Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-21 / 16. szám
Az Visszaté rő mm /T Már néhány év múlt el a varsói találkozó óta. Régnek tűnik, .az emlékek már összekeverednek, összetévesztjük az időpontokat, s néhány pillanatig is eltart, amíg felelevenítjük emlékeinket. A három és fél év gyorsan elmúlt. Nap mint nap peregnek az események és előtérbe helyezkednek a hétköznapok gondjai. A> emlékezések könyvébe azonban sok mindent feljegyeztünk, és amikor egy csendes meghitt órában elővesszük s a régi fényképek és címek között kotorászunk, akkor hirtelen minden megelevenedik előttünk. A nevek beszélni kezdenek, megszólalnak és a bábeli zűrzavarban is megértjük őket. Azt mondják: „druzsba“, vagy „przyjom“ vagy „jui“, „friendship“, „Freundschaft“, barátság. Ezt a szót minden nyelven megtanultuk és sohasem felejtjük el. Ez a barátság egyszerű és szép volt, mint azok a fiatal emberek, akik elhozták számunkra. Néhány szót írtunk be fesztivál! albumunkba, kicseréltük jelvényeinket, színes kendőinket, táncoltunk, énekeltünk és boldogok voltunk, hogy részt vehettünk az ifjúsági találkozón. Egyik vasárnap odaajándékoztam az utolsó fesztiváli kendőmet is. A kendő olyan tarka volt, mint a nyári virágok és olyan szép, mint a fesztivál. Egy lodzi textilmunkásnőnek adtam. A kultúrpalotában ismerkedtünk meg. Olyan boldog voltam, hogy a kendő neki jutott. Mély, őszinte barátságot kötöttem vele, olyan szép, tiszta barátságot, amely szebb vol|, mint a világ minden színes kendője. Az albumban lapozgatva felötlik bennem Zizo története. Emlékszem, a nap forrón sütött, de a Visztula partján lágy szellő fújdogált. Zizot a szovjet ifjúság kulturális fellépésekor láttam először, grúz népdalokat énekelt. Hosszú fehér ruhát viselt, derekán aranyhímzéses öv fogta össze. Hosszú fekete hajfonatai lágyan omlottak alá. Zizo csodálatosan szép volt. Olyan szép, mint a hazája, melyről énekelt. Sokáig nem tudtam megjegyezni a nevét, míg valaki elmesélte nekem, hogy Zizo Zizniszvilli egy grúz paraszt leánya, anyja még jobbágy volt, aki írni, olvasni nem tudott, de Zizo már a grúziai filharmónia ünnepelt művésznője. Nagyon összemelegedtünk. Ezt írta az emlékkönyvembe: „Barátságunk olyan szép legyen, Mint a türkmén hegyek, Végtelen, mint az orosz táj, Mint az ukrán búza, aranyosan ragyogjon, Legyen édes és erős, mint a grúziai bor“. Másnap együtt mentünk a kínai ifjúság kultúrfellépésére. A fiatal Kína ősrégi hagyományainak bűvölete ragadta meg képzeletünket, a csodálatos ritmusú zene a Yalu és Jangcse folyóról és Hajnan szigetéről dalolt. Egy színes selyembe öltözött táncosnő pehely könnyedséggel lépkedett a színpadon. Ogy hajlongott, mint a bambusznád, olyan meseszerű volt, mint Hangcsou, a város, ahonnan jött. A fesztiválon találkoztunk olyanokkal is, akik hosszú heteken keresztül lóháton vagy gyalogosan mentek Varsóba, a fesztivál városába. Három tolmács segítségével kedélyesen szórakoztam egy iugiriai diáklánnyal. A kérdéseket oroszul tettem fék kínaira fordították le és csak azután iugiriai nyelvre. Megtudtam, hogy Pa- thi-má-nak hívják és a tibeti határszélen lakik. A Pekingi Mezőgazdasági Főiskolát látogatja. Nonnan Szontsu a Mongol Népköztársaságból jött, egy kolhoz vezetője volt, ahol 15 000 állatot gondoznak. Több napon keresztül lovagolt, míg vasútállomásra ért, ahonnan Varsóba utazott. Milyen nagy és széles ma már a béketábor! Sosem felejtem el azt a szép meleg nyári délutánt, amelyen a jab- lonovi erdőbe mentünk ki és felkerestük azokat a helyeket, ahol a lengyel partizánok a fasiszták ellen harcoltak. Egy kínai elvtárs vezetett bennünket. Előttem egy francia partizánlány lépkedett. Teljesen Ehrenburg „Vihar“-jának Ma- do-jára emlékeztetett. Egy belorusz partizánba karolt. Hatalmas hurrá-kiáltással leereszkedtünk a völgybe, tábortüzet raktunk és a pislákoló parázs mellett rázendítettünk az amúri partizánok dalára. Körünkben ült Alekszander Szamorjadov, a minszki városi színház hősszerelmese, aki egykor a Dvina partjain sikeres hadműveleteket hajtott végre a partizánokkal. Mellette Olien de Morichard ült, aki mint maquis a Rhone völgyében harcolt a nácik ellen. Vele szemben ült Leon Cop- piens, egy belga elvtárs, aki partizáncsapatával megakadályozta az antwerpeni kikötő felrobbantását. Lapozom az albumot, eszembe jutnak a hallott történetek, nehezen csukom be. Nehezen bűesuzom Pa-thi-ma kedves soraitól — ma már bizonyára kész agronómus. A lodzi textil- munkásnőtől — akinek a színes fesztiváli kendőt ajándékoztam, Nonnan Szoritsutől, akinek azt kívánom, hogy további 15 000-el szaporodjon kolhozuk állatállománya. Búcsúzom Zizotől, hangja mindig a fülembe cseng. Búcsúzom és örülök a találkozónak Bécsberu Vajon eljönnek-e a VII. VlT-re és mit mesélnek majd most? A NDK fiatal művészei nagyban készülnek a fesztiválra. A drezdai Képzőművészeti Főiskola növendékei megbeszélik, hogy milyen alkotásokat küldjenek a fesztiválra. «.» ♦» 4»r4»^4»T4» ♦» »» A Sierra Maestra véráztatta földjének küldöttei A Sierra Maestra hegyeiből ban rendezték meg konferen- A konferenciára igen sok s az őserdőkből már hónapok- ciájukat, amelyen háromszáz külföldi küldöttség érkezett, kai ezelőtt előjöttek a Battista- küldött jelent meg, s részt vet- közöttük a venezuelai, mexikói diktatúra ellen harcolt kubai tek a Kubai Népi Szocialista és északamerikai fiatalok, vala- fiatalok, akik a diktatúra bu- (kommunista) párt vezetői is. mint a DÍVSZ küldötte. Velük kása óta egy sokkal bonyolul- A tanácskozások utolsó napjára együtt tárgyalták meg a Vll. tabb feladat megoldásában vál- érkeztek Havannába azok a VIT előkészületeit, melyen a laltak részt magukra: függet- sportoló fiatalok, akik néhány kubai Ifjú Szocialisták is kép- leníteni Kubát az imperialista nappal a konferencia előtt in- viseltetik magukat. Elhatározmonopóliumok befolyásától, dúltak el a Sierra Maestra és ták, hogy az év végére 50 000végrehajtani a földreformot, a Sierra de los Organos he- re emelik szervezetük taglétemelni az életszínvonalat, tel- gyeibe, hogy onnan, a hegyek számát, s ugyanennyi példányjesíteni az ifjúság töbheszten- véráztatott földjéből hozzanak ban adják el harcos ifjúsági dős követeléseit. magukkal a kongresszusra. A lapjukat, a „Magazin Mella“-t. A felkelés küzdelmes észtén- havannai Nemzeti Színházban A kubai Ifjú Szocialistákon deiben a kubai fiatalok megta- rendezett tanácskozás részve- kívül támogatja a VIT-et és el- nulták, milyen hatalmas ereje vöi óriási lelkesedéssel fogad- küldi delegációját Bécsbe az van az egységnek, az ifjúság ták őket, s fogadalmat tettek, Asociacion de Jovenos de la összefogásának, s most igye- hogy megvalósítják a forrada- Franternidad is, amelynek 20 keznek az akkor megteremtett lom demokratikus célkitűzéseit, ezer kubai fiatal a tagja, együttműködést fenntartani, illetve kiszélesíteni. Erre széleskörű lehetőségeket nyújtanak a bécsi Világifjúsági Találkozóra tett előkészületek is. Egy kis számadás ján ez Prasice község kosságának kizárólagos férfilaszóraKéső este van Prasicén. A A kubai fiatalok legerősebb falu utcái egyre csendesebbek, és legharcedzettebb szervezete, Csak az eső cseperész egyre kozóhelye. Egyedül talán az a az Ifjú Szocialisták nevű orszá- jobban, hogy még azokat is az vigasztaló az egészben, hogy gos szövetség, amely a Detnok-' eresz alá szólítsa, akik a tavasz ratikus Ifjúsági Világszövetség jöttével úgy kettesben inkább tagszervezete. Tagjai között séta közben adnák elő egymás- vanak ifjúmunkások, parasztok, nak mondanivalójukat, diákok és felkelő fiatalok, akik ami késik, nem múlik. Fidél Castro hadseregének nagy Csupán a kocsma környékén részét alkották. tapasztalható némi élénkség. A hétéves harc és illegalitás Kultúrház vagy egyéb, a kultú- ut^n február végén Havanná- rát szolgáltató létesítmény híA svltl Chemosvfl vegyészeti üzemet több mint 60 millió korona befektetéssel kiépítik. Az üzem fellendítése sokban köszönhető a CSISZ-tagoknak. Az első negyedévben a fiatal újí tők a kitűzött feladatok közül tizennyolcat oldottak meg és további 13 újítási javaslatot nyújtottak be. — Képünkön Anna Vavericovát és Mária Michnovát látjuk, akik újítási javaslatokkal lényegesen megkönnyítik a termelést. közel egy éve a kártyacsaták hőseit mind gyakrabban csendre intik a körülöttük ülők. A Dehát terem egyik szögletében ugyanis televíziós készülék működik estéről estére, amiben különösen a fiatalok lelik örömüket. Dehát a televízió egymagában még nem minden. A kocsmát amúgy is csak a férfinépség látogatja, és így bizony a nők és a férfiak egyenjogúsága csorbát szenved ezen a téren itt is. Igaz az is, hogy egyszerre nem lehet minden. A kultúr- háznál bizonyára fontosabb volt az űj 8-éves iskola felépítése Prasicén. A gyönyörű iskola két épületszárnyával és csarnok- szerű oszlopos bejáratával arra késztetett, hogy a velem szemben ülő sörözgető javakorabeli embertől többek között a kultúrház felől is érdeklődjem. Sajnos, rossz helyen jártam válaszért. Rövid és emelkedett hangon kaptam a feleletet: — A mai világban?! De ha akartam volna, sem maradhattam volna az adósa, mert a szemközti falon egy bekeretezett nagy kartonlapon nagyon is láthatóan a többek között ez áll: Fejlődésünk: 1938-ban a rádiók száma 16, ma 325 és 9 televízor. Felhívtam volna rá a figyelmét, de az illető közbpn faképnél hagyott. Ny- D. Na lám • fiatalok! Érdekelheti-e a háziasz- szonyt a már megszokott házimunkán kívül egyéb is, és ha igen, nem zavar ja-e az a ház rendjét, ötlött az eszembe mindjárt a gondolat, miután kiléptem a CSISZ bra- tislavai III. körzeti titkárságáról. Arról értesültem ugyanis a titkárság dolgozóitól, hogy körzétükben háziasszonyok is komoly eredményeket érnek él a pionírok körében végzett munkában. Alzbeta Kurúkovát nem a legjobbkor zavartam kopogtatásommal, bár ami a főzést illeti, a legfontosabb, a délelőtti bevásárlás már mégtörtént, úgyhogy az ebéd bizonyára minden különösebb sietés nélkül el is készült volna a megszokott időre, ha engem nem hajtott volna a kíváncsiság. Ügy látszik azonban, Kuníková elvtársnő már megszokta, hogy főzés közben mással is foglalkozzon, így aztán most sem jött zavarba, és amikor előadtam látogatásom célját, a legtermészetesebb hangon, mintha csak most szerezte volna meg a Fucsík-jelvényt, beszélni kezdett. Azt hiszem, két évvél ezelőtt, úgy júliuspan vagy augusztus elején történt. A fiam pionírtáborban volt. Mit is csinálhatnak ott azok a gyerekek, tetszik-e nekik a táborozás ? Egyszóval, elfogott a kíváncsiság. így történt, hogy férjemmel együtt elhatároztuk, meglátogatjuk a fiam táborát. Itt kezdődött az egész. A legszívesebben mindjárt ott maradtam volna közöttük. Szinte irigyelni kezdtem vezetőik munkáját. De hisz háziasszony vagyok — ötlött eszembe mindjárt, de később rájöttém, hogy ez nem feltétlenül akadály. Hazajövet Bratislavába — kezdetben férjem tudta nélkül, majd később beleegyezésével — érdeklődni kezdtem a pionírok iránt. Nehogy nevetségesnek tűnjek, először a legközelebbi ismerősökhöz fordultam tanácsért, majd később, a szakszervezetre is felmentem. Itt aztán útba is igazítottak. Így jutottam el a bratislavai 111. körzet CSISZ- titkárságára. Ne higyje azonban, hogy olyan könnyen ment minden a kezdetben is, mint ma. Bégen jártam iskolába és azóta ott is sok minden megváltozott. Számtalan, számomra ismeretlen dolgot kellett megtanulnom. Látja ezt a füzetet? Ez a turisztikáról szól és ... akad rgég egyéb is. — Majd egy kis szünet után a számára n legfontosabbra tereli a szót. — Három pionír- rajnak vagyok a vezetője. A kolibai nyolcéves iskola ötödik és hetedik osztályainak pionírjaival, valamint az Iskola utcai negyedikesekkel foglalkozom. — Milyen tervei vannak az idei nyárra? — tettem fel a kérdést. — Ö, azok nagyon nagyok —■ hangzott a válasz. — Háromszázötven pionírral Rózsahegyre és egy másik csoporttal mint csapatvezető Kysakra megyek. Ezekben a napokban kissé izgulok, mert a pionírszervezet 10-éves évfordulójára készülünk a gyerekekkel. Szeretnénk méltóan megünnepelni. Csak sikerüljön úgy, ahogy azt elképzeljük. De reméljük, hogy úgy is lesz. Az ünnepséget bezáró tábortűznél bizonyára ezt állapiíjuk majd meg. Dehogy a másik nagyon fontos dologról, a háziasszonyi teendőkről se feledkezzünk meg, meg kell .mondani, hogy ebben sincs hiba. Kuríi- ková férje megejtő és ami még nagyon fontos, kislánya kinőtt a pionírsorból, CSISZ- tag leit, tudja mi a szülők iránti kötelessége. Kuníková elvt'ársnő két ép előtti vágya tehát teljesült. Pionírvezeto lett, ami bizonyára egy gonddal többet jelent a házimunkák mellett. De Kuníková ezt a munkát is nagy örömmel végzi, más társadalmi munkája mellett is, s egyedül az nem megy a fejébe, hogy miért is húzódoznak egyes CSISZ-tagok a pionírok körében folytatott munkától. Idejükből a tanulás mellett minden bizonnyal jutna ilyesmire is. Vagy talán annyira elfoglaltak? S. Ä. Ha fiatalok Amerikáról beszélgetnek, gyakran gondqlnak autókra, a gyönyörű hosszú testű Buickokra, Cadiliacokra. Chevroletekre, De Sótokra. A híres márkák sora még sokkal hosszabb. Az utóbbi időben ez a sor ugyan egyre rövidebb lesz, valahányszor egy-egy tagja zárni kénytelen, vagy az erősebb konkurrencia bekebelezi. Ezért ma még három nagy társaság uralja az amerikai autópiacot: az egyre gyengülő Chrysler, a még elég erős Ford és a valőszínűtlenül gazdag General Motors. Az autó ma a legkeresettebb árucikkek egyike. Ha egy jó keresztény az égről álmodozik, bizonyára szárnyas, hárfázó angyalokat képzel lelki szemei elé; a mohamedán viszont a hurücról, az óriási széplányokról ábrándozik, akik majd mind őt szeretik a paradicsomban. Sok embernek azonban az autó még a paradicsommal is felér, beleszámítva a szárnyas angyalokat és a hurikat is. Hiszen ezek csak a képzeletben léteznek, az autó azonban kézzel fogható boldogság. Acélból, rézből, alumíniumból, üvegből meg gumiból van, nem képzeletbeli dolgokból. És hogy mennyire földi dolgok ezek a „boldogság“ tartozékai, (és milyen nehezek!), arról magam is meggyőződtem egy amerikai üzemben, ahol alkatrészeket segítettem gyártani. Barátom, Jim, akivel akkor egy bútorozott szobán és egy ágyon osztozkodtunk, autógyárban dolgozott, mégpedig Fordáknál. A futószalag mellett állt és bizony nem ment j'ől a sora. Sohasem felejtem el, milyen hullafáradtan támoly- gott estenként haza és nem egy éjszaka munkafelügyelőjének képzelt engem az ágyban. Jim rövidesen az utcára került. Nem bírta a .gyárban az iramot. Bár elbocsátása mindkettőnket szobánk feladására kényszerített, Jim részére még ez is jobb megoldás volt, mint a fütősza- lagrendszer Fordnál,. mely mellett a fiatalok gyorsan vénülnek és el is készülnek. A futószalaghoz nem kell szaktudás, de annál több ideg és erő, különben az ember gyorsan munkanélküli lesz. Az autógyárak munkásai azonban gyakran nem hagyták annyiban a dolgot, még ha drágán meg is fizettek megmozdulásukért. 1932-ben 85 000 Ford- munkás volt kenyér nélkül. Édsel Ford, — az öreg Henry Ford fia — a mammutvállalat megalapítója, segítséget ás munkát ígért nekik. A munkások szaván fogták és március 7-én összegyűltek, hogy követeléseikkel a gyárvárosba vonuljanak. Békés felvonulásról volt szó. Ezt hangsúlyozták a munkanélküliek vezetői is. Amikor a gyár kapuihoz értek, hirtelen lövések dördültek. Ford magánrendőrsége, — fegyház- viselt gengszterek és a közeli Dearnbornban toborzott rendőrök — sortűzzel fogadta a kenyérért jelentkező védtelen tömeget. Négy halott és 23 súlyos sebesült maradt a gyár előtt, így tartotta be szavát Ford. Az elkövetkező években Amerika autógyári munkásai nehéz küzdelmeket folytattak szak- szervezetükért. Ez a hosszú harc L937-ben a Michigan állambeli Flint városban érte él tetőpontját. (Folytatjuk) Amerikában egyre nagyobb a munkanélküliség. A statisztikusok öt millió munkanélküliről beszélnek. Képünkön láthatjuk, amint április 8-án Washingtonban a munkané._.üliek konfe-,.. renciájára tüntetők vonulnak fel „Munkát akarunk - adjatok Amerikának munkát!“. — jefeszavakkal.
