Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-25 / 48. szám

I >»***: A körúton résztvett írók egyik csoportja Szemtől­szem be Nemzeti Színház igazgatója, majd később a Színművészeti Főiskola rektora lett. Bratislava, Stúr-utca 7. Sö­tétszürke épület, olyan, mint a szomszédos házak. Mégis van rajta valami, ami megkülön­bözteti a többitől. Egy kis táb­la: Vysoká skola muzickych umení. (Zene- és Színművésze­ti Főiskola). Második emelet. Az ajtón fel­irat: Rektor. Kopogásomra mély, öblös hang válaszol. Az egyszerű dolgozószoba íróasz­talánál barnára sült, barátságos mosolyú, ötvenes férfi. Nagy, fekete szemei szinte beszélnek, egyénisége az egész szobát be­tölti. Szemtől-szembe ülök a szlo­vák színművészet egyik legki­válóbb képviselőjével, mond­hatnám, a szlovák színművé­szet megszemélyesítőjével, aki­nek művészi pályafutása egyet jelent a szlovák színjátszás fejlődésével, göröngyös, de vé­gül is sikerekben gazdag útjá- val. És most a nagy művész átadja gazdagmúltú színészi pályájának tapasztalatait, ta­nítja a fiatalokat, Ö a Színmű­vészeti Főiskola rektora: And­rej Bagar, államdíjjal kitünte­tett, nemzeti művész. — Még gyerekkoromban meg­tanultam a színpadon mozogni, de akkor eszembe sem jutott, hogy idővel hivatásos színész lehet belőlem — feleli kérdé­semre. — Apám kárpitos volt és én is hasonló mesterségre kaptam kedvet. Belső dekorá­ciót szerettem volna tanulni, de minthogy nálunk ilyen szak nem volt, beiratkoztam a bécsi Andrej Bagar mint Herodes lett magából. I minden magyaré név egyedül is t Híres szere­peiről kérdez­getem, de győ- d-e felsorolni azokat ? Hiszen Andrej Bagar alakításában is­merte meg a szlovák közön­ség a klasszi­kus színháziro- lalom reperto­árját, valamint a cseh és szlo­vák klasszikus népi színiroda­lom remekmű­veit. Mindig öröm­mel játszottam, egész életem a színpadé és a közönségé volt. Még akkor is látszottam, ami­kor az úgyne­vezett Szlovák Állam alatt le­parancsoltak a színpadról. 1939 áprilisában fa­sisztaellenes ténykedésemért letartóztatott a Gestapo. 1940 novemberében szabadon bocsá­tottak, játszanom azonban nem lehetett. De én mégis játszot­tam! Szlovákia több városában léptem fel, persze „feketén“. Közben, a rádióban Ján Minárik álnév alatt rendezőként is mű­ködtem. Rövid időre mégis megvált a színpadtól. 1944-ben' részt­vett a Szlovák Nemzeti Felke­lésben: fegyverrel, egyenruhá­val cserélte fel Hamlet és Ret­tenetes Iván kosztümjét. Itt is megállta a helyét. És Andrej Bagar volt az, aki 1945 már­ciusában a fronton keresztül a felszabadított Kassára sietett és mint intendáns megkezdte az új szlovák színház kiépíté­sét. A felszabadulás után a 3000 mindkét este elbűvölte játéká­val a közönséget. A kínaiak cirkusz-művészete nagyon régi, hagyománya 3000 évre vezethe­tő vissza. Érthető hát, ha rend­kívül nagy várakozás előzte meg szereplésüket. Alább kö­tőit képünkön a moszkvai VI. Wlágifjúsági Találkozón arany- íremmel kitüntetett Szia Tyü- íu látható, amint művészi mu- :atványait végzi. A Wu-Han-i Állami Varieté csehszlovákiai körútja so­rán november 17-én és 19-én fellépett a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkban. A negy­ventagú művészi csoport telt ház előtt mutatkozott be és © A filmmúzeum fennállása óta először tartott hazai ősbe­mutatót, Ptusko, szovjet rende­ző 1935-ben készült ,,Üj Guli- ver“ című filme szerepel a mű­soron. Swift, híres kalandos regényét a film egy pionír ál­mában eleveníti meg. Az em­ber-színészek, de kiváltképp a pompásan jellemzett bábsze­replők játéka és a szellemes trükkök hatása máig sem