­szág és Csehszlovákia egyenjo­gú részvételét az értekezleten. Gromiko hangoztatta: addig nem lehet szilárd a béke Euró­pában, amíg nem szüntetik meg teljesen a második világháború maradványait. Nem normális állapot, hogy Németországgal még mindig nem kötöttek bé­keszerződést A szovjet küldöttség szüksé­gesnek tartja a helyzet norma­lizálását, Nyugat-Berlin státu­sának rendezését, a békeszer­ződés megkötését Németor­szággal. A mostani genfi érte­kezletnek ezekre a fontos kérdésekre kell összpontosíta­nia munkáját. A német béke- szerződés hiánya akadályozza a kibontakozást más fontos európai és nemcsak európai kérdésekben. A német béke- szerződés megkötése vélemé­nyünk szerint összhangban len­ne mind a Németországgal szomszédos államok, mind maga a német nép és valamennyi más nép érdekeivel. Ilyen értelem­ben folytatott megbeszélést Hruscsov, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke Moszkvá­ban Macmillan angol miniszter- elnökkel. A szovjet küldöttség rámutatott, hogy az utóbbi idő­ben számos amerikai politikus is reálisabb álláspontra helyez­kedik a német kérdésben. Wroclaw nem lesz többé Breslau = Május 3-a és 17-e között rendezik meg Lengyelor­ra szágban a „Nyugati Területek Hetét". E hét a nyugat- ÜÜ német revansizmus leleplezésének jegyében zajlik majd A nyugati lengyel határfolyó, az Odera, s a vidék fővárosa: Wroclaw. Üszkös falként hagy­ták itt a németek. Még ma is utcahosszat látni a romokat, de lépten-nyomon építkezésekre is bukkanunk. Az első benyomás: rengeteg folyó, hidak és hi- dacskák. A közelgő „wroclawi napokra" most avatják majd az ötödik Odera-hidat. EGY NYUGATNÉMET „GYERMEKJÁTÉK" Az itt lakók csaknem vala­mennyien új emberek, akik pionírként vállalták a háború utáni nehéz életet. Beszéltem egy öreg partizán „őslakóval“. Azt mondja, hogy az első évek­ben, a német lakosság távozása után nagy volt itt a „fluktuá­ció". Csaknem másfélmillió em­ber fordult meg, de néhány százezer letelepedett, s új éle­tet teremtett. Wroclaw felszívta a közeli és távolabbi falvak lakosságát. Éppen ezért nemrég még olyan látványt nyújtott a város, mint­ha vásárra gyűlt volna ide a környező falvak népe. Hol vannak ezek az emberek? Vá­rosiakká váltak, új emberekké a munka és a tanulás során. Mert ha valahol tanulnak, úgy ebben a városban azt teszik. Varsó és Krakkó után itt él a legtöbb diák: 15 000 egyetemi hallgató. Lengyelek. Azért kell ezt hangsúlyozni, mert éppen az egyik itteni tanárképzőben mutattak a lányok egy német gyerek-társasjátékot, amely ezeket a területeket, amelyek a háború előtt német uralom alatt voltak — ma is német helységnevekkel ábrázolja. Nemcsak Wroclawot, csaknem fél Lengyelországot. Ezzel „szó­rakoztatják“ Nyugat-Németor- szágban a gyerekeket. Csakhogy ez ősi lengyel te­rület és ma már csak emlékei­ben őrzi a több évszázados német megszállás nyomait. Ezerkilencszáznegyvenhatban tartottak itt a felszabadulás után első ízben népszámlálást: 170 000 lakosa volt a városnak. 1950-ben már 308 000, s ma több mint 400 000 lengyel lakja. Azt, hogy valaha német lakosai is voltak, néhány romos tűzfa­lon megmaradt német nyelvű üzleti reklám hirdeti: „Arnold Siegfried textilnagykereskedö“. Ma már nincsenek itt a keletre törő német expanzió előőrsei. Még egy évtized, s a város el­foglalja azt a helyet, amely ebben az országrészben, Alsó- Sziléziában megilleti. Több lesz. mint régen volt: a nyugati te­rületek szellemi és ipari köz­pontjává teszik. Nemcsak Wroclawban, az egész visszatért nyugati terü­leten csak romok voltak 1945- ben. KINEK ÉPÜL? — Hát mit gondolnak Ade- nauerék, nekik építünk ezen az őseik által annyi évszázadon át kiszipolyozott földön?! — kiál­tott fel beszélgetés közben egy Wroclaw környéki parasztfiú, aki tanárnak készül. Ebben a városban született a békemozgalom gondolata, az 1948-as értelmiségi világkong­resszuson. Akkor a fasizmus borzalmát lehelték a romok. Ha valaki most a tíz évvel ezelőtti részvevők közül ellátogatna Wroclawba, megállapíthatná: érdemes volt! A béke levegőjét árasztja ez a város, amely nem lesz többé soha Breslau... hegedűs Dániel! Bonn-Párizs-Róma hidegháborús háromszög — az Ogonyok karikaturistáinak szemével.

Next

/
Thumbnails
Contents