Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-06 / 1. szám

A CSISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bratislava, 1959. január 6. VIII. évfolyam 1. szám Ára 60 fillér. Közeledés a célhoz New Yorkban, mint Moszkvá­ban, Londonban épp ügy mint Peklngben, a világ minden ré­szében az érdeklődés közép­pontjában a szovjet holdrakéta áll. Tudósok és laikusok egya­ránt izgatottan várják a leg­újabb híreket. A világlapok első oldalaikon hatalmas címek alatt hozzák híreiket. A hírügynök­ségek képviselői elárasztják a tudósokat kérdéseikkel. így a Press Association hírügynök­ség felkérte Massey tanárt, a neves brit tudóst, a királyi társaság tagját, nyilatkozzék a szovjet kozmikus rakéta fel­bocsátásáról. Massey ezt az eseményt „valóban óriási tett­nek“ nevezte. Különösen a ra­kéta utolsó fokának nagy sú­lyát hangsúlyozta, melyben a tudományos készülékek vannak elhelyezve. Ugyanezen hírügynökség hír- magyarázója kijelentette, hogy „a kozmikus rakéta kibocsájtá- sa megerősíti azt a feltevést, hogy az oroszok képesek a holdra emberszállító interpla- netáris rakétát felbocsájtani, talán olyat, amely megállás nélkül körülkeringené a holdat és visszatérne a földre. Bizonyára fájó szívvel, de mégis kénytelen volt Eisenho­wer elnök is kalapot emelni a szovjet tudósok, mérnökök és technikusok sikere előtt. Nyi­latkozatában jó kívánságait fe­jezte ki a szovjet tudósoknak. S zívünk tele örömmel és bol­dogsággal. Megmozdul a képzelet s a fantázia csodás szárnyán suhanunk mi is a raké­tával, nem hagyjuk magára egy pillanatig sem: beszélünk róla otthon a családban, felemlítjük az utcán és a munkahelyünkön, s tudjuk biztosan, hogy beszél róla az egész világ. Rádiók ezrei, milliói sugároz­zák szét a világba, a világ min­den nyelvén az új esztendő nagy szenzációját: a szovjet rakéta a Hold felé repül! Nincs felnőtt, nincs édesapa, édesanya és fiatal, aki ne haj­taná meg a fejét a szovjet tu­domány eme újabb hatalmas vívmánya előtt, nincs gyermek, akinek a képzeletében ne a nagy álmodozó Verne Gyula tá­madna fel újra! A csodálat, tisztelet és elis­merés száll a Szovjetunió felé a világ minden részéből. A szovjet emberek: tudósok, mér­nökök, munkások és technikai dolgozók újabb nagyszerű meg­lepetéssel léptek az emberiség elé: a szovjet rakéta repül a Hold felé. Hajnalban fogtuk fel a hírt, hajnalban tudatosítottuk a szenzációt magunkban, amikor a tény már teljes erőre kapott. És bizakodóbban tekintünk is­mét a ma és a holnap elébe. Reggel egyébként is mindig újra születik az ember. Most e csodás hír örömfénye fürösz­ti az arcunkat, s megint erő­sebbek leszünk! K eleten kél a nap, keleten kél a remény s most megint keletről indult el egy csodálatos dolognak a híre: a szovjet rakéta a Hold felé repül. Ismétlődő szignálok, s a bemondók értesítése szerint a kitünően megszerkesztett rakétatest kiszakította magát a Föld vonzó erejéből. Legyőzte a legyőzhetetlent. Egyszeriben megvalósította az emberiség ezerszer megálmodott álmát: kijutott a világűrbe! Szovjet tudósok megszerkesztette boly­góként rendszeres és szabályos körforgást végez majd a Nap körül. S a rakétán ott van a vörös zászló: SSSR, 1959 ja­nuár.- ★ ­Számok ­Szedov professzor a jelenkor egyik legnagyobb rakéta-tudósa A statisztikai évkönyv kimu­tatása szerint 1957-ben 2.3 milliárd korona értékben hoz­tunk be hazánkba mezőgazda- sági termékeket. 974 000 tonna gabonát 236 000 tonna árpát 38 000 tonna kukoricát 423 000 tonna takarmányt 54 000 tonna húst 11 000 tonna vajat 36 millió darab tojást 92 000 tonna zöldségfélét hoztunk be. Másszóval: a mezőgazdasági termékekért körülbelül ezeket az ellenértékeket szállítottuk ki: 15 858 személyautót 80 119 motorkerékpárt 153 342 kerékpárt 23 708 000 pár cipőt 126 516 000 méter gyapot­anyagot 14 664 000 méter lenanyagot 8 311 000 méter selyemanya­got 5 314 000 méter gyapjúanya­got. Hogyha mezőgazdasági dol­gozóink többet termelnének, — és ehhez minden lehetőségük megvan — akkor a külföldre szállított árucikkeket, amelyek­kel a behozott mezőgazdasági termékeket fizetjük meg, ott­hon használhatnánk fel. Az élelmiszerárakat és az ipari cikkek árát is lényegesen gyorsabban leszállíthatnánk és ebből természetesen mind a városnak, mind a falunak hasz­na lenne. Amint látjuk, most különösen az EFSZ-ek közeledő IV. kong­resszusa alkalmából sok kérdés vár megvitatásra. A Központi Bizottság levele a falu és a mezőgazdasági dolgozók szá­mára kétszeresen fontos. Gyorsan múltak az évek, elvé­gezte az általános iskolát, gim­nazista lett. Felkerült Budapest­re, megismerkedett a nyüzsgő fővárosi élettel, a színházzal. Egyik jópajtásától, egy főiskolás fiútól hallotta, hogy lehet jelent­kezni a Színművészeti Főiskolá­ra. Ekkor már nagyon megked­velte a színházat és ráadásul mindenki biztatta: jelentkezzen, próbálja meg. Engedett a sok- unszolásnak, és egy szép napon ott állt a felvételi bizottság előtt és tehetségesnek bizonyult: fel­vették! Nem sokkal ezután, már első­éves korában elindult a siker útján. Ekkor kapta első filmsze­A nálunk is oly igen kedvelt Töröcsik Mari a magyar filmgyártás egyik legfiatalabb és legtehetségesebb művésznője, még közelebb jutott szívünkhöz a Szent Péter esernyőjében ala­kított Veronika szerepével. Olvasóinkat bizonyára érdekel­ni fogja, honnan indult el művé­szi útjára Töröcsik Mari, hogyan jutott el a mostani sikerekig és mik a tervei a jövőre nézve. Egyszer volt... így kezdődik minden mese. most ez az iga: történet is, amely Pélyre, egy hevesmegyei kis faluba vezeti el az olvasót. Élt ebben a faluban egy álmodó szemű, szökehajú kislány. Töröcsik Mari. Itt járt iskolába, szorgalmasan tanult és a muzsika volt a legkedvesebb szórakozása. Amikor a rádióból sugárzó szép dallamokat hallot­ta, titkon mindig arra gondolt, hogy zenei pályát választ magá­nak. repét, Fábry Zoltán Kossuth-dí- jas filmrendező nagysikerű film­jében, a Körhintában. Felejthe­tetlen alakítása egyszerre is­mertté tette nevét. Azóta csak­nem megszakítás nélkül játszik a felvevógép előtt. Ahogy film jeinek száma nő, úgy domboro dik ki egyre jobban nagy tehet­sége, művészi alkotóereje. Játéka Minden értelmes s a haladás ügyéért lelkesedő ember tudja, hogy nem ez az első hatalmas horderejű rakétája a Szovjet­uniónak. A legnagyobb s a leg­világrengetőbb ilyen test a Nagy Októberi Forradalom ide­jén repült ki a világba. S ez csak annyiban különbözött a mostanitól, hogy az iránya volt más. Nem a Hold felé közele­dett, hanem az emberiség mil­lióinak a szíve felé! És mind­járt hódított, mindjárt célt ért, minden becsületes ember űj- jongva fogadta. A szocialista világrendszer előhírnöke volt. A szovjet rakéta repül, su­han a Hold felé. Gyorsan kapom a reggelit és kisietek az utcára, elujságolni a szen­zációs világeseményt. De nem tudok meglepni senkit a hírrel, mindenkinek tudomása van róla. Nem teszek hát egyebet, minthogy sétányon, üzletben és munkahelyen cinkosan ösz- szemosolygok polgártársaim­mal. Mert nemcsak az enyém: a tiéd és mindenkié ez a nagy­szerű úttörő rakéta, mindazo- ké, akik békét s eredményes építő munkát várnak a holnap­tól! MÁCS JŐZSEF Ez Nyugat • Monroeban (Észak-Ka­rolinában, Egyesült Álla­mok) egy 8 és 9 éves néger gyermeket javítóintézetbe küldtek, mert megcsókoltak egy fehér kislányt. A faj­védő-ellenes szervezetek tiltakozó táviratokat küld­tek Eisenhower elnöknek. • Bruce Gin, 18 éves kaliforniai fiú revolverével lelőtte 14 éves öccsét, mert az „idegeire ment“. A vizs­gálóbíró előtt hidegvérrel kijelentette, hogy: „öt go­lyót céloztam a fejébe, egyet pedig a vállába, mert amikor vendégek jöttek, golyózott és televíziónézés közben a lábát az asztalra tette“. teljesen eszkóztelen, belülről sugárzik. Az egyszerű emberek lelki tulajdoríságainak mély meg­formálása, fiatalos bája, Mária SHellre emlékezteti a nézőt. Az Édes Annában, egyik legsikerül­tebb filmjében olyan, amilyennek Kosztolányi elképzelte, megái-, modta az egyszerű kis cseléd­lányt: tiszta, együgyű, rejtélyes és megfoghatatlan. Töröcsik Mari még alig hu­szonhárom éves, tavasszal végez­te él a Színművészeti Főiskolát és máris a közönség, különösen a mozüátogatók kedvence. Nehéz lenne eldönteni, melyik alakítása tetszett jobban, melyik filmben nyújtott többet. Talán a legtel­jesebb, a legművészibb volt já­téka a Körhintában, a Vasvirág­ban és az Édes Annában. Ö is ezt a három filmet szereti a leg­jobban, ezt a hármat érzi a leg­jobban sajátjának. De emlékeze­tes, mondhatnánk felejthetetlen volt a Két vallomás Erzsije s a Külvárosi legenda Annája is. Most a Szent Péter esernyője című film sikeres befejezése után rövidesen két új filmben találkozunk ismét Töröcsik Ma­rival. Már készülnek a Kard és kocka felvételei, és befejezés előtt áll Máriássy Judit és Má- riássy Félix új filmje, az Álmat­lan évek, melyben Töröcsik Mari főszerepet kapott. E gész társadalmunk kötelessége a gyer­mekek boldogabb jövője és nevelése iránti gondoskodás. Ahogyan ma neveljük gyermekeinket és gondoskodunk róluk, olyan lesz a jövő társadalom, amely már a kommu­nizmusban fog élni* és dolgozni. A gyermekek­ről való gondoskodásban a szülőkkel együtt részt vesz az egész társadalom. Azt akarjuk, hogy a társadalom osztályrésze egyre nagyobb legyen. Egyelőre nem adhatunk meg mindent, amit szeretnénk, azonban a társadalom mun­kájának eredményei megengedik, hogy többet adjunk az eddiginél. Antonín Novotny elvtárs, köztársasági elnök újévi beszédéből ÜLÉSEZIK A CSISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Tegnap és ma, azaz január 5-én és 6-án Bfatislavában ülésezik a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága. Az ülé­sen megvitatják Milán Rázusnak, a CSISZ SZKB elnökének beszámolóját, amely a CSISZ III. országos kongresszusa után a Szlovákia ifjúságára háruló feladatok­kal foglalkozik. A plenáris ülés foglal­kozik továbbá Vladimír Bacílek elvtárs- nek, a CSISZ SZKB elnöksége tagjának beszámolójával, mely a CSISZ-tagoknak a második országos spartakiád előkészí­tésében való részvételét tárgyalja. A plenáris ülés határozatairól részletesebb jelentést következő számunkban hozunk. Is! MAKSZIMOV: A színpad és a.film majdnem teljesen lefoglalja Töröcsik Marit minden idejét. De mikor egy kis szabad ideje van, előveszi ked­venc lemezeit, mert a muzsiká­hoz most sem lett hűtlen és nem hűtlen a faluhoz sem. Szabad idejét mindig a falun tölti, az Alföldet tartja a legszebb vidék­nek. Talán azért is sorolja a Körhintát legkedvesebb filmjei közé, mert felvételeinek jórészét a Hortobágyon készítették. A hallgatásról Némán tűz le a messzi csillag — bár benne ádáz tűz feszül. Mindig okos megnyugvásba ringat, ha a villám elcsendesül. Némán viszik a sürgönyterhet a huzalok. A templomban márványba dermedt hús csend susog. Eszményért bátran, némán veszni: vitézi tett. Zászlónknak csendben tisztelegni késztet szíved. Hallgat a víz, ha jégrábláncra fűzi a tél. A holnapot, a tavaszt várja — és újra él! A kerti fák csendben kibontják a friss rügyet. Szeretők szótlan is kimondják szerelmüket. A némának, ki hangot sem ad: sóhaja száll. A pókhálós kürt, csak kürt marad — ajakra vár. De a poéta, ki néma: már nem poéta! SZÁSZ MÁRTON fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents