Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-19 / 34. szám
A CSISZ kongresszusa előtt Az ipolyviski fiatalok között Az ipolyviski EFSZ országos viszonylatban is híres, a legjobbak közé tartozik Egy hibája azonban volt, ami általában minden EFSZ- nél megtalálható. Az, hogy kevés fiatal tagja volt. Pedig elismerték a fiatalok, hogy szépen lehet keresni az EFSZ- ben, és látták, hogy dolgozni sem kell többet mint máshol, tudták, hogy boldogulnak az EFSZ tagok, akár autót is vásárolhatnak, mert erre is van pénzük. A baj ott kezdődött, hogy féltek a mezőgazdasági - munkától, valami ősi tradíció folytán lenézték ezt a foglalkozást. Az idén azonban beállt a nagy fordulat. A CSISZ alapszervezete úgy határozott, hogy a XI. párt- kongresszus és a CSISZ III. szlovákiai kongresszusának tiszteletére harmincra emeli a fiatal EFSZ-tagok létszámát. Gergely Jánosnak, a CSISZ-alap- szervezet elnökének ötlete volt ez. Az ötletet határozattá fogadták a fiatalok, amit meg is valósítottak és ma már több, mint harminc CSISZ-tag az EFSZ-nek is tagja. Nézzünk körül a fiataloknál, hogyan vélekednek, mit mondanak a szövetkezetről, új munkakörükről. Sok fiatal dolgozik a kertészetben, mert bizony rugalmas derekú munkásokat kíván a zöldségtermesztés. A kertészetben kell legtöbbet hajolni, görnyedni a palántázásnál, ezért tették ide a fiatalokat dolgozni. Mindannyian elégedettek, mondani sem kell hogy örömmel dolgoznak. Csodálkoznak, amikor azt kérdezem, hogyan érzik magukat a szövetkezetben. Ha három évvel ezelőtt léptem volna az EFSZ- be, már ötvenezer koronám lenne — mondja Sági Ferenc anak örül, hogy a szövetkezetben, jó munkatársak közt, ismerős környezetben dolgozik. A kertészeti munkacsoport fiatal tagjainak komoly elhatározása van. A CSISZ kongreszalapszervezet ilyen kevés időt hogy okvetlenül teljesítse kötelezettségvállalását — világosított fel Gergely János. A fiatalok állandó feladatuknak tartják, az építkezés befejezéséig lelkiismeretesen dolgozzanak. Sági Ferenccel, az előbb említett Sági Etel apjával az újonnan létesített parkban találkoztunk. Helyet foglalt a szép városias park egy padján, és elkezdte mondókáját. Kertészettel és dinnyetermesztéssel kínlódott és nem mondja, haszna is volt, mert öntözni tudott, és jól értékesítette terményeit. Közel három hektárnyi földje volt. Csak sokat kellett dolgozni, rettenetesen sokat. Ejt nappallá, ünnepet hétköznappá tenni azért, hogy jól menjen a kertészkedés. Etel, a lánya, az állami gazdaság kertészetében dolgozott. Nem viselkedtek sohasem ellenszenvesen a szövetkezet iránt, csak gondoltak, úgyis megélnek, ha nem tagjai annak. Az idén azonban gondolt egyet és belépett a szövetkezetbe. Az EFSZ-ben nem kell ilyen sokat dolgozni, mint amikor magángazdálkodó volt, és mégis több a haszna. — Hej, ha három évvel ezelőtt beléptem volna — sóhajtott fel. — Ma már bizonyára ötvenezer korona bankbetétem lenne. Jobban tudnám pengetni a vasat, sokkal többet tudnék vásárolni, Paprikaszüret után az ipolyviski fiatalok — Természetesen, hogy jól — hangzik a felelet. Tóth Teréz azt mondja, nem újdonság már számukra ez a munka. Eddig is az állami gazdaságban dolgoztak, szintén kertészetben vagy egyéb mezőgazdasági munkánál. Hogy miért csak az idén lépett a szövetkezetben testvérével, Katóval és apjával együtt,-arra nehezen tud válaszolni. Lehet, hogy nem őrajta múlott a belépés elhalasztása. Sági Etel is szusának tiszteletére 50 %-al emelik azt a hasznot, ami a zöldségtermelésből folyik be az alapszervezet ilyen kevés időt, EFSZ pénztárába. Már eddig is jelentős eredményeket értek el, és a gazdasági év lezárásáig biztosan elérik céljukat: terven felül 450 000 korona értékű terménnyel többet termelnek. Ezenkívül még a most épülő kultúrháznál is dolgoznak. Az eddigi vállalásuk 300 brigádóra volt, és csak azért vállalt az Tóth Katalin, Tóth Teréz, Gergely János, Sági Etel, Csóvány Margit, Nyustin Mária az ipolyviski EFSZ új tagjai mint most. No, de majd hely- reköszörülődik a csorba. — Mit dolgozik — kérdem tőle. — A takarmányozási munkacsoportba tartozom, a lovakat tartom tisztán, azokat gondozom. És elvezetett, megmutatta az istállót, a kedvenc lovait, a jó kondícióban levő állatokat. — Ezek a mi lovaink — mondotta, — ezek az én lovaim, ezekkel én törődöm, én vagyok a gazdájuk. És a lánya mit szólt, amikor belépett az EFSZ-be? — kérdeztem tőle. — Mit szólt volna — válaszolta azonnal. — Annak ugyan mindegy a munka szempontjából, mert az állami gazdaságban is megdolgozott a pénzért, csak kevesebbet keresett, mint itt. Ugyanazt dolgozza most is, amit az állami gazdaságban, hát mi panasza lehet neki? Amiatt talán csak nem neheztel, hogy később kelhet fel minden reggel, mint annakelőtte, mert most közelebb van a munkahelye és ebédelni is hazajárhat. Kereken kijelentve - jó a szövetkezetben. A CSISZ ipolyviski alapszervezete kötelezettségvállalásaival járul a szövetkezet további fel- emelkedéséhez. Tudják a fiatalok, hogy saját jólétükért munkálkodnak, amikor a szövetkezetben dolgoznak. B. I. Levelezni, Harmadik osztályos gimnáziumi tanuló vagyok és 17 éves diákkal szeretnék levelezni, megismerkedni. Főleg a filmet szeretem és a színházat. Címem: Szálkái Ibolya, Isaszeg, Wesselényi út 6. szám. Magyar- ország. Második osztályos gimnáziumi tanuló vagyok. 16 éves, magas, karcsú, kékszemű lány Francia, orosz és angol nyelvet tanulok. Nagyon szeretem a zeismerkedni nét és a filmet. Az említett nyelveken is levelezhetnek velem. Címem: Lun Katalin, Ba- latonkarattya, Árpád út 117. Magyarország. Közgazdasági technikumi tanuló vagyok. Szeretem a sportot és a turisztikát. Levelezni szeretnék kirándulással és zenével kapcsolatban. Címem: Farkas Márta, Nagykanizsa, Magyar út 17. Magyarország. Nagyon szeretnék egy cseh szeretnénk szlovákiai fiúval levelezni. Levelezési téma lehet bármi, de leginkább a kirándulást és a mozit szeretem. Címem: Antal Rózsa, Doboz, Sztálin tér 22. Békés megye. Magyarország. Csehszlovákiai tanulókkal szeretnék megismerkedni és levelezni és képeslevelezőlap cseréről is szó lehet. .Szeretem a képeket és filmet. Címem: Izsó Zsuzsa, Nagykőrös, Árboc u. 5. -Magyarország. Somorján tartották meg legelőször az idén a járási aratóünnepélyt. Az aratőünnepéllyel egybekapcsolva mezőgazdasági kiállítást is rendeztek. A kiállításnak sok látogatója volt. ROZSNYÓI BRIGÁDOSOK A rozsnyói magyar tannyelvű 11 éves középiskola tanulói a rozsnyói EFSZ-ben töltöttök el nyári szünidejük egy részét, segítettek a gabona betakarítási munkálatoknál. A fiatal dolgozók valamennyien megelégedéssel tekintenek vissza az elmúlt szép napokra, amelyeket brigádmunkával töltöttek. A tanulók másik csoportja pedig a fel- sősajói iskolaépítkezésen dolgozott. Az iskola építkezéséről is jó hírek érkeztek és a fiatalok derekasan megálltak helyüket. RÁKOSY GYÖRGY Rozsnyó JÓ TANULÓ LESZ Egy kajali lánnyal, Kovács Arankával beszélgettem pár nappal ezelőtt. Sok minden szóba jött, még a híres kajali kenyérsütés is. Utoljára mégis Aranka tanulmányainál és pályaválasztásánál kötöttünk ki. Élénk természetű, majdnem rátarti, agilis lány ez a Kovács Aranka. Kíváncsi voltam, vajon milyen terveket sző jövőjére vonatkozóan, mi lebeg a szeme előtt, amit meg akar valósítani. Az ipolybéli mezőgazdasági iskolában tanult egy évig. Amint elmondotta, nagy kedve van a mezőgazdasághoz, főként az állattenyésztéshez. Milyen érdekesek az állatok! Élő lények, bánni kell velük tudni, mint az emberrel, sőt szeretni kell őket, s megadni mindent, lelkiismeretesen, ami jár nekik. Ha nem így teszünk, hasznot nem hajtanak és bizony bajok vannak abban az EFSZ-ben, vagy állami gazdaságban, ahol elhanyagolják az állattenyésztést. Soksok jó állattenyésztőre, állat- gondozóra van szükség, a mezőgazdaság további fellendítésének érdekében — beszélte öntudatosan a lány. A továbbiakban elárulta, hogy az idén. a komáromi mezőgazdasági technikum állattenyésztési szakáraindulatokkal a más célok utáni iratkozott be. Ha nehezen is, de mégis megvált az ipolybéli mezőgazdasági iskolától, mert négyéves szakiskolai végzettségre akar szert tenni, szakiskolai érettségit akar szerezni. A felvételi vizsga alkalmával is nagyon jó hatással volt rá a komáromi iskola. — Jól sikerült a felvételi vizsga ? — Elég nehéz volt, de jól sikerült — felelte. Felvettek, és mondhatom már az iskola tanulójának érzem magam. Szép ott a környezet — beszélte tovább, ligetes, parkos. Azt is látom, hogy a tanárok komoly tanulást követelnek. — Nem gondolt arra, hogy más iskolába iratkozzon? — Eszembe sem volt. Amióta azon goldolkoztam, milyen pályát válasszak, mi legyen belőlem, mindig a mezőgazdasághoz húzott a szívem. Örülök, hogy a komáromi mezőgazdasági technikumba kerültem, mert híres iskola, mindenhol tiszteletnek örvend. Saját magával tehát elszámolt Kovács Aranka, egyenesen, határozottan választotta meg a pályáját, nem kellett viharos Kígyók és más „háziállatok << A trópusokon sokezer európai él, aki sohasem jut el az őserdőbe. Ezek az európaiak sohasem látnak se tigrist, se vaddisznót, se majmot, se krokodi- lust. Legfeljebb az állatkertben. Azonban jut a városi embernek is éppen elég a trópusok „vadállataiból". Az ember elcsodálkozik, hogy mennyiféle trópusi állat lakik az emberrel egy fedél alatt. íme egy pár a legismertebb fajtájából. A kígyó. Ebből van mindenféle és fajta. Mérges, kevésbé mérges és ártalmatlan. Ezek kint laknak a kertben, bent a földben vagy a fák tetején. Ha nagyon sok eső esik és a kígyólyukak megtelnek vízzel, akkor bemennek a házba. Meghúzódnak az ágy alatt, a ruhásszekrényben. a kalapskatulyában, az íróasztal fiókjában, vagy egy korhadt gerendában. Mindenhol jól érzik magukat, egészen addig, amíg az ember össze nem találkozik velük. Ekkor mindketten rémesen megijednek. Minthogy a kígyó nem tud kiabálni, így az ember kiabál. Djongosz, djongosz, kabon, kabon, ular, ular — ordítja ilyenkor az ember, ami azt jelenti, hogy inas, inas, kertész, kertész, kígyó, kígyó. Erre előjön az inas vagy a kertész, vagy mind a kettő, a kígyó már ott van. A maláj nyelven történő ordításra az ember, az inas, a kertész nézik a kígyót. A kígyó meg visszanéz. Mind a négyen remegnek. Egyszerre valakinek eszébe jut, hogy a kígyót agyon kellene verni. Ez azt jelenti bővebben, hogy botot kellene hozni, erre elszalad az ember, az inas és a kertész botért, elszalad a kígyó is, persze ő nem botért. Később visszajönnek az emberek, de a kígyó nem. Elkezdik a kígyót keresni, az emberek a fogócskát játsszák, a kígyó a bú jócskát. Legtöbbször úgy végződik a játék, hogy a fogócskát játszók elfáradnak, a kígyó pedig már régen alszik a kalapskatulyában, amikor az inas, meg a kertész még mindig piszkálják a szekrény alól a cipőket és keresik a kígyót. A patkánnyal is hasonló az eset. A trópusi patkányok nagyra nőnek, farkuk különösen hosszú és bozontos, kis fekete macskákra hasonlítanak. Ezek a patkányok fent laknak a padláson. A trópusi házak mennyezete fonott bambuszból van, ameíy fent a padláson keresztbefektetett bambuszrudakra van erősítve. Ezekben a bambuszru- dakban lakik a patkány egész családjával. Leginkább este kezd játszani a család. Patkánypapa és mama hancúrozik a gyerekekkel. Ilyenkor átugrálják a bambuszokat és nagy dübörgéssel rohannak a bambuszfonatos mennyezeten. Az ember először halálra rémül, azt hiszi betörők járnak a feje fölött. Lélegzetvisszafojtva halig at ódzik, de csakhamar felvilágosítják az embert, hogy patkányok vannak a padláson. Éjjel arra ébred, hogy mozog a feje felett a moszkítóháló. Az idegességtől kiüt rajta a verejték. De az éjjeli lámpa fényénél egyszerre csak meglátja a feje fölött a háló tetején szaladó patkányokat és meghallgatja a saját szíve dobogását. Végre megjön a mentöötlet. Az ember veszi a fejpárnát, óvatosan feláll az ágyban és a párnával nagyot vág a moszkítóháló tetejére. Lehetőleg oda, ahol a patkányok vannak. Egy pár ütés után tényleg lerepülnek a patkányok a földre és sietve eltűnnek a sötétben. Később a moszkítók gyöngén zümmögnek az ember füle mellett. Különben semmi nesz, csak a titokzatos trópusi éjszaka. Egyszerre úgy rézsútosan az vágyait leküzdeni, mert neki nem is voltak ilyen vágyai, ő képzett állattenyésztő akar lenni. De a falubeliek és az ismerősök nem így vették a dolgot. Ügy képzelték, hogy nyitottabb szemmel járnak a világban, mint ez a fiatal lány, és megpróbáltak tanácsokat adni neki. — Te szamár, hát mezőgazdasági iskolába iratkozol, örökké a földet kell túrnod, vagy az állatokkal kínlódnod, hát te csak erfe vagy képes? Vagy pedig: - Miért nem mégy más iskolába, tanulhatnál jobb szakmát, dolgozhatnál irodában, többre viheti úgy az ember — mondták neki. ő azonban másképp gondolkozott, fölényesen kinevette az ellenvetőket. Mi közük hozzá, hogy minek tanul, mi akar lenni. Határozott és kész, beszélhet neki bárki, nem változtatja meg elhatározását. Kitart mellette és szorgalmasan készül a tanévre. Bizonyára jó tanuló válik belőle. B. I. ember feje fölött egy mély kissé borízű hang üvölt bele a csendbe: — Tökké, Tökké, Tökké. Az embert menten kileli a hideg. Rémülten néz a hang irányában. Uramisten! Micsoda ronda vadállat üvölt ott a falon. Egy jó 20 centiméteres gyík, nagy háromszögletes lapos fejjel kidülledt szemekkel ordítja, hogy — Tökké, Tökké. A termeszek vagy fehér hangyák szárnyas alakjai az esős évszakban ezrével bújnak elő a földből és egyenesen a szoba lámpájához repülnek. Szárnyuk rövidesen lehull és a centiméter nagyságú termeszek párosával új lyukat ásnak maguknak a földbe, ahol az új termeszkolónia királyaivá és királynőivé lesznek. A királynő rengeteg tojást képes rakni, ebből lesznek a fehér hangyák, amelyek a trópusélet legismertebb és legkártékonyabb lényei. Minden fát megesznek. Csak a teafa és a Borneóban honos vasfa képes a fehér hangyák pusztításának ellentállni. Legyen az deszka, gerenda, vagy kész bútor, a fehér hangya rövid hetek alatt teljesen elpusztítja. A szárnyas alakok tehát ezeknek a fehér hangyáknak a királyai és királynői. Az ember úgy védekezik ellenük, hogy mikor az ezernyi hangya a lámpák körül repked, vízzel teli tálat állít a lámpák alá, ide beleesnek a szárnyukat veszített állatok és elpusztulnak. Ki tudná felsorolni az éjjeli bogarak száz meg száz faját, amelyek ellepik a trópusi lakás minden zugát. Este ha felgyűlnek a lámpák, a szárnyasbogarak egész légiója repked a szobában. Az ételes szekrények lábai mindik karbolos vízben állnak, de a hangyák még ezen is átúsznak és eljutnak az ételekhez. Van itt vörös, szürke, fekete hangya. Egész apró, alig látható fajtától a másfél centiméteres nagy vörös hangyáig. Ha a háziasszony teával kínál, amelyben egy-két hangya hullája úszkál, akkor nem is mentegeti magát. Hisz a trópusokon vagyunk, ahol hangya nélkül nem is élet az élet és nem is étel az étel! ZBORAY ERNŐ, 15 év Jáva szigetén c. könyvéből.
