Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-11 / 46. szám

WYIKOLAJ TY1H0N0V: A palota E gyszer még kisgyerek ko­romban nagyanyö sétálni vitt. Pétervár akkor — félévszázaddal ezelőtt — egészen másképpen festett. Az utcákon bérkocsik, szekerek ha­ladtak, hatalmas vörös lovakkal, lefüggönyzött ablakú hinták száguldottak, lovak csengettyűje, omnibusz zörgése hallatszott, lassan, kényelmesen mentek a gyalogjárók, a Néva szürke ól­mos hullámain csónakok ringa­tóztak, kis, keskeny gőzhajók siklottak, fedélzetükön pórnép­pel. A hídról befordultunk a térre. Előtte felmagaslott a Téli Palota hatalmas épülete, s vele szem­ben, félkörben elnyúlva a Főpa­rancsnokság épülete. Egyenesen a palota felé tartottunk. — Hova megyünk, nagyanyó? Hiszen oda nem engednek be! — Ha a cár nincs itthon, be­engednek — felelte nagyanyó. Pénzért beengednek, sétálni, a palotát megnézni. Csakugyan, a palota lakájai összegyűjtöttek egy csoportra való látogatót. Velük együtt szobáról-szobára, teremröl-te- remre jártunk. Később megtud­tam, hogy a palotában több mint ezer terem, többszáz lépcső, meg mindenféle kép és szobor van. Hamarosan elfáradtam, szíve­sen leültem volna, de nagyanyó súgva mondta: — Itt nem szabad leülni, gye­re, most meglátod Pétert. — Melyik Pétert, nagyanyó? — kérdeztem én is suttogva. — Melyik Pétert, te csacsi! Hát azt, aki Pétervárat felépí­tette, s maga dolgozott fejszével az első házon ... — Szóval ács volt... — Miféle ács? Cár volt, te butuska. Már messziről láttam, hogy a csarnok közepén egy magas karosszékben hatalmas ember ül, zöld mellényben, haragos viasz­arccal, amelyen vékony fekete bajusz ágaskodik. A bajusz min­den szála úgy csillog, mintha egyenként bekente volna valaki olajjal. Az egyik lakáj hirtelen oda­szaladt a karosszékben ülő férfi­hez, hozzáhajolt, mintha a fülé­be súgott volna valamit — majd tüstént visszalépett és hangosan mondotta: — I. Pétér cár köszönt benne­teket. A cár ezekre a szavakra ki­egyenesedett, suhogás hallat­szott, halk csengettyűhang hal­latszott és Péter egész testében kiegyenesedett, ránk nézett me­rev üvegszemével és lassan meg­hajolt. Ezután épp olyan lassan, a karosszék halk nyikorgása közben leült és újra megmere­vedett. Egy nő felkiáltott ijedté­ben. Nagyanyó erősen szorította a kezemet, mintha arról akart volna meggyőződni, hogy nem remeg-e a kezem. De az én kezem nem remegett. Nagyon érdekelt az egész dolog. Odasúg­tam neki: — Hajoljon meg még egyszer. A lakáj azonban kifelé tessé­kelt bennünket, nagyanyó pedig ezt felelte: hogy csináljanak neki kertet. És most itt van, utacskák, virág­ágyak — minden, ami kell. S hogy senki se zavarja, amikor sétál, ilyen magas kerítéssel vé­tette körül a kertet. • — Ezt már nem Péter, hanem a mostani cár parancsolta meg — tette hozzá nagyanyó. — És szabad ebben a kertben futkározni? — kérdeztem a la­kájtól, miközben lábbujjhegyre emelkedve kinéztem az ablakon. — Nem — felelte komoly arc­cal a lakáj —, még, ha nagy leszel, akkor sem fogsz sétálni ebben a kertben. — De igenis fogok, — vágtam rá hirtelen valami érthetetlen daccal. Nagyanyó elmosolyodott. — Na-na, csak lassan a test­tel — mondotta. Ne beszélj os­tobaságokat. Éppen ideje, hogy hazamenjünk. Még egy utolsó pillantást ve­tettem a titokzatos kertre, amelyben a cáron kívül senki sem sétálhat. Soha sem láttam a cárt, de tudtam, hogy minden­ki Nyilcoláskának csúfolja. Nekem magas, álltuk kül: fallal, hogy végül nem meg kérdezősködés nél­hogyan álltak a miniszterek, re­megő kezüket magasra tartva, S így néztek a munkásokra, ka­tonákra, matrózokra, mintha soha életükben nem láttak volna ilyen embereket. A.mikor pedig a palotakertről — Mit csinál itt, elvtárs? — A fallal? — kérdezte visz- sza. — Ennek már vége. A cár nincs többé, nincs kinek elkerí- y.ez(iett beszélni, arról, hogyan teni a kertet. Elhatároztak, hogy y0nt0tták le a falat és a vasrá- a falat le kell bontani. A mi ar- csojt a gyermek mosolyogva fél- telyünk hozzá is látott. Ne gon- beszakitotta: doíják, hogy egyedül dolgozom. _ £n tu^om> ^ol van most A társaim ebédelni mentek, en a i;(isrár.s: nálunk a Sztrájk­pedig, csak úgy, a rend keave- utcában, az új kertben. Milyen ért, a szerszámokat őrzöm. Köz- érdekes! Hát te vitted oda? ben meg bontogatom a falat. Ekkor vettük észre, hogy ka­lapácsok, vasrudak, acélékek ál­lanak ott a falnak támasztva. Jó munkát kívántunk a kőműves­nek és tovább indultunk. Egy hónap múlva, ugyanezen a helyen szubotnyik volt, s olyan zaj, annyi vidámság, hogy mintj- - ez inkább népünnepélyre emlé­keztetett. A zenekar játszott, szabad percekben itt is, ott is, táncraperdültek az önkéntes dol­gozók. — Én is — mondotta a mun­kás. — Jól tetted — felelte a gyer­mek, — Kár lett volna egy ilyen rácsot a szemétre hajítani. Most jól fog nekünk jönni, hogy ott van. Az öreg munkás meg a gyer­mek tovább ment. En is elindul­tam a part mentén s közben arra gondoltam, mennyire megváltoz­tatta az Októberi Forradalom ezt a várost, amelyet már Leningrádnak neveznek, s amely olyan új és csodálatos életre Ezer és ezer ember bontotta hogyha valaki gyermek­a falat, szedte ki a hatalmas ^orom éveiből való történetet kődarabokat és vitte le a partra, nleSgi róla, a mai gyermekek ahol uszályokra rakták. Messzi- m^r nem i$ hisznek szavainak, ről úgy tűnt, mintha mindenki 16. filmversenykérdés nevetségesen kicsinek, sovány­nak és ellenszenvesnek tűnt sap­kájában és háromszögű szakál- lával. Eltelt tizennégy esztendő és a forradalmi nép megdöntötte a cár hatalmát. Ez februárban történt. Később, ugyancsak 17- ben, egy októberi estén vörös- gárdisták, matrózok, katonák megrohanták a palotát és győ­zelmet arattak az ellenség felett. A palota a győztes proletariátus kezébe került. Ezerkilencszáztizennyolc tava­szán a palota-kert magas kőke­rítése mellett haladtam el. Csen­des meleg idő volt. A kertben madarak daloltak, énekük elhal­latszott az üres térig. Az Alek- szandrov-kertből — amelyet ma Dolgozók kertjének neveznek — a madarak visszafeleltek nekik. A Néva szélesen hömpölygött, a tenger felől fújó meleg szél úgy azt csinálná, amit éppen akar, látszólag minden terv nélkül. De nem így volt. A szubotnyik résztvevői pontos terv alapján dolgoztak. Az önkéntesek — ifjúmunkások, vöröskatonák, matrózok, nők és férfiak, serdü­lő ifjak — csoportokba osztva, lelkesen dolgoztak a maguk részlegén. Munka közben egy pillanatra megálltam, hogy letörüljem homlokomról a verítéket, végig­néztem a tarka tömegen, a pa­lotakert falán, a kerten és el­mosolyodtam. Szomszédaim cso­dálkozva kérdezték, hogy min mosolygok? Nem vallottam be nekik az igazi okot, mert res­telltem volna elmondani, hogy azok a régi idők jutottak eszem­be, amikor mint kisgyermek a palota ablakából néztem ki a kertbe és a cári lakáj azt mon­dotta nekem, hogy soha sem fogok sétálni ebben a kertben. Én pedig felkiáltottam: „De igenis, fogok". És lám, nemcsak sétáltam benne, hanem gazdájává is vál­tam ennek a kertnek, akárcsak az egész nép. Sokért nem adtam volna, ha újra találkozhatom az öreg, mogorva lakájjal. Vajon mit mondott volna most ? ... Estére már nyoma sem volt a falnak, sem a magas vasrács­Kuitúrhírek © A Német Demokratikus Köztársaságban kiosztották az 1958. évi nemzetközi díjakat. A díj első fokozatát Fritz Cremmer szobrászművésznek, a buchenwaldi emlékmű alko­tójának és Hans Eisler zene­szerzőnek adományozták nem­zetközi jelentőségű életművé­ért. © Olasz antológiát jelentet meg egy kievi könyvkiadó. A költők között szerepel Salva­tore és Quazimódo, Szibilla Aleram fiatal költő is. • Albert Kahn, a világhírű amerikai kommunista író „be ismerő“ vallomást tett a minap. Amikor a „belbiztonsági sze­nátor-bizottság“ megidézte és amikor az elnök a következő kérdést tette fel neki: „Igaz-e, hogy valaha is életében moszk­vai utasításoknak engedelmes­kedett“, Albert Kahn így vála­szolt: 1949-ben llja Erenburg pipát adott nekem ajándékba és az ajándékhoz a következő utasítást mellékelte: „A fa meghasadása elkerülése végett tanácsos az új pipát az első negyven-ötven esetben hideg­ben és szélben szívni. Ennek nak fölötte. A köveken leányok az utasításnak engedelmesked­és ifjak ültek, forradalmi dalokat tem “ énekeltek. A virágágyak között © Berdard Buliion, amerikai matrózok táncoltak. Fáradhatat- zeneszerző új müvet komponál. lanul járták a táncot, sapkájuk Címe: Kozmikus szimfónia vi- szalagja lengett a szélben. lágür hangszerekre. A különös szerzeményben bip-bip jeleket Ügy éreztem, hogy új, fiatal a(] je egy szputnyik — oboa, gazdák kezében van az ország növeli a hangzavart a világűr- sorsa, akik újjáteremtik a régi fagott és a Holdon dühönpő világot és semmi sem állhat ellen homokviharok zúgását utánoz- gyözelmes ifjúságuknak\ Vörös zfj]< a lunafónok. ; — Még mit nem. Egyéb dolga sincs, mint hogy előtted haj­longjon. Tovább mentünk .és rövidesen a kertre nyíló ablakhoz érkez­tünk. Itt a lakáj maga köré gyűjtötte a látogatók kis cso­portját és a kertre mutatva ezt mondotta: — Itt sohasem volt kert, mert nem is lehetett. De a cár a pa­lotában is, akárcsak a városban sétálni akart és megparancsolta, felborzolta tükrét, amelyen itt- ott még kis jégdarabok úsztak A palota-kert falánál egy szé- lesvállú, zömök, nyugodt tekin­tetű férfi állt s gyors, erős kala­pácsütésekkel bontotta a falat. Néhány járókelő megállott mel­lette, elnézte munkáját, nem egészen értve, mit csinál tulaj­donképpen. Megálltam én is. A férfi letette a kalapácsot és vasrudat vett a kezébe. Olyan különös volt ez az ember, aki egymaga szállott szembe a nagy, zászlók lengtek fejünk fölött „Mi lenne, ha a karosszékben ülő viasz-Pétert most ide húznák az ablakhoz és kinyitnák az ablakot, hogy meghajoljon az új, forra­dalmi város építői előtt“ — gon­doltam magamban kisgyermek módjára. Teltek az épek. Jó néhányszor sétálgattam a palota-kertben, ültem a padokon, a sétányokon. Nem egyszer hallottam, hogy apák és anyák kislányaikat és fiaikat sétáltatva mesélnek nekik a régi palotáról, a régi időkről, a kertről és arról, hogy itt egyedül csak az az ember sétál­hatott, akit a mai gyermekek számára érthetetlen „cár" névvel illettek. A gyermekek rendszerint cso­dálkozva és hitetlenkedve néz­tek, nem éltették ezeket a régi történeteket, mert számukra természetesebb volt, hogy ebben a hatalmas palotában és a kert­ben sétálhatnak. Egyszer akaratlanul is fülta­núja voltam, amint egy öreg munkás figyelmesen hallgató unokájának elmesélte, hogy évekkel ezelőtt, amikor ő még fiatal volt, hogyan vették be a Téli Palotát, hogyan rohant az éjszaka sötétjében, amelyet csak a lövések lángja világított be, hogyan mászott át a barikádon és tört be a fényesen kivilágított képcsarnokba, ahol a falakon tábornokok arcképei függtek. Elmesélte, hogyan fogták el az 0 A Svéd Tudományos Aka­démia az 1958-as évi Nobel-dí- ját három szovjet fizikus, I. N. Frank, 1. J. Csrenkov és I. J. Tammija kapta. *© A prágai Nemzeti Színház e napokban ünnepli fennállá­sának 75. évét. Ebből az alka­lomból előadásra kerül Smeta­na valamennyi operája. © A gottwaldovi filmstúdió­ban dr. Faustus címen Emil Radok rendezésében bábfilmet forgatnak. 9 Mihail Kalotoszov film­rendező Tolsztoj Anna Kareni- nájából filmet készít. ® Száz éves Offenbach Or- feusza A darab a párizsi be­mutató után döcögve járta a bukásra ítélt művek siralmas útját egészen addig, míg Jules Janin, egy rettegett kritikus teljesen megváltoztatta a köz­véleményt és a darab sikere azóta is tart. © Aia Lorianová, akit az Anna a férje nyakán és a Viz- kereszt című filmekből isme­rünk, legközelebb a Turgenyev regényből készülő Apák és fiúk című film főszerepét játssza. © Karel Zeman neves cseh filmrendező Münchhausen báró kalandjai címen új filmet for­gat. • A Kalinyin kolhozban kí­sérletképpen savanyú tejjel itatták a borjakat. A kísérleti állatok a fejadag 25%-át sava­nyú tej formájában kapták. A kísérletek azt mutatták, hogy 50%-os savanyú tejadaggai is HOGY HlVJÄK EZEKET A FILMSZÍNÉSZEKET? 17 FILMVEÍISENYKÉRDéS A filmjelonetek felvételei összekeverődtek, a megfejtőre ,vár az a feladat, hogy képeket szétvágja és helyes sorrendben • összeragasztja. Ideiglenes Kormány minisztereit, szép eredményeket lehet elérni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents