Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-02 / 36. szám

Még egyszer az atlétikai EB-ről Lánsky az utolsó nap liőse A stockholmi Európa bajnokság eredményei a várakozásnak megfelelően, sőt gyakran azon túlmenőleg túlszárnyalták az 1954, évi berni EB színvonalát. A 24 férfi és 12 női szám közül al'g akadt olyan, amelyben nem dőltek meg a bajnokság csúcseredményei és al'g akadt néhány szám, amelyben a győztes eredménye, illetve az átlag valamivel elmaradt a berni mögött, an­nak ellenére, hogy a versenyek nagy részét kedvezőtlen időjárásban bonyolították le. Megál­lapítható, hogy a Szovjetunió fölénye változatlanul nagy volt, s hogy a sok meglepetésben je­lentős szerepet játszott a küzdőképesség is. Ebből a szempontból a brit és a lengyel atléták vitték el a pálmát. Az EB-n két aranyérmet Bysztrová, Krzyszkowiak, Harry és Germar nyert. A Szlovákia Körüli kerékpárverseny résztvevői Zlar n. Hronom hatalmasan fejlődő ipari központon át folytatják útjukat. Egészséges önbizalom A stokholmi atlétikai Európa bajnokságon gyakran előfordult, hogy esélyesnek tartott ver­senyzők lemaradtak, míg mások várakozáson felül jól szerepel­tek. Elég gyakran előfordul, hogy kitűnően felkészített, erőnléti­leg rendben levő, technikailag és taktikailag érett versenyzők a versenyeken nem tudják igazi tudásukat nyújtani. Az ilyen balsiker oka rendszerint a spor­toló lelki felkészületlenségében rejlik: a sportoló nem bízik si­kerében, túlbecsüli ellenfele erejét, megretten a szokatlan körülményektől, a nézőktől — esetleg babonás és „rossz elő­jelek" ijesztgetik. Ilyenkor be­szélnek az orvosok „lelki aka­dályok"-ról. Az önbizalomnak igen nagy szerepe van a sportban is. Hogyan lehet kifejleszteni a sportoló egészséges önbizalmát? Ez a kérdés nemcsak a spor­tolókat érdekli, hanem — és főleg — az edzőket is. Igen ér­dekes ebből a szempontból Nyi- koláj Ozollnnak, a? egykori hí­res szovjet rúdugrónak és ed­zőnek. jelenleg a moszkvai TF tanszékvezető tanárának és a pedagógiai tudományok kandi­dátusának, a Fizkultura Szport agyik legutóbbi számában meg­jelent cikke. A cikk bevezetőben az önbi­zalom fogalmát igyekszik tisz- :ázni. Kifejti, hogy a sportolónak akkor van egész­séges önbizalma, ha szilárd a megoyöződése, hogy elérhe­ti az önmaga elé kitűzött célt. Iz az önbizalom segíti a spor- olót mind nagyobb eredmények férésében. Az önbizalom hiá- iya viszont váratlan vereségek- lez vezethez. Fiziológiai szem­pontból ezt a jelenséget úgy magyarázzák, hogy a szavakban kifejezett vagy gondolatban fel­merült bizonytalanság az ideg­rendszerből erős ingerlékenysé­get vált ki és ez megzavarja az idegfolyamat rendszerességét. Jellemző esetet említ a cikk az önbizalom hiányéból szárma­zó balsikerre: a Cortina d’Am- pezzo-i téli olimpián a női egyé­ni sífutó-versenyek eredményei alapján senki sem kételkedett a szovjet váltó győzelmében. A 3X5 kilométeres váltó első két tagja jelentős előnyt is hozott Jerosinának, a hajráembernek. Jerosina kitűnő futó, az olim­pián jól is szerepelt, volt azon­ban egy gyengéje: félt a lejtő­től. Félelme olyan idegi gátlá­sokat okozott benne, hogy az egyik egészén könnyű lejtőn kétszer is bukott és a finn váltó utolsó tagja meg tudta előzni. A rendszeres sportolás növeli az önbizalmat. Ez a folyamat azonban nem au­tomatikus és nem minden spor­tolónál egyforma. A jó edző tud­ja, miiyen okok válthatják ki az önbizalom egészséges növeke­dését és milyen okok hatnak erre gétlóan — és meg is ma­gyarázza versenyzőjének, hogy mit kell tennie önbizalmának növelésére. Gátló tényező pél­dául, ha