Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-17 / 11. szám

VITA a fiatal költők antológiájáról £ ddigi költészetünk igényes szemmel tekintve, talán periférián mozgó, jelentéktelen nemzetiségi irodalomnak tűn­het, tele provincionalizmussal, kezdetlegességgel, primitív el- sikamlásokkal. Nem vagyok kritikus, s azért könnyű szívvel veszem a ha­sonlóan kezdetleges kritika ka mellett ez a kritika úgy hangzott el, hogy csaknem elnémította, megfojtotta ezt a dadogást, s egy tagadhatatlan objektív eredménye volt: a kis­olykor sérelmes megállapításait, polgári ízlés elburjánzása, szén Nem az eredményeket tekin­tem, hanem a lehetőségeket, a születő újat méregetem és szeretem, mert benne rügyezik a jövő. Nagyszerű, s irigyelni való feltételeink vannak. Egy száz viharban megpróbált széles lá­tókörű, a világot politikus szemmel latolgató maroknyi nemzetiségi csoport fiai va­gyunk. Benne éltünk és élünk a közép-európai élet sodrában, szomszéd népekkel érintkezve és velük keveredve. Kitermeltük magunkból egy­kor az antifasiszta ellenállás élgárdáját, termett sorainkban a nemzetközi munkásmozga­lommal együtt haladó harcos munkás és falusi proletársereg. Lelkünket sohse mérgezhette meg a nacionalizmus, mint ahogy ez természetes is, mert alapvető érdekeinkkel halálos ellentmondásban van. Mi hiányzik? Elsajátítani a kultúra alapelemeit s azon felül minden tudást, ami csak elér­hető. Így ezekkel az adottsá­gokkal olyan szellemi erjedés keletkeztetői lehetünk, amely a magyar és az európai kultúra friss ereket fakasztó forrása lehet. Igaz, a kezdet legkezdetén vagyunk, bár az első köztársa­ság költői nemzedékei után az utóbbi rövid tíz esztendő alatt már a második generáció je­lentkezik. De mit jelenthet ez a tíz esztendő? csak az első dadogást, a gyermek első lépé­seit. timentalizmus, szubjektivizmus. A kispolgári dilettánsok vállve­regető, lebecsülő magatartását váltotta ki az első nemzedékkel szemben. Eszközt, fegyvert adott a kezükbe, bár nem annak szánta. Furcsa suttogások érték fülüket, s nagyon kétes pozí­ciókról indított orvtámadások. A sematizmus volt és lett volna bűnünk, s azonfelül teljes kul- túrálatlanság. Igaz ez? Ha úgy igaz, ahogy én meg­éltem, nem bánom. Egy szőr — nyelvi és formai szempont­ból állítólag magasabb rendű költészet bemutatkozásaként. Nem hiszem. Annak idején, igaz, sok selejt is látott napvilágot, de eredmé­nyeiben az első nemzedéket nem múlta és nem múlhatta felül. Hisz éppen az első nem­zedék eredményei kényszerí­tették ki a magasabb követel- ményeket és az igényességet ä“to6re"1tSdwi a második nemzedékkel szem­ben. Azért kényszerülők ezt kimondani, mert az Antológiá­val kapcsolatban már nagyon eltúlzott vélemények hangzot- tek el. a legtöbb verbalizmust, irodal­mi ráhatást és a legszélsősége­sebb szubjektivizmust, s mind­ezt azzal tetézi, hogy olyan iro­dalmi hatások érvényesülnek nála, melyek egyre tovább so­dorják a realizmustól valami homályos asszociációk felé. AI em lehet azt állítani, hogy ** ez a nemzedék egységes volna, s így talán nem is nem­zedék. Nincs közös eszmei programja, és művészi progra­mot csak ketten tudnak neki adni, Tőzsér és Cselényi, a né­pies hagyományok és a modern ember gondolatvilágának szin- Tőzsérnél ez a program nemcsak elkép­zelés, hanem eredményekben is megnyilvánuló törekvés. Cselé- nyiné! inkább prozódiai kérdés, mely nem párosul eszmei mon­danivalóval. Ne értsen senki félre. Nem Igen, ezek a fiatalok bízta­tóan kezdik, de ha