Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-02 / 36. szám

Beszámoló a CSISZ SZKB tevékenységéről és a CSISZ további feladatai Szlovákiában A CSKP vezetésével ~ előre a szocializmus építésének betetőzéséé Milán Rázus elvtárs a CSISZ SZKB elnöke a beszámolóját mondja Elvtársak és Elvtársnők! A CSISZ utolsó Szlovákiai Kongresszusa óta hazánk életében történelmi jelentőségű fontos események játszódtak le. Legfontosabb közülük a CSKP XI. kongresszusa volt, amely a szocia­lizmus építése betetőzésének harcos programját tűzte népünk elé. Ezt a merész célt a párt azért tűzhette ki, mert eléréséhez megvan minden alapvető fel­tételünk. Ezt jelenti egész belső fejlődésünk, valamint az eddigi építő munkában elért ered­mények, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal fennálló szoros barátságunk és a világ forradalmi erőinek növekvő szolidaritása. A szocialista építés betetőzése érdekében döntő győzelemre kell vinnünk a szocialista termelést a falvakon, eltávolítani a kizsákmá­nyoló osztály maradványait, tovább fejleszteni a legmagasabb technikán alapuló termelő erőket és a munkatermelékenység lényeges fokozásá­val biztosítani népünk életszínvonalának továb­bi állandó növekedését. Tovább kell szilárdítani rendszerünket, fokozni a dolgozók aktív rész­vételét az állam és a nemzetgazdaság igazga­tásában, a marxista-leninista tanítás szellemé­ben elmélyíteni a nép erkölcspolitikai egységét és betetőzni a kul túrforradalmat. Hazánk biztonsággal halad a kijelölt úton. Gazdasági és kulturális építésünk kiváló ered­ményei és az elkövetkező évek fejlődésének megkapó távlatai azt mutatják, hogy a szocia­lizmus nem egy messzi jövendő vágyát .jelenti, hanem hogy a dolgozó nép szorgos keze nyomán végső körvonalai is kézzelfoghatóvá válnak. Büszkén jelenthetjük ki, hogy az elmúlt idő­szakban a CSISZ minden tevékenysége elvá­laszthatatlanul összefüggött a szocializmus építéséért folyó országos harccal. A szocializ­musért folytatott harcban az ifjúság legmaga­sabb eszményképét és igaz boldogságát látja. A CSKP XI. kongresszusa eredményeinek alapján Szlovákiára különösen jelentős feladatok hárulnak. Ezeket megtárgyalta az SZLKP kong­resszusa és az SZLKP 'Központi Bizottsága, melynek irányvonalai megmutatták, hogyan biz­tosítjuk Szlovákiában a CSKP fő vonalát. Ha csupán azt vesszük tekintetbe, hogy Szlovákiá­ban 1957-ben az ipari termelés hat és félszer több volt az 1937-es évvel szemben, és hogy ezt a termelési alapot 1965-ig meg kell kétsze­rezni, nemcsak Szlovákia további felvirágzásá­nak ragyogó távlatait látjuk, hanem a cseh munkásosztály és a cseh dolgozó nép testvéri segítségének további bizonyítékát is. Szlovákia ifjúsága, lelkesedéssel fogadta a párt kitűzte merész feladatokat és kész minden erejét, tudását és lelkesedését hazánk szocia­lista építésének betetőzésére fordítani. Ezekben a napokban Szlovákia CSISZ-szerve- zetei megtárgyalják a CSISZ KB IX. plénumának az összes tagokhoz és szervezetekhez intézett levelét és elhatározzák, hogyan járulnak hozzá a CSKP XI. kongresszusa határozatainak meg­valósításához. Megbeszélik, hogyan emeljék magasabb színvonalra a CSISZ tevékenységét, ezer és ezer építési kötelezettségvállalást tesz­nek a CSISZ III. kongresszusának tiszteletére. A CSISZ Szlovákiai Kongresszusára az a fela­dat is hárul, hogy értékelje az eddigi tevékeny­séget és foglalkozzék a CSISZ III. kongresszusa idején ráháruló feladatokkal Szlovákiában, s különösen, hogyan járul hozzá a CSISZ III. kongresszusa sikeréhez. Figyelmünket elsősorban az ifjúság erejének egyesítésére, a CSKP XI. kongresszusa kitűzte feladatok teljesítésére, a CSISZ munkájának emelésére kell irányítanunk, hogy az ifjúság kommunista nevelésénél mint a párt elsőrendű segítőtársa és tartalékja teljesítse feladatát. A békéért és a világ ifjúságának barátságáért Elvtársak és Elvtársnők! Egész mai életünk és jövendőnk is elvalaszt- hatatlanul összefügg a világ dolgozóinak a bé­kéért, a szocializmusért és a kommunizmusért rt, az ifjúság A BESZÁMOLÓT MILÁN RÁZUS ELVTÄ1 folytatott harcával. Ezért mielőtt elemezzük ifjúságunk munkáját és rátérünk további fel­adatainkra, foglalkozzunk a nemzetközi helyzet egyes kérdéseivel. Az utóbbi évek folyamán a szocializmus és a béke ereje az egész világon megnövekedett és megszilárdult. A kapitalizmus és szocializ­mus erőviszonyát mutató mérleg mindinkább a szocializmus oldalára billen. Az emberiség több mint egyharmada — csaknem egy milliárd ember — halad a szocializmus útján és építi az új életet. Ezzel egyidejűleg a szocializmus világméret­ben- óriási anyagi erővé válj;. A kapitaliz­mussal folytatott békés versengésben a szocia­lista tábor napról napra jelentős győzelmeket ér el. A világ ipari termelésének egyharmada ma a szocialista országokra esik, és nap mint nap olyan ütemben növekszik, hogy a kapitaliz­musnak elállítja a lélegzetét. A Szovjetunió negyvenéves fennállása alatt harmincháromszo­rosára emelte termelését, az egész kapitalista világ pedig csak a kétszeresére. A Szovjetunió sok szakaszon megelőzte a legfejlettebb kapi­talista államot, az Amerikai Egyesült Államo­kat. A Szovjetunió előnyének kiváló bizonyítéka a tudomány és technika fejlődése. Erről tanús­kodik a szovjet szputnyikok fellövése, melyek­nek súlya százszorosán felülmúlja az amerikai mesterséges holdak súlyát, továbbá a rakéta- technika fejlődése, a geofizikális kutatásokban elért sikerek, a bolygóközi területek titkainak feltárása, és mindenekelőtt az atomenergia bé­kés felhasználása. A világ embereinek milliói naponta meggyő­ződnek, hogy az emberiség jövője a szocializ­mus és kommunizmus, és hogy a kapitalizmust a történelem megsemmisülésre ítélte. Létük meghosszabbításának érdekében a ka­pitalisták a legravaszabb módon „népi kapita­lizmusáról, „demokratikus tőké“-rő! és az úgynevezett általános jólét burzsoá államáról ° szóló hamis mesékkel igyekeznek félrevezetni a népet. Az ö kelléktárukba tartozik a „nemzeti kommunizmus“-ról szóló elmélet is, amelyet a burzsoá körök csempésztek a nemzetközi kom­munista mozgalomba. A szocializmus ellenségei azt szeretnék, ha a szocialista országok népei minden országban egyéni módon teljesen „új“, mesterségesen felépített ösvényeken keresnék a szocializmus­hoz vezető utat és elfelejtenék, hogy milyen tapasztalatokat szerzett a Szovjetunió és a töb­bi ország a szocialista építés terén. Azt ajánl­ják, hogy a szocializmus felé mindenki egyéni­leg, szétszórtan haladjon, mindenki a maga módján tapogatózzon és különböző utakat te­gyen meg. A revizionista nézeteket aktívan a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetői terjesz­tik, akik a JKSZ VII. kongresszusán a párt programjába iktatták ezeket az irányelveket. Eljárásuk nyilt árulást jelent a nemzetközi munkásmozgalommal szemben. A kommunista és a munkáspártok egyhan­gúan elítélték a jugoszláv vezetők eljárását. Tökéletesen azonosítjuk magunkat a CSKP ál­lásfoglalásával és tiszta szívből a proletár nem­zetköziség eszméit hirdetjük, azokat az eszmé­ket, amelyek a CSKP XI. kongresszusán győze­delmeskedtek. A nemzetközi élet legfőbb problémája jelen­leg a háború és a békés egymás mellett élés kérdése. Az agresszív imperialista körök maka­csul védekeznek a fegyverkezés csökkentése ellen, az atom- és hidrogénfegyverek használa­tának teljes betiltása, valamint az ilyen fegy­verekkel folytatott kísérletek azonnali és fel­tétlen beszüntetésére irányuló megállapodás ellen. Folytatják a hidegháborút, lázasan fegy­verkeznek, újabb és újabb haditámaszpontokat építenek és új háború veszélyét idézik elő. Az egész világ felháborodással vette tudo­másul az amerikai és az angol imperialisták Libanon és Jordánia ellen intézett támadását, amelynek az új Iraki Köztársaság elleni táma­dásban kellett volna kicsúcsosodnia. Az imperia­listák, hasonlóképpen mint az Egyiptom elleni támadásnál, újból megmutatták, hogy a népek szabadságának és függetlenségének megátalko­dott ellenségei. Különösen az Egyesült Államok imperialista körei mutatták meg igazi ábráza- tukat, akik az Egyiptom ellen intézett angol­francia támadás idején úgy tettek, mintha a konfliktusokat békésen igyekeznének megolda­ni. Az amerikai erőszakos beavatkozás Libanon belügyeibe azonban azt bizonyítja, hogy az amerikai imperialista körök az Egyiptom ellen intézett angol-francia támadás idején csak meg akarták téveszteni a közvéleményt és szerepü­ket mesterien megjátszották. Ma már azonban más a helyzet mint annak idején, amikor egész nemzeteket gyarmati rabszolgaságban lehetett tartani. A gyarmati iga alól felszabadított nem­zetek a béke és a szocializmus erőinek tarta­lékaivá válnak. A világ békeszerető népei köve­telik, hogy következetesen és haladéktalanul hajtsák végre az ENSZ rendkívüli közgyűlésének azon határozatát, amely elrendeli, hogy az ame­rikai és angol támadó hadseregek hagyják el az arab Kelet országait. Imperialista urak — a történelem kerekét nem fordítjátok vissza! (Ami go home!) A nemzetek békében akarnak élni és kiharcolják a békét! A békéért folytatott harcban a Szovjetunió nyújtja a legerősebb támaszt. A Szovjetunió következetes békepolitikáját az egész világon egyre jobban támogatják. A kapitalista nagy­hatalmak elé terjesztett konstruktív szovjet kommunista S A CSISZ SZKB ELNÖKE ADTA ELŐ javaslatok, s főleg a csúcskonferencia összehí­vására vonatkozó javaslat egyre jobban meg­nyeri a világ közvéleményének rokonszenvét. A Szovjetunió békepolitikáját, amely a világ összes népének óhaját fejezi ki, azzal bizonyítja, hogy a maga részéről leállította az atom- és hidrogénbombákkal való kísérleteket. A Szov­jetunió határozata és a békeszerető erők nyo­mása következtében az imperialista hatalmak, az Egyesült Államok és Anglia olyan helyzetbe került, amelyben nem maradhatott süket a né­pek életfQntosságú követelményeivel szemben. A nép azonban nemcsak szavakat, hanem tet­teket követel! A béke számára Európában és az egész vilá­gon nagy veszélyt jelent Nyugat-Nérhetország militarizálása, atom-, valamint rakétafegyve­rekkel való felfegyverzése és a náci szerveze­tek tevékenységének felújítása. Nem nézhetjük közömbösen a nyugat-németországi fejlemé­nyeket, mert népünk emlékezetébe mélyen be- levésődtek azok a véres gaztettek, amelyeket a náci hordák hazánkban elkövettek. A nyugati militaristáknak és revansistáknak ezt mondjuk: „Az 1958-as év más, mint az 1938-as év volt! Népünk és. az ifjúság szereti szocialista hazá­ját és azt a szocialista táborra támaszkodva bármikor kész megvédelmezni. Velünk tart a Szovjetunió! És hogy á Szovjetunió mit jelent, arról már nem egy alkalommal meggyőződhet­tek!“ A nemzetközi békemozgalom hatalmas ára­datában rendkívül nagy jelentőségű az ifjúság és a haladó ifjúsági szervezetek, a Demokrati­kus Ifjúsági Világszövetség és a Nemzetközi Diákszövetség harca. A békeharcban a moszkvai VI. Világifjúsági Találkozó 1957-ben kifejezésre juttatta' a fiatalok szolidaritását és a világ if­júságának együttműködését. Büszkék vagyunk arra, hogy a V1T sikeréhez a mi ifjúságunk is hozzájárult. A mi ifjúságunk a jövőben is szilárdítja és elmélyíti a barát; kapcsolatot a szocialista or­szágok ifjúságával, s elsősorban a derék szov­jet ifjúsággal és a világ haladó békeszerető ifjúságával. Szolidárisak vagyunk azzal az ifjú­sággal, amely a kapitalizmus és az imperializ­mus ellen, jogaiért és a jobb életért harcol. Az 1959-ben Bécsben megtartandó Világifjúsági Találkozóra tett előkészületek folyamán még fokozottabb igyekezetét fejtünk ki a békeharc­ban, még jobban hozzájárulunk a békeszerető fiatalok szövetségének szilárdításához, akik a fiatal nemzedék boldogságáért harcolnak. Tudatában vagyunk annak, hogy sikereink és a Szovjetunió vezette tábor sikerei nemcsak a szocialista rendszer előnyeit bizonyítják, hanem a kizsákmányolás és elnyomás ellen, a nemzeti szabadságért, a békéért és a jobb jövőért foly­tatott harcban az egész világon a dolgozókra és az ifjúságra serkentőleg hatnak és számukra erőt kölcsönöznek. Legyünk a CSKP hű segítőtársa és tartaléka Elvtársak! Elvtársnők! A munkásosztály nehéz megpróbáltatásokkal vereségekkel és győzelmekkel teli évszázados harca és a szocializmus alapjainak felépítése után hazánkban a szocializmus építése betető­zésének nagyvonalú távlatai már kézzelfogha­tóan rajzolódnak fel. Határtalanul boldog érzés fog el bennünket, hogy ahhoz a nemzedékhez tartozunk, mely ke- zemunkájával és elméjével a szocializmus épí­tésének betetőzéséhez hozzájárul és a kommu­nizmus alapjait építi. Ez megköveteli, hogy minden fiatal abban a tudatban növekedjen, éljen és dolgozzon, hogy a szocializmus és kom­munizmus győzelmes zászlajának célba jutta­tása az ö megtisztelő feladata. Ebből kifolyólag az ifjúsági .szövetségre nagy és felelősségteljes küldetés hárul — az, hogy az ifjúságot a kommunizmus szellemében ne­velje és a fiatalokat a szocializmus építésének betetőzésében aktív részvételre vezesse. Közülünk sokan még zsenge gyermekkorukat élték, amikor az ágyúk beszüntették a tüzelést és a dicső szovjet hadsereg elhozta a szabadsá­got. A ini ifjúságunk ma boldog, örömteli életét éli, nem ismeri a kizsákmányolást, az elnyomást és a nyomort. Ezért örök hálával tartozunk a dicső szovjet hadseregnek, a CSKP vezette mun­kásosztálynak és a népnek. A párt védőszárnyai alatt, az anyai gondosko­dás mellett szilárdultak meg soraink, növekedett és növekszik ma is az ifjúság. Ezért ma még jobban, mint azelőtt szükségét érezzük, hogy még szorosabban felzárkózzunk a párt mögé, egész fiatal erőnkkel a szocializmus építésének betetözé.séhez hozzájáruljunk és min­denütt ott legyünk, ahová a párt szólít. A szocializmust és a kommunizmust csak az olyan fiatal ember építheti, aki sokat tud, aki rendszeresen elsajátítja a tudományt, a technika és a kultúra ismereteit, tanulmánya és művelő­dése folyamán lépésről lépésre, egyre jobban gyakorlatilag is bekapcsolódik a szocialista rend­szer építésébe. '• Ezzel kapcsolatosan elsőrendű jelentőségre tesz szert az ifjúság marxista-leninista nevelé­se. A marxizmus-leninizmus az az élő tudomány, melynek törvényei a legmegbízhatóbb útmuta­tást nyújtják az osztályharcban és az osztály­nélküli társadalom felé vezető úton is. A 'mar­xizmus-leninizmus a tudás apadhatatlan forrása, az összes tudomány alapja. Az ifjúság csak ak­kor töltheti be azt a szerepet, hogy alkotótárs neveléséért legyen a szocializmus építésének betetőzésében, és hazánkban megvalósítsa a kommunizmust, ha az ifjúságot a marxizmus-leninizmus szel­lemében neveljük. Ezt a feladatot a CSISZ csak a párttal való legszorosabb együttműködésben, a pártszervek közvetlen vezetése alatt teljesítheti. A CSKP XL kongresszusának erre vonatkozó határozatát Szlovákia egész ifjúsága lelkesen fogadta. A CSISZ szerveinek és szervezeteinek a párt ál­tali vezetése azt jelenti, hogy a CSISZ szervei és szervezetei a hatáskörükbe tartozó ifjúságért a pártnak felelősek, komszomol-módra kötelesek ■a párt által kitűzött feladatokat teljesíteni, a valóságnak megfelelően tájékoztatni a pártot az ifjúság helyzetéről és problémáiról, kezdemé­nyező javaslatokat tenni, a pártot mindenben, a legnehezebb feladatok vállalásával is segíteni. A párt által a CSISZ-nek nyújtott legnagyobb segítséget épp abban látjuk, hogy a párt konk­rét és igényes feladatokat állít elénk és ezeknek teljesítése egész ifjúságunkat alkotó munkára ösztönzi. A közvetlen vezetés nem azt jelenti, — amint azt néhány funkcionárius elképzelte — hogy CSISZ-szervezeteink ölhetett kezekkel várják a párt utasításait és határozatait, hanem ellen­kezőleg, a párt szerveinek, a nemzeti bizottsá­goknak, szakszervezeteknek és más társadalmi szervezeteknek állandóan indítványokat kell be­nyújtani és kezdeményezőként kell fellépni kü­lönféle kérdések megoldásában. Különösen fon­tos, hogy szervezeteink az egész if jóságért vállalt felelősség teljes tudatában tegyenek meg saját munkájukkal mindent a fent említettek teljesí­tésére. Nem érthetünk egyet azokkal a nézetekkel sem, amelyek csökkentik az Ifjúsági Szövetség felsőbb szerveinek jelentőségét és vezető szere­pét, hiszen továbbra is érvényesek a demokrati­kus centralizmus elvei, vagyis az alsóbbfokú CSISZ-szervek a felsőbbeknek vannak alárendel­ve és ezek is a párt közvetlen vezetése alatt állnak. Tanács és segítség kérése a pártszervezetektől és szervektől, a feladatok következetes teljesí­tése: ez az az út, amelyen haladva a CSISZ még szorosabban a párt köré tömörül, ez a CSISZ előtt álló nagyszerű feladatok teljesítésének egyedül járható útja. A CSKP tartalékának lenni a CSISZ-t az ifjú­ság kommunista szellemben való nevelésének elmélyítésére, s a legjobbak párt-tagjelöltek so­rába való felvételének javaslására kötelezi. Emellett a CSISZ-nek arra kell törekednie, hogy a társadalmi szervezetekben és a közéletben vál­lalt munka teljesítésére minden fiatal felkészül­jön. A CSKP XI. kongresszusa leszögezte a CSISZ- nek. az eddiginél nagyobb felelősségét az egész ifjúság életében. Ez a felelősség, amint azt á CSISZ KB IX. ple­náris ülése hangsúlyozta, a CSISZ jelentőségtel­jes helyzetéből ered, mert mint az ifjúság egy­séges politikai szervezete, mely a munkás-, földműves- és tanulóifjúság legfejlettebb rétegét tömöríti soraiban, egész tevékenységével az ifjúság érdekeit fejezi ki. Ez a felelősség elsősorban abban áll, hogy igyekezzünk az ifjúságot jó munkára és tanu­lásra serkenteni, hogy mindannyian becsületes, a szocialista együttélés és a kommunista erkölcs elveit betartó emberekké fejlődjenek, hogy if­júságunk a marxizmus-leninizmus szellemében nevelődjön és a legjobbak a CSKP, a társadalom vezető erejének soraiba lépjenek. A CSKP XI. kongresszusa rámutatott arra, hogyha az Ifjúsá­gi Szövetség felelős az egész ifjúságért, akkor még inkább szükséges a CSISZ tagjainak szövet­ségük mint az az ifjúság szocialista szervezete iránti elmélyítése. Világos, hogy az ifjúsági szö­vetség új küldetése fokozottan emeli a CSISZ- tagság jelentőségét, és egyúttal a reájuk háruló kötelezettségeket is. Különösen azért, mert sa­ját szervezetük iránti kötelezettségeik teljesíté­sével fiataljainkat a társadalom iránti kötele­zettségek teljesítésére tanítjuk. A CSISZ IX. plenáris ülése leszögezte az Ifjú­sági Szövetség munkája elmélyítésének szük­ségességét, a tagok szervezetük iránti köteles­ségének fokozását, olymódon, hogy ezek min­denütt az Ifjúsági Szövetségbeli tagságukat tudatosítják és részt vesznek a CSISZ küldetése és céljai megvalósításában. Az Ifjúsági Szövet­ség tagjainak példát kell nyújtaniuk a többi fiatal számára, munkájukkal, fellépésükkel meg kell őket nyerniük ügyünk számára. Ezzel kapcsolatban nem titkoljuk el azt a tényt, hogy a CSISZ tagjainak egy része még nem áll feladata teljesítésének magaslatán, nem kevés az olyan tagok száma, akik a szervezeti munkában nem vesznek részt. Ezek - ahogy azt többen nevezik — a nem aktív tagok. Felmerül a kérdés, mi a teendő, hogy ilyenek ne legyenek. Vannak olyan elvtársak is, akik a megoldást afféle átigazolásban, tisztogatás­ban, s egyéb adminisztratív intézkedésben ke­resik. Ezek teljesen helytelen nézetek, mert figyelmen kivül hagyják azt a tényt, hogy a CSISZ-be igen.fiatal emberek lépnek be és ezek nem alkotnak mindjárt tiszta képet szervezetük jellegéről és küldetéséről, s a szövetség iránti mélyebb viszonyukat csak a gyakorlati szerve­zeti munkában szerzik meg. Nem kevés az olyan szervezetek száma, melyek nem nyújtottak le­hetőséget tagjaiknak szervezeti munkára. A megoldás útját tehát abban látjuk, hogy fia­taljainknak még a CSISZ-be való belépés előtt

Next

/
Thumbnails
Contents