a sportoló erejét meg­haladó feladatra vállalkozik és ennek következtében érthetően sikertelenül szerepel: csökkenti az önbizalmat a tudat, hogy nem vette elég komolyan az edzése­ket, hogy sportszerűtlenül élt; nem tesz jőt az önbizalom egészséges fokozódásának, ha a’ nem szeret keményen dolgozni, ha visszaretten a nehézségektől, ha megijed az erős ellenfelek­től. (Folytatjuk.) Az utolsó szám — a magasugrás A magasugrás versenye hosz- szú ideig elhúzódott és Így ez volt az Európa bajnokság utol­só száma. A több mint négy órán át tartó verseny izgalma a 206 cm magasságnál kezdődött, amelyen 6 versenyző jutott át, mégpedig a német Püli (2. kí­sérletre), a svéd Dahl (3. kísér­letre), honfitársa Petterson (el­sőre). a világcsúcstartő szovjet Sztyepanov (másodikra) és hon­fitársa Kaskarov első kísérlet­re. Utolsónak Lánsky könnyen, első kísérletre, 3-4 cm-el ma­gasan a léc fölött ugrotta át ezt a magasságot ts. A 208 ern­es magasságot Dahl elsőnek ug­rotta, Petterson egyszer javí­tott — és Lánsky kihagyta. Óriási merészség! Már 17.15 percet mutatott a stockholmi stadión órája, ami­kor a három kiváló atléta a 210 cm-es magasságot kezdte ost­Ji?í Lánsky az Európa bajnok­ságon ezüstérmet szerzett romolni. Először Petterson in dúlt neki, kissé súrolva, de ezt a magasságot is átugrotta. Lén- sky következett. Kissé összpon­tosított és máris átugrotta az új csehszlovák csúcsot jelentő magasságot. (208 cm-es csúcsát ez Idén július 13-án a minszki versenyen érte el). Utolsónak Dahl indult neki a lécnek - le­ütötte. Ojabb kísérlet, de ez már sikerült. Már semmilyen verseny sem folyt a pályán, A közönség azon­ban nem mozdult. Ilyen izgal­mas magasugró verseny a sport történetében még nem fordult elő. A svéd közönség izgalma elérte a tetőpontot. Csak úgy zengett a „héja, héja" biztatás. A 212 cm-re feltett magasságot második kísérletre — azonban csak Dahlnak új svéd rekorddal sikerült átugrania. A régi csú­csot B. Nilsson 211.4 cm-el tar­totta, aki a verseny után első­nek gratulált csúcsa megjavltó- jának. Lánsky beváltotta a hozzá fű­zött reményeket és Zátopkován és Mertován kívül ő volt az az atlétánk, aki az Európa bajnok­ságon legjobb formáját érte el. A legtehetségesebb atléta Artur Rowenek, a súlylökés Európa bajnokának nevét hiába keressük az 1956-os évi Európa ranglistán, mert abban az esz­tendőben csupán 14.60 méterig vitte. Nevével először 1957-ben •találkozunk, amikor 16.94 m-el a ranglista tizedik helyén sze­repel. Skobla ugyanakkor 18.05 m-el új Európa csúcsot állított fel. A 22 esztendős angol atléta az idén Stockholm előtt már 17.59 métert dobott, az EB-on 17.78 m-es Európa bajnoki csúccsal nyerte versenyét. Ugyanakkor Skobla 17.12 m-el csupán harmadik lett. A fiatal Rowe a kovácsmes­terséget űzi, így hát eleget üti Igor Xer-Ovaneszjan (SSSR) 781 cm-es EB csúccsal lett Eurója bajnok. A kiváló atlétát képesnek tartják, hogy a távol­ugrásban megjavftsa Owens 1935 óta fennálló 813 cm-es világ­csúcsát. a vasat Saját kijelentése sze­rint még az idén megszeretné javítani az Európa csúcsot, az­után pedig Amerikában akar versenyezni és O'Brien stílusát elsajátítani, amivel reméli, hogy eléri a 19 métert. Skobla az EB-on idegesen versenyzett és meglepte őt Ro­we gyorsasága és biztonsága. Ez volt életében talán a harma­dik eset, hogy európai atléta legyőzte. Nyugodt idegek De nemcsak Skobla, hanem sok más kiváló atléta idegei is felmondták a szolgálatot ezen a nagy vetélkedésen, s így számos meglepetés született.. A hár­masugrásban például 16.30 m-el az idei ranglista második helyén szerepló szovjet Kreer már a selejtezőből kiesett, mert csu­pán 14.50 m-ert ugrott. Rjahov- szkij, aki a múlt hónapban 16.59 m-el új világcsúcsot állított fel, az EB-on csupán 16.02-ig vitte. Győzött a lengyel Schmidt ed- d g elért legjobb eredményével, 16.43 m-el. Nem kisebb csaló­dást okozott a magyar Szécsé- nyl sem, aki az idén többször dobott 56 méteren felül, leg­utóbb Szegeden 56.60 m-es új országos csúcsot, Stockholmban 51.43 -al csupán 8. lett. Csupán két magyar versenyző váltotta be a hozzája fűzött reményeket, a kalapácsvető Zsivótzky, aki odahaza 62.47-el állított fel or­szágos csúcsot, az EB-on 63.68 m-el 3. lett, és Kulcsár a ge­relyhajításban, aki 75.26 m-el szintén bronzérmet nyert. A magyar atléták, akik a leg­utóbbi EB-on 4 aranyérmet nyertek, ezúttal feltűnően gyen­gén szerepeltek, és a két bronz­érmen kívül más eredményt nem értek el. A csehszlovák atléták egy arany, két ezüst és egy bronzérmet szereztek. A NEW STATESMAN AND NATION CIKKKE: „Atomkísértetek“ Japánban GYERMEKEK AGYVELŐ NÉLKÜL - MI AZ A HIROSHLIA-KIÜT WALASIEWICZ 47 ÉVES korAban még versenyez Az atlétika idősebb hívei bizo- yára emlékeznek még Stanis- iva Walasiewicz nevére. A har- lincas évek legkiválóbb atléta- öje volt, aki az 1932-es évi Los ngeles-i olimpián a 100 m-en 1.9 mp-es világcsúcseredmé- yével nyert aranyérmet. Egy- őri világcsúcsai közül a 60 ra­li máig sem döntötték meg. 939-ben végleg az Egyesült Ál­mokban telepedett le, ahol a fella Walsh nevet vette fel. A tortolást ott sem hagyta abba. 5bb mint negyven amerikai baj- okságot nyert atlétikában, ki- int a kosárlabdában és a golf- in is. Nagy keserűsége, hogy 145-ben elért 11.2 mp-es 100 -es eredményét sohasem tér- sztették fel világ csúcs-hit ele- tésre, mert a rendezők hihe- '.tlennek tartották ezt az időt. ’.eretett volna még egyszer in- ilni az olimpián, de ez a nagy igya nem teljesült. Az 1956-os llogatóversenyen kiesett az nerikai olimpiai csapatból, mert nem tudta, hogy idöfutamok alapján kerülnek a legjobbak a döntőbe, s az előfutamban nem erőltette meg magát. A most 47 éves Walasiewicz még mindig versenyez. Los An­gelesben él férjével és tavaly a kerületi versenyeken több mint 100 győzelmet aratott. Es még mindig nem akarja abbahagyni, sőt jelenleg hosszabb távokra készül. EGYMILLIÓ EMBER VlZBEFÚLT Az osztrák K. Wiessner leg­utóbb néhány érdekes adatot tett közzé az úszás történetéből. Ezekből megtudjuk, hogy az an­tik Rómában 17 fürdőmedencé­vel ellátott termálfürdő állott a lakosság rendelkezésére. Ezek közül az egyik 70 m hosszú volt és a fürdők egyidejűleg mintegy 35 000 látogatót voltak képesek befogadni. Érdekes az is, hogy az első vízbőlmentésl egyesület már a XVIII. században megalakult (1767, Hollandia), míg az első úszóegyesület pontosan 100 év­vel később, 1867-ben Londonban kezdte meg működését. Figye­lemre méltó az a közlés is, mi­szerint az elmúlt • 100 év alatt több mint egymillió azoknak a száma, akik csak a német nyelv- területeken vízbefúltak. A New Statesman and Nation című ismert angol hetilap au­gusztus 3-i számában döbbene­tes cikk jelent meg. Szerzője nemrég Japánban járt és sze­mélyes tapasztalait mondja el azokról, akik most 13 éve Hiro- shimában és Nagaszakiban vol­tak, de túlélték az atombombá­zást. Az alábbiakban részieteket közlünk a cikkből. Hiroshimában és Nagaszaki- ban, valamint Japán egész te­rületén mintegy 250 ezer ember él, aki élő áldozata a világ első atombombáinak. Mivel a nukle­áris fegyverkezési hajsza foko­zódik és mind több ország ké­szül fel arra, hogy részt vegyen ebben az őrült versenyfutásban, feltétlenül szükséges, hogy megvizsgáljuk ezeknek az em­bereknek életkörülményeit. Hi­szen egyedül ők azok, akik gya­korlatban tapasztalták már azt a sorsot, amely esetleg a közel­jövőben mindannyiunkra várhat. Lehetséges, hogy mi is olyanok­ká fogunk válni, mint ezek az „atomkísérletek“, akik hamu­szürke arccal, beesett szemmel, félig nyomorékan és félig mun­kaképtelenül kísértenek a tett színhelyén? Az életben maradottak lelké­ben szörnyű nyomokat hagyott a borzalmas élmény és mintegy 80 ezer — vagyis egyharmaduk — a sugárbetegségnek nevezett kór valamelyik fajtájában szen­ved. Ezek bármelyike bármelyik pillanatban áldozatául eshet szörnyű betegségének. A kór néha szörnyű gyorsasággal csap le, máskor időszakosan vissza­térő rohamok által őrli fel az ellenállóképességet. Hadd il­lusztráljam két hirosimai kór­esettel a betegség különféle megnyilvánulási formáit. „M ért kell meghalnom?“ Keiko Madoka fiatal gondta­lan munkáslány volt. Egy máju­si napon kollégáival együtt ki­rándult, hogy élvezze a virágzó cseresznyefákat Hiroshima kör­nyékén. Vidáman játszottak, amikor Keiko egyszercsak „jaj a lábam!" felkiáltással a fűre rogyott. Társai nevetgélve igye­keztek őt lábra állítani, de Kei­ko ismét összecsuklott — és soha többé nem kelt fel. Eseté­ben az atomsugárzás-okozta bántalmak villámgyorsan fejlőd­tek ki. Az ifjú munkásnő meg­halt, mielőtt a cseresznyevirá­gok gyümölccsé érhettek volna. Hiromasha Hizuma diáknál a sugárbetegség fokozatosan ha­talmasodott el. Állandó lelki egyensúly-zavarokkal küzdött, aztán részleges süketség követ­kezett. Nagy erőfeszítéssel még­is kitűnően végezte tanulmá­nyait. Egy hőnappal utolsó vizs­gái előtt a túlfeszített munka következtében ismét rohamot kapott: límfatikus mirigyei meg­dagadtak, szeméből és szájából vér szivárgott. Magánkívül őr­jöngve a tűzről és az atomrob­banás okozta fülsiketítő lármá­ról hallucinált. Halála előtt nap­lójába a leglesújtóbb kérdést írta be, amit csak fiatal ember a felnőttek felelőtlen világához intézhet: „Miért kell meghal­nom? Mit követtem el, hogy ilyen fiatalon kelljen elhagynom ezt a világot?“ A cikk ezután elmondja, hogy a sugárbetegség áldozatai na­gyon kevés anyagi támogatást kapnak, bár ezek a szerencsét­lenek hivatalosan is különleges kategóriába tartoznak, tehát el­ismerik, hogy „nem képesek normális életet folytatni, nem teljes értékű munkaerők.“ A szerző, Edita Morris, ezután így folytatja írását: Harada asszony viskója A bombatémadás rengeteg ál­dozatával találkoztam Hiroshi­mában, köztük az öreg Fumiko Haradával. öregnek mondom, holott Harada asszony csupán negyven éves. Tizenhárom évvel ezelőtt jómódú kereskedő csi­nos felesége volt. Most pléhdo- bozokból és deszkából összetá­kolt viskóban él ő és unokahú­ga, aki nemrég ágynak esett a sugárbetegség következtében. Harada asszony négykor kel, borzalmasan dagadt lábával öt mérföldet gyalogol a külváros­ba, ahol útépítésnél dolgozik. A napi munka után végigjárja a tengerpartot, csigákat, ehető füveket keres, hogy kiegészítse sovány rozsadagját. Viskója te­tején befolyik a hóié, az eső, a két asszony éjszakara újság­papírral takarja le az arcát, hogy valamennyire védekezzék. Am kor Harada elmegy hazul­ról, összeszedi a késeket és az egyéb éles tárgyakat. Attól fél, hogy unokahúga szörnyű fájdal­mai miatt a „Hiroshima-kíutat“ választja, vagyis öngyilkos lesz. A megoldásnak ezt a módját nemcsak betegek választják, hanem olyanok is, akik gyerme­ket várnak és nem merik vál­lalni a kockázatot. Az abnormá­lis és szellemileg elmaradott gyermekek nagy száma