Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-09 / 50. szám

E napokban ünnepelte Albá­nia felszabadításának 14. év­fordulóját. Ez alkalomból kö­zöljük az alábbi történetet. Ma­gyarázatként még megjegyez­zük, hogy az albán nők a mo­hamedán vallás előírásai sze­rint még nem is olyan régen szigorúan fátyolozva jártak, férfi társaságában nem jelent­hettek meg, a férfiak rabszol­gaként vásárolták őket. Újab­ban már rendelet tiltja a fá­tyol viselését. S zkutariban minden házelőtt kert van. Luljetta is egy ilyen kertes házban lakik, és ha udvarlójával, Artan- nal, a szomszédék fiával 'akar valamit megbeszélni, akkor csak felmászik a létrára és ké­nyelmesen elhelyezkedik a kő­falon a szilvafa és a fügefa ága között. Ha az édesanyja meg­látná, hogy a szomszéd fiúval milyen hangosan hahotázik, bi­zonyára elájulna és nem tudná 'plyan könnyen elviselni a „szé­gyent". Ez a veszély azonban pillanatnyilag még nem fenye­geti Luljettát, mert a hold még nem bújt elő és a család azt hi­szi, hogy Luljetta a háztetőn fanul és narancsot majszol. A távolból egy esti ájtatosságát végző müezzin halk éneke hal­latszik. Az öreg Tringa, Luljet­ta nagynénje vizet merít a kút­ról. — Nézd csak Artan, itt van például Tringa, milyen élete volt szegénynek. Még írni és olvasni sem tud. Egész ifjúságát e kő­falak között töltötte. Eveken keresztül a kelengyéjét varrta, hímezte, azután férjhez adták égy ismeretlen férfihez, hat gyermeket hozott a világra, a gyermekeit táplálta, mosdatta, gtette és verte ... Luljettát a fiú hangos neve­tése szakította félbe. Tringa né­ni ugyanis leejtette vedrét és úz csörömpölve a kútba esett. Az öregasszony rendkívül babo­nás és ijedős. Bizonyára rossz szellem bújt a kútba, gondolta magában, és jajveszékelve be­futott a házba. Luljetta és Ar­tan a kőfalon ülve tovább szó­rakoztak az eseten. A fiú vé­gignézte a kacagó leányt és gon­dolta: milyen bájos a hosszú fekete copfjaival és ragyogó mandulavágású szemeivel. Csak a, Hagymám IGAZ ALBAN TÖRTÉNET NAPJAINKBÓL Nemzetközi fényképkiáll itás éles nyelvecskéjétöl őrizzen meg az isten. Luljetta szája be nem állt: — Még mi, mai fiatalok sem értünk el mindent. Tiranában már sokkal előbbre jutottak mint mi, ott már a diáklányok sétálni mennék a fiúkkal, ifjú­sági összejöveteleket rendeznek és nem mennek pont nyolckor aludni, mint mi. Sokkal szaba­dabbak és önállóbbak. Tulajdon­képpen mi is követhetnénk pél­dájukat. Artan figyelmesen hallgatta a leányt és így szólt: — Ide fi­gyelj Luljetta. Ha olyan haladó és modern nő vagy, akkor bi­zonyítsd is be. Ma este tíz óra­kor találkozunk a régi híd mel­lett. Meghívlak egy csónakpar­tira. Luljetta nagyot nyelt. Mi lesz, ha a mama, a néni, az ismerő­sök, a rokonok megtudják? Az egész város ujjal mutat majd rám. Ezt fogják mondani: azt a lányt, a tóparton este tíz óra­kor látták egy fiúval. Már soha­sem mehet férjhez ... Artan, az iskola fűzfapoétája villámgyorsan közbeszólt: A nyelved azt mondja — termé­szetesen, az eszed pedig — feltételesen, a félelem pedig ... Luljetta mérgesen közbevá­gott: — Hát te azt hiszed, hogy félek valakitől. Dehogy, eszem ágában sincs, csak azon gondol­kodom, hogy kedvem van-e egyáltalában elmenni veled sé­tálni. No, jó, pont tízkor az öreg híd mellett leszek. És máris el­tűnt a házban. Luljetta nem gondolkodott sokáig. Elhatároz­ta, az esti sétához felveszi a nagynénje ruháját, hogy senki se ismerje fel. Pontosan tíz órakor igen ve­gyes érzelmekkel útra indult. Felvette a néni széles bugyogó- ját és beburkolózott a nagy ken­dőjébe. Karcsú alakja egészen elveszett ebben az öltözékben. Sok ismerőssel találkozott, de senki sem ismert rá. Pár lépéssel arrébb Gyan, a cipész fia került útjába, aki már több mint egy éve kacsintgat felé. O, mit is képzel magának az a fiú, bizony most jó lenne megráncigálni a fülét és aztán tovább illanni. Luljetta sietett, pedig a széles bugyogóban min­den lépés nehezére esett. Két­ségbeesésében félig hangosan így sopánkodott: Allah, allah, ezek a nagymamák, dédnagy­mamák és nénik, milyen türel­mes lények voltak, hogy ilyen bugyogóban jártak. Milyen ne­héz ebben a maskarában egy órát is lenni, ők pedig egész életü­kön keresztül viselték. A régi hídhoz érve Luljetta kissé kényelmetlenül érezte ma­gát, a ciprusok most egészen sötéten bólintgattak, mintha csak kísértetek lennének. A tó partja kihalt, Artannak híre- hamva sem volt. Luljetta a fér­fiakat szidta és a nehéz ruhától valamint a félelemtől úgy izzadt, mint a gőzfürdőben. Megállt és hallgat ódzott. A szíve rettenete­sen kalimpált. Egy férfi közele­dett. Erősen sántított és gyanú­san maga köré nézegetett. Nem Mai fiatal francia költők JULIETTE DARLE: Angyali üdvözlet Ahogy egy dereglyét mosnak a Szajnában Tisztára sikáltam volna a világot, Hová jössz ágacskám, zsenge rózsaszálam S mit sem tehetek a közelgő órákban Már érzem, hogy karod mind jobban kitárod. Hogy remeg a szived fogoly csillagocskám, Hajtásom mit egek s hajnalok öntöznek, Forrásvizi halam susogó lombocskám Amért ne, lesz társad s otthonod, ne csüggedj. Tudom, a boldogság hogy hiányzik néked, Aggódva adlak e mostoha világnak, Gyapjatlan báránykám hangod is eltéved S tőlem elszakítva oly termésnek látlak, Mit az akác hegyén a szelek széttépnek. volt részeg, de hát akkor miért járt o'yan imbolyogva? Artan sokáig várt a találka helyén és mivel nem látta Lul­jettát, egy kissé eltávolodott a megbeszélt helytől. Hirtelen lé­péseket hallott, megfordult és szinte meghűlt ereiben a vér: Luljetta nagynénje közeledett felé. Hogy is jöhetett rá a nagy titokraI Biztos elcsípte Luljet­tát és az a szegény lány kény­telen volt mindent bevallani. Az öreg néni persze idebicegett és most alaposan megmossa a fe­jét. De semmi esetre sem hagy­ja magát. Remek ötlete támadt. Sántítani kezdett és elhaladt a néni mellett. Kétségtelenül Lul­jetta nagynénje mellett ment el, hiszen vállán látta a nagy csipkés kendőjét is. Hála isten­nek nem ismerte fel. Bezzeg Luljetta ezer ember közül is felismerné. Arta i nem akar hinni szemének. De az, mi történt? A nagynéni hirtelen futásnak ered. Fut, rohan, a kendője csak úgy lebeg utána. Jaj, hogy tud az öreg néni futni, és most hirtelen egy arrajövö férfi nyakába esik, és szorosan fogva tartja. Az idegen azonban ki- L ragadja magát a néni karjaiból és mint egy örült szintén futni kezd. S Artan azután már csak azt hallja: hagyj békében, nem öltem meg a testvéredet, máson töltsd ki a bosszúdat. A néni pedig utána fut és ezt kiáltja: Artan, Artan állj meg, én va­gyok az, Luljetta. A hold kíváncsian kibújik a cipruságak mögül. — Érdekes, mi minden történik a földön — gondolja magában a Hold. Va­lamikor Albániában vérbosszúra szomjas sötét alakok kergették egymást esténként, most meg fiatal leányok nagynénijük ócs­ka ruháiba burkolóznak és így mennek találkát a. A fiú nem is­meri meg a leányt, és most kergetik egymást. A régi albán történetek így fejeződtek volna be: Luljetta és Bratislavában egy nagy fény- képkiállitásra falragaszok hív­ják fel az ember figyelmét. De ez kevés volna ahhoz, hogy tízezres tömegeket mozgasson meg, ha a kiállítás nem lenne olyan elsőrangú. A kiállítás a múzeum dunaparti épületének keleti oldalán van. Amikor a ködös, esős időben megláto­gattuk, több száz látogató to­longott a képek előtt. A Kép­zőművészeti Főiskola egyik szakának hallgatói vezetőjük jelenlétében boncolgatták az egyes képeket. Magáról a kiál­lításról két szemszögből sze­másképpen, a művésznek szí­nekkel kell a hatást elérni. Több képet lehet látni az úgy­nevezett „high key“ techniká­val, amelynek az a tulajdon­sága, hogy az Ilyen képek le­heletfinom ceruzarajzra emlé­keztetnek, eltünteti a kép ár­nyékolását és csupán a kontú­rokat hagyja meg. Kísérlete­zésnek számítanak az izohé- lium technikával, szemcsés ne­gatívon készült képek. Végül a fekete-fehér fényképezésről számolunk be, melynek eszkö­zei bizonyos korlátok közé van­nak szorítva és így a tartalom GABRIEL COUSIN: Z3es/í 'er Az útkanyarnál szürke nyüzsgést láttunk, mely népes volt a szélre váró sok hajótól. Aztán egy utca elrejtette Marseillet. A házsorok mögött, a perzselt dombokon Sebekként tátongtak a gödrök s bennük a földnek csontja porrá zúzva. .. A háztetők, a fák, az ajtók mind cementszurkek voltak, Eqy lerombolt faltól még látni lehetett a rétet, ahol haldokolt a fű, ahol egy szikla lángolt, s a levegőben szappanillat terjengett. És tüstént egy algériai szállt le trolibuszról, s mint szőlötőn a fürt, egy szőke gyermek csüngött a kezén, aki fehér volt, kékszemü, és csak a szeme ütött az apjára retnénk beszámolni: a fényké­pezés fejlettségéről és a képek tartalmáról. Aki csak az ilyen alkalmak­kor figyeli és kíséri a fényké­pező fejlődését, csodálattal ál­lapítja meg, hogy milyen hosz- szú utat tett meg a fényképé­szet, amíg ide eljutott. Ma már művészetről beszélhetünk, mert az üveg és kémia segítségével művészi tökéletességgel rögzí­ti az élet egyes mozzanatait. Amikor arról számolhatunk be, hogy a színes képeknél a látogatók tovább időznek, ez­zel nem azt akarjuk hangsú­lyozni, hogy ez a fényképézési technika újabb keletű és ezért kísérik nagyobb figyelemmel. A színes fényképezés elsősor­ban a színek összeállítására épít, a tárgy megválasztása és a kép összetétele nem a fő tényező. Nem is képzelhető el megválasztása, a kép összeté­tele, a fény és az árnyék el­lentéte azok az eszközök, me­lyekkel a fényképezést művé­szi tökélyre leltét emelni. A tartalom megválasztása terén a fényképezés az ember esz­tétikai érzéseinek, finomságá­nak emelését és ízlésének nö­velését akarja elérni. Minél finomabb érzékekkel bír az ember, annál öntudatosabb és annál emberibb az ember. Eze­ket fejezik ki a képek, melyek nemcsak szemléltető, de ne­velő hatást is gyakorolnak. A kiállításon meglepő az ázsiai államok képeinek tech­nikai kivitelezése és témavá­lasztása. A csehszlovák művészek ki­válóan megállták a helyüket. A kiállítás rendkívül tanulsá­gos nemcsak a szakember, ha­nem mindenki számára, aki szereti a szépet. A kínai nyelv Képzőművészeti kis lexikon A rabszolgaság bomlása a iómai birodalom bukását ókoz­ta. Kialakul a feudális rend. Az ií| társadalmi kor új fel­építményt. s ezen belül új mű­vészetet hoz létre. A formában és kivitelben gazdag antik építkezést a leegyszerűsített román stílus váltja fel. A ro­mán stílus lényegében római eredetű (nevét is innen kap­ta), s tulajdonképpen az óke­resztény egyszerű bazilikának továbbfejlődéseként jött lét­re. A hosszanti elrendezés megmaradt, a hajóra merőle­gesen elhelyezett szentély ke­reszthajóvá ,fejlődött. A román építészek vívmánya a kereszt- boltozatos födémszerkezet, va­lamint a templom testével egy­beépített tornyok Maga a ke- resztboltozaí római eredetű, csakhogy átlós ívei félkör ala­kúak. A román stílus fejlődése során megjelennek a kereszt­boltozatok íveit megerősítő kő- bordák, sőt a falakat kívülről támogató pillérek. A román stílus egyik legszebb alkotása a németországi Speyer-i dóm. 1030 körül épült, amint ké­pünkön láthatjuk fenséges ko­mor várszerű épület. Hazánk­ban a legismertebb román stí­lusban épült templom a prágai Szent György templom. Artan futottak egymás után és még ma is kergetik egymást. És hogy fejeződik be egy mai modern albán történet? SYLVIA SARACI Ktiliúrhírek-k Csehszlovák iparművésze­ti kiállítás nyílik decemberben Budapesten. Egyidejűleg Prá­gában Kisfaludy Stróbl Zsig- mond, Kossuth-díjas szobrász- művész alkotásaiból rendeznek kiállítást.-k Borogyin halálának 125. évfordulójáról ünnepélyesen emlékezne^, meg. A Szovjet­unió legtöbb városában hang­versenyeken szólaltatják meg a nagy orosz zeneszerző alko­tásait.-k Londonban kiállítást ren­deztek a legjobb politikai ka­rikatúrákból. A nemzetközi ki­állításon a legtöbb pontot Jean Effel, a világhírű haladó fran­cia rajzoló szerezte. ★ A moszkvai cigány-szín­házban e napokban nagy si­kerrel bemutatták Szigligeti Ede Cigányok című darabját. •k Los Angelesben egy kép- kiállításon díjat nyert egy úgynevezett absztrakt kép. Szerzője szerint a kép úgy ke­letkezett, hogy 12 gilisztát kü­lönböző színű festékbe már­tott, és azután végigsétáltatta őket a vásznon. Gyakran találkozunk az újságok hasábjain kínai nevekkel. Példá­ul a Mao Ce-tung név­ben a Mao családi név, a Ce-tung pedig ke­resztnév. Majdnem minden kínai név há­rom szótagból áll: pl. Csou En-laj. Csak rit­kán fordulnak elő két vagy négy szótagból álló nevek. Kínában tulajdonképpen nem is léteznek hagyományos keresztnevek. A szü­lők a névválasztásnál saját maguk állítják össze a neveket. A gyermek nevében ki­fejezésre juttatnak egy-egy kívánságot, reményt, gyakran va­lami híres ember ne­vét választják, de sok­szor csak jóhangzású szótagokból képezik a nevet. A kínai írás nagyon nehéz. Ha például egy kört rajzolunk, az kí­naiul azt jelenti, hogy nap. Ha a kör mellé egy sarlót rajzolunk, akkor már azt írtuk le kínaiul, hogy hold. Hogyha a kört és a sarlót „összeolvas­suk", akkor azt jelen­ti, hogy világító ra­gyogó világosság. Van­nak olyan kínai jelek is, amelyek 33 raj­zocskából állnak. Mi­vel a kínai írásban több mint húszezer írásjelt különböztet­nek meg, csakis a mű­velt kínai sajátítja el teljesen az írást. Ez a kínai felirat azt jelenti, hogy Kínai Népköztársaság, és úgy olvassuk, hogy Tsong-Khua fen min Kong-Khuo-khuo. Az első írásjel akt jelen­ti hogy közép, a má­sodik, hogy virág, együtt pedig azt je­lenti, hogy Kína. A harmadik írásjel azt jelenti, hogy ember és nép. együtt nemzet. Az ötödik írásjel azt jelenti, hogy együtt, a hatodik megértés, a hetedik pedig azt. hogy ország. Ebből a három írásjelből ké­pezik a köztársaság kifejezést. Az utóbbi két írásjel képünkön nem látható.

Next

/
Thumbnails
Contents