Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-24 / 12. szám

N. Sz. Hruscsov sajtónyilatkozata: Nem ultimátum, hanem egy közeli terminus (lse Hess, Hitler volt helyet­tesének felesége Hessné reménykedik Az Anglia elleni légihábo­rú tetőpontjához közeledik, amikor 1941 tavaszán szen­zációs hírt röppent világgá a rádió: Rudolf Hess, Hitlér helyettese és legbenső bi­zalmasa. a náci hierarchia második embere repülőgé­pen Németországból Angliá­ba szökött. A világsajtóban a legva­dabb híresztelések és kom­binációk látnak napvilágot. Hess .békeapostolnak“ adja ki magát s hangoztatja, angliai repülésének célja, hogy megkössék a békét Né­metország és Anglia között. Az angolok eleget tesznek a „hívatlan vendég“ kívánsá­gainak, módot adnak arra, hogy beszélhessen Lord Ha- miltonnal — akit Hess a berlini olimpiai játékok ide­jén, 1936-ban villájában ven­dégül látott, és más felelős angol személyiségekkel. A „tárgyalások“ azonban nem vezetnek semmire. A „béke­apostol" fenyegetően lép fel az angolokkal szemben, így nem érheti el valóságos cél­ját, hogy az Angliával tör­ténő átmeneti megbékélés útján megkönnyítse a Szov­jetunió elleni támadást. A brit kormány végül is megunja a Hessel való „tár­gyalásokat“ és hadifogoly­ként egy — persze mindén kényelemmel ellátott — skó­ciai kastélyba zárja, ahol Hess nyugodtan éldegél egészen a háború befejezé­séig. A nürnbergi per folyamán életfogytiglani börtönre íté­lik a ..békeapostolt“. Bünte­tését a spandaui fegyházban tölti, de felesége, Ilse Hess, bízik abban, hogy férjét rö­videsen szabadon látja vi­szont. És miért ne remény­kedne? Az amerikaiak már annyi háborús bűnöst szaba­don bocsátottak, hátha most éppen az ő férje, Hitler he­lyettese, a fasiszta párt­program, a hírhedt „Mein Kamf“ társszerzője, Rudolf Hess van soron? Hess különben is nyugod­tan töltheti bühtetését, nem kell izgulnia családjának sorsa miatt. Ilse Hess pen­ziót nyitott a nyugat-német­országi Hindenlangban. A penzió jól megy, ami pedig a társaságot illeti, már több­ször meglátogatták a hábo­rús bűnösként kivégzett, volt vezető szerepet játszott fasiszták özvegyei... Fia miatt sem kell aggód­nia a háborús bűnös apának. A fiatal Hess jelenleg a müncheni műegyetem hall­gatója... N. SZ. HRUSCSOV, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnö­ke a Kremlben nemrégen sajtó­értekezletet tartott a Német­országgal megkötendő béke­szerződésről és a berlini kér­désről . A többi között kifejtette, hogy a Szovjetunió javaslatot tett a Németországgal való bé­keszerződés megkötésére és a berlini kérdéssel kapcsolatban. Hangsúlyozta: a tapasztalat azt mutatja, hogy a válaszra még egy vagy két évig is várhatnak, tehát a kormány ügy döntött, hogy hat hőnap elég idő a kér­dés tárgyalásainak előkészíté­sére. Május 27-e, — jelentette ki Hruscsov — nem ultimátum, hanem egy közeli terminus. A továbbiakban — az egyik újságíró provokatív kérdésére, hogyha a Szovjetunió békét köt Németországgal, nem érinti-e ez majd Lengyelország és Cseh­szlovákia nyugati határait — kijelentette, hogy ezek a hatá­rok a háború folytán jöttek lét­re és csakis egy újabb háború­val lehetne rajtuk változtatni. Lengyelország és Csehszlovákia határairól nincs mit tárgyalni. Ezt nem kívánja egy ország sem, mely a hitleri Németor­szág ellen harcolt — fejezte be Hruscsov élvtárs. A SZOVJET-IRAKI GAZDA­SÁGI EGYEZMÉNYNEK nagy jelentőséget tulajdonítanak moszkvai politikai kiörökben. A megállapodással kapcsolatban rámutatnak: az Ira.knajc adott nagyösszegű segítség' bizonyít­ja, hogy a szovjet kor.tnáíny kész minden támogatást nbeigadni a fiatal köztársaság fejlesztésé­re. Ugyanakkor azo.oban az Iraknak nyújtott szövet hitel nem jelenti azt, mintha; ,a szov­jet kormány elzárkóznék más arab országok megsegítése elől. Ennek bizonysága az a néhány héttel ezelőtt aláirt megállapo­dás, amelynek érteiméiben a Szovjetunió segítséget tad az Egyesült Arab Köztársaa »ágnak az asszuáni gát felépítésűhez. A Pravda vezércikkben mél­tatja az iraki-szovjet közös közleményt és a többi .között megállapítja: „A szovjet embe­rek mélységesen rokonszenvez­nek a független Iraki Köztársa­ság kormányának és népének igaz ügyével. Támogatjá|: az iraki népnek azokat az erőfe­szítéseit, amelyek a gazdasági elmaradottság leküzdésére, a nemzetgazdaság fejlesztésiére, az életszínvonal emelésére és az ország függetlenségiének megszilárdítására irányulnak. Megemlítjük még a Pravda vezércikkének azt a megállapí­tását, hogy az Iraki Köztársa­ság kormánya a haladó irányú átalakulás megvalósításával, a szomszédos országokénál igaz­ságosabb rend megteremtésével hatékonyan elősegíti a gyarma­tosítókkal szemben a szabadsá­got és függetlenséget védelme­ző népek harcát. Bagdadban és az Iraki Köz­társaság minden részében nagy megelégedéssel fogadták a szovjet—iraki együttműködési egyezményt. Az iraki sajtó hangsúlyozza: a nagy Szovjet­unióval való barátság és együtt­működés lehetővé teszi, hogy az Iraki Köztársaság bizalom­mal nézzen a jövő elé. EREDMÉNYES TÁRGYALÁ­SOK az ausztráliai-szovjet kap­csolatokról. Firjubin szovjet külügyminiszterhelyettes, aki az ENSZ ázsiai és távol-keleti gazdasági ülésszakán részt ve­vő szovjet küldöttséget vezet­te, sajtóértekezletet tartott. A szovjet-ausztráliai kapcso­latok rendezéséről Firjubin ki­jelentette: Örömmel üdvözöljük Ausztrália és a Szovjetunió nor­mális kapcsolatainak helyreál­lítását. Reméljük, hogy sikerül mindazt kiküszöbölni, ami e kapcsolatokat a múltban aka­dályozta. Népeink együtt har­coltak a fasizmus ellen, együtt harcolhatnak és kell is, hogy együtt harcoljanak ma is a bé­kéért és a biztonságért. Az értekezlet nagy érdeklő­dést keltett a sajtó képviselői körében. Ugyanezen a napon Casey ausztráliai külügyminiszter is sajtóértekezleten ismertette az Ausztrália és a Szovjetunió kö­zötti kapcsolatok rendezésére vonatkozó tárgyalások eredmé­nyét. Megállapította, hogy a tárgyalások barátságos és gyü­mölcsöző légkörben folytak. Más kérdések is szőnyegre ke­rültek, így például a kereske­delmi kapcsolatok bővítése, a tudományos csere, az Antark­tisz kérdése, stb. A tudósítók kérdéseire vála­szolva Casey megjegyezte, hogy Ausztrália elégedett a tárgya­lások eredményével. Az ausztráliai közvélemény örömmel fogadta a szovjet­ausztráliai kapcsolatok rende­zését mint a két ország baráti és kölcsönösen előnyös kapcso­latainak megszilárdításához ve­zető fontos lépést, amely hoz­zájárul a béke megszilárdítá­sához is. 0. Grotewohl („Csehszlovákia népe biztos lehet abban, hogy a Kémei Demokratikus Köztársaság szilárdan mellette áll" púnk bé-keszerető erői azt a célt tűzték ki, hogy megbénít­ják » német imperializmust. A német kérdés békés megoldását Csakis úgy érhetjük el, ha Nyu- gat-Németországban elnyomjuk és gúzsba