Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-22 / 52. szám

Az ifjúság válasza Pavol Rakovsky mérnök a cabi Slektroporcelán üzemi CSISZ szervezetének elnöke közölte: A CSKP KB Levelével kapcsolatos viták sfí üzem min­den részlegén folynak. A fiata­lok természetesen aktívan részt vesznek a vitában. A legélén­kebb viták a technikailag indo­kolt normákról folynak. A mun­kások bizonyos fokig féltették a bérüket, de miután alaposan megmagyaráztuk, hogy a nor­mák és bérek rendezéséről van szó, beleegyeztek a bérek mo- dósításába. A technikailag in­dokolt normák biztosítják a termékek jobb minőségét és sok. helyütt a dolgozók jobban járnak. A mi üzemünk már november végén teljesítette az évi termelési tervet. A viták idején már teljes gőzzel a jövő évi tervet telje­sítjük. A CSISZ-gyűlésen öröm­mel fogadták azt a hírt, hogy az üzem modern konyhát állít fel és az új épületben biztosí­tanak egy megfelelő helyiséget kulturális és társadalmi célok­ra is. Mindez bizonyára hozzá­járul ahhoz, hogy munkánkat még jobban végezzük. A fiata­lok azzal a javaslattal jöttek, hogy az építésnél 600 brigád­órát dolgoznak le. Igaz, a mi üzemünkben csak 52 CSISZ-tag dolgozik, de így is mindent el­követünk, hogy hozzájáruljunk a jólét emeléséhez. ★ ★★★★★★★★★ Mai karácsony Évről-évre szebb ez az ünnep, dúsabb a fánk, s az asztalunk. A szűk esztendők tovatűntek, s már magunk is mások vagyunk. Nem lesünk sült-galamb csodára, becsületes munkánkra vár — meri a jólétnek ez az ára — a föld, rét, erdő, bánya, gyár. önön erőnkre támaszkodunk, amink van, magunk érdeme; szabad időnkben szórakozunk, miénk az írott szó, s zene. Nem délibáb az ifjú terve, koldusbotra nem jut az agg, a jövőre nem gondol rettegve senki! Sorsunk emberibb, józanabb. Fény gyűl, ének zeng hegyen­völgyön, s betölt minden meleg szobát; hirdesd megújhodott köszöntőm mindannyiunk Karácsonyát. Z : 3. dekelni fog, hogyan írja első levelét, illetve lapját. Nem ta­lálunk abban semmi kivetni valót, ha ismerősének küld egy képeslapot. A szövegben ne írjon sokat, csupán küldjön sok szép üdvözletét és írja meg, hogyha sok tanulnivalója mel­lett akad ideje másra is, úgy írjon Őrinek. Kérje meg, írjon az ottani diákéletről és az is­koláról általában. Ha erre vá­laszt kap, eszerint járjon el. Helytelen lenne, ha az első le­veleiben nagyon közvetlen, ér* zelgős hangot használna. Szá­moljon be neki a hazai esemé­nyekről, a kultúrműsorokról, ha ért a sporthoz, a sportról. A levél vége felé mindenesetre adja tudtára, hogy mennyire örül, ha kap tőle levelet. Azt hiszem a továbbiakban már nem fog senki segítségére szorulni. írásai őszinték és iga­zak legyenek. Ha úgy adódna, hogy leveleinek megírásához tanácsunkra továbbra is szük­sége volna, forduljon hozzánk bizalommal. TANÁCSTALAN JELIGÉRE: Problémája könnyen megold­ható. Igaza van, még fiatal ahhoz, hogy férjhezmenetelre gondoljon, bár a korkülönbsé­get nem tartjuk nagynak. Azt írja, már tudatta egyszer ismerősével, hogy udvarlása nem kívánatos. Ennek dacára úgy gondoljuk az volna a leg­helyesebb, ha ismét írna neki. A nyugodt és tapintatos hangú levélben írja meg, hogy bár önnek rokonszenves és tovább­ra is jó barátságban maradnak, de felesége soha nem lesz és éppen azért kéri, a jövőben ne járjon maga után. Ha ez a le­vele nem találna meghallgatás­ra és továbbra járna ön után, akkor nem marad más hátra, mint személyesen, szóval meg­mondani, ami ránézve csak kellemetlenebb lehet. A bérfegyelemről Azok közé a negatív jelensé­gek közé, amelyek hátráltatják népgazdaságunk fellendülését, tartozik az a jelenség, hogy egyes vállalatok megsértik a bérfegyelmet; túllépik a bér­alapokat, rugékonyabbá teszik a termelési normákat és hely­telenül osztják be a dolgozókat a munkakategóriákba. Azok a rendeletek és irányelvek, me­lyeket gazdasági szerveink kiadnak, népgazdaságunk ob­jektív szükségleteiből indulnak ki. A rendeletek és előírások megsértése dolgozóink számára nagy károkat okozhat. Mutassanak csak rá, milyen károk származhatnak , abból, hogyha üzemeink rendszeresen túllépik á béralapokat. (A ter­vezett béralap a szocialista rendszerben azoknak a bérek­nek és fizetéseknek az össze­gét jelenti, melyeket a terv szerint ütemezett munkater­melékenység mellett a tervbe vett feladatok teljesítésével az adott időszakban a dolgozóknak kifizetnek. A béralapot orszá­gos méretekben és az egyes vállalatok számára külön külön is megszabják. Tudjuk, hogy a munka termelékenységének gyorsabban kell növekedni, mint az átlagbéreknek, mert ellenkező esetben korlátozva volna a további termelés alap­ja. Hogyha mindazt, amit a munka termelékenységének emelése folytán egy bizonyos időszakban nyerünk, bérekben fizetnénk, akkor hátráltatnánk a munkatermelékenység emel­kedését és az életszínvonal további fellendülését. Hogy képletesen fejezzük ki magun­kat, a jövő királyságot egy tál lencséért adnánk el.) A béralap túllépésével meg­sértenénk a lakosság tervezett jövedelmét, és a piacon lévő szükségleti cikkek közötti vi­szonyt. A munkások több pénzt kapnának, de nem vásárolhat­nának ezért annyit, mint amennyit szeretnének, mert a termelés csak olyan mennyi­ségű árut hozott a piacra, amely megfelel a lakosság ter­vezett jövedelmének. Élelme­zési nehézségek keletkeznének, melyek egész nemzetgazdasá­gunkban visszatükröződnének. Negatív hatást vált ki, hogy­ha az egyes üzemek 'túllépik a béralapot. Hogyha az üzem­ben túllépik a béralapot, ez azt jelenti, hogy drágábban termel­nek, mint ahogy kellene. Amennyivel ezek az üzemek többet kapnak, annál keveseb­bet kap az egész társadalom. Hasonló a helyzet akkor is, amikor az üzem nem lépi át a tervezett béralapot, de a bér­alapot magasabb százalékban meríti ki, mint amilyen a terv teljesítésének százaléka. A béralap túllépésének kü­lönböző oka lehet. A munka- szervezéstől kezdve — például a munkások nem készítik elő az anyagot — a tervbevett munkát munkaidőn túl kell el­végezni, úgyhogy a valóságos munkabér a tervezett munka­bérrel szemben jelentékenyen emelkedik — egész odáig, hogy a munkavezetők nem törődnek a bérrel összefüggő kérdések­kel (például felületesen ellen­őrzik a ledolgozott munkaórá­kat és olyan munkáért is kap­nak a munkások fizetést, me­lyet a valóságban nem végeztek el.) A bérfegyelem megsértése nemcsak abban nyilvánul meg, hogy túllépik a béralapot. A béralap keretén belül is hely­telenül osztják be a dolgozó­kat, az egyik munkahelyen túl alacsony, a másikon pedig túl magas a norma, önkényesen gazdálkodhatnak a prémium­alappal és még más hibákat is követhetnek el. Az ilyen jelen­ségek természetesen a dolgo­zók jogos bírálatát vonják ma­guk után. A munkásbérek rendezése, amelyet most valósítunk meg, olyan feltételeket teremt, me­lyek alkalmasak lesznek arra, hogy eltávolítsák azokat a hiá­nyokat, melyek a bérekkel kap­csolatosan előfordulnak. Célunkat csakis akkor érhet­jük el, hogyha következetesen betartjuk a bérfegyelmet. VÖRÖS ROZSA JELIGÉRE: Legjobb volna, ha az Ön és ismerőse jobbját valaki meg­fogná és ezen a módon megis­mernék egymást. _ Amint látjuk, önnek tetszik a fiatalember és Ön sem kö­zömbös neki. Mennyi fölösleges gond. Jelen esetben nem volna aszfaltbetyárság, ha a fiatalem­ber Önt megszólítaná. Sértő­szándék nélkül kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a fiatalember viselkedése 'issé furcsa és bátortalan. Az élet­ben rendszerint úgy szokott lenni, hogy a fiatalember min­dent elkövet, hogy egy lányt megismerjen. Nem gondolja Ön is. hogy fellépése bátortalan? Biztos abban, hogy ő meg akar önnel ismerkedni ? Ha úgy gondolja, hogy igen és ő to­vábbra is ilyen bátortalan ma­rad, akkor legjobb lesz, ha valamely közös ismerősüket felkéri, ismertesse meg önöket. B. I. JELIGÉRE; Sajnos nem áll módunkban közvetlen levélben válaszolni. Valószínűleg több lányt is ér­telep 'őrének csöndes otthonába is. Sőt mi több, a mögöttes te­rületen (ma a Fuöík utca 14. számú ház helyén) fekvő akkori magyar királyi állami kiadóhiva­tal kitérdelt nadrágos hivatalno­kai méltán felháborodtak a csendzavaráson, felafzották igaz­gatójukat, az meg ránk uszítot­ta a házmestert. „Csapatainknak kedvezőbb te­repszakaszokba való visszavoná­sa" dicstelensége folytán nem volt érdemes arra, hogy az, utó­kor megörökítse a hőstettek krónikájában. De mi bosszút es­küdtünk. Miután „kiűztek a pa­radicsomból", valamelyik gézen­gúznak az az ötlete támadt, hogy legjobb volna betörni az adóhivatal ablakait. Az ostoba indítványt tett követte, hiszen a céldobás mesterei voltunk. Zse­bünk állandó kavics-készletének felhasználásával megindult a frontális támadás. Emlékszem, hogy én vezényeltem a díszes társaságot: „Vigyázz, kész, rajt!" Kőzápor zúdult a békés könyv­molyok ablakára, recsegés recse­gést követett s pillanatok alatt pozdorjává zúzódtak az üveg­táblák. Aztán rendezett sorok­ban — „meglógtunk“. Hazajövet igyekeztem jámbor arcot vágni s tankönyveimbe temetkeztem. Hogy mennyi ideig „tanultam", már nem tudom, de egyszerre csak szólt a csengő s megjelent a könyörtelen Vég­zet egy sűrű bajuszos városi rendőr képében. Mivel pedig a rend őre kint állt, én meg bent voltam, elvágta előlem a ruga­nyos visszavonulás útját. Az események most már ro­hamosan követték egymást: mi­vel a sok vásott kölyök közül pont engem ismert a leskelődö zsaru (gyakori csínyjeimböl ki­folyólag), édesapámnak kellett megtérítenie az ablakok árát. miközben én úgy álltam ott, mint himnuszban a balsors. Az­tán pofonok következtek, pofo­nok, pofonok és újra pofonok, miközben én titokban elbámul­tam apám lankadatlan kitartá­sán. Gyenge védekezésem, mi­szerint nem én voltam a bom­bázás értelmi szerzője, elveszett a csattanó pofonok harcizajában. Álszenteskedö, a „régi jó idő­ket" visszasíró egyénektől ma is halljuk még elvétve, hogy vala­mikor jobbak voltak a gyerekek. Dehogyis voltak! Természetes tett- és kalandvágyuk éppúgy megvolt bennük azelőtt is. Ezért a szülők és nevelők közös fela­data, hogy a gyermekek ezen ösztönét helyes mederbe tereljék s minden kinövését megfelelő módszerrel lényesegessék s eré­lyesen megakadályozzák. Ötven év távlatából visszapillantva a fenti történetre én is úgy vélem, hogy akkor még több pofont kellett volna kapnom! K. H. Számos olvasónk kérésére közöljük Rommy Schneider, a hí­res fiatal német fiimszínésznö fényképét. Két levél A bonni nevelési politika oda irányul, hogy a fiatalokat le­szoktassa a gondolkodásról és szükség esetén az imperialista célok érdekében ágyútölteléknek használja fel őket. Az ifjú­ságot ponyvairoötlomra, erkölcstelen filmekre és az eszeve­szett Rock’n Roll táncra szoktatják. Az amerikai „kultúrhor- dozók“ is mindent elkövetnek, hogy 'a fiatalok ezekre a kétes szórakozásokra rászokjanak. Szerencsére azonban az ameri­kai életmód nem kelti fel minden nyugat-németországi fiú és leány csodálatát. Egyre többen rádöbbennek a valóságra, gondolkozóba ejti őket, hogy a fiatal munkásokat egymás után kidobják munkahelyükről és egyre több náci vezér üti fel a fejét. Ezek a fiatalok nem riadnak vissza attól sem, hogy állásuk és tanulmányuk kockáztatásával mindent elkö­vessenek és minden erejükkel a nukleáris fegyverek ellen harcoljanak. Bill Haley, amerikai Rock’n Roll énekes nemrég Nyugat- Berlinben lépett fel és a huligánokat egyenesen tömegőrület­be kergette. Nyugat-Beriinben a Siemens üzem előtt a SED jelöltjei alá­írásokat gyűjtenek, hogy kifejezésre juttassák az atomháború elleni küzdelmüket. A fiatal munkások és munkásnők kész­ségesen aláírják az íveket. Ahol jelenleg a bratislavai Szlovák Múzeum épülete ékeske­dik, az első világháború előtt egy nagy kiterjedésű, gödör sze­rű talajmélyedés csúfította el a dunapartot. Erre a gazlepte te­lekre hordták a környék lakói a szemetet, hulladékot, a város lurkói pedig játszótérnek hasz­nálták. A sűrű csalitban felsége­sen lehetett bújócskázni, a ren­geteg tégla- és kőtörmelékkel nagyszerűen célbadobálni, hisz még a mindenható rendőr bácsi is csak hébe-hóba dugta oda az orrát. A közkedvelt „telek" azonban — ahogyan mi neveztük — csakhamar szűknek bizonyult a sok gézengúz számára. Min­degyik csoport ugyanis más-más játékot akart játszani s nem tudott egymással megegyezni. Így aztán gyakran előfordult, hogy a bújósdit játszó társaság egyik ártatlan „sunyóját" olyan istentelenül kupán találta a szél­sőséges kőhajigáló különítmény valamelyik tagja, hogy a szeme is keresztbe állt tőle. Ebből pa­rázs veszekedés, verekedés tá­madt, ami viszont háromnapos szobafogságot eredményezett a bőgő áldozatnak. „Selyem a fű, édes a víz, fao­dúból csöpög a méz“ — mondd Hunor és Magyar, amikor új legelőt kényszerültek keresni. Mi is elindultunk új „hazát" ke­resni, s meg is találtuk a szem­ben levő roskadozó pajtában. Méz ugyan nem csöpögött odúi­ból, de a benne elhelyezett sep­rűkötöző-műhely annál jobban felkeltette érdeklődésüket. Ki­küldött előőrseink megállapítot­ták, hogy délután három óra után már szünetel ott a munka. A léckerítés résein átbújni és bejutni a pajtába már gyerekjá­ték volt. Ha a „telek" szép volt, úgy a pajtát az ideális játszóterek eszményképének lehetett nevez­ni: halgmszámra hevert ott a sok fényesre gyalult seprűnyél! Minden seprűnyél egy kozák- lándzsa — volt a jelszó — s megindult az egyes, valamint a csoport-döf ködés váltakozó hadiszerencsével. A „telek" új bitorlóit a sárga irigység emész­tette ennyi gyönyörűség láttára. De most már mi voltunk fölény­ben, mert kezünkben ott fénylett a félelmetes „dárda". Ellenfe­leink ezért nemsokára le is mondtak a pajta bevételéről. Idővel rájöttünk, hogy a csu­pán tenyérnyi széles, szédületes magasságban húzódó tetőgeren­dákon is nagyszerűen lehet egyensúlyozni, szaladgálni (ma a hideg fut végig a hátamon, ha rágondolok). Hogy mindez nem zajlott le nesztelenül, — világos. Indián jisatakiáltást megszégye­nítő üvöltésünk elhallatszott a CSEHSZLOVÁK HÁZTARTÁSI CIKKEK KIÁLLÍTÁSA BERLINBEN. A kiállításon a legkorszerűbb mosógépek, konyhafelszerelési gépek, villanyvasalók láthatók Külön üvegvitrinekben állít­ják ki az ezüst evőeszközt és az alumíniumedényeket. A képen látható divatos amerikai sapkába öltözött fiatal emberek tompa arckifejezése bizonyíija, milyen magas értel­miségi fokon állnak. Mi sem voltunk különbek

Next

/
Thumbnails
Contents