Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-11-04 / 45. szám
emberek is megértik a művészi alkotásokat. A szovjet művészet népi jellegű, mindenekelőtt azért, mert rendkívül széles tömegeket fog át, nagy tömegekre terjeszti ki hatását. Ez jellemző vonás és a múltban példa nélkül áll. Nem is szólva a filmről, az irodalomról, a zenéről, színházról, a képzőművészet is példátlanul növelte a maga közönségét. A festészetben, grafikában, szobrászatban jelentkező szükséglet valóban az egész nép szükséglete. Egyetlen korban, egyetlen országban sem volt még példa rá, hogy a művészet hatása ennyi emberre terjedt volna. Soha' még államnak nem volt Ilyen gondja rá, hogy a művészet széles körben honosodjon meg. A kapitalizmusban a művészet — mint minden egyéb — adás-vétel tárgya. A szocializmusban egész' más a helyzet. Közismert dolog, hogy milyen hatalmas szerepet visz a művészet a szovjet nép életében, amely történelmi jelentőségű, öntudatos alkotó munkába fogott, és rögtön a szovjet hatalom első éveiben harcA kapitalista társadalom a művészetet a haszon forrásává tette, a művészt fizetett szolgává alacsonyitotta le. A képzőművészet remekeit a régi társadalmi rendszerben csak bizonyos kiváltságos körök élvezhették. Ma széles rétegek látogatják a képtárakat, tárlatokat és az egyszerű munkásA. M. Gerasimov: A Szovjetunió 4 híres festője. A nagy művészeket mindig haladó eszmeiség hatja át. A szovjet művészetben nyíltan és közvetlenül kifejezésre jutnak a haladó népi eszmék, mert ez a művészet védi a haladás érdekét, a népek érdekeit, a legmagasztosabb eszméket. A művészet az ember elé tárja a környező világot, megtanítja élni és ítélni az élet felől. A művészet mint a valóság tükrözési formája akkor teljesíti társadalmi funkcióját, ha mindenekelőtt az errtbermaT'eszköze.3A Laktlonov: Levé! a froniról című festménye, szovjet művészet hatalmas átalakító erőt jelent a szocialista társadalomban. A társadalmi fejlődés folyamán a művészet haladásának az volt az előfeltétele, hogy a munkamegosztás bizonyos fokot érjen el. A művészi teremtő szellem „nem pottyan valahonnan az égből", hanem a munkamegosztás hosszadalmas folyamatának eredménye. N. I. Oszenyev: A jövő vasutasai ba kezdett a kultúra elsajátításáért. Sehol sem foglalkoztak a kultúra kérdéseivel olyan mélyrehatóan és következetesen, mint a Szovjetunióban, ahol a munkásosztály kulturális helyzetének megjavítása érdekében rendkívüli áldozatokat hoztak. A szocializmus korszakában a művészet virágzására soha nem látott lehetőségek nyílnak, márcsak azért is, mert a társadalom gazdasági alapja kedvező talajt biztosít a művészetnek ahhoz, hogy a nép legszélesebb tömegeit szolgálja. Németországi útinaplómból 12. tilmverseny kérdés Az utóbbi időben az egész világon nagy feltűnést keltett egy szovjet film. A film rendezőjét a világsajtó alkotójának tekinti és a film szereplőit is a mai filmszínészek között első helyen említi. A film forgatókönyvét Viktor Rozov író állította össze. A kitűnő rendezésen kívül, elsőrendű teljesítményt nyújtottak a színészek is, elsősorban a darab főszereplője. Veronika szerepét egy 24 éves színésznő játszotta. A Vahtangovov Színházban végezte tanulmányait, apja ismert szovjet színész, aki valamikor a Majakovszkij Színházban, ahol leánya ma Ofélia szerepét játssza, Hamletet alakította. Amikor ez a kiváló film 1958-ban egy nemzetközi filmfesztiválon az első díjat nyerte el, a világsajtó úgy írt róla, mint a szovjet film-szputnyikról. A film főszereplője szívesen emlékszik vissza