Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-24 / 12. szám
N. Sz. Hruscsov sajtónyilatkozata: Nem ultimátum, hanem egy közeli terminus (lse Hess, Hitler volt helyettesének felesége Hessné reménykedik Az Anglia elleni légiháború tetőpontjához közeledik, amikor 1941 tavaszán szenzációs hírt röppent világgá a rádió: Rudolf Hess, Hitlér helyettese és legbenső bizalmasa. a náci hierarchia második embere repülőgépen Németországból Angliába szökött. A világsajtóban a legvadabb híresztelések és kombinációk látnak napvilágot. Hess .békeapostolnak“ adja ki magát s hangoztatja, angliai repülésének célja, hogy megkössék a békét Németország és Anglia között. Az angolok eleget tesznek a „hívatlan vendég“ kívánságainak, módot adnak arra, hogy beszélhessen Lord Ha- miltonnal — akit Hess a berlini olimpiai játékok idején, 1936-ban villájában vendégül látott, és más felelős angol személyiségekkel. A „tárgyalások“ azonban nem vezetnek semmire. A „békeapostol" fenyegetően lép fel az angolokkal szemben, így nem érheti el valóságos célját, hogy az Angliával történő átmeneti megbékélés útján megkönnyítse a Szovjetunió elleni támadást. A brit kormány végül is megunja a Hessel való „tárgyalásokat“ és hadifogolyként egy — persze mindén kényelemmel ellátott — skóciai kastélyba zárja, ahol Hess nyugodtan éldegél egészen a háború befejezéséig. A nürnbergi per folyamán életfogytiglani börtönre ítélik a ..békeapostolt“. Büntetését a spandaui fegyházban tölti, de felesége, Ilse Hess, bízik abban, hogy férjét rövidesen szabadon látja viszont. És miért ne reménykedne? Az amerikaiak már annyi háborús bűnöst szabadon bocsátottak, hátha most éppen az ő férje, Hitler helyettese, a fasiszta pártprogram, a hírhedt „Mein Kamf“ társszerzője, Rudolf Hess van soron? Hess különben is nyugodtan töltheti bühtetését, nem kell izgulnia családjának sorsa miatt. Ilse Hess penziót nyitott a nyugat-németországi Hindenlangban. A penzió jól megy, ami pedig a társaságot illeti, már többször meglátogatták a háborús bűnösként kivégzett, volt vezető szerepet játszott fasiszták özvegyei... Fia miatt sem kell aggódnia a háborús bűnös apának. A fiatal Hess jelenleg a müncheni műegyetem hallgatója... N. SZ. HRUSCSOV, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a Kremlben nemrégen sajtóértekezletet tartott a Németországgal megkötendő békeszerződésről és a berlini kérdésről . A többi között kifejtette, hogy a Szovjetunió javaslatot tett a Németországgal való békeszerződés megkötésére és a berlini kérdéssel kapcsolatban. Hangsúlyozta: a tapasztalat azt mutatja, hogy a válaszra még egy vagy két évig is várhatnak, tehát a kormány ügy döntött, hogy hat hőnap elég idő a kérdés tárgyalásainak előkészítésére. Május 27-e, — jelentette ki Hruscsov — nem ultimátum, hanem egy közeli terminus. A továbbiakban — az egyik újságíró provokatív kérdésére, hogyha a Szovjetunió békét köt Németországgal, nem érinti-e ez majd Lengyelország és Csehszlovákia nyugati határait — kijelentette, hogy ezek a határok a háború folytán jöttek létre és csakis egy újabb háborúval lehetne rajtuk változtatni. Lengyelország és Csehszlovákia határairól nincs mit tárgyalni. Ezt nem kívánja egy ország sem, mely a hitleri Németország ellen harcolt — fejezte be Hruscsov élvtárs. A SZOVJET-IRAKI GAZDASÁGI EGYEZMÉNYNEK nagy jelentőséget tulajdonítanak moszkvai politikai kiörökben. A megállapodással kapcsolatban rámutatnak: az Ira.knajc adott nagyösszegű segítség' bizonyítja, hogy a szovjet kor.tnáíny kész minden támogatást nbeigadni a fiatal köztársaság fejlesztésére. Ugyanakkor azo.oban az Iraknak nyújtott szövet hitel nem jelenti azt, mintha; ,a szovjet kormány elzárkóznék más arab országok megsegítése elől. Ennek bizonysága az a néhány héttel ezelőtt aláirt megállapodás, amelynek érteiméiben a Szovjetunió segítséget tad az Egyesült Arab Köztársaa »ágnak az asszuáni gát felépítésűhez. A Pravda vezércikkben méltatja az iraki-szovjet közös közleményt és a többi .között megállapítja: „A szovjet emberek mélységesen rokonszenveznek a független Iraki Köztársaság kormányának és népének igaz ügyével. Támogatjá|: az iraki népnek azokat az erőfeszítéseit, amelyek a gazdasági elmaradottság leküzdésére, a nemzetgazdaság fejlesztésiére, az életszínvonal emelésére és az ország függetlenségiének megszilárdítására irányulnak. Megemlítjük még a Pravda vezércikkének azt a megállapítását, hogy az Iraki Köztársaság kormánya a haladó irányú átalakulás megvalósításával, a szomszédos országokénál igazságosabb rend megteremtésével hatékonyan elősegíti a gyarmatosítókkal szemben a szabadságot és függetlenséget védelmező népek harcát. Bagdadban és az Iraki Köztársaság minden részében nagy megelégedéssel fogadták a szovjet—iraki együttműködési egyezményt. Az iraki sajtó hangsúlyozza: a nagy Szovjetunióval való barátság és együttműködés lehetővé teszi, hogy az Iraki Köztársaság bizalommal nézzen a jövő elé. EREDMÉNYES TÁRGYALÁSOK az ausztráliai-szovjet kapcsolatokról. Firjubin szovjet külügyminiszterhelyettes, aki az ENSZ ázsiai és távol-keleti gazdasági ülésszakán részt vevő szovjet küldöttséget vezette, sajtóértekezletet tartott. A szovjet-ausztráliai kapcsolatok rendezéséről Firjubin kijelentette: Örömmel üdvözöljük Ausztrália és a Szovjetunió normális kapcsolatainak helyreállítását. Reméljük, hogy sikerül mindazt kiküszöbölni, ami e kapcsolatokat a múltban akadályozta. Népeink együtt harcoltak a fasizmus ellen, együtt harcolhatnak és kell is, hogy együtt harcoljanak ma is a békéért és a biztonságért. Az értekezlet nagy érdeklődést keltett a sajtó képviselői körében. Ugyanezen a napon Casey ausztráliai külügyminiszter is sajtóértekezleten ismertette az Ausztrália és a Szovjetunió közötti kapcsolatok rendezésére vonatkozó tárgyalások eredményét. Megállapította, hogy a tárgyalások barátságos és gyümölcsöző légkörben folytak. Más kérdések is szőnyegre kerültek, így például a kereskedelmi kapcsolatok bővítése, a tudományos csere, az Antarktisz kérdése, stb. A tudósítók kérdéseire válaszolva Casey megjegyezte, hogy Ausztrália elégedett a tárgyalások eredményével. Az ausztráliai közvélemény örömmel fogadta a szovjetausztráliai kapcsolatok rendezését mint a két ország baráti és kölcsönösen előnyös kapcsolatainak megszilárdításához vezető fontos lépést, amely hozzájárul a béke megszilárdításához is. 0. Grotewohl („Csehszlovákia népe biztos lehet abban, hogy a Kémei Demokratikus Köztársaság szilárdan mellette áll" púnk bé-keszerető erői azt a célt tűzték ki, hogy megbénítják » német imperializmust. A német kérdés békés megoldását Csakis úgy érhetjük el, ha Nyu- gat-Németországban elnyomjuk és gúzsba kötjük a német mi- litatizmust. A német kérdés megoldása szorosan összefügg a béke biztosításával. Csehszlovákia fasiszta megszállásának 20. évfordulója alkalmából a nyugati országok uralkodó körei levonhatnák a múlt tanulságait. A tanulság pedig ez: az európai országok legfőbb érdeke, hogy a Nyugat-Németországban felüjult imperializmust és mi- litarizmust letörjék. A szovjet javaslatok egyengetik az odavezető utat. A javaslatok megvalósítása új korszakot nyit az európai népek békés együttműködésében. Csehszlovákia népe, amelyhez bennünket szoros kapcsolatok fűznek, biztos lehet, hogy a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói szilárdan az oldalán állnak. S áz, ami 20 évvel ezelőtt történt, már visszavonhatatlanul 8 múlté. Ezért a szocializmus és a béke hatalmas tábora kezeskedik. A RÉGI EUROPA MÁR NEM LÉTEZIK A vasárnapi Izvesztija Csehszlovákia fasiszta megszállásának 20. évfordulója alkalmából M. Mihajlov tollából cikket közöl, amelyben a következőket olvassuk: A második világháború befejezése óta tizennégy év múlt el és még mindig nem számoltuk fel a háború maradványait, nem oldódott meg Németország kérdése. Ez főként azért van így, mert Nyugat-Németországban újból a militaristák és a revan- sisták működnek. Nem akarják a békeszerződést, nem akarják elismerni a reális helyzetet, amely Európában és magában Németországban a háború után keletkezett, és erőszakkal változást akarnak előidézni. És a nyugati nagyhatalmak, amelyek a Szovjetunióval, Csehszlovákiával, Lengyelországgal és a többi állammal együtt a fasiszta Németország ellen harcoltak, most — és ezt nem is titkolják — kéz a kézben együtt haladnak a német militaristákkal. Hessné penziója Hindenlang- ban »cyíciesac rámái áramúi Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke a televízióba a következőket mondotta: A világháború végén a potsdami egyezményben gyökereztek az európai népek — rtem utolsó sorban pedig a német nép érdekei. A potsdami egyezmény legfontosabb pontjai leszögezik: Németországban ki kell irtani a fasizmus és a mi- litarizmus gyökereit, hogy megteremtsék a feltételeket ahhoz, miszerint Németország mint békeszerető demokratikus állam barátságban és baráti együttműködésben éljen összes szomszédjával. Ismeretes, hogy a potsdami egyezmény határozatait a Német Demokratikus Köztársaság területén következetésen megvalósítják. Amint tudjuk, a NDK-val ellentétben Nyugat-Németor- szágban más irányban halad a fejlődés. Az Egyesült Államok agresz- szlv imperialista erőinek segítségével NyUgat-Németország- ban súlyosan megsértik a potsdami egyezmény megállapodásait, és ott újból felütötte a fejét a népellenes német imperializmus és militarizmus. Né- t A bécsi Világifjúsági Találkozó előtt több nagy nemzetközi Ifjúsági megmozdulást szerveznek. Ezek közé tartozik az ázsiai és afrikai Ifjúság kongresszusa is. A múlt hónapban Kairóban megtartott kongresszuson az ázsiai a népek önrendelkezési joga mellett foglalt állást. Óra, textil, gyógyszer és a nők Az első köztársaság idején annyi dicséretet hallottam Svájc demokráciájáról, hogy még diákkoromban elhatároztam, megismerkedem ezzel a példás országgal. 1928-ban főiskolás koromban alkalmam nyílt erre. A pacifista-szervezet, melyet annak idején a genfi Népszövetség támogatott, Svájc és Lichtenstein árvíz sújtotta területeinek megsegítésére úti. önkéntes segélyakciót rendezett. A szervezet prágai fiókja háromhetes munkáért megfizette az oda- és visszautazás, valamint az ellátás költségeit és ezenkívül még valami jutalommal is kecsegtetett. Két kollégámmal és néhány munka- nélkülivel együtt én is jelentkeztem. Schoon, keletsvájci városkában katonai táborban helyezték el minket. A tábor Ceresolé ezredes vezetése alatt állt. A veteránok kék-vörös zubbonyába bújtattak bennünket, úgy néztünk ki, mintha statiszták lennénk egy Napóleon korabeli filmben. A tábori konyha, a reggeli és esti sorakozó, a hajnaltól késő estig tartő gürcölés — mindez háborúra emlékeztetett. Felszerelésünk csak lapátból és ásóból állt. Ezek segítségéve! távolítottuk el a Rajna svájci és lichtensteini partjain a köveket és a homokot. Néha felkerestek minket a folyóparti földek tulajdonosai, akik a militarizált pacifista önkéntesekért bizonyos „illetéket“ fizettek. De az lényegesen kisebb voít, mint a rehdés munkásnak járó bér. Zsoldot is kaptunk, ha jól emlékszem: napi válás, de nem engedélyezték a kolostorokat és olyan kantonokat is láttam, ahol fordított helyzet uralkodott. De volt valami közös vonás ebben a „demokratikus“ zűrzavarban. A nőknek egyik kantonban sem volt szavazati joguk. Az ún. népszavazás a svájci nép többNyugaton sokat dicsekednek a maguk demokráciájával A kapitalista rend országairól úgy beszélnek, mint az emberi szabadság megtestesítőiről. Ugyanakkor ezek az országok egész népeket nyomnak el, tartanak gyarmati és rabszolga rendben Ázsiában és Afrikában. De a maguk népe sem szabad. Svájcban a nőknek még ma sincs szavazati joguk. két-három rappent. Ez volt az első találkozásom a svájci demokráciával. Vállalásunk teljesítése után az elv- társakkal együtt gyalogosan végigjártuk Közép-, Kelet-, és Dél-SvSjcöt. A graubündeni kantonban láttam az elhagyott rétoromán kisebbségek falvait, ahol még Iskola sem volt és petróleummal világítottak. Láttam az olasz lakosságú kantonokat» akik a berni központi parlamentben nem beszélhettek saját anyanyelvükön. Megfigyelhettem a francia és német kantonok közötti ellentéteket, amelyek a háború időjén összetűzésekhez vezettek. Láttam kantonokat, ahol szabad volt a sége — a nők nélkül történt. A nőt ebben a „példás“ demokráciában nem tekintették egyenjogú embernek. ★ És a nők mégis nagy szerepet játszanak Svájc nemzeti életében. Az óra-, gyógyszer- és a textiliparban a nők kisebb fizetést kapnak, mint a férfiak. Hasonló a helyzet a vendéglátó iparban is, amely a svájci nemzetgazdaság egyik legfontosabb tényezője. A bérharcokban és politikai akciókban a nők sokszor vezető szerepet töltenek be. Amikor Genfben 1932. november 11-én a rendőrség a fasisztaellenes tüntetők közé lőtt, a 13 halott és 39 sebesült között több nő is volt Ez a vérontás annyira felbőszítette a közvéleményt, hogy a következő szavazások alkalmával a kanton kormányába a baloldali szocialisták kerültek. De az ő uralmuk alatt sem sikerült elérni azt, hogy a nők megkapják szavazati jogukat. Az ellenzék főleg azzal érvelt, hogy a szomszédos „példás“ francia demokráciában sincs még a nőknek szavazati joguk (csak 1945-ben kapták meg). Amikor 1947 októberében a csehszlovákiai újságírókkal Svájcban jártam, Genf utcáin a Munkapárt antifasiszta tüntetései közben megismerkedtem Susanne Fell-el. Az első sorban állt, közvetlenül a rendőrautók előtt, melyek hazánk szomorú emlékű megszállási időszakára emlékeztettek. Susanne Fell nevét egész Svájc jól ismeri, a Biel-i antifasiszta perben ö volt a fővádlott. A vádlottakat a legsúlyosabb vádakkal illették és csak a nagy nyilvánosság támogatásának köszönhető, hogy az ügyet kisebb büntetésekkel űszták meg Susanne Fell akkor 20 éves volt. ★ Ez év elején olvastam, hogy népszavazás útján a svájci nők A napokban emlékezünk meg a hitleri német csapatok Csehszlováklába való bevonulásának 20. évfordulójáról. Képünk a prágai bevonulásukat ábrázolja. A Szaint Maixent-i boszorkány A francia sajtó az utóbbi hetekben sokat foglalkozott azzal a perrel, amely a sartiennei bíróság előtt zajlott le. A vádlott egy Ida Guyloineau nevű Saint MceUcenti-i parasztasszony, aki a boszorkánykodás befolyása alatt megölte az öccsét. Á légköt., melyben a per és Peniguet varázsló kihallgatása lefolyt, rávilágít arra, hogy milyen visszamaradottságban és középkori „bűvkörben" él még manapság it a francia nép. ★ Az előzmények röviden a következők: 1957 elején Binet Tie- resben (St. Maixent közelében) elpusztult Voiele özvegyasszony két lova. Ida Guyloineau paraszt- asszony meg volt róla győződve, hogy az állatokat valaki „megbabonázta". Minthogy a faluban már több állat elpusztult, elhívták Peniguet varázslót és tanácsot kértek tőle. ★ Bírósági elnök: Hogy történt ö dolog ? Peniguet: December 13-án pénteken jöttek értem. Előkészítettem a sóimat és mentem. Szétszórtam a sót az istállóban és imádkoztam. Figyelmeztettem őket, hogy a sóhoz rajtam kívül senki sem nyúlhat. Bírósági elnök: Miért! Peniguet: Mert az isten azt nekem ajándékozta. B. elnök: Maga megbabonázta tt vádlottat ? Peniguet: Nem. A varázslónál elengedhetetlen, hogy az olvasni tudjon, én pedig nem tudok olvasni (75 éves). B. elnök: Maga mondta a vádlottnak, hogy megbabonázta? Peniguet: Nem. A sót azért adtam, hogy elkergessem vele a rossz szellemeket. B. elnök: Maga ezért állítólag 10 ÓÓ0 frankot kapott. Peniguet: Én kérem nem tudok számolni... A „varázslás" után harmadnapra megdöglött egy borjú. A varázsló azt ajánlotta, hogy a oörös sóból adjanak kanalanként a sertéseknek, teheneknek és borjaknak, és hogy a gazdaságban élő emberek közül minden negyedik zacskóba varrva hordjon a nyakán ebből a sóból. Marcell, a vádlott öccse, egy 16 éves jól megtermett atléta, aki 100 kg-os zsákot is könnyedén megemelt, nem hitt a só csodatevő erejében. Nővére ezért megharagudott rá és hisztérikus rohamában fivére fejét a sóval telített mosdóba nyomta, úgyhogy a szegény fiú megfúlt. A bíróság emberölésért öt évre ítélte. A varázslót nem büntették meg. szavazati jogának kérdésében milyen eredményeket értek el. A törvényjavaslatot csak a francia kerületekben szavazták meg a férfiak, a genfi kantonban a férfiak többsége a nők szavazati joga ellen foglalt állást. A „példás“ és a legrégibb demokrácia ebben az irányban is következetes marad. K. M. • A világ közvéleménye a Csehszlovák Köztársaság fasiszta megszállásának 20. évfordulója alkalmából • A moszkvai PRAVDA: „Aidenauernek és társainak sohase sikerül a Csehszlovák Köztársaság vagy bármely más szocialista állam területére lépni, esetleg ilyen ir ányban egy lépést Is tenni. Első lépésük vénzetessé válhat számukra".
