Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-09 / 50. szám

eestelédett. Hét óra körül jár az idő. A nagy, kétezres falu házközeinek sűrű homályából emberek lépnek, elő. Emberek, legények, lányok és asszonyok. Karjukon vagy oldalukon apró gyerkőcökkel. És mennek lassan félénken, tapogatózva a művelődés házába. Beszélgetésre mennek, s azért félénken, mert kitudja, mit akarnak a falu vezetői. Talán a bolondját akarják járatni velük. Mert hát hihetetlen és fölöttébb elcso- dálkoztató a mai este programja. Beszélgetés a cigányszármazású polgártársakkal. Nem volt ilyesmiről sző soha. A putri volt az övék s nem a falu művelődési háza! S most behívják őket, berendelik valameny- nyi felnőtt tagját a tizenegy családnak, beszélgetni óhajtanak velük, először a súlyos és kemény évszázadok után ...

Bent ülnek már a teremben. Szétszóródnak a széksorokban.

EMBERIBBEN!

És hangosan beszélgetnek. Olykor-olykor ráriparkodnak a rakoncátlan gyerekekre, majd ismét elcsendesednek, elhallgatnak. Az asszonyok ruhája cifra, mindenféle szín keveréke, az embereké közönséges.

Ami nagyon feltűnő, szembeötlő rajtuk: a fekete szemük, mely villog, fénylik, vadságot és kételyt áraszt. Mintha mind- ahányan hihetetlennek tartanák a nagyon is elhihetőt, hogy rendszerünk minden szempontból emberszámba veszi őket!.. • Várakozásban telnek a percek, majd belép az előadó, Hegyi Gyula és nagyon tömören, de világosan és érthetően beszél a cigányság történetéről. A mai beszélgetésnek azonban ez csak egyik pontja, a másik már komolyabb, lényegbevágóbb. A nyolcéves magyar középiskolának tizenkilenc cigányszármazású tanulója van

s a szülők valamennyien analfabéták. Jobb munkának, eredményesebb tanulásnak előfutama ez a beszélgetés. Népszerű előadások egész sorával akarják rávenni a szülőket a betűvetés tudományának elsajátítására. A középiskola tanítói már megtettek annyit, hogy a gyorsabb és magabiztosabb előrehaladás érdekében külön foglalkoznak a cigányszármazású gyerekekkel. De ez még mindig nem elegendő. A szülőknek is részt kell venniök a nevelésben, s ezt csak úgy tehetik, ha megtanulják a betűvetést!... Persze nemcsak ebből a két fő pontból áll a mai este programja. Szó esik a cigányság felemeléséről is. Természetesen, itt olyan cigányok s cigánycsaládok felemeléséről van szó, akik becsületesen akarnak élni, munkálkodni a társadalom javára. Az izsai cigányok többsége pedig ilyen. Csupán két család tagjai nincsenek még állandó alkalmazásban.

A falu vezetői és a tanítók hosszasan elbeszélgetnek a cigányszármazású polgártársakkal. El-ellibbentik előttük a jövő sejtelmes függönyét, s a résztvevők áhítatosan kapnak minden elejtett szón. Szebben, jobban, emberibben akarnak élni, ezt fejezik ki keresetlen szavaikkal a vitában is. Csak segítsenek önzetlenül a vezetők!

Az csak természetes, magától értetődő, hogy segítenek. Hiszen a kezdeményezés a kormánytól indult ki, s most már az ő dolguk, hogy közös erőfeszítéssel biztos célba érjenek.

Nevessenek, nevethetnek a reakciósok, a maradiak, mi felemeljük a cigányszármazású polgárokat!

Az első lépéseket már korábban megtettük, s most van soron a következő lépésünk.

Rajta hát, rajta, munkába mindenki, munkába izsaiak!

MACS JÓZSEF

Karvárói ■ Prágába

Háuidöc is tö&Ue-k

A falu jóég tudja mikor épült, zegzúgos utcácskái, tipikusan szlovákos, tornácos kis házai egészen belesüppednek az Alacsony Tátra lejtőjének egyik mélyedésébe — tehát öreg. Lakói is véle vénültek. Bár esztendőnként meg-megújultak, szaporodtak bőségesen, de szokásaikban hűek maradtak elődeikhez. Az évszázadok levegője nehezen rezdült a völgy felett. Hogy is rezdülhetett volna, hiszen dombok övezték, védték s a heves légáramlatok tovazúghattak anélkül, hogy a völgy levegője kicserélődött volna.

* Állok a lejtőn, s szemlélődöm. A falu úgy süpped a völgybe, mint ülős lúd a szalmával bélelt kerek kosárba. Kíváncsian felnyúló nyaka a templomtorony. Ez uralkodik a völgy felett, pedig keresztje mélyen a dombok gerince alatt marad. A természet egyszerű alkotása, a Öum- hier csúcsát fedő hótakaró fitymálva tekinthet le reá. S azon sem csodálkoznék, ha a csúcs lehajolva és engesztelőn vállon Veregetné, mint a csüggedt kiskocsit szokás. Ez utóbbi a községi kútnál egészen váratlanul kicsúszott a számon. Egy nagyanyó . rögtön kioktatott, hevesen fejemre olvasva, hogy teljesen tájékozatlan vagyok náluk — már 'mint a hegyvidéken. Mert ha nem így volna, akkor biztosan tudnám, hogy náluk a fenyő hajlik, nem pedig a hegy. Az utóbbi csak csúszni tud. Ö már ezt a borzasztó csapást is átélte. Csontos ujjúval egy nyeregszerű hegyre mutatott. A nyereg helyén volt a csúcs, de lecsússzant és eltemetett egy kis házat. Elmehet és megnézheti — ezzel hagyott ott a kútnál.

Gondoltam, felkapaszkodom a nyereghez, de a szövetkezet könyvelője eltérített szándékom megvalósításától. Mondván, hogy délután menjek, Nándorral, ö ismeri legjobban az utat. Ekkor hallottam először a Nándor nevet. Nem tulajdonítottam néki nagy jelentőséget. Talán el is feledtem volna, ha falujárás közben nem kérdezi minden második ember, hogy: beszélt-e már Nándorral? E névnél kötött ki a fejőgulyás, a traktoros és a juhász. Ha azt mondtam, hogy nem, szánalmas mosolyt véltem felfedezni a kérdező arcán és akaratlanul .zsebembe csusszant a kezem, vajon nem vesztettem-e el valamit. Mire a juhászhoz értem, elunva a tagadást, igennel válaszoltam. Nyomban megbántam, már késő volt. A hegyek fia diadalmasan tekintett felém, mint ahogy a kupe- cok szoktak egymásra egy-egy jó vásár után. Ez volt a kegyelemdöfés. Elindultam a Nándor- ügy után.

N

em talpaltam sokat, ebéd után hazajött a szövetkezet elnöke. Belépve az iroda ajtaján már messziről nyújtotta a kezét: Nándor Chovanec.

A hallottak nyomán másként képzeltem el. £n egy idős, sokat tapasztalt férfit vártam, s ő alig van túl a harmincon. Ha a szövetkezetről beszél vagy gondolkodik egy-egy ' számon, homlokán összefutnak a redök, de szénié még ekkor is huncutul mosolyog. Ennél több életkedvet nem lehetne belepréselni egyetlen emberbe sem. Akivel beszél, arra menthetetlenül átragad valami a sugárzó derűlátásából.

Ezt az örökös víg súgót még a Míg Iá 56-ban 125 000 koronát gyárból hozta magával. Vasas fizettek ki a munkaegységekre, volt, műhelyvezető Podbrezován. 1957-ben ez az összeg 221000 A kemény évékben keletre szó- koronára emelkedett. A munka- lította a párt, ott hirdette éve- egység értéke 1957-ben már el- kig a közös gondolat igazát, érte a 22 koronát készpénzben, Aztán hazahívták és ideküldték ezen felül 9 koronát jelentett a Horná Lehotára munkaszervező- természetbeniek értéke. Az idén nek. elérik a 32 koronát munkaegyA falu nem fogadta nagy bi- ségenként, ehhez járulnak még zalommal, jóformán csak a kom- a természetbeniek. munisták képeztek kivételt. Ezek \T ajon mi eredményezte ezt a érezték, hogy a legjobbkor jött. ’ fordulatot? Az emberek. A szövetkezet rosszul gazdálko- Egy kis csoport — a kommu- dott. 1955-ben 550 liter volt a nisták alkották a mozgatóerőt. fejési átlag. Kevés volt a takar- Megmutatták, hogy a közösben mány, a földterület 85 %-án jobban lehet élni. De nem elég

csak akarni, tudni is kell. Nagy szerepet játszott itt Nándor, mint kitűnő szervező és jó emberismerő. Hogy ezek az emberek könyvet vettek kezükbe és tanulni kezdtek, ebben sokat segített az ó bíztatása. Tavaly negyvenhaton befejezték a hároméves szövetkezeti esti iskolát. Az idén a munkabeosztásoknak megfelelő — állattenyésztési, növénytermesztési — körökben tanulnak tovább. Félszáz szakmunkás egy szövetkezetben! Innen származnak az eredmények csírái. Minden in- né'n ered. A magas tejhozam, a növendékállatok szép fejlődése, de még az is, hogy a traktorosok arra a 45 fokos hajtásokra is felkapaszkodnak, ahol azelőtt csupán csak ember járt. Itt kaszálták a szénát, forgatták a rendet és gyűjtöttek, persze gépekkel.

Mégis két év kellett ahhoz, hogy a falu minden gazdálkodója elismerje: jobb a közösben élni! Hosszú folyamat volt, és magas tandíj a becsületes, de kemény koponyák számára. Be- qabonafélék termesztésével kín- ^ptek mindannyian. Erósödött lódtak. A munkaegység értéke és fiatalodott a szövetkezet, az csak 1956-ban érte el a 10 ko- átlagkor alig éri el a ne9yven rónát. Ekkor még nem sejtették, évet. Hat száznegyven le a

hogy ez az év 'lesz a fordulat lett « közös nagyon. fen Paz/ éve. Üjabb párttagok léptek be dalkodnak a jovoben Az iranyi- a szövetkezetbe, ‘ megjavult a tás fiatal emberek kezeben van munkafegyelem. Megszilárdítot- ertenek hozza. A s-.ove ._ ták a normákat. 1955-re 15 500 vezető dolgozol mezogazdasagi munkaeauséget terveztek, 1956- technikumot vegezte', er . ra már csak 12 500-at, 1957-re Qiztek. Eddig az elet l^olaja10 000-et és 1958-ra 7000-et. De ban..]s ?Utak• “osf “ í'

nem lett igazuk azoknak, akik bővült gazdaság, cíz uj em > r , azt suttogták, hogy a normák a megnovekedett feladatok újabb emelésével csökken a kereset, vizsgát jelentenek szám i^ ^ Egészen átszervezték a gazdái- ste Podbrezován,

kezet múltja. Mindegyik tud valami apróságot, komikusát, jellemzőt. Alaposan ismerik a falut. Mikor egy fél évtizeddel ezelőtt az üzem első agitátorai megjelentek a faluban, az „apostolok" nevet tapasztották rájuk. Az elmúlt nyáron Horná Lehotán már azok agitáltak a szövetkezet mellett, akik a vasasok előtt még bezárták a kiskaput.

CSETŐ JÁNOS

RÖVIDEN

• Bázelben (Svájc) ártalmatlan gázokat gyártanak. Sikerült 12 %-ról 1 %-ra leszállítani a szénhidrát tartalmát és így eltávolítani a gázmérgezés veszélyét. Az új gáz termelése egyelőre még drága.

• Hazánkban Mohalnicén (zábrehi járás) van az ország legjobban felszerelt állatorvosi központja, amely a legmodernebb operációs teremmel is rendelkezik. Ezekben a napokban Szencen is hasonló állatorvosi központ létesül.

• A Szovjetunióban rádióaktív besugárzással jó eredményeket értek el az élelmiszerek sterilizációja terén. A gamma- sugárzásnak kitett hús egy éven keresztül megtartja eredeti tulajdonságait, anélkül, hogy elvesztené ízét.

A CSISZ karvai szervezetét még egy évvél ezelőtt is az utolsók között emlegették, ma meg azt mondják, hogy a jobbak közé tartozik. Egy rövid ^év pálfordu- lást jelentett a falu ifjúságának tevékenységében. Vajon miért? Most is ugyanazok a fiatalok élnc^ Kar- ván, akik egy-két évvel ezelőtt és csoda sem történt, aminek következményeként könyvelhetnénk el a változást. De mégis történt valami, mondhatnánk, hogy a falu életében jelentéktelen, de a Benyo család életében igen jelentős esemény. Entice megszerezte az érettségit a párkányi 11 éves középiskolában, s a hároméves internátusi élet után véglegesen beköltözött a szülői házba.

örültek az idős szülők, de a falu szája suttogni kezdett. Minek tanult, ha itt akar elhervadni ebben a sáros faluban. Érettségivel a szövetkezetben dolgozni, szőlőben kapálni, ki hallott már ilyet! Igaz, hogy Karván ez volt az első eset, de országos méretben már nem egyedülálló. A középiskola elvégzése után mind több fiú és leány tér vissza szülőfalujába, hogy a tanultakat otthon hasznosítsa. Sokak számára ez jelentéktelen tünet, de akik előre, a jövőbe néznek, érzik ezen egészséges folyamat jelentőségét. Olyan ez a folyamat, mint a csendes erjedés, a felszín tiszta, de a hozzáértők szeme észreveszi, hogy lent már kialakulóban van valami más, valami új. S ezt az újat, ezt a kialakulót majd néhány év múlva így nevezik: általános műveltséggel rendelkező falusi ifjúság.

A falu életében Karván sem történt változás, de egy kis leánycsoport életében igen. Visszajött egy régi barátnő, egy pajtás, egy régi osztálytárs. A változást az iskolai és a falusi élet között Emice érezte a legjobban. Könyveket ugyan itt is talált, munka után olvashatott kedvére, de a szórakozással már nagyobb baj volt. CSISZ-szervezet volt is, meg nem is — ez talán a legpontosabb meghatározás. Épült az új kultúrház, ott is szükség lett volna segítő kezekre. Talán el is mennének a fiatalok, ha valaki hívná őket. A fiúk között meg oly sok a furcsa természetű, nehéz azokkal boldogulni - így mondják az idősebbek. S így bizony a leányoktól indult el a kezdeményezés: rendet kell teremteni; a CSISZ-ben és dolgozni kell. De mindenekelőtt szükség van valakire, aki rendesen vezeti a szervezetet. A választás Emicé- re esett.

Rövid időn belül bebizonyosodott, hogy jól választottak. Az új elnöknő úgy törődött a szervezettel, ahogy csak erejéből tellett. Ma már tánccsoportjuk, énekkaruk van, és az olvasókörben húszán készülnek a Fucsik-jelvény megszerzésére. De ha a CSISZ-szer- vezetet nézzük, az az érzésünk, hogy a karvai fiúk másutt jobban érzik magukat, mint á CSISZ-ben. Ä leányok olyan kezdeményezők, hogy még leánybált is rendeznek, aminek csak örülni lehet, de a fiúk is kitalálhatnának valami hasonlót. Nincs annál szebb, mintha kialakul a falusi ifjúság kollektívája, ahol a lányok és fiúk egyaránt jól érzik magukat, a munka után tanulnak és együtt szórakoznak. Az ilyen falusi kollektíva kialakulásáért dolgozik Benyó Emica is. Szívesen megosztja másokkal mindazt, amit tud — tehát nem veszett kárba az érettségi! Munkájával érdemelte ki, hogy a karvai fiatalok a Ö3ISZ járási, majd a kerületi konferenciájára küldték. Emice egyike lesz azoknak, akik Prágában a CSISZ III. kongresszusán a párkányi járás ifjúságát képviselik. — S —

Nándor Chnvanéc, a Horná Lehota-i szövetkezet örökké vidám elnöke.

Fiatalok a szövetkezetekért

A BRATISLAVAI KERÜLET IFJÚSÁGA AZ EFSZ-EK IV. KONGRESSZUSA ELŐTT

a munkaegység csökkent, hanem

az üzemi

kodást és a fösúlyt az állatié- " ,klpbban1 k.?m?ny nyésztésre helyeztek., S bizony kezek könyökölne,k az oszt,Ura értéke nem ~ vasasokkal beszélgetünk. Az növekedett, ajkakról csörgedezik a szovetV- -T- VA falunak munkásmozgalmi múltja van. Már az »első bur- zsoá köztársaságban jelentős erőt képviselt az itt élő inun- kásifjúság. A helyi nemzeti bizottság épületén emléktábla hirdeti, hogy 1322-ben itt iárt Klemen! Gottwald elv- társ, köztársaságunk első munkáselnöke mint ifjúsági szervező. Eb ben az épületben kapott he lyet a szövet - kezet irodája és itt tartják a szövetkezeti tagok téti iskolázását is.

A CSISZ bratislavai kerületi vezetősége felelősségének teljes tudatában mérlegeli azokat a feladatokat, melyek a szövetkezetek kongresszusával kapcsolatosan az ifjúságra hárulnak. Elsősorban arról van szó, hogy a fiatalok ismerkedjenek meg a kongresszus anyagával és a mezőgazdaság minden szakaszán a termelési tervek teljesítése érdekében fokozzák igyekezetüket.

A mezőgazdaságban még mindig sok hiányt észlelünk. Csekély az itt dolgozó fiatalok száma. A szövetkezeti dolgozók életkor szerinti összetétele még mindig nem kielégítő. A bratislavai kerület szövetkezeteiben 4280 15 — 20 éves fiatal és 8633 hatvan éven felüli dolgozik. A mezőgazdasági dolgozók toborzását globálisan teljesítik és ezért a kerületben elosztásuk aránytalan. Például a du- naszerdahelyi járás területén a mezőgazdaságban 2398 fiatal dolgozik, míg a malackai járásban csak kétszáz. Hasonló a helyzet a trencséni, myjavai, vágújhelyi és pöstyéni járásban is, ahol földműveléssel átlag mindössze 150 fiatal foglalkozik.

Továbbá arra is rá kell mutatnunk, hogy sok fiatal annak ellenére, hogy rendszeresen a szövetkezetben dolgozik, mégsem tagja a szövetkezetnek, így például a somorjai járás szövetkezeteiben dolgozó 914 fiatal közűi csak 292 EÉSZ-tag. A fiatalok csak ritkán foglalnak helyet a szövetkezet vezetőségében Például a nagymegyeri járásban az EFSZ vezetőségeknek csak tizenegy 26 éven aluli tagja van. A többi járásban ebből a szempontból még sokkal rosszabb a helyzet. A jövőben sokkal több figyelmet szentelünk majd annak a kérdésnek is, hogy a fiatalok a szövetkezetben necsak dolgozzanak, hanem tanulják meg a szövetkezeti gazdálkodás irányítását is. Hiányosságnak tekinthető az is, hogy az állattenyésztési termelésben aránylag olyan kevés fiatal dolgozik. Az állattenyésztésben a legtöbb esetben beteges, vagy idősebb emberek dolgoznak és ezek idegenkednek az új munkamódszerek és a szocialista munkaversenyek bevezetésétől. Ezek a hiányok főként azért merülnek fel, mert a szövetkezeti agronőmusok elhanyagolták a fiatalokat.

Gyakran előfordul, hogy a fiatalokat csakis a csúcsmunkák idején foglalkoztatják és különben nem biztosítanak számukra megfelelő munkát. Gyakran olyan munkákra fogják őket, melyek nem felelnek meg fizikai adottságuknak, de az is előfordul, hogy lebecsülik a fiatalok erejét. Ilyen esetekben a szövetkezetben jövőjüket nem látják biztosítottnak és szívesebben az iparban helyezkednek el. A fiatalok elhatározásához gyakran az is hozzájárul, hogy a falvak kultúrélete nem elégíti ki őket. A szövetkezeteknek és a nemzeti bizottságoknak jobban kellene támogatni a fiatalok kulturális tevékenységét, és többet kellene törődni a fiatalok szaktudásának és politikai fejlettségének emelésével.

A CSISZ részéről abban látjuk a hibát, hogy az ifjúsági szervezet az ifjakat nem neveli eléggé arra, hogy ne riadjanak vissza az akadályoktól.

A szövetkezetek kongresszusa előtti időszakban a CSISZ kerületi vezetősége a járási vezetőségek és az alapszervezetek útján a figyelmet arra irányítja, hogy a fiatalok fokoz-«, zák a mezőgazdaság számára nyújtandó segítséget és a kongresszus előtti vita folyamán főleg azokkal a kérdésekkel kapcsolatban tegyenek javaslatokat, amelyek a fiatalokat érintik.

A CSISZ kerületi vezetőségének kötelezettségvállalása:

1959-ig további ötezer fiatalt nyer meg a mezőgazdaság számára. A szövetkezetekben és az állami gazdaságokon 250 ifjúsági munkacsapatot, a GTÄ-kon pedig 40 ifjúsági brigádközpontot szervez. A fiatalok minden járásban legalább öt mezőgazdasági építkezés felett védnökséget vállalnak és a kerületben 50 000 gyümölcsfát ültetnek ki.

A termőföld megjavítása érdekében a kerületben 12 meliorációs építkezést létesítenek, mégpedig két kerületi és tíz járási építkezést. Az 1959. végéig a fiatalok 90 000 köbméter komposztot készítenek. A bratislavai kerület ifjúsága becsületesen teljesíti az EFSZ-ek IV. kongresszusa tiszteletére vállalt kötelezettségeket.

GUSTAV SEDIVS" a CSISZ bratislavai keril- leti vezetőségének titkára.

\