Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-19 / 20. szám
A két német küldöttség részvételét a genii külügyminiszteri tanácskozáson bőségesen kommentálja a világsajtó. A nyugati lapok ezzel kapcsolatos állásponjára jellemző az AP hírmagyarázata, amely azt hangsúlyozza, hogy genfi hivatalos nyugati körökben senki sem próbálja tagadni azt a tényt: a Német Demokratikus Köztársaság megjelent a nemzetközi diplomácia porondján. A nyugati szemleírók persze még csak nem is igyekeznek tagadni, hogy az NDK küldöttségének részvétele az értekezleten nem vág bele a Nyugat előzetes terveibe. A svájci Bund értékelése szerint „nem lehet teljesen elkerülni azt a benyomást, hogy az értekezlet második napja a Nyugat hátrányára zárult". Hasonló hangnemben ír a Tat, amikor megállapítja, hogy „Nyugat-Németországnak minden oka meg van a rosszkedvre". A. F. Favorszkij: „A békéért". Linóleummetszet. Baj van a papokkal Sok a kiugrás Lombardi olasz jezsuita atya a napokban statisztikát tett közzé, amelyből kiderült, hogy mindinkább csökken azoknak a fiataloknak a száma, akik a papi pályát választják. Sőt, az is kiderül ezekből az adatokból, hogy minden tíz pap közül egy hátat fordít az egyházi hivatásnak, megnősül és elhelyezkedik a világi életben. Számítások szerint Olaszországban mintegy hatezer „kiugrott" pap él. A Vatikán véleménye szerint a papnak jelentkező fiatalok számának nagyarányú csökkenését elsősorban az okozza, hogy a fiatalok nem tudnak megbarátkozni a nőtlenség gondolatával. Megállapították azt is, hogy a papok legnagyobb része szívesen venné az egyházi törvényeknek olyan értelmű megváltoztatását, hogy a jövőben a katolikus papok is köthessenek házasságot. A papi nőtlenség, a cölibátus eltörlését tekintélyes egyházi hatóságok kérték már a pápától. Feltin francia bíboros annak idején XII. Pius pápának javasolta e reform végrehajtását. A statisztikák világos beszéde arra késztette már XII. Piust is. hogy behatóan foglalkozzék a problémával. Az utóbbi években pedig a papnak jelentkező fiatalok száma is oly mértékben csökkent, hogy ismét felvetődött a papi nőtlenség megszüntetésének kérdése. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a római katolikus egyházban a papok nőtlenségét egyházi törvény rendeli el, amelynek megváltoztatását pedig mind több pap, egyre erélyesebben követeli. Ennél sokkal figyelemreméltóbb a moszkvai lapok kommentárja az értekezletről: Naumov, a Pravda genfi tudósítója megjegyzi, hogy a nyugati hatalmak, amelyek hosszú ideig hallani sem akartak a Német Demokratikus Köztársaság létének tényéről, most kénytelenek az NDK-t bebocsátani az értekezletre, hol képviselői felszólalhatnak és kifejthetik nézeteiket bármely napirenden szereplő kérdésről. A tudósító megjegyzi azt is, hogy ez a nyugati hatalmak részéről történt hozzájárulás kétségtelenül a reálisabb politika irányában tett lépés. Ami pedig egyes nyugati politikusoknak olyan értelmű nyilatkozatait illeti, mintha a német küldöttségek vélemény-nyilvánitási joga erősen korlátozott volna az értekezleten, erről a Pravda munkatársa a következőket írja: „Az egész világ tudja, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a nyugati hatalmak hozzájárulásával vesz részt a genfi értekezlet munkájában. Ilyen körülmények között azt a iátUgyanaz kékben Egyszerre megmozdult a Spanyolország körüli állóvíz. Az AP jelenti, hogy régi bajtársak találkozójára került sor Madridban, a német Wehrmacht kiszolgált katonái — akik közül többen már az új nyugatnémet hadsereget szolgálják — keresték fel a spanyolországi kék hadosztály veteránjait. Ez a kék hadosztály, mint ismeretes, Franconak a második világháború alatt a keleti frontra küldött csapataiból állt. Egy másik jelentés arról számol be, hogy a francia kormány síkraszállt ff Spanyolországnak a NATO-ba való felvétele mellett, a washingtoni spanyol nagykövet pedig beszédet mondott, amelyben hálát adott a gondviselésnek, hogy egyszerre ünnepelhetik a Franco-rendszer polgárháborús győzelmének két- és az Atlanti