Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-04 / 45. szám

Diószeacn

N. Sanyi bácsi egyébként festő, de a kampány idején a rég megszokott helyén, az üzemben dolgozik.

Ügy messziről, a robogó vonatablakból vagy a suhanó autóból nézve az idegen szemlélő nem észlel nagyobb változást a diószegi cukorgyár körül. A kornyéket jól ismerő is csak legfeljebb — azt is csak figyelmessége árán — azt látja, hogy a két kémény helyett már csak egy füstölög.

A 44 „AKKORTÄZS“ HELYETT

A gyártelep nyugati oldalán azonban ennél sokkal nagyobb változás tapasztalható. Az egykori, az évek folyamán megszokott hurrá, már a múlté. Szinte úgy tűnik, mintha az üezm még csak az indulás előtt állna. Csak a modern, a nemrég elkészített rakodó emlékezteti a kíváncsiskodókat: — íme, nézd meg csak jobban, ömlik a répa, talán gyorsabban, mint bármikor azelőtt, és hol itt az ember, a két-három vízsugár elintéz mindent... - Bizony így van.

— így van ez gyerek, ahogy látod. A parti feloszlott, a villánkra nincs többé szükség. Nézdd csak ezt a sugarat — és fordított egyet a csövön, mire nagy zuhanással leomlott a répahegy egy része. — Ha úgy akarnám — tette hozzá — percek alatt minden kanálist eltorlaszolhatnék. Majd mélyet szippantva cigarettájából, a régiekre terelte a szót. De a „régiekről“ csakhamar a villára, a partira tért át. Pedig maga is tudja, hogy az valamikor emberfeletti munka volt, és talán már nem is bírná soká. De ilyen az ember. Ki ne szeretne egyszer még fiatal lenni? Az ötven éves még egyszer harmincas szeretne lenni, a harminc körüli meg újból diá- koskodni szeretne. Ilyenek leszünk talán mi is, ki előbb, ki utóbb.

De nemcsak az új rakodó az egyedüli, mely változást hozott a gyár életébe, bár igaz, hogy csaknem egészében mentesíti a régi kanálisokat, melyek amúgy is nagy helyet foglaltak el a gyártelepen. Hasonló változás állt be a répaszelet elszállításában is. Már nemcsak a vagonok megrakása történik automatikusan, de mindennemű gépi szállítóeszköz megrakása is géppel történik. Hasonló

A répaszelet átrakása szintén gép segítségével történik.

Ma már csak egy kémény emelkedik a diószegi cukorgyár fölé, a második szükségtelenné vált, ezért le is bontották.

KONSZTANTYIN SZIMONOV:

Visszavárj

Megjövök, csak visszavárj, tudom, hogy megvársz.

Várj, ha felzokog a vágy gyors zápor gyanánt.

Várj reám, ha hó ragyog, ha perzsel a nap.

Várj, s a fényes tegnapok világa marad.

Várj, ha messzi táj felől a levél se jár.

Várj,' bár csüggedők között, mindig visszavárj.

Várj reám, megjövök én, s a szóra ne vess, mely mindent, ami történt ábrándnak nevez.

Még ha hinné is anyám, hogy voltam csupán; néhány bajtársam talán tábortűz után vörösbort hajt szaporán, