Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-01 / 27. szám

gyelmesek;. Eddig ugyanis úgy tudtuk, hogy bicikli viszi az em­bert, s ime most a kép homlok- egyenest mást mutat, hajógyári munkás viszi biciklistől a kolle­gáját csónakjában. Négy kilomé­tert mehetünk a parton, amikor a híres komáromi Gólya csárdá­ból tamburások koncertje iiti meg a fiilünket. A nop lemenő­ben, az alkonyat impozáns fé­nyében kifényesül a folyó tükre, bokrok és fák figyelnek az édes­kés muzsikaszóra. szetes és kiegyensúlyozott élet­kedv csak a halászok fülét bánt­ja. De ne vegyük komolyan ellenséges érzületüket, mert ter­méketlen pillanatokban ók min­denkire haragszanak, még a ha­lakra is, amelyek szándékosan kikerülik a hálót és kinevetik a horgászbotot. A szúnyogokkal jönnek ki a legjobban, bőrük hozzáedzödött a szúrókájukhoz. Azok csíphetnek és ihatnak a vé­rükből, nem bánják. Mert azok csak szúnyogok és nem emberek! Motoros csónakok szelik a Vág- Duna vizét. JVf em vagyok tájfestő, hogy ■L ’ ecsettel lepingálhatnám, amit Lehár és Jókai szülőváro­sában látok. Be kell érnem a dolgok szóbeli érzékeltetésével, különben sem férne rá egy ab­rosz nagyságú vászonra a temér­dek impresszió. Pedig vászonon lenne igazán szép ez a mozgal­mas élet, amelynek folyamát és irányát a vasárnap délután ha­tározza meg. De mert sem ecse­tem, sem állványom, konstatá- lással kezdem, hogy az emberek errefelé is tudják, ha süt a nap árnyék az orvosság, ha pedig forró a levegő, víz hűti le a tes­tet. Mennek és beleugrálnak a Vág-Dunába. Itt a Csallóköz keleti csücskében vígan folyik a lubickulás, kacarászás, csendes olvasgatás, gyerekek uzsonnáz- tatása mindjárt ebéd után és amit első helyre kellett volna tennem: a csónakázás. Ráillik a komáromiakra a slá­ger, hogy üljél a motoromra kis nagyalom, olcsó és nem ráz, mert a ladikjuk végében valóban ott a hajtóerő, a kétezeregyné- hány koronás masina, zúgásával betölti a levegőt. Hátul a motor és a kezelője, elöl a feleség a gyerekekkel, legény a kisan- gyalommal és hajtanak felfelé és fordulnak visszafelé, minden­ki örömmel nézi a szórakozásu­kat. Keresztül-kasul szelik a vi­zet a csónajcok, kifogástalan az idő, tiszta kék vízben öblített kendő az ég, végtelenség nyugal­ma a folyó. A domború híd vaskorlátjánál bámészkodók serege tarkállik. 'Az asszonyok ugyancsak csipe­getik az emberüket, amiért mo­torkerékbe fektették összekupo- rított pénzüket és nem ilyen vízi masinába. Pedig ez a jobb, az egészségesebb sport, siklani a vízen, eltűnni az ölelkező bokrok sűrűjében. Nincs itt por, nincs veszélyes kanyar sem, de van iz­galom és kaland és még merje mondani valaki, hogy nincs a komáromi asszonyokban ro­mantika! Nagy a zsivajgás, persze ezt mondanom sem kellene, hiszen, ahol két asszony van jelen, ott a csend sosem üt tanyát. Itt meg rengeteg asszony keresi a szóra­kozást férjeurával, leány a mát­kájával és ezt a zsibongó jóked­vet természetesnek veszik most a bokrok, a fűzfák karjában el­fekvő Vág-Duna, a passziójukban elmerülő motorosok. A terme­Gajdács bácsi, a csendes halász. 9 A moszkvai Akadémiai Mű­vész Színház, amely — mint is­meretes — hatalmas sikerrel negyven előadást tartott Lon­donban, e héten már Párizsban folytatja turnéját. Az egyik an­gol szaklap a következőket írja róluk: „Olyan együttest láttunk, melyben ismeretlen a „sztár“ káros fogalma. A tapasztalat azt mutatta: az angol színháztörté­net könyvében szükség van egy lap átfordítására. • A csehszlovák zeneművé­szek szövetsége képviseletében , JrHck-kk-trkiHcki-Hi: A1 A A *»■***★** ****** I Bckö-sézcudia I 1 * ! * P. O. Hviezdoslav „A csősz felesége c. művéből“ Köszöntelek erdők, hegyek, { köszöntlek bennetek szívemből! í A rossz világ mit elcsigáz, C s irigy szemével mételyez, j mit hazugság rontott, mérgezett, ■k ti önttök belé új erőt, I frissítő, drága életet, f sajgó sebére írt adón igaz baráti érzelemmel kitárva széles kebletek, hol öröktől él a szeretet, hol árulás tanyára nem lel, nem kérdve, ki jó? mi joggal? öletek édes pázsitjára védő anyai karokkal « hűen simítva rá az embert.. i Elég egy perc felétek futni, s a bú tűnik, bilincse tágul, tisztul a szem, a vérkeringés, s már új reménység nő ki szárnyúi. Elég egy susngásnyi intés, hegyi zuhogó hogyha csobban, a lélek máris dalra hangol, a bűvös vonó fölötte reszket, s a szív ujjongó hévre dobban. Elég, ha fent a sas kering, a sólyom szárnya égbe villan, merész fütty erdőn át, ha illan, tisztáson pásztartűz ha gyűl, már zsong, buzog, rajong az érzés, tüzet csihol a lélek máris, s mint égbe hulló meteor lángoló szárnnyal szállni lázit. Egy pillanat csak míg felettünk égből szőtt száluk átsuhan, s már játszi kedv virágzik ebből, mint a szivárvány pántlikája borongó tölgyön úgy cicázna... Köszöntlek bennetek szívemből! í Ford.: MONOSZLÖY M. DEZSŐ £ Mini a mesében HOL VOLT, hol nem volt, az Ipolyon innen, a Garamon túl, volt egyszer egy pici falucska. Lakéi csendes szavú parasztem­berek voltak, akik a kakas kukorékolására keltek és az esthaj­nalcsillag felragyogására tértek nyugovóra. Tavasztól őszig kint dolgoztak a határban, szorgalmasan szántottak, vetettek, verej­tékükkel locsolták a földet, hogy gazdagon teremjen. A nagy munka közepette mindenről megfeledkeztek. Azt is elfeledték, hogy ősz nyomán beköszönt a szomorú tél, amikor megnyúlnak az éjjelek és hideg szél zörög az ablakon. Nyugtalankodni kezdtek és sűrűn sóhajtoztak a kemence melletti padkán. Még az étel-ital sem esett olyan jól, mint nyáron, amikor madárcsi­csergéstől hangos a határ. Ügy érezték, hiányzik valami az éle­tükből, hiányzik a szórakozás, a lelkek egymásra találásának öröme. — Bezzeg, ahol kultúrház van, ott a mulatság sem hiányzik — vetették egymásnak az emberek kissé szemrehányóan. — Kultúrház kellene nekünk is, — hajtogatták a fiatalok, —; mert egy színmű nem sok, d« azt sem tudjuk hol lejátszani. — Jaj! Sok pénzbe kerülne a kultúrház felépítése, talán száz­ezrekbe, de lehet, hogy többe. Hogy tudnánk annyi pénzt előteremteni — mondogatták az emberek, de a gondolatot már nem lehetett elfojtani, Ojra- és újra felbukkant, mint a re­ménység napsugara. Összehajoltak öten-hatan, gyűlésre hívták, s rá akarták verni a falu népét a kultúrház építésére. De nem sikerült. Megijedtek a feltornyosuló akadálytól. Megijedtek a nagy kiadástól. VÉGRE AZ EGYIK embernek eszébe jutott: mért ne építhetné fel a kultúrházat a falu népe? Közös munkával, közös erővel. Aztán van falu közelében egy romos kastély, a tégláját még fel lehetne használni, csak munkáskézre és akaratra van szük­ség. Ha aztán látnák törekvésünket, majd csak segítenének a feljebbvalók is, a járás meg. a kerület. Az okos szó, meg az erős vágyakozás a kultúrházért, megtette hatását. A falu lakói szilárdan elhatározták: felépítik második otthonukat. S a szót tett követte. ÖREGEK, FIATALOK, asszonyok, emberek csákányt, lapátot ragadtak, hogy megássák az alapot, megvessék a fundamentu­mot. Folyt a munka napről-napra, estéről-estére, sokszor egész éjszaka. Még a beteg is lábra kapott a lelkesedés tüzében s a brigádosok sorába állt. A falu lakói a munka hevében jöttek rá, arra amit eddig csak sejtettek, hogy a közös akarat előtt leomlik minden akadály, s a közös erő csodára képes. Napok múltak, hetek múltak és elkészült a fundamentum, hetek jöttek, hónapok mentek s a régi kastély falából felhúzták a kultúrház falát. Betonozni tanult, aki sosem betonozott, ge­rendát ácsolt, aki még sosem fogott ácsbaltát, falat vakolt, aki az eke szarvát fogta. Nehéz munkában telt az idő, sokan már bele is fáradtak, de a lelkesedés sodra új erőre sarkalta őket. Két ember sem akadt, aki ne vett volna részt a falu kultúrhá- zának építésében, aki ne csatlakozott volna a legszebb ügy megvalósításához. És alig múlt el egy év, megszületett a csoda, gyönyörű kul­túrház nőtt ki a földből. A közös munka meghozta édes gyü­mölcsét, az örömet, amelyhez hasonlót nem éltek át a falu lakói. Eljött a nagy pillanat. A falu vezetője beillesztette a kul­csot a kultúrház zárjába és megnyitotta az öröm és büszkeség szárnyas ajtaját hosszú évekre, évtizedekre. Néhány asszony zsebkendőt emelt szeméhez, hogy felitassa szivárgó könnyét. AZ IPOLYON INNEN, a Garamon túl, egy földhöz lapuló kis falucskában olyan otthont építettek az egyszerű parasztem­berek, amelynek csodájára jár az egész környék. Büszkén szö­kik magasba a kultúra háza és büszkén vallják a KÉTYI dolgo­zók: — Egymásra találtunk! d. Gy. £ try g 8 2 r: e S 2 v LDasá asarnapi i idill Tizekről a csendes foglalko- *-J zást űző halászokról jut eszembe Maeterlinck, a kitűnő belga író és filozófus, aki szerel­mese volt a csendnek, így ma­gától értetődően a hatászásnak is. Azt írja valahol, hogy a csend gondolatokat terem. A csend a bölcsesség forrása. Hogy ez korántsem így van, arra éppen a halászok szolgáltatják a bizo­nyítékokat. Mindmáig nem ők a világ legtudósabb emberei. De hagyjuk Maeterlincket, vándorol­junk felfelé a parton. A hídtól feljebb harmincötéves forma jy agy törzsű topolyák és J ’ nyárfák lombjában pislog a csárda, amely kinézetre sem­miképpen sem lehetett a XIX. század betyárjainak a menedéke. A múlt század közepén ütöttek itt tanyát, de nem a betyárok, hanem a tutajosok, akik fentröl úsztatták a fákat és ezen a he­lyen ettek, ittak, pihentek. Ké­sőbb Sárkányék tulajdonába ment át a csárda, azóta ők ki- nálgatják a vendégeket itallal és Ínycsiklandozó halászlével. Az X lábú asztaloknál most is szép számmal ülnek vendégek. Bor, Gyerekek és felnőttek várnak az ízes halászlére. ember szereli le a hálót. Nem fogott semmit. Pedig az apóst is kicsalta a folyóra, nézze meg, mit tud a veje, hiába. A halak nem szolgáltatták ki magukat a büszkeségének. Ezektől egy ugrásnyira repedezett bőrű, bar­na szemű, kék munkaruhás em­ber iU két elegáns horgászbot végén. A horgászbotok, mint a csiga szarva. Emberünk ez alka­lommal már a negyedik helyen, mert az az érzése, hogy sose a legjobb helyen ül. A halak má­sutt tanyáznak. Ügy rángatja ezeket a halá­szokat a szenvedély ide-oda, mint a hal a horgot, ha már bekapta. Soha nincs maradásuk egy helyen. Mintha örökké azt szimatolnák, vajon árad-e a víz odafenn, mert ha igen, akkor sikerülhet a fogás ... Ennek a tétovázó várakozásnak sós leve van, megmondhatják a szúnyo­gok! Barangolunk a parton és elis­meréssel adózunk a városnak, amiért a parti fásítással a szú­nyogok lakáskérdését is véglege­sen megoldotta. Közben átlépjük vagy kikerüljük a napozókat, a hajlékony röplabdázókat és is­mét a motorosokra leszűrik fi­Sárkányné halat aprít egyék. Ogy meg tudja adni az ízét! Olyan a csárda fekvése, egyfe­lől csatorna záraj, másfelől a védő töltés, körülötte fák, bok­rok, tisztások, hogy a leg szerel- mesebb fiatalok sem képzelhet­nek el maguknak különbet. Ke­vés komáromi felejti ki vasárna­pi programjából a Gólya csárdát. Gyalog, motorkeréken, moderni­zált csónakon jönnek ide felnőt­tek, gyerekek. Es a lombok alatt, a szabad ég köntösében töltik el a délutánt, vagy az estét. Meg­fizethetetlen a csárda kiessége és illatos levegője. Most is van­nak negyvenen az udvaron. A tamburások pengetik a húrokat, csalfa hangokat varázsolnak elő az öreg fából, a f iatalemberek keze meg csendesen az asszo­nyok derekára csúszik ... Köz­ben cserélődnek a vendégek, újak érkeznek. Sárkányáé mesélgeti nagy el­foglaltsága mellett is, hogy va­lamikor hétköznap is felkeresték őket. Akkor még a város mula­tóiban korábban zártak és a jó- kedvűek, a mámorosak nem saj­nálták a fáradtságot, keresztül vágtak a réten és az éjjeli órák­ban a csárda ablakán kopogtak. Reggelig mulattak a fogadóban. Ma már csak szombaton és va­sárnap keresik fel a Gólya csár­dát. Ilyenkor aztán ropog a tűz, fortyog a halászlé a bográcsban és megszólalnak a tamburák! J ó dolog a fürdés, kellemes a napozás is, a csónakázás sem megvetendő, de állítjuk, hogy mindezeken túl a Gólya csárda a legjobb. És minden je­lenlévő egyetért velünk, ha a kanalát megmentette már a Sár­kányáé készítette halászlébe. Igaz, a halászoknak, meg a réten napozóknak esetleg más lehet a véleményük, mert hát Komá­rom miért lenne kivétel a kinek a pap, kinek papné bevett tör­vénye alól? Bejártuk a Vág-Duna partját, is a csárda udvarán, akik se nem zsivajjal, kacagással találkoztunk isznak, se nem dalolnak, a jó mindenütt a Gólya csárdáig. A halásziéra erőltették meg a Iá- nyár a pihenő szeriekben lán- bukat. A hal felaprítva, befűsze- goit, végig a folyón természet és rezve már az üstben, Sárkányrté ember nyugodtsága festette meg gondoskodik róla, hogy aki egy- színpompában a vasárnapi idillt, szer eszik a léből, az másszor is MÄCS JÓZSEF sör az asztalon. Két szál ember tamburán játszik, a harmadik brácsázik. Vannak aztán olyanok Késő délutáni felvétel. Magyarországra érkezett Viktor Kalabis és Ján Kapr Sztálin- és államdíjas zeneszerző. Megláto­gatták a Zeneművész Szövetsé­get, ahol hosszasan elbeszélget­tek a magyar zeneszerzőkkel, s a magyar zenei élet vezetői­vel. © Jean Paul Sartre új szín­darabon dolgozik. A darab té­mája egy bonyolult szerelmi történet. A darabot a párizsi Theatre Antoineban fogják be­mutatni. WSSASSSSSSSSSS-WSfSSSßfSSfAtYSSSSSSSAfSSSSSSfSSSSSSSSSSfSMßfflMrSSßßrAMlUf^ Fénykép a kirakatban Az öreg paraszt — ráncos arca égett - egy fényképet néz az üvegen át. Halk, kérdő szóval, ahogy mellé lépek rámveti boldog szeme sugarát. A kirakatban: díszes feketében érettségizők képe mosolyog ... a bárányfelhők úsznak fent az égen ... nézi a tegnap a szebb holnapot. Az öreg paraszt szava lassan koppan (sok éven át volt az ajka néma) látja ... nézze ... az ott a balsarokban az én lányom... legkisebb... az Éva! És elhallgat — ismét a képre nézve. Öh halkan lépjetek járókelők: egy ősz paraszt, múlt rongy, korok cselédje áll a kislánya fényképe előtt. PÉTERFY GYULA 'SSS//S/fSS//SSS/SSSSSSSSSSS/SSS//S//SJSSySSS/SSSSSSSSS/S/S-SSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSS/jr.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents