Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-12 / 33. szám

A CSISZ III. SZLOVÁKIAI KONGRESSZUSÁNAK TISZTELETÉRE , ni».': .i=aai3»sD5mM* Hadüzenet vadvíz-országnak Perestől, a Duna irányába, le egész az ebedi fokig eléggé nagy terület húzódik. Jó pár ezer hektárnyi terület ez lege­lőkkel, kukoricatáblákkal és ka­szálókkal. A mezőgazdasági nö­vények azonban nem díszlenek kellőképpen, nem lehet kihasz­nálni jól a szántókat a vadvizek miatt. Igazi vadvíz-ország ez! Esős ősszel és tavaszkor, hóol­vadás után olyan, akár a Bala­ton. Beláthatatlan nagyságú vi­déken csak a vadvizeket bor­zolja a szél, az ólomszínú apró hullámok felett bíbicek raja vijjog. Tetszik nekik ez a vidék. Az emberi kéz és a bágerek azonban belehasítottak ebbe a vízvilágba is, csatornázni kezd­ték a bíbictanyákat. Perestől néhány kilométerre folynak a csatornázási munkálatok, s nem messze a csatornázástól, egy gyönyörű borókás rét kellős kö­zepén verték le a fiatal brigá- dosok sátraikat. A CSISZ III. szlovákiai kong­resszusának tiszteletére úgy határozott a CSISZ párkányi já­rási vezetősége, hogy csatorná­zási munkálatokba kezdenek. Peres alatt ásnak közel 7 kilo­méteres csatornát, s általa kö­rülbelül 400 hektárnyi, eddig alig használható földterületet tesznek kiváló termőtalajjá. A csatornázást máshol jövőre és az utána következő években is folytatják, egyelőre azonban an­nak örülnek, hogy 7 kilométeres mély levezető árok elkészítése a befejezéshez közeledik. Az alapszervezetek vezetőségei és a járás minden fiataljai megér­tette a nagy célt. Napról napra egyre többen jelentkeznek bri­gádra. Az üzemi alkalmazottak, az irodák dolgozói, tanulók és a mezőgazdaságban dolgozó fia­talok egyaránt részt vesznek a csatornázásnál. Tetszik a fiata­loknak az ifjúsági tábor is, amely természtesen meg is nyerheti bárki tetszését. A tá­borban példás rend van, min­denféle tisztaság, fegyelem uralkodik, és szórakozási lehe­tőség is van a szükséghez mér­ten. Állandó orvosi felügyelet vigyáz a fiatalok egészségére és a kitűnő konyhán jő szaká­csok készítik az ételeket. Na­ponta 200 ifatal brigádos tar­tózkodik a táborban, kéthetes, egyhetes esetleg háromnapos időközökben váltakozva. Szor­galmasan dolgoznak a fiatalok, s a terv szerint megállapított normát csaknem minden eset­ben túlteljesítik. Amikor a táborban jártunk, éppen hazakészülődtek a fiata­lok. Mint a fölbolygatott han­gyaboly, úgy néztek ki a sátrak, csomagoltak a lányok, rendez­kedtek a fiúk és még egy utol­só sétára indultak a tábor kö­rül. Elfogyasztották az utolsó ebédet, utána sorakozót vezé­nyelt a táborparancsnok. Az autóbusz és egyéb közlekedési eszközök készen álltak, várták, hogy mikor vihetik a fiatalokat a legközelebbi vasútállomások­ra, autóbuszmegállókhoz. Sora- kozás után a táborparancsnok felolvasta a legjobban dolgozó fiatalokat: Botka Árpád, Varga József, Pavlovics László, Takács Erzsébet, Szekér Tibor, Záhor- csek Zoltán, Sebők Géza, Ujj Matild, Kocsner József és Mó- rocz László nevét. Örömmel vették tudomásul a dicséretet. Ezt követően az említetteket a CSISZ becsületjelvényével tün­lEEBSSEBSESESBigHEEEEEM tették ki, s a jelvény birtokosai büszkén indultak hazafelé. Néhány szóra Ojj Máriával álltunk meg. Búcsről jött a tá­borba, 140 %-ra teljesítette gyobbat nő a csatorna értéke. } Több mint a dupláját termi majd a föld. ha csatornázva lesz — világosított fel Goda elvtárs, az agronómus. Hatvan üzenetek munkacsoportjával együtt a rá- mázsás hektáronkénti kukoricá­juk kitűzött feladatokat. Büszke termést és 35 mázsa búzater- volt a becsületjelvényre, moso- mést érnek majd el, ha a vad- lyogva készülődött hintóba vizek nem veszélyeztetik a ve- szállni, mert bizony a búcsi tések, ültetvények életét és EFSZ elnöke, Sóky Lajos hintőt nem akadályozzák az agrotech- küldött a búcsi brigádosokért, nikai intézkedéseket. Pénzben Az öreg Csekes bácsi, a kocsis kifejezve kiszámíthatatlan, hogy mosolyogva nézte a fiatalokat, mennyi hasznot hajtanak a fia­öröm töltötte el, hogy búcsi talok a csatornázással. Kell ide A brigádosok parancsnoka és munkavezetői megbeszélik a napi feladatokat. lány is van a kitüntetettek kö­zött. Két fiatal lány csak meg­nézni jött le a tábort a hintóval. Elhatározták, hogy a legköze­lebbi hetekben brigádra jelent­keznek. A jő példa, a szép tábor meggyőző erővel hat. Molnár Ilona a kiskeszi pos­tahivatal alkalmazottja két he­tet töltött a táborban, két hétig jó példával járt elől a csator­názásnál. Tetszett neki a tábor­élet, mindennel a legmesszebb- menően megelégedett, önként, örömmel jött a brigádra, pedig eléggé messze van ide Kiskeszi. De segíteni kell — mondotta, fiatal munkaerőre vár ez a vi­zes, mocsaras vidék. Segített eltüntetni a szúnyogok birodal­mát. Nyugodt lelkiismerettel ajánlja minden fiatalnak, hogy jelentkezzenek, ne féljenek a csatornázási munkától. Szórako­zás volt az egész — beszélte tovább, úgy ment az idő, mint a karikacsapás, szinte repültek az órák, szálltak a napok. Nem volt itt semmi baj, a munka is csak játék, inkább torna, tes­tedzés, mint megerőltetés. Per­sze néha fárasztó is, de van idő a pihenésre, szórakozásra is. Rákóczi István kürti fiú meg­erősítette Molnár Ilona vélemé­nyét és kissé csodálkozva né­zett, amikor azt mondtam, hogy túlságosan nehéz a csatornázás. Ugrasztani akartam a fiút, de ő komolyan vette és jól meg­felelt. Miféle nehézség lehet abban, hogy naponta két köb­méter földet kell kidobni az árokból. Az már csak természe­tes, hogy túlteljesítették ezt az eléggé gyenge normát. A CSISZ III. szlovákiai kong­resszusának tiszteletére nagy, de szép vállalkozás ez a fiata­loktól. A csatornázás mindig költséges kiadást jelent, most pedig a fiatalok nemcsak pénzt takarítanak meg államunknak, hanem termőföldet is adnak mezőgazdaságunk számára. A peresi állami gazdaság agronő- musával beszélgetve még na­i rsn rsi fin imn fei m rin m fiín in m rsrifSKeii RSi fisi nil r»i fei ín rsn fi ez a csatorna, mint egy falat kenyér — mondotta, de már hamarabb is szükség lett volna rá. A fiatalok pedig egymást váltva ássák a rég óhajtott csa­tornát és vígan szórakoznak az az ifjúsági táborban. B. I. Kulcsár István, Kassa. Sze­retnénk, ha többször írnál leve­let. csak sokkal konkrétabban és jobb fogalmazásban, mint a legutóbbi volt. Pál Miklós, Érsekújvár. Gra­tulálunk a kötelezettségválla­lástokhoz, bizonyára nektek is jól esik majd. ha az új épület­ben tanulhatjátok a színdarabo­kat. „Csépiéinél“ jeligére. A le­vélből hiányzik a cím és az alá­írás, enélkül pedig nem közöl­hetjük le az írást. Különben a témája sem érdekes. Máskor időszerűbb kérdésekről Írjon. Molnár János. Boly. Az újság­olvasásról írt cikked sajnos nem felel meg, többi írásodat azon­ban örömmel közöljük. Varga Lajos, Ipolyság. Leve­ledet leközöltük, csak hosszabb és tartalmasabb lehetett volna. Ha legközelebb írsz, vedd tekin­tetbe a tanácsunkat. Sankovszky Kálmán, Rychvald. írásod pontosabban, jobban kel­lett volna megfogalmaznod és bizony a tartalomra is több fi­gyelmet kellett volna szentel­ned Németh János, Sajószámya. írásaid leközöltük, ha érdekes esemény történik nálatok. írd meg. Vámay Tibor, Nagysurány. Mostanában elég ritkán írsz, nem tudjuk az okát, pedig leg­utóbb leveledet is közöltük, írjál valami érdekes esemény­ről. Csík Irén, Gömörpanyit. Ké­résed nem tudjuk teljesíteni, csak akkor, ha megírod, mily célt akarsz elérni általa-. Ha munkahelyet akarsz keresni, pedig bizonyára közelebb is akad, kár lenne messzire men­ned dolgozni. Tarján János, Rozsnyó. Jól teszitek, használjátok ki a nyári időszakot a sportoláshoz és írd meg, hogy milyen eredményeket értetek el. Bartalusz Attila, Komárom. A versed még nagyon gyenge és bizony nem közölhető. Legfőbb hibája, hogy elnagyoltan írtad meg. Máskor sokkal nagyobb gondot fordíts az írásra. Mucska Margit, Malinovo. írá­sod leközöltük, bár közölhetted volna, ki a hibás, hogy még mindig rossz a fúrógép. Ha ked­ved van, írjál máskor is érdekes híreket, történeteket. Kepka Pál, Zselíz. írásod dol­gozd át, írd meg pontosan, me­lyik állami gazdaságról és kikről van szó. A jelenlegi forrríájában sajnos nem közölhetjük. Mészáros József, Komárom. • Az angol munkásmozgalom egyik legmozgalmasabb eszten­deje volt a tavalyi: 32 év óta nem volt annyi sztrájk, mint a múlt évben, amikor 8 412 000 munkanap esett ki a sztrájkok kkvetkeztében. • 1959 januárjában a Szov­jetunió egész területén nép- számlálást hajtanak végre. A hatalmas arányú munka előké­szítése már megindult. A ter­vező intézetekben különleges adatfeldolgozó gépeket szer­kesztetek. amelyek segítségével gyrosan és maximális pontos­sággal lehet majd feldolgozni a statisztikai lapok adatait. A gének munkájáról próbanép­számlálásokon győződnek meg. Jól megy a munka, serényen dolgoznak meg is lesz az eredménye. fiatalok, bizonyára Eljárnánk egy keringőt... TZéletlenül találkoztam össze ' ' Mikulka Julival, a csenkei állami gazdaság egyik dolgozó­jával. A fiatal, 17 éves lány ép­pen a Dunából mászott ki, nagy volt a forróság, bizony kicsit irigyeltem is, hogy róla a Duna vize gyöngyözik, rólam pedig a verejték. Nem engedte magát kifaggatni a dunaparton, elhívott hozzájuk, hogy ott nyugodtan beszélgethessünk. Odahaza aztán bebizonyította, mennyire felvág­ták a nyelvét. Alig engedett szóhoz jutni, elmondta, mi újság az állami gazdaságban. A kertészetben dolgozik — előzőleg már dicsérte őt a ker­tész — de ezt nem árultam el neki. Kifaggattam, hogy érzi magát az állami gazdaság kis majorjában, jó-e ott lakni? Igen komolyan vette a kérdé­seket és bizony nem a legkedve­zőbben nyilatkozott a dolog félő’. Lakni, ott élni nem rossz — beszélte, de jobb is lehetne. Például miért nem rendeznek be mozit, hiszen hetenként kétszer is lehetne filmet vetíteni, lenne nézőközönség elég, bizonyára a szomszéd majorokból is eljön­nének. A vetítőgép a gazdasági irodában egy szekrény aljában vár a szerencsésebb napokra (megjegyzem, hogy teljesen jó állapotban), mégsincs ember Csenkében, aki filmet vetítene vele, mert egyszerűen tehernek veszik a filmkölcsönzést, pedig kevés erőfeszítéssel megoldható ez is. Mivel szórakoznak, mit csinál­nak, ha fürdeni sem lehet már a Dunában, hiszen esős idők jár­nak. Szerencsére, már vagy öt éve bevezették a villanyt a majorba. Rádió van minden háznál, ami segít elűzni az unalmat. Azonkí­vül sokat olvasunk — folytatta. — Éppen most a Csendes Don olvasásához fogott és megmu­tatta a könyvtárát. Viszonylag tekintélyes mennyiségű könyve van. Nemcsak regények, hanem útleírások, sőt biológiával és mezőgazdasággal foglalkozó kö­tetek is előkerültek a szekrény aljából. A másik szekrényből is kipakoljak — kérdezte. Nem — mondottam, de érez­tem, hogy még több könyvet akar mutatni. Az állami gazda­ság dolgozói ma már sokat ol­vasnak, nem úgy mint régen, nem idegen barát számukra a könyv. Táncolni szeret-e — faggattam tovább. — Most is eljárnák egy kerin­gőt, — felelte, — holnap lesz aratóbál, akkor aztán kitáncolom magam. Meg éppen holnap le­szek 17 éves, erről is meg kell emlékezni. Csak bizony eléggé ritkán adódik alkalom a táncra, évenként csak kétszer-három- szor rendezünk táncmulatságot. A szomszéd faluba elmenni a tánc kedvéért pedig nem éri meg, nincs kedvem hozzá. Jó lenne, ha legalább egy hónapban egyszer lenne olyan alkalom, hogy kitáncolhatnák magukat a csenkei lányok. — Mi az oka, hogy nincs, miért nem gondoskodnak ilyen alkalmakról? A CSISZ üzemi Veletek együtt örülünk a jól sikerült brigádmunkának és a kitüntetésnek. Többször is ír­hatnál lapunk számára. Lábszky István, Martos. A kingyesi cikked leközöltük, örül­nénk, ha sokszor írnál a marto- si és a környéken megtörtént eseményekről. Szalai Ernő, Zselíz. Bátorhan­gú bírálatod igen tetszett és megnyugtatunk, hogy igazad is van. Reméljük bírálatod hatás­sal lesz az alapszervezet életé­re. Nagy Lenke, Izsap. Leveled kissé rövid volt, azonban le tudtuk közölni. Bízunk abban, hogy máskor is betanultok jó színdarabokat és elszórakoztat­játok az izsapi közönséget. Czajlik József, Pozsonyeper- jes. Egy témáról két levelet írni felesleges, de bizonyára akad még esemény a faluban, amiről írhatnál. VELENCÉBEN Velencében az üzletek moder­nek és a híres Szent Márk té­ren gyönyörűek a paloták. A Szent Márk templom és a Doge Palota úgy ragyog a nap­fényben, mint a friss hó, mert Velencében nin­csenek gyárké­mények és nin­csen korom. Csodálatos nyu­galom árad a palotákról. A Canale Grande „S“ alakban sze­li át a várost, amelyet két ol­dalt szebbnél- szebb paloták szegélyeznek. A nagyszerű épü­leteket a kis csatornákon és a nagy csator­nán lehetett ré­gen gondolák­kal, de ma már kis motorosok­kal is megközelíteni. Velence a lagúnák 118 szigetén épült. A házak mind cölöpökön állnak. Több cölöpöt vertek le egy cso­portba, azoknak , végeit össze­fogták és az egyik csoportról a másikra boltíveket képeztek: így készült az épületek alapza­ta. A csatornákon és az utcács­kákon számtalan kisebb-na- gyobb híd ível keresztül. Szá­muk körülbelül 450. A Rialto, az Akadémia, a Sóhajok hídja szinte minden ember előtt is­mert, legalábbis olvasmányaink­ból vagy fényképekről. A Szent Márk templom a régi bizánci stílus jegyeit őrzi. Az előtte levő Szent Márk tér épí­tészetileg talán a világ legszebb tere. Ezen a téren áll a Szent Márk harangtorony, amely a tér legrégibb építészeti nevezetes­sége. I. ú. 888-ban kezdték épí­teni. Hosszú évszázadokon ke­resztül hirdette az építők nagy­szerű munkáját, míg az alapozás elöregedése miatt 1902. június 12-én összeomlott. Az újjáépí­téshez azonnal hozzáfogtak és az új alapozáshoz 100 ezer cö­löpöt használtak fel, hogy le­győzzék a puha, iszapos talajt. A paloták helyi tulajdonosai, a dúsgazdag milliomosok éven­ként csak egyszer jönnek ide 5—6 hétre, hogy a semmittevés „fáradalmait“ kipihenhessék. Vagy pedig, mint ahogy ezt három évvel ezelőtt egy Carlos Lopez Beisteguy nevű délame­rikai milliomos tette, aki a szó legszorosobb értelmében marok­kal szórta a pénzt a csatornába. De vájjon hol laknak a dol­gozó velenceiek? Ha nem a Szent Márk téren, akkor talán a Lidón, vagy a Canale Grande mentén ? Ahogy elkanyarodunk a fő utcákról, rögtön megkap­juk a feleletet. A sikátorokban olyan szűkek az átjárók, hogy két ember alig tud kitérni egy­más elől. A Castello nevű mun­kásnegyedben sok olyan házat találunk, ahol ilyen hivatalos feliratok olvashatók a falakon: „Lebontandó 1807-ben“ vagy „Lebontandó 1810-ben“. De még ma is emberek lakják ezeket a omladozó vityillókat! Nem is ritka az olyan eset, hogy 18 — 20 ember lakik két kis helyiségben. A tüdővész ide jól befészkelte magát. Könyveket lehetne írni a velencei nyomor szörnyűsé­geiről. Velence a vizen él. Mindazok az egyszerű és megszokott min­dennapi dolgok, amelyeket a nagyvárosok lakói a szárazföl­dön észre sem vesznek, a fuva­rozás, az áruszállítás, az eskü­vő, a temetés stb. — itt külö­nös és szokatlan jelleget ölt. Velencét a környező partvidék látja el mezőgazdasági cikkek­kel. A nagy vasúti és közúti hídon özönlik reggelenként az árut a lagúnák városába. Az áru 'EEEEEESEEEBEEEEEEBBEBEEBEEEBESEEEEEIslEEEBEEEEEEEEEBEiijEEEEEEBBEESHEBEEBEESEHSESEBEEEEEEBBEt szervezetének kellene ezzel tö­rődni. — CSISZ üzemi szervezete? Igen, ha ilyen lenne nálunk'. Próbálkoztunk már, de nehezen ment a szervezés, nem tudtunk zöld ágra vergődni. Ebben a CSISZ járási titkársága segíthet­ne, de teljesen megfeledkezett rólunk. Pedig biztos más lenne az élet, vígabb, nem ismernénk akkor az unalmat — hagyta helybe. — Szeret a mezőgazdaságban dolgozni? — Eléggé kemény munka — felelte, — s éppen ezért rosszul esik, ha azt látom, hogy valami nincs rendben, ha a gaz eszi a kukoricát. Ha már szóba jött, meg kell mondanom, hogy igen, szeretem a mezőgazdaságot. A CSISZ járási titkársága is vegye figyelembe Mikulka Juli szavait és segítsen a csenkei fiataloknak a CSISZ üzemi szer­vezetének megszervezésében. To­vábbá meg kell nyerni ezeket a fiatalokat a kétéves mezőgaz­dasági iskolázásokra is. Ha majd tanulnak és Szervezeti életet is élnek, az unalom árnyéka bízó nyara eltűnik Csenkéböl. B. I. a sok-sok kis teherszállító gon­dolára kerül és megkezdi a bo­lyongását a szűk csatornák szö­vevényébe, hogy a kereskedők üzleteibe, majd onnan a háztar­tásokba jusson. Ha esküvő van Velencében, a gondolák épp úgy sorakoznak a templomok előtt, mint másutt a taxik. És ha va­laki meghal, épp úgy a gondola viszi utolsó útjára, mint aho­gyan első útjára, a keresztelőre is gondolán vitték. Velencében nincsen temető. A város teme­tője, a halottak világa a város­tól távoleső és magas fallal körülvett Szent Mihály szigetén van. Velencében az elhunytak?: nak csak az emlékük marad. A velencei szerelmesek szíve­sen ülnek holdfényes estéken a gondolákba, mert régi paloták között, a holdfénytől fénylő vízen valahogy a szerelem is más. Hogy miért? Ezt csak ők és talán a gondolások tudják. A gondolások, akik annyi és oly különféle szerelmespárt szállí­tottak már, hogy a velencei sze­relem varázsának titkát náluk senki sem ismerheti jobban. Ha egyszer leírnák! De nem teszik, talán azért nem, hogy el ne il? lanjon a könyvek lapjairól a ti-» tok, amely századok óta mág­nesként vonza a szerelmeseket, a nászutasokat. De ma már a velencei szerelmesek sem ül­nek minden randevú alkalmával a gondolába. Ugyanis a gondola viteldíja drága - 1000 líra egy órára és egy olasz dolgozó havi átlag keresete 30 — 35 ezer líra. A szárazfölddel két híd köti össze a várost, amelyeken a tu­risták százezrei jönnek megnéz­ni Velencét és kincseit. A mú­zeumokban nagy velencei fes­tők: Giambellino, Guardi, Gior­gione, Tizian, Tintoretto, Tie­polo, és Veronese remekei sorakoznak. A színház kedvelői Goldini és Gozzi egykori sike­reit, a zenészek pedig Monte­verdi, Divaldi, Tartini emlékét idézik fel a városban és tudják, hogy Rossini, Bellini, Donizetti és Verdi számos operája innen indult el a világhír felé. A mai Velence nevezetessé­gei: a Lido, a világ milliomosai­nak kedvenc és méregdrága nyaralóhelye: az ünnepi regat­ták; a Biennálé, a modern fes­tők két évenkénti seregszemlé­je; az évenkénti filmfesztiválok. Mindez szerény a régi dicsőség­hez képest, de a város hírét máig is messze hirdetik. Azon­ban a hírnévnek és szépségnek alapját a névtelen dolgos és jogfosztott egyszerű emberek rakták le: a hajóácsok, a kőmű­vesek, a tengerészek, és az iparosok. A régi Velence ezen egyszerű, de halhatatlan építői­nek, nagy művészeinek és ál- lamférfiainak emléke: maga a város, „a tenger jegyese". RENATO ZANA A Rialto, Velencének, a tenger királynőjének egyik utcája.

Next

/
Thumbnails
Contents