hal­ványult el. • Az Állami Déryné Színház ifjúsági előadássorozatának ün­nepélyes megnyitása november 26-án lesz Sztálinvárosban. Színre kerül Nadányi „Szigli­geti ribillió“ című műve. © Érdekes statisztikát közöl az egyik francia hetilap. Felso­rolja, hogy a világirodalom klasszikusai közül az utóbbi ötven esztendőben, mely műve­ket vittek több ízben filmre. így például Meriméé Carmenje 29- szer, Tolsztoj Feltámadása 23- szor, Shakespeare Rómeó és Júliája 20-szor, Viktor Hugo Nyomorultakja 19-szer, Dumas Monte Christoja 17-szer került forgatásra. • Szép mikrolemez jelent meg a minap: Török Erzsébet Kossuth-díjas művésznő énekel rajta több Kodály-feldolgozást köztük az Árva madár kezdetű dalt. © Ünnepi filmbemutató volt Budapesten a Kommunisták Magyarországi Pártja megala­kulásának 40. évfordulója al­kalmából. Bemutatásra került a Razzia című legújabb magyar film. ® Nagy érdeklődés előzi meg a Brych a polgár című cseh­szlovák szélesvásznú filmet, amely Ján Ocenásek hasonló című regénye nyomán készül A regény és a film az 1918-as februári napokat eleveníti meg. Ocenásek könyve világsikert aratott, nemrég jelent meg Franciaországban és most ké­szítik elő az olasz és angol nyelvű kiadást. • Gottwaldovban egyedülálló múzeum nyílik, amelyben a ci­pőgyártás fejlődésére vonatko­zó dokumentumokat gyűjtik össze. sége tükröződik vissza, amint meséli: — Örömmel fogadjuk az ideérkező fiatalokat, de kö­vetelményeink is vannak. Ne gondolja senki, hogy a színészi pálya amolyan lézengés, egy kis szavalás, egy kis társalgás a színpadon. Ä jelentkezőknek tudniuk kell, hogy a színészet a legnehezebb és legfárasztóbb pálya, ahol a kitartáson kívül makk-egészségre van szükség. Ezidén 150 jelentkező közül 14- et vettünk fel. Azonban, ezt ír­ja meg - mutat ujjával jegy­zetfüzetemre — kevés a ma­gyar jelentkező. Pedig nekünk kell nevelnünk az utánpótlást a komáromi magyar színház számára is. Igaz, hogy a taní­tási nyelv szlovák — teszi hoz­zá magyarázólag — de a ma­gyar nemzetiségű diákok ma­gyar színpadi nyelvet, vagyis kiejtést tanulnak. — Milyen kedvtelése van még, természetesen a színmű­vészeten kívül? A művész azonnal kész a fe­lelettel: — Szenvedélyesen sze­retek utazni, világot látni, em­bereket, szokásokat megismer­ni. Egyik legszebb élményem az 1934-es moszkvai Színházi Fesz­tivál ... De voltam Európa csak­nem minden országában, sőt Afrikában is. Persze nem utaz­hatok mindig, amikor kedvem szottyan . . . Tudja, mit csinálok ilyenkor? — kérdezi huncutkás mosollyal — veszem az atlaszt és az ujjammal utazom rajta .. Jóízűen felnevet, aztán na­gyot sóhajt... Sok emléket ka­vartam fel benne. Talán csak­nem harminc éves színészi múltja elevenedett meg előtte. Nagy út, de bármerre ment, mindig siker, taps, elismerés, ünneplés övezte ... 1 Meleg kézszórításával mintha csak gondolataimat akarná iga­zolni. MESTAN KATALIN Érdekesebb az élet ORDÖDY KATALIN: Várom a leveled Elküldtem levelemet és tudom, hogy meg sem kaphattad még, csak közeledik feléd még az úton. Mégis a választ várom, úgy lesem! Es' a szívem úgy dobog! A legbolondabb dolog a' szerelem. (De ha biztosan tudnám hogy szeret, tán nem várnám olya mohón, olyan epedön, szomjazón a levelet■) Távol tőlem Hüvösödö, bús őszi idő, a feneketlen éj mindig nő, s egyre zsugorodnak a napok kókadtfejü füvön dér ragyog. A meg-megremegő borzas fák rozsdavirágukat hullatják. Jégcsap feszül a pocsolyákon: az őszi mezőt magam járom. De távol őrhelyemtől, ahol a gyárak sora zúg, zakatol, ó mennyien vannak énvelem: s nem járja szívem félelem. TÖRÖK ELEMÉR írók, költők körúton A szlovákiai magyar írók egy csoportja október végén öt napos körútja során meglátogatta a Szlovákiában levő legfontosabb irodalmi és kulturális emlékeket. Meg­tekintette Jankó Kral házát Aranyosmarót on, a híres Selmeci gimnáziumot, ahol Petőfi, Mikszáth és Sládkoviö tanult, Mikszáth szülőházát Szklabonyán, Modách síremlé­két Alsó Sztregován, Tompa lakóházát Hanván, Balassi sírját Hybén és a Hviezdoslav-múzeumot Alsó Kubinban. Ötjük során szerzői estet tartottak Rimaszombaton és Rozsnyón. A híres selmeci gimnázium A hybei templomban nyugszik Balassi Jankó Kráf háza Aranyosmarót:, Pihenő a Certovicén Mikszáth háza Szklabo- Régi csárda a Rozsnyó- nyán. Itt élte a nagy,író Dobsinai országúton, ahol gyermek- és ifjúkorát Petőfi hajdan nem kapott A hanvai parókia, ahol Tompa Mihály Mulyadon eddig még nem volt X CSISZ-szervezet. De rájöttek 9 arra a múlyadi fiatalok is, hogy X jó lesz, ha megalakítják, mert a sokkal érdekesebben telik az l életük, ha tagjai lesznek a X CSISZ-nek. A közelmúlt napok- 9 ban így is történt. Az alakuló X gyűlésen igen sokan jelen vol- X tak és szép határozatokat is j hoztak. A vezetőség tagjai Bab- X lena József, Zara Erzsébet és X Gyuris Kató arra kérték az új X tagokat, hogy a határozatokat 9 valósítsák meg és becsületesen X teljesítsék kötelességeiket. X Még ez évben bemutatnak X egy színdarabot, amelyet máris X próbálnak. Öt új előfizetőt sze- X reznek az Üj Ifjúságra. Minden X CSISZ-tag látogatja a népi orosz X nyelvtanfolyamot és több fiatal o részt vesz a pártiskolázáson, x Vállalásaik között szerepel, X hogy 10 000 facsemetét ültet- 9 nek ki olyan területekre, amely X egyéb növény számára alkal- 9 inatlan. Reméljük, hogy vállaló- X saikat sikeresen teljesítik. X BUDAI JÓZSEF, X Mulyad. is ipariskolába. Itt cseh társaság­ba kerültem s csakhamar törzs­vendége lettem a Hotel Rost­nak, ahol a kultúrszomjas fia­talok szoktak összejönni. Amo­lyan műkedvelő pantomim szín­házat létesítettünk, melyben gyakran szerepeltem. Aztán ko­molyabb idők következtek. 1918-ban bevonultam, rögtön a frontra irányítottak. Egy év múlva leszereltem s mint mun­kás dolgoztam szülővárosom­ban. De a színházzal valahogy mindig összeköttetésben vol­tam és ez — be kell vallanom — jó érzéssel töltött el... sze­rettem a színházat és valahogy ösztönösen vonzódtam hozzá .. boldognak, elégedettnek érez­tem magam, ha színpadon le­hettem. A művész elhallgat, s én nem merem megtörni a csendet... Várok . .. úgy látom, gondola­tai valahol a múltban kalandoz­nak ... Amikor megszólal, úgy tetszik, mintha a hang valahon­nan messziről jönne: — És erre az időre tehető a kezdet kez­dete ... Hátradől székében, és mintha magának beszélne: — 1921-ben Ruppelt professzor lá­tott játszani egy műkedvelő előadáson. Tanácsára jelent­keztem a mártoni színtársulat­nál, ahová a sikeres vizsga után fel is vettek. Mindössze egy évig jártam Szlovákia városait, mert a színtársulat tönkre­ment. Remélem, nem azért, bogy én is tagja voltam — te­szi hozzá és olyan jóízű kaca­gással tölti meg a szobát, hogy szinte vele nevetnek és helye­selnek a bútorok is. Majd ismét komolyra fordul a szó: — Ek­kor már tudtam, hogy a szín­művészet élethivatásom és be- ratkoztam a prágai Színművé­szeti Főiskolára. Még most is ’ülemben csengenek Ruppelt irofesszor szavai: „A tehetség lem elég, fejleszteni kell". Eh- íez tartottam magam. Tanul­om és...- Annyit tanult — vágok cözbe — hogy egy ... keresem i megfelelő szót, de már meg s van, — hogy egy „Bagar“ /////////////// //////y////////////y///////j

Next

/
Thumbnails
Contents