Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-16 / 51. szám
m Külföld A z atomfegyverkísérletek megszüntetésével foglalkozó . tanácskozás a jelek szerint új szakaszba lép. Köztudomású, hogy az eddigi megbeszéléseken a kísérletek beszüntetésére vonatkozó hat pontos egyezménytervezet első és második cikkelyét már elfogadták. Ezután kerül sor az ellenőrzési rendszer részletes kidolgozására. A Genfben tartózkodó tudósítók úgy tudják, hogy most már minden ülést a kontroli- rendszer kidolgozásának szentelnek. Míg az atomkonferencia kilátásai bizonyos derűlátásra adnak okot, addig a váratlan támadás megelőzésének problémáival foglalkozó értekezlet egy hónap óta jóformán semmi előrehaladást nem mutatott. Mint az Izvesztija ezzel kapcsolatban megállapítja: a nyugati hatalmak igyekeznek „helyesbíteni“ a tanácskozás célkitűzéseit. Erőfeszítéseik arra irányulnak — jegyzi meg a lap —, hogy kiderítsék a varsói szerződés tagállamainak katonai potenciálját, elsősorban a legkorszerűbb fegyvereket illetően. 17 gyes nyugati sajtójelentésekből ítélve némi ellentét ta- "J pasztaiható Nyugat-Berlin és a bonni kormány vezetői között. Nem érdekelten Willy Brandt nyugat-berlini polgár- mester legutóbbi nyiiatkezata, amelyben válaszjegyzéket sürgetett Hruscsov javaslatára és hangsúlyozta, hogy a válasz megfogalmazásánál vegyék figyelembe a potsdami egyezmény után a Német Demokratikus Köztársaságban végbement fejlődést. Ugyanakkor azt is kijelentette, hogy tekintettel kell lenni az „érintettek biztonsági érdekeire“ és hozzátette: „a Berlin körüli .válságnak kiinduló ponttá kell válnia újabb tárgyalásokhoz a német kérdésről és a biztonsági kérdésről“. Brandt polgármesternek ezeket a szavait — amelyek bizonyos tárgyalókészséget fejeznek ki — érdemes összevetni a bonni kancellár álláspontjáról szóló jelentésekkel. Az angol sajtóban megjelent közlemények is megerősítik: Adenauer kategorikusan ragaszkodik ahhoz, hogy a nyugati partnerek utasítsák vissza a tárgyalások gondolatát. Jellemző ezzel kapcsolatban a News Chronicle hírmagyarázójának az a megjegyzése, hogy Adenauer rosszmodorú, tüntető pártóskodása nem erősíti a Nyugat-Berlin és Bonn közötti kötelékeket. (Az újságíró arra céloz, hogy a kancellár berlini tartózkodása idején nem volt hajlandó találkozni a szociáldemokrata polgármesterrel). Berlin-Dahlen Clay Allee 80. Ebben a villában helyezték el az amerikai kémszervezet központi irodáját. A bejáratnál ez a felirat olvasható: Amerikai felülvizsgáló állomás. ALBERT SCHÍAFFINO A POROND KIRÁLYA Szólt a muzsika Milánó egyik varietéjében. Estélyiruhás hölgyek szopogatták a sárga italt, a porondon pedig egy zsonglőr hajigálta tarka labdáit. Taps csattant, az artista meghajolt és ahogy szembe fordult a közönséggel, az első sorban felfedezte Milánó első emberét, Schiaffinót, az FC Milán uruguayi csatárát. Villámgyors ötlettel felszólította öt, hogy jöjjön fel a porondra, mérkőzzenek meg a zsonglőrtudományból. Schiaffino levetette kabátját, felgyűrte ingujját és megkezdődött a csata. A zsonglőr „rajtolt" elsőnek. 233-szor táncoltatta még homlokán a labdát. Most Schiaffinóra került a sor. A 233-ik „fejdekázást“ óriási taps fogadta és ettől kezdve a közönség kórusban számolta a továbbiakat. A 250- ik után Schiaffino elkapta a labdát: — Unom — mondta és visz- szaült a helyére. Arról már nem szól a krónika, mennyi gázsit kapott a csatár különös produkciójáért a varieté igazgatójától. JUDY NYUGDÍJBA MENT Judy nyugdíjba ment — ti- zenkilencéves korában. Furcsa, igazi „nyugati“ csattanó egy káprázatos sportpályafutás végén. Judy Grinhamról, a 100 m női hátúszás világcsúcstartójáról, olimpiai és Európa-bajnokáról, a pesti szurkolók által is jól ismert, kedves, szeplős angol lányról van szó, aki a közelmúltban hétesztendős filmszerződést írt alá és azóta a Jupi- ter-lámpák elé is állt. Az angol lapok persze nagy cikkekben tárgyalják az eseményt és egyik felteszi a döntő kérdést: — Hogyan, Miss Judy, az úszás már nem a legfontosabb dolog az életében ? — Sokáig az volt — felelte Judy, — nyertem egy csomó serleget és érmet, nagyon jól mutatnak a vitrinben, de megélni nem lehet belőlük. A sportban már minden elérhetőt elértem, ideje, hogy valami szalma, megélhetés után nézzek. A magunk részéről kicsit szomorúan búcsúzunk „minden A közös piac - és a szabadkereskedeimi ímit csatája A nemzetközi élet nagy, központi kérdései mellett makacsul és újra teret, szerepet és nyilvánosságot követel magának egy első tekintetre száraznak és érdektelennek tűnő probléma' az „európai közös oiac“-ra vonatkozó terv, és az „európai szabadkereskedelmi övezet“ mögött húzódó elgondolások összeütközése. Nyár óta egymást érik az értekezlet megjelöléssel burkolt ütközetek. Velence, Brüsszel, Strassburg, majd Párizs és Genf jelzik az összecsapások színhelyét. Ezek az „európai“ lobogó alatt folytatott szócsaták. hírlapi polémiák és kemény alkudozások a nyugat-európai tőkés országok mély ellentéteit, a . nagyobb hatalmak kíméletlen piacszerzési és hegemóniái törekvéseit takarják. MIT AKAR A „KIS EURÓPA?“ 1956 júliusában Rómában született meg az európai közös piac megteremtésének terve ugyanazon államok részvételével, amelyek az úgynevezett európai szén- és acélközösséget alkották, vagyis Franciaor- r-'ág, Nyugat-Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg. A „kis Európa“ néven becézett hat ország közös piaci elképzelése a következő: a hat ország piacát 12 éven belül egyesíteni kell, „közössé“ kell tenni; ehhez az út a belső vámok fokozatos eltörlése, vámunió megteremtése, a gazdasági és pénzügyi politika összhangbahozása; kifelé a vámhatárok fennmaradnak, és egységesek; a közös piac 1959 január 1-vel indulna meg: első lépésként 10%-al csökkentenék a belső vámokat, a behozatali kvótát pedig 20%- al növelnék — természetesen csakis a közös piac országait illetően. Első tekintetre felmérhető, hogy ez a terv, a világ egyéb részeiről nem is beszélve. Európán belül is diszkriminációs, megkülönböztető jellegű. HATAN - KÍVÜL A KARÁMON A különféle nyugateurópai gazdasági szervezetekben részt vevő 11 kívül álló ország nyomban felmérte a veszélyt, és Angliával az élén megindult az ellentámadás. Hiszen ily módon a közös piac életbeléptetése után — jegyezte meg a londoni rádió egyik kommentárja — az angol gépkocsik bajosan tudnának versenyezni például Hollandiában a vámmentesen behozott német és francia autókkal. A karámból kirekeszteni szándékolt országokból egy újabb hatos csoportosulás keletkezett; Anglia, Norvégia, Svédország, Dánia. Svájc és Ausztria. Ez a közös piac a „Hat“-tál szemben az európai szabad kereskedelmi övezet szószólója. A „szabadkereske- delmisták“ egy szélesebb és lazább egységet propagálnak 17 ország részvételével. A vámok — mondják ők, pontosabban szólva az angolok — fokozatosan csökkennének a 17 ország között, mégpedig ugyanabban az ütemben, mint a közös piac tagjai között. Az övezeten kívül állókkal szemben azonban ne legyen egységes és kötelező vámtarifa, tartozzék az egyes országok döntésére, a belső vámcsökkentés pedig ne terjedjen ki a mezőgazdasági termékekre. Nem nehéz itt felismerni az angol érdekeltségek kézjegyét. Ezek az ellentétek, ezek a „tetszetős“ formulákba öltöztetett hatalmi törekvések tép- desik . immár hónapok óta a nyugat-európai „szolidaritás“ kötelékeit A közös piacon, a közös gazdasági, pénzügyi politikán keresztül egy jobboldali, kereszténydemokrata, kartellizált „kis Európa“ épülne fel, a legerősebb részvevő, Nyugat-Németország gazdasági és politikai vezetésével. BONNI REMÉNYEK, PÁRIZSI VÁGYAK, WASHINGTONI CÉLOK Ez az oka annak, hogy Washington, bár. szép szavakat hangoztat a szabadkereskedelmi övezet mellett, valójában inkább a közös piacért lángol, abban látva egy kommunistaellenes „európai egység“ magvát. A közös piac közelebb hozza De Gaulle Franciaországát Adenauer Németországához. A magas termelési költségekkel dolgozó francia ipar, az algériai háborúval sújtott francia gazdasági élet egyre inkább a kérelmező szerepében jelentkezik Bonnban. Igaz, hogy a „gloire“ visszaszerzésének vágyától megbűvölt francia kormány az afrikai területeken végrehajtandó német beruházások segítségével világhatalmi súlyának növelését reméli. Legalább ennyire igaz azonban az is; Bonn nem nagyon fog azon buzgólkodni, hogy elősegítse Franciaország törekvéseit. K. L. idők legnagyobb hátúszónőjétől“, mert — szerintünk — „össze lehet hozni“ a kettőt. LELKES LEGÉNY November 29-én hullafáradt, sötétbarnaképű fiatalember érkezett Londonba. Gyalog jött — Szingapúrból. 1957 májusában indult el, 3 fonttal a zsebében. A 30 000 kilométeres út legnagyobb részét az „apostolok lován“ tette meg, időközben itt is, ott is alkalmi munkát vállalt, hogy azért mégse kelljen éhenhalnia. A hosszú út végső célja különösen érdekes. David Kwan azért gyalogolt 30 000 kilométert, hogy 35 kilométert úszhasson. Minden vágya az, hogy jövőre elindulhasson a csatorna-átúszáson. A verseny után megtörülközik és — hazasétál. A TÍZ LEGJOBB Ha nem lógna orrunk előtt a falon a naptár, a külföldi sportlapokból akkor is rájöhetnénk, hogy vészesen közeleg az év vége. Itt is, ott is ranglisták látnak napvilágot, minden lap kötelességének tartja, hogy kisebb-nagyobb közvéleménykutatás útján állapítsa meg a megállapíthatatlant, ki volt az elmúlt év legjobb sportolója. A legfürgébb a lengyel távirati iroda volt, gyorsasági rekordjuk elismeréseképpen az ő ranglistájukat közöljük. 1952 legjobb sportolói tehát: 1. Herb Elliott, 2. Ráfér Johnson, 3. 'Roger Riviere, 4. John Konrads, 6. Pele, 7. Toni Sailer, 8. Krzyszkoviak, 9. Floyd Patterson, 10. Ármin Hary. TESSÉK LEMÁSOLNI Az Uráli Politechnikum (Szverdlovszk város) súlyemelői még szovjet viszonylatban is kitűnően szerepelnek, egy- re-másra nyerik versenyeiket. V. A. Grossmann, a szakosztály edzője most fellebbentette a fátylat a siker „titi&ról“. íme, itt az írás, olvassátok: — A szakosztályba minden jelentkezőt felveszek, anélkül, hogy tehetségét, Vágy akár pillanatnyi fizikai állapotát firtatnám. A sport végül is mindenkié, és aki életében egyetlen érmet se nyer, az is erősebbé, egészségesebbé válik. Az új jelentkező elé csak azt a feladatot állítom, hogy a tanév végére valamiféle — akár igen alacsony — sportminősítést szerezzen és végezze el a társadalmi oktetői tanfolyamot. Talán ennek köszönhető, hogy a szakosztályunknak pillanatnyilag 281 tagja van, közülük 6 első-, 20 másod- és 60 harmadosztályú. NEM DÉL-AMERIKA Nem Dél-Amerika — Dél Svédország. Történt, hogy a dél-svéd bajnokság során az egyik vendégcsapat játék nélkül két pontot vesztett, mert csak hat játékossal érkezett meg a pályára. Az történt, hogy a svéd hadsereg, egyes alakulatai éppen azon a vidéken tartottak őszi gyakorlataikat és a vendégek öt játékosát — kitűnően álcázott kémeknek vélve — lefogták. A vendégcsapat óvást jelentett be, s a vizsgálat során kiderült, hogy a „kémelhárítők“ történetesen éppen az ellenfél városából valók és a vendéglátók szurkolói... ■ Tudták, kiket kell elfogniok. © Európában tartózkodik Charles Dittborn, a chilei labdarúgó-világbajnokság szervező bizottságának elnöke. Az újságírók kérdésére válaszolva elmondotta, hogy Chilében a mérkőzések lebonyolítására hat nagy stadion áll rendelkezésre, ezek közül a legnagyobb San- tiagóban. van, százezer nézőt befogadó tribünökkel. Dittborn elmondotta azt is, hogy a mérkőzéseket csak rádión közvetítik, mert televízió nincsen Chilében. Amikor azt kérdezték az elnöktől, hogy a klíma megfe- lel-e az európai csapatok számára ezt válaszolta: A chilei klíma kitűnő. Júniusban nálunk 10-15 fok között van a hőmérséklet. • Kis ünnepség volt az elmúlt napokban az olaszországi svéd követségen. Ez alkalommal nyújtották át a svéd király aranyérmét azoknak az Olaszországban szerepelt svéd labdarúgóknak, akik a világbajnokságon nagy sikerrel képviselték hazájuk színeit. A négy Én vagyok, a Azt a megbízást kaptam a szerkesztőségtől, hogy menjek el egy faluba, ahonnan régebben riportot írtam és nézzem meg, milyen fejlődés tapasztalható azóta. Nagyszerű, újságírót izgató feladat. De hová menjek? Melyik községet válasszam a sok közül? Végül is úgy döntöttem, hogy szülőfalumba megyek. A Déli-pályaudvar reggelenként — amikor a vonatok indulnak — olyan, mint a megbolygatott méhkas. S a nagy tolongásban, rohanásban — szinte hihetetlen — valaki a nevemet kiáltotta. Megálltam, körülnéztem, egy katona tolakodott keresztül a bőröndös-csomagos tömegen. Felém tartott. A képe fekete, szájaszéle vastag, gallérján kékszínű paroli. Vállán három csillag — sárgák, arany- színűek. Néztem, néztem — ismerősnek véltem —, de fel nem ismertem. — Erő, egészség — nyújtotta a kezét. — Erő, egészség. — Hazafelé? — Igen. — Nagyszerű. Akkor együtt megyünk. A pámás kocsi kényelmes ülőhelyén értem csak rá nyugodtan gondolkozni. Törtem a fejem, már kezdtem szégyelni rossz memóriámat, de hiába vettem sorra katona ismerőseimet, a velem szemben ülő repülő századosra nem emlékeztem. Ő meg beszélt, . beszélt, a falunkról. Nem bírtam tovább, hirtelen kitört belőlem: — A mindenségit'. Mondd már meg, ki vagy, mert nem tudom! Csodálkoztak is, mosolyogtak is az apró fekete szemek. — Én vagyok, a Ferkó; a ga- rabonci cigánytelepről. Nem emlékszik? Egyszer a magyaródi búcsún is fényképezett. Szürkén, homályosan bontakozott ki emlékezetemben a gara- bonci cigánytelep. Sárkunyhói ott füstölögtek a két falu határán. A hivatalos emberek sohasem tudták eldönteni, Magyarodhoz, vagy Garabonchoz tartoznak, mert senki sem akarta magáénak vallani a füstös, rongyos népséget. A cigányok viszont mindig garaboncinak tartották magukat. Mi, falubeliek csak a nevesebbeket ismertük közülük: Gyuri bácsit, a vajdát. Katit, a jósnőt. Ferkó a fiatalabb nemzedékhez tartozott. Amikor én elhagytam a falut, még gyerek volt. Csak később, egyszer búcsúkor tűnt a szemembe. Otthon voltam á szüleimnél szabadságon és beállított, hozzánk: ennivalót kért. — Miért nem dolgozol? — támadtam rá, nem éppen barátságosan. Morgott, dünnyögött valamit, aztán elfordult, az édesanyámmal kezdett beszélgetni. — A fia? — kérdezte felém bökve a ravasz szemével. — Az. — Szép ember, úri ember — vonta le rólam a hízelgő, de egyáltalán nem őszinte konzekvenciát. Édesanyám enni adott neki, én meg tovább faggattam: miért él ilyen embertelenül? Erős, izmos legény, ha dolgozna, ruhát, élelmet vehetne magának. Végül lefényképeztem, gondolva, megírom az újságban. Aztán nem került rá a sor. Ferkó így is riportalanyom volt valaha, és úgy látszik még mindig emlékszik reám. — Hogyan lettél katona? — Behívtak. Megdöbbenve értesültünk arról, hogy Schwarz Miksa munkatársunk, lapunk sportrovat vezetője, mindnyájunk szeretett Schwarz bácsija december 9-én a reggeli órákban váratlanul elhunyt. Előző nap még szerkesztőségünkben járt és 67 éves korát meghazudtoló fiatalos lendülettel, bámulatos szorgalommal és körültekintéssel látta el teendőit. Ru- gékonyságát annak köszönhette, hogy egész életében rendszeresen sportolt és nincs olyan sportág, melyet ne űzött volna. Idősebb korában is szenvedélyes''' figyelemmel kísérte a sportvilág eseményeit és jártasságát, szakismereteit készségesen a rovat vezetésének szolgálatába állította. Páratlan kötelességtudása és vasszorgalma példaképként lebeg előttünk. Emlékét szeretette! megőrizzük. Üj Ifjúság szerkesztősége kitüntetett közül csak hárman, Gustavs?on, Hamrin és Lied- holm jelentek meg, a negyediknek, Skoglundnak a kórházban adták át a kitüntetést, mert éppen most egy térdoperációt hajtottak végre rajta. Ferkó — Százados vagy, látom. — Az. Látta az arcomon, hogy csodálkozom, nem bízok a szememben, hát hozzáfogott, hogy elmondja történetét. — A hadseregnél tanultam meg írni, olvasni. Akkor értettem meg, amit maga mondott, azon a számomra emlékezetes búcsún. Láttam, hogy valóban élhetek emberhez méltóan is. Ma már úgy élek. Lakásom, feleségem van és két kisfiam. Fényképeket szedett elő a zsebéből. Néztem a rámnevető asszonykát, a két pufók lurkót, és hirtelen arra gondoltam: én már le is szállhatnék a vonatról, és nyugodtan visszafordulhatnék Budapestre. Mert mit írjak a falunkról? írjam meg, hogy felosztották a három uradalmat? Vagy azt, hogy mindkét falu vége megnyúlt száz méterrel és a régi zsúptetős viskók helyén épült új cserepes házak miatt már nem tudom ki hot lakik? Vagy írjak a milliós költséggel épült kultúrházról? írjam meg, hogy az édesapám nem tudja két kezén összeszámolni, hány motorkerékpár-tulajdonos van a faluban ? Megírhatom, de mi ez mindahhoz, hogy Ferkóból, az egykori analfabétából, a teknős cigányból repülős lett? Százados — három arany csillaggal. A földreform, az építkezés, a technika betörése a faluba mind nagyszerű dolog. De az, hogy Ferkó emberré' lett: levelet ír, újságot olvas, repülőgépet vezet — ezer kilorhéteres sebességgel száguld a felhők között — az már több mint nagyszerű, az már valóságos csoda. GERENCSÉRI JENŐ
