Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-11 / 46. szám

ISMÉT Azok, akik következe­tesen figyelik a nemzet­közi eseményeket, sok esetben csodálatukat fe­jezik ki a Szovjetunió és a szocialista országok külpolitikájának türel- messége és kitartása fö­lött. Vegyük például az atommentes övezet prob­lémáját, ami a múlt na­pokban ismét foglalkoz­tatja a világsajtót. Körülbelül egy évvel ezelőtt Rapaczki lengyel külügyminiszter benyúj­tott egy tervet, melynek értelmében Csehszlová­kia, a Német Demokrati­kus Köztársaság, a Né­met Szövetségi Köztár­saság és Lengyelország köteleznék magukat, hogy nem fognak országaik területén nukleáris fegy­vereket gyártani és tá­maszpontokat létesíteni. A nyugatiak akkor azt hangoztatták, hogyha ja­vaslat nem old meg sem­mit, főképpen azért, mert az illetékes országok la­kosainak nem hoz sem­mit és ezért elutasítot­ták. Az ilyen érvelés után Lengyelország 1958 feb­ruárjában kiegészítette az atommentes övezet tervezetét olyan érte­lemben, hogy a nukleáris fegyverekkel rendelkező nagyhatalmak kötelezik magukat, hogy ezeket a fegyvereket az esetleges háborúban az övezet te­rülete ellen nem hasz­nálják fel. Felesleges hangsúlyoz­ni, hogy a javaslatnak az illető országok népei szempontjából milyen óriási jelentősége van. E javaslat után újabb el­lenvetések következtek, és példákat soroltak fel, melyek közül egyet mi is bemutatunk: A negyedik amerikai hadosztálynak, mely Nyugat-Németor- szágban állomásozik, és nukleáris fegyverekkel rendelkezik, vagy el kel­lene távozni, vagypedig a nukleáris fegyverekről le kellene mondania, s csak közönséges ágyúi maradnának. A másik el­lenvetésük az volt, hogy ezzel az intézkedéssel a Szovjetunió és a szocia­lista országok katonai fölényben lennének, mi^ vei a Szovjetunió és a szocialista országok klasszikus fegyverzeté­nek ütőereje sokkal na­gyobb lenne, s ők viszont ez ellen nem tudnának nukleáris fegyvereket használni. Most ne vizsgáljuk, hogy ezek az érvek tár­gyilagosak-e vagy kita­lált dolgok. A szocialista országok ezekkel az ér­vekkel is számoltak, és Rapaczki legújabb atom­mentes övezetének ja­vaslata az ellenvetéseket figyelembe veszi. Rapacz­ki az új atommentes övezet tervét két idő­szakra osztja. Az első szakaszban bevezetné az atomfegyver gyártásának tilalmát Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársa­ság és a Német Szövet­ség.! Köztársaság terüle­tén, kötelezettséget vál­lalnának az atomfegyve­rekkel való felszerelés leállítására. Az atom­fegyverektől való tartóz­kodás kötelezettsége az övezet területén állomá­sozó olyan hadseregekre, is vonatkoznék, amelyek még nem rendelkeznek atomfegyverekkel. A má­sodik szakasz végrehaj­tását a hagyományos fegyverzet csökkentését célzó vita előzné meg. Ez a csökkentés ez övezet teljes atommentesítésé­vel egyidejűleg követ­kezhetnék be, s megfele­lő ellenőrző módszerek követnék. Tehát így néz ki a szo­cialista tábor új atom­mentes övezetének ter­vezete. Ez egy olyan kompromisszum, amikor már tovább menni nem lehet. Most a nyugatiakon múlik: mutassák meg,' hogy hajlandók-e egyál­talán tárgyalni Közpp- Európa valamilyen ren­dezéséről is. .EIN LÄSZLÖ A zet a francia közvéle- z^-z algériai választási hely- mény érdeklődésének közép­pontjában áll. A képviselővá­lasztásokat itt november 30-án rendezik és lajstromos válasz­tási rendszer alapján döntik majd el 66 mandátum sorsát. Miht ismeretes, de Gaulle tá­bornok azt ígérte, hogy a kép­viselők kétharmada muzulmán lesz. A helyzetet a jelen pilla­natban azt jellemzi, hogy a képviselőjelöltek lajstromainak benyújtási határideje a vége felé közeledik, eddig azonban mindössze két képviselőjelölt jelentkezett, mindkettő euró­pai. Jellemző ezzel kapcsolatban egyes párizsi lapoknak az a be­ismerése, hogy még a franciák­kal rokonszenvező muzulmánok körében is feltűnő a tartózko­dás. Ez készteti a jobboldali Figarót annak beismerésére, hogy „nem jó a választási hely­zet Algériában“ s a lap felhí­vást intéz a muzulmán „elit­hez“, hagyjon föl a tartózko­dással és jelentkezzék képvise­lőnek. * A Jordániái határon folyó izraeli csapatösszevoná­sok nyugtalanságot okoztak az egész Közép-Keleten. A libano­ni külügyminiszter ezzel kap­csolatban nyilatkozatot tett, amelyben hangsúlyozza, hogy Libanon Jordánia segítségére siet izraeli támadás esetén. A kairói lapok is foglalkoz­nak a kérdéssel. Az A1 Ahram jelentése szerint nem csupán arról van szó, hogy az Egyesült Arab Köztársaság minden kö­rülmények között segítségére siet Jordániának, ha megtá­madnák, hanem a segítség ha­tékonyságának fokozására az EAK és Irak kormánya meg­egyezett abban, hogy közösen száll szembe Jordánia ellen irá­nyuló bármiféle támadási kí­sérlettel. A Bagdadban megjelenő A1 Hurija felhívja arra a figyel­met, hogy mihelyt az angol megszálló csapatok elhagyták Jordánia területét, Izrael fegy­veres erőket kezdett összpon­tosítani Jordánia határán. Az A1 Jakda című iraki lap viszont rámutat, hogy a Jordá­nia elleni készülődések mögött más erők is állanak: „Az egész világ tudja, — hangsúlyozza a lap — hogy Izrael nem ren­delkezik elég erővel az agresz- szióhoz. Erre csak az imperia­lista államok támogatásával szánhatja rá magát. A thaiföldi politikai változá- sok mögött bizonyos ame­rikai szándékok rejlenek. Ha valakinek kétségei lettek volna afelől, vajon kinek az érdeké­ben történt az utóbbi hetek minden eseménj'e, most meg­bizonyosodott arról, hogy az Egyesült Államok sugalmazta az erők átcsoportosítását.. Thaiföldön fokozódik a baráti rokonszenv a Szovjetunió iránt és erősödik a semlegességi po­litikára való törekvés. Az ame­rikaiak most néhány thaiföldi lap útján széleskörű szovjet­ellenes kampányt indítottak és minden olyan sajtóterméket betiltattak, amely a semleges­ségi politika mellett foglalt ál­lást. A külföldi tudósítók rámu­tatnak arra, hogy napjainkban a thaiföldi nép kizárólag az amerikai hírügynökségek útján kap tájékoztatást a Szovjetunió életéről. Az amerikai propagan­da pedig egyenesen meghami­sítja a szovjet élet tényeit!' Amikor a Szovjetunióból haza­érkezett thaiföldi parlamenti küldöttség tagjai a sajtóban közölték benyomásaikat, nyil­vánvalóvá vált, hogp az eddig terjesztett rágalmak mennyire tarthatatlanok. Anyjához indul A jordániai fővárosból jelenti a Daily Mail tudósítója: Husz- szein király hosszú európai útra indul. E héten várják Lausanne-ba, ahol meglátogat­ja ott élő édesanyját. Az egyik szállodában „meghatározatlan időre“ foglaltak számára szo­bát. Utazását akkor határozta el, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy az angol csapatok­nak el kell hagyniok- Jordániát. Őfelsége ugyanis nem éppen népszerű forró hazájában. A mindenfelől felé áradó indula­tok ízlésében is mélyreható változásokat eredményeztek — autónál, ruhánál egyaránt azt tartja a legfontosabb követel­ménynek, hogy golyóálló le­gyen. Ha azonban nincsenek külföldi csapatok az országban, az ellenszenv hullámai még egy talpig golyóálló uralkodó felett is összecsaphatnak. Diktátorok és zsarnokocskák régi szokása, hogy „sosem le­het tudni“' jeligére pénzt és értékeket helyeznek el névte­len svájci bankszámlákra. Husszein új ötlettel gazdagítot­ta ezt a tradíciót: egy közeli rokont is el kell helyezni Svájcban. Hogy — presztízs is van a világon — szükség esetén legyen, kit meglátogatni. Ki nyilatkozzék? A napokban — mint ismeretes — Genfben megkez­dődött a nukleáris kísérletek megszüntetésével foglal­kozó háromhatalmi konferencia. Az is közismert, hogy a tárgyalóasztalt három nagyhatalom, de csak két álláspont képviselői ülik körül. Az egyik vélemény sze­rint — ezt a Szovjetunió vallja — az emberiség feje fölül örökre száműzni kell a borzalmas gombafelhőt. A másik nézet — ez a Nyugaté — szerint elegendő, ha csak egy évre függesztik fel a tűzzel való veszélyes játékot. Annál meglepőbb a most érkezett londoni hír: Mac­millan brit miniszterelnök — jelenti a Reuter —, azt a reményét fejezte ki, hogy a genfi értekezlet „megfe­lelő időpontban a nukleáris robbantások teljes beszün­tetéséhez vezet“. Mit ért Nagy-Britannia miniszterelnöke megfelelő időpontnak? Egy munkáspárti képviselő ezzel kapcsolatos kérdé­sére Macmillan azt válaszolta, hogy a genfi értekezlet tartama alatt nem nyilatkozhat. Ha azonban a brit kor­mányfő valóban szívesen látná a kísérletek végleges megszüntetését, nem is elsősorban neki kell nyilatkoz­nia, hanem Genfbe küldött megbizottainak. Méghozzá lehetőleg „az értekezlet tartama alatt" ... Világhíradó Felvételünk a nukleáris kísérletek beszüntetéséről tárgyaló konferencián készült. Az ENSZ genfi palotájában e napokban folyik az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió képvise­lőinek konferenciája. Az atom- és hidrogénfegyverekkel folytatott kísérletek beszüntetéséről tárgyalnak. A Novokuramotovszkij gépgyárban most fejezték be egy hatalmas henger gyártását, amely a sztálingrádi vilfany- erömú számára készült. A viílanyerömű teljesítménye 2 500 000 KW lesz. Egy nemzet születése Már 1830 óta folyik a küzdelem Algériában zy///////////////////////////////////////////////^^^ szabadító Front hivatalos köz­lönyének (El Mpudjahid) egyik vezércikke leszögezi, hogy „Amerika ma a világ-kolonia- lizmusnak a mentsvára“ és „Amerika külpolitikájának fő célja a gyarmatosítás elleni mozgalmak elnyomása“. A Fel­szabadító Front ellene van az Eisenhower féle doktrínának, az Atlanti Paktumnak, a délke­let-ázsiai paktumnak (SEATO), a Közös Európai Piacnak. Ezzel szemben hivatalos kapcsolato­kat tart , fenn a szocialista or­szágokkal és a nemzeti moz­galmakkal Szenegálban, Kame­runban, francia Szudánban és az egész Fekete Afrikában. Az algériai forradalom példaképe az eljövendő afrikai forradal­maknak. Az algériai forradalmi kormány megalakulása aktuálissá teszi, hogy olvasóinkat nagy vonásokban megismertessük azzal a fej­lődési folyamattal, amely ehhez a fordulóponthoz vezetett. Az aíjjériai nép fegyveres el­lenállása, amelynek 1958. szept. 19-én, szabad Algéria első ideiglenes kormányának meg­alakulásával emlékezetes napja volt, hivatalosan 1954. november 1-én született meg, amikor a Nemzeti Felszabadító Front első ízben hívta fel fegyveres harcra a népet az ország füg­getlenségének kivivására. Szé­lesebb értelemben véve azon­ban azt leh'et mondani, hogy az algériai ellenállás már 1830. július 5-én vette kezdetét, mert ezen a napon szálltak partra a franciák, hogy az or­szágra rákényszerítsék uralmu­kat. Forrongások, felkelések, tüntetések és a gyarmatosítók véres ellenintézkedései kísérik a francia uralom egész korsza­kát. Megközelítő számítás sze­rint nem kevesebb mint etjy millió ember esett áldozatul a francia gyarmatosítóknak. Az új harcos korszak kezde­ményezője az ú. n. „Huszonket- tes bizottság" volt, amely 1954. július 10-i titkos ülésén elha­tározta, hogy elveti a refor­misták által eddig folytatott „legális akciót", amely Fran­ciaország nagylelkű gesztusá­ban reménykedett a független­ség helyreállítását illetőleg, és előkészíti a fegyveres felke­lést. A „huszonkettes bizott­ság“ tagjai közül azóta sokan elestek a harcban és nevük a nép ajkán él az egész ország­ban. Néhányan azonban - még mindig a köztársasági hadsereg élén állnak, amely ellenőrzése .alatt tartja Algéria egy harma­dát, de hadműveleteit az egész országra kiterjesztette. A bi­legidősebb' nem több 35 éves­nél, a legfiatalabb 21 éves. „Az ifjúságot képviseljük, amely mindenek felett az algériai ha­zát szereti — mondja felhívá­suk — és az a meggyőződé­sünk, hogy az egész nép érzé­seit és reményeit fejezzük ki; eljött az ideje, hogy nemze.ti mozgalmunk kikerüljön abból a zsákutcából, amelybe a régi tehetségtelen, korrupt politiku­sok juttatták; meg kell indíta­nunk a forradalmi, fegyveres küzdelmet“. 1954. november 1-én adta ki a Felszabadító Frbnt a felkelésre szóló paran­csot. Egy hónapra rá már 4000 partizán foglalt el állást a kabil hegyekben ^s a Konstantin körüli magaslatokon. A Nemzeti Felszabadító Eront felállította ä Nemzeti Hadsereget, amely ma már 130.000 embert számlál és szabályszerű hadosztályokra van osztva, de két, sajátos jel­legzetessége van: elsősorban a harcosok valamennyien ön­kéntesek, de annyian jelent­keztek, hogy. nem lehetett őket mind - a harcvonalba küldeni. Ezeket a városokban helyezték el, ahol ú. n. „támadó csopor­tokat“ alkotnak és kiegészítik a hadsereg műveleteit, mert állandó riadókészültségben tartják az ellenség hátsó ösz- szeköttetéseit. A másik jelleg­zetesség az, hogy a Nemzeti Hadseregnek nincsenek tábor­nokai. Ezt azért szüntették meg, hogy már eleve lehetet­lenné tegyenek olyan egyéni akciókat, amelyek esetleg dik­tatórikus puncsokhoz vezethet­nének. Egyébként a hadsereget a bajtársiasság szellemében zottság tagjai közül Bussuf, Belkassem és Ben Tobbal az új szervezték meg. Éppen ezért kormányban foglal helyet. A a fegyelem kitűnő, mert vala­mennyien „testvéreknek“ te­kintik egymást. Az ellenállás vezetői a leg­különfélébb politikai pártokból és társadalmi osztályokból ke­rültek ki. Van köztük ügyvéd, orvos, volt nagybirtokos, mező- gazdasági munkás stb. Vala­mennyiük megízlelte már a francia börtönök és hadbírósá­gok kellemetességeit. Sokukat halálra ítélték — persze sike­rült megszökniök — s egyikük azzal dicsekedhet, hogy már ötször ítélték halálra és két­szer kényszermunkára. Néhá­nyan közülük résztvettek a második világháborúban a fran­cia hadsereg oldalán és kitün­tetésekre tettek szert. Büszkék arra, hogy így nyert tapaszta­lataikat a felszabadító hadsereg rendelkezésére bocsáthatják. Jelszavuk: „A mi forradalmunk nem liba-lépésben akar előre­haladni. Mi mindent akarunk és azonnal". A vezetők nézete szerint a világpolitikai esemé­nyek ma lehetővé teszik a gyarmatosítók ellen irányuló forradalmak gyors sikerét. Szerintük az algériai háború prototípusa azoknak a mozgal­maknak, amelyek gyors egy­másutánban követik egymást egész Afrikában. A Felszabadító Front jelen­tőségét és komoly voltát nem csupán a széles néptömegekkel fennálló szilárd kapcsolatai, hanem a forradalomnak mély­ségesen demokratikus jellege adja meg. Nevetséges, ha ezt a forradalmat ellenségei a „feudalizmus“ vádjával akarják megbélyegezni. A kormány egyetlen volt nagybirtokos tag­ja, Abdelhafid Bussuf, az ag­rár-reform határozott támoga­tója és már hivatalosan azt az elhatározását hozta nyilvános- . ságra, hogy. családjának föld­jeit a szegény parasztok között fogja felosztani. Egyébként a kormány olyan agrár-reformot dolgozott ki, amely földet- ad a parasztoknak és korlátozni fogja a birtokok terjedelmét. Az az állítás is hamis, hogy vallási háborúról van szó, hi­szen a vezetők közül sokan nem is vallásosak, és más hit- feletkezetek tagjai, köztük ka­tolikusok is támogatják őket. Az ellenállás nemzeti, de­mokratikus és felszabadító jel­lege, karöltve a hadműveletek előrehaladásával, mindjobban kidomborodik. Ma a felszabadí­tó hadseregben ott találjuk egységesen az összes hazafias alakulásokat - a kommunisták is feloszlatták szervezeteiket és partizánjaik a közös hadse­regbe léptek. A kormány, demokratikus jellege kifejezésre talál a kül­politikai vonalvezetésében is. Eleinte felfogásuk „nyugatba­rát“ volt, mert sok vezető bi­zalmat táplált az Egyesült Ál­lamok irányában és bizalmatlan volt Nasszerrel szemben. Ez a helyzet lényeges változáson ment keresztül. Az algériai küldöttek ma már részt vesz­nek az összes nemzetközi dé- mokratikus értekezleten (Szak- szervezeti .Világszövetség, De­mokratikus asszonyok világszö­vetsége, Demokratikus Ifjúsági Világszövetség stb.). Egy algé­riai delegáció Bandungban is jelen volt. Az Egyesült Államok segítségéről táplált illúziók szétfoszlottak. Krim Belkasz- szem, az új kormány tagja nemrégen kijelentette, hogy Amerikát óriási felelősség ter­heli, mert a francia gyarmato­sítók csak azért tudják az al­gériai háborút folytatni, mivel fegyvereket és dollárt kapnak az Egyesült Államoktól. A Fel­És 'valóban, az algériai for­radalommal új korszaka kezdő­dött a kolonializmus elleni küzdelemnek, amely ki fog ter­jedni egész Afrikára. Ezt mu­tatja a rokonszenvnek a* az áradata, amellyel az új kor­mány megalakulását fogadták francia Afrika egyes tortomá- nyaiban. Itt is ugyanaz a jelszó, mint a Huszonkettes Bizottság felhívásában: „Függetlenséget, mégpedig azonnal“. - Ennek a programfelhívásnak legfon­tosabb állomásai voltak eddig az 1954. november 1-vel meg­indult nemzeti felkelés és az 1958. szeptember 19-én meg­alakult algériai kormány. A kö­vetkező állomás a függetlenség lesz, amely lehetővé teszi, hogy egy új ország - Algria - lép­hessen be a világbéke frontjá­ba. Ezzel egyidejűleg hatalmas, ma még be nem látható válto­zások mennek végbe Afrikában és az összes gyarmatokon és félgyarmatokon, a legtávolibb Kelettől egészen Latin-Ameri- káig. Ro. .

Next

/
Thumbnails
Contents