indulásuk nyű világ összeomlása után élni tényétől eltekintünk, azon felül lesújtó Ítéletet akartam mon- és építeni tanultunk. A ma el- milyen eredményeket mutathat- dani, csak figyelmeztetni min- koptatottnak mondott sorok és nak fel? Vajon annak mondha- denkiti aki kritikát mond, és frázisok, a nagy szavak: a jo- tó-e, teszem azt, Simkó Tibor . . ....... . . vendő szocializmus, boldogság mindenféle formát végigpróbá- magukat a fiatal költőket is, és egyebek, akkoriban mindent ló kísérletezése? Gyüre Lajos hogy bíztató indulásuk nem jelenthettek, mert konkrét lényegében azt csinálja, amit az jogosít fel senkit az előbbi megjelölést nem is találhattunk első nemzedék de alacsonyabb nemzedék eredményeinek a le­—'---------- —** ki akartunk színvonalon. Petnk József még . . „ , . velünk indult, s fiatalsága eile- becsulésere és nem jogosít fel nére a magam nemzedékéhez senkit arra, hogy elhamarko­nekkaraink már betanul­ták műsorukat. Ezért most néhány tanácsot szeret­nénk adni. A művészi előadás tosság legfontosabb feltétele, hogy sokkal a mű lényegét, eszmei tartal­mát élménytadóan fejezze ki. Öncélúnak az olyan előadás­módot nevezzük, amely pusz­tán hatásvadászásból, a mű eszmei mondanivalójából nem következő zenei eszközök használatával él és így meg­hamisítja a mű tartalmát. Használatos eszközei: a hang- erősség indokolatlan, hirtelen változásai, a nagy hanggal való éneklés, a túlzott lassí­tás és gyorsítás, a természet- ellenes hangsúlyok, stb. A ze­nei kifejezés eszközeit bátran használhatjuk, csak ne éljünk vissza használatukkal ott, ahol ezt a tartalom nem indo­kolja. A mű felépítése eszmei tartalmának átéléséből fakad­jon. Az átélés nélküli lélekte­len előadás nem alkalmas ar­ra, hogy a hallgatóságban érzelmeket ébresszen. Megne­hezíti az átélést az, ha a kó­rus az előadás alatt kottából énekel. Tanuljuk meg a szö­veget, mert csak így tudjuk teljesen magunkévá tenni és éneklés szembeállítását. A tömegdalokban is keresnünk kell a lehetőséget a szélesen sok eszközét alkal finomabbá, egyénivé válik éneklésünk. A változa­tosság sok eszközeit alkal­mazhatjuk még, de két do­logra jól ügyeljünk: a) Az egyes részek között ne legye­nek olyan ingadozások, ame­lyek az egység rovására men­nek, nehogy a mű részeire essék széjjel. (Legtöbbször a helytelen légzés okozza), b) A mű felépítése legyen emel­kedő (gradáció), lehetőleg a mű végén érje el csúcspont­ját. A tempó, az előadás gyor­sasága, illetve lassúsága a mű jellegéből, mondanivalójából következik. Vigyázzunk arra, hacsak a szerző erre kifeje zetten utasítást nem ad, hogy ne legyenek túl nagy tempó- beli eltérések a mű egyes ré­szei között. Nem egyszer ta­pasztalható, hogy a müvek végén jelzett ritardanto (fo­kozatos lassítás) helyett menő mosso-t (átmenet nélküli las­súbb tempó) alkalmaznak a karvezetők. Ennek következ­ménye rendszerint a zenei frázis szétesése, helytelen fa­volna arra, amit fejezni velük. Mindent jelentet­tek és semmit, mert tapaszta­Énekkaraink az Ifjúsági Alkotó Versenyen latlanságunkban nem tudhat- tartozónak érzem, s ugyanígy dott ítéletekkel prozódiai vagy tűk, mi következik, csak remél- tekintek Fecsó Pálra is, s ép- formai kérdéseken nyargalva tűk, hogy valami nagyszerű, pen Fecsó megrekedese nem jo- * a a múlttól mindenképpen elütő gosíthat fel senkit e nemzedék szembeállítsa a két nemzedé­s annál mindenképpen maga- sah,brendű. / r m egyetértek minden bírá­* lattal ba akkor és ott értékeinek túlbecsülésére. Ma- két. A társadalom nagy felada­radna Kulcsár Tibor, Nagy tokát ró az irodalomra, s ebben tv^°a *C5?\ényL,L&?M *■ a fejlődési szakaszban minden- lo.lol, ua ar^„L „„ ott Tőzsér Árpád. Hiába forgatom J .. bírál, ahol a költő magatartása az Antológia lapjait, igazán fel- képpen szükség van a közös a politikai konjunktúrát élvező figyeltető, elemezni való írás eszmei összefogásra. Allítha- önigazolássá fajult, csakhogy alig akad. Csinosan megfogal- tóm, hogy művészi programjuk tagadom és tagadni fogom min- mázott szubjektív hangulatok sem id az lft nemzedék denképpen, hogy az ilyesmi a nép életétől elvonatkoztatott “ lett szűk élményvilág, olykor egy koltÖ1 számára, s talán nem is árszpoetikaszerű megnyilvá- ők fogalmazták meg először. indulásunk szerves része volna, nem láttam és nem ta pasztaltam ilyesmit, csak egyet nulás, amit lehetne idézni láttam, hogy egy meggyötört nemzedék eszmélt magára, ha­zára talált és építő szándékát válóra váltott proklamálta ebben a költészet- Cselényi áll ben. Nem bocsátkozhatom hossza dalmas jellemzésekbe, nem is között: a magyarországi ellen az én tisztem. Megtette annak idején Fábry Zoltán, a „har­madvirágzás“ irodalmának kri­tikájában, aztán a „kevesebb verset, több költészetet" jelszó alatt. Sok mindenben igaza volt, s itt ezért köszönet, de még­s amivel lehetne argumentálni, de ez csak program, és nem tett. Tőzsér, és legközelebb szí­vemhez, s különösen Tőzsér, mert az előbbi általános ítéletet , . .... . nem süthetem rá. Fiatalos, leges állapoton túljutottunk. De anarcbikus nekirugaszkodásai többek szubjektivizmusát az ő Ä! tS^nvarorsTarfnen- fÍatalsá0Uk S 3Z önkif^zés s ainit megír, élmény és reali- kényszere S2Ülte> nem pedig Rendben van. Ezen a kezdet­Eszmei szegénységükért nem a fiatalokat tenném felelőssé, okát indulási körülményeikben látom és az irodalomért felelő­sek kritikai érzékének eltom- pulásában. Bízom abban, hogy átélni a müvet. Ezt az átélést nagyban befolyásolja a karve­zető gesztusaival, arckifeje­zésével. Ha az előadás során a körvezető kottába bújik, csökkenti e segítség hatását. Jegyezzük meg, a kórus min­dig átveszi a karvezető han­gulatát! A tömegdalok és népdalok felépítése <többnyire verssza­konként ismétlődő. A külön­böző versszakok szövege gyakran más és más monda­nivalót tartalmaz. Ennek megfelelően a zenei előadás­nak is változni kell. Akadhat­nak olyan versszakok, me­lyeknek mondanivalója erő­teljes keménységű hangvételt, míg más versszak esetleg lá- gyabb, szélesen áradó előadás­módot káván. Lehetnek vers­golása. Ha fokozatos gyorsu­lást vagy lassítást akarunk, akor a hangsúlytalan ütem­részen kell a változást szinte észre nem vehető módon megindítani és az utolsó üte­mig tervszerűen beosztani. A dinamika (halk és erős hangzások, valamint fokoza­tos halkítás és erősítés válta­kozása), csakúgy mint a tem­pó, a mű tartalmából adód­jék, a mű egyes részeinek hangulati változása szerint. Az énekkari előadás fontos kérdése a jól érthető szöveg- mondás is. A jó szövegmon­dás azért nagyon fontos, mert az énekes művek tartalmi mondanivalóját nagy mérték­ben a szöveg hordozza. A szö­veg elsősorban akkor lesz világos, ha a magánhangzókat szakok, amelyeket csak nők- félreérthetetlenüf formáljuk kel vagy csak férfiakkal éne- 'meg. Gyakori hiba pl. a rosz­forradalom előtt és után, az tá s hangján a legkevésbé írószövetség második kong- érezni különbözö lródaimi többiek fellelhe­sem lehet vele maradéktalanul légkörében is. resszusa liberális és revi­zionista hangulatainak légköré­ben, - igaz, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után és annak hatásokat, melyek a versein kétségtelenül egyetérteni. Minden jő szándé­r* a néptől idegenkedő magatar­tás. A zzal zárom, hogy költő ™ költő mellett megfér. A Cselényi formakészsége, nyel- tehetség nem féltékenységet vi gazdagsága nagy remények- fakaszt, megfordítva: összefo­Megszületett egy Antológia, kel bíztat, de éppen nála találni s nem más . . , . ... , , faluban már bemutatták a u. mer! frztk hogy butábbaknak KinCskeresők-et s a parasztok ok keserves kudarc, csa- mutatják be ókét, mint vala- 2öme tüntetőleg elvonult lódás és balsiker után ha voltak. Bizony, az olcsó a nünükeiek rájöttek, népszínművek parasztjai egy- hogy nehéz darabokkal töl-egyig népfőiskolával ren- aratnak sikert. Valami delkezök a Kincskeresők fi­guráihoz viszonyítva! kell, valami nagy és szent marhaság kell, ami vég­képp helyrehozná a színját­szói kör pénzügyi mérlegét, így esett választásuk Kónya Kincskeresők- jére. A darab tele olcsó viccekkel, kétértel­mű fogásokkal, ilyesmiből is jó adni a népnek. Elolvasták fennhangon a háromfelvonásos víg-nótás bohózatot és fogták a hasú­az előadásról, mondván: a szerző tegye bolonddá a nagybácsi­ját. Nem vették be a maszla­got, nem hitték el a hihetet­lent és ez késztesse megfon­tolásra Nünüke vezetőit. Le­Érdekes darabra és érdekes szerzőre akadtak a nünükeiek. gyének óvatosak a bohózattal. De a szerző érdekesebb talán még a darabnál is. Hiszen elárulja és nyilvánvalóvá te­szi, hogy a falut és paraszt­jait egy nézőpontból szemléli Herczeg Ferenccel. Bedobja nekik a maszlagot és azok lo­holva futnak utána. A bég kincse a Láposon, gyerünk! Először Mikifalvára menjenek a darabbal, annak a községnek a felét mindent hívő hívők lakják. Azok majd alázatosan eltűrik a lóvátevést s tapsol­nak, ha a török bég színpadra lép, mert azt hiszik, hogy a Mindenható turbános köve­te. kát; derültek, kacagtak so­káig az olvasó-összejövetele­ken. Ne értsük félre a nünü- keieket. Nem a mű szellemes­ségén derültek annyira, ha­nem az ügyefogyottságain. Mert ki látott már olyan fa­lut, amelyben az embereket úgy lóvá lehet tenni? Azt mondja a szerző a szö­vetkezeti falu parasztjainak, — és éppen aratás idején — hogy a mocsaras Láposon kincs van, s azok ezt a szerző kényszerítése folytán el is hi­szik és mennek éjszakáról- éjszakára ásóval, kapával kin­cset keresni. Persze csak a szerző kedvéért mennek, hogy mégis legyen valami lát­szatja a munkájának. Külön­ben ökölbe szorul a kezük, Csak azon csodálkoztak a nünükeiek, hogy a Kincskere­sők Bercijének veszedelmes ötletéért nem történik bántó- dúsa. Hogy miért veszedelmes ötlet a fiúé? Hát kieszeli a mocsár lecsapolását s kibo- londítja a parasztokat a Lá- posra pont aratás idején, amikor az egész ország népe lázasan azon munkálkodik, hogy minél előbb biztos fedél alá kerüljön az új kenyér. No, de a nünükeiek megnyugtat­ták magukat azzal, hogy egy háromfelvonásos bohózattal álcázott marhaságban a leg- képtelenebb túlzás is megbo­csátható. Sokkal nagyobb dologról kellene szólni, éspedig arról, hogy a negyedik szomszéd Csak azután jöjjenek Nü- nükére. És tekintettel a pol­gárok hirtelen természetére, a bemutató előtt néhányszor doboltassák ki, hogy az atya­fiak most olyan víg-nótás bohózatot látnak, amely nem tűri el, hogy zsebeikben bics­ka, vagy egyéb szúró alkal­matosság legyen. Tehát: va­csora végeztével tegyék ki a bicskát az asztalra és felejt­sék ott, s ez egyszer ne kös sék meg a nadrágjukat sem csatos szíjjal. Ha ezt megte­szik, a színjátszók végtelenül hálásak lesznek, hiszen tény­kedésüket nem akarják örök­re befejezni a Kincskeresők c. víg-nótás bohózattal. GÖRBE PÉTER gást s ha nem is művészi, de közös eszmei programot ered­ményez. BÁBI TIBOR keltetünk, míg előfordulhat olyan szakasz is, amelyet ki­fejezőbb szólistával énekel­tetnünk. Azonos kifejezéssel csak rövid ideig lehet énekel­ni, különben elkerülhetetlen az érdektelenség, az unalom. Ezért ott, ahol lehetséges, ahol a mondanivaló ezt meg­engedi, használjuk a termé­szetes változatosság legcél­szerűbb módját, a széles legato és a ritmikusan lüktető szül képzett „i" és „u" hang, mely „é“-nek, illetve „ó“-nak hangzik. A szóösszekötések (pl. mosti sababámnál vagyok — helyesen most is a babám­nál vagyok) — vagy a szó­végző mássalhangzók elnyelé­se is gyakori hiba. A szóvégi mássalhangzók túlzott hang- súlyozása ugyancsak komikus. Meg kell találnunk a helyes mértéket. VICZAY PÁL Tíz éves az érsekújvári balettiskola ROZKpPAL KLÄRI MINDIG RÉSZT VESZ ALKOTÖ VERSENYEN 1 Nem nagy jövőt jósoltak az érsek­újvári balettiskolá­nak, amikor tíz év­vel ezelőtt megala­kult. Ez természe­tes is, hiszen Ér- sekűjvárott a múlt­ban mégcsak ha­sonló intézmény sem volt. A kisvá­ros lakosainak túl­nyomó része addig jóformán semmit sem hallott a ba­lettről mint művé­szetről. Az elmúlt tíz év sok változást ho­zott. Az új élet vívmányai köz­kinccsé váltak, s így Érsekújvárott ma már nemcsak a balettiskola, de a rendszeres ba­lettestek, sőt a ba­lett-számokkal tar- Rozkopal Klári kított esztrád- és kultúrműso­rok is természetes dolognak számítanak. A balettiskolát több mint százhúsz kislány és fiú látogat­ja rendszeresen. A legkisebb hallgatók hat-hét évesek, és vannak köztük már olyanok is, akiknek a nevét büszkén emle­geti Kedrovicsová Margit taní­tónő. Oravec Emőke, ma a Szlovák Népművészeti Együttes táncos­nője, az első lépéseket az ér­sekújvári balettiskolában tanul­ta. Szépen halad előre a fiatal tehetséges Buda Magdi is. AZ IFJÜSÄGI újvári magyar dasági Iskola tannyelvű gaz­tanulója, de Tiring Viola ebben az évben készül a konzervatórium felvé­teli vizsgájára, hogy tovább fejlessze az érsekújvári balett­iskolában szerzett tudását. Az Iskola legszorgalmasabb hallgatói közé Rozkopal Klári tartozik, ő sokat szerepel a nyilvánosság előtt is, és minden évben részt vesz az Ifjúsági Alkotó Versenyen. Táncszámai­val nemcsak Érsekújvárott, de vidéki fellépéseken is tarkítja egyes kuitúrcsoportok műsorait. Már hét éves korában meg­szokta és megszerette a szín­padot. Érettségi után az érsek­továbbra is komolyan akar fog­lalkozni a balettel. Erre buzdít­ja őt nemcsak a balett iránti szeretete, hanem az eddig elért siker is. Rozkopal Klári legnagyobb vágya minél több embert meg­ismertetni a balett szépségével — művészetével. Kis falvak színpadjain táncolja Chopin ke- ringőit, Grieg „Norvég táncát“, melyeket a közönség mindenütt szívesen fogad. A felzúgó taps hallatára tán gyorsabban dobog Klári szíve — hiszen örül, hogy megértik őt. FÜLE LAJOS Csak egyszer láttam, tavasz este vol A város zúgott, lüktetett, dalol Mellettem ült, nagyon, nagyon köze Megsimogatott kék szemeivel. Bort, alkoholt én sohasem iszol De mostan mégis mámoros vágyói Vérem lázad, szívem is megremej Szemek, szemek — ibolyakék szemel 'H GYŰLJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents