Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-26 / 35. szám
Téglagyár, Marcinké Mikulás T> ovom a görbe utcácskákat, fojtogató hőség, bűz, üli meg a tüdőmet. A kopott viskók előtt szurtos gyerekek han- cúroznak, turkálnak a porban, cibálják a városi kút pumpáját. Testes barna férfiak lustán elnyúlva heverésznek vagy ücsörögnek a hűvös faltövekben, egy cifraruhás asszony szennyes vizet lódít az utcára. A kopott viskókból nehéz, kék füst szivárog, pergő nyelvű asszonyok veszekednek az egyik udvaron — keverik a cigány, magyar, és szlovák szitkokat, hadonásznak. Félórával ezelőtt hallottam a kassai nemzeti bizottságon, hogy tervbe vették a cigánynegyed lebontását, és most itt vagyok. Szólongatom az embereket, de csak lustán hümmög- nek, elfordulnak. Csupán a gyerekek vesznek körül érdeklődve, fogdossák, csodálják az oldalamon lógó fényképezőgépet. Cigarettát húzok elő, három srácc nyújtja a kezét felém.' — Fiatalúr, nekem is adjon égy cigarettát. Nem adok nekik, tovább megyek. Függönyös, tiszta viskó. Benyitok. Rend, tisztaság, csak a levegő dohos, nehéz. — Ha lebontják? - néz rám az asszony csodálkozva. — Hová mennek lakni? — Be a városba. — Nem akarnak a többivel maradni ? I.-es üzem-- Nem, Ahol egy sincs, ott igen .. . — Miért? — Ebből már elég. — Nem értem . . — Tudja, én a gyerekeimből rendes embert akarok, de ezek között... — A férje hol van? — Dolgozik. — Hol? — A téglagyárban. A gyors esővíztől összeszabdalt meredek köves utcácskán felkapaszkodók a. rozsnyói műútra. Oj élet kultúrotthon“ — olvasom egy táblán, de az ajtaja zárva. Mondják, hogy esténként szokott nyitva lenni. A téglagyár új épületében Vig elvtárshoz igazítanak, mert az igazgató távol van. Csendes, nyílt embernek nézem.: Közvetlenül, őszintén felelget a kérdésekre. — Itt nincsenek cigányok. — Hogy-hogy? — Az I.-esben vannak. — És itt? — Már a szemünkre vetették, föntről, hogy itt nagy a rokonság az emberek közt, nem vesznek maguk közé idegent, és nem akarnak az I.-esbe átmenni. Dehát nehéz kérdés ez. Mind régi munkás ... — És maguk? — Én csak egy hónapja jöttem Jászóról. Veszem az irányt az I.-es számú üzem felé, az út másik oldalára. Ez az üzem még régi, roskadozó, de már kész az új kemence, és őszre modernebb lesz mint a II.-es üzem. Az iroda kis bódé, vagy négyen tevékenykednek benne. Mikor mondom, hogy újságíró vagyok, m.'ndahányan a hátuk közepét mutatják, és szorgalmasan hallgatnak. Majd bele szakadnak a munkába. Pedig előbb még társalogtak. Már mennék is, amikor egy hangos- szavú ember jött be. — Hol vannak, itt cigányok? — Cigányok? — néz rám csodálkozva ő is, aztán visz hátra az üzembe és magyaráz: — Nehéz velük. Két fehér, két fekete, csak így lehet. Azok aztán szorítják őket is ... Csodálkozva csóválom a fejem, hallgatok és nézelödök. — Hát te mit ücsörögsz ott? — fordul hirtelen egy megtermett cigánylegényhez. — Nincs lapátom — felel az közömbösen. — Miért nem mész a raktárba? .— Be van csukva. — Hát S . .. bácsi? A legény csak húzogatja a vállát és tovább nyújtózkodik. — Tizenegy óra, de ez még egy árva szalmát sem tett keresztbe. Kocsikázó volt... — A nyerstégla gyártási részlegen Plaveeki Józsi bácsi a mester. Hangos, de vajszívű ember. Jót nevet magán, amikor a munkafegyelemről kérdem. — Kiabálok, kiabálok ... anélkül nem megy. A múltkor is volt itt kettő vagy egy hétig. Hát azokkal megjártam. Jönnek reggel rendesen, beosztom őket munkára. Kilenc felé azt/mondja az egyik: Józsi bácsi, elug- runk valamit enni, mert nem hoztunk semmit. Mondom, ne menjetek, adok én az enyémből. Tudtam, hogy ha elengedem, nem jönnek vissza. Hanem délben keresem, már egyik sem volt. Másnap megint. így ment egy hétig. Hí, mondom, az anyátok, káromkodtam rájuk dühöHadi Kálmán sen. Hót akkor mondja az egyik, hogy ő ártatlan. — Ártatlan? — kérdezem. — Istenbizony, Józsi bácsi. Ő mondta nekem — mutatott a másikra — hogy, no most már ettünk, elmehetünk haza. Majd holnap, megint eljövtjpk. — Hát így tettek lóvá egy hétig. Közben egy lány jár felöltözve ki és be az irodába. Nem szól semmit. Kérdőn nézek Józsi bácsira. — Látja, ez nem cigány. Még két órát' se dolgozott, de már megy haza. Azt hiszi, beírom a napját, azért ténfereg itt. — Hogy hívják? — Asszony Erzsébet. Node nemcsak ilyenek vannak. Itt van például Hadi, hogy csak e^yet mondjak. Két éve egyszer sem hiányzott. Széparcú, értelmes szemű, megtermett legény áll előttem. Hadi Kálmán. Megfontoltan, higgadtan felelget a kérdéseimre. Semmi zavar, félszegség nincs benne, ahogy beszél. — Mit csinál itt? Csillés lányok — Csillés vagyok — és mondja tovább. Nem a cigánynegyedben lakik. 800 —900 koronát keres, tizenhat éves. Kitanult zenész, a pénzt prímás cimbalomra gyűjti. Kottából tanult, apja zenész Mezőlaborcán. — Szeret itt dolgozni? — Tetszik. A CSISZ SZKB plenáris ülése Augusztus 23-án szombaton ülést tartott a CSISZ Szlovák ai Központi Bizottsága. Az ülésen megtárgyalták a CSISZ szlovákiai kongresszusának előkészületeiről szóló jelentést amelyet Milan Rázus, a CSISZ SZKB elnöke terjesztett a Központi Bizottság ülése elé. — Otthon mit csinál munka után? — Tanítom a kicsinyeket, a testvéreimet. — Mire? — Olvasni, számolni, mindenre ... — Hát iskolába nem járnak? — De, csak otthon is kell segíteni nekik. — A városba nem jár? — Nem. — Ő komoly! — szólal meg mellettem egy ravaszszemü suhanc. — Hát téged hogy hívnak? — fordulok hozzá. — Marcinkó Mikulás. — Öt kell lefényképezni — mondja a mester viccelve. — Mért? — kérdem. — Mert a legrosszabb. — Nem is igaz — válaszol a legényke. — Neem? Hát mennyit dolgoztál a múlt hónapban?. Hét napot! — Mert nem hagytak! — Nem? De azt is mondd, hogy miért! — Mert verekedtem. — No látod! — Hány testvéred van? - kérdem tőle. — Sokan... — Mégis? A fiú töpreng, de csak a fejét rázza. — Hát nem tudod? — Heten vannak- segít neki Hadi. — Hol dolgoznak? — Nem tudom, össze-vissza. — Hát apád? — Elesett a fronton ... Közben egyre többen jönnek körénk, fiúk, lányok, hogy. fényképezzem le őket. Vége a munkának. Itt az új váltás is. — CSISZ van-e az üzemben? — Van — mondják többen is, és nyomban beszélni kezdenek. A délelőttiek panaszkodnak, ezt "is, azt is jó lenne csinálni. A délutániak dicsekednek — vasárnap a Tátrába rándulnak. •Többen sportolnak, de kultúr - és politikai munka nincs. Keresem a CSISZ elnökét az irodában, de nincs ott. Elment a városba, nem tudják, hová. Kár, hogy nem találkoztunk. Lehet, hogy rendes lány, eny- nyit tudtam meg róla, hogy lány. De a munka az nem megy. És ez nagy baj. Mert nem elég, hogy Kassán lebontják majd a cigányviskókat. Többet kell tenni. A téglagyárban a CSISZ városi bizottságán, az üzemek szakszervezeti bizottságaiban és vezetőségeiben, hogy ezek az emberek, fiatalok, méltó helyet foglaljanak el társadalmunkban. Nekünk Hadi Kálmánokra van szükségünk. De ehhez több megértést, főleg több áldozatos munkát várunk az illetékesek-, tői. Itt csak a rendszeres, kitartó nevelés hoz eredményt. Nehéz? Megéri! SZŐKE JÖZSEF rSSSS/SSS/SSSSS//SS//f/S/SS/S/Sf;/S/SSY/SSSSSSSS/////S/SSSS//SSSSSSSSSSSfS///SSS/SSSSSS.'SSSSSSSSSSJ/SSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSYYYSSYSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSYSS//SSSSSfSSSSJYá Új Ifjúság szerkesz Tisztelt elvtársak! Tájékoztató beszámolót küldök a Tribél kanál-on dolgozó CSISZ brigádról. Egy nemzetközi táborban vagyunk, ahol velünk együtt az NDK-ban és Prágában tanuló arab diákok, jugoszláv diákok, továbbá a németek és a csehszlovákok egy-egy csoportja tartózkodik. Az egész nemzetközi tábor bekapcsolódott abba a szocialista versenybe, melyet a hesseni tüntetés alkalmával agyonlőtt nemzeti hős, Philipp Müller nevéről elnevezett vándorzászlóért indítottunk. Két nap eltelte után a zászló a csehszlovák brigád sátra felett leng. (brigádunk egy föpe 6 óra alatt 37 m’ földet ásott ki és hordott el.) Birtokunkban a csapatzászló is. Augusztus 12-én az egész nemzetközi tábor tiltakozó gyűlést tartott a közép-keleti agresszió ellen, ahonnan az ENSZ címére tiltakozó táviratot is küldtünk. A gyűlésen valameny- nyi nemzet képviselője felszólalt. A tiltakozó gyűlés utóm nemzetközi baráti összejövetel következett, ahol a CSISZ-csoport dalaival és vidám jeleneteivel a Az ipolysági járás pionírszervezeteinek ez idei aktivitása valóban példás. A járási pionírház július elején a nyári táborok vezetői számára iskolázást rendezett. Az iskolázás sikere a vezetők munkájában mutatkozott meg, akik az építőmunka mellett nem feledkeztek meg a gyermekek szórakozásáról, s főképp a természetjárásról. Négy táborban hozzávetőlegesen, elsősorban földművescsalá- odkból kikerülő, 3000 pionír töltött el felejthetetlen napokat nemzetközi tábor minden lakójának szívét megnyerte. Igazi nagy barátság alakult ki a tábor lakói között, legyen szó sportról, kultúráról, vagy közös megbeszélésről. Az NDK-ba vezető utunkon megtekintettük Berlint és történelmi emlékeit. Igen nehéz körülmények kö]Ó VOLT és a környék történelmi emlékeivel megismerkedett. A slati- rani táborba eljött Cerovsky élvtárs, a járási pártvezetőség titkára,'a XI. kongresszus küldöttje is, aki a gyermekeknek elmondta, mit hozott számukra is a XI. pártkongresszus. Az ifjú turisták egy csoportja az Ipoly folyón merész csónakkirándulásra vállalkozott. Az zött, térdig iszapban állva dolgozunk, de vidám hangulatunk a teljesítménnyel együtt nem csökken. Adjátok át üdvözletünket minden Szlovákiában dolgozó brigádnak és mondjátok meg, minden erőnkkel azon leszünk, hogy Philipp Müller vándorzászlaja végső győzelemig sátrunk felett lobogjon és ebből a nemzetközi szocialista versenyből mint abszolút győztesek kerüljünk ki. említett akciókon kívül kerékpártúrát terveznek „A mezőgazdasági sztrájkok nyomdokain“, és a Csehszlovák Tűzvédelmi Szövetséggel karöltve az ifjú tűzoltók táborát szándékoznak megrendezni. Az ifjú'természet- járók a Piástovice és Cabrad közötti útvonalat turistajelekkel látják el és útjuk végén a kor- pónai járás pionírjaival találkoznak. A gazdag nyári tevékenység befejezéseképpen a pionírház a legjobbakat egy tátrai kirándulással jutalmazza. Vizet, vizet, vizet! A Csehszlovák Kommunsta Párt Központi Bizottsága nem egyszer hívta fel az Ifjúsági Szövetség figyelmét a vizszabályozási munkákra. Ha a vízzel jól tudnánk gazdálkodna nem egy esetben kétszeresére emelnénk a termést. Az ifjúság mint mindig a párt szavára tettekkel felel. Ez évben 36 vízszabályozási ifjúsági építkezés van, melyen túlnyomó részben fiatalok dolgoznak. Áz ilyen ifjúsági építkezések közé tartoznak a vásárúti határban lévő kanális szabályozási munkálatok is. Az építkezésen augusztusi hónapban 96 fiatal brigades dolgozik. Tú nyomó többségük lány. A brigádosok a bratis- lavai szlovák és magyar pedagógiai főiskola hallgatói. Munkájuk nem könnyű, különösen augusztusban, amikor a nap erősebb, no meg a kubikolás sem könnyű munka. Mindennek ellenére munkájukat becsületesen végzik. Augusztus első hetében 1318 köbmétert földet távolítottak el, s a munka értéke meghaladja a 29.000 koronát. Kilenc ifjúsági munkacsapat versenyzők egymással a vörös zászló elnyeréséért. A versenyt minden héten értékelik. Az első héten a második brigád volt a győztes, pedig közöttük csak egy fiú volt. Munka után szórakoznak, vigadnak, fürdenek. Szorosan együttműködnek a falusi CSISZ-szervezettel is, s már közös kultúrműsort is készítettek. Örömhírek Kassáról A fiatalság az életre, jövő munkájára készül. Mély, érzékeny szellemi életet él, amely változatos és tele van ideálokkal. Ezért az ifjúság körében folytatott politikai nevelőmunkára figyelmet kell fordítani. A kommunistákra hárul ez a feladat, az ö eredményeiktől függ, hogy a munka gyümölcsöző legyen. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség ügye pártügy. Ha a CSISZ-nek segítséget nyújtunk, gyors ütemben leküzdik hibáikat s tevékenységük fokozódik. A szakmai nevelés feladata, hogy a fiatalók a műszaki termelés minimumát elsajátítsák, tanulásra kell őket buzdítani tanfolyamokon, szakiskolákon és a főiskolákon. Szaktudásuk teljes birtokában munkahelyeiken bámu- latraméltő eredmények elérésére képesek. A fiatalok nem feledkeznek meg kultúréletükről sem. Nemcsak a szaktudást kell tökéletesíteni bennük, hanem arra is rá kell vezetni őket, hogy kultúr- életet éljenek. Meg kell ismerniük szülőföldjük természeti szépségeit, általános műveltséget kell adnunk számukra. Szép példája ennek az aktív munkának a kassai CSISZ-szer- vezet működése. Az építési versenyben a második negyedévben 300 kollektív és 4000 egyéni kötelezettséget vállaltak a XI. pártkongresszus tiszteletére. Ezek a kötelezettségvállalások az idő előtti tervteljesítésre, a nyersanyagmegtakarításra és az önköltségek csökkentésére irányultak. Az iskolákban és a ta~ noncotthonokban brigádokon vettek részt és a Fucsík-jelvény elnyerésére törekedtek. Fiatalokat toboroztak a Hadsereggel Együttműködök Szövetségébe és a Vöröskeresztbe. Azonkívül előadásokat, vitaesteket tartottak. Az „ifjúság millióiért" mozgalom keretében 25 CSISZ-szer- vezet vett részt. Kötelezettséget vállaltak, hogy 2 milliót takarítanak meg. Az eredmény június végéig 2 500 000 korona volt. Három, fiatalokból álló műszakot szerveztek. A város rendezése és szépítése keretében 130 000 munkaórát dolgoztak le a sporttelepen, a szabadtéri színpadon, a téli stadionban, a sportcsarnokban, a gyermekjátszótereken és az is.- kolákban. A szövetkezetekben és az állami gazdaságokon 12 280 munkaórát teljesítettek. Az úttörők 80 000 munkaórával járultak hozzá az építkezésekhez, a füvészkert és a parkok szépítéséhez, s nagymennyiségű hulladékanyagot gyűjtöttek. Április hónapban 127, májusban 269 és júniusban 121 fiatalt szerveztek be a CSISZ-be. A második negyedévben 9102 tagról 10 342 tagra szaporodott a kassai CSISZ-szervezete. 2569 taggal 128 olvasókört szerveztek. Politikai és egyéb köröket is alakítottak. Az elkövetkező hónapokban tovább folytatják az új tagok beszervezését, különös tekintettel a munkásfiatalokra. A CSISZ III. konferenciájáig 10.800 tag beszervezését vették tervbe. Ifjú dolgozóink erkölcsi arculatának kialakításáért társadalmunknak kérlelhetetlen harcot kell folytatnia. Olyan kedvező feltételeket kell teremtenünk, amelyek szép, őszinte emberi kapcsolatokat szülnek. Ezek a célkitűzések fokről-fokra megvalósulnak, hogy hazánk ifjúsága felkészüljön történelmi feladataink betöltésére. (ay■ i-l
