Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-17 / 11. szám
Emlékezési Marx Károlyra Marx Károly életének utolsó esztendeje komor fenségben suhan el előttünk, s megrendítenek bennünket azok a fájdalmas jelenségek, melyek mutatják, hogy a kérlelhetetlen emberi sors ezt a hatalmas szellemet is utőlérte. „Az utolsó betegségemből — írja 1881. december 15-én — kétszeresen megnyomorítva kerültem ki: erkölcsileg feleségem halála által, és fizikailag, nert visszamaradt a mellhártya megvastagodása és a légutak érzékenysége. Bizonyos időt, sajnos, kénytelen leszek elvesztegetni egészségem reparálásával“. Ez az idő egészen 1883. március 14-én bekövetkezett haláláig tartott, mert minden gyógykezelési kísérlet hiábavalónak bizonyult. Az orvosok először Ventnor-ba, Wight szigetére küldték, azután Algírba. Marx azonban újabb mellhártya- gyulladáson ment keresztül, s csak akkor javult valamit az állapota, amikor Laura lányával a Genfi-tó mellett töltött néhány hetet. Amikor visszajött, frissen, minden megerőltetés nélkül gyakran mászta meg a lakásánál háromszáz lábbal magasabban fekvő hampsteadi dombot. Novemberben újból meghűlt s a szabad levegőn való erősítő mozgás helyett ernyesztő szobafogságra volt ítélve. A tudományos munka szóba se jöhetett. Levelei általában nyomott és kedvetlen hangulatot árultak el. Január 11-én olyan csapás érte, amely végképp megtörte: Jenny lányának hirtelen halála. Marx súlyos bron- chitisszel tért vissza Londonba, melyhez oly fokú gégehurut járult, hogy képtelen volt nyelni. Februárban tályog keletkezett a tüdejében. A gyógyszerek hatása csődöt mondott a tizenöt hónap óta orvossággal túltelített szervezeten. A beteg napról napra szemmel láthatóan soványodott. Az orvosok azonban még nem adták fel a reményt, mert a bronchitis csaknem elmúlt és a nyelés könnyebb lett. így a vég mégis váratlanul következett be. Március 14-én délután Marx Károly csendesen és fájdalom nélkül örökre elszenderült karosszékében. „Az orvosok talán még biztosítani tudtak volna számára néhány esztendei vegetálást, ez azonban a mi Marxunknak tűrhetetlen lett volna. Ezerszerte keserűbb lett volna neki élni a sok befejezetlen munkája láttán azzal a tantaluszi vággyal, hogy befejezhesse őket, s azzal a tudattal, hogy ez lehetetlen — mint a szelíd halál, amely utolérte“ — mondta Engels, leghűbb barátja és munkatársa. Londonban, 1883. március 17-én temették el Marxot felesége mellé. Csak kevés ember állta körül a nyitott sírt: Engelsen kívül bajtársai, a francia Lafargue és Longuet, Németországból Liebknecht jött el. Engels mondott utolsó búcsút angol nyelven. Egyszerű, igaz szavakban foglalta össze, hogy mi volt és mi marad az emberiség számára. „Marx mindenekelőtt forradalmár volt. Igazi élethivatása az volt, hogy így vagy amúgy közreműködjék a tőkés társadalom s az általa alkotott állami berendezések megdöntésén, hogy közreműködjék a modern proletariátus felszabadításán, amelyet először ő ébresztett helyzete és szükségletei tudatára, annak tudatára, hogy mik felszabadításának feltételei. ... A forradalmi dolgozótársak, milliók tisztelete, szeretete, gyásza vette körül a szibériai bányáktól Kaliforniáig, egész Európában és Amerikában, s bátran mondhatom: lehetett még sok ellenfele, de aligha volt személyes ellensége. Neve és műve élni fog századokon át“. Engels látnoki szavai napjainkban és az elkövetkezendő időkben teljesednek be. £9^ kicsi A CSISZ járási vezetőségén, Galántán azt tanácsolták, hogy menjek el Nebojsára, nézzek körül az ottani fiatalok között és ha úgy látom, hogy utam nem volt hiábavaló, visszafelé menet látogassam meg őket még egyszer, mert kiváncsaiak véleményemre. Sajnos ígéretemet akkor nem válthattam valóra és nem maradt más hátra, minthogy röviden ismertessem az ott tapasztaltakat. A buszból kiszállva egy idős bácsi a HNB épülete felé irányított. Mária Pekarovához, a nemzeti bizottság titkárnőjéhez küldött, még azt is megjegyezvén, hogy nagyon sokat mozog a fiatalok között. A HNB épületébe azonban rosszkor érkeztem. A titkárnő nem volt ott. De annyit mégis megtudtam, hogy az elvtársnő egyúttal a helyi CSISZ-szervezet vezetőségének is tagja. Ezután nem maradt más választásom, mint felkeresni a helyi nemzeti iskola igazgatónőjét, aki nem más, mint a HNB titkára is egy személyben. így azután mentesülve minden további futkározás- tól, kissé betekinthettem a pici, 300 lakosú takaros falucska fiataljainak életébe. Maria Pekarovához épp a legjobbkor kopogtattam be. Az első műszak, a tanítás utána volt már. Akadt hát idő közös gondjainkra is. Miután elmondtam mi járatban vagyok, mi az, ami legjobban érdekel, az elvtársnő egy eléggé vaskos füzetet húzott I. P. PAVLOV (1849 A nagy nevű tudósok közül, akikre méltán oly büszke az egész szovjet nép, fényesen ragyog felénk és a jövő generációk számára a nagy orosz orvosnak, Ivan Petrovics Pav- lovnak neve. Rjazanban, 1849. szeptember 26-án született. Apja — bár pap volt, a korszellem ellenére szívesen foglalkozott irodalommal és rendszeresen olvasgatta kora nagy haladó elméinek írásait. Gyermekeit arra nevelte, hogy önállóan gondolkozzanak, legyenek kitartóak, szigorúak önmagukkal szemben és ne irtózzanak a testi munkától. Pavlov diákévei a múlt század hatvanas éveiben folytak le, abban a korban, amikor az egész Európán végigviharzó forradalom szele a cári Oroszországban is éreztette hatását és az ifjúságban lelkes érdeklődést váltott ki a természet- tudományok iránt. Mohón olvasta a nagy orosz forradalmi demokraták és a materialista világnézet filozófusai — Be- linszkij, Csernyisevszkij és Dobroljubov írásait. 1869-ben kilép a szemináriumból — hiszen nem akar pap lenni és 1875-ig a pétervári egyetem természettudományi tanszékének hallgatója. Fiziológiával foglalkozik és miután ott elvégzi tanulmányait, beiratkozik a sebészorvosi akadémia harmadik évfolyamára, hogy a fiziológiát és a biológiát az orvostudománnyal kapcsolatban is tökéletesen elsajátítsa. Ebből az időből datálódnak első önálló kísérletei. Nagy tehetsége, forradalmi gondolatai rövidesen feltűnést keltettek. E rövid néhány sorban el sem mondható, mi mindennel gazdagította Pavlov a modern orvostudományt. Röviden kifejezve, Pavlov életműve: a fizioló-1936) gia tudományának alkalmazása a gyakorló orvostudományban. Maga Pavlov mutatta meg, hogyan kell alkalmazni azokat az eredményeket az orvostudományban, amelyeket az ideg- rendszer és a legmagasabb rendű idegműködés törvény- szerűségében foglalt össze. Világnézete materialisztikus volt. Küzdött a „lélek halhatatlanságáról“ hangoztatott álelméletek ellen, a vallások által hirdetett előítéletek és babonák ellen. Újító volt az orvostudományban. Legnagyobb fiziológusa volt az orvostudománynak. Az evolúció tanaira támaszkodva új fiziológiát épített. Ez a fiziológia az állati szervezet valamennyi funkcióját tanulmányozza, kezdve az élő anyag ingerlése nyomán keletkező kezdetleges funkcióktól, egészen az emberi szervezet legmagasabb rendű életműködéséig — a „lélekig“. Egészen természetes, hogy a Nagy Októberi Forradalom által bekövetkezett reformok a gyakorlatban még inkább érvényre juttatták Pavlov tanait. Bár már 1904-ben megkapta a Nobel-díjat, hazájában teljes mértékben csak a szovjet hatalom biztosította tanai gyakorlati érvényesítését. Pavlov hű fia volt hazájának és nagy polgára a Szovjetuniónak. „Boldog vagyok, hogy olyan ország polgára lehetek, ahol a tudomány a legméltóbb vezető szerepet tölti be, — mondotta Pavlov röviddel halála előtt — büszkék lehetünk hazánkra, ahol oly nagy mértékben támogatják a tudományt és a kultúrát... Nagyon öreg vagyok már, de boldog vagyok, hogy szeretett hazámért és az egész emberiség javáért még dolgozhatok“. igáját és elindulhatott a sza- Magyarországon a polgári for- badság birodalmába. radalom. Ez azonban csak felü1918. október 50-án győzött letes, tessék-lássék reformokat hozott. Az Oroszországból hazatért kommunisták, a leninista Kun Béla, valamint a Szociáldemokrata Párt baloldali ellenzéke, a polgári forradalomból kiábrándult tömegekkel szervezték meg a márciusi proletárdiktatúrát. A Tanácsköztársaság mindössze négy és fél hónapig állt fenn, de ezalatt is rengeteget tett a dolgozók életviszonyainak megjavításáért. A belső ellenállás, az uralmukat vesztett osztályok bűjtogatása és lází- tása nem dönthette volna meg sose a nép uralmát. A külső ellenség támadása győzte le végül is a Magyar Tanácsköztársaságot. A vereség azonban csak időleges volt. Huszonhat évi rabság után, a szovjet hadsereg győzelmének nyomain a magyar nép ismét kezébe vehette sorsának irányítását és megvalósítja azt, amiért a magyar munkások és parasztok 1919- ben is harcoltak: a szocialista Magyarországot. A csehszlovákiai dolgozók tömegei torró szeretettel sorakoznak fel a baráti nép történelmi nagy ünnepére, és a sikerekben gazdag szocialista jövő építésnél mellette állnak. WITTENBERG JÖZSEF A Magyar Tanácsköztársaság negyven éves évfordulója Ünnepre készül Magyarország dolgozó népe, lázas izgalom tölti el a pártszervezeteket, a bajtársi egyesüléseket. A hajdani fiatal forradalmi harcosok, ma már dereshajú, sok viszontagságon keresztül vergődött dolgozók, igaz lelkesedéssel segédkeznek a gyönyörű ünnepség sikere érdekében. Visszaemlékezések, gyűrött forradalmi röplapok, újságok, fényképek kerülnek elő, amelyek mind dokumentálják a régi pártmunkások öntudatos, küzdelmes harcát. Negyven esztendő telt el azóta, hogy a magyar munkások és parasztok első ízben döntötték meg Magyarországon a kizsákmányolok hatalmát és megtették az első lépéseket a szocializmus építésének útján. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása negyven éves évfordulójának ünneplésére készülnek. 1919. március 21-ig Magyar- országon a dolgozó nép munkájának gyümölcsét mindig a kizsákmányolok egy szűk köre sajátította ki, s akik minden gazdagságot létrehoztak, azok éheztek és nélkülöztek. „Nagyobb igaza sosem volt népnek — Hitványabb Nérók még sehol se éltek“ - írta a Tanácsköztársaság előtti Magyarországról Ady Endre. A Kommunisták Magyarországi Pártjának vezetésével jutott el negyven évvel ezelőtt a magyar nép végre oda, hogy lerázhatta a hitvány urak elő könyvei közül, majd kinyitotta és olvasni kezdett: Hétfő, 1/2 7-kor a helyi CSISZ-szervezet énekkara próbál. Kedden a nőbizottság vezetősége ülésezik ugyanabban az időben, szerdán spartakiád- gyakorlat, — ide is jól lenne bepillantani egy pár percre — jegyezte meg röviden. Csütörtök, „a világ térképe felett“ kör előadása, stb. — Majd mint egy gondolatolvasó felnézett, becsukta a füzetet és rövid magyarázatba kezdett. — Ne higgye, hogy oly borzasztó sok ez. Igaz, hogy minden napra akad valami, de ha mindenki csinál egyet s mást, akkor senkinek sem kell megszakadnia a munkában. Hova jutnék, ha az énekkar, vagy a politikai kör minden tagjáért külön kellene futkároznunk. Nálunk az ilyesmi már a múlté. — Erről egyébként röviddel a beszélgetés után meg is győződhettem, amikor az autóbusz megálló felé iparkodtunk. Egy kislány a munkából hazafelé sietve, szinte bocsánatkérően azzal állította meg a „tanító nénit“, hogy tegnap még láza volt és azért nem mehetett a spartakiád-gyakorlatra, de hogy ma már dolgozni is volt, így hát az énekpróbán is ott lehet. Ezután már egy kissé sem volt különös, hogy a CSISZ nebojsai alapszervezete be is fejezi azt, amit a tagság egyszer már elkezdett. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy ugyanaz a tizenkét lány és nyolc fiú, aki tágja az énekkörnek, kivétel nélkül eljár a spartakiád-gyakorlatra is. Igaz, hogy szorgalmas munkájuk másfelől is gyümölcsözik. Időközönként „a jő tanító néni“ közbenjárásával közös autóbuszkirándulásra is elmennek, vagy meglátogatják Bratislava valamelyik színházát. Az idősebbek valóban büszkék falujuk ifjúságára. -ny-d A szovjet geológusok példája nyomán hazánkban 1952 óta különös gonddal végzik a geológiai kutatásokat. Geológusaink tudományos eredményei külföldön is nagy visszhangra találtak. A komplex-kutatásokat hazánkban a Geológiai Kutatás n. V. végzi. A vállalatot már hatszor tűntették ki a kohók és ércbányák minisztériumának zászlajával. A geológiai kutatást azzal kezdik, hogy a térképen kijelölik a tervezett munkahelyeket. Bútorozott lakás a kőkorszakban Néhány évvel ezelőtt a régészek kőből épült lakóházat fedeztek fel az angliai Orkney- szigeteken levő Skara Brae-n. Ezt az épületet jó ideig homok fedte be, mígnem sok évezredes „álom“ után teljesen kiszabadult az időközben tovább vándorolt homokbucka alól. Anglia legnevesebb archeológusa, V. Gordon Childe vizsgálta meg a leletet, s egyazon helyen három építési szakaszt állapított meg. Az elsőnek már csak halvány nyomai látszottak, a másodikból fennmaradt néhány fal, a harmadik időszakból viszont csaknem minden épségben maradt a tetőzeten kívül. Az alaprajzból arra lehet következtetni, hogy egy folyosó körül 7 szoba helyezkedett el, szabálytalan lépsejt alakzatban. Mindegyik szobának külön tűzhelye volt, a házban tehát több család, valószínűleg egyazon nemzetség tagjai lakhattak. A méteres külső falak különösen erősek, a bejárat és a folyosók szűkek és alacsonyak. A szobák mérete nem egyforma, noha a különbség elenyészően csekély. A belső berendezés mindegyik teremben egyforma. Az ágyak kőlapokból vannak, mohával kipárnázva. A tűzhelytől jobb oldalra elhelyezett ágyak minden szobában hosszabbak, mint a baloldaliak, tehát valószínűleg a jobb oldalon feküdtek a magasabb, termetű férfiak. Minden ágy fölött falbemélyedés, feltehetően a ruhák és az ékszerek számára. A harmadik fal mellett van a kőasztal, két kőlappal. Közelében a padlóba süllyesztett kőlemezből készült láda, gondosan betapasztott repedésekkel. Ezt valószínűleg víztartónak használták. A nagyobb termeknek mellékszobáik vannak, amelyeket a vastag falakba vágtak. Ezek a benyílók különféle célt szolgáltak: az egyikben például falba épített polcok találhatók, amelyeket nyilván éléskamrául használták, a másiknak lejtős padlója és kivezető nyílása van: ez bizonyára a legrégibb WC angol földön. A ház nem erőszakos rombolás áldozata: amikor a homokbucka egyre fenyegetőbb közelségbe került, kiürítették. Ekkor a lakók magukkal vitték holmijaik egy részét. Az a kevés azonban, ami itt maradt, azt bizonyítja, hogy az építkezés még a kőkorszakból származik. Ebből azonban még semmiféle határozott időpontra nem következtethetünk. Amíg ugyanis a brit szigetek fő szigetén kb. időszámításunk előtt 1800 évvel váltotta fel a kőkorszakot a vaskorszak, addig könnyen lehetséges, hogy a környező kisebb, a népvándorlási és kulturális hullámoktól nem érintett szigeteken jóval tovább, esetleg egy évezreddel is hosszabb ideig éltek az emberek a kőkorszak * alacsonyabb fejlődési fokán. * ★ * Taggyűlés Izsapon Érdekes vitagazdag taggyűlést tartott nemrég a CSISZ izsapi alapszervezete. A gyűlésen részt vettek Kartai Ferenc és Hörömpöli József a CSISZ járási vezetőség küldöttei. A megnyitó beszédet Rácz Imre, az alapszervezet elnöke tartotta. Megbeszélték az évi munkatervet és azokat a tennivalókat, amelyeket a legközelebbi időszakban kell elvégezni. Szó volt még ezenkívül a tagdíjak rendezéséről, bár e téren nincs panasz az izsapi alapszervezetre. OLLÁRY IRÉN, Izsap.