ugyanis jól bizonyítja a sugárzás fejlő­déstani hatását. A Japán Atom­kutató Intézet feltehetően meg­bízható statisztikai adatokat közöl az 1945 augusztusa óta előfordult születésekről Hiro- sh mában és Nagaszakiban. A Hiroshimában született 32 ezer csecsemő közül nem kevesebb, mint 5000 — tehát hat közül csaknem egy — torz, -vagy hal­vaszületett. Ebben a számban bennefoglaltatik 110 eset. ahol csontvázelégtelenség, vagy sú­lyos izomgyengeség állt fenn, 100 eset, amikor a csecsemő torz aggyal vagy agyvelő nélkül jött a világra, mintegy 200 eset­ben ajak nélkül, ugyanannyi esetben nemiszervek nélkül, 25 esetben egy szemmel, vagy va­kon és négy esetben teljesen szemnyílás nélkül született. Férjemet eltemettem... Hogyan folyik le a sugárbe­tegség akkor, amikor a leuké­mia, vagyis fehérvérűség tipikus formájában nyilvánul meg?*Fe­leljenek erre Fumio Nakumara fiatal feleségének a levelei. „Fumio“ körülbelül egy hónapja rosszul érzi magát. Szédül, fáj­dalmakról panaszkodik. Unszo­lásomra tegnap orvoshoz ment, aki megállapította, hogy a mája igen rossz állapotban van. Ren­geteg proteinra volna szüksége (elérhetetlenül drága nekünk). Nem szabad megerőltetnie ma­gát és sokat kell pihennie (ez persze lehetetlen, mert meg kell tartania állását.). Nagyon nyugtalan vagyok miatta. Attól tartunk, hogy ez az a „beteg­ség“, amitől mindketten resz­kettünk. Hiszen a bombázások idején két mérföldnyire voltunk a bombázás helyétől. Fumionak élnie kell! Olyan kicsik még a gyermekeink.“ A második levél: „Tegnap olvastam az újságban, hogy a sugárbetegségek kórhá­zában újabb haláleset történt. A tünetek majdnem azonosak a férjem tüneteivel!“. Harmadik levél: „El vagyok keseredve, mert férjem megint nincs jól." Negyedik levél: „Drága férje­met eltemettem... “ És mit fr a New York Herald Tribune? Négy nappal Edlta Morris megrázó cikke után írás jelent meg a New York Herald Tribu­ne-ban, amely nem átallja ki­jelenteni: A Hiroshimára és Na- gaszakira ledobott atombombák miatt nem jönnek világra torz­szülöttek. Semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy a bombák akár fizikailag, akér szellemileg be­folyásolták volna a gyermekek fejlődését. Néhány sorral lej­jebb a New York Herald Tribu­ne cikke arról szól, hogy „van­nak egyes esetek, amikor gyen­geelméjűséget vagy torz állapo­tot tapasztalunk a gyermekek­nél“, majd azzal nyugtatja meg olvasóit, hogy ezek nem feltét-, lenül az atombombának betud­ható „szélsőséges“ hatások kö­vetkezményei. Ojabb néhány sor után a cikkíró egy japán orvos­ra hivatkozva közli: az atom­bombának kitett gyerekek nagy százaléka ideges, nem tud meg­felelően koncentrálni, majd újra kijelenti: Öh, nem biztos, hogy ez az atombomba miatt van... Bár a cikkből — mint láttuk — mintegy kibukkantak a ször­nyű tények, alaphangja, monda­nivalója nyugodtan így foglal­ható össze: „Nem olyan veszé­lyes ez az egész atombomba­ügy ..." A New Statesmann and Nation szemtanú cikkírójának élményei után különösen vér- lázítő olvasmány a New York Herald Tribune cikke. Világos, miért igyekszik megnyugtatni a közvéleményt a lap? Szolgálni akarja az amerikai kormánynak azt a világszerte elítélt törek­vését, hogy folytatja a nukleá­ris kísérleteket. Még az ENSZ illetékes bizottságának — lé­nyegében a New Statesman cik­kével megegyező hangú — hi­vatalos jelentése sem tántorí­totta meg a New York Herald Tribune nukleáris mogszállot- jait. „Amerikának - írja a lap keddi száma - folytatnia kell atombombakísérleteit az ENSZ- jelentés ellenére is“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents