Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-22 / 52. szám
Micsoda meglepetés A karácsony humora szöveg nélkül. RODA RODA: Pofon nélkül 1896-ban történt. Kiefer János k. u. k. vezérezredes a bécsi Hadügyminisztériumból átvette a 13. lovasdivízió parancsnokságát. Alig foglalta el új beosztását, jelentették neki, hogy Topóiéban, a 17. huszárezrednél, az egyik huszár oltári pofont kapott. Tüstént Topolára utazott és így szólt az összegyűlt tisztekhez: — Urak, ez így nem megy, ezt nem engedem meg. A generális békés nézetei az ezred egyik kapitányát szerény, de határozott ellentmondásra késztették. Ilyesformán: a huszárok többsége rendes és jóra- való, akad közöttük konok és disznó is: a laktanyafogságot, az egyest semmibe veszik — sőt, mivel a büntetés idején mentesülnek o lóvakarás, a csutakolás alól, lustán hevernek a fogdában, alusznak vagy vakaróznak: ezeket az egyéneket néhány csárdás segítségével kell rádöbbenteni a szolgálat magasztos voltára — persze, nem brutálisan, de határozottan ... — Nem és nem — vélekedett a generális — és harmadszor is nem. Elavult nézeteket váll, kapitány úr. Radetzky alatt még használtuk a derest — és mikor eltörölték, némely kapitány ugyanúgy vélekedett, miszerint a fegyelem deres nélkül, pusztán kikötéssel nem tartható fenn. Eltörölték a kikötést is — nem ártott a fegyelemnek. A századparancsnok urak apelláljanak a legénység becsületérzésére. A legkonokabb, a leglustább, a leg- disznóbb huszárban is van annyi jóérzés, hogy pofon nélkül, sőt csakis pofon nélkül jó katona pevelhetö belőle. Kapitány úr, jiol az a huszár, aki azt a bizonyos pofont kapta? — Egy megátalkodott gaz cigány, Nagyméltóságod... — Hozzák ide! Bemutatom A gyerekek biztosan örülni önöknek, hogyan kell a legény- fognak, csak a feleségemtől seggel bánni. félek egy kicsit. Előállították a cigányt, Fülig koszos volt és gyanakodva pislogott. — Édes fiam — fuvolázott a generális — ne félj főiem. Tudod, hogy ki vagyok, édes fiam? — Vezérőrnagy ... Vezérőrnagy úr Öméltósága ... Vezérőrnagy úr Öméltósága a divízió. — Nagyon helyes, édes fiam, én vagyok a divízió parancsnoka. És te, ugyebár cigány vagy! Ne szégyenkezz emiatt! Nagyon szép a kötetlen élet, a természet lágy ölén, az Isten szabad, ege alatt. Ha nem volnék vezérezredes, magam is ... De mondd csak fiam: hogy hívnak engem? A huszár, mint a vízfolyás, gondolkodás nélkül: — Öméltósága Plöhn Imre vezérőrnagy úr... — Fiacskám, tévedsz! Plöhn vezérőrnagy úr előttem volt a divízió parancsnoka. Most én vagyok. Én, Kiefer János. Érted? Tehát: mi a neve a divízió jelenlegi parancsnokának? Öméltósága Plöhn Imre ... — Édes fiam! Még mindig nem értjük egymást. Az én nevem nem Plöhn. Plöhn Öméltósága nincs többé. Felejtsd el. Meghalt — sajnos. Semmi közöd hozzá. Most én vagyok, én, Kiefer Já-nos ... Én vagyok a parancsnok. Tehát még egyszer: ki a divízió parancsnoka? — Öméltósága Plöhn Imre ... — Nem jó... Kie-fer János ... Ismételd! Ki a divízió parancsnoka? — Öméltósága Plöhn ... A generális megtörölte verej- tékes homlokát. — A teremtését... — dörmö- gött — ez mégis csak... — És újból rákezdte barátságosan, mosolyogva. — Te, hidd el nekem, a kapitány urak, az őrnagy úr mind bizonyítják: Plöhn vezérőrnagy úr Öméltósága meghalt ... De várjunk csak, talán így: Közhuszár! Van apád? — Alázatosan jelentem: nincs. — Szegény... De volt? — Alázatosan jelentem: nem volt. A generális kissé ideges lett. — Marhaság. Volt apád! Meg-, halt. Mindent tőle örököltél, a\ sátort, a kocsit, a pokrócokat és mindent... Végül is: az apád meghalt, de te élsz. Ugyanez \ történt itt is: azelőtt Plöhn vezérőrnagy úr Öméltósága, most én vagyok, Kiefer János. Tehát: hogy hívnak engem? — Öméltósága Plöhn Imre vezér ... — Te... az apád ... — csattant a generális hangja. — Any- nyit mondok: szedd össze az eszed és vigyázz magadra!... Nos, hetedszer is, te huszár ... De várjunk csak, kezdjük elölről. Te huszár vagy. Én is. Ne nézzük most a rendfokozatot. Először látjuk egymást. Találkoztunk itt, a kaszárnyában. Meg szeretném tudni a nevedet. Figyelj!... Isten hozott komám! Mi a neved, kedves barátom? — Kiefer János ... A generális türelme elfogyott, lekent egyet a cigánynak balról. Ennyivel nem elégedett meg: lekent egyet jobbról. A harmadik pofonra készült, mikor a százados közbelépett. — Nagyméltóságod, bocsánat: a cigányt tényleg Kiefer Jánosnak hívják. (Ford.: V. J.) Az első jókívánság. Még tíz percet, holnap már úgyis a gyerekeké. A gyerekeknek ilyenkor már ágyban a helyük. Megértetted? Ez Amerika Szereplők: színigazgató, főrendező, Színhely: revűszínház a Broadwayon. (Igazgató bejön a próbára és sóbálvánnyá válik.) Igazgató: Főrendező úr! Főrendező: Igazgató úr?! Igazgató: Mit akar ezzel a néhány görllel? Főrendező: Ez a tizenkét múzsa, igazgató úr. Igazgató (őrjöngve): Hát hol vagyunk ? Holmi zugmulatóban? Tizenkét múzsa??? Léptessen fel ötven múzsát, száz múzsát, kétszáz múzsát... Szereplők: férj (étterem-tulajdonos), feleség. Színhely: étterem a Broadwayon. Férj: (Kezét dörzsölgeti): Sheriff: Tíz dollár büntetést Mit szólsz hozzá, hogy megy fizet. az üzlet? Feleség: A Broadway legjobban menő üzlete, Eduard. Férj: Az új tábla teszi. Feleség: Miféle tábla, Eduard? Férj: Hát amit kitétettem a bejáratnál: „Ablakainkból kényelmesen és jól látható mindenféle utcai baleset, gyilkosság és más karambol“. Szereplők: sheriff, rendőr, koldus. Színhely: a sheriff szobája, Daytonban. Rendőr (behoz egy koldust): Ez az ember koldult, sheriff. Rendőr: Csak nyolc van nála. Sheriff: Akkor hagyja őt tovább koldulni, amíg együtt lesz a tíz dollár. Na, mit hoztam? Ezzel a számmal az Öesztendőben búcsúzunk kedves olvasóinktól. Következő számunk 1959. január 6-án jelenik meg. o <3 majna azt mondja, hogy legyen neked is valami örömed a karácsonyi ünnepekből. Te Károly, nem tévesztettük el a házszámot?
