Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-17 / 11. szám

CSAK NÉZNI JÖTT Hét jegenye tövében Az egei akarta fényesebbre súrolni Pódáék hét jegenyéje.- Jó pár száz éve alapították ta­nyájukat a csallóközi Arany­kertben, s jegenyékkel ültették körül a nádfedeles házat. Hogy miért mentek lakni a kanális­partra, a mocsarak közepébe, annak talán valami krónikában akadhatnánk a nyomára. A po­kolig vizes talajban kedvező életfeltételekhez jutottak a je­genyék, oly magasra nőttek, hogy már messziről láthatók voltak és az emberek mondo­gatták: , íme a Pódáék fái. S a tanyát elnevezték Pódafának, amely ma már községgé nőtte ki magát. A név sem veszett el, mert a falu neve Pódafa, a la­kosok közül pedig majdnem mindenkit Pódának hívnak. Büszkék is voltak saját maguk­ra a pódafai Pódák, olyannyira, hogy még ma sem békéitek meg azzal a ténnyel, miszerint Csen- keszfát, Pódatejedet Pódafával egyesítették. Egy község lett a háromból. Már majdnem húsz éve történt az egyesítés, de még ma is gyakran „marakod­nak“ a „háromközség“ lakosai egymás közt. Ha egy volt csen- keszfai nótát kezd a kocsmá­ban, a volt pódatejediek okvet­len mást húzatnak a cigánnyal. Ha a volt pódafaiak egy szín­darab betanulását kezdeménye­zik, akkor a csenkeszfaiak az orrukat sem ütik a kultúrház felé. — Tanulják csak a pódák a színdarabot — mondják ilyen­kor, megfeledkezve arról, hogy már ők is Pódafán laknak. Ez az áldatlan huzavona ráüti bé­lyegét az EFSZ-re, a falu veze­tésére és a tömegszervezetek munkájára is. Egyébként érthe­tetlen dolgok vannak a CSISZ alapszervezete körül is. ELNÖK NÉLKÜL Az alapszervezet ugyanis el­nök nélkül tengődik. Kollár Mária volt az alapszervezet el­nöknője, de jó ideje a községen kívül dolgozik, és mégcsak he­tenként sem jár haza a falujá­ba. De hogy miért, miért nem, eddig még senkinek se jutott eszébe új elnököt választani. Hejd Cecília, az alapszervezet pénztárosa havonként sorba lá­togatja a fiatalokat és házhoz szállítja a tagsági bélyegeket. Ahova elviszi, ott meg is vásá­rolják, valószínűleg a tagsági könyvbe is beragasztják. Tag­sági gyűléseket nem tartanak, szervezeti munkát nem fejte­nek ki, politikai iskolázás nincs. Néha-néha rendeznek egy szí­nielőadást, betanulnak egy tán­cot Póda Gizi tanítónő vagy Antal Rezső jóvoltából, ők a faluban minden fiatalt szemé­lyesen ismernek, beszélnek a jó szereplőkkel, kiosztják a szere­peket és betanítják a színdara­bot. De az alapszervezet kez­deményező ereje a kulturális munkában sem mutatkozik meg, mindennek a két említett sze­mély a kezdeményezője. Vajon mikor ébred fel a CSISZ alap­szervezete és a járási vezető­ség mikor segíti megoldani az alapszervezet problémáit? KÉT DUDÁS EGY CSÁRDÁBAN... Pódafán az ember sohasem tudja, hogy hol jár. Ha tovább megy egy utcával, Csenkeszfán találja magát, ahol szidják a volt pódatejedieket. A szom­szédházban pedig a régi póda- faiakat szapulják, mert hogy azok az elrontói mindennek. Veszekszik az egész falu, lega­lábbis a közös problémákban nem egyeznek meg. így van ez a kultúrmunka terén is. Póda József, az EFSZ elnöke és a másik Póda József, egy régi műkedvelő hiába ismételgetik, hogy jó lenne, ha már rend lenne a faluban és a nép meg­értené egymást. Ha Póda Gizel­la tanítónő kezdeményezi a színdarab betanítását, akkor az Antal Rezső körül csoportosuló fiatalok okvetlen megtorpedóz­zák a darab színrevitelét, ami­vel persze maguknak is árta­nak. így van ez visszájáról is. Ügy látszik, nemcsak két dudás nem fér meg egy csárdában, de két színdarab-rendező sem. Hejd Cecília, a helyi nemzeti bizottság elnöknője és Póda Gizella, a helyi kulturház veze­tője ugyan azt állítja, hogy Antal Rezső rendezvényeiből egy garast sem látott senki, és megtörtént, hogy a bevételt elitták s Antal Rezső a bevé­tellel egyszerűen nem számolt el. A nemzeti bizottságnak a Hejd Cecília, a pódafai alap­szervezet pénztárosa. elszámolás felülvizsgálása jogá­ban áll, de ezt a jogot minded­dig még nem érvényesítette. Persze semmit sem ér, ha Antal Rezsőt háta mögött szidják, s nyíltan pem lépnek fel vele szemben akkor sem, ha az igaz­ságról van szó. Mind a meg nem értés, mind egyesek beképzeltsége gyakran azt eredményezi, hogy dugába dől a színdarab betanulása. így történt ez legutóbb is. Az óvó­nő, aki egyébként Hódosról jött Pódafára, éjt nappá téve lekör- mölte az előadandó színdarab szerepeit. Megkezdődött a sze­repek kiosztása, de bizony a színrevitelből semmi sem lett. Német Magdával is gyakran előfordult, hogy visszaadott egy-egy szerepet. Póda József beszélte, hogyha színdarabren­dezésről van sző, mindenkinek mer tanácsot adni, csak Német Magdának nem Könnyen sértő­dik, azt hiszi, körülötte forog Pódafa, de még Csenkeszfa is. Az is előfordult, hogy elment a próbára, s amikor rá került volna a sor, egyszerűen azt mondta, hogy ő ma csak nézni jött. Azt hiszi, hogy ezáltal ki­tűnik a többi fiatal közül. Pedig ne higgye, hogy a közös akarat semmibe vevése jó tulajdonság! Hibát követnek el azonban a színdarab rendezői is, amikor szerepet adnak neki, mert aki a bemutató előtt a szerepet visszaadja, az nem érdemli meg, hogy színpadra lépjen. LEHETŐSÉGEK VANNAK! Nagy kár, hogy ilyen a hely­zet, pedig szép kulturális tevé­kenységet fejthetnének ki, mert a faluban szép, emeletes kul­túrház épült. A CSISZ alapszer­vezetének aktivizálása, kezde­ményező erejének fokozása esetén szintén sokat javulna a helyzet. A szervezeti élet megélénkülése hatást gyakorol­na a fiatalok nevelésére is. A fiatalok így azután oszlopos tagjai lehetnének az EFSZ-nek és még előbbre vihetnék falu­juk fejlődését. B. I. Vendégszereplés A rozsnyói magyar pedagó­giai iskola tanulói vidám tarka műsorral szórakoztatták nem­rég Királyhelmec lakosságát. A műsoron szerepelt az iskola zenekara, táncegyüttese és a szólóénekesek, akik közül külö­nösen kitűnt a magyar és szlo­vák népdalokat énekelő Géczi Éva. Jól szerepelt még Fűzi Jolán, Mézes Mária, Nagy Éva és Málcik Mihály. A tarka mű­sort Kossuth tanár elvtárs ta­nította be és rendezte. Egy-egy szórakoztató számért a közön­ség meleg tapssal fizetett. MAKÓ JÓZSEF, Imreg. A pionírszervezet 10 éves fennállása alkalmából sokkal több pionírt avatnak, mint általában az előző években. A testi hi­bában szenvedő gyermekek bratislavai iskolájában is felavat­ták az új pionírokat. Kirándulunk Borostyánkőre Tévedés azt hinni, hogy csak a Magas-Tátra kies bércei ejtik rabul az idegen szemlélőt. Nem­csak a Tátra völgyeinek tehén- kolomp-csilingelőse ringatja álomszerű merengésbe a termé­szetbarátot. Nem is kell olyan messzire utaznia a városlakónak, ha a természet ölébe vágyik, mert Szlovákia jóvárosától alig húsz kilométernyire szerényen búvik meg a Kis-Kárpátok egyik legrejtettebb, de legbájosabb csücske: Borinka, magyarul Bo­rostyánkő. — Aki az „Avion" előtt jelszáll az autóbuszra, nem is egy óra múlva kiszállhat a völgykatlanban elterülő szlovák jalvacskában és nehézség nélkül jeljuthat a várromba. Borinka-Borostyánkő régebben Kvetov, Stupavsky Kamen, Pajs- tún, németül pedig Ballenstein vagy Paulenstein néven volt is­mert. A közeli Stomjához tarto­zott, Szlovákia egyik legrégibb városához. írott jeljegyzéseink szerint itt táborozott a régi ró­maiak XVI. légiója. Árpád idejé­ben pedig határőrség székhelye volt. Egy 1271-ből származó ok­irat „Castrum de Stomja“-nak nevezi a városhoz tartozó boros­tyánkői várat, amelyet PYemysl Otakar jogialt el 1273-ban. Az ellenség visszavonulása után kapta Stomja a Stupov, Űstupov (visszavonulás) nevet, amiből ké­sőbb Stupava lett. Bél Mátyás történész, a XVIII. század máso­dik jelében megírt „Natitia Hun- garicae Novae Historico Geogra- jica" című művében is megem- lékszik a stomfai, illetve boros­tyánkői várról. 1866-ban az osztrákok ellen hadakozó poro­szok tanyáztak benne, a követ­kező évben pedig a Páljjyak tulajdonából átment a Károlyi grófok birtokába. Mint minden régi kastélyról, a borostyánkői várról is külön­féle kísértet-históriák forognak közszájon. Ezeknek legismertebb alakja a „lebegő grófnő", aki még nem is olyan régen azzal ütötte el éjszakai unalmát, hogy ga­lambszürke, lenge fátyolban ijesztgette az éj idején hazasiető tisztes fiatalembereket, még hoz­zá Jebegő pózban".' A monda szerint ugyanis élt egyszer egy nagyon öreg várúr, akinek ugyan előírásosan fiatal felesége volt, de gyermekekkel nem áldotta meg a sors. A derék várúr ezért akkorákat fohászko­dott, hogy a sok imádkozástól végre mégis gyermeke született a feleségének. A vár úrnője azonban előzőleg durván elker­getett egy kolduló anyát, mert hármas ikreket merészelt szülni. A koldusasszony pedig mérgében, ráduplázva, elátkozta a grófnőt, hogy — ha már — akkor hetes ikreket hozzon a világra. így is lön, de emiatt kitört a botrány. Ahogyan egy jól nevelt „úrnő­höz" illik, komornája segítségé­vel hat gyereknek egyszerűen kitekerte a nyakát és csak a he­tediket hagyta meg magának. Valaki azonban elárulta a gaztet­tet, mire a nekidühödt várúr görbe fringiája hegyére spékelte fel hitvesét. A gonosz grófnő még sírjában sem talált nyugtot — tartja a néphit — és azóta „lebegéssel“ tölti üres óráit. A század elején még kalapá- csolás-kopücsolás zaja ütötte meg a kiránduló fülét, ha a bo­rostyánkői patak mentén felfelé haladt az erdőben. Itt volt a réz­hámor, ahol üstöket, serpenyőket stb. készítettek. Erőforrása a patak vize hajtotta malomkerék volt. A napsütéses tisztáson most az erdészlak muskátlis ablakai köszöntik az arramenőt. A volt rézhámor fölötti hegyen, az ún. „Fanny-pihenő" táján még ma is. láthatók a pálosrendiek középkorbeli kolostorának rom­jai (róluk nyerte a község német elnevezését: Paulenstein, azaz Pálkő). A szerzetesek pontyte­nyésztéssel tartották fenn magu­kat, halastaviak valamikor a réz­hámor előtti rét helyén csillám- lottak. — Kár, hogy a műemlék­nek beillő ún. halászházat a má­sodik világháború alatt lerombol­ták. A borostyánkői patak medrét, — ha nem is vízválasztónak — de földtani választónak nevez­hetnénk. Egyik oldalán ugyanis kizárólag gránit, a másikon pe­dig mészkő alkotta hegyek sora­koznak. A gránitkőzetbe vájt „Vörös-patak" valamikor csak úgy ontotta a sok pisztrángot és rákot. Kristálytiszta vize bele­torkollik a borostyánkői patakba, amely egyik szakaszát itt a föld alatt, illetve egy cseppkőbarlang­ban bujkálva teszi meg. Borostyánkő lakosságának egy része még ma is sajátságos mes­terséget űz: mészégetéssel fog­lalkozik. — Egy alkalommal pisztránghalászatra indultam és még hajnalhasadta előtt volt módomban a nem mindennapi látványban gyönyörködni. A bükkfák sötét lombja mögül vil­lanásszerűen átpiroslottak a fel­féllobbanó lángocskák, hol jobb­ra, hol balra, mintha erdei ma­nók gyújtogattak volna jelzőtü- zeket. A madarak még szunnyad­tak, falevél sem rezzent, csak az örökkévalóságnak tetsző, mély­séges csönd ülte meg a termé­szetet... És a mindig más-más helyen felcikkázó lidércfények világították meg kísértetiesen az évezredes erdőt. A mészégetők romantikája ki­veszett ugyan, de ma már nem kell rettegniük a bizonytalan holnaptól. Közös erővel, közös telepen dolgoznak az EFSZ-be tömörülve, amely egyúttal arról is gondoskodik, hogy a boros­tyánkői belterjes gazdálkodóknak el nem adott zöldségüket ne kelljen újból hazacipelniök a bra­tislavai piacról. További munkaalkalomról a borostyánkői mészköfejtő és a feldolgozó stomfai cementgyár gondoskodik. A tíz kilométer hosszú útszakaszt az 1947— 1948-as években 14-hónapos csúcsidő alatt drótkötélpályával kötötték össze, ami anyagszállí­tás tekintetében óriási idő- és költségmegtakarítást jelent. Az eldugott kis faluban, mely­nek kunyhóiban otthonra talált a gond, most bőven akad munka és kereset is. Nem csoda tehát, ha lassan feledésbe merül a di­vatját múlt „lebegő grófnő", aki­nek immár komoly forgalmi aka­dályt jelentenek a drótkötélpá­lyán ugyancsak lebegő nehéz csillék. Sőt, a rossz nyelvek sze­rint a „lebegő grófnő“ egy ízben bele is ütközött egy ilyen neve­letlen csillébe és sértődötten örökre „ellebegett". K. H. MIKOR LESZ CSISZ-ALAPSZERVEZET? A nagygéresi fiatalok jól megállják helyüket a termelés­ben, azonban rovásukra írhat­juk, hogy még nem alakították meg a CSISZ alapszervezetét. Mintha téli álmát aludná a nagygéresi fiatalság. Pedig sok­kal nagyobb szórakozási lehe­tőségeket teremthetnének falu­jukban és vidámabb életet él­hetnének a CSISZ-szervezet keretén belül. A lehetőség ugyan meglenne az alapszerve­zet megalakítására, ezt abból is láthatjuk, hogy nemrég szín­darabot is rendeztek a géresi fiatalok. Az „Ármány és szere­lem“ című drámát vitték színre. Ocskay Margit és Nádas! Miklós voltak a főszereplők. Jól szere­pelt még Hurka Sarolta, Katona István, Gergely Pál, Kaskó Ág­nes, Pál Zoltán és Hurka György. A színdarabot Négyesi Vilma és Kiss Ilona tanítónők vezetésével tanulták be. FURIK ÁRPÁD, Nagygéres. KIRÄLYHELMECEN ROZSNYÖIAK A rozsnyói pedagógiai iskola CSISZ-szervezete igen sokol­dalú munkát fejt ki. Zenekart, tánccsoportot szerveztek, szó­lóénekesek, szavalok és humo­risták is találhatók a fiatalok között. Az iskola kultúrcso- portja 19 tagból áll, vezetője Kossuth János tanár elvtárs. Nemrég Királyhelmecen jár­tak, hogy ott szórakoztassák a közönséget. A Lévay Tibor által vezetett zenekar igen szép si­kert aratott. Fűzi Jolán tánc­számokat, Géczi Éva pedig népdalokat énekelt. A tánccso­port előadta a gömöri „Leány­kérőt“ és a „Cigánytáncot“. Külön dicséretet érdemel Pdi Dénes és Nagypál József, akik vidám nevettető számokat mu­I tattak be. A rozsnyói pedagó­giai iskola tanulói barátságot kötöttek a királyhelmeci 11- éves középiskola tanulóival és vidáman tértek haza Rozsnyó­HUZAVONA KINGYESEN Kingyesen már évek óta mű­ködik a CSISZ-szervezet, de mégsem lehet dicsekedni a fia­talokkal, mert az idősebbek több és jobb munkát végeztek. A kultúrház is elárvult a kul­turális munka híján. Pedig szervezhetnének különféle ér­dekköröket. A télen ugyan egy színdarabot be akartak tanulni, de az egészből nem lett semmi, mert minden fiatal csak fősze­repet akart játszani. A mellék­szerepeket sorra visszaadták, megsértődtek, hogy nem lehet­nek főszereplők. A huzavoná­nak az lett a vége, hogy a szín­darabból nem lett semmi, amit a kingyesi fiatalok rovására írhatunk. LÄBSZKY ISTVÁN, Martos. Jő SZEREPLŐK FÜLEKEN A füleki műkedvelők újabb színdarabbal örvendeztették meg közönségüket. Kisfaludy Károly „Csalódások“ című víg­játékát vitték színre. Kitűnően szerepelt a Mokányt alakító Fájd Vilmos. Nagyon jó alakí­tást nyújtott Lombay szerepé­ben Kalmár András. A lánysze­replők közül kiemelkednek Telek Mária, Fodor Irén. A szín­darab a közönségnél sikert aratott és várják a következő bemutatót. VARGA FERENC, Fülek. NAGY SIKER KÉTYEN A CSISZ kétyi alapszerveze­tének színjátszó csoportja B a r t h a Lajos „Zsuzsi“ című vígjátékát vitte színre. Komoly, odaadó munka eredménye volt a színdarab bemutatása, amely sikert is hozott a színjátszók számára. A szereplők nagy lel­kesedéssel játszottak, s kivált­képp a két főszereplő. Peres Jolán és Szalma István alakí­tották élethűen szerepüket. A többi szereplő is kivétel nélkül mindent megtett a színdarab sikeréért és megérdemelték a kétyiek elismerését. PÁSZTOR MIKLŐS, Kéty. Prágai fiatalok és sportrajon­gók. A város is­koláiban, üze- neiben a CSISZ izervezetek ál- alában sokat idnak a fiatalok testnevelésére is a sportra. De nemcsak spor­tolni szeretnek a prágai ifjak, hanem az egyes sportrendezvé­nyek állandó nézői is. A Téli Stadion élőtt így tolonganak a jegyekért egy jégkorong- mérkőzés előtt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents