Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-13 / 2. szám

Churchill sem próféta A Daily Worker „A kom­munizmus győzelme“ című cikkében a következőket ír­ja: 1920 októberében W. Churchill a Sunday Express- be ezt írta: A bolsevikiek hagyjanak fel a kommuniz­mussal és ne akarják meg­valósítani természetellenes rendszerüket, amely meg­bénítja az emberi igyeke­zetei és megöli a kezdemé­nyezést. Churchill akkori­ban kijelentette, hogy sem­mi sem mentheti meg Orosz­ország gazdaságát és tudo­mányos életét és, hogy Oroszországban a falusi éle­ten kívül — mint ahogy azt H. G. Wells az ismert utó­pista regényíró is előre megjósolta — más élet for­ma nem is érvényesülhet. A Sunday Express tegnap, harmincnyolc év múlva azorában ezt írta: Egy szép nap ipz új bolygó útja ha­tárkövet jelent az emberi­ség fejlődésének történeté­ben. Churchill a tapasztalt ka­pitalista- államférfi és H. G. Wells, a neves író - téved­tek. A fföíd és az a rend­szer, melynek szerintük már el kellett volna pusz­tulnia, új bolygót helyezett el a naprendszerbe ezzel a felirattal: SSSR 1959. Vajon miért voltak ezek az államférfiak és a kapita­lizmus hirdetői olyan rövid- látóak? Miért nem tudták elhinni, hogy a munkásosz­tály többet ér el, mint a kapitalisták. Az egész világ előtt drá­mai módon beigazolódott, hogy a szocialista rendszer a kapitalista rendszerrel szemben mennyire fölény­ben van. A kozmikus rakéta pedig csak kis részben fe­jezi ki az új hétéves terv célkitűzéseit. A konzervatív Daily Te­legraph örökké nevetséges­sé tétté magát, amikor az első szovjet szputnyíkkal kapcsolatosan ezt Irta: Az oroszók a paraszti sorból a bolygók közötti ember fej­lődési fokába emelkedtek, anélkül, hogy belekóstoltak volna az élet örömeibe. A szovjet hétéves terv nem­csak kozmikus rakétákat jelent, hanem azt jelenti, hogy negyven százalékkal magasabbak lesznek' a bé­rek, bevezetik a 35 órás munkahetet, negyven millió iskolás számára kötelező lesz a tíz éves iskola láto­gatása, kétszer akkora szá­mú kórházágyat állítanak fel és hatalmas mértékben kiszélesítik a lakások épí­tését. Hasonlítsuk össze ezeket a tényeket azzal a hatalmas fellendüléssel, melyet 1958-ban Kína ért el és azokkal a célkitűzések­kel, melyeket 1959-ben ér­nek el. Hasonlítsuk össze azzal a hanyatlással, és . stagnáciőval, melyet ma nyugaton tapasztalunk, az­zal, hogy ma Nagy-Britan- niában becsukják a szénbá­nyákat, egyre nagyobb a munkanélküliség és az em­berek növekvő félelemmel néznek a jövő elébe. A nyu­gati országokban élő embe­rek ma már világosan lát­ják, hogy a kapitalizmussal fel kell számolni és a szo­cializmus felé kell haladni. Ezekben az országokban az uralkodó körök azonban még mindig más következteté­sekre jutnak és még kalan­dosabb politikába bocsát­koznak és fokozzák a hábo­rús előkészületeket. A szov­jet sikerben nem azt-lát­ják, hogy az emberiség új­ból hatalmas lépéssel ha­ladt előre, hanem csak azt, nogy a szovjetek tovább szítják a hidegháborút. A szovjet rakéta azonban eze­ket a köröket is meggyőzi arról, hogy mindaz, amit a szovjet kormány a rakéták­kal kapcsolatosan kijelen­tett, valóságon nyugszik és talán lehűti nyugaton a for- rófejüeket. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője a sajtó képviselői előtt nyilatkozott Mikojan és Dulles hétfői találkozójáról. Kijelentette, hogy ez „előzetes megbeszélés“ volt. A beszél­getésen egész sor, a feleket kölcsönösen érdeklő kérdéssel foglalkoztak, köztük a berlini problémával, a német kérdéssel általában, továbbá a leszerelési és a kereskedelmi kapcsola­tok ügyével. A szóvivő szerint a megbeszélés igen hasznos volt mint bevezetés a további tárgyalásokhoz, melyekre akkor kerül sor, amikor Mikojan az Egyesült Államokban teendő körútjáról, körülbelül január 19-én visszatér Washingtonba. Előreláthatólag akkor Eisenhower elnök is tárgyal majd a szovjet Minisztertanács első elnökhelyettesével. Dulles való­színűleg szintén jelen lesz a Mikojan-Elsenhower-találkozón. Az angol sajtó nagy érdek- rikai kormány közölte a kong­lődéssel elemzi Mikojan ameri­kai látogatását. A Daily Mail washingtoni tudósítója a többi resszus tagjaival, hogy a július elsejével kezdődő új költség- vetési évben az Egyesült Álla­között azt Írja, hogy amerikai mok 40 900 millió dollárt szán­hivatalos körök Mikojan láto­gatását rendkívül fontos ese­ménynek tartják, amely „eset­leg nagy jelentőségű lehet nemzetközi szempontból.“ dékozik költeni hadügyi célok­ra, tehát valamivel többet, mint a folyó költségvetési évben. Wiley köztársaságpárti szená­tor a Fehér Házban tartott bi­zalmas megbeszélés után kije­lentette: az elnök és a párt­vezérek eszmecséréjén szó volt az amerikai rakéta-programról is, de nincs tudomása arról, hogy a fennálló programon vál­toztatnának. A Monde washing­toni tudósítója ugyanakkor részletesen beszámol az ame­rikai közvélemény fokozódó elégedetlenségéről, ami a tár­sadalom széles rétegeit eltölti a hatalmas szovjet sikerek és az amerikai lemaradások láttán. © Nyugat-Németországban 60 000 acélmunkás hetenként két munkanapot veszít el, mert összevonták és lerövidítették a munkaidőt. # New Yorkban sztrájkba léptek az újságkihordók, na­gyobb bért követelnek, ennek következtében 8 napilap nem is jelent meg. ® Angliában Brighton város­ban újból bevezették az isko­lákban a nádpálca büntetést. Az igazgató háromszor, a tanító csak egyszer ütheti meg a „bű­nösöket“. Amerikai látogatása alkalmából Anasztasz I. Mikojan találkozott J. F. Dulles amerikai külügyi államtitkárral. A Daily Herald kapcsolatba hozza a szovjet államférfi ame­rikai útját a csúcstalálkozó összehívásának kérdésével. A legfontosabb feladat 1959-ben az — írja —, hogy megteremt­sük a kölcsönös megértést, megakadályozzuk végzetes in­cidensek bekövetkezését. Hol van a kölcsönös megértés meg­javításának kulcsa? Genfben. Elérkezett az ideje annak, hogy a világ vezetői építő módon közelítsék meg a reális ténye­ket. Elérkezett az ideje annak, hogy megkezdődjenek a legma­gasabb szintű tárgyalások — hangsúlyozza a lap. Eisenhower egyébként pén­teken a szenátus és a képvise­lőház együttes ülésén olvassa majd fel üzenetét az Egyesült Államok helyzetéről és ebben vázolni fogja törvényhozási terveit az 1959-es esztendőre. Költségvetési üzenetét egy hét­tel később mondja el. Az ame­A DOLGOZÖ NÖ szerkesztősé­ge felkért minket ezen hír köz­lésére: A DOLGOZÖ NÖ szer­kesztősége azon fizetői elnézé­sét kéri, akik a lap 1959 évi első számát nem kapták meg. Technikai okokból kevesebb példányszám került ki a nyom­dából, mint amennyire szükség lett volna. A DOLGOZÖ NÖ második számát már minden előfizető megkapja. Szabadságot Manolisz Glezosznak Az egész vi­lágon tiltakoz­nak Manolisz Glezosznak, a görög felszaba­dító harc hősé­nek bebörtön­zése ellen. A legutolsó jelen­tések szerint Glezoszt isme­retlen helyre szállították. így igyekszenek a görög hatósá­gok menekülni a nép haragja elől. Viszont Görögország dolgozói és a világ haladó közvéleménye követeli Mano­lisz Glezosz sza- badonbocsátá- sát, mert a gö­rög rendőrség semmi konkrét vádat nem tud ellene felhozni. Az egyedüli vád az, hogy 1947- ben összekötte­tésben állt a görög kommunista párt egyes vezetőivel. A görög hatóságok ugyanis igyekeznek a kommunista pártot mint „kémközpontot“ beállítani. Minden józan görög polgár azonban jól tudja, hogy a görög kommunista párt üldözése épp úgy, mint Glezosz fogvatartása a demokrácia alapvető elveinek megsértése. Nyugat-Németország sem kivétel, itt is igen nagy az érdeklődés a hold-rakéta iránt. Az emberek kapkodják az újságokat, melyek az első oldalakon hasábos cikkek­ben számolnak be a jelentőségteljes eseményről. A nyugat-német diákok nemrégen megtartott kong­resszusán, amelyen 300 küldött és 300 vendég vett részt, tiltakoztak Nyugat-Németország atomfegyverekkel való felszerelése ellen. Közel Kelet és a németek sen csak akkor, hogyha a gaz- és számításba se jöhet, hogy dasági együttműködést nem az együttműködéssel politikai­használják fel politikai csel- lag visszaéljen. Aki mindezt szövésekre. tudja, az nem lepődhet meg K evés európai politikus Közép-Kelet-i látogatása váltott ki annyi problémát és annyi magyarázatot, mint Otto Grotewohl, a Német De­mokratikus Köztársaság mi­niszterelnökének látogatása az Egyesült Arab Köztársaságban. Ismeretes, hogy a német kér­dés jelenlegi stádiumában az imperialista nagyhatalmak és a bonni kormány igyekezete oda irányult, hogy a Német Demok­ratikus Köztársaság tekinté­lyét — melyet a Németország jövőjére vonatkozó tárgyalás­nál nem hajlandók elismerni — aláássák. Világos, hogy a sem­leges országokra, így tehát az Egyesült Arab Köztársaságra, Indiára is ki akarják terjeszte­ni befolyásukat és azt szeret­nék, ha azok az imperialista elgondolás szerinti berlini meg­oldást támogatnák. Sok hírmagyarázó ezekben a napokban felteszi a kérdést, vajon hogyan lehetséges, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság miniszterelnöke ép­pen a jelenlegi helyzetben Nasszer elnök személyes meg­hívására megy Kairóba. Annak ellenére, hogy a két ország kö­zött eddig nem állnak fenn diplomáciai kapcsolatok, Grote- wohl miniszterelnököt mégis olyan tisztelettel fogadják, amely csak egy baráti állam miniszterelnökének jár ki, és az államfőtől az idegen szemé­lyiségnek kijáró legmagasabb kitüntetésben, azaz a Nílus renddel való kitüntetésben ré­szesül. Ezzel a látogatással egyide­jűleg Kairóban tartózkodik egy gazdasági küldöttség is, amely azzal a hét és fél millió font­sterling kölcsönnel összefüggő gyakorlati kérdéseket tárgyal­ja meg, melyet az elmúlt évben a Német Demokratikus Köztár­saság az Egyesült Arab Köz­társaságnak nyújtott. V együk szemügyre azokat az akciókat, melyeket az Egyesült Arab Köztársa­ságban a bonni külpolitikai és propaganda irányított. Nem titok, hogy a bonni kor­mány az Egyesült Arab Köztár­saság és a Szovjetunió közötti, az asszuáni duzzasztógát első szakaszának építésére vonat­kozó tárgyalásokba igyekezett beleszólni és minden áron azt akarta elérni, hogy az építés első szakaszában presztízs okokból a Szovjetunión kívül még egy nyugati kapitalista ország is részt vegyen. Azt is tudjuk, hogy a szovjet köl­csönnyújtás előtt Nyugaton senki sem mutatott érdeklő­dést a segélynyújtás iránt és nem volt hajlandó segítséget nyújtani a duzzasztógát építé­sében, amely az Egyesült Arab Köztársaság számára életfon­tosságú. Érthető, hogy ezt a manőverezést az Egyesült Arab Köztársaságban ellenszenvvel fogadták. Haszanein Hejkal új­ságíró a Nasszer elnökhöz kö­zelálló A1 Ahram című lap szerkesztője erről gúnyosan a következőket Irta: „Ha Bonn be akarja bizonyítani jóindula­tát és őszinteségét, akkor kez­deményezését másutt érvénye­sítse és ne az asszuáni duz­zasztógát építésénél. Ez a duz­zasztógát ránknézve életfon­tosságú és nem valami politikai játszma, vagy hidegháború." A bonni nagykövetség de­cemberben Kairóban nagy információs központot nyi­tott, amely jól el van látva a Német Demokratikus Köztár­saság ellen irányuló anyaggal. Az elmúlt héten néhány folyó­iratban „Nyissátok ki a kapu­kat“ címmel hatalmas hirdet­ményeket helyeztek el, ame­lyekben ócsárolják a Német Demokratikus Köztársaságot. Grotewohl miniszterelnök meg­hívása az Egyesült Arab Köz­társaság semleges politikájá­nak a megnyilvánulását jelenti, ez a politika a mítoszokkal és a dogmákkal szemben a való­ságot veszi tekintetbe. Adott esetben az a valóság, hogy két német állam létezik és tekint­ve, hogy mindkét állam fejlett iparral rendelkezik, kedvező gazdasági partnereket jelente­nek az Egyesült Arab Köztár­saság számára, de természete­Ha Bonn azzal számított, hogy a gazdasági együttműkö­dés ellenértékeként az Egye­sült Arab Köztársaság a berlinj kérdés imperialista értelemben vett megoldását fogja támo­gatni, az asszuáni duzzasztógát építésénél csökkenti annak a jelentőségét, hogy a szovjetek részt vesznek az építésben és az NDK-val szemben majd diszkriminációs politikát foly­tat — akkor számításaiban té­vedett. A Német Demokratikus Köz­társaságról mint az ösz- szes szocialista országról ismeretes, hogy gazdasági vo­natkozásban becsületes partner azon, hogy a Német Demokra­tikus Köztársaság miniszterel­nöke meglátogatja az Egyesült Arab Köztársaságot. És az nemcsak ez Egyesült Arab Köz­társaságra vonatkozik, hanem más országokra is, ezt bizo­nyltja az a tény, hogy Kasim és Nehru meghívására Otto Grotewohl miniszterelnök meg­látogatja Irakot, Indiát és más országot is. A mesterségesen előidézett „berlini kérdés“-ben az ameri­kai hidegháború további sza­kaszában ez az ázsiai és afrikai semleges országok felelete. Tanulság Két évig tartott a harc Kuba szigetén. Az egyik oldalon Ba­tista, a sziget amerikai bérenc diktátora, a másik oldalon az igazi hazafiak partizánhadse­rege, melynek parancsnoka a 32 éves Fidél Castro. Most is bebizonyosodott, hogy a reakció, amely az Egye­sült Államok „segítségére“ tá­maszkodik, bizonyos ideig kü­lönösen terror segítségével meg tudja hosszabbítani hatal­mát, de a végzetet nem kerül­heti el. Igen jellemző, hogy még az Egyesült Államok kö­zelsége sem elég erős biztosí­ték ahhoz, hogy az amerikaiak megmenthessék a helyzetet. A kubai nép ujjongva fogadja mindenütt Fidel Castro hadse­regét. A rend igen rövid idő alatt helyreállt és a nép által támogatott kormány megkezd­te működését. A kormány elő­készíti a demokratikus általá­nos választásokat, melyekre kb. másfél év múlva kerül sor. Batista, a bukott kubai elnök megérkezett a Dominikai Köz­társaságba, ahol Trujillo elnök, és két, már régebben levitéz- lett diktátor várta őt — Na, végre bridzsezhetünk, itt a negyedik.

Next

/
Thumbnails
Contents