kötjük a német mi- litatizmust. A német kérdés megoldása szorosan összefügg a béke biztosításával. Csehszlovákia fasiszta meg­szállásának 20. évfordulója al­kalmából a nyugati országok uralkodó körei levonhatnák a múlt tanulságait. A tanulság pedig ez: az eu­rópai országok legfőbb érdeke, hogy a Nyugat-Németországban felüjult imperializmust és mi- litarizmust letörjék. A szovjet javaslatok egyengetik az oda­vezető utat. A javaslatok meg­valósítása új korszakot nyit az európai népek békés együttmű­ködésében. Csehszlovákia népe, amelyhez bennünket szoros kapcsolatok fűznek, biztos lehet, hogy a Né­met Demokratikus Köztársaság dolgozói szilárdan az oldalán állnak. S áz, ami 20 évvel eze­lőtt történt, már visszavonha­tatlanul 8 múlté. Ezért a szo­cializmus és a béke hatalmas tábora kezeskedik. A RÉGI EUROPA MÁR NEM LÉTEZIK A vasárnapi Izvesztija Cseh­szlovákia fasiszta megszállásá­nak 20. évfordulója alkalmából M. Mihajlov tollából cikket kö­zöl, amelyben a következőket olvassuk: A második világháború befe­jezése óta tizennégy év múlt el és még mindig nem számoltuk fel a háború maradványait, nem oldódott meg Németország kér­dése. Ez főként azért van így, mert Nyugat-Németországban újból a militaristák és a revan- sisták működnek. Nem akarják a békeszerződést, nem akarják elismerni a reális helyzetet, amely Európában és magában Németországban a háború után keletkezett, és erőszakkal vál­tozást akarnak előidézni. És a nyugati nagyhatalmak, amelyek a Szovjetunióval, Csehszlováki­ával, Lengyelországgal és a többi állammal együtt a fasisz­ta Németország ellen harcoltak, most — és ezt nem is titkolják — kéz a kézben együtt halad­nak a német militaristákkal. Hessné penziója Hindenlang- ban »cyíciesac rámái áramúi Otto Grotewohl, a Német De­mokratikus Köztársaság mi­niszterelnöke a televízióba a következőket mondotta: A világháború végén a pots­dami egyezményben gyökerez­tek az európai népek — rtem utolsó sorban pedig a német nép érdekei. A potsdami egyez­mény legfontosabb pontjai le­szögezik: Németországban ki kell irtani a fasizmus és a mi- litarizmus gyökereit, hogy meg­teremtsék a feltételeket ahhoz, miszerint Németország mint békeszerető demokratikus ál­lam barátságban és baráti együttműködésben éljen összes szomszédjával. Ismeretes, hogy a potsdami egyezmény határo­zatait a Német Demokratikus Köztársaság területén követke­zetésen megvalósítják. Amint tudjuk, a NDK-val el­lentétben Nyugat-Németor- szágban más irányban halad a fejlődés. Az Egyesült Államok agresz- szlv imperialista erőinek segít­ségével NyUgat-Németország- ban súlyosan megsértik a pots­dami egyezmény megállapodá­sait, és ott újból felütötte a fejét a népellenes német impe­rializmus és militarizmus. Né- t A bécsi Világifjúsági Találkozó előtt több nagy nemzet­közi Ifjúsági megmozdulást szerveznek. Ezek közé tar­tozik az ázsiai és afrikai Ifjúság kongresszusa is. A múlt hónapban Kairóban megtartott kongresszuson az ázsiai a népek önrendelkezési joga mellett foglalt állást. Óra, textil, gyógyszer és a nők Az első köztársaság idején annyi dicséretet hallottam Svájc demokráciájáról, hogy még di­ákkoromban elhatároztam, meg­ismerkedem ezzel a példás or­szággal. 1928-ban főiskolás ko­romban alkalmam nyílt erre. A pacifista-szervezet, melyet an­nak idején a genfi Népszövet­ség támogatott, Svájc és Lich­tenstein árvíz sújtotta terüle­teinek megsegítésére úti. ön­kéntes segélyakciót rendezett. A szervezet prágai fiókja há­romhetes munkáért megfizette az oda- és visszautazás, vala­mint az ellátás költségeit és ezenkívül még valami juta­lommal is kecsegtetett. Két kollégámmal és néhány munka- nélkülivel együtt én is jelent­keztem. Schoon, keletsvájci városká­ban katonai táborban helyezték el minket. A tábor Ceresolé ez­redes vezetése alatt állt. A ve­teránok kék-vörös zubbonyába bújtattak bennünket, úgy néz­tünk ki, mintha statiszták len­nénk egy Napóleon korabeli filmben. A tábori konyha, a reggeli és esti sorakozó, a haj­naltól késő estig tartő gürcö­lés — mindez háborúra emlé­keztetett. Felszerelésünk csak lapátból és ásóból állt. Ezek se­gítségéve! távolítottuk el a Raj­na svájci és lichtensteini part­jain a köveket és a homokot. Néha felkerestek minket a fo­lyóparti földek tulajdonosai, akik a militarizált pacifista ön­kéntesekért bizonyos „illeté­ket“ fizettek. De az lényegesen kisebb voít, mint a rehdés mun­kásnak járó bér. Zsoldot is kap­tunk, ha jól emlékszem: napi válás, de nem engedélyezték a kolostorokat és olyan kantono­kat is láttam, ahol fordított helyzet uralkodott. De volt va­lami közös vonás ebben a „de­mokratikus“ zűrzavarban. A nőknek egyik kantonban sem volt szavazati joguk. Az ún. népszavazás a svájci nép több­Nyugaton sokat dicsekednek a maguk demokráciájával A kapitalista rend országairól úgy beszélnek, mint az emberi szabadság megtestesítőiről. Ugyanakkor ezek az országok egész népeket nyomnak el, tartanak gyarmati és rabszolga rendben Ázsiában és Afrikában. De a maguk népe sem szabad. Svájcban a nőknek még ma sincs sza­vazati joguk. két-három rappent. Ez volt az első találkozásom a svájci demokráciával. Válla­lásunk teljesítése után az elv- társakkal együtt gyalogosan végigjártuk Közép-, Kelet-, és Dél-SvSjcöt. A graubündeni kantonban láttam az elhagyott rétoromán kisebbségek falvait, ahol még Iskola sem volt és petróleummal világítottak. Lát­tam az olasz lakosságú kanto­nokat» akik a berni központi parlamentben nem beszélhettek saját anyanyelvükön. Megfi­gyelhettem a francia és német kantonok közötti ellentéteket, amelyek a háború időjén össze­tűzésekhez vezettek. Láttam kantonokat, ahol szabad volt a sége — a nők nélkül történt. A nőt ebben a „példás“ demok­ráciában nem tekintették egyenjogú embernek. ★ És a nők mégis nagy szerepet játszanak Svájc nemzeti életé­ben. Az óra-, gyógyszer- és a textiliparban a nők kisebb fize­tést kapnak, mint a férfiak. Ha­sonló a helyzet a vendéglátó iparban is, amely a svájci nem­zetgazdaság egyik legfontosabb tényezője. A bérharcokban és politikai akciókban a nők sok­szor vezető szerepet töltenek be. Amikor Genfben 1932. no­vember 11-én a rendőrség a fasisztaellenes tüntetők közé lőtt, a 13 halott és 39 sebesült között több nő is volt Ez a vérontás annyira felbőszítette a közvéleményt, hogy a követ­kező szavazások alkalmával a kanton kormányába a baloldali szocialisták kerültek. De az ő uralmuk alatt sem sikerült el­érni azt, hogy a nők megkapják szavazati jogukat. Az ellenzék főleg azzal érvelt, hogy a szom­szédos „példás“ francia demok­ráciában sincs még a nőknek szavazati joguk (csak 1945-ben kapták meg). Amikor 1947 októberében a csehszlovákiai újságírókkal Svájcban jártam, Genf utcáin a Munkapárt antifasiszta tünteté­sei közben megismerkedtem Susanne Fell-el. Az első sorban állt, közvetle­nül a rendőrautók előtt, melyek hazánk szomorú emlékű meg­szállási időszakára emlékeztet­tek. Susanne Fell nevét egész Svájc jól ismeri, a Biel-i anti­fasiszta perben ö volt a fővád­lott. A vádlottakat a legsúlyo­sabb vádakkal illették és csak a nagy nyilvánosság támogatá­sának köszönhető, hogy az ügyet kisebb büntetésekkel űszták meg Susanne Fell akkor 20 éves volt. ★ Ez év elején olvastam, hogy népszavazás útján a svájci nők A napokban emlékezünk meg a hitleri német csapatok Cseh­szlováklába való bevonulásának 20. évfordulójáról. Képünk a prágai bevonulásukat ábrázolja. A Szaint Maixent-i boszorkány A francia sajtó az utóbbi he­tekben sokat foglalkozott azzal a perrel, amely a sartiennei bíró­ság előtt zajlott le. A vádlott egy Ida Guyloineau nevű Saint MceUcenti-i parasztasszony, aki a boszorkánykodás befolyása alatt megölte az öccsét. Á légköt., melyben a per és Peniguet va­rázsló kihallgatása lefolyt, rávi­lágít arra, hogy milyen vissza­maradottságban és középkori „bűvkörben" él még manapság it a francia nép. ★ Az előzmények röviden a kö­vetkezők: 1957 elején Binet Tie- resben (St. Maixent közelében) elpusztult Voiele özvegyasszony két lova. Ida Guyloineau paraszt- asszony meg volt róla győződve, hogy az állatokat valaki „meg­babonázta". Minthogy a faluban már több állat elpusztult, elhív­ták Peniguet varázslót és taná­csot kértek tőle. ★ Bírósági elnök: Hogy történt ö dolog ? Peniguet: December 13-án pén­teken jöttek értem. Előkészí­tettem a sóimat és mentem. Szétszórtam a sót az istállóban és imádkoztam. Figyelmeztet­tem őket, hogy a sóhoz rajtam kívül senki sem nyúlhat. Bírósági elnök: Miért! Peniguet: Mert az isten azt ne­kem ajándékozta. B. elnök: Maga megbabonázta tt vádlottat ? Peniguet: Nem. A varázslónál elengedhetetlen, hogy az ol­vasni tudjon, én pedig nem tu­dok olvasni (75 éves). B. elnök: Maga mondta a vád­lottnak, hogy megbabonázta? Peniguet: Nem. A sót azért ad­tam, hogy elkergessem vele a rossz szellemeket. B. elnök: Maga ezért állítólag 10 ÓÓ0 frankot kapott. Peniguet: Én kérem nem tudok számolni... A „varázslás" után harmad­napra megdöglött egy borjú. A varázsló azt ajánlotta, hogy a oörös sóból adjanak kanalanként a sertéseknek, teheneknek és borjaknak, és hogy a gazdaság­ban élő emberek közül minden negyedik zacskóba varrva hord­jon a nyakán ebből a sóból. Marcell, a vádlott öccse, egy 16 éves jól megtermett atléta, aki 100 kg-os zsákot is könnye­dén megemelt, nem hitt a só csodatevő erejében. Nővére ezért megharagudott rá és hisztérikus rohamában fivére fejét a sóval te­lített mosdóba nyomta, úgyhogy a szegény fiú megfúlt. A bíróság emberölésért öt évre ítélte. A varázslót nem büntették meg. szavazati jogának kérdésében milyen eredményeket értek el. A törvényjavaslatot csak a francia kerületekben szavazták meg a férfiak, a genfi kanton­ban a férfiak többsége a nők szavazati joga ellen foglalt ál­lást. A „példás“ és a legrégibb de­mokrácia ebben az irányban is következetes marad. K. M. • A világ közvéleménye a Csehszlovák Köztársaság fasiszta megszállásának 20. évfordulója alkalmából • A moszkvai PRAVDA: „Aidenauernek és társai­nak sohase sikerül a Csehszlovák Köztársaság vagy bármely más szocialista állam területére lépni, esetleg ilyen ir ányban egy lépést Is tenni. Első lépésük vénzetessé válhat számukra".

Next

/
Thumbnails
Contents