a fesztiválra és így nyilatkozott: „A mi filmünket a fesztiválon második helyen vetítették. Már az első jeleneteket nézte a közönség, a sötét terem csendbe burkolózott. Jaj, mi lesz, gondoltam magamban. Talán csak nem bukunk meg? És ekkor a vásznon megjelentek a tankok és én fehér ruhámban közöttük futkostam. A teremben morajlás hangzott, majd tapsoltak. Megint mindenki elnémult. A vásznon Borisz halálának jeleneteit vetítették. A világ forgott előtte, úsztak a fák és mintegy látomány megelevenedtek előtte a lakodalom jelenetei. Újból minden forog előtte. Borisz meghal. Tapsolnak, egyre erősebben, kitartóan. A taps egyre erősödik és viharos, szűnni nem akaró tapsorkánná fejlődik. Nem bírom ki. Sírtam. Szégyeltem nagyon, szétnéztem, nem lát-e valaki. Nem messze tőlem megpillantottam Danielle Darieux-ot, a nagy francia színésznőt, aki szintén sírt. Amikor kigyúlt a fény, láttam, hogy nem volt olyan ember, akinek ne csillogtak volna könnyek a szemében. És azután megkezdődött. Jöttek az ismerősök, ismeretlenek és kezet szorítottak velem „Kak horoso — kak horoso!“ mondogatták. A bemutató utáni napon százötven kérvény érkezett. Mindenütt azt szerették volna, ha náluk is vetítik a filmet. Ki ez a színésznő? 13. VERSENYKÉRDÉS írják meg három olyan szovjet film címét, amely az ifjúság életével foglalkozik. 14. VERSENYKÉRDÉS írják meg három olyan csehszlovák film címét, amely az ifjúság életével foglalkozik. 15. VERSENYKÉRDÉS Melyik két szovjet film kapta 1958-ban a nemzetközi filmfesztiválokon a Nagy-díjat. A feleleteket egyszerre, a verseny befejezése után küldjék be az Új Ifjúság szerkesztőségének címére. A lipcsei népcsata 1813. október 26-án ért véget a híres lipcsei csata, mely Napóleon fölfelé ívelő pályáján az orosz vereség után a sikertelenség kezdetét jelentette. Az ütközetben ötszázezer ember vett részt és kétezer ágyú tüzelt, így tehát érthető, hogy azt a történelem még ma is, két világháború szörnyű távlatában is a népek csatájának nevezi. A franciák bataille des geanstja, németek Völkerschlachtja azt jelenti, hogy itt Poroszország, Oroszország, Ausztria feudális erői összpontosították erejüket Napóleon száznyolcvanezer embere ellen. Tulajdonképpen Napóleon volt az, aki seregeit Lipcse körül csoportosította arra a hírre, hogy a szövetségesek előrenyomulnak, de a szövetségesek megtámadták őt. A lipcsei csata láncolata október 14-én egy nagy lovasütközettel kezdődött, október 16-án pedig Napóleon felállította hadvonalát Connewitztől Liebertwolkowitzig. A conne- witzi és lindenaui összecsapások még nem hoztak eredményt, de Blücher Lipcsétől északra már erős ütést mért Mormont francia tábornok seregére, október 18-án pedig Schwarzenberg túlsúlyban levő és három támadó ékre osztott serege a franciákat Schönfeld, Paunsdorf és Stöte- nitz melletti állásaiból szorította ki. Napóleon maga Probshei- dát védte és ez továbbra is tartotta magát. így sikerült a francia sereg visszavonulása is. Másnap azonban a szövetségesek Lipcsét hatalmas rohammal bevették és így Napóleon, akit majdnem teljesen körülzártak, kénytelen volt maga is visszavonulni. Serege hetvennyolcezer embert veszített. A népcsata helyén annak száz éves fordulójára az utókor monumentális emlékművet épített, melyet a lipcseiek Völkerschlag-denkmalnak neveznek. Ennek a népcsata emlékműnek tövében írtam meg ezt a néhány sort. Nem kellett gondolkodnom, hogyan jutok ki a város peremén levő emlékműhöz, mert hiszen robusztus terjedelmével az őszi verőfényben egész Lipcse központjáig integetett, azonkívül eltévedni sem lehetett, mert a sárgaszínű villamos első tábláján ott volt a Probstheida felirat, tehát annak a helynek az elnevezése, Napóleon óta változatlan maradt. A csata színhelyén egy kisebb dombon egyszerű emlékkő áll, rajta Napóleon jellegzetes kalapja. A felírás elmondja, hogy Tonberg hegyén ez az a pont, ahonnan Napóleon a lipcsei csatát irányította. A háttérben azonban hatalmas emlékmű tör az ég felé, s mikor közelébe mentem, kísérőm nevetve jegyezte meg, jegyezzem fel azt is noteszembe: az emlékmű kilencvenhat méter magas, tizenkét és fél méter hosszú, tizenkét méter széles. Alatta annakidején tó volt, akár az indiai síremlékek tövében, melynek kék tükrében visszatükröződtek a gigantikus emlékmű vonalai, mely egyszerre két irányban hatott felfelé és lefelé. Ez a mesterséges tó ma már azonban eltűnt. Gyeptakaró fedi a népcsata emlékműnek előterét. Az amerikai bombázók annakidején csúnyán elintézték Lipcsét. A város épületeinek ötvenöt százalékát rombadöntötték. Az Ágoston templom, amelyben valaha Johann Sebastian Bach orgonáit és amelyben 1950-ig, a Thomas Kirchébe történt átszállításáig holtteste is feküdt, teljesen eltűnt Ma csak a tornya jelzi az egykori műemlék helyét. Szőnyeget kapott a népcsata emlékműve is és tönkrement a mesterséges tó, melynek földalatti vezetékeit azóta sem lehetett rendbehozni. Az amerikai légitámadás nyoma különben magán az emlékművön is jól látható. Az emlékművet 1898-ban kezdte építeni Schmietz berlini építész és 1913-ban adták át rendeltetésének. Az épület három részből áll. Az alsó részt, mely az elesettek hamvai felett áll, négy- szögletes lépcső díszíti, mely az épület középső részéig vezet. A középső rész afféle nagyterem, melyet minden oldalt hatalmas román stílű ajtónyílások törnek meg. Efelett kupolaszerű gömbölyű rész következik, melyet szoborcsoport övez. A kupola felett egy négyszögletű lap van, ez fejezi be az emlékművet, de egyszersmind elárulja azt is, hogy az épület befejezéséből valami mégis hiányzik. Valóban, a császári koronát, a Kaiserkronét tervezték ide Németország feudálisai nagyobbított kőalakban. Mégsem került ide fel, mert még a józanabb burzsoá elemek is belátták, hogy ez egyáltalán nem egyeznék a nép hangulatával, mely Napóleonra szívesen emlékezik. A francia forradalomból kinőtt Napoleon még császári minőségben is demokráciát jelentett a német és közép-európai feudálisok ellen, és a német néptömegek Napóleonban a felszabadítót látták, akinek segítségével lerázzák a feudalizmus bilincseit. A császári korona tehát nem került föl az emlékműre és többé már soha fel sem kerül, mert hiszen, amint azt épp a Német Demokratikus Köztársaság létezése bizonyítja, ma már a német nép megtalálta a szabadságot jelentő szocializmus felé az utat. De hát miért említettük meg mindezt épp most? Októberben van a népcsata száznegyvenötödik évfordulója. Mit láttunk az újabb évszázadforduló küszöbén? A népcsata városa ma a népek közti közeledésnek nemcsak szimbóluma, hanem megvalósítója is. Valaha itt vérfürdő volt, az elesett hatvanezer orosz emlékére 19 libán a népcsata emlékmű közelében moszkvai mintára pravoszláv templom épült. Ma az egykori vérözön helyén híres nemzetközi vásár van, melynek keretében kezet adnak egymásnak a népek, Kelet és Nyugat. A lipcsei utcákon hatalmas transzparensek hirdetik az atommentes övezet felállítását. Lipcse ma a békeharc bástyája. Októberben a százezer embert magábafoglaló hatalmas pavilonban tizenkét nemzet katonái adtak egymásnak baráti kezet sport Spartakiád keretében. Lipcséből ma az emberi szolidaritás és a béke fénye árad. A harcok városát, a népcsata városát száznegyvenöt év múlva a szocializmus a béke fáklyavárosává emeli. MÁRTONVÖLGYI LÁSZLÓ Kis képzőművészeti lexikon Akármilyen kis faluban is élünk, messze a kultúrközpon- toktól, az irodalom és a zeneművészet alkotásaihoz mégis könnyen hozzájutunk. Könyveket vásárolunk vagy felkeressük a könyvtárakat és onnan szerezzük meg az irodalmi műveket. A zenét manapság már majdnem tökéletesen a rádióból és a gramofonlemezekről élvezhetjük. A képző- művészeti alkotásokat sajnos többnyire reprodukciókból ismerjük és ritkán van rá alkalmunk, hogy a festményekben, szobrokban és építészeti műremekekben eredeti szépségükben gyönyörködhessünk. Kis képzőművészeti lexikonunkban a művészettörténet alapvető fogalmaival, irányzataival és legértékesebb alkotásaival minden számunkban közölt folytatásban igyekszünk megismertetni olvasóinkat. * Az ember művészi tevékenységének első csirái emberré válásával egyidejűleg jelentkeztek. A barlanglakó ember művészete igen régi időkben fejlődött ki. A régi kőkorszak művészete realisztikus, valósághű volt, bár eszközeiben kezdetleges. A bronzkor művészete már nem a természet közvetlen ábrázolásában jelentős, hanem díszítő művészete fejlődik magas fokra, sőt megjelennek az építészet kezdetei is. A művészetek történetében döntő változást hozott az osztálytársadalmak kialakulása. Az ősi szabadságot felváltotta az embernek ember által való kizsákmányolása. Néhány példa is elegendő lesz annak bizonyítására, hogy az új társadalmi forma alapján emberek közötti új viszonyokat, azaz úr és szolga viszonyát tükröző művészet jön létre. A PIRAMIS Az egyiptomiak építészetét a piramisok jellemzik a legjobban. Ezek hatalmas méretű, szabályos négyzetes gúlaalakú építmények. A hatalmas kőtömböket a sivatag homokján szántalpakon vontatták és emelőkkel, görgőkkel illesztették helyükre. A piramisok belsejében helyezték el a királyok sírjait. A sírokban a falfestmények és domborművek az egyiptomi emberek életének számos vonását őrizték meg. Az egyiptomiak építészetére jellemzők a hatalmas templomépítmények is. A bejárathoz szfinkszeket (emberfejű képzeletbeli állatok szobrait) helyeztek. A kaputól jobbra és balra tömör bástyaszerű építmények, az úgynevezett pylo- nok, a bejárat előtt pedig obeliszk állt. Az egyiptomi építészetben az oszlopoknak igen nagy szerepük volt, mert kőgerendáikkal nem tudtak nagy távolságokat áthidalni. Az oszlopok kiképzésében felhasználták a hazai növényvilág formáit. Az egyiptomi domborművek emberábrázolása ellenkezik a valósághű szemlélettel. A fáraók nagyságát és hatalmát nagyra méretezett alakok, a rabszolgamunka örök egyformaságát pedig a munka-ábrázolások ismétlődő formái és mozdulatai juttatják kifejezésre. 3. Kultúrhírek © A szovjet filmstúdiók hat új filmet készítettek a Kom- szomol 40. évfordulójának tiszteletére. ® A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulója ünnepségeinek keretén belül adják át rendeltetésének Moszkvában a Kreml egyik legszebb épületében a Szovjetunió Népeinek Színházát. ® Nemsokára összeül a néger kulturális személyiségek II. világkongresszusa. A kongresz- szuson háromszáz küldött vesz részt, írók és művészek, főként Afrikából. Az első kongresszust 1956-ban Párizsban rendezték meg. O Charlie Chaplin műszaki folyóiratokat tanulmányoz svájci birtokán. Új filmet készít elő, amelyben a keménykalapos, sétapálcás Charli mint a föld száműzötje keres menedéket.