Szövetség megalakulásának egyévtizedes jubileumát. Vagyis az atlanti országokat újabb öröm érheti nemsokára: Franco ante portás, immár Spanyolország is a kapuk előtt! Ez ugyan nem sokat változtat a mostani helyzeten, hiszen eddig is voltak amerikai támaszpontok Spanyolországban. Az ok, ami miatt Washington és Párizs, egyes szövetségesei ellenőrzése ellenére is (jellemző, hogy még a londoni Times is szívja fogát ez ügyben!) sürgeti Spanyolország nyílt hozzákapcsolását a NATO-hoz, inkább a spanyol belpolitikában rejlik. Franco pártfogói, védencük rendszerének ingatagságát látva, így szeretnének nagyobb alátámasztást adni a jelenlegi spanyol rezsimnek. Ami pedig a kisebb szövetségesek, különösen az északi országok berzenkedését illeti, azt könnyen leszerelhetik: elvégre az AP jelentése szerint a Spanyolországba ellátogató nyugatnémetek is vannak annyira fasiszták, mint a vendéglátók. Ez utóbbiak legfeljebb ugyanazok MMMWUVWtVVWWVWWVSWMWWWWWWWWVWiWMWVWWVWVMWWWWWWtWWWVWVI Ofet eisege nosu ül A dél-afrikai Johannesburgból keltezett jelentés szerint a mo- nogomai királyi udvarban nagy eseménynek néznek elébe. Azt rebesgetik, hogy Cipryán Hekuzulu, több mint kétmillió zulu néger teljhatalmú királya nősülni óhajt. Az eseményt általános érdeklődés előzi meg. Az uralkodó ugyanis IS hónappal ezelőtt űzte el első feleségét, aki nem akármilyen asszony volt. Románcuk úgy kezdődött, hogy a tízéves Hekuzulu Sváziföldről érkezett tanítónőt kapott. A pedagógiai kapcsolatból aztán házasság lett, de a tanítónő akkor is tanítónő maradt, amikor tanítványa már a férje volt, királyi férje. Ha valami nem tetszett neki ura viselkedésében, minden hagyományt felrúgva, azonnal megfeddte a nyilvánosság előtt. Ha a „tanítvány" nem engedelmeskedett, arra is sor került, hogy elszakította Hekuzulu őfelsége ruháit dühében. Ilyesmire még nem volt példa a nonogomai királyi rezidencián. A felséges úrba annyira beidegzödött a tanítónő iránti tisztelet, hogy mindent tűrt. Legalábbis addig a 18 hónappal ezelőtti napig, amíg végre élt jogaival, is megszabadította magát és udvarát feleségétől. A száműzés után összeültek a „kelák“, a törzsi tanácsadók, és megállapították a sikertelen házasság diagnózisát: — Az volt a baj — mondották — Thokozi- le, a száműzött királyné nem volt zulu, hanem idegen volt. A 35 éves, pocakos uralkodó most egy No- lonolo nevű fiatal ápolónőt óhajt magához emelni. Csupán az a kérdés, hogy viselkedik majd ez az ápolónő hitves, ha a felséges férj a jövőben beteg találna lenni... Adenauer úr nácija Amit az NSZK genfi küldöttség vezetőiről tudni kell. A nyugatnémet küldöttség vezetője Genfben a Német Szövetségi Köztársaság amerikai nagykövete, Wilhelm Grewe lett. Adenauer diplomatája a második világháború után több olyan funkciót töltött be, amely szorosan összefüggött a külpolitikával. Az, hogy Adenauer az ilyen fontos nemzetközi tárgyalások alkalmából olyan komoly feladattal bízta meg, nem a véletleneken múlt. Ha most eddigi tevékenysége alapján néhány adatot elevenítünk fel Wilhelm Grewe életéből, rájövünk arra, hogy erre az emberre Ade- nauernek valóban szüksége lehet. Dr. Wilhelm Grewe tanár, aki mielőtt diplomáciai pályára lépett, egyetemi tanár volt, nemzetközi jogot adott elő. A Hitler uralom idején a külpolitika tudományos kutatóintézetének dolgozója lett. Ebben az intézetben, hasonlóképpen mint a Nemzetközi Jog című folyóiratban, Six tanár háborús bűnös, magasrangú SS tiszt vezetése alatt dolgozott. Grewe nemcsak megbízhatóan szolgálta a Hitler rendszert, hanem tudatosan és megfontoltan mentegette a különböző akciókat. Grewe ugyanis mint jogszakértő mindig kidolgozta a hitleri agresszió „jogosságát". Természetes, hogy munkáiban nem felejtette ki Csehszlovákia megszállásának megindokolását sem. A Nemzetközi Politika című folyóirat 1939 áprilisi számában többek között a következőket olvassuk: „A cseh- morva területek évezredeken keresztül a német nép életteréhez tartoztak. Ezt a területet az erőszak és az ostobaság önkényesen kiragadta a történelmi kötelékből és a Csehszlovák Köztársaságba, egy mesterségesen alkotott államba ékelték be. A Német Birodalom az ön- fenntartás parancsának tett eleget, amikor elhatározta, hogy a középeurópai rend ésszerű elrendezéséhez ebből a szem- szögletből kiindulva lát hozzá". Hasonlóképpen mint a protektorátus létesítésénél, úgy a lengyelországi úgynevezett generális gouvernement megszervezésénél is Grewe- nagyon dicsérte az „alkotmányos és nemzetközileg is jogos szervezet új formáit". Grewe minden hitleri agresz- szió számára megtalálta a kellő „filozófiai indokot". A náci emberfeletti emberekről táplált elméletét „a béke és háború“ című cikkében fejtette ki. Ebben megmagyarázta, hogy a népeket két csoportra osztja fel: az egyik csoporthoz tartoznak a legerősebbek, legbecsületesebbek, legjobbak, míg a másik csoporthoz a gyengék és azok tartoznak, akik nem szabadok. Az első csoporthoz tartozóknak vannak jogaik, míg a második csoportba tartozó népeknek semmi joguk nincs. Grewe természetesen jól működött akkor is, amikor Hitler megtámadta a Szovjetuniót és Németország nemzetközi és nemzet fölötti feladatáról, a nácizmus nagy történelmi küldetéséről és a bolsevizmus kiirtásáról írt. És így a valóságban alátámasztotta a tömeggyilkosságokat és a Wehrmacht, valamint az SS embertelen kegyetlenségeit, amikor mint jogszakértő határozottan ellenezte a háború vezetésére vonatkozó hágai és genfi megegyezést. Amikor a Hitler rendszert letiporták, Grewe számára nem maradt más hátra, mintsem, hogy Nyugat-Németországba menjen. Ott minden türtőztetés nélkül folytathatta tevékenységét. Azzal kezdte, hogy védelmezte azokat, akiknek éveken keresztül a kenyerét ette. A legnagyobb háborús gonosztevők ellen folytatott nürnbergi perről úgy nyilatkozott, hogy az „a győztes nagyhatalmak bosz- szúja és a jogi gondolkodás megrázkódtatását jelenti". Grewe mindig részt vett azoknak az intézkedéseknek az előkészítésében, amelyek még jobban elmélyítették Németország fel» osztását. Német részről a párizsi szerződések értelmi szerzőihez tartozik és lényegében ő dolgozta ki a bonni védelmi törvényeket. Adenauer már egy Ízben, ugyancsak nemzetközi tárgyalások alkalmából azzal a feladattal bízta meg, hogy játssza meg „zavaró“ szerepét. Grewe 1954-ben a külügyminiszterek berlini konferenciáján a kulisz- szák mögött már ebben a szerepben lépett fel. Berlini működésének és ismert múltjának köszönheti, hogy a berlini konferencia francia résztvevői „Adenauer úr kis nácijának nevezték el“. Adenauer védencét azután kissé háttérbe szorította, de semmi esetre sem annyira, hogy az elveszítse jelentőségét, Grewe kitartóan a hidegháború hű lovagja maradt. Tavaly a Newsweek című amerikai lapnak adott interjúban kategorikusan kijelentette, hogy folytatni kell az erőpolitikát, élesen kikelt a Rapaczki terv és az ellen a gondolat ellen, hogy a nagyhatalmak Közép-Európá- ban katonailag elszakadjanak - mely gondolatot ma a befolyásos angol körök erősen támogatnak. így hát értjük, miért tartja Adenauer Grewet a legmegbízhatóbb emberének, annak, aki a nyugatnémet monopolisták és militaristák érdekében kellőképpen megmételyezheti Genfben a légkört. szatot kelteni, mintha az NDK nem léteznék, és azt állítani, hogy nincs ténylegesen két német állam, egyenlő a struccpolitikával. Ha a nyugati hatalmak makacsul diszkreditálni próbálják a Német Demokratikus Köztársaságot, amelynek képviselőivel együtt vesznek részt egy nemzetközi értekezleten, az csak árthat tekintélyüknek". Figyelemre méltó hírt közöl Bonnból a Frankfurter Rundschau. Első oldalán arról számol be, hogy a Genfben tartózkodó két német küldöttség rövidesen felveszi a kapcsolatot egymással. A lap szerint ez a találkozás elkerülhetetlen. A másik lényeges kérdés, amely az újságírókat foglalkoztatja, az Lengyelország és Csehszlovákia részvétele a tanácskozáson. A szovjet lapok hangsúlyozzák, hogy a nyugati hatalmak ellenzik Lengyelország és Csehszlovákia egyenjogú részvételét az értekezleten. Gromiko hangoztatta: addig nem lehet szilárd a béke Európában, amíg nem szüntetik meg teljesen a második világháború maradványait. Nem normális állapot, hogy Németországgal még mindig nem kötöttek békeszerződést A szovjet küldöttség szükségesnek tartja a helyzet normalizálását, Nyugat-Berlin státusának rendezését, a békeszerződés megkötését Németországgal. A mostani genfi értekezletnek ezekre a fontos kérdésekre kell összpontosítania munkáját. A német béke- szerződés hiánya akadályozza a kibontakozást más fontos európai és nemcsak európai kérdésekben. A német béke- szerződés megkötése véleményünk szerint összhangban lenne mind a Németországgal szomszédos államok, mind maga a német nép és valamennyi más nép érdekeivel. Ilyen értelemben folytatott megbeszélést Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Moszkvában Macmillan angol miniszter- elnökkel. A szovjet küldöttség rámutatott, hogy az utóbbi időben számos amerikai politikus is reálisabb álláspontra helyezkedik a német kérdésben. Wroclaw nem lesz többé Breslau = Május 3-a és 17-e között rendezik meg Lengyelorra szágban a „Nyugati Területek Hetét". E hét a nyugat- ÜÜ német revansizmus leleplezésének jegyében zajlik majd A nyugati lengyel határfolyó, az Odera, s a vidék fővárosa: Wroclaw. Üszkös falként hagyták itt a németek. Még ma is utcahosszat látni a romokat, de lépten-nyomon építkezésekre is bukkanunk. Az első benyomás: rengeteg folyó, hidak és hi- dacskák. A közelgő „wroclawi napokra" most avatják majd az ötödik Odera-hidat. EGY NYUGATNÉMET „GYERMEKJÁTÉK" Az itt lakók csaknem valamennyien új emberek, akik pionírként vállalták a háború utáni nehéz életet. Beszéltem egy öreg partizán „őslakóval“. Azt mondja, hogy az első években, a német lakosság távozása után nagy volt itt a „fluktuáció". Csaknem másfélmillió ember fordult meg, de néhány százezer letelepedett, s új életet teremtett. Wroclaw felszívta a közeli és távolabbi falvak lakosságát. Éppen ezért nemrég még olyan látványt nyújtott a város, mintha vásárra gyűlt volna ide a környező falvak népe. Hol vannak ezek az emberek? Városiakká váltak, új emberekké a munka és a tanulás során. Mert ha valahol tanulnak, úgy ebben a városban azt teszik. Varsó és Krakkó után itt él a legtöbb diák: 15 000 egyetemi hallgató. Lengyelek. Azért kell ezt hangsúlyozni, mert éppen az egyik itteni tanárképzőben mutattak a lányok egy német gyerek-társasjátékot, amely ezeket a területeket, amelyek a háború előtt német uralom alatt voltak — ma is német helységnevekkel ábrázolja. Nemcsak Wroclawot, csaknem fél Lengyelországot. Ezzel „szórakoztatják“ Nyugat-Németor- szágban a gyerekeket. Csakhogy ez ősi lengyel terület és ma már csak emlékeiben őrzi a több évszázados német megszállás nyomait. Ezerkilencszáznegyvenhatban tartottak itt a felszabadulás után első ízben népszámlálást: 170 000 lakosa volt a városnak. 1950-ben már 308 000, s ma több mint 400 000 lengyel lakja. Azt, hogy valaha német lakosai is voltak, néhány romos tűzfalon megmaradt német nyelvű üzleti reklám hirdeti: „Arnold Siegfried textilnagykereskedö“. Ma már nincsenek itt a keletre törő német expanzió előőrsei. Még egy évtized, s a város elfoglalja azt a helyet, amely ebben az országrészben, Alsó- Sziléziában megilleti. Több lesz. mint régen volt: a nyugati területek szellemi és ipari központjává teszik. Nemcsak Wroclawban, az egész visszatért nyugati területen csak romok voltak 1945- ben. KINEK ÉPÜL? — Hát mit gondolnak Ade- nauerék, nekik építünk ezen az őseik által annyi évszázadon át kiszipolyozott földön?! — kiáltott fel beszélgetés közben egy Wroclaw környéki parasztfiú, aki tanárnak készül. Ebben a városban született a békemozgalom gondolata, az 1948-as értelmiségi világkongresszuson. Akkor a fasizmus borzalmát lehelték a romok. Ha valaki most a tíz évvel ezelőtti részvevők közül ellátogatna Wroclawba, megállapíthatná: érdemes volt! A béke levegőjét árasztja ez a város, amely nem lesz többé soha Breslau... hegedűs Dániel! Bonn-Párizs-Róma hidegháborús háromszög — az Ogonyok karikaturistáinak szemével.
