Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-02 / 36. szám
Új erővel (Folytatás az 1. oldalról) izet, vegyészet terén és a mezőgazdaságban részesülnek kiképzésben, de a szakokat évről évre bővítik. Újdonság az idén az is, hogy az olyan lányok számára, akiket a nyolcéves általános iskola befejezése után nem vettek fel a szakiskolákba, vagy nem léptek munkába, kilencedik osztályt nyitnak, ahol majd főleg főzéssel és varrással foglalkoznak. Az ú!j iskólaévben megvalósítjuk azokat a feladatokat, melyeket a CSKP XI. kongresszusa elénk tűzött. Közelebb hozzuk az iskolát a termeléshez, elmélyítjük a kommunista nevelést és az ifjúságot valóban az életre készítjük elő. A fiatalok alapos elméleti kiképzés mellett gyakorlati tudásra is szert tesznek, és az életben jobban megállják a helyüket. Megszeretik a fizikai munkát, jobban megértik a munkásosztály feladatát és küldetését, és hasznosabb munkát végeznek társadalmunk számára. A z új iskola vár, siessetek, nemsokára megszólal az első csengetés, sok sikert kívánunk az új tanévben, őrizzétek meg a munkakedvet, váltsátok be az elhatározásokat, hogy mire az új könyvek friss borítéka összegyűrődik és a füzetek tisztaságát elveszi a toll és a tinta, elmondhassátok: beváltottuk az ígéreteinket. VSZE SZVIT (az egész világ) seit közli. A kritika rovatban címmel megjelent a jelenkor megjelent több értékes tanul- külföldi irodalmával foglalkozó mány a jelenkori haladó nyuga- ukrán nyelvű folyóirat első szá- ti (francia, angol) irodalom ma. Az első szám többek között eredményeivel foglalkozik. Karaszlavov bolgár író novelláját, André Stil hosszabb elbeszélését, Szlobodnyik és Ozgi- Mlhalszkij lengyel költők vérLibapcísztor Almom még mézédesnek érzem, de reggelig nem alhatom, mert kelt anyám, s vár útrakészen lármás libám az udvaron. A tarló hegyes, mint a tüske, kopott cipón át szúr sebet, ülnék az árokparti fűre, de harmatlepte, nem lehet. Terelgetem kóbor libámat, marék kalászt gyűjtögetek. Búzavirágot, szarkalábat füzérként fejemre teszek. Betelt a hely libám begyében, ezt kiáltja mind: „Jer, jer, jer!" Szárnyuk lebben. Futok, de mégsem érem hazáig őket el. Uzsonnakor újra kihajtok, de most már pajtást keresek. Libák, most egyedül maradtok; míg én kukoricát szedek, addigra tüzet rak pajtásom és perzselünk tejes szemet. Nincsen ízesebb a világon, jobb még a torta sem lehet! Tököt kerítünk, belét vesszük és gyertyát állítunk bele. Ha esteleg, fejünkre tesszük, úgy indulunk hazafele. Minden liba ismeri párját, s ha nem, lábuk jelet visel; ha véletlenül elhibáznák, asszonyaik cserélik el. Múlik a nyár, tűnik a tarló, nyűgös volt, tetszett is nekem; libából lúd lesz, kövér, gyarló, s én fogam szárnyára fenem. ZALA JÓZSEF „SZPUTNYIK“ AZ ORSZÁGÚTON A Német Demokratikus Köztársaságban nemrégen Szputnyik néven új típusú rendkívül könnyű személygépkocsik árusítását kezdték meg. A „Szputnyikok“ gyártásában a lehető legnagyobb mértékben használtak fel műanyagokat. Ebből készült a gépkocsi karosszériájának legnagyobb része. A 18 lóerős, 500 köbcentiméteres motor 3500 fordulatot tesz percenként. Üzemanyaga benzin és olaj keveréke, 100 kilométerenként 6 litert fogyaszt. A VILÁG LEGNAGYOBB TELJESFALÜ, ACÉLÍVES HÍDJA Tavaly kezdtek hozzá a világ legnagyobb teljesfalú, acélíves hídjának építéséhez, amely az örliki erőmű befejezése után a Moldva-folyón keletkező nagy tavat hidalja majd át. A híd teljesfalú acélive lényegesen nagyobb az eddigi „rekordernél"; a Niagara- vízesés alatt az Egyesült Államokat és Kanadát összekötő Szivárvány-hídnál. FOGFELVÉTEL RADIOAKTÍV IZOTÓPPAL Angliában újabban rádióaktív izotópokat használnak röntgen helyett fogokról. A tulium 170 rádióaktív izotóp segítségével a teljes állkapocsról, tehát az összes fogakról egyszerre lehet felvételt készíteni. A páciens szájába egy tulium-170 izotópot tartalmazó kis golyót helyeznek, majd az állkapocsra ráhajlítják a fényérzékeny filmet tartalmazó kazettát, s már kész is a felvétel. Előnye ennék az eljárásnak az is, hogy lényegesen kisebb sugáradagolással készíthető tökéletes felvétel. Paul Robeson a világhírű énekes a Szovjetunióban vendégszerepei GYÓGYSZERREL A SIRONCIUM ELLEN? Az Egyesült Államok egyik kutatólaboratóriumában állítólag olyan vegyi anyagot sikerült készíteni, amely az emberi szervezetből az igen káros stroncium 90-et el tudja távolítani. Ezt az anyagot „rhodizonate“-nak nevezték el, s az á sajátossága, hogy a szervezetben jelenlevő stronciummal olyan vegyi kötést létesít, amelyet azután a szervezet maga kiválaszt, illetve eltávolít magából. ÓKORI TAXAMÉTEREK A taxaméter 1700 éves. Először i. e. 265-ben a kínaiak hasziálták, írja egy 1678-ban Bolognában megjelent könyv. A rómaiak is használták egy ilyen készüléket. A kínai taxaméternek ember alakja volt és minden távolságegység után gongjelzést adott. A római taxaméter fogaskerekű korongból állott, amelyet a kerék hozott mozgásba. A korong bizonyos fordulat után kidobott egy golyót, amely tartályba esett. Á tartályban levő golyók száma mutatta a megtett távolságot. A .HIDEG ASZ!ALT" Romániai szakemberek évek óta kísérleteztek az útépítés olcsóbb megoldásával. A kísérletek eredménnyel jártak: megszületett az úgynevezett „hideg aszfalt", amelyet homok, szurok s különböző vegyszerek keverékéből készítenek sokkal gazdaságosabban, mint a betonutat. Az új eljárással építik a Magyar Autonóm Tartományban a radnótfáji műutat Szászrégeb felé. Naponta 60 — tonna „hideg asífalt“-ot terítenek a ä i 1 D Ó b fíXXX Versenyünk nyertesei Az Oj Ifjúság Nagy Nyári Versenye díjainak nyilvános sorsolását, 1958. augusztus 51-én, Tornaiján tartottuk. A verseny első hat díjának nyertesei: 1. Televíziós készülék - Barcs Éva, Kassa, 2. Utazás a Szovjetunióba — Kális Sándor, Bratislava, 5. Utazás Magyarországra — Pomszár Franciska, Senec, 4. „Lubiteí“ fényképezőgép — Varga Aladar, Rokycany, 5. Kínai gyártmányú töltőtoll — Vesselényi István, Rozsnyó. 8. Csehszlovák gyártmányú arany töltőtoll — Tóth Piroska, Deáki. A verseny többi díjának nyerteseit legközelebbi számunkban közöljük. A díjakat postán küldjük el. 1958 augusztus 30-án és 31-én Bratislavában megtartották a CSiSZ szlovákiai kongresszusát (Folytatás az első oldalról) Utána Milan Rázus, a CSISZ. Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke megtartotta kongresszusi beszámolóját. Ezután a revíziós bizottság jelentése következett. Az első nap délutáni óráiban megkezdődött a vita, mely a második napon is folytatódott és ebben 33 küldött vett részt. A felszólalók életünk minden ágazatával foglalkozva rámutattak a CSISZ tagok eddigi sikeres eredményeire, közölték új kötelezettségvállalásaikat a CSISZ III. kongresszusa tiszteletére. Foglalkoztak a politikai nevelőmunka, a szervezeti élet kérdéseivel, melyek megoldása elősegíti az ifjúságnak még határozottabb és következetesebb kommunista nevelését. A vita közben a küldöttek lelkesen fogadták a 500 000 szlovákiai pionír nevében a kongresszust üdvözlő pionírküldöttséget. A vita befejezése után a CSISZ szlovákiai kongresszusa megválasztotta a szlovákiai központi bizottsága tagjait és póttagjait, valamint a revíziós bizottságot. Jóváhagyta a kongresszusi határozatokat, melyek magába tömörítik mindazokat a CSISZ-re háruló feladatokat, melyek szorosan összefüggnek a szocialista építés győzelmes befejezésével. A kongresszus jóváhagyta, hogy a CSISZ átvegye a védnökséget a nagyjelentőségű első atomerőmüvünk építése felett. A kongresszus küldöttei Szlovákia egész ifjúsága nevében a CSKP és SZLKP Központi Bizottságaihoz és a CSISZ Központi Bizottságához intézett leveleiben fogadalmat tettek, hogy pártunk vezetésével még tevékenyebben tovább folytatják hősies harcukat a szocialista építés betetőzéséért, az ifjúság kommunista szellemben való neveléséért. A CSISZ szlovákiai kongresz- szusa nagy lelkesedés közepette az Intemacionale eléneklé- sével ért véget. Elsők leszünk 80 az úttestre. Még nem is olyan régen a martosi CSISZ-szervezet az utolsók közé tartozott. Nem volt a vezelőségben olyan ember, aki kötelességének tartotta volna a CSISZ vezetését és jó működését. Az elmúlt napokban a fiatatság unni és helyteleníteni kezdte azt a züllést, ami Martoson mutatkozott. Esténként két vagy több fiatal, Ha találkozott, csakis arról beszélt, hogy „hogyan lehet olyan kulturális életet élni, mint más faluban“. Végre rájöttek a megoldásra. A kultúrházban összejöttek és új vezetőséget választottak. Az összejövetelen jelen volt Kassik és Palkovics elvtárs, járási kiküldött, valamint György elvtárs a HNB titkára, aki az eddigi hibákról és a hibák okáról beszélt. Az első sikeres összejövetelen felajánlottuk, hogy a CSISZ III. kongresszusának tiszteletére részt veszünk a Nyitra és Zsitva folyók szabályozásán, olvasóköröket alakítunk, ahol a hosszú téli estéken majd szórakozunk és megszerezzük a Fucsík-jel- vényt is. A legértékesebb felajánlás, amiből minden fiatal örömmel veszi ki részét: brigádmunkával megnagyobbítjuk a kultúrházat. A felajánlásokat nvndenki lelkesen magáévá tet-- te. Reméljük, hogy ezekután nem az utolsók, hanem az elsők között leszünk. Bízunk Lalák elvlársban, az új CSISZ-elnök- ben, hogy mindenütt élen fog járni és követendő példát fog mutatni. LÄBSZKY ISTVÁN, Martos. így őrlődött vágyak és kétségek közt lelkem, és az évek múltak közömbösen, sorjában. És most itt van ez az asszony. Egy másik lény, egy másik ember, aki az élet malmának ugyanazon a garatján őrli a búzáját. Őriünk és hallgatjuk az idő kerekeinek csendes zúgását, szemünk leles a rosták alá; lisztet, tiszta hófehér lisztet várunk, de csak korpa ömlik zsákjainkba. És a búzánk fogy ... Fejemet kezemre támasztva, magam elé nézett vaksi szemem. Beszélni kéne, elmondani mindent! De nem tudok. — Maga marad?... Én megyek — szólt az asszony és lassan felállt. — Én is megyek... Már künn voltunk az utcán. Lelkünk egymást húzva, vonzva, ballagtunk a csendes járdán. Nem beszéltünk. Körülöttünk zizzenve, titkosan nyarat érlelt a természet. — ló éjt! — nyújtotta kezét és arcának fehérje megvillant az estben. — Jó éjt... — leheltem és magamhoz vontam, mint mágnes a vasat, ha túlságosan közelébe ér. Talán csak egy pillanat volt, aztán furcsán, zavartan elléptünk egymástól, mint vaksi lepkék ha szabadulnak a fénytől. z Gyalog vágtam neki hazafelé. Hosszú, nagy léptekkel mértem az utat. Másnap már ott voltam nála. Fontuk, nyújtottuk sorsunk új fonalát... De csak beszédes, röpke órák voltak. Harmadnap levél várt, hogy nem bírja, nem teheti, hogy egy betegtől elszakítson, aki egész életét feláldozta értem. Erősebb volt. Bátrabb az áldozatban. Nekem csak égő szégyenem maradt. Otthon a feleségemnek mindent elmondtam. Tudom, nem lett volna szabad. De ö nem tett szemrehányást, nem szidott. Csak asszonyok lehetnek ilyen némák a fájdalomban, amilyen o maradt. November végén meghalt. Egyedül maradtam. Sohasem fogom megbocsújtani magamnak, hogy hűségemben egyszer meginogtam. Talán ha nem teszem?... Nem voltam elég kitartó az áldozatban! — így történt! — mondta és elhallgatott. Csak mély sóhajait hallottam. — És a másik? A másik asszony? ... — kérdeztem és éreztem, hogy a torkom kiszáradt. — Sohasem érdeklődtem utána. — Nehéz felejteni? — sóhajtottam. — Nehéz... De egyszer mégis hátat kell fordítani a bánatnak, a szomorúságnak, mert ez így nem élet! Hallgattunk. Az óra fürge ketyegéssel mérte az időt valahol a sötét sarokban. Sokáig nem aludtam... V. Reggel zajosan ébredt a kicsi ház. Odakiinn gyermeknevetés vegyült egy búgó asszonyhangba. — Már rég készen kéne lenni. — Tudhattad vo'na. Csak nehezen eszméltem a puha ágyon. A szobába soványan szűrődött a halvány téli fény. Fáradtnak, nehéznek éreztem minden porcikám. De készülni kellett. Lassan, álmosan öltözni kezdtem. A konyhában zavartan emelte rám kerek szemét egy szőke asszony. — Jó reggelt! —Jaj. már föl tetszett kelni?! Még alhatott volna.... Csak hét óra, reggelit se készítettem még... — hadarta gyorsan, pergő nyelvvel. — Hosszú az út hazáig! — feleltem és gyönyörűséggel nézte, kezének fürge mozgásút, dereka hajlásút. — Ráérnek! — Nemigen... A gazda már kinn van ? — kérdeztem. — Kint. Odakiinn a pattogó szalmamáglya körül az ember mellett egy fürge gyerek ugrándozott. Olyan négy éves féle lehetett, de a szája be nem állt. Folyton kérdezett, szólongatta az embert. Az meg türelmesen, csendben felelgetett minden szóra. — Nagy volt? — kérdeztem oda és közelebb mentem. — Nagyobb is lehetett volna. — Egy embernek elég az — vetettem oda és lestem az arcán a fény játékát. Már megborotválkozott — gondoltat^ Nem válaszolt. — Segíthettünk volna mink is megfogni! —' próbáltam a szót tovább fűzni. — Megbírtam az asszonnyal is ... „Az asszonnyal" — mondta és az orra alatt ott bujkált a mosoly. Befelé indultam. A hátam mögött ismét kérdezni kezdett az apró teremtés: — A fülét miért hasítod be? — Hogy ne hallja a kakasszót! — Miért? — Mert akkor fölébredne és elszaladna... Bent meleg reggeli párolgott az asztalon. Frissen sült vér. Az ágyakat már bevetették. Falatozni kezdtünk. — Rokonok? — kérdeztem az asszonyt. — Óh, nem! Csak úgy ... segíteni jöttem ... — mondta és zavartan lesütötte a szemét. Többet nem kérdeztem. Odakünn berregve hívott a motor. Elindultunk. A kocsi lassan fordult ki velünk az útra. A kapuban ott állt az ember, a gyerek utánunk szaladt és az asszony kilesett az ajtón ... VÉGE
