Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-11 / 13. szám
A holnap tanítói között If ipp-kopp, toppannak a ci- '* pők, fürge lábak sietnek a folyosón. Hova, hova - kérdem az egyik barna fiútól? — CSISZ-szervezetünk munkájának értékelésére. Ez komoly dolog, s így kedvem lett részt venni rajta. A teremben ünnepélyes csend honolt. Tanárok, diákok érdeklődve figyeltek. A tekintetek az előadón függtek. A CSISZ elnöke, Magyarics István ismertette az eddig végzett munka eredményét. — Iskolánkban 164 tanuló készül a tanítói pályára. Ebből két osztály ősszel már pedagógusként foglalja el helyét az ország építésében. Nézzünk mélyen munkánk tükrébe! Hogyan készülünk erre a komoly feladatra? Elsősorban a tanulásra fordítjuk a legtöbb időt. Hiszen egy tanítónak sok mindent kell tudnia. A jövő nemzedékének nevelését tartjuk majd kezünkben. így gondolkozik minden diák. Még év elején derekasan munkához láttunk, a gyengébbeknek segítséget nyújtottunk, tanulópárokat alakítottunk. Iskolánk félévi átlagos eredménye 2.1 volt. A tanulásban élenjárók Simon Olga, Szabados László és Póda Piroska — sorolja a neveket. Figyelem az arcokat. A gyümölcsöző munka tudata sugárzik róluk. — A politikai eseméyekről állandóan frissen tájékozódunk. Minden reggel újságbeszámoló, hetenként egyszer a tanár elvtársak irányításával, a hét végén pedig összefoglaló a hangszórón keresztül. Minden osztályban agitkettősök tevékenykednek. Lelkiismeretesen dolgozik. Németh Borbála, Labócz Gyula és még másik is. Ügyes szervezés. A társadalmi munkából is kivettük részünket. Eddig 2600 brigádórát dolgoztunk le. Segédkeztünk családi házak építésében, a medikuskert szépítésében; Oroszváron, Pozsony- püspökin a mezőgazdasági munkák elvégzésében. A vereknyei EFSZ-el is felvettük a kapcsolatot, s tavasszal nekik nyújtunk segítséget. — Mindez bizonyítéka annak, hogy ezek a diákok a fizikai munkától sem riadnak vissza. Helytállnak mindenütt. Igazi, szocialista diákok. „Dalolva könnyebb az élet, az alkotás“ c. dal sorait tették magukévá. Valóban, Így is élnek ők. Erdős Dezső tanár elvtárs vezetésével énekkart alakítottak. Többen az Ifjú Szívek népi együttesben énekelnek, táncolnak, esztrádműsorokkal sok kis faluba ellátogatnak, Medvická tanár elvtársnö kíséretében. Az irodalmi-körben a „szlovákmagyar Irodalmi kapcsolatokról“ beszélgetnek, Rosko Izabella tanár elvtársnő irányításával. Vadkerty István tanár elvtárs részvételével kérdésfelelet délutánokat rendeznek, amelyek nagyon érdekes légkörben folynak le. Szorgalmasan látogatják az olvasó-kört, ahol a Fucslk-jelvény megszerzésére készülnek. Szavalóversenyt rendeznek és szépen felkészültek az Ifjúsági Alkotó Versenyre is. A kultúrmunkában Mel- czer Katalin és Lévai Jenő tűnnek ki. A bécsi VII. VIT tiszteletére meghirdetett különféle kampányokba is bekapcsolódtak. C ikeresen működik a sport- kör. Atlétika, szertorna, labdarúgás, kézilabda a szeretett sportjuk. Gálffy Benő, Szabó Béla, Szabó Krisztina, Tóth Piroska szívesen tartózkodik a sportpályákon, s bizony nem hiába. A „Vörös Csillag" csapatában is játszanak, más iskolákkal rendeznek mérkőzéseket és sokszor hagyják el győztesként a pályát. Jelenleg a II. Országos Spartakiádára készülnek fegyelmezetten. A I.-ről dicsérő oklevelet kaptak az Iskolaügyi minisztériumtól, de most sem akarnak lemaradni. Csak rajta, a szorgalom mindig eredményt hoz! — Milyen terveik vannak? — kérdem kíváncsian. Még szorgalmasabban, elmélyültebben tanulni, politikai tárgyú előadásokat szervezni, melyekre meghívják a régi pártharcosokat, funkcionáriusokat. Ebben az iskolai negyedévben megszerzik a Fucsík- jelvényt, kibővítik az olvasókörök témáit, új számokkal frissítik fel kultúrműsorukat. Üj tagok lépnek a pártiskolások soraiba. A gyűlés Janda Iván igazgató elvtárs szavaival fejeződött be, melynek utolsó mondatai még most is fülembe csengenek: „Gyerekek, mindig az legyen szemetek előtt, hogy a falvakban világító fáklyák lesztek, tehát sokoldalúan készüljetek az életre! Soha ne feledjétek a nagy költő, Arany János sorait, mely tantermünk falán függ: „Legnagyobb cél pedig itt e földi létben, Ember lenni mindig, minden körülményben!“ f gy ismerkedtem meg a bra■ tislavai magyar tannyelvű Pedagógiai Iskola növendékeinek életével. A gyűlés nagyon tetszett és keresztmetszetet nyújtott arról, hogyan, milyen irányítás mellett készülnek e fiatalok hivatásukra. KŐSZEGI ZSUZSA Végre'valahára A nagygéresi kockaköves utcát gondolataimba merülve, szinte lélegzet nélkül, bandukolva rovom végig. Egyszer csak valaki megszorítja a karomat. — Mégis jól tetted, fiam, hogy megszólaltál abban az újságban, — üti meg fülemet Sanyi bácsi öreg, rekedtes hangja. — Csak serkenteni kell a fiatalokat, mindjárt munkához látnak. — Igaza van, Sanyi bácsi. Végre-valahára megalakult a CSISZ alapszervezete a mi községünkben is. A figyelmeztetés nem volt hiábavaló. Mától már nagy léptekkel fog előrehaladni« nagygéresi ifjúság. — És kit választottátok meg a szervezet elnökének? — kérdezősködik az öreg. — A CSISZ elnöke Nádasi Miklós elvtárs lett. Az 8 irányításával indul meg az ifjúság munkája. Kijelentése szerint nagy feladatok végrehajtása vár a fiatalokra. Ki kell venniük részüket az új kultúrotthon felépítéséből. Célunk — ahogy Nádasi elvtárs mondja — minél több fiatal megnyerése a mezőgazdaság számára. Fejlesztjük, megélénkítjük községünk kulturális életét és példakép leszünk a nagygéresi ifjúság előtt; tettben, vágyban, munkában. Minden fiatal erői egyesíteni kell e célok eléréséért. FURIK ÁRPÁD Nyilas gyilkosok pere Kassán Az elmúlt napokban a kassai kerületi Népblróság négy napon keresztül tárgyalta Darabos László, Körösi Gyula, Rusznyák Zoltán, Kalász Gyula és Mursa Károly nyilas tömeggyilkosok bünperét, akik 1944 végén és 1945 elején mintegy 530 partizánt, kommunista funkcionáriust, szökött katonát és zsidó származású polgárt gyilkoltak le, valamint 1200 embert küldtek a németországi haláltáborokba, ahonnan ezeknek csak kis része tért vissza. A tárgyalás során a vádlottak beismerték bűnösségüket. A bíróság Darabos Lászlót és Körösi Gyulát halálra, Rusznyák Zoltánt 25 évi szabadságvesztésre, Kalász Gyulát 20 évi szabadságvesztésre és Mursa Károlyt 22 évi szabadságvesztésre és egyéb mellékbüntetésekre Ítélte. A pozsonypüspóki könyvtárról Pozsonypüspökin gazdag könyvtár várja az olvasókat. A könyvállomány 52 432 korona értékben 3395 kötetből áll. Évente kb. 430 kötettel gyarapodik a könyvtár, 7200 korona értékben. Az olvasóközönség nagy. Egyaránt olvasnak a szövetkezeti tagok, gyári munkások és a diákok. A legfiatalabb olvasó a 8 éves Linka Giziké, a legidősebb pedig a 72 éves Fodor János bácsi. Tavaly a kölcsönzések száma 4754 volt. A legnagyobb érdeklődés a szépirodalmi termékek iránt mutatkozott, de nagy számban olvastak szakmai és politikai tárgyú könyvet is Az idén olvasótermet rendeznek be, ahol számos könyvismertetés! estet rendeznek. A komáromi pionírok fali térképet készítettek, amelyre felrajzolták annak a két afrikai fiatalnak az útját, akik részt vesznek a bécsi világifjúsági találkozón, és akiknek az útiköltségét ők fedezik. Segítenek a pioníroknak Egy hónap múlva ünnepeljük a CSISZ Pionírszervezete megalapításának 10. évfordulóját. A munkahelyeken és az iskolákban a CSISZ-tagok arról tanácskoznak, hogy milyen meglepetéseket készítsenek a pionírok nagy ünnepére. A legtöbb szervezet most fokozottabb figyelmet szentel a pioníroknak. A trencséni V. Sírok^ Ruhaüzem már évek óta védnöke a IV. nyolcéves általános iskolának. Ebben a tanévben 13 pionlrvezetőt küldtek ki az üzemből. A legjobbak, Zuzka Durcová és Viera Stralová, a következő évben is pionírvezetők maradnak. A CSISZ alapszervezetének vezetősége a pio- nír^zervezet fennállásának 10. évfordulójára való előkészületekkel kapcsolatban rendkívüli megbeszélésre jött össze. A gyűlésen megállapodtak, hogy az ünnepségek keretében két ünnepélyes tagsági gyűlést tartanak, s ezeken kitüntetik a legjobb pionírokat és pionírvezetőket. Sportdélutánra készülnek, kirándulásokat rendeznek és megtanítják a pionírokat a turista jelzések olvasására is. A legjobb pionírokat a CSISZ- tagok összejövetelére hívják meg. A zsolnai. Slovena-üzem i§ örömteljes napokat készít a pionírok számára. Megszervezik a „Pionírokról való példás gondoskodás hónapját“ és ennek keretén belül sportrendezvényeket és kultúrdélutánokat rendeznek. A zsolnai járásban több sze»-^ vezet sátrakat ajándékoz a pioníroknak. A szaktanintézet növendékei egy sátortábort állítanak fel. Új pionírvezetők is jelentkeztek, mégpedig kettő a Drevoimpregna-üzemből és 10 a Slovenából. Ezek majd főleg a turisztika terén foglalkoztatják a pionírokat. Bratislava-vidéke is kitesz majd magáért. Májusban valószínűleg Pozsonypüspökin járási pionír-találkozót rendeznek. A találkozó a pionírok hatalmas felvonulásával kezdődik, azután különböző sport- és kulturális rendezvények, pionír- és védelmi játékok, majd tűzijáték következik. Olyan ünnepségeket terveznek, amelyekre még sokáig visszaemlékeznek a pionírok. SZERKESZTŐI B. E., Fülek. Aláírás nélkül levelet nem közölhetünk, de különben is az említett színielőadásról írtunk már és mi is örülünk a bemutató sikerének. P. Gy., Párkány. Valószínű, hogy a készülődés láza mindannyiatokat elragadott, mégis jobb lenne, ha inkább a síelésről számolnátok be, nem pedig a készülődésről. Minden bizonynyal érdekesebb lenne. I. A nürnbergi tölcsér Scherdingben a vámvizsgálat után csak néhány helybeli utas szállt a vonatra. Vasárnap délután volt, kevés ember utazott. A hangok még vegyesek, itt is ott is cseh szó vegyül a német beszédbe. Az utasok zárkózotton, szótlanul merednek maguk elé. Űehát az asszonyok itt se bírják soká a hallgatást. Hangosan csevegnek. Kupénkban egy csehszlovákiai német asszony, egy német hivatalnok és mi hárman, fiatalok ücsörgünk. Leginkább a tájat nézzük, az elmaradozó alacsony hegyeket, erdőket, a szűk földparcellákat, a pihenő porcelán- és téglagyárakat. A kocsi folyosóján vézna ember, félkarú hadirokkant frissítőket tologat le és föl apró kocsiján, cukorkát, csokoládét és limonádét árusít. Minden öt percben benyit a kupéba, félszegen kínálgatja az áruit. Senki sem vásárol. Ma úgy látszik, rosszul megy az üzlet. A német hivatalnok beletemetkezik lepe- dőnyi újságjába, nem szól semmit. Már megszokta ezt a kereskedelmi szellemet. Nem úgy az asszony. Kedélyesen csipkelődve rászól az árusra és közben ránk kacsint; nürnbeegi főpályaudvar előtti tér — Mondja, maga propagandából tologatja ezt a kocsikát? Az árus zavartan mosolyog, nem szól semmit. A német hivatalnok kezében megrezzen az újság, gyorsan fordít, aztán tovább olvas. Még jobban belebúj a sarokba, majd szó nélkül föláll és kiszáll a legközelebbi állomáson. A vonat délután öt óra néhány perckor robog be velünk a nürnbergi főpályaudvarra. Most tesszük az első lépéseket Nyu- gat-Németországban. De úgy látszik nincs szerencsénk. A kijáratnál négy köpcös vasutas áll elénk, kérik a jegyeket. Csoportunk vezetője mutatja a kollektív jegyet, amellyel mind a húszán utazunk, de úgy látszik a vasutasoknak ez nem elég. Nem hajlandók megszámolni bennünket, hajtogatják, hogy mindenkinek külön kelt, hogy legyen jegye. Pattogó német nyelven magyaráznak és mi bosszúsan várakozunk. Végre elökerítenek valami rangosabb vasutast, aki beleegyezik, hogy elhagyjuk az állomást. Amíg a poggyászunkat elhelyezik, az állomás épületével ismerkedünk. Feltűnően sok az újságárus-bódé, tele képes magazinokkal, apró tarka könyvecskékkel, ponyvaregényekkel. A falak mellett körben különböző automatakészülékek, szerencsegépek. Az ember bedob öt pfenniget egy ilyen masinába, a szerkezet zümmögni kezd, hallatszik, amint a pénz belül mind lejjebb gurul valamilyen láthatatlan úton, aztán a játékos megnyom egy gombot. Ha a pénz éppen szerencsés helyen gurult, amikor a játékos a gombot megnyomta, akkor a kis szekrényből a bedobott összeg tíz vagy tizenötszöröse hull ki. De úgy látom, hogy a játékosoknak nincs szerencséjük Ott marad a pénzük és nem jön ki a csoda-masinából semmi. Hiába, az ügyesen megszerkesztett automata-szerencsegép túltesz a legügyesebb hamisjátékoson is, és az ember még szemen Ücsörgő lányok az ódon köveken sem köpheti. Igaz, hogy néhányon megdöngetik öklükkel az oldatát, dehát a vasat üthetik. Szemben az állomás épületével még ma is ott húzódnak a régi várfalak, a mély árkok és a magas őrtornyok. A várat már 1050-ben emlegetik a krónikák. Később Barbarossa Frigyes 1158- ban kibővítette, falakkal vétette körül a várost is. Az évszázadok során sok jelentős történelmi esemény zajlott itt le. Bajorország egyik jelentős művészeti és kulturális központja volt. Itt született, működött és élt a németek nagy festője, Dürer Albert, a monumentális szobrász Krafft Ádám. A város Nyugat-Németország egyik jelentős. ipari és kereskedelmi erőssége, Bajorország legiparosabb városa. Híres a műszer-, gép- és faipara. Festékiparát az egész világon ismerik. Jelentős a játékipara és nagy- multú az óraipara. Itt gyártották először a zsebórát, am.elyet Helle Péter talált föl, s mint a „nürnbergi tojást" ismerik a világon (az óra tojásalakú volt). A könyvesboltok kirakataiban szinte lépten-nyomon ordító reklámok hívják fel az ember figyelmét a különböző könyvszenzációkra, amelyek legnagyobbrészt Hitler katonatisztjeinek, tábornokainak emlékiratai a második világháborúból. A bölcs tábornokok utólag mindent nagyszerűen tudnak és katonai, stratégiai baklövésekkel próbálják magyarázni a vereséget. Eszükbe sem jut, hogy kimondják az igazságot a fasiszta rendről. Érdekes, hogy az ember sehol se lát szocialista műveket. Ez érthető. UgyanokMesszenyúló várárok Régi vártorony kor meglepő, hogy árusítják a jugoszláv politikusok műveit, akiktől — úgy látszik — a nyugatnémet mágnások, politikusok nem igen félnek. Hihetetlenül kevés a klasszikus mű, vagy komolyabb igényű irodalmi alkotás. Mindenhol ott láthatók a különböző áltudományos könyvecskék, amelyekben a szerzők pár óra alatt akarják az embert megtanítani matematikára, rádiószerelésre, technikára és idegen nyelvekre. Ogy látszik, a nürnbergiek ma Is hűek a tradíciójukhoz. Nem engednek „a nürnbergi tölcsér"-bői. Ugyanis még 1607-ben volt egy híres emberük, Harsdörfer Georg Filip költő, tudós, aki híres müvében, a „Poetischer Trichter"-ben hat óra alatt akarta megtanítani az olvasót versírásra. Azóta, ha a világon valaki előáll azzal, hogy minden fáradság is nehézség nélkül megtanítja az olvasókat vagy a tanulókat valami fontos és nehéz tudományra, a „nürnbergi tölcsért" vágják a fejéhez. Hiába, a nürnbergiek mindmáig nem találták fel azt, hogy hogyan lehet az ember fejébe tölcséren át önteni a tudományt. Pedig erősen igyekeznek! SZŐKE JÖZSEf.
