Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-12 / 19. szám
Kulturális hírek Ma:mm :x>—L<o Elbeszélésünket az egyiptomi írók legkiválóbb képviselője írta. Több mint 20 kötet elbeszéléssel, néhány regénnyel és színdarabbal járult hozzá az eredeti modern arab irodalom megszületéséhez. Elbeszéléseinek tárgyát főleg a nép életéből meríti, parasztok, városi kisemberek, hétköznapi életének egy-egy mozzanatát villantja fel, látszólag keresetlen eszközökkel, egyszerű nyelven. 1894-ben született. A modern arab próza megteremtőjének tekintik. A világ legnagyobb kotta- gyűjteménye a prágai Nemzeti Múzeumban százezer írott és nyomtatott kötetből áll. Közöttük vannak Mozart, Beethoven, Wagner és számos más nagy zeneszerző kézzel írott szerzeményei. ■óRobinson Crousoe-t Amerikában latinra fordították és most készül az ógörög fordítása is. A két fordítást tankönyvnek használják fel. Szovjet tudományos és technikai kiállítás nyílik a New- York-i Coliseumban. A látogatók egyebek között megtekin- hetik a harmadik szputnyik mását és az első kettő modelljét, kozmikus laboratóriumok műszereit, valamint az űrhajózás más érdekességeit. Az amerikai cserekiállítás július 25-én nyílik meg a moszkvai Szokol- nyikov-parkban. ir Jókai ismert regényének a Szegény gazdagoknak a megfilmesítésére készül Bán Frigyes budapesti rendező. pó, azzal játszadoztak, legyez- gették magukat. t y azaka az egyikkel ingerke- f fii dett, a másikkal tréfálkoi zott, s mindegyik boltosból a legjobb árut csalta ki. V A nyugodt, boldog utcát akár i szörnyű csatatérré változtat- i háttá volna. Ha akarta volna, 1 a bosszú tüze lángol fel ben- nük, s ő gőgösen, diadalmasan 3 nézhetné e csodát, mely érte- öldökli egymást. i Nazakánál nagy kegyben áll1 tak azok, akiknél nem számí- tott a pénz. Megengedte nekik, j hogy sebtében megcsókolják, sőt még azt sem kifogásolta, j ha merész tréfákra vetemed- i tek, de utána mindig úgy tett, j mintha haragudnék az ilyesmi- ért. A kiváltságosokkal meg ti• tokban alighanem gyöngéd f megbeszéléseket folytatott.- Utána, mikor elváltak tőle, ör- vendezve súgtak-búgtak ma- guk között, mindegyikük ezer- . nyi új, varázsos dolgot tudott- mesélni róla. így alakult ki- Nazaka körül a titkos mende■ mondák hol sűrű és nyomasztó, i hol meg könnyed légköre. i A sikátorban minden megváltozott, csak Achri maradt a i régi: most is békés volt és 1 hallgatag, most is félrehúzó• dott a többiektől. Megbújt ked■ véne zűgában, a kocsiszín mel- í lett, s csak nézte, mint valami 5 új filmet, hogy mi történik kö■ rülötte. Tekintete azonban min- ! dig fellángolt, ha a fiatal lány- jövés-menését, játékait figyel■ te. » Mikor a sikátorra ismét rá- i borult a megszokott csönd, a : lovászgyerek epekedve idézte ■ fel a látottak emlékeit, s hal- kan sóhajtozott. Néha-néha i meglátogatta barátja, Maréi, az c utcaseprő, aki nála valamivel ■ idősebb, elhanyagoltabb külse- , jü fiatalember volt. Maréi sza- c badszájúan részletezte szerelmi kalandjait barátjának. Ach, ri mohón hallgatta, valósággal . itta a lelkendező utcaseprő t szavait. Egy este, munkája végezté- i vei, mikor már napi verésadag- i ját is megkapta a kocsistól, ■ Achri szokása szerint megbújt t kedvenc zugában, a legédesebb , kábulatba merült, s emlékeze■ tébe idézte a csodálatos Naza■ ka viselt dolgait.,. E pillanat- c ban suttogásra lett figyelmes. ■ Kinyitotta szemét, s meglátta, t hogy közvetlen közelében ket- , ten állnak a falhoz támaszkod- , va. Halkan beszélgettek, nevet■ géltek. 1 Reszketve hátrált, hogy meg- , bújjon az ajtó mögött. Fülelt. 1 Nazaka és Maréi szerelmes- ! kedtek a fal mellett. Az éjsza- i ka sötét fátylat vetett a siká- t torra, minden elcsendesedett.. 1 A szerelmes pár némán dula- í kodni kezdett... Achri hallot■ ta mikor barátja így szólt a 1 fiatal lányhoz: t — Megcsókollak, akár aka■ rod, akár nem. r Nazaka azonban ügyesen ki- Siklott a karjaiból, s mint vak- i merő tigris pattant elébe: t — Jaj lesz neked, ha közel i jössz! t — Milyen furcsa ,vagy!...- Nem értelek!... Alábbvalónak- tartasz a köszörűsnél? 1 — Nekem egyformák vagy- tok valamennyien! — hangzott t a mosolygó válasz. — Akkor neki mért engeded meg, hogy megcsókoljon? a — Hát nem tudod, barátom, < hogy ennek szabott ára van? — Szabott ára ? .. :. — De az ám, uracskám! öt- piaszter!- Az utcaseprő félrecsapta fe- . zét, szemöldökét • húzogatta, t aztán mosolyogva válaszolt. — A te csókodért, Nazaka, t ez igazán nem sok. . Miért- nem mondtad előbb! k Aztán közelebb lépett a lány- t hoz, galabiebbjébői kihúzott- egy ötpiaszterest, s dúdolva Szőnyben harminctagú ei- gányművész-együttes alakult, amelyben hét éves gyerekek és 60 esztendős öregek is részt- vesznek. Az együttes bemutat______ .........i ja a vándorló üstfoltozó cigáAragon előszavával jelent nyok eredeti t4ncait és dal9it meg Ján Oöenááek csehszlová- Műsorukról film is készül, kiai regényíró második franciára fordított regénye a „Rómeó, * A győri Klsfaludi Színház rövidesen kéthetes vendégszerep- * lésre érkezik hazánkba, hogy viszonozza a nyitrai Területi Az idén jelenik meg először Színház vendégjátékát, albán nyelven a világirodalom ^ sok értékes alkotása. Többek Tolsztoj, Gribojedov, Csehov, Gorkij művei. Az Állami Déryné Színház Egri Viktor csehszlovákiai magyar író Virágzik a hárs című színművét próbálja. •ir A moszkvai híres cigányszin- ház a Romen a minap hatalmas sikerrel mutatta be Szigligeti: Cigány című vígjátékét. A társulat rövidesen keleteurópai turnére indul. ☆ Az új Lenin-díjasok: Muhtar Amezov, kazah író' Aboj útja című regényéért kapta meg a Lenin-dijat. Makszim Strauh színészt az Elbeszélések Leninről című filmben nyújtott kiváló alakításáért tüntették ki. Alekszander DoVzsenko, az 1656-ban elhunyt rendező a Költemény a tengerről című film forgatókönyvével érdemelte ki a Lenin-dijat. A zeneszerzők közül Aram Hacsaturjan Spartakus című balettjéért, Szolovjov Szedoj pedig népszerű dalaiért részesült kitüntetésben. Nyikolaj Pagogyin Leninről szóló színdarabjáért, Szmirnov pedig a Pagogyin drámájában nyújtott alakításáért kapott Lenin-dijat. ir Ábrándos változatok Irta: LANGSTON HUGHES Karom szélesre tárni künn a fényes verőn, táncban forogni, várni, míg ég a nap, merőn. A fa alatt, az esten merengni szerteszét, hogy száll az éj le resten, mely, mint én, oly setét, Ez álmaimnak álma, karom szélesre tárni, a nap felé zihálva, láncolni egyre! Várni, míg fény van szerteszéjjel, aztán pihenni kéjjel, mint egy fa-csemete, ha jő a nyájas éjjel, mely mint én, fekete. Költemény Szép a fekete éjszaka, akár a fajtám arca, oly szép. Szép fönn a csillagok tüze, akár a fajtám szeme, oly szép. Szép a tündökletes nap is, akár a fajtám lelke, _ oly szép. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ fordítása Ján Cikker Bajazid herceg című operáját nagy sikerrel mutatták be Drezdában. Képzőművészeti kis lexikon Paul Cézanne Lietz: A pionírok májusi felvonulása 1839Francia festő, egykori iskolatársával Emil Zolával a nagy íróval együtt vidékről került fel Párizsba. Kezdetben Delacroix és Courbet hatása alatt dolgozott. Az impresszionistákoz csatlakokon és részt vett első kiállításukon. Ogy érezte, hogy sérelem éri, ezért teljesen visszavonult és 27 éven keresztül Aixban élt, távol a világtól. Közben csak egyszer járt Hollandiában és Belgiumban. Első alkotásaiban főleg Delacroix Michelangelo és Tintoretto hatása alatt állt. Cézanne az első francia festő, aki az új klasszicizmust ápolja. Művészete egész haláláig következetes, megszakítás nélküli fejlődést mutat fel. Képeivel a közönség talán még ma sgm ,arát kozott meg eléggé. A egifjabb festőnemzedék Európa-szerte rajong érte és eszményképének tekinti.-zauo Hatása óriási. Tájképei, portréi, csenéletei főleg a Louvre-ban és a Luxemburg múzeumban vannak elhelyezve. Zola L’ouvre című regényében Cézanne-t örökíti meg. Cézanne: A pipázó férfi. A chri tizenhat éves korában mint lovászgyerek szolgált egy bejnél. A bej hajlott korú, meglehetősen szerény vagyonkájú ember volt. Achri bére, a havi ötven piaszter, egyenest az apjához került. A bej mindig maga küldte el neki vidékre. A fiú így voltaképpen a semmiért dolgozott, kevéssel beérte: egyszerű kosztot, egy- egy viseltes nadrágot, meg időnként egy pár használt cipőt kapott a gazdájától. Ha Osta Abdu, a kocsis nem veri rendszeresen minden nap, eszébe sem jutott volna, hogy sorsa miatt panaszkodjék. A kocsiszín meg az istálló volt hajléka. Ott töltötte napjai jórészét, a kocsit mosta, meg Ziftaui, a girhes ló körül foglalatoskodott: az öreg gebét hetenként kétszer-háromszor fogták be a bej hintájába. Éjszakánként Achri szalmából vetett magának ágyat, az istállóban, ott aludt a ló közelében. Különb társaságot nem is kívánt volna magának. Szabadidejében a szín ajtajában üldögélt. A falhoz támaszkodva dúdolgatott, vagy csöndesen álmodozott... Egész Kairóból csak azt a szűk utcácskát ismerte, ahol lakott, meg a közvetlen környékét. Az öreg házak között vezető komor, szűk sikátorban lámpák sem voltak. Félelmetes magány borult rá, mihelyt lenyugodott a nap. De hogyisne! Hiszen a három boltos, a babaárus, a köszörűs, meg a dohánykereskedő korán becsukta üzletét, járókelő meg ritkán tévedt errefelé... A sikátor napközben is kihalt volt, legfeljebb egy-egy arratévedő utcai árus kiáltásai verték fel a csendet. Ezenfelül boltosok mormolása hallatszott, az üzletről beszéltek, és ásítózva, nyújtózkodva kös^öntgették egymást: Szálemalejkum! Az utcában lakatlanul állt az egyik ház, s egy napon egy özvegyasszony költözködött oda a lányával. Az ötven körüli félvak asszony, akit megtört a sok bánat, úgyszólván ki sem mozdult a házból. Lánya a tizenhatéves, csábító, csupa élet Nazaka, örökösen szépítgeíte, clcomázta magát, ö járt el hazulról, az utcán kihívóan ille- gette magát: tarka papucsának kopogásától csak úgy visszhangzott a sikátor. Büszke volt mezítelen, hennázott lábára, csörgette csillogó bokapereceit, villogtatta rikítószínü üvegkarkötőit. Fejét arannyal-ezüsttel átszőtt kendő borította, úgy, hogy széle a szemöldökénél hintázott, s ez valami különös bájt kölcsönzött neki. Vállára piros sálat dobott, s időnként összehúzta magán, mintha el akarná takarni félmeztelen keblét. Állandóan hasztikot rágott, s nagy szakértelemmel csettintett vele. Tekintetét körbejáratta, mintha azt kérdezné: „Tetszik nektek, hogy ilyen helyesen csettintek?“ Mihelyt ez a kis boszorka előbukkant, az utca megtelt élettel, örömmel, jókedvvel. Az ember azt hihette volna, hogy szellő fújt rajta végig, s egyszeriben az élők országává változtatta a holtak birodalmát. A környékről mindenünnen oda- sereglettek az emberek, mert öröm és tisztesség volt Hazakénak tenni a szépet. A három boltost sem hagyta hidegen Nazaka bája. Előbújtak komor odúikból, lerázták magukról a közöny pókhálóit. Most már nagyobb gonddal öltözködtek, kivasaltatták turbánjukat, felvették új ruháikat. Megpróbáltak ötletesen beszélni, szemezni megtanulták, hogy kell szemöldöküket táncoltatni, célzásokkal elmondani valamit. Mindegyikük mint epekedő szerelmes ült egy széken, kezükben légycsanyújtotta a fiatal lánynak: Úgy ég, tüzel a szám, Hadd hűtsem ajkadon ... Achri úgy érezte, mintha kegyetlenül szívenszúrták volna, s földre roskadt a fájdalomtól... E naptól kezdve különös kábulatban élt. Nazaka képe állandóan szeme előtt lebegett. Az ajka biztosan édes, fűszeres, mint a lokum. Maga elé képzelte, amint csábítóan rámosolyog, s így szól: „öt piaszter a csókom, Achri... öt piaszter!" Ö meg a zsebébe nyúl, de nem talál ott egy árva : garast sem. Hirtelen eszébe ötlött vala- 1 mi, s félelmében meg örömé- i ben reszketni kezdett. E naptól kezdve félre rakott minden garast, amit időnként a kocsistól, j vagy más, jótékony létektől' , kapott. Nem egyszer megtette azt is, hogy a piacon fillérekért eladta napi kenyéradagját. r Csak egyet akart: hogy szapo- j rodjék pénzecskéje. Boldoggá tette ez a takarékoskodás, s a ^ Maréitól hallott dalt dúdolgat- c ta: r Ogy ég, tüzel a szám, Hadd hűtsem ajkadon... c Nélkülözésben töltött, fá- j, rasztó napok után végre együtt s volt az öt piaszter. Reszketve r számolgatta a garasokat, s mi- kor a végére ért, élőiről kezdte, újra megszámolta, majd be- i váltotta egy ezüst ötpiaszte- t resre. ____ a • val. a kiagyalt tervet sohasem tartotta elég jónak, valamenynyit megváltoztatta, helyesbítette, míg végül egyet hibátlannak talált. M ásnap kitűnő alkalma lett volna. Achrinak arra, hogy megszólítsa Nazakát, mikor a lány elhaladt előtte. A fiú a kocsis mellényét és turbánját vette magára, még az illatszerét is használta, de egy kukkot sem szólt a lányhoz, még csak inteni sem mert neki. Dermedten állt, mint egy faszent, csak nézte Nazakát, aki derűsen, vidáman illegette magát, csettintgetett a masz- tikkal. A nap már végéhez közeledett, s a kábult, szomorú Achri még mindig nem tudta, mivel is kelthetné fel imádottja figyelmét ... Az utca már kezdett elcsöndesedni, a környék lassan besötétedett. Nazaka hazafelé készülődött. Ekkor, csak úgy véletlenül Achri felé pillantott. A fiú félénken rá- mosolygott: — Nazaka ... Nazaka ... — suttogta. A lány felfigyelt, mosolyogva lépett melléje, s lenézően kérdezte: — Nekem szóltál? — Én?... Nem... igen... Hívtalak ... Mondani akarok valamit.. . csak egy szót... — Mondd hát... Mit akarsz? — Azt akarom... szeretném ... Gyere ide... Menjünk be a kocsiszínbe... Olyan szánnivaló volt a lovászgyerek, hogy Nazaka engedett, s vele ment. Ettől kicsit nekibátorodott a fiú: — Egy csókot... egyetlen ] csókot... Nazaka ... Nazaka elképedve emelte a ' kezét, hogy arcul üsse ezt a ! szemtelent. Ekkor azonban meglátta a kezében csillogó öt piaszterest. Meghallotta a fiú suttogását is: — öt piaszter jár a csókért, | ugye?... Itt az öt piaszter... tessék ... vedd el. A lány nevetve vette el tőle a pénzt, s hányavetin odaszólt ! a fiúnak: I — Rendben van, csókolj meg. Achrira egész különösen hatottak e szavak. Mintha egyszeriben sűrű felhő ereszke- i dett volna le előtte. Becsukta j szemét, mint aki hirtelen el- , szédült, végigsimított homlo- i kán, s a sűrű felhő mögül 1 mintha hallotta volna: — Allah!... Mondtam már, j hogy csókolj meg ... i Reszketve nézett fel, a lány 1 egy lépésnyire állt tőle. Naza- \ ka sugárzó arca közvetlen kö- ; zel hajolt hozzá. Világosan lát- i ta skarlátvörös ajkát, tama- 1 rind és rózsavíz illata csapta , meg az orrát. Lassan melléje lépett, arcuk ' már-már összeért, de Achri hirtelen megtorpant, s bámul* tan nézte a lény ajkát... Nazakát felbosszantotta ez a nagy huzavona, s rákiáltott: ^ — Mi van veled, mafla ... Csókolj már meg! ^ Achri meg sem moccant, ká- bultan, mereven nézte... A lány ekkor felnevetett, mellbe vágta a fiút, megpörgette az öt piaszterest, s csípőjét ringatva eltűnt. Még régebben szerzett mainak egy törött tükördarabot, falra akasztotta, s mostaná- an, ha’elfogta a Ifjúság, gyak- an nézegette magát a tükörén. A haját igazgatta, s egy- zer-kétszer igénybevette az Hót is, amivel Ziftaui sörényét zokták nyírni; most az arcéba >gő tincseket vágta le vele. züntel?nül azon töprengett, ogyan találkozhatna Nazaká-
