Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-11 / 13. szám

Több bizalmat

Novák Józseffel a jászói EFSZ elnökével a helyi nemzeti bizottságon akadtam össze egészen véletlenül. Ő egyébként a nemzeti bizottság alelnöke is, ami arra vall, hogy nagyon megbecsült embere falujának.

Maga Jászó község, mely rendezettségével és pompás környezetével kisebb városnak is beille- ne, nem szorul bővebb bemutatásra. Talán még annyit, hogy az egykori módos iparos község mit sem veszített régi hírnevéből. Ma is gazdag emberek lakják s talán csak azzal a különbséggel, hogy biztosabb jövőnek néznek elébe mindnyájan, fiatalok, idősebbek egyaránt, mint valaha.

S mégis, miután a szövetkezet elnökét végighallgattam, furcsa, egymással küzdő gondolatok kezdtek gyötörni. De hát miért is kételkedsz, — tettem fel magamnak a kérdést — hisz olyan emberrel állsz szemben, akiből a maga nemében talán nincs is olyan túl sok az országban. Tíz éve egyfolytában elnöke a föld- müvesszövetkezetnek. Vagy talán ebből adódna az egész, amiben nem érthetek vele egyet? Vagy talán mégsem? De hát a tíz év mégis csak tíz év. Bizonyos az is, hogy mindjárt az első évek nem zárultak kilenc koronás elszámolással munkaegységenként, még akkor sem, ha kedvezőbb időjárás is járta akkor, mint az ötvennyolcas évben, nem is beszélve az egyéb osztalékokról.

Bár sürgős dolgai elintézésére sietett, mégis idejében feltettem a kérdést: Miért is nincs megelégedve a falu fiataljaival ?

A válasz nem volt különösebben más, mintha mondjuk a far- kasdi EFSZ elnöke mondta volna, de volt benne mégis valami különös, — talán jól átgondolt volt az egész, kissé fűszerezve á tízéves gyakorlat tapasztalataival, csalafintaságaival — amire talán mások nem lennének képesek.

Novák elvtársnak nem az a panasza, hogy a község fiataljai törekvők, hogy igyekeznek mesterséget tanulni, főiskolára felkerülni, vagy másutt az iparban stb. elhelyezkedni, hanem az, hogy még a szövetkezetük agro- nómusa is idegen. És ez az egész agronómus dolog sem mond mást, mint azt, hogy egy jászói fiatal sem akar a faluban megmaradni.' ? Ez az, ami bosszantja, jobban mondva bántja Novák elvtársat. Pedig nagyon jól tudja és azt hiszem, tudják a jászói fiatalok is, hogy másutt annyi keresethez nem egykönnyen jutnak, mint odahaza, ha... És itt Jászón — iegalább is szerintem — a ha-án van a bökkenő.

Útközben ugyanis benéztem a szövetkezet tehénistállójába és nagyon is szorgalmas fiatalokkal találkoztam. Itt dolgozik Tastyák Anna és Adamkovics Gyula. Mindketten fiatalok, tizennyolc évesek és nagyon is elégedettek nemcsak munkájukkal, de a keresetükkel is, amit Szabadkai József a zootechnikus is bizonyított.

És amikor az előbb említett ha-nál tartottunk az elnökkel, azt hiszem, hogy már megértettük egymást. Legalább is ez az én véleményem.

Igen, a jászói fiatalok látják szövetkezetük jövőjét, ezt a két fiatal állatgondozó is bizonyítja, csak több megértésre van szükségük az idősebbek részéről. És ha ez meglesz, amire bizonyára törekednek is a szövetkezet vezetői, akkor az a bizonyos, ha is megszűnik. De ehhez mindenesetre nagyobb bizalom szükséges az ifjúság iránt. Mert ahogy Novák elvtárs is mondta, szükség esetén a csúcsmunkák idején mindig szívesen segítik a szövetkezetét, ami azt sejteti, hogyha állandó dolgozókként számolnának velük, akkor ilyen kisegítő munkára is egyre ritkábban kerülne a sor.

<ny-d)

Az új ember kovácsa

Á Szovjetuniótól legtöbbet a nevelés terén tanulhatunk. Hiszen a Szovjetuniónak úgyszólván „mindent“ a semmiből kellett megteremtenie. Oj társadalmat megszervezni, új termelési rendet bevezetni, elsősorban azonban az új embert felnevelni.

Anton Makarenko, a kiváló szovjet pedagógus nevelési „rendszerét“ nem az íróasztalon szerkesztette meg. Pedagógiája átélt, átküzdött és valóban gyakorlatilag kipróbált pedagógia. Amikor most, április 1-én halálának 20. évfordulójáról emlékezünk meg, végiggondoljuk, hogy milyen nehéz körülmények között indult és működött.

1920-ban azzal a feladattal bízták meg, hogy egy csoport árva, elhagyott, csavargó, a züllés veszélyének kiszolgáltatott fiatalkorút neveljen, és formáljon belőlük a társadalom számára hasznos embereket. A fiatal pedagógus már sok elméleti tudással felszerelve nézett szembe feladatával.

Ezenkívül döntő

hatással voltak rá korának szocialista elméletei is.

Makarenko az elveszettnek hitt

gyermekekből igazi munkásembereket formált. „Az új ember kovácsa“ című művében leírja a dolgozni nem szerető, engedetlen, makacs fiatalkorú akból álló telep életét. Megrázó közvetlenséggel ecseteli a bűnöző és a társadalmi korlátok ellen ágáló fiatalokat. Ezekkel szemben Makarenko hasznavehetetlennek érezte a pedagógiai elméleteket. Kiváló pedagógiai érzéke, emberismerete és em- berszeretete gyorsan átsegítette őt a látszólag megoldhatatlan nehézségeken. Sok bajlódás és vesződés után sikerült az elrugaszkodott, csavargó, munkakerülő fiatalok bizalmát elnyernie. És ez volt a legnehezebb. Makarenko művei nyomán megtanít bennünket a „csele- kedtető nevelés“ és az erkölcsi nevelés reális lehetőségeire. Titka az volt, hogy minden növendékéhez optimizmussal közeledett és feltételezte, hogy valami erkölcsi alapot mégiscsak talál benne, s minden esetben igyekezett felébreszteni az emberi méltóság érzését. Makarenko elsősorban biztosította a növendékei számára, hogy azok érvényesíthették egyéni kezdeményezésüket.

Műveinek hatását erősen

érezzük és ma is újból és újból visszatérünk hozzájuk. Könyvei nemcsak a hivatásos tanítók, nevelők, hanem a szülők, pionírvezetők kezébe is valók. Gondolatai mélyéből rengeteget meríthetünk, hiszen mi is most nevelődünk új emberekké és kovácsoljuk az új embereket.

M. M.

Mint mindenütt a világon, Prágában is örülnek a tavasznak. De a legnagyobb öröm mégis a gyerekeké. Az első igazi tavaszi napsugár a játékterekre csalta a prágai gyerekeket is, hogy megkezdhessék kedves játékukat a golyózást.

58 országból 1900 sportoló

A VII. VIT nemzetközi sport- bizottsága az érdekelt országok képviselőinek jelenlétében elkészítette a fesztivál sport- programját. A tervek azt mutatják, hogy a VIT ideje alatt nem lesz hiány változatos sport- eseményekben.

A nemzetközi előkészítő bizottság 58 országból több mint 1900 sportolót és vezetőt hívott meg, 11 sportág küzdelmeire. A könnyűatlétika férfi és női számai csaknem azonosak a teljes olimpiai műsorral. Úszásban, röplabdában, kosárlabdában és asztaliteniszben férfi és női versenyeket rendeznek.

Az ifjúsági baráti sportjátékok kiírása értelmében az egyes országok első és másodosztályú versenyzői a küzdelmekben nem vehetnek részt. Ennek ellenére számítani lehet a magas színvonalra, elsősorban pedig a nemes sportvetélkedésre.

A meghívásokra több ország már végleges választ adott. A Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, Jugoszlávia, Olaszország, Ausztria, Finnország közölte, hogy sportolóik indulnak a versenyeken. Nagyszámú küldöttel kívánnak szerepelni a sportversenyeken az arab államok, s egyes dél-amerikai országok is.

Határozat született arról is, hogy milyen létesítményeken és mikor bonyolítják le a sportágak eseményeit. Az egyes osztrák hatóságok tiltó rendelkezései ellenére az osztrák szövetségek és klubok részt vesznek a versenyek rendezésében, s létesítményeiket a szükséges időpontokban az előkészítő bizottság rendelkezésére bocsátják.

Minden remény megvan arra, hogy a Práter-stadion kibővítése is befejeződik a VIT idejére, s a fesztivál résztvevői és a sportszerető bécsi közönség szép eseményeknek lehet szemtanúja július 26. és augusztus 4. között. A Stadion Bad szép környezetével és nagyszámú közönség befogadására alkalmas lelátóival, s a Stadhalle termei is a fesztivál-versenyek színhelyéül szolgálnak.

Három különböző időben bonyolítják le a fesztivál jelvény- szerző versenyeit. A VIT-en résztvevő fiatalok az atlétika 6 különböző számában vetélkedhetnek egymással a fesztivál nemzetközi sportjelvényéért.

Az ifjúsági baráti sportjátékokon kívül osztrák szövetségek és klubok rendezésében a VIT idején magas színvonalú nemzetközi versenyekre és tornákra is sor kerül. Atlétikában például tizenhat ország meghívását tervezik, közötte Európa legjobbjait.

Ökölvívásban súlycsoportonként 12 — 15 ország legjobbjai számára rendeznek egyéni viadalt. Nem marad Bécs labdarúgó esemény nélkül sem ebben az időben.

Gazdag műsorra van tehát kilátás a béke és barátság jegyében megrendezésre kerülő VII. Világifjúsági és Diáktalálkozó idején.

A. SZ. PUSKIN:

Madárka

A múlt idők kedves szokását itt távol is megőrzőm én: kiengedek egy rab madárkát a tavasz fényes ünnepén.

Szelíd vigasz suhan felettem, szívemben újra kél a hit: hisz, íme, szabaddá tehettem e földön én is valakit!

Kardos Úászló fordítása

A XXL kongresszus után

Versenyben állunk a Szocialista Munkabrigád cím elnyeréséért. Ma már valahogy természetes, hogy a fiatalok és az idősebbek is egyaránt versengenek. Ezt a versenyt minőségi szempontból újnak nevezzük és jogosan a szocialista munkaverseny legmagasabb fokának tekintjük. A verseny az SZKP XXI. kongresszusára tett előkészületek közepette, a szovjet dolgozók példája nyomán született, akik a Kommunista Munkabrigád címért léptek versenybe. A szovjet dolgozók e mozgalom segítségével nemcsak teljesíteni, hanem túlteljesíteni akarják a XXI. kongresszuson kitűzött feladatokat.

És mi a helyzet nálunk? A Szocialista Munkabrigád címért folytatott verseny azt jelenti: hazánkban a legfőbb törekvés oda irányul, hogy elérjük a szocializmus építésének befejezését. Lehet, hogy nem is tudatosítjuk eléggé, hogy az, ami a Szovjetunióban ma már valóság, számunkra is a közel jövőt jelentheti. Az SZKP XXI. kongresszusa a szovjet népet a virágzó kommunista építés tudományosan indokolt promramjá- val vértezte fel, emellett a 7 éves terv feladatainak teljesítése határozott lépést jelent a kommunizmus materiális, valamint technikai alapjának kiépítéséhez. A CSKP XI. kongresz- szusa viszont a virágzó szocialista építés tudományosan indokolt promramjával vértezett fel bennünket, és a III. ötéves terv teljesítése határozott lépést jelent a szocializmus materiális, valamint technikai alapjának kiépítéséhez.

Az SZKP XXI. kongresszusa segít bennünket feladataink teljesítésében, főként a társadalom anyagi és kulturális életében, a marxista-leninista elmélet alkotó módon történő tovább fejlesztésében.

A Szovjetunió, az egykor visszamaradt agrárország, amely valamikor a kulákok és a földbirtokosok igája alatt annyit szenvedett, ma már fejlett gazdasággal, tudománnyal és kultúrával rendelkező szovjet nagyhatalom, amely az ipari termelésben Európában az első helyet, a világon pedig a második helyet tölti be. Hazánk és a többi szocialista ország fejlődése szemléltető módon bizonyítja, hogy a Szovjetunió történelmi fellendülése szorosan összefügg a szocializmus törvényszerűségével. A szovjet gazdaság ma már olyan erős, hogy minden előfeltétele megvan

a teljes felvirágzás eléréséhez. Mindezt bizonyítja az a tény, hogy a nyersipari termelése 36- szor növekedett, a termelési eszközök gyártása 85-szor és 1958-ban a gépipari termelés az 1913 évvel szemben 240- szeresen növekedett. A szovjet tudomány és technika fejlődése ismeretes az egész világ előtt. A szovjet szputnyi- kok, a kozmikus rakéta kilövése a világűrbe, a termelés automatizálása és mechanizálása — letagadhatatlan valóságok. A hétéves terv megvalósításánál a munkatermelékenység növekedése folytán az ipari termelés a jelenlegi kapacitásnak 75- %-ával emelkedik.

A kommunizmus anyagi és technikai alapjának megteremtésében a döntő lépés tökéletesen azonos a békés gazdasági verseny törvényszerűségével, amely a szocializmus és a kapitalizmus között folyik.

Hruscsov elvtárs az SZKP XXL kongresszusán kifejezte, hogy a kommunizmus építéséhez a társadalmi erők olyan fellendülésére van szükség, amilyet a kapitalizmusban egyáltalában nem lehet elérni. Éppen ezért a szovjet nép azt a feladatot tűzte maga elé, hogy az egy főre eső termelésben a legközelebbi időben eléri az Egyesült Államokat. Emellett ennek a feladatnak a teljesítését nem tekinti végleges célnak, hanem ellenkezőleg, csak sorakozónak tartja ahhoz, hogy a társadalom minden értéke olyan gazdasági és kulturális fellendülést érjen el, amilyet a világ még eddig nem tapasztalt.

A XXI. kongresszus mélyen merített a marxizmus-Ieniniz- mus tanításainak forrásából és egészséges, kristálytiszta vízzel oltja a világ egész haladó emberiségének tudásszomját.

Hiszen munkánk tesz gazdaggá és erőssé bennünket. Néha nem is vesszük tudomásul ezt a gazdagságot és ezt az erőt nem értékeljük, vagy pedig nem is számolunk vele. Néha öröklött vagy kitalált valószínűtlenségekkel „kápráztatjuk el“ magunkat. Ezeket nagyanyáinktól, ükanyáinktől vagy szülőanyánktól mint „örök igazságokat“ vettük át. (Emellett gyakran nem is voltunk tudatában annak, hogy mit is adnak nekünk). Érthető: a feledés nem megy könnyen. Nem mondhatjuk egész egyszerűen: félre vele és kész! A szokásokat nem lehet egyszerűen lerázni, néha fogva tartják az embert. De

hova jutnánk, ha nem szabadulnánk meg a gyermekkorunkban felszedett szokásoktól? Egy csöppet sem irigylésre méltó az olyan ember sorsa, aki a múlt szokásaitól nem tud szabadulni. Ma a fiatalok, különösen a XXI. kongresszus megvilágításában tisztán látják, hogy a környezet mennyire megváltoztatja a gondolkodást és a cselekvést, csakis rajtunk múlik, le tudjuk-e rázni a régi és nyűgös szokásokat és vajon képesek vagyunk-e arra, hogy új szokásokat vegyünk fel.

Nem véletlen, hogy a marxista-leninista tanítás kitart amellett, miszerint kezdettől fogva szokjuk meg a szigorú következetességet. Ez azt jelenti, hogy még mielőtt megpróbálnánk eljutni a megismerés csúcspontjára, sajátítsuk el az ábécét, tanuljuk meg az alapokat. Igen, sajátítsuk el az alapokat, mert hogyha tudásunk hiányait feltevésekkel akarnánk takargatni, az csak felfuvalko- dottságot eredményezne — a buborék feltétlenül megrepedne és csak zűrzavar maradna helyében. Senki se higyje magáról, hogy mindent tud. A szerénység mindig helyénvaló. Akin úrrá válik a büszkeség, az ellentétbe kerül környezetével, és ott, ahol megértésre volna szükség, nem nyújtja baráti kezét és segítségét és elveszti objektivitását. Hiszen ma mindannyian, fiatalok és idősebbek egyaránt, részesei vagyunk a közös mű építésének és ezért mindenki saját ereje és képessége szerint járuljon hozzá az építéshez.

Manapság megrendít bennünket az emberi elme merész szárnyalása, az emberi ész szüleménye — az SZKP XXI. kongresszusának az eredményei. Azonnal felmerült bennünk a kérdés, honnan indulnak ezek az eredmények? Ha nem értenénk meg e történelmi kongresszus lényegét és eredményeit, akkor nemcsak a kongresszussal, hanem mindennel szembekerülnénk, ami az emberi haladás fellendüléséhez vezetett.

Tanulmányozzuk az SZKP XXI. kongresszusának anyagát, mégpedig úgy, hogy a lehető leggyorsabban oldjuk meg a saját problémáinkat. A betanult szólamok nem segítenek: csakis a Szocialista Munkabrigádok példája nyomán kifejtett aktív tevékenység segít.

Két sápi kép

Ez a két kép első pillanatra keveset mond, de ha jobban megfigyeljük őket, éppen eleget árulnak el a mai Sápról. Hogy mit? A fenti azt mutatja, hogy a szalmatetős ház felett a fejlődés megkondította a harangot, hogy a kor halálra, azaz romra ítélte; mögötte emelkedik fel az új, kispalotatágas, egészséges lakása egy boldog családnak. Az oldalsó kép viszont nem erre a fejlődésre vall. Ez a nagy épület már hét év óta áll így, befejezetlenül, kitéve esőnek, hónak. Vajon meghonosodha- tik-e ott a kultúra, ahol így gondoskodnak a házáról? Nem, s bizony nagyon kevés nyoma van Sápon az általános kulturális fellendülésnek. Meddig tűrik még ezt a sápiak, a fiatalok?