Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-01 / 27. szám

KÉPEK 1958. JÚNIUS 24. A Dunai Találkozó megnyitójának a dátuma. Azóta na­ponta érkeznek vendégek a bratislavai pályaudvarra, ahlo az ifjúság városá­nak pionírjai és CSISZ tagjai fogadják a vendégeket. Hazánk minden részéből érkeznek fiatalak, hogy tudásuk javát nyújtsák ezen a találkozón. Számíta­nak rájuk, várják érkezésüket. Számo­sán olyanok, akknek először nyílt alkalmuk Bratislava felkeresésére. Ezek kezdetben bizonytalanul mozog­nak, nem ismerik ki magukat a város­ban. No, de ez egy-két napig tart csupán, aztán egész otthonosan jár- nak-kelnek az utcákon. Befutnak a vonatok, szálláshelyükre irányítják a fiatalokat és a fellépések keretében ismerkednek, barátkoznak. És ez így megy, míg a Dunai Találkozó tart. Képünk’ kassai fiatalokkal érkezett meg a vonat. HARSONÁK ÉS VIRÁGOK A TALÁLKOZÓRÓL A BRATISLAVAI VÁR amfi­teátrumában nent adhatunk olyan romantikus színezetet a kezdésnek, hogy a toronyóra éppen most verte el a nyolcat, mert sehol a közelben nincs ilyen időjelző torony. Eléged­jünk meg hát a kezdésnél azzal, hogy pontban nyolckor kigyul- nak a reflektorok, a színpad hátterében felködlik a vár ki­csinyített mása és a találkozó szimbólumaként a fáklyás jel­vény, felsorakoznak a pionírok. Vagy negyven vörös nyakkendös gyerek emeli szájához a kürtjét és a csendes esti levegőt ismét­lődő harsonaszók töltik be. A Dunai Ifjúsági Találkozó első esztrádja ezzel kezdetét veszi. Kürtösök és virágcsokros lány­kák sorából kilépnek a konferá­lok és filmesek, televíziósok, fotóriporterek pergőtüzében be- lentik az első számot. Szeles, hűvös az idő, amolyan szeszélyesen áprilisi, de koránt­sem olyan, hogy az érdeklődő­ket otthon tartaná. Kékinges CSISZ tagok, várakozó pionírok és büszke felnőttek képeznek tömött sorokat a nézőtéren. Figyelmük a tágas színpadra irányul, amelyen gyorsan és fe­gyelmezetten peregnek a mű­sorszámok. Színpompában ját­szik az este. Az ég bórája ezüs­tös fényben tündököl. És a pio­nírok szebbnél szebb számokkal lepik meg a közönséget. Ebben a pillanatban a bratislavai Pio­nírok Házának vegyeskara re­mekel. Száll az ének, szárnyal a dal. Francisci, Sebo-Martjnsky és Havel dalaival komoly sikert arat a nyolcvannyolc tagú együttes. Felzúg a taps, kifé- nyesülnek a szemek, ifjúságunk békés jövőjéért dobbannak a szívek, dehogy hűvös a levegő a szabadtéri színpad nézőterén! NEGYEDIK NAPJA vagyunk szemtanúi a nemes vetélkedés­nek, s a megnyitó napjától annyi minden történik a legif­jabbak városának különböző he­lyein, hogy csak győzzük szá- montartani. Hol a Kultúra és Pihenés Parkjában, hol a Pioní­rok Házában, hol megint a sza­bad ég alatt produkálnak vala­mit a gyerekek, holtra fáraszt­hatja magát az, aki mindenütt jelen szeretne lenni: a riporter. Egon Ervin Kisch száguldó riportere kellene ezekben a mozgalmas napokban, de talán még ő s«im tudná összefogni a pionírok sokirányú tevékeny­ségét. De ne kalandozzunk el a ma esti látványosságtól, mert a vegyeskar tagjai levonultak már a színpadról, átadták he­lyüket a harmincnégy tagú tánccsoportnak, amely szintén a Klement Gottwald Pionírok Háza kebelében működik. Nyári ■ este, tábortűznél találkoznak a legfiatalabbak és különféle já­tékokkal, beépített táncokkal fejezik ki boldog életüket. A találkozás öröme és egyet­értés fejeződik ki a játékokban. A KÖZÖNSÉG DERŰJE és mosolya kiséri a technikailag jól felkészült pionírok s zereplését. Tetszik a színvonalas műsor és a változatosság. Dalok, táncok, szavalatok következnek sorban, aztán az I. Zenei Iskola tizenöt tagú tangóharmonikás együtte­se lép mikrofonhoz. Egy éve alakult az együttes, tökéletes felkészültség jellemzi őket. Már a legutóbbi kerületi alkotó ver­senyen is győztesként kerültek ki a versengésből. Itt a várban Dunajevszkij és J. Vasica dalai­val szerepeltek. Magabiztosság, fejlett ritmusérzék és kitűnő összhang sugárzik a játékukból. Az ember nézi és csodálja őket és elgondolkozik azon, milyen képességet szabadít fel szocia­lizmust építő népünk legfiata- labbjainkban. És ez a Dunai Ifjúsági Talál­kozó nem is lehet más, mint a felszabadított képességek nagy seregszemléje! EZEK A GYEREKEK a kerü­Két órára tervezték az első esztrádot, ennyi idő untig elég négy-öt csoport bemutatkozásá­ra. A műsor másik felében a közönség kedvenceit láthatja, a Csehszlovák Rádió gyermek­karát. Három dalt adnak elő zongorakisérettel. Altnak, szop­ránnak, tenornak gyönyörű összhangja hangzik fel az aj­kakról. Viharosan, sziláján csa­pong a dal, a gyerekek biztosan hozzák ki a legfinomabb árnya­latokat is. A közönség elragad­tatással beszél a rádió gyermek­kórusáról. Minden bizonnyal visszatapsolná ezt a számot, ha ez a színesen takra és ötletesen változatos este nem gyorsítana a tempón és nem kérné oly hamar színpadra a strbeni tánc- együttest a' zsolnai kerületből. De a népviseletbe öltözött lány­kák már fent vannak a dobogón, kettő közülük a mikrofonnál és énekelnek valami panaszosat, valami nagyon szerelmesek mert a csillagokra néznek, úgy dalolnak. Aztán jönnek a tollas kalapú, halinanadrágos fiúk fo­kossal és vetélkednek a lánykák előtt. Kecsesen rátarti mozdu­lataikból a vidék hangulata árad, strbeni népszokást elevenítenek meg. A cselekményes táncban lassúság adja át helyét fokoza­tosan a robbanó temperamen­tumnak. Jó húsz perces táncuk tetőfokára emeli a közönség hangulatát. leti versenyen elvitték az első helyet, s méltán kerültek fel a Dunai Találkozó nagy verse­nyére. Az sem véletlen, hogy az esztrádban utolsónak mutatkoz­k be. Azt mondják, hogy min­en jó, hogyha a vége jó. Ök pedig igazán színvonalas táncot mutattak be. Le sem vonulnak a színpadról, maradnak a néző- közönség tekintet-tüzében, mert az esztrádának az ő számukkal vége. A többi szereplő együttes is felsorakozik a búcsúzásra, előkerülnek a kendők, lobognak a kezekben, egy nagy hangos ovációban tör ki lelkesedés! Pionírok, CSISZ-tagok és fel­nőttek találkoztak a vár amfi­teátrumában. Szívélyes baráti légkörben telt el az este. Már az első bemutatkozás a békét hirdette és a testvéri összefo­gást. Kulturált ifjúság nő évről- évre a párt zászlaja köré, ezt a jóleső benyomást keltette az esztrád. (M. J.) T3á bortű inéi TZ annak olyan fogalomjelöíö ' szavaink, amelyek leírá­sukkor hangulatot keltenek és képzeletet mozdítanak meg. Ilyen a tábortűz is. A Dunai Találkozó egyik legnépszerűbb eseménye volt a tűzgyújtás a Budková úton. Nem egy pionír és CSISZ fiatal érdeklődött a város lakói­tól csütörtökön délután, hogy merre vegye az irányt, ha a tá- bortűzhöz szeretne jutni. Már a késő délutáni órákban elindul­tak a kíváncsiak trolibuszon és gyalog, hogy időben jelérkezhes­senek a dombra. Mert a tábortűz színhelye a Micsurin nevű pio­nírház. Este hét óra körűi már nagyon sokat lehetett látni a dombon. A ház oldalánál rakás­ban gallyak, nem gyújtottak még alá, hátul viszont szabadtéri színpad várja a legfiatalabb mű­kedvelőket. Körülbelül nyolcszá- zan-ezren vesznek részt az ün­nepszámba menő aktuson, ének­karok, tánccsopotok, és gyer­mekként vigadó felnőttek. Aki figyelmesebb és a fárad­ságot sem sajnálja, észreveheti mindjárt, hogy a tábortűz és a szabadtéri színpad egy célt szol­gál ezen a kellemes nyári estén: az ukrán, lengyel, szlovák, cseh és magyar fiatalok testvéri ér­zelmeinek elmélyítését. A vára­kozó csoportokban különféle nyelven csevegnek, mulatnak, szórakoznak a fiatalok, de azzal a tudattal, hogy egy hazában élnek és mindannyiuk közös gondja a szocializmus építésébe való bekapcolódás. Pontban 19 óra 30 perckor megnyitják a műsoros estet. Az üdvözlő beszédek elhangzása után villámgyorsan peregnek a műsorszámok. A lengyel és az ukrán nemzetiségű pionírok tánccsoportja, a prágai tizenegy­éves iskola énekkara és a brüntii Klement Gottwald Pionírház kultúrcsoportja ad számot kul­turális munkájáról. Az est leg­érdekesebb száma hazai ukrán pionírjaitik tánca, amelynek pon­tos nevet nem is lehet adni, pásztorok játéka ez a javából. Ötletesen épül fel szemünk lát­tára a tánc népi motívumokból. Lányok, fiúk Sáros vidékén hasz­nálatos paraszt gúnyákba öltöz­tek s a tilinkó hangjára ugyan­csak ropják a táncot. Svidníkröl jöttek, s ideutazásuk nem volt hiábavaló, szorgalmas munkájuk gyümölcsözteti eredményeit. nagyszámú közönség tet­szését elnyerték hazai len­gyel fiataljaink szólóénekesei is, akik igazán szép dalokat adtak elő. A prágiaiak énekkara és a brünni Klement Gottwald Pio­nírház műkedvelői is nagy sikert arattak. Ukránok tapsoltak a cseh, szlovák és magyar fiataloknak, s ezek megint az előbbieknek. Meghatói volt baráti érzelmüknek a megnyilvánulása. Hatvan percig gyönyörködhet­tünk a nemzetiségi fiatolok fel­lépésében, aztán következett a tábortűz. Fél kilenckor a népes közön­ség körülállta a tábortüzet s ek­kor megérkeztek a staf étások lángoló fáklyával és egy volt partizán meggyújtotta a fara­kást. Lángolt, lobogott, a tűz, mint a körülálló nemzetiségi fia­talokban a lelkesedés. Megfelelő hangulatot teremtett az est leg­érdekesebb számához, a „gyetvai bácsi“ mesélő kedvéhez. A pio­kifejezó erő, ha tábortűznél kez­di. meg történetét a „gyetvai bácsi. Csak felemelte a kezét, és a gyerekek máris hangos kaca­gással kisértek mozdulatait és szellemes szavait. Miről beszélt a kifogyhatatlan mesélő? Gyerekkoráról. Hogyan éltek az emberek a felszabadulás előtt s milyen nagy gond volt a min­dennapi kenyér megszerzése. Magától értetődően ezt az akko­ri nehéz viszontagságos, életet, a mi pionírjaink már csak a me­séből ismerik. De jó, 1hogyha ismerik, annál jobban tudják be­csülni azokat a lehetőségeket, amelyeket rendszerünk biztosít számukra. persze a tábortűz programja Á távolról sem merült ki ezekben a múltba vivő való tör­ténetekben. A „gyetvai bácsi" azt akarta, hogy a pionírok szóra­kozzanak, nevessenek. Ötlete­sebbnél-ötletesebb játékokat ta­lált ki, amelyek valósággal elra­gadták a gyerekeket. Aztán a tábortűz lángja lassan veszített erejéből, már csak pis­nírok nagy része rádióból jól lakóit a tűz, üszkösödött a pa- ismeri a „gyetvai bácsit“, de más rúzs, hanem a fénye átcsapott valakinek a hangját hallani, és a pionírok szemébe, akik sokáig megint más látni a mesélő em- meg fogják őrizrlt emlékezetük- bert. Közvetlenebb, hatásosabb ben a Dunai. Találkozónak ezt a szó, .képzeletet elragadóbb a a szép és meghitt estjpt. HAT NAPJA ZENG BEVEZETŐ Ének, muzsika, tánc! Öröm, kacagás, boldogság! Enne ka hat szónak él va­rázsa alatt már majdnem egy hete Bratislava népe. Piros- nyakkendós pionírok, kékinges CSISZ ifjak ezrei kacagnak, vídámkodnak Szlovákia fővárosa utcáin, — 24-e óta tart a Du­nai Találkozó, — ennyi fiatal­tól hogyne változna hát fiatallá maga a város is? A találkozó első hete a pionírok sereg­szemléjének vidám hete volt,— ezernyi szín, ezernyi műsorszám tette felejthetetlenné e kedves napokat. íme, néhány pillanat­kép a barátság, a testvériesség e vidám ünnepnapjaiból: MEGNYITÓ Harsonák hangjai, ezer meg ezer pionír telkes éljenzése közben nyitotta meg Milan Itázus elvtárs a CSISZ szlová­kiai elnöke a Dunai Találkozót. A megnyitó szép volt, ünnepé­lyes, de a legszebb mégis csak az volt benne, hogy amikor vége volt, senki nem akart hazamenni! A bratislavai kato­nai iskolákok rezesbandájának vidám muzsikájára egy-kettőre táncra kerekedett a sok fiatal, s addig rúgták a port, amíg csak tüdővel bírták a pöttöm­nyi kis katanozenészek. Meresztgethették ám csudál- kozó ablakszemeiket a Hviez- doslav tér komorképű bérpa­lotái, a kék és fehér ingesek nemcsak hogy nem szégyelték magukat, de később még a ci­vilek is kedvet kaptak tőlük egy-egy rövid táncra. TESTVÉRI FOGADTATÁS A Dunai Találkozó első nap­jaiban volt olyan délután, hogy 4 — 5000 pionírt is elszállásoltak Bratisiavában. Ne gondoljuk azonban, hogy ezeket az elszál­lásolásokat pusztán csak az ar­ra kijelölt „illetékesek“ intéz­ték. Azokat a vendégeket, aki­ket iskolákban helyeztek el, legtöbbször a vendéglátó isko­lák pionírjai vették gondozá­sukba. A Zoch utcai 11 éves magyarnyelvű középiskola pio­nírjai például virágcsokorral fogadták a kassai kerületből Bratislavába érkező iskolásokat, s nemcsak elkísérték új lakó­helyükre őket, de még a „be­rendezkedésben" is segítettek. Kedves esetnek voltam szem­tanúja például a kassai vonat megérkezése után: Az egyik kis póruljárt szlovák gyermek elrepedt nadrágját ott mind­járt az utcán, magán a delik­vensen varrogatta össze egy magyar leányka! A LEGKISEBB IRODALMÁROK Az egyik legsikerültebb' mű­sorszámot a Klement Gottwald pionírházban hallgattam végig. Irodalmi előadás volt, Kristina Bendová Írónő beszélt Frano Král életéről és híres ifjúsági művéről, a Csenkéné gyerrae­A DAL keiről. Előadás után az egyik „mesélő néni“ kikérdezte a „hallgatóságot“, ugyan ki, mennyire emlékszik az ifjúsági regény történetére és szerep­lőire? Eleinte meglepő volt hallgatni, milyen okosan felel- getnek ezek a többnyire falusi iskolás emberkék, irodalmárok. De a legjobb érzést mégiscsak az irodalmi előadás befejezése váltotta ki belőlem: ÍO órától majdnem negyed 1-ig tartott az előadás és beszélgetés. Az­tán mehettek volna haza a gyermekek, de nem ezt tették. Körülfogták Kristina Bendovát s több mint húsz percig be­szélgettek még vele ... UTAZÁS A JÖVŐBE Ugyancsak zsúfolt nézőtér hallgatta végig azt az előadást is, amit a Technicke Novinykét szerkesztője tartott a Kultúra és Pihenés Parkja mozitermé­ben. A jövő autóiról, a nap­energia felhasználásáról és a plasztikai műanyagok jövőbeni nagy szerepéről beszélt Kozma és Altmansky szerkesztő. Az előadást vetített képekkel tet­ték szemléltetőbbé. A mai gyermek megdöbbentő techni­kai tájékozottsága itt is elké­pesztette a fenlőttet. Különböző tipusu repülőgépek, autók, he­likopterek jelentek meg a ki­feszített vásznon, — s ime az előadók kérdéseire kórusban kiáltották be a kis pionírok: ez a repülőgép ilyen és ilyen tipusu, ez az autó meg Oppel, Moszkva, vagy egyéb márkájú. Az előadás itt is beszélgetéssel, a gyermekek kérdezösködésével fejeződött be - és bizony egy kérdés tette volna alaposan próbára akármelyik általános műveltségű embernek elismert felnőttet is! A JÓKEDV JEGYÉBEN Derű és vidámság jellemzi a bratislavai Dunai Találkozó majdnem minden megmozdulá­sát. Nemcsak a vidám előadá­sokon hallhatjuk a szívből fel­harsanó egészséges kacagáso­kat, de néha még az utcák népét is mosolyra készteti a fiatalok derűs jókedve. Ilyen kedves jelenet játszódik le a szerda esti szabefatéri előadás befejezése után is, amikor a többnyire CSISZ tagokból álló „nagyközönség“ egymás kezét fogva, libasorba fejlődve, tán­colva és énekelve vonult végig a Vár környéki utcákon. Köz­ben ha mellettük valamilyen hazafelé tartó autó akart el­suhanni, azt is közre ogták a mókáskedvű kópék s addig táncoltak körbe-körbe, amíg a kocsi gazdája ki nem szállt kocsijától s maga is el nem táncolt velük egy-két „for­dulót“. Hát ilyen vídámkedvű ven­dégektől nyüzsög mostanában az öreg Bratislava, s ment sok­sok vigságot loptak már eddig is szívünkbe, — köszönjük ne­kik' N. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents