Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-11-11 / 46. szám
ISMÉT Azok, akik következetesen figyelik a nemzetközi eseményeket, sok esetben csodálatukat fejezik ki a Szovjetunió és a szocialista országok külpolitikájának türel- messége és kitartása fölött. Vegyük például az atommentes övezet problémáját, ami a múlt napokban ismét foglalkoztatja a világsajtót. Körülbelül egy évvel ezelőtt Rapaczki lengyel külügyminiszter benyújtott egy tervet, melynek értelmében Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, a Német Szövetségi Köztársaság és Lengyelország köteleznék magukat, hogy nem fognak országaik területén nukleáris fegyvereket gyártani és támaszpontokat létesíteni. A nyugatiak akkor azt hangoztatták, hogyha javaslat nem old meg semmit, főképpen azért, mert az illetékes országok lakosainak nem hoz semmit és ezért elutasították. Az ilyen érvelés után Lengyelország 1958 februárjában kiegészítette az atommentes övezet tervezetét olyan értelemben, hogy a nukleáris fegyverekkel rendelkező nagyhatalmak kötelezik magukat, hogy ezeket a fegyvereket az esetleges háborúban az övezet területe ellen nem használják fel. Felesleges hangsúlyozni, hogy a javaslatnak az illető országok népei szempontjából milyen óriási jelentősége van. E javaslat után újabb ellenvetések következtek, és példákat soroltak fel, melyek közül egyet mi is bemutatunk: A negyedik amerikai hadosztálynak, mely Nyugat-Németor- szágban állomásozik, és nukleáris fegyverekkel rendelkezik, vagy el kellene távozni, vagypedig a nukleáris fegyverekről le kellene mondania, s csak közönséges ágyúi maradnának. A másik ellenvetésük az volt, hogy ezzel az intézkedéssel a Szovjetunió és a szocialista országok katonai fölényben lennének, mi^ vei a Szovjetunió és a szocialista országok klasszikus fegyverzetének ütőereje sokkal nagyobb lenne, s ők viszont ez ellen nem tudnának nukleáris fegyvereket használni. Most ne vizsgáljuk, hogy ezek az érvek tárgyilagosak-e vagy kitalált dolgok. A szocialista országok ezekkel az érvekkel is számoltak, és Rapaczki legújabb atommentes övezetének javaslata az ellenvetéseket figyelembe veszi. Rapaczki az új atommentes övezet tervét két időszakra osztja. Az első szakaszban bevezetné az atomfegyver gyártásának tilalmát Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetség.! Köztársaság területén, kötelezettséget vállalnának az atomfegyverekkel való felszerelés leállítására. Az atomfegyverektől való tartózkodás kötelezettsége az övezet területén állomásozó olyan hadseregekre, is vonatkoznék, amelyek még nem rendelkeznek atomfegyverekkel. A második szakasz végrehajtását a hagyományos fegyverzet csökkentését célzó vita előzné meg. Ez a csökkentés ez övezet teljes atommentesítésével egyidejűleg következhetnék be, s megfelelő ellenőrző módszerek követnék. Tehát így néz ki a szocialista tábor új atommentes övezetének tervezete. Ez egy olyan kompromisszum, amikor már tovább menni nem lehet. Most a nyugatiakon múlik: mutassák meg,' hogy hajlandók-e egyáltalán tárgyalni Közpp- Európa valamilyen rendezéséről is. .EIN LÄSZLÖ A zet a francia közvéle- z^-z algériai választási hely- mény érdeklődésének középpontjában áll. A képviselőválasztásokat itt november 30-án rendezik és lajstromos választási rendszer alapján döntik majd el 66 mandátum sorsát. Miht ismeretes, de Gaulle tábornok azt ígérte, hogy a képviselők kétharmada muzulmán lesz. A helyzetet a jelen pillanatban azt jellemzi, hogy a képviselőjelöltek lajstromainak benyújtási határideje a vége felé közeledik, eddig azonban mindössze két képviselőjelölt jelentkezett, mindkettő európai. Jellemző ezzel kapcsolatban egyes párizsi lapoknak az a beismerése, hogy még a franciákkal rokonszenvező muzulmánok körében is feltűnő a tartózkodás. Ez készteti a jobboldali Figarót annak beismerésére, hogy „nem jó a választási helyzet Algériában“ s a lap felhívást intéz a muzulmán „elithez“, hagyjon föl a tartózkodással és jelentkezzék képviselőnek. * A Jordániái határon folyó izraeli csapatösszevonások nyugtalanságot okoztak az egész Közép-Keleten. A libanoni külügyminiszter ezzel kapcsolatban nyilatkozatot tett, amelyben hangsúlyozza, hogy Libanon Jordánia segítségére siet izraeli támadás esetén. A kairói lapok is foglalkoznak a kérdéssel. Az A1 Ahram jelentése szerint nem csupán arról van szó, hogy az Egyesült Arab Köztársaság minden körülmények között segítségére siet Jordániának, ha megtámadnák, hanem a segítség hatékonyságának fokozására az EAK és Irak kormánya megegyezett abban, hogy közösen száll szembe Jordánia ellen irányuló bármiféle támadási kísérlettel. A Bagdadban megjelenő A1 Hurija felhívja arra a figyelmet, hogy mihelyt az angol megszálló csapatok elhagyták Jordánia területét, Izrael fegyveres erőket kezdett összpontosítani Jordánia határán. Az A1 Jakda című iraki lap viszont rámutat, hogy a Jordánia elleni készülődések mögött más erők is állanak: „Az egész világ tudja, — hangsúlyozza a lap — hogy Izrael nem rendelkezik elég erővel az agresz- szióhoz. Erre csak az imperialista államok támogatásával szánhatja rá magát. A thaiföldi politikai változá- sok mögött bizonyos amerikai szándékok rejlenek. Ha valakinek kétségei lettek volna afelől, vajon kinek az érdekében történt az utóbbi hetek minden eseménj'e, most megbizonyosodott arról, hogy az Egyesült Államok sugalmazta az erők átcsoportosítását.. Thaiföldön fokozódik a baráti rokonszenv a Szovjetunió iránt és erősödik a semlegességi politikára való törekvés. Az amerikaiak most néhány thaiföldi lap útján széleskörű szovjetellenes kampányt indítottak és minden olyan sajtóterméket betiltattak, amely a semlegességi politika mellett foglalt állást. A külföldi tudósítók rámutatnak arra, hogy napjainkban a thaiföldi nép kizárólag az amerikai hírügynökségek útján kap tájékoztatást a Szovjetunió életéről. Az amerikai propaganda pedig egyenesen meghamisítja a szovjet élet tényeit!' Amikor a Szovjetunióból hazaérkezett thaiföldi parlamenti küldöttség tagjai a sajtóban közölték benyomásaikat, nyilvánvalóvá vált, hogp az eddig terjesztett rágalmak mennyire tarthatatlanok. Anyjához indul A jordániai fővárosból jelenti a Daily Mail tudósítója: Husz- szein király hosszú európai útra indul. E héten várják Lausanne-ba, ahol meglátogatja ott élő édesanyját. Az egyik szállodában „meghatározatlan időre“ foglaltak számára szobát. Utazását akkor határozta el, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy az angol csapatoknak el kell hagyniok- Jordániát. Őfelsége ugyanis nem éppen népszerű forró hazájában. A mindenfelől felé áradó indulatok ízlésében is mélyreható változásokat eredményeztek — autónál, ruhánál egyaránt azt tartja a legfontosabb követelménynek, hogy golyóálló legyen. Ha azonban nincsenek külföldi csapatok az országban, az ellenszenv hullámai még egy talpig golyóálló uralkodó felett is összecsaphatnak. Diktátorok és zsarnokocskák régi szokása, hogy „sosem lehet tudni“' jeligére pénzt és értékeket helyeznek el névtelen svájci bankszámlákra. Husszein új ötlettel gazdagította ezt a tradíciót: egy közeli rokont is el kell helyezni Svájcban. Hogy — presztízs is van a világon — szükség esetén legyen, kit meglátogatni. Ki nyilatkozzék? A napokban — mint ismeretes — Genfben megkezdődött a nukleáris kísérletek megszüntetésével foglalkozó háromhatalmi konferencia. Az is közismert, hogy a tárgyalóasztalt három nagyhatalom, de csak két álláspont képviselői ülik körül. Az egyik vélemény szerint — ezt a Szovjetunió vallja — az emberiség feje fölül örökre száműzni kell a borzalmas gombafelhőt. A másik nézet — ez a Nyugaté — szerint elegendő, ha csak egy évre függesztik fel a tűzzel való veszélyes játékot. Annál meglepőbb a most érkezett londoni hír: Macmillan brit miniszterelnök — jelenti a Reuter —, azt a reményét fejezte ki, hogy a genfi értekezlet „megfelelő időpontban a nukleáris robbantások teljes beszüntetéséhez vezet“. Mit ért Nagy-Britannia miniszterelnöke megfelelő időpontnak? Egy munkáspárti képviselő ezzel kapcsolatos kérdésére Macmillan azt válaszolta, hogy a genfi értekezlet tartama alatt nem nyilatkozhat. Ha azonban a brit kormányfő valóban szívesen látná a kísérletek végleges megszüntetését, nem is elsősorban neki kell nyilatkoznia, hanem Genfbe küldött megbizottainak. Méghozzá lehetőleg „az értekezlet tartama alatt" ... Világhíradó Felvételünk a nukleáris kísérletek beszüntetéséről tárgyaló konferencián készült. Az ENSZ genfi palotájában e napokban folyik az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió képviselőinek konferenciája. Az atom- és hidrogénfegyverekkel folytatott kísérletek beszüntetéséről tárgyalnak. A Novokuramotovszkij gépgyárban most fejezték be egy hatalmas henger gyártását, amely a sztálingrádi vilfany- erömú számára készült. A viílanyerömű teljesítménye 2 500 000 KW lesz. Egy nemzet születése Már 1830 óta folyik a küzdelem Algériában zy///////////////////////////////////////////////^^^ szabadító Front hivatalos közlönyének (El Mpudjahid) egyik vezércikke leszögezi, hogy „Amerika ma a világ-kolonia- lizmusnak a mentsvára“ és „Amerika külpolitikájának fő célja a gyarmatosítás elleni mozgalmak elnyomása“. A Felszabadító Front ellene van az Eisenhower féle doktrínának, az Atlanti Paktumnak, a délkelet-ázsiai paktumnak (SEATO), a Közös Európai Piacnak. Ezzel szemben hivatalos kapcsolatokat tart , fenn a szocialista országokkal és a nemzeti mozgalmakkal Szenegálban, Kamerunban, francia Szudánban és az egész Fekete Afrikában. Az algériai forradalom példaképe az eljövendő afrikai forradalmaknak. Az algériai forradalmi kormány megalakulása aktuálissá teszi, hogy olvasóinkat nagy vonásokban megismertessük azzal a fejlődési folyamattal, amely ehhez a fordulóponthoz vezetett. Az aíjjériai nép fegyveres ellenállása, amelynek 1958. szept. 19-én, szabad Algéria első ideiglenes kormányának megalakulásával emlékezetes napja volt, hivatalosan 1954. november 1-én született meg, amikor a Nemzeti Felszabadító Front első ízben hívta fel fegyveres harcra a népet az ország függetlenségének kivivására. Szélesebb értelemben véve azonban azt leh'et mondani, hogy az algériai ellenállás már 1830. július 5-én vette kezdetét, mert ezen a napon szálltak partra a franciák, hogy az országra rákényszerítsék uralmukat. Forrongások, felkelések, tüntetések és a gyarmatosítók véres ellenintézkedései kísérik a francia uralom egész korszakát. Megközelítő számítás szerint nem kevesebb mint etjy millió ember esett áldozatul a francia gyarmatosítóknak. Az új harcos korszak kezdeményezője az ú. n. „Huszonket- tes bizottság" volt, amely 1954. július 10-i titkos ülésén elhatározta, hogy elveti a reformisták által eddig folytatott „legális akciót", amely Franciaország nagylelkű gesztusában reménykedett a függetlenség helyreállítását illetőleg, és előkészíti a fegyveres felkelést. A „huszonkettes bizottság“ tagjai közül azóta sokan elestek a harcban és nevük a nép ajkán él az egész országban. Néhányan azonban - még mindig a köztársasági hadsereg élén állnak, amely ellenőrzése .alatt tartja Algéria egy harmadát, de hadműveleteit az egész országra kiterjesztette. A bilegidősebb' nem több 35 évesnél, a legfiatalabb 21 éves. „Az ifjúságot képviseljük, amely mindenek felett az algériai hazát szereti — mondja felhívásuk — és az a meggyőződésünk, hogy az egész nép érzéseit és reményeit fejezzük ki; eljött az ideje, hogy nemze.ti mozgalmunk kikerüljön abból a zsákutcából, amelybe a régi tehetségtelen, korrupt politikusok juttatták; meg kell indítanunk a forradalmi, fegyveres küzdelmet“. 1954. november 1-én adta ki a Felszabadító Frbnt a felkelésre szóló parancsot. Egy hónapra rá már 4000 partizán foglalt el állást a kabil hegyekben ^s a Konstantin körüli magaslatokon. A Nemzeti Felszabadító Eront felállította ä Nemzeti Hadsereget, amely ma már 130.000 embert számlál és szabályszerű hadosztályokra van osztva, de két, sajátos jellegzetessége van: elsősorban a harcosok valamennyien önkéntesek, de annyian jelentkeztek, hogy. nem lehetett őket mind - a harcvonalba küldeni. Ezeket a városokban helyezték el, ahol ú. n. „támadó csoportokat“ alkotnak és kiegészítik a hadsereg műveleteit, mert állandó riadókészültségben tartják az ellenség hátsó ösz- szeköttetéseit. A másik jellegzetesség az, hogy a Nemzeti Hadseregnek nincsenek tábornokai. Ezt azért szüntették meg, hogy már eleve lehetetlenné tegyenek olyan egyéni akciókat, amelyek esetleg diktatórikus puncsokhoz vezethetnének. Egyébként a hadsereget a bajtársiasság szellemében zottság tagjai közül Bussuf, Belkassem és Ben Tobbal az új szervezték meg. Éppen ezért kormányban foglal helyet. A a fegyelem kitűnő, mert valamennyien „testvéreknek“ tekintik egymást. Az ellenállás vezetői a legkülönfélébb politikai pártokból és társadalmi osztályokból kerültek ki. Van köztük ügyvéd, orvos, volt nagybirtokos, mező- gazdasági munkás stb. Valamennyiük megízlelte már a francia börtönök és hadbíróságok kellemetességeit. Sokukat halálra ítélték — persze sikerült megszökniök — s egyikük azzal dicsekedhet, hogy már ötször ítélték halálra és kétszer kényszermunkára. Néhányan közülük résztvettek a második világháborúban a francia hadsereg oldalán és kitüntetésekre tettek szert. Büszkék arra, hogy így nyert tapasztalataikat a felszabadító hadsereg rendelkezésére bocsáthatják. Jelszavuk: „A mi forradalmunk nem liba-lépésben akar előrehaladni. Mi mindent akarunk és azonnal". A vezetők nézete szerint a világpolitikai események ma lehetővé teszik a gyarmatosítók ellen irányuló forradalmak gyors sikerét. Szerintük az algériai háború prototípusa azoknak a mozgalmaknak, amelyek gyors egymásutánban követik egymást egész Afrikában. A Felszabadító Front jelentőségét és komoly voltát nem csupán a széles néptömegekkel fennálló szilárd kapcsolatai, hanem a forradalomnak mélységesen demokratikus jellege adja meg. Nevetséges, ha ezt a forradalmat ellenségei a „feudalizmus“ vádjával akarják megbélyegezni. A kormány egyetlen volt nagybirtokos tagja, Abdelhafid Bussuf, az agrár-reform határozott támogatója és már hivatalosan azt az elhatározását hozta nyilvános- . ságra, hogy. családjának földjeit a szegény parasztok között fogja felosztani. Egyébként a kormány olyan agrár-reformot dolgozott ki, amely földet- ad a parasztoknak és korlátozni fogja a birtokok terjedelmét. Az az állítás is hamis, hogy vallási háborúról van szó, hiszen a vezetők közül sokan nem is vallásosak, és más hit- feletkezetek tagjai, köztük katolikusok is támogatják őket. Az ellenállás nemzeti, demokratikus és felszabadító jellege, karöltve a hadműveletek előrehaladásával, mindjobban kidomborodik. Ma a felszabadító hadseregben ott találjuk egységesen az összes hazafias alakulásokat - a kommunisták is feloszlatták szervezeteiket és partizánjaik a közös hadseregbe léptek. A kormány, demokratikus jellege kifejezésre talál a külpolitikai vonalvezetésében is. Eleinte felfogásuk „nyugatbarát“ volt, mert sok vezető bizalmat táplált az Egyesült Államok irányában és bizalmatlan volt Nasszerrel szemben. Ez a helyzet lényeges változáson ment keresztül. Az algériai küldöttek ma már részt vesznek az összes nemzetközi dé- mokratikus értekezleten (Szak- szervezeti .Világszövetség, Demokratikus asszonyok világszövetsége, Demokratikus Ifjúsági Világszövetség stb.). Egy algériai delegáció Bandungban is jelen volt. Az Egyesült Államok segítségéről táplált illúziók szétfoszlottak. Krim Belkasz- szem, az új kormány tagja nemrégen kijelentette, hogy Amerikát óriási felelősség terheli, mert a francia gyarmatosítók csak azért tudják az algériai háborút folytatni, mivel fegyvereket és dollárt kapnak az Egyesült Államoktól. A FelÉs 'valóban, az algériai forradalommal új korszaka kezdődött a kolonializmus elleni küzdelemnek, amely ki fog terjedni egész Afrikára. Ezt mutatja a rokonszenvnek a* az áradata, amellyel az új kormány megalakulását fogadták francia Afrika egyes tortomá- nyaiban. Itt is ugyanaz a jelszó, mint a Huszonkettes Bizottság felhívásában: „Függetlenséget, mégpedig azonnal“. - Ennek a programfelhívásnak legfontosabb állomásai voltak eddig az 1954. november 1-vel megindult nemzeti felkelés és az 1958. szeptember 19-én megalakult algériai kormány. A következő állomás a függetlenség lesz, amely lehetővé teszi, hogy egy új ország - Algria - léphessen be a világbéke frontjába. Ezzel egyidejűleg hatalmas, ma még be nem látható változások mennek végbe Afrikában és az összes gyarmatokon és félgyarmatokon, a legtávolibb Kelettől egészen Latin-Ameri- káig. Ro. .
