Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-05 / 18. szám
NAGY LAJOS: Farkas és bárány A FARKASOK az erdőszélen csörtettek. Szomjúság gyötörte őket, káromkodtak, valamiféle zsivény népséget is szidtak, amikor az egyik megpillantotta a fürge patakot, Odarohantak a patakhoz, fölébe hajoltak és elkezd-1 tek mohón inni. Ki bádögedény- nyel, ki meg csak a tenyerével meritgette a tiszta vizet. Egyszer csak felüti a fejét az egyik farkas, a szeme kidülled, az orreimpája karikásra tágul, mint amikor a farkas bárányszagot érez, mert észrevette, hogy nem messzire tőlük valami jámbor birka iszik a patakból, Az észlelő figyelmeztette közeli társait s nyomban jelen* tést tett Farkasnak is. Mind* nyáján fölegyenesedtek, a birka felé irányították tekintetüket, az arcuk fölragyogott. Az egyik farkas elkiáltotta magát:- Héjl Mint a nyíl süvítése, zúgott el hangja a birka füle n»llett, A nyavalyás birka megremegett. Értette a szót, de nem mozdult, úgy tette, mintha nem hallotta volna, vagy mintha nem venné magára, Nem is volt nehéz mozdulatlanul maradnia, mert a hirtelen ijedtségtől egy pere* re megdermedt.- Héj! - süvített újra az éles hang.- Héj, te jómadár. A birka most gépies engedelmességgel, ahogy életében meg* szokta, fölegyenesedett és a farkasok felé nézett. — Hozd csak közelebb az irhádat!- Zu mir! A birka nem igen akart mordulni, Bizony, jobb lenne szépen belefordulni a patak vizébe és többé föl sem buknia, A szíve nagyon nehéz volt. Kiest Farkas szólt feléje megint, finoman, szinte barátság* gal:- No, jöjjön csak ide! A birka moat már elindult, Valami enyhe remény ömlött el mellében, hiszen csaknem jóindulatú volt a hívó szó. Elindult és lassan ment a farkasok felé, ,A farkasok szeme szikrázott és nyelték a nyálukat. Farkas, ahogy a birka elébe érkezett és illedelmesen, kalap- levéve megállt, mosolyogva kérdezte. «* Miért zavarja ön a vizet, amikor mi iszunk? A birka a bajról feledkezve, csaknem bátran felelt: — Én zavartam a vizet? Nem is zavarhattam, hiszen önök állnak felül, én pedig alul, — Ah, igen! „Superior stabat lupus“, Nagyon helyes. És Farkas elnevette magát, Nevetését rekedt, röhögő kórus kísérte. — No, de ön tavaly rágalmazott bennünket! A birka szaporán védekezett: — ö, dehogy... Isten ments! Hogy is rágalmaztam volna önöket, hisz önök tavaly még nem is léteztek. Farkas újra nevetett, csengő, irgalmatlan nevetéssel: — Helyes. Tavaly még csakugyan valahol a fenében vol* tunk. De hát.. • üsse a kő, ha nem tavaly rágalmaztál, akkor az idén! Az idé-énn! Ha pedig te nem, akkor az apád. Vagy az anyád, vagy a testvéged, vagy akármelyik pereputtyod, Te, vagy fi, a cinkostársaid, mindegy! sai alatt, izmaik meg-megrén- dultak, egyik a fogait csattogtatta, valamennyinek száján és orrán züldfényú, kéngőzös le* helet lobbant ki. A birka dermedten hallgatott. Az egyik farkas rábődült: •*- Talán beragadt a szád? Majd mindjárt kinyitjuk! „Majd mindjárt kinyitjuk!" - kopogtatta a birka agyét, s a könnyei megeredtek és sűrűn potyogtak. Sírástól megszakítva mekegte; — Nincs is nekem ap-á*ám. A-árva gyermek vagyok, Az anyé-ám ré-égen meghalt, Egy testvérem volt, az elesett a há- ború-úhan, — Elesett? *- ismételte valaki vérfagyasztó gúnnyal. — Szóval: te nem zavartad a vizet, neked nincs apád, anyád sincsen, testvéred sincsen, neked semmid sincsen, te semmit nem csináltál, te olyan vagy, mint a ma született bárány, — Igenis, kezét csókolom •*’ Vojteeh Nemecek: Fametszet. F arkas arca már sápadt volt, szeme villogott, csengő szabályos hangja már eltorzult. A birka, aki sok történetet hallott a farkasokról, szeretett volna most felsikoltani és térdre rogyva, zokogva és jajvészkelve könyörögni. De tehetetlen volt. Csak állt és hallgatott, A farkasok közelebb húzódtak hozzá, egészen körülvették, némelyik felhördült vágyainak ostoresapámekegte a birka föltámadó reménységgel. — Hm. Nincs, Te nem, és neked nincs. Te tagadsz. Tehát... án hazudokü A birka megdöbbent. Ekkor az egyik farkas iszonyú csapással sújtott az arcába. A birka balszeme rögtön kifordult, A farkas fel- Üvöltött a gyönyörtől, — Hát úgy-e, hazudik a nagyságos űr? Az anyád keserves.,, » Hazudik, vagy nem hazudik? Rettentő csapást a birka kiborult szeme szétpattant. A farkasok kórusban üvöltöttek.- Nem hazudik — lihegte a birka. ■*> Nem hazudik? Hát akkor igazat mond! - üvöltött egy másik farkas és hévvel ütött a birka fejére. A birka kopo- nyacsontja megrepedt.- Igazat mond.- Akkor hát te hazudsz! Ütés, Reped a koponya.- Hazudsz vagy nem hazudsz? Ütés, Szabad a bőr, törik a csont,- Én hazudok.- Ü-úgy? Hazudsz, kutya? Hazudni mersz? Vágás. Csurog a vér. *» Hát hazudtál, griffmadár? Ügy-e, hogy van apád is? Szúrás.- Van apám is.- Ügy-e, két apád is van? Rúgás.- Jaj, két apám van. Törés. Ügy-e, három apád is van? Égetés. Jaj, három apám van. Ü tés. Ugy-e, annyi apád van, amennyit akarunk? Reszelés, Jajjaj, száz apám van! Ütés. — Ugy-e, gyilkoltál? — Igen, gyilkoltál? — Igen gyilkoltam. Rúgás.- Ügy-e, raboltál? Sok, sok ütés, törés. — Igen, raboltam. Szűrás.- No, ugy-e, hogy rágalmaztál bennünket? Égetés.- Igen. Törés.- No, ügy-e, hogy zavartad a vizet, amikor ittunk? Zuhogó ütések.- ZavartamÜtés, vágás, szúrás, égetés. A birka már mozdulatlanul fekszik, gyöngén piheg, A farkasok kórusban üvöltenek. Farkas áll és komor. Cigarettára gyújt, a keze fehér, a körmei ragyognak. Lábszárvédöje tündöklik a napfényben. A farkasok kö- rülállják és türelmetlen várakozásukban keservesen vonítanák, Int nekik. A farkasok elvitték a birkát az erdőbe. A szél zúgott, zúgatta, nyögette a fákat és ló- bálta erős ágaik sok, sok terhét. 1922. £ zerkilencszázötvenhat tavaszán jelent meg Ozsvald eh sö verskötete, a Tavasz lesz újra, kedves. Azóta jó sok idő eltelt, két kerek esztendő, s most ismét kezünkbe került szép kötésben egy csokornyi verse. Már az első kötet megjelenésekor megírták néhányon, hogy ez a tehetséges fiatal költő a falu elkötelezettje a szó legszorosabb értelmében, s a második könyve csak aláhúzza és hitelesíti ezt a megállapítást. Ozsvald Árpád a falusi élet fáradhatatlan írója. Könyvében oldalakon át parasztok szólnak, beszélnek, lélegzenek. Helyesebben és pontosabban ő szól szülőfaluja emberei helyett, rövid pár soros versekbe vetítvén a tegnapban meghalt vágyukat, Verseinek zömében a valamikori kisgyereket látjuk életre kelni, amint körülnéz faluja szőkébb világában és felfedezi a dolgok természetes rendjét■ Százszor újraéli az egyszer átéltet, a soha el nem felejthető impressziókat, megáll egy szobor előtt, vándorol a Potópska patján, vagy leül a fal alá és csendes tűnődéssel szemlélődik, vagy borospincében hallgat hosszúkat embereivel. Es a házak, kertek, földek új színt kapnak verseiben! A Judísa én nem lehetnék című kötele hat fejezetre oszlik, nem egészen hatvan verssel. Végigolvasván ezeket a költeményeket, nem tudjuk hirtelenében eldönteni, hogy melyiket vegyük ki ízelítőnek, mert mindegyik szép, mindegyik hibátlanul Kidolgozott, mindegyik lezárt egész. Hozzáteni, tovább írni az Ozsvald-verseket nem lehet. Amit megír s költeménybe önt, ott hiányérzetünk nem támadhat. Mégis, nekünk talán az Így messziről, ha nézed című ciklus ragadta meg legjobban a f így elmünket, ezekben a versekben mutatja meg Ozsvald leginkább az erejét, nagyszerű képekben, OZSVALD ÁRPÁD: ^Júdásci s szinte töretlenül ecseteli a tájat. A Csordakút, a Szőlőkarók, a Jegenyék, a Potócska, a Ma- cocha-szakadék és Az örvény mind-mind remekbe szabott vers, Képei, hasonlatai itt teljesek és soha nem öncélúak, a mondanivalót teszik komolyabbá! Általában el lehet mondani a többi ciklusról is, így az A legkisebb legény-ral, az Arcok, emberekéről, az A szemed kis bogár- ról, a Csillagok-ról és 0 Ju* dósa én nem lehetnék-ral, hogy szép verseket tartalmaz. Valamennyi költeményében a tiszta költészetre hivatott lírikus mutatkozik be, aki soha nem dönget nagy kapukat s nem erőlködik, nem próbálkozik olyasminek a megéneklésével, amiben esetleg elfúlna a hangja! Megelégszik egy-egy jellemző pillanat megörökítésével, egy-egy megelevenítő emlék leírásával, s ki Is ütközik szépen verseiben az igényességre való törekvésHosszú lélegzetű dolgokat nem ír, ezek nem felelnek meg költői a'katának, meg aztán az lehet a crédója, hogy a huszadik század sem ráffel méri a verset. Van benne egy jó adag tömörkényi vonás, még a szerelemről sem fecseg unalmasan hosszú ódákat, de egyetlen mondattal is képes megsejtetni a tavasz emberekre átragadd pezsdüléséti „Valami részeg, bohókás vágy kondit riadót a szívemben!“ • •, £« nem csak egy ilyen igazán költői képet találunk a verseiben. Ott van például a békéről írt verse, Olyan szívhez szóló sorokat olvashatunk itt is, amelyeket minden bizonnyal magáénak vallgna akármelyik neves magyarországi poéta: A béke fehérhajó szőke lány én nem kit haza vár a kedves, munka után; 8 béke kérges két tenyér, bütykös ujj, összefonódik, mint a kenderkötél, öreganyó, ki csak ül szótlanul télen a meleg kemence szögletén. Ki írt ennél szebb, kifejezőbb sorokat a békéről? Nehezen lehetne felsorolni még legalább három nevet! Szemére vethetik Ozsvaldnak az egyszerűségét? Tiszta, világos beszédét kifogásolhatja-e valaki is? Csak az kifogásolhat, csak az marasztalhat el Ozsvald-verseket ezért, aki meg sem érti s nem is akarja megérteni, hogy a parasztok úgy beszélnek, ahogyan ez a fiatal költő sejteti velünk, s úgy is gondolkoznak. Aki olyan tisztán, érthetően, világosan tudja már írni a verseit, mint Ozsvald, azt a művészi cím teljes mértékben megilleti! Szerintünk pont az az erősség Ozsvald Árpád verseiben, hogy rövidek, tömörek és megjelenítők. S erre az állításunkra egy sereg verset citálhatnák. Ragadjuk csak ki a Kis semmi lány veit című költeményét a Katona- napló ciklusból, Nem a kaszárnyák légkörét árasszák-e a következő sorok: „Zubbonyzsebből az otthoni képek kirojtosodtak — hisz annyi kézen forogtak körbe; egymás kedvesét dicsér- gettük minden szabad percben", Vagy vegyük még az A vén huszár- t. A már porladó emberre emlékezve a fali tükröt említi, amely előtt igen sokszor megállt Ozsvald Pál s azt írja: „és összenéztek néha ketten; csákós huszár s az öregember.“ Hát mondja valaki, hogy nincs ebben a képben mindent sejtető erő! Ozsvald második kötete az előlehetnék zöhöz képest új színekkel gazdagodott. Témaköre is kiszélesedett, több benne az új paraszti világot kifejezni akaró szándék, s egészen újak a katona versei. A hangsúly természetesen ebben a könyvében is a faluján van, parasztházakban keresi az ihlető élményt, s paraszt arcokon rajzolja meg a tegnap szántotta barázdákat és a redök elsimulását mostani valóságukban. Persze egészen még nem ért mindennapunk problémáihoz, de éppen gyermekkora szegényes világának a megírása után tudja majd minden pátosz nélkül, egyszerűen és tisztán megmutatni parasztságunk megkönnyebbedett életét, A Tudása én nem lehetnék további jelentős állomás Ozsvald munkásságában! MÄCS JÓZSEF Kisunokám A Nőszövetség, a Csemadok ** és a magyar tannyelvű tizenegyéves iskola CSISZ- szervezetének dunaszerdahe- lyi színjátszói a közelmúlt • ban nagy sikerrel vitték szín■ re Alekszandr Nyikolajevics Afigonevov Kisunokám című ' művét, Az újságíró Afigonevov drámaírói munkássága egy- beesik a Szovjetunió fejlődésének azzal a hősi korszakával, amikor a világháború, Ozorai Kati és Ridl a Kisunokám egyik jelenetében ! a forradalmak, s a polgárhá- ború után megkezdődik a ' szocializmusépítés nagyszerű i munkája, ; Afigonevov tisztán látta |i írói feladatát, erről különben 'I a Kisunokám című színműve ;! is tanúskodik. Azok közé a <1 drámaírók közé tartozik, akik \' szenvedélyesen keresik az ii újat, az időszerűt, akik mű- ; veikkel így vagy úgy hatni , akarnak kortársaikra. ' A Kisunokám című darab — amelynek a Szovjetunióban 1 nagy sikere van — az új ' embertípust, a magasabbren* i dii emberi kapcsolatok szép- I ségét, a szovjet ember tár- ' sadalmi erkölcsét példázza. A címszerepben lévő Mása er* ' | kölest erejét, világnézetét a 1 szocializmust építő társada- ; lom közösségi szelleme fejleszti ki. Afigonevov Másában ’ azt az embertípust formálta ' meg, aki mindenkor példaképnek állítható ifjúságunk [elé. A darab alakjai egytől egyig húsból- vérből való figurák; tipikus szovjet emberek. Emberi kapcsolataik, cselekedeteik és gondolkodásuk módja mind-mind a szovjet ember sajátja. A mű fő mondanivalója, hogy a szovjet embernek nem lehet más az egyéni és más a társadalmi erkölcse. Ezt a szerző a nagyapó és az unoka közti konfliktussal húzza alá. Afigonevov az apró összeütközések láncolatában negatív hőst is szerepeltet Tumansz- kij orvos személyében, aki nem osztályellenség ugyan, de hasznavehetetlen ember. Afigonevou színmüvét a djmaszerdahelyi műkedvelők meglehetősen jó alakításokkal vitték színre. Ez Ridl Sándor rendező érdeme elsősorban! helyes felfogásban dolgozta ki az egyes szereplak alakításait, Qkajamov alakját maga a rendező alakította, Okaja- movja a legjobb alakítások közé tartozik, Élethűen, igen egyszerű és közvetlen művészi eszközökkel formálta meg a tudós nagyapó figuráját. Ozorai Katalin a címszerepben szintén kiváló teljesítményt nyújtott. Alakítása mélyen átélt, művészi színvonalú volt, helyenként azonban kissé mesterkéltnek, természetellenesnek tűnt. Németh Ernő, fumanszkij orvos szerepében, jól kiaknázta aránylag nehéz szerepét, sikerült ellenszenvessé tenni alakját. Nagy Ágnes, Nyina Alekszandrovnája szinte tökéletes művészi eszközökkel megformált alakítás, műkedvelőtől többet várni nem is lehet. Brunner Tibornak már a színpadon való megjelenése is tapsot váltott ki, Tehetségét kitűnően érvényesíthetné állandó színtársulatnál is, Leonyid Bariszo- vicsa sok könnyet fakasztott a nézők szemében. Csejtei Sára és Molnár Aladárné alakítása szintén a legjobbak közé sorolható. A csjsz-tagok közül Ozorai Katalinon kívül Gálffy Éva nyújtott kimagasló teljesítményt. Egyéniségével új színt vitt az egyes jelenetekbe, s elbájoló játékával sok örömet szerzett a közönségnek, Társszereplöi: Érsek György, Brezina Katalin és Bohumicky János hasonlóan szép játékot mutattak, Hibának róható fel, hogy a szereplők némelyike többször vétett a köznyelv normái ellen! (A.—R.) Kulturális hírek A BOCSÄRDI mezőgazdasági gépészeti technikum tánccsoportja részt vett a járási alkotóversenyen A „Zempléni táncok“ és a „Falusi legénytánc" című számukkal a második, illetve a harmadik helyre került. A nem várt eredmény nagy örömmel töltötte el a fiatalokat, s ezt az örömüket még csak fokozta, hogy Tamás László szólóénekes az első díjat nyerte. Az ifjúsági alkotqverseny boesárdi résztvevői most a kerületi vetélkedésre készülnek nagy szorgalommal. CZAJLIK JÓZSEF, Bocsárd. A KOMAROMI mezőgazdasági iskola tanulói verbunkós, huszár- és kanásztáncukkal a legjobbaknak számítottak a járási alkotóversenyen, Ezzel ismét öregbult az iskola jó hírneve, s ebben nagy részük van a kiváló táncosoknak: Ibos Károly- nak, Bényi Gábornak, Bartako- vics Istvánnak, Végh Bélának, Sárai Imrének, Virsel Jenőnek, Hollósi Istvánnak, Keszi Jánosnak, Mészáros Györgynek, Gulyás Lászlónak, Sándor Gábornak, Gálfi Ilonkának, Sípos Mártának, Csépi Eszternek, Németh Valériának, Richter Magdának, Bödis Ilonkának, Kovács Arankának, Szénási Évának, Tóth Adriennának, Nagy Margitnak, Sáfár Évának és Celszki Ilonkának, A győztes fiatalok május első felében Bratislavában és Besztercebányán lépnek fel, s tanítójuk Tuba tanár elvtársnő szerint eredményesen. HAJOS ZOLTÁN, Komárom. A CSEMADOK FÜLEKKQVÄ- CSI MŰKEDVELŐI nemrégiben falujukban és a szomszédos községben bemutatták a „Bot* csinálta doktor" című három- felvonásos vígjátékot. A darabot Patai Ferenc és Teleki Ferenc tanította be. Molnár József kitünően szerepelt, de dicséretet érdemel Koronci József, Péter Erzsi, Feső József, Telek Margit, Brantyinka István, Nagy Ferenc, Brozman Gyula és Sín- ka Erzsébet is. Színvonalas előadásuknak mind helyben, mind pedig a szomszéd községben sikere volt. TELEK JÓZSEF, Fülakkovácsl. A NAGVÖLVED1 fiatalok igen komolyan veszik a művelődési munkát. Több alkalommal adtak már elő egész estét betöltő darabokat, a közeli napokban pedig bemutatták ,.A vén bocskoros és fia a huszár“ pímű színmüvet, A bemutatott darabnak rendkívül nagy közön* ségsikere volt. A azereplök közül Klocsány Lajos tűnt ki játékával, de lelkesen játszottak a többiek is, így Lebooz Rózsa, Fazekas Erzsébet, Saróka István, Berek Tamás és mások. A darabot a CSISZ helyi vezetői rendezték. KISS ISTVÁN, katona.
