Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-13 / 2. szám
Churchill sem próféta A Daily Worker „A kommunizmus győzelme“ című cikkében a következőket írja: 1920 októberében W. Churchill a Sunday Express- be ezt írta: A bolsevikiek hagyjanak fel a kommunizmussal és ne akarják megvalósítani természetellenes rendszerüket, amely megbénítja az emberi igyekezetei és megöli a kezdeményezést. Churchill akkoriban kijelentette, hogy semmi sem mentheti meg Oroszország gazdaságát és tudományos életét és, hogy Oroszországban a falusi életen kívül — mint ahogy azt H. G. Wells az ismert utópista regényíró is előre megjósolta — más élet forma nem is érvényesülhet. A Sunday Express tegnap, harmincnyolc év múlva azorában ezt írta: Egy szép nap ipz új bolygó útja határkövet jelent az emberiség fejlődésének történetében. Churchill a tapasztalt kapitalista- államférfi és H. G. Wells, a neves író - tévedtek. A fföíd és az a rendszer, melynek szerintük már el kellett volna pusztulnia, új bolygót helyezett el a naprendszerbe ezzel a felirattal: SSSR 1959. Vajon miért voltak ezek az államférfiak és a kapitalizmus hirdetői olyan rövid- látóak? Miért nem tudták elhinni, hogy a munkásosztály többet ér el, mint a kapitalisták. Az egész világ előtt drámai módon beigazolódott, hogy a szocialista rendszer a kapitalista rendszerrel szemben mennyire fölényben van. A kozmikus rakéta pedig csak kis részben fejezi ki az új hétéves terv célkitűzéseit. A konzervatív Daily Telegraph örökké nevetségessé tétté magát, amikor az első szovjet szputnyíkkal kapcsolatosan ezt Irta: Az oroszók a paraszti sorból a bolygók közötti ember fejlődési fokába emelkedtek, anélkül, hogy belekóstoltak volna az élet örömeibe. A szovjet hétéves terv nemcsak kozmikus rakétákat jelent, hanem azt jelenti, hogy negyven százalékkal magasabbak lesznek' a bérek, bevezetik a 35 órás munkahetet, negyven millió iskolás számára kötelező lesz a tíz éves iskola látogatása, kétszer akkora számú kórházágyat állítanak fel és hatalmas mértékben kiszélesítik a lakások építését. Hasonlítsuk össze ezeket a tényeket azzal a hatalmas fellendüléssel, melyet 1958-ban Kína ért el és azokkal a célkitűzésekkel, melyeket 1959-ben érnek el. Hasonlítsuk össze azzal a hanyatlással, és . stagnáciőval, melyet ma nyugaton tapasztalunk, azzal, hogy ma Nagy-Britan- niában becsukják a szénbányákat, egyre nagyobb a munkanélküliség és az emberek növekvő félelemmel néznek a jövő elébe. A nyugati országokban élő emberek ma már világosan látják, hogy a kapitalizmussal fel kell számolni és a szocializmus felé kell haladni. Ezekben az országokban az uralkodó körök azonban még mindig más következtetésekre jutnak és még kalandosabb politikába bocsátkoznak és fokozzák a háborús előkészületeket. A szovjet sikerben nem azt-látják, hogy az emberiség újból hatalmas lépéssel haladt előre, hanem csak azt, nogy a szovjetek tovább szítják a hidegháborút. A szovjet rakéta azonban ezeket a köröket is meggyőzi arról, hogy mindaz, amit a szovjet kormány a rakétákkal kapcsolatosan kijelentett, valóságon nyugszik és talán lehűti nyugaton a for- rófejüeket. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője a sajtó képviselői előtt nyilatkozott Mikojan és Dulles hétfői találkozójáról. Kijelentette, hogy ez „előzetes megbeszélés“ volt. A beszélgetésen egész sor, a feleket kölcsönösen érdeklő kérdéssel foglalkoztak, köztük a berlini problémával, a német kérdéssel általában, továbbá a leszerelési és a kereskedelmi kapcsolatok ügyével. A szóvivő szerint a megbeszélés igen hasznos volt mint bevezetés a további tárgyalásokhoz, melyekre akkor kerül sor, amikor Mikojan az Egyesült Államokban teendő körútjáról, körülbelül január 19-én visszatér Washingtonba. Előreláthatólag akkor Eisenhower elnök is tárgyal majd a szovjet Minisztertanács első elnökhelyettesével. Dulles valószínűleg szintén jelen lesz a Mikojan-Elsenhower-találkozón. Az angol sajtó nagy érdek- rikai kormány közölte a konglődéssel elemzi Mikojan amerikai látogatását. A Daily Mail washingtoni tudósítója a többi resszus tagjaival, hogy a július elsejével kezdődő új költség- vetési évben az Egyesült Állaközött azt Írja, hogy amerikai mok 40 900 millió dollárt szánhivatalos körök Mikojan látogatását rendkívül fontos eseménynek tartják, amely „esetleg nagy jelentőségű lehet nemzetközi szempontból.“ dékozik költeni hadügyi célokra, tehát valamivel többet, mint a folyó költségvetési évben. Wiley köztársaságpárti szenátor a Fehér Házban tartott bizalmas megbeszélés után kijelentette: az elnök és a pártvezérek eszmecséréjén szó volt az amerikai rakéta-programról is, de nincs tudomása arról, hogy a fennálló programon változtatnának. A Monde washingtoni tudósítója ugyanakkor részletesen beszámol az amerikai közvélemény fokozódó elégedetlenségéről, ami a társadalom széles rétegeit eltölti a hatalmas szovjet sikerek és az amerikai lemaradások láttán. © Nyugat-Németországban 60 000 acélmunkás hetenként két munkanapot veszít el, mert összevonták és lerövidítették a munkaidőt. # New Yorkban sztrájkba léptek az újságkihordók, nagyobb bért követelnek, ennek következtében 8 napilap nem is jelent meg. ® Angliában Brighton városban újból bevezették az iskolákban a nádpálca büntetést. Az igazgató háromszor, a tanító csak egyszer ütheti meg a „bűnösöket“. Amerikai látogatása alkalmából Anasztasz I. Mikojan találkozott J. F. Dulles amerikai külügyi államtitkárral. A Daily Herald kapcsolatba hozza a szovjet államférfi amerikai útját a csúcstalálkozó összehívásának kérdésével. A legfontosabb feladat 1959-ben az — írja —, hogy megteremtsük a kölcsönös megértést, megakadályozzuk végzetes incidensek bekövetkezését. Hol van a kölcsönös megértés megjavításának kulcsa? Genfben. Elérkezett az ideje annak, hogy a világ vezetői építő módon közelítsék meg a reális tényeket. Elérkezett az ideje annak, hogy megkezdődjenek a legmagasabb szintű tárgyalások — hangsúlyozza a lap. Eisenhower egyébként pénteken a szenátus és a képviselőház együttes ülésén olvassa majd fel üzenetét az Egyesült Államok helyzetéről és ebben vázolni fogja törvényhozási terveit az 1959-es esztendőre. Költségvetési üzenetét egy héttel később mondja el. Az ameA DOLGOZÖ NÖ szerkesztősége felkért minket ezen hír közlésére: A DOLGOZÖ NÖ szerkesztősége azon fizetői elnézését kéri, akik a lap 1959 évi első számát nem kapták meg. Technikai okokból kevesebb példányszám került ki a nyomdából, mint amennyire szükség lett volna. A DOLGOZÖ NÖ második számát már minden előfizető megkapja. Szabadságot Manolisz Glezosznak Az egész világon tiltakoznak Manolisz Glezosznak, a görög felszabadító harc hősének bebörtönzése ellen. A legutolsó jelentések szerint Glezoszt ismeretlen helyre szállították. így igyekszenek a görög hatóságok menekülni a nép haragja elől. Viszont Görögország dolgozói és a világ haladó közvéleménye követeli Manolisz Glezosz sza- badonbocsátá- sát, mert a görög rendőrség semmi konkrét vádat nem tud ellene felhozni. Az egyedüli vád az, hogy 1947- ben összeköttetésben állt a görög kommunista párt egyes vezetőivel. A görög hatóságok ugyanis igyekeznek a kommunista pártot mint „kémközpontot“ beállítani. Minden józan görög polgár azonban jól tudja, hogy a görög kommunista párt üldözése épp úgy, mint Glezosz fogvatartása a demokrácia alapvető elveinek megsértése. Nyugat-Németország sem kivétel, itt is igen nagy az érdeklődés a hold-rakéta iránt. Az emberek kapkodják az újságokat, melyek az első oldalakon hasábos cikkekben számolnak be a jelentőségteljes eseményről. A nyugat-német diákok nemrégen megtartott kongresszusán, amelyen 300 küldött és 300 vendég vett részt, tiltakoztak Nyugat-Németország atomfegyverekkel való felszerelése ellen. Közel Kelet és a németek sen csak akkor, hogyha a gaz- és számításba se jöhet, hogy dasági együttműködést nem az együttműködéssel politikaihasználják fel politikai csel- lag visszaéljen. Aki mindezt szövésekre. tudja, az nem lepődhet meg K evés európai politikus Közép-Kelet-i látogatása váltott ki annyi problémát és annyi magyarázatot, mint Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének látogatása az Egyesült Arab Köztársaságban. Ismeretes, hogy a német kérdés jelenlegi stádiumában az imperialista nagyhatalmak és a bonni kormány igyekezete oda irányult, hogy a Német Demokratikus Köztársaság tekintélyét — melyet a Németország jövőjére vonatkozó tárgyalásnál nem hajlandók elismerni — aláássák. Világos, hogy a semleges országokra, így tehát az Egyesült Arab Köztársaságra, Indiára is ki akarják terjeszteni befolyásukat és azt szeretnék, ha azok az imperialista elgondolás szerinti berlini megoldást támogatnák. Sok hírmagyarázó ezekben a napokban felteszi a kérdést, vajon hogyan lehetséges, hogy a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke éppen a jelenlegi helyzetben Nasszer elnök személyes meghívására megy Kairóba. Annak ellenére, hogy a két ország között eddig nem állnak fenn diplomáciai kapcsolatok, Grote- wohl miniszterelnököt mégis olyan tisztelettel fogadják, amely csak egy baráti állam miniszterelnökének jár ki, és az államfőtől az idegen személyiségnek kijáró legmagasabb kitüntetésben, azaz a Nílus renddel való kitüntetésben részesül. Ezzel a látogatással egyidejűleg Kairóban tartózkodik egy gazdasági küldöttség is, amely azzal a hét és fél millió fontsterling kölcsönnel összefüggő gyakorlati kérdéseket tárgyalja meg, melyet az elmúlt évben a Német Demokratikus Köztársaság az Egyesült Arab Köztársaságnak nyújtott. V együk szemügyre azokat az akciókat, melyeket az Egyesült Arab Köztársaságban a bonni külpolitikai és propaganda irányított. Nem titok, hogy a bonni kormány az Egyesült Arab Köztársaság és a Szovjetunió közötti, az asszuáni duzzasztógát első szakaszának építésére vonatkozó tárgyalásokba igyekezett beleszólni és minden áron azt akarta elérni, hogy az építés első szakaszában presztízs okokból a Szovjetunión kívül még egy nyugati kapitalista ország is részt vegyen. Azt is tudjuk, hogy a szovjet kölcsönnyújtás előtt Nyugaton senki sem mutatott érdeklődést a segélynyújtás iránt és nem volt hajlandó segítséget nyújtani a duzzasztógát építésében, amely az Egyesült Arab Köztársaság számára életfontosságú. Érthető, hogy ezt a manőverezést az Egyesült Arab Köztársaságban ellenszenvvel fogadták. Haszanein Hejkal újságíró a Nasszer elnökhöz közelálló A1 Ahram című lap szerkesztője erről gúnyosan a következőket Irta: „Ha Bonn be akarja bizonyítani jóindulatát és őszinteségét, akkor kezdeményezését másutt érvényesítse és ne az asszuáni duzzasztógát építésénél. Ez a duzzasztógát ránknézve életfontosságú és nem valami politikai játszma, vagy hidegháború." A bonni nagykövetség decemberben Kairóban nagy információs központot nyitott, amely jól el van látva a Német Demokratikus Köztársaság ellen irányuló anyaggal. Az elmúlt héten néhány folyóiratban „Nyissátok ki a kapukat“ címmel hatalmas hirdetményeket helyeztek el, amelyekben ócsárolják a Német Demokratikus Köztársaságot. Grotewohl miniszterelnök meghívása az Egyesült Arab Köztársaság semleges politikájának a megnyilvánulását jelenti, ez a politika a mítoszokkal és a dogmákkal szemben a valóságot veszi tekintetbe. Adott esetben az a valóság, hogy két német állam létezik és tekintve, hogy mindkét állam fejlett iparral rendelkezik, kedvező gazdasági partnereket jelentenek az Egyesült Arab Köztársaság számára, de természeteHa Bonn azzal számított, hogy a gazdasági együttműködés ellenértékeként az Egyesült Arab Köztársaság a berlinj kérdés imperialista értelemben vett megoldását fogja támogatni, az asszuáni duzzasztógát építésénél csökkenti annak a jelentőségét, hogy a szovjetek részt vesznek az építésben és az NDK-val szemben majd diszkriminációs politikát folytat — akkor számításaiban tévedett. A Német Demokratikus Köztársaságról mint az ösz- szes szocialista országról ismeretes, hogy gazdasági vonatkozásban becsületes partner azon, hogy a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke meglátogatja az Egyesült Arab Köztársaságot. És az nemcsak ez Egyesült Arab Köztársaságra vonatkozik, hanem más országokra is, ezt bizonyltja az a tény, hogy Kasim és Nehru meghívására Otto Grotewohl miniszterelnök meglátogatja Irakot, Indiát és más országot is. A mesterségesen előidézett „berlini kérdés“-ben az amerikai hidegháború további szakaszában ez az ázsiai és afrikai semleges országok felelete. Tanulság Két évig tartott a harc Kuba szigetén. Az egyik oldalon Batista, a sziget amerikai bérenc diktátora, a másik oldalon az igazi hazafiak partizánhadserege, melynek parancsnoka a 32 éves Fidél Castro. Most is bebizonyosodott, hogy a reakció, amely az Egyesült Államok „segítségére“ támaszkodik, bizonyos ideig különösen terror segítségével meg tudja hosszabbítani hatalmát, de a végzetet nem kerülheti el. Igen jellemző, hogy még az Egyesült Államok közelsége sem elég erős biztosíték ahhoz, hogy az amerikaiak megmenthessék a helyzetet. A kubai nép ujjongva fogadja mindenütt Fidel Castro hadseregét. A rend igen rövid idő alatt helyreállt és a nép által támogatott kormány megkezdte működését. A kormány előkészíti a demokratikus általános választásokat, melyekre kb. másfél év múlva kerül sor. Batista, a bukott kubai elnök megérkezett a Dominikai Köztársaságba, ahol Trujillo elnök, és két, már régebben levitéz- lett diktátor várta őt — Na, végre bridzsezhetünk, itt a negyedik.
