Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-12 / 33. szám
A CSISZ III. SZLOVÁKIAI KONGRESSZUSÁNAK TISZTELETÉRE , ni».': .i=aai3»sD5mM* Hadüzenet vadvíz-országnak Perestől, a Duna irányába, le egész az ebedi fokig eléggé nagy terület húzódik. Jó pár ezer hektárnyi terület ez legelőkkel, kukoricatáblákkal és kaszálókkal. A mezőgazdasági növények azonban nem díszlenek kellőképpen, nem lehet kihasználni jól a szántókat a vadvizek miatt. Igazi vadvíz-ország ez! Esős ősszel és tavaszkor, hóolvadás után olyan, akár a Balaton. Beláthatatlan nagyságú vidéken csak a vadvizeket borzolja a szél, az ólomszínú apró hullámok felett bíbicek raja vijjog. Tetszik nekik ez a vidék. Az emberi kéz és a bágerek azonban belehasítottak ebbe a vízvilágba is, csatornázni kezdték a bíbictanyákat. Perestől néhány kilométerre folynak a csatornázási munkálatok, s nem messze a csatornázástól, egy gyönyörű borókás rét kellős közepén verték le a fiatal brigá- dosok sátraikat. A CSISZ III. szlovákiai kongresszusának tiszteletére úgy határozott a CSISZ párkányi járási vezetősége, hogy csatornázási munkálatokba kezdenek. Peres alatt ásnak közel 7 kilométeres csatornát, s általa körülbelül 400 hektárnyi, eddig alig használható földterületet tesznek kiváló termőtalajjá. A csatornázást máshol jövőre és az utána következő években is folytatják, egyelőre azonban annak örülnek, hogy 7 kilométeres mély levezető árok elkészítése a befejezéshez közeledik. Az alapszervezetek vezetőségei és a járás minden fiataljai megértette a nagy célt. Napról napra egyre többen jelentkeznek brigádra. Az üzemi alkalmazottak, az irodák dolgozói, tanulók és a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok egyaránt részt vesznek a csatornázásnál. Tetszik a fiataloknak az ifjúsági tábor is, amely természtesen meg is nyerheti bárki tetszését. A táborban példás rend van, mindenféle tisztaság, fegyelem uralkodik, és szórakozási lehetőség is van a szükséghez mérten. Állandó orvosi felügyelet vigyáz a fiatalok egészségére és a kitűnő konyhán jő szakácsok készítik az ételeket. Naponta 200 ifatal brigádos tartózkodik a táborban, kéthetes, egyhetes esetleg háromnapos időközökben váltakozva. Szorgalmasan dolgoznak a fiatalok, s a terv szerint megállapított normát csaknem minden esetben túlteljesítik. Amikor a táborban jártunk, éppen hazakészülődtek a fiatalok. Mint a fölbolygatott hangyaboly, úgy néztek ki a sátrak, csomagoltak a lányok, rendezkedtek a fiúk és még egy utolsó sétára indultak a tábor körül. Elfogyasztották az utolsó ebédet, utána sorakozót vezényelt a táborparancsnok. Az autóbusz és egyéb közlekedési eszközök készen álltak, várták, hogy mikor vihetik a fiatalokat a legközelebbi vasútállomásokra, autóbuszmegállókhoz. Sora- kozás után a táborparancsnok felolvasta a legjobban dolgozó fiatalokat: Botka Árpád, Varga József, Pavlovics László, Takács Erzsébet, Szekér Tibor, Záhor- csek Zoltán, Sebők Géza, Ujj Matild, Kocsner József és Mó- rocz László nevét. Örömmel vették tudomásul a dicséretet. Ezt követően az említetteket a CSISZ becsületjelvényével tünlEEBSSEBSESESBigHEEEEEM tették ki, s a jelvény birtokosai büszkén indultak hazafelé. Néhány szóra Ojj Máriával álltunk meg. Búcsről jött a táborba, 140 %-ra teljesítette gyobbat nő a csatorna értéke. } Több mint a dupláját termi majd a föld. ha csatornázva lesz — világosított fel Goda elvtárs, az agronómus. Hatvan üzenetek munkacsoportjával együtt a rá- mázsás hektáronkénti kukoricájuk kitűzött feladatokat. Büszke termést és 35 mázsa búzater- volt a becsületjelvényre, moso- mést érnek majd el, ha a vad- lyogva készülődött hintóba vizek nem veszélyeztetik a ve- szállni, mert bizony a búcsi tések, ültetvények életét és EFSZ elnöke, Sóky Lajos hintőt nem akadályozzák az agrotech- küldött a búcsi brigádosokért, nikai intézkedéseket. Pénzben Az öreg Csekes bácsi, a kocsis kifejezve kiszámíthatatlan, hogy mosolyogva nézte a fiatalokat, mennyi hasznot hajtanak a fiaöröm töltötte el, hogy búcsi talok a csatornázással. Kell ide A brigádosok parancsnoka és munkavezetői megbeszélik a napi feladatokat. lány is van a kitüntetettek között. Két fiatal lány csak megnézni jött le a tábort a hintóval. Elhatározták, hogy a legközelebbi hetekben brigádra jelentkeznek. A jő példa, a szép tábor meggyőző erővel hat. Molnár Ilona a kiskeszi postahivatal alkalmazottja két hetet töltött a táborban, két hétig jó példával járt elől a csatornázásnál. Tetszett neki a táborélet, mindennel a legmesszebb- menően megelégedett, önként, örömmel jött a brigádra, pedig eléggé messze van ide Kiskeszi. De segíteni kell — mondotta, fiatal munkaerőre vár ez a vizes, mocsaras vidék. Segített eltüntetni a szúnyogok birodalmát. Nyugodt lelkiismerettel ajánlja minden fiatalnak, hogy jelentkezzenek, ne féljenek a csatornázási munkától. Szórakozás volt az egész — beszélte tovább, úgy ment az idő, mint a karikacsapás, szinte repültek az órák, szálltak a napok. Nem volt itt semmi baj, a munka is csak játék, inkább torna, testedzés, mint megerőltetés. Persze néha fárasztó is, de van idő a pihenésre, szórakozásra is. Rákóczi István kürti fiú megerősítette Molnár Ilona véleményét és kissé csodálkozva nézett, amikor azt mondtam, hogy túlságosan nehéz a csatornázás. Ugrasztani akartam a fiút, de ő komolyan vette és jól megfelelt. Miféle nehézség lehet abban, hogy naponta két köbméter földet kell kidobni az árokból. Az már csak természetes, hogy túlteljesítették ezt az eléggé gyenge normát. A CSISZ III. szlovákiai kongresszusának tiszteletére nagy, de szép vállalkozás ez a fiataloktól. A csatornázás mindig költséges kiadást jelent, most pedig a fiatalok nemcsak pénzt takarítanak meg államunknak, hanem termőföldet is adnak mezőgazdaságunk számára. A peresi állami gazdaság agronő- musával beszélgetve még nai rsn rsi fin imn fei m rin m fiín in m rsrifSKeii RSi fisi nil r»i fei ín rsn fi ez a csatorna, mint egy falat kenyér — mondotta, de már hamarabb is szükség lett volna rá. A fiatalok pedig egymást váltva ássák a rég óhajtott csatornát és vígan szórakoznak az az ifjúsági táborban. B. I. Kulcsár István, Kassa. Szeretnénk, ha többször írnál levelet. csak sokkal konkrétabban és jobb fogalmazásban, mint a legutóbbi volt. Pál Miklós, Érsekújvár. Gratulálunk a kötelezettségvállalástokhoz, bizonyára nektek is jól esik majd. ha az új épületben tanulhatjátok a színdarabokat. „Csépiéinél“ jeligére. A levélből hiányzik a cím és az aláírás, enélkül pedig nem közölhetjük le az írást. Különben a témája sem érdekes. Máskor időszerűbb kérdésekről Írjon. Molnár János. Boly. Az újságolvasásról írt cikked sajnos nem felel meg, többi írásodat azonban örömmel közöljük. Varga Lajos, Ipolyság. Leveledet leközöltük, csak hosszabb és tartalmasabb lehetett volna. Ha legközelebb írsz, vedd tekintetbe a tanácsunkat. Sankovszky Kálmán, Rychvald. írásod pontosabban, jobban kellett volna megfogalmaznod és bizony a tartalomra is több figyelmet kellett volna szentelned Németh János, Sajószámya. írásaid leközöltük, ha érdekes esemény történik nálatok. írd meg. Vámay Tibor, Nagysurány. Mostanában elég ritkán írsz, nem tudjuk az okát, pedig legutóbb leveledet is közöltük, írjál valami érdekes eseményről. Csík Irén, Gömörpanyit. Kérésed nem tudjuk teljesíteni, csak akkor, ha megírod, mily célt akarsz elérni általa-. Ha munkahelyet akarsz keresni, pedig bizonyára közelebb is akad, kár lenne messzire menned dolgozni. Tarján János, Rozsnyó. Jól teszitek, használjátok ki a nyári időszakot a sportoláshoz és írd meg, hogy milyen eredményeket értetek el. Bartalusz Attila, Komárom. A versed még nagyon gyenge és bizony nem közölhető. Legfőbb hibája, hogy elnagyoltan írtad meg. Máskor sokkal nagyobb gondot fordíts az írásra. Mucska Margit, Malinovo. írásod leközöltük, bár közölhetted volna, ki a hibás, hogy még mindig rossz a fúrógép. Ha kedved van, írjál máskor is érdekes híreket, történeteket. Kepka Pál, Zselíz. írásod dolgozd át, írd meg pontosan, melyik állami gazdaságról és kikről van szó. A jelenlegi forrríájában sajnos nem közölhetjük. Mészáros József, Komárom. • Az angol munkásmozgalom egyik legmozgalmasabb esztendeje volt a tavalyi: 32 év óta nem volt annyi sztrájk, mint a múlt évben, amikor 8 412 000 munkanap esett ki a sztrájkok kkvetkeztében. • 1959 januárjában a Szovjetunió egész területén nép- számlálást hajtanak végre. A hatalmas arányú munka előkészítése már megindult. A tervező intézetekben különleges adatfeldolgozó gépeket szerkesztetek. amelyek segítségével gyrosan és maximális pontossággal lehet majd feldolgozni a statisztikai lapok adatait. A gének munkájáról próbanépszámlálásokon győződnek meg. Jól megy a munka, serényen dolgoznak meg is lesz az eredménye. fiatalok, bizonyára Eljárnánk egy keringőt... TZéletlenül találkoztam össze ' ' Mikulka Julival, a csenkei állami gazdaság egyik dolgozójával. A fiatal, 17 éves lány éppen a Dunából mászott ki, nagy volt a forróság, bizony kicsit irigyeltem is, hogy róla a Duna vize gyöngyözik, rólam pedig a verejték. Nem engedte magát kifaggatni a dunaparton, elhívott hozzájuk, hogy ott nyugodtan beszélgethessünk. Odahaza aztán bebizonyította, mennyire felvágták a nyelvét. Alig engedett szóhoz jutni, elmondta, mi újság az állami gazdaságban. A kertészetben dolgozik — előzőleg már dicsérte őt a kertész — de ezt nem árultam el neki. Kifaggattam, hogy érzi magát az állami gazdaság kis majorjában, jó-e ott lakni? Igen komolyan vette a kérdéseket és bizony nem a legkedvezőbben nyilatkozott a dolog félő’. Lakni, ott élni nem rossz — beszélte, de jobb is lehetne. Például miért nem rendeznek be mozit, hiszen hetenként kétszer is lehetne filmet vetíteni, lenne nézőközönség elég, bizonyára a szomszéd majorokból is eljönnének. A vetítőgép a gazdasági irodában egy szekrény aljában vár a szerencsésebb napokra (megjegyzem, hogy teljesen jó állapotban), mégsincs ember Csenkében, aki filmet vetítene vele, mert egyszerűen tehernek veszik a filmkölcsönzést, pedig kevés erőfeszítéssel megoldható ez is. Mivel szórakoznak, mit csinálnak, ha fürdeni sem lehet már a Dunában, hiszen esős idők járnak. Szerencsére, már vagy öt éve bevezették a villanyt a majorba. Rádió van minden háznál, ami segít elűzni az unalmat. Azonkívül sokat olvasunk — folytatta. — Éppen most a Csendes Don olvasásához fogott és megmutatta a könyvtárát. Viszonylag tekintélyes mennyiségű könyve van. Nemcsak regények, hanem útleírások, sőt biológiával és mezőgazdasággal foglalkozó kötetek is előkerültek a szekrény aljából. A másik szekrényből is kipakoljak — kérdezte. Nem — mondottam, de éreztem, hogy még több könyvet akar mutatni. Az állami gazdaság dolgozói ma már sokat olvasnak, nem úgy mint régen, nem idegen barát számukra a könyv. Táncolni szeret-e — faggattam tovább. — Most is eljárnák egy keringőt, — felelte, — holnap lesz aratóbál, akkor aztán kitáncolom magam. Meg éppen holnap leszek 17 éves, erről is meg kell emlékezni. Csak bizony eléggé ritkán adódik alkalom a táncra, évenként csak kétszer-három- szor rendezünk táncmulatságot. A szomszéd faluba elmenni a tánc kedvéért pedig nem éri meg, nincs kedvem hozzá. Jó lenne, ha legalább egy hónapban egyszer lenne olyan alkalom, hogy kitáncolhatnák magukat a csenkei lányok. — Mi az oka, hogy nincs, miért nem gondoskodnak ilyen alkalmakról? A CSISZ üzemi Veletek együtt örülünk a jól sikerült brigádmunkának és a kitüntetésnek. Többször is írhatnál lapunk számára. Lábszky István, Martos. A kingyesi cikked leközöltük, örülnénk, ha sokszor írnál a marto- si és a környéken megtörtént eseményekről. Szalai Ernő, Zselíz. Bátorhangú bírálatod igen tetszett és megnyugtatunk, hogy igazad is van. Reméljük bírálatod hatással lesz az alapszervezet életére. Nagy Lenke, Izsap. Leveled kissé rövid volt, azonban le tudtuk közölni. Bízunk abban, hogy máskor is betanultok jó színdarabokat és elszórakoztatjátok az izsapi közönséget. Czajlik József, Pozsonyeper- jes. Egy témáról két levelet írni felesleges, de bizonyára akad még esemény a faluban, amiről írhatnál. VELENCÉBEN Velencében az üzletek modernek és a híres Szent Márk téren gyönyörűek a paloták. A Szent Márk templom és a Doge Palota úgy ragyog a napfényben, mint a friss hó, mert Velencében nincsenek gyárkémények és nincsen korom. Csodálatos nyugalom árad a palotákról. A Canale Grande „S“ alakban szeli át a várost, amelyet két oldalt szebbnél- szebb paloták szegélyeznek. A nagyszerű épületeket a kis csatornákon és a nagy csatornán lehetett régen gondolákkal, de ma már kis motorosokkal is megközelíteni. Velence a lagúnák 118 szigetén épült. A házak mind cölöpökön állnak. Több cölöpöt vertek le egy csoportba, azoknak , végeit összefogták és az egyik csoportról a másikra boltíveket képeztek: így készült az épületek alapzata. A csatornákon és az utcácskákon számtalan kisebb-na- gyobb híd ível keresztül. Számuk körülbelül 450. A Rialto, az Akadémia, a Sóhajok hídja szinte minden ember előtt ismert, legalábbis olvasmányainkból vagy fényképekről. A Szent Márk templom a régi bizánci stílus jegyeit őrzi. Az előtte levő Szent Márk tér építészetileg talán a világ legszebb tere. Ezen a téren áll a Szent Márk harangtorony, amely a tér legrégibb építészeti nevezetessége. I. ú. 888-ban kezdték építeni. Hosszú évszázadokon keresztül hirdette az építők nagyszerű munkáját, míg az alapozás elöregedése miatt 1902. június 12-én összeomlott. Az újjáépítéshez azonnal hozzáfogtak és az új alapozáshoz 100 ezer cölöpöt használtak fel, hogy legyőzzék a puha, iszapos talajt. A paloták helyi tulajdonosai, a dúsgazdag milliomosok évenként csak egyszer jönnek ide 5—6 hétre, hogy a semmittevés „fáradalmait“ kipihenhessék. Vagy pedig, mint ahogy ezt három évvel ezelőtt egy Carlos Lopez Beisteguy nevű délamerikai milliomos tette, aki a szó legszorosobb értelmében marokkal szórta a pénzt a csatornába. De vájjon hol laknak a dolgozó velenceiek? Ha nem a Szent Márk téren, akkor talán a Lidón, vagy a Canale Grande mentén ? Ahogy elkanyarodunk a fő utcákról, rögtön megkapjuk a feleletet. A sikátorokban olyan szűkek az átjárók, hogy két ember alig tud kitérni egymás elől. A Castello nevű munkásnegyedben sok olyan házat találunk, ahol ilyen hivatalos feliratok olvashatók a falakon: „Lebontandó 1807-ben“ vagy „Lebontandó 1810-ben“. De még ma is emberek lakják ezeket a omladozó vityillókat! Nem is ritka az olyan eset, hogy 18 — 20 ember lakik két kis helyiségben. A tüdővész ide jól befészkelte magát. Könyveket lehetne írni a velencei nyomor szörnyűségeiről. Velence a vizen él. Mindazok az egyszerű és megszokott mindennapi dolgok, amelyeket a nagyvárosok lakói a szárazföldön észre sem vesznek, a fuvarozás, az áruszállítás, az esküvő, a temetés stb. — itt különös és szokatlan jelleget ölt. Velencét a környező partvidék látja el mezőgazdasági cikkekkel. A nagy vasúti és közúti hídon özönlik reggelenként az árut a lagúnák városába. Az áru 'EEEEEESEEEBEEEEEEBBEBEEBEEEBESEEEEEIslEEEBEEEEEEEEEBEiijEEEEEEBBEESHEBEEBEESEHSESEBEEEEEEBBEt szervezetének kellene ezzel törődni. — CSISZ üzemi szervezete? Igen, ha ilyen lenne nálunk'. Próbálkoztunk már, de nehezen ment a szervezés, nem tudtunk zöld ágra vergődni. Ebben a CSISZ járási titkársága segíthetne, de teljesen megfeledkezett rólunk. Pedig biztos más lenne az élet, vígabb, nem ismernénk akkor az unalmat — hagyta helybe. — Szeret a mezőgazdaságban dolgozni? — Eléggé kemény munka — felelte, — s éppen ezért rosszul esik, ha azt látom, hogy valami nincs rendben, ha a gaz eszi a kukoricát. Ha már szóba jött, meg kell mondanom, hogy igen, szeretem a mezőgazdaságot. A CSISZ járási titkársága is vegye figyelembe Mikulka Juli szavait és segítsen a csenkei fiataloknak a CSISZ üzemi szervezetének megszervezésében. Továbbá meg kell nyerni ezeket a fiatalokat a kétéves mezőgazdasági iskolázásokra is. Ha majd tanulnak és Szervezeti életet is élnek, az unalom árnyéka bízó nyara eltűnik Csenkéböl. B. I. a sok-sok kis teherszállító gondolára kerül és megkezdi a bolyongását a szűk csatornák szövevényébe, hogy a kereskedők üzleteibe, majd onnan a háztartásokba jusson. Ha esküvő van Velencében, a gondolák épp úgy sorakoznak a templomok előtt, mint másutt a taxik. És ha valaki meghal, épp úgy a gondola viszi utolsó útjára, mint ahogyan első útjára, a keresztelőre is gondolán vitték. Velencében nincsen temető. A város temetője, a halottak világa a várostól távoleső és magas fallal körülvett Szent Mihály szigetén van. Velencében az elhunytak?: nak csak az emlékük marad. A velencei szerelmesek szívesen ülnek holdfényes estéken a gondolákba, mert régi paloták között, a holdfénytől fénylő vízen valahogy a szerelem is más. Hogy miért? Ezt csak ők és talán a gondolások tudják. A gondolások, akik annyi és oly különféle szerelmespárt szállítottak már, hogy a velencei szerelem varázsának titkát náluk senki sem ismerheti jobban. Ha egyszer leírnák! De nem teszik, talán azért nem, hogy el ne il? lanjon a könyvek lapjairól a ti-» tok, amely századok óta mágnesként vonza a szerelmeseket, a nászutasokat. De ma már a velencei szerelmesek sem ülnek minden randevú alkalmával a gondolába. Ugyanis a gondola viteldíja drága - 1000 líra egy órára és egy olasz dolgozó havi átlag keresete 30 — 35 ezer líra. A szárazfölddel két híd köti össze a várost, amelyeken a turisták százezrei jönnek megnézni Velencét és kincseit. A múzeumokban nagy velencei festők: Giambellino, Guardi, Giorgione, Tizian, Tintoretto, Tiepolo, és Veronese remekei sorakoznak. A színház kedvelői Goldini és Gozzi egykori sikereit, a zenészek pedig Monteverdi, Divaldi, Tartini emlékét idézik fel a városban és tudják, hogy Rossini, Bellini, Donizetti és Verdi számos operája innen indult el a világhír felé. A mai Velence nevezetességei: a Lido, a világ milliomosainak kedvenc és méregdrága nyaralóhelye: az ünnepi regatták; a Biennálé, a modern festők két évenkénti seregszemléje; az évenkénti filmfesztiválok. Mindez szerény a régi dicsőséghez képest, de a város hírét máig is messze hirdetik. Azonban a hírnévnek és szépségnek alapját a névtelen dolgos és jogfosztott egyszerű emberek rakták le: a hajóácsok, a kőművesek, a tengerészek, és az iparosok. A régi Velence ezen egyszerű, de halhatatlan építőinek, nagy művészeinek és ál- lamférfiainak emléke: maga a város, „a tenger jegyese". RENATO ZANA A Rialto, Velencének, a tenger királynőjének egyik utcája.