Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-26 / 35. szám
ünnepelnek Tizenharmadszor ünne- pelte Indonéz'a népe a köztársaság kikiáltásának évfordulóját. A nagy nyolcvanmilliós állam lakossága büszkén tekinthet vissza e napon azokra a véres és vértelen küzdelmekre. amelyeknek során kivívta és biztosította függetlenségét. A tizenhárom esztendőnek úgyszólván egyetlen napja sem telt el anélkül, hogy az „ezersziget“ valamelyik zegében — zugában ne került volna sor ütközetre az imperializmus közvetlen haderőivel, vagy a belső reakció hazaáruló osztagaival, amelyek a külföldi gyarmatosító tőke szolgálatát vállalták magukra. Azt követően, hogy 1945 augusztusában kikiáltották az Indonéz Köztársaságot — a második világháború során a japán megszállók ellen folytatott hősi harcnak mintegy megkoronázásaként —, a holland hadsereg ellen kellett fegyveres háborút folytatnia három esztendőn keresztül. A holland gyarmatosítók, akik három és fél évszázadon keresztül tartották igájukban e természeti kincsekben oly gazdag területet, nem tudtak belenyugodni abba, hogy végleg elveszítsék a kőolajat, az ónt, az ültetvények dús termékeit, amelyek bőséges és kiapadhatatlannak vélt forrásai voltak profitjuknak. Az angol-amerikai imperializmus segítségével törtek rá az indonéz nép szabadságára. Végül 1949-ben kénytelenek voltak elismerni Indonézia függetlenségét. Ekkor azonban a hágai kerékasztal konferencia még biztosítani tudta a holland ellenőrzést az ország gazdasága, hadügye és külpolitikája felett. Ettől kezdve az imperialisták kénytelenek voltak eltekinteni a közvetlen nyílt külső támadástól, ehelyett a belső reakció — lényegében a feudális földbirtok és a gyarmatosítókkal összeszövődött nagytőkések — erőit szervezték meg lázadásra. Ez - mint ismeretes — ez év tavaszán ki is tört. A hazafias és demokratikus erők azonban — a lakosság túlnyomó többsége —, amelyek Sukamo elnök és Dzsuan- da miniszterelnök körül tömörültek, teljes katonai, erkölcsi és politikai győzelmet arattak a lázadók felett. A győzelem nyomán Indonézia népe még szilárdabb egységbe tömörül a nemzeti célokat követő kormányzat körül. A kormány a nagy nemzeti pártok sorában a hatalmas kommunista párt támogatását is élvezi. Az immár harmincnyolc esztendős múltra visszatekintő párt ereje és befolyása rendkívül nagy: mintegy nyolc és félmillió szavazó jelzi ezt. Indonézia népe most kormánya vezetésével azért küzd, hogy teljesen megszabadítsa az országot az imperialista tőke gyarmatosító befolyásának maradványaitól, fejlessze népgazdaságát, az 1956-60- ra szóló tervnek megfelelően —, előrehaladjon a nemzeti és demokratikus célok útján, visszacsatolja az országhoz a holland gyarmatosítók által még mindig megszállva tartott Nyugat-Iriant. Indonézia következetesen érvényesíti külpolitikájában a nemzetek békés együttélésének a bandungi értekezleten megfogalmazott elveit. A csehszlovákiai nép, amely őszintén óhajtja a kapcsolatok minél szélesebb körben való további elmélyítését, jókívánságait küldi Indonéziának ENSZ-körökből újból olyan hírek érkeznek, hogy a legközelebbi napokban mégis megtartják a nagyhatalmak és az Egyesült Arab Köztársaság külügyminisztereinek értekezletét. A megfigyelőknek ezt a feltevését igazolni látsz'k az a körülmény is, hogy Couve de Murville, francia külügyminiszter megérkezett New Yorkba. Még két körülményre hívják fel a ügyeimet a nyugati hírügynökségek. Feltevésük szerint ugyan's a hétfőn előterjesztett norvég határozati javaslat olyan értelmű felhatalmazást adna az ENSZ főtitkárának, amely ugyancsak az érdekelt külügyminiszterekkel való tanácskozást teszi szükségessé Amennyiben azonban a határozati javaslat nem kapja meg a szükséges kétharmad szótöbbséget — az AFP szerint —, Hammerskjöldnek abban az esetben is tanácskoznia kell a külügyminiszterekkel a legközelebbi teendőkről. Figyelemre méltó azonban, hogy a sajtókommentárok nem tartják valószínűnek a nyugati határozati javaslat megszavazását. A Manchester Guardian New York-i tudósítója szerint például „nincs kilátás arra, hogy a nyugati javaslat elnyerje a kétharmad szótöbbséget“. Az angol lap ezt a véleményét azzal indokolja, hogy valamennyi arab nemzet — mint írja: Anglia és Amerika két ideiglenes gyámoltjának kVételével — ellenzi a nyugati terveket és tudomásul sem hajlandó venni 'azokat, amíg vissza nem vonták a csapatokat. Súlyosan esik a latba az is, hogy Ind a, Indonézia és Szaud-Arábia ellenzi olyan határozat meghozatalát, amely nem utasítja kifejezetten Angliát és Amerikát csapataik azonnali visszavonására. A jelek szerint Washington olyan határozati javaslatot akar a közgyűlésre erőltetni, amely sem közvetlen, sem közvetett formában nem kötelezné az Egyesült Államokat és Angliát csapatá nak kivonására. Ilyen javaslat elfogadtatása azonban a küldöttségek jelentős részének komoly ellenállásába ütközik. Épp ezért a norvég terv sorsát illetően sem derűlátóak a nyugati d plomácial körök és megfigyelők. fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSJSSSSSJ'SSSSSSSJ'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSYSSSSSSSSSSSSj Nagy jelentőségű határozatok Az atom- és hidrogénfegyver betiltásával és a leszereléssel foglalkozó 4. nemzetközi értekezlet augusztus 20-án tartotta meg záróülését, A nemzetközi értekezlet részvevői felhívást fogadtak el, amelyben felszólítják a világ népeit, hogy követeljék: 1. nukleáris kísérletek haladéktalan és feltétel nélküli betiltását, amely nyomban megvalósítható, mihelyt az USA és Anglia követik a Szovjetunió példáját; 2. az amerikai és az angol csapatok azonnali kivonását Libanonból és Jordániából; 3. a csúcsértekezlet összehívását, hogy módot találjanak a nemzetközi feszültség enyhítésére és az eredményes tárgyalások előfeltételeinek kidolgozására; és 4. kötelezzék magukat az összes kormányok, hogy semmilyen körülmények között sem folyamodnak a nukleáris fegyver használatához. — Köszöntjük — hangzik az értekezlet nyilatkozata a többi között — a Szovjetuniónak azt az intézkedését, hogy egyoldalúan beszüntette a nukleáris kísérleteket és követeljük, hogy az USA és Anglia is haladéktalanul kövessék példáját. Felkérjük az összes érdekelt országokat, hogy haladéktalanul kössenek nemzetközi egyezményt a nukleáris kísérletek betiltásáról. Az értekezlet javasolja a békéért harcoló összes szervezeteknek és csoportosulásoknak, hogy nrnden erejükkel iparkodjanak a lakosság legszélesebb rétegeit felölelő széleskörű békemozgalmat szervezni. Az értekezlet ajánlja a békeharcosoknak, hogy teremtsenek kapcsolatokat a különböző országok tudományos dolgozóival, hogy adatokat szerezhessenek be és tehessenek közzé az atomkisugárzás veszélyéről. Az értekezlet ajánlja továbbá, hogy október 15. és november 15. között szervezzék meg a közös nemzetközi akciók és a regionális kampányok hónapját, amelynek keretében küzdjenek az ellen, hogy nukleáris fegyvert hozzanak olyan országokba, ahol ilyen fegyvereket nem gyártanak. A dokumentumok jóváhagyása után Bata, a japán küldöttség vezetője köszönetét mondott a külföldi küldötteknek, azért, hogy részt vettek az értekezleten. A külföldi küldöttségek nevében Anders, Ausztria képviselője válaszolt. Kaoru Yasuinak, a nemzetközi Lenin-békedíj kitüntettjének záróbeszéde után, Lamis, az ülésen elnöklő ciprusi küldött befejezettnek nyilvánította az értekezletet. Este a tokiói Hibia parkban több mint 10 000 ember részvételével nagygyűlést tartottak. DE GAULLE körúton De Gaulle tábornok, a francia kormány feje aug. 20-án megkezdte 19 ezer kilométer hosz- szú útját a francia tengerentúli területeken, ahol agitálni szándékszik reakciós alkotmányjavaslata mellett. Ezen út egyes szakaszai: Madagaszkár, Francia-Kongó, az Elefántcsont- partv'dék, Francia Guinea és Dakar, ahová augusztus 26-án érkezik. De Gaulle alkojtmányjavaslata a francia tengerentúli területek nemzeteire rá akarja kényszeríteni a Franciaországggal való szövetséget, amelynek jellege kitűn k a 69. cikkelyből, ahol a következő olvasható: „E szövetség jogköre magába foglalja — ha nem jön létre különleges megegyezés — a külpolitikát, a honvédelmet, a pénzügyeket, a gazdasági és pénzügyi politikát, a stratégiai nyersanyag kitermelést, a jogrend és a főiskolák feletti felügyeletet.“ De Gaulle útját előre jelzik azok az események, amelyekre vasárnap Dakarban került sor. Ezek az események erősen emlékeztetik De Gaulle tábornokot útjának előestéjén Nixon- nak, az USA alelnökének kudarcba fulladt dél-amerikai útjára. Dakarban ugyanis vasárnap az afrika ak ezrei tüntettek „Éljen a függetlenség“ jelszó alatt. A szakszervezetek és a politikai pártok, valamnt a nők és Ifjúsági szervezetek „a nemzeti függetlenség“ hetét rendezték. A francia gyarmati rendőrség b-utá isan lépett fel a tüntetők ellen, sőt könnyfakasztó kézigránátot is alkalmazott: a rendőrség afrikai tagjai azonban nem vettek részt ezekben az akciókban, sőt egyesek közülük csatlakoztak a tüntetőkhöz. Madagaszkár szigetén a politikai pártok java része elutasítja az új alkotmány-javaslatot. AZ ÜJ FRANCIA VÁLASZTÁSI TÖRVÉNYT RENDELETTEL LÉPTETIK ÉLETBE Soustelle tájékoztatásügyi miniszter augusztus 20-án a kormány ülése után kijelentette, hogy semmi esetre sem fognak népszavazást tartani az új választási törvényről. A francia kormány elhatározta — mondotta Soustelle —, hogy az új parlamenti választásokat rendeletek alapján hajtja végre. Beszédének további részében Soustelle miniszter hangsúlyozta hogy az új alkotmány-ja- vaslatról szóló szavazás alkalmával az úgynevezett tengerentúli területek lakosságának nem adnak lehetőséget arra, hogy a függetlenség mellett foglalhasson állást. Mindössze az eddigi állapot fenntartása mellett, vagy pedig a Franc’aországgal való még szorosabb kapcsolatok mellett szavazhat majd. 1/ Az ENSZ rendkívüli közgyűléséről. Képünkön balról A. Szoboljev, a Szovjetunió állandó ENSZ-beli tagja, jobbról az első A. A. Grom’ko, a Szovjetunió külügyminisztere. A brittek Ciprus szigetén több m’nt 2200 görög hazafit koncentrácós táborban tartanak fogságban. A görög kormány kijelentett" hogyha őszig nem javult a helyzet, akkor az ENSZ elé visz k az ügyet. Dr P erre Paulo Brielli, aki augusztus 10-én egy kis csehszlovák sportrepü'őgéppel, a „Super-Airo“val átrepülte az Atlant óceánt, augusztus 14-én Milánóban landolt. Tíz nappal ezelőtt indult el Buenos Airesból, majd Rio de Janeiron keresztül Dakar, Casablanca, Barcelona, végül Milánó. Képünkön dr. P. Brielli landolás után a milánói repülőtéren. Paul Roheson üdvözlése Moszkvába érkezett Paul Robeson, a világhírű énekes. A Pravdában jelent meg ebből az alkalomból az alább közölt baráti köszöntő: TVemrég Stockholmban a le- fegyverzés és nemzetközi együttműködés céljából összehívott világkongresszuson egy jelentős epizódnak voltunk tanúi. Befejezéséhez közeledett az egyik esti ülés, amely éjfél utánig elhúzódott. A szónoki emelvényen egymást váltották a felszólalók. A teremben azonban már érezhető volt a fáradság. Beszélgetés zaja hallatszott. Az emberek feje fölött mint vitorlák fehérlettek a kinyitott újságok. De egyszer csak az elnök hangja kiejtette ezt a nevet: Paul Robeson. Mintha erős villanyütés rázta volna fel a fáradt embertömeget. Egy pillanatra halotti csend támadt, amelyet nyomban olyan hatalmas tapsvihar szakított meg, hogy úgy tűnt, megremeg a sportpalota faépülete. Nem. Robeson nem jelent meg a szónoki emelvényen. A kongresszusi küldötteknek címzett levelét olvasták fel. De úgy hallgatták ezt a Ívelet, mintha , ő, Paul Robeson lett volna itt közöttük. A levél utolsó szavai pedig .......mindannyiuknak, kedves barátaim és fegyvertársaim a békeharcban legforróbb üdvözletemet küldöm" —, felállásra késztették a kongresszuson képviselt hetvennyolc ország küldötteit. Ilyen tekintélye van Paul Robesonnak mind az öt földrész dolgozói és jóakaratú emberei között. Robeson világhírű énekes. S óriási művészi hírneve ellenére, idejének jelentős részét társadalmi tevékenységnek szenteli. Ott van, ahol a népek szabadságukért harcolnak, ott van, ahol a jóakaratú emberek felemelik szavukat a háború ellen. Amikor tíz évvel ezelőtt csak indulóban volt a békemozgalom, amely most minden országot átfog, Robeson egyike volt azoknak, akik a mozgalom építésének alapjaihoz lerakták az első köveket. Nemes és sokoldalú társadalmi tevékenységéért Paul Robeson saját hazájában annak az ocsmány faji üldözésnek és politikai türelmetlenségnek vált áldozatává, amely ellen egész életében harcolt. A világhírű énekes előtt lezárták az ország határát. Megtagadták tőle valamennyi színház és varieté színpadát. A létfenntartás lehetőségeitől megfosztották. 1955 novemberében meglátogattam Robesont életének legnehezebb periódusában, amikor attól is meg akarták fosztani őt, hogy felléphessen még a legkisebb harlemi templomokban is, amelyekben vasárnaponként énekelni szokott. Robesonék eladták házacskájukat, megváltak autómobiljuktól, lakásuktól, eltűntek az értékesebb darabok. Az énekes látogatásom napján érkezett vissza a kórházból: nehéz műtéten esett át. Hatalmas, erőteljes alakja egy félig üres szobában lépett elém. Levette szemüvegét, félretette a könyvet, amelyet kezében tartott, s váratlanul, üdvözlés helyett basszus hangján lassan mondani kezdte: Nagybátyám, elvek jámbor őre, Komoly beteg lett, higgyük el; (Áprily Lajos fordítása) S egyszer csak elmosolyodott vidáman, pajkosan, melegen, hogy hófehér fogainak fényétől szinte világosabb lett a szobában. Kiderült: azért, hogy az orosz nyelvben gyakorolja magát, éppen angolra fordította az Anyegint. Hát igen, nem akarom elfelejteni az orosz nyelvet. Ha újra eljövök magukhoz vendégségbe, oroszul akarok társalogni — mondta türelmetlenül járva fel- alá a szobában. A sziklához láncolt Prometeuszra emlékeztetett ez a nagy fekete ember. Dühös keselyük marcangolták keblét, de ő nem adta meg magát, szilárd maradt. Hitt az ember józan eszének győzelmében az esztelenségen, hitt abban, hogy Thomas Jefferson törvényei győzedelmeskednek McCarthy és más reakciós szenátorok módosításain. — Barátaim — folytatta —, meglátják, kényszerítem őket arra, hogy megnyissák előttem a színpadokat. A világ közvéleményének segítségével kiharcolom a külföldi útlevelet. Az idén tavasszal a második világháború szovjet veteránjainak küldöttségével újból meglátogathattam amerikai barátunkat. Igaza volt. Az Egyesült Államok haladó embereinek követelése, az egész világ közvéleményének felháborodása, s mindenekelőtt magának az énekesnek bátor állhatatossága már győzedelmeskedett. Az ország hangversenytermei újból megnyíltak előtte. Azokban a napokban az énekes a legnagyobb amerikai városokat látogatta meg s útja diadalút volt. Megszakította ezt az útját, hogy találkozhasson a szovjet veteránokkal, s este, Chicágóból Washingtonba repült de miután már nem talált ott minket, New Yorkig folytatta útját. Nagyon későn érkezett meg. Éjfél felé járhatott, amikor autóink meg álltak házának bejárata élőt Maga nyitott kaput. Az ismert zengő basszus a tavaszi hüvc éj félhomályában gorkiji tájszc lássál hangsúlyozva az „o“- oroszul üdvözölt bennünke „Dobro pozsalovaty“ — s bari tian megölelt mindannyiunka Hajnali háromig ültünk nál És talán tovább is időztünk vo na — mert érdeklődése mindt iránt, ami a mi életünket, ku túránkat, művészetünket, tud< mányunkat illeti, olthatath volt -, de hajnalban a repül gépnek vissza kellett vinnie Chicagóba, ahol másnap nai hangversenyt kellett adnia. R beson tréfálkozott, régi, m ismerős és új, nemrég megt nult dalokat énekelt, tréfáiké va Pável Vasziljevicsnek neve te magát, ami nevének és aj nevének orosz fordítása. Búcs záskor óvatosan szóritotta m kezünket hatalmas tenyerév — Adják át mind a kétszá millió barátomnak a Szovje unióban Pável Vasziijevics R beson üdvözletét. Üzenem, ho valószínűleg hamarosan elrr gyek magukhoz vendégség’ és hogy még nem felejtett! el az orosz dalokat íme, valóravált az álma. lé repült hozzánk, örülünk a drá vendégnek és a szovjet ház l szöbén millió barátja fogai ezekkel a szavakkal: — Lé üdvözölve, Pável Vaszeljévi légy üdvözölve drága Paul, ke vés és dicső barátunk!
