Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-14 / 15. szám

A külügyminiszteri értekezlet közeledtével mind erőtelje sebben érvényesül a közvélemény követelése is, hogy a Ke let és a Nyugat most kezdődő tárgyalássorozatain a megegye zés szelleme kerekedjék felül. Ez a tömegaktivizálódás első sorban az európai munkásmozgalom kezdeményezéseiben ju kifejezésre. A Szakszervezeti Világszövetség végrehajtó bi zottsága most fejezte be varsói tanácskozásait, amelyekne középpontjában a német militarizmus veszélyének elhárítás állott. Az errevonatkozóan hozott határozatokat tartalommá tölti meg az a döntés, amelyet Louis Saiilant jelentett be lengyel fővárosban tartott sajtóértekezletén. Mint közölt! május 8-án a második világháború győzelmének 14. évfordu lóján az Odera — Neisse határon lévő kis határvároskába: európai munkásértekezletet tartanak, amely majd különösen német kérdés rendezését sürgeti a külügyminiszterektől. H szükségesnek mutatkozik, ez az értekezlet küldöttséget is út nak indít Genfbe. A tanácskozás színhelyének megválasztás is jelképes jelentőségű. JELENTUS KEZDEMENYEZES Közzétették a „kis Európa“ hat országához — Franciaor­szág, Nyugat-Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg — tartozó kom­munista pártök közös nyilat­kozatát. Ez az okmány attól függetlenül, hogy rámutat az integrált intézményekben rejlő veszélyre, ugyancsak elsősor­ban a nyugatnémet felfegyver­kezés fenyegetéseire hívja fel a figyelmet. A hat párt felhí­vása együttműködésre szólítja a szociáldemokrata és különbö­ző szakszervezeti mozgalmakat is. Noha még nem erre a felhí­vásra a válasz, mindenesetre jelentős tény, hogy Anglia, Nyugat-Németország, Francia- ország, Belgium, Dánia és Hol­landia szociáldemokrata veze­tői Koppenhágában tanácskoz­tak és itt kiadott közleményük­ben a berlini kérdés békés ren­dezését sürgetik. A nyugati ha­talmakat pozitív javaslatok elő­terjesztésére szólítják fel. A kezdeményezés jelentőségét növeli hogy a közlemény alá­írói között a szocialista pártok olyan vezetői találhatók, mint Erich Ollenhauer és Aneurin Be van. Az európai munkásmozgalom sokoldalú akciója a tárgyalá­sok előkészülete idején új je­lenség, és esetleg befolyása le­het az események alakulására. ptuijanaK csapuaja. reueie buktatták, mialatt a merev ar­cú vén kancellár még azon töp­rengett, hogyan élezhetné ki Macmillan terveit konokul el­lenző politikáját. Amikor meg­nyitotta pártja bizottságának ülését, aligha sejtette a csel­szövések hevességét, amelyeket háta mögött a külpolitikájával elégedetlen miniszterei vezet­tek. Megnyitójában uralma leg­súlyosabb baklövését követte el azzal a kijelentésével, hogy az elnökjelöltnek el kell fogad­nia a jelölést. Az ülést ezután egy órára felfüggesztette, s ez­alatt a pártvezérek lázas tele­fonálásokkal hirtelenében ösz- szekovácsolták a 100 százalé­kos támogatást. Adenauer jelö­léséhez. Mikor aztán az ülést ismét megnyitotta, közölték vele: „Kancellár úr, önt jelöl­tük“. A „kancellár úr“ gondol­kodási időt kért. Másfél órán át kétségbeesetten keresett egér- utat, de nem talált. A News Chronicle szerint Washingtont megrendítette az Adenauer távozásának hire. Sú­lyos aggodalommal vizsgálják felül Amerika európai pozíció­ját. A kancellárt nyíltan az Egye­sült Államok európai politikája tartópillérének tekintették. Ta­lálgatják, hogy milyen hatása lesz a visszavonulásának a Szovjetunióval való tárgyalások előkészítésében. ADENAUER „FELFELE BUKTATÁSA“ Az angol sajtó leplezetlen meg­elégedéssel fogadja Adenauer kancellár felfele buktatását. A Daily Expres bonni tudósító­ja leplezetlen kárörömmel köz­li, hogy Adenauer egyszemélyi uralmának véget vetett saját AMERIKA GONDJAI Az amerikai Demokrata Párt országos bizottságának konzul­tatív tanácsa választási kam­pány-megfontolások alapján nyilatkozatot tett, amely tük­rözi a lakosság súlyos aggodal­mát a nem csökkenő munka- nélküliség miatti A Demokrata Párt élesen bírálja a republiká­nus kormány gazdaságpolitiká­ját. A nyilatkozat kifejti, hogy a munkanélküliek száma megkö­zelítőleg eléri az ötmilliót, s a részleges munkanélküliek szá­ma körülbelül egymillió teljes munkanélkülivel egyenértékű. Körülbelül kétmillió munkanél- ' küli már nem kap segélyt, s a ■ munkaügyi minisztérium adatai ' alapján ez a szám októberig ' újabb 200 000-el emelkedik. : A nyilatkozat szerint Ameri­1 ka legsúlyosabb belpolitikai ■ problémája az, hogy 20 millió 1 amerikai férfi, nő és gyermek 1 — a munkanélküliek család- 1 tagjai — sinylik a munkanél- ' küliséget. Számukra ez a hely- ' zet szenvedést, nélkülözést, fé- 1 leimet, és az önbizalom elvesz­1 tését jelenti. A Demokrata Párt konzulta­tív tanácsa élénk színekkel ecseteli az iskolák és a lakóhá­zak sivár állapotát, az orvosi ellátás elégtelenségét, a nyo­mortanyák növekedését. s v v % v W Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtársat az egész szovjet nép, a világ haladó emberi­sége tiszteli és szereti, mert minden tettével a dolgozók, a világbéke ügyét szolgálja. Túlzás nélkül mondható, hogy minden szabad percét a munkások, parasztok és értel­miség között tölti. Ezzel magyarázható, hogy olyan jói ismeri a nép problémáit. Hrus­csov elvtárs április 16-án tölti be munkában és harcokban teli életének 65. évét. Korát megtagadó frisseséggel tölti be legfeleiösségteljesebb tisztségeit. A szovjet néppel együtt kívánjuk Hruscsov elvtársnak, hogy még évtizedeken keresztül dolgozhasson a L'nintnlintTm<ic mnmc-rtne ziAlíoítinlz lőném t szocialista országok előrehaladása New York-i jelentés szerint megjelent az Egyesült Nemze­tek Szervezetének 1958. évi statisztikai évkönyve. A könyv többek között érdekes adatokat tartalmaz a világ ipari terme­léséről is. A statisztika rámu­tat a szocialista országok gaz­dasági életének szakadatlan fejlődésére, a kapitalista vi­lággazdaság egy helyben topo- gására, sőt hanyatlására. Például: a Szovjetunió és Csehszlovákia ipari termelése 1957-ben 10 százalékkal halad­ta meg az előző évit, ugyanak­kor Kanadában és az Egyesült Államokban az index 1957-ben is ugyanazon a színvonalon volt, mint 1956-ban, Angliában pedig mindössze 1.7 százalék volt a növekedés. 1958 első fe­lében Japánban, Angliában, Norvégiában, Belgiumban, Hol­landiában és számos kapitalista országban is csökkent a ter­melés. Washingtonban egyébként megjelent az amerikai szén­ipari hivatal jelentése, amely szerint a Szovjetunió 1947-ben a széntermelésben még a ne­gyedik volt a világon, 1957-ben az Egyesült Államok után a második helyet foglalja el. Az előzetes adatokból máris arra lehet következtetni, hogy a Szovjetunió 1958-ban már az amerikai széntermelést is fe­lülmúlta mennyiségileg. GENFBEN KÖZZÉTETTÉK az ENSZ európai gazdasági bizottságának jelentését konti­nensünk gazdasági életének 1958. évi helyzetéről. Ez is az európai szocialista országok ipari termelésének jelentős nö­vekedését mutatja. A jelentés hangsúlyozza, hogy a Szovjet­unióban 1954 óta négy év alatt megkétszerezték a kőolajter­melést. Mind a Szovjetunióban, mind az európai népi demokrá­ciákban lényegesen növekedett a fém- és széntermelés. , A szovjet televíziós készülékek, rádiók, varrógépek és egyéb fogyasztási cikkek árai nem­csak versenyeznek a nyugat­európai árakkal, hanem gyak­ran alacsonyabbak is, azoknál. Az 1958 első felében végrehaj­tott mezőgazdasági intézkedé­sek nyomán a szovjet mező- gazdaság 1958-ban rekordszín­vonalat ért el. Az NDK-ban, Lengyelországban és Bulgáriá­ban ugyancsak számottevő az agrártermelés növekedése. Az EGB jelentése számos adattal illusztrálja, hogy a nyu­gat-európai országokban 1958- ban esett a termelés, a mun­kanélküliség pedig majdnem minden nyugat-európai állam­ban elérte az utolsó évtized legmagasabb színvonalát. 1 MAGASABBAK VAGYUNK Egy táplálkozási kérdé sekkel foglalkozó mainzitu Í dományos kongresszusoi megállapították, hogy a múl század óta az emberek átla gos magassága jelentőse: megnőtt.. Egy hamburc « gyermekgyógyász vélemény szerint a fokozott növeke ;! dés elsősorban csecsemő |! illetve kisgyermekkorba: ! következik be. A mai 12 hő I napos kisbabák átlag 5 cen ; timéterrel hosszabbak é ; másfél-két kilogrammal ne ; hezebbek a múlt századbei > gyerekeknél. A mai 11-1 > évesek felveszik e tekintet- ! ben a versenyt a XIX. szá- 1 zad 15-16 éveseivel. ! A jelenség indokolásért J kifejtették, hogy a legdön- I több szerepet a fehérjetar ’ talmú táplálkozás játssza. MI KÖZÜK HOZZA? A 6. amerikai flotta egy- < ségei az angol kézben levő i Gibraltár közelében feltar- í tóztatták a Martha nevű« görög gőzöst, amely Török- \ országból ércet akart szál- J lítani a Német Demokrati- | kus Köztársaságba. Az ame- J rikaiak kijelentették, hogy j az érc hadifontosságú anyag ; és az ilyen anyagok kivitele ' „tilos a szocialista orszá- < gokba“. Több minden érthető eb- < ben: az is, hogy a török cé- ' gek szívesen szállítanak a ‘ Német Demokratikus Köz-1 társaságba, az is, hogy gö- ! rög hajóstársaságok szíve- J sen élvezik ennek hasznát, J — de hogy mi közük ehhez j az amerikaiaknak, ez egy- ] általán nem világos. < » VÖRÖSKERESZTES SZÖZA1 ! Gruenther tábornok, ! ! NATO volt parancsnoka, ak ! nyilván ott szerzett érdé- I meinek elismeréséül kerüli [ az Amerikai Vöröskereszt | elnöki székébe, rádiószóza- ; tot intézett a világhoz. A ; szózat óva int az európa: j rendezés csaknem minder > formájától, sürgeti a NATO ! atomfegyverkezésének meg- ! gyorsítását. Gruenther kije- 1 lenti: a „gentleman-hábo- ! rúk“ ideje lejárt, vagyis ! most már az általános vér- J özöné a szó. Az atombombái J ma már nem lehet száműz- j ni — teszi hozzá a gyen- ; gébbek kedvéért. > Mert mi mást is mondhat « rádiószózatában egy vörös- ! keresztes elnök? A CSONTVÁZ - jj VÁMMENTES j! Thomas Sietve ausztráliai ;! orvostanhallgató súlyos .«a- ]| hézségekbe ütközött, ami- <| kor a vámőrök Nápolyban <[ gondosan becsomagolt !; csontvázat fedeztek fel cső- !; magjában. A vámosok hosz- í> szú ideig kutatgattak a ta- ]> rifák között, de sehogy sem j! találtak megfelelőt a „ta- j! nulmányi célokra behozott]! csontváz“ meg vámolására. ][ Végül is a vámcédulára egyj] találékony vámtiszt jóvoltá- j bői a következő megjegy- % zés került: „Vámmentes,? használt holmi“. * Néhány hónappal ezelőtt nagy izgalmat keltett, hagy a Báthory lengyel óceánjáró kiszuperált mentőcsónakjából készített vitorlás Marseille és Órán között eltűnt a viharos tengeren. Az egész világsajtó foglalkozott akkor a. két bátor tengerész sportember sorsával, akikről egy hétig nem tudott a világ. Mi volt a két tengerésztiszt sportember célja? Bebizonyítani, hogy a mentőcsónak vitorlával ellátva nemcsak mentésre alkalmas, hanem hosz- szú távútokra is. Bebizonyítani, hogy számtalan kiszuperált mentöcsőnakból kis költséggel tenge­ri vitorlásokat lehet építeni és fel lehet lendíteni Lengyelországban a tengeri vitorlássportot, amely yachtok hiányában sok tízezer fiatal elől zárja el a nyílt tengeren való vitorlázás lehetőségét. A két tengerész Algírban kipihente fáradalmait, megfoltozta a „Chatka Puchaltow"-nak elkeresz­telt kis hajó vitorláját és kihajózott az Atlanti- Óceánra. — Ha kibírtuk a földközi-tengeri viharokat, átszeljük az Atlanti-óceánt is — mondotta a hajó „kapitánya", Jerzy Tarasiewicz, mert hiába egy fő csak a legénység száma, ahol nyílt ten­gerre mennek, kapitánynak is kell lennie. Az Atlanti-óceánon át tartó útjuk már nem keltett nrtmri irnrtlrnnf . Kirnnn“ P.lnitnrTár.fnk n kis. 8 Kiszuoerált mentőcsónakkal „átszeltek az óceánt mindössze nyolc méter hosszú lélekvesztőn a Kanári-szigetekig, s ott február 26-án bontot­tak vitorlát, hogy útjuk legnagyobb „ugrását" megtegyék az óceánon át az Antillákig. Hetekig nem lehetett azután semmit hallani róluk. Végre az elmúlt napokban távirat érkezett Martinique-bői: a két lengyel tengerész fáradsá­gát siker koronázta, átszelték „hajójukkal“ az óceánt. A Standar Mlodych, a lengyel ifjúság lapja, telefonbeszélgetést közölt Tarasiewicz-cél, aki elmondotta: — Utunk elég izgalmas volt. Pár napig gyenge széllel haladtunk, március 3-án azonban hatalmas vihart éltünk át. A szél lesodort volna a „fedél­zetről", szerencsére erősen odakötöztük magun­kat a hajóhoz. Utána erős passzát szelet fogtunk ki, amelynek segítségével napi száz mérföldet haladtunk. Csak az volt a baj, hogy a vihar elso­dorta kompaszunkat. De mint a végén kiderült: óránk is megtette ezt a feladatot. Április 2-án érkeztünk holdfáradtan Martinique-be, ahol a tengerészklubban lehorgonyoztunk és hosszú álomra hajtottuk fejünket. További célunk: Por- torico, azután az Egyesült Államok valamelyik kikötőié, és a leaközelebbi lenavel haióval haza... szik. Vagyis nemcsak hogy nem értik, de nem is érthetik a ber­lini kérdés lényegét. Azt meg sem kérdezték, de nyilvánvaló­an még kevesebben tudták vol­na, hogy Nyugat-Berlin a kém­ügynökségek, militarista szer­vezetek, diverzánscsoportok el- dorádója. A múlt nyáron, amikor Liba­nonban partraszálltak az ame­rikai csapatok és Beirutban in­cidensek voltak, a világ jót mu­latott annak a New York-i üz­letembernek a táviratán, aki táviratilag mondta le részvéte­lét a nyugat-németországi Bay- reuthban rendezett Wagner- fesztiválról: „Nem utazom a harcok miatt..." Ezekhez a tér-képtelen dolgokhoz újabb adalék most a berlini közvéle­ménykutatás. Nem vitatjuk el senkinek jo­gát a földrajzi tájékozatlanság­hoz. De feltétlenül üdvözlendő lenne, ha az amerikaiak, mi­előtt mondjuk helyeselnék ezt a jelszót, hogy „páncélosokkal Berlin felé“, pontosan tudnák, hol és hogyan is fekszik ez a Berlin. Elvégre még egy olyan kiváló amerikai, mint Byrd ka­pitány sem repülhette volna át a Déli-sarkot, ha történetesen az egyenlítő, környékén keresi. Ä Siketé provokáció kudarca Hol van az a Berlin ? a A moszkvai Pravdában cikk jelent meg „Az imperialista provokáció kudarca Tibetben“ címmel. A tibeti provokáció vitatha­tatlanul része annak a hadjá­ratnak, amelyet az amerikai imperializmus szervezett az ázsiai országokban kibontako­zott hatalmas nemzeti felsza­badító mozgalom elnyomására. Érthető - mutat rá a cikk író­ja - hogy az amerikai impe­rialisták bevonták SEATO-beli partnereiket ebbe a reakciós mesterkedésbe. A tibeti láza­dásról terjesztett rágalmakban különös ügybuzgalmat tanúsít a pakisztáni reakciós sajtó. Nem volna-e itt az ideje, hogy a nemzetközi kalandok kedve­lői megtanulják reálisan érté­kelni az erőviszonyokat és fel­hagyjanak a beteljesülhetetlen illúziókkal?! - írja a Pravda. - Tibet Kína elidegeníthetet­len része és a tibeti reakciós felső réteg lázadásának felszá­molása kizárólag a kínai nép belügye - hangsúlyozza a lap. A tibeti összeesküvés szer­vezői, az imperialisták mint az ázsiai népek esküdt ellenségei lepleződtek te — folytatja a Pravda. - Ismét bebizonyítot­ták: készek megragadni min­den lehetőséget, hogy fenn­tartsák a feszültséget Ázsiában és ezzel bonyolítsák a nemzet­közi helyzetet Minden béke­szerető népnek éietbevágó ér­deke az ázsiai és világbéke megőrzése - hangsúlyozza a Pravda. A tibeti ellenforradalmi láza­dás megsemmisítése — foly­tatja a lap - bebizonyította az egész világ előtt, hogy a kínai nép szilárdan tömörül a kom­munista párf és a Kínai Nép­köztársaság központi népi kor­mánya mögé, bebizonyította, hogy a kínai nép elszánt aka­rattal védelmezi szocialista ál­lamának egységét és képes döntő csapást mérni minden imperialista agresszorra. a A szovjet nép csakúgy, mint az egész hatalmas szocialista tábor minden népe, teljes mér­tékben támogatja a Kínai Nép- köztársaság kormányát, amely gyorsan és határozottan véget vetett az imperialista összees- küvőcsoport bűnös tevékenysé­gének. A Kínai Népköztársaság cse­lekedeteit — írja befejezésül a Pravda — mindenkinek tá­mogatnia kell, aki híve a más országok belügyeibe való be nem avatkozásnak, aki híve a nemzetközi feszültség csök­kentésének, a békének és a népek barátságának. Esküvői zűrök Tokió és egész Japán .lázas izgalommal“ készül Akihito trónörökös és Miehiko Shoda közeli es­küvőjére. Ismeretes, hogy a trónörökös és a polgári származású menyasszony házasságkötését a japán udvar köreiben rendkívül nagy vihar előzte meg. Maga az esküvő különös keveréke lesz a modern idők követelményének és a japán udvari ceremónia által megkövetelt szabá­lyoknak. Az esküvő napjára két HARAKIRI HELYETT millió embert várnak To­kióba. Nagy vita volt akö­rül, hogy kiket hívjanak meg az esküvői Unirépsé- gekre. „A modem gondol­kodású“ japánok nagy, látványos esküvőt akartak, amelyre külföldi neveze­tességeket, mint Nehmt, Nixon aleinököt és Mar­garet angol hercegnőt is meg akarták hívni, Japán udvari körök azonban nem egyeztek bele ebbe a kí­vánságba, mert a császári ház törvényei azt követe­lik, hogy az esküvő a nyil­AMERIKAI ÜJSÄGlRÖK vánosság kizárásával men­jen végbe. Végül megállapodtak, hogy az esküvő után a fiatal pár nyilvános me­netben vonul végig Tokió utcáin, és az esküvőre meghívott 750 személy között külföldieket is „el­tűrnek“. Különösen nagy volt a hercehurca a sajtó képviseletét illetően, mert ennek jelenléte a legna­gyobb mértékben sérti a szent tradíciókat. (Mint egy japán udvari tisztvi­selő megjegyezte: „Ré­gebben sokkal kisebb dol­gokért is követtek el már harakirit!“) A nyugati sajtó 200 tudósítót küld az esküvőre és magára az esküvői szertartásra 99 helyet igényelt. Összesen azonban csak négy külföl­di tudósító kap bebocsá­tást az esküvői szertar­tásra, mind a négy ter­mészetesen amerikai ... A dollár, úgy látszik, beha­tol még a japán udvar legkonzervatívabb köreibe is... Se szeri, se száma a nyilat­kozatoknak, amelyek a NATO- tanács washingtoni ülésszakán Berlinről elhangzottak. Jellem­ző közös vonásuk a harciasság mellett az érvelés volt: nem adhatja fel az Atlanti Szövet­ség létfontosságú nyugat-ber­lini bástyáját. Érdemes megjegyezni, hogy a New Y'ork Times riporterei ezzel kapcsolatban közvéle­ménykutatást tartottak az ame­rikaiak között és ennek ered­ményeit James Reston cikkben összegezte. Eszerint a megkér­dezettek 39 százaléka (New Yorkban 75 százaléka!) még azt sem tudta, hogy Nyugat-Berlin az NDK szívében, mintegy más­félszáz kilométerrel a nyugat­német határoktól keletre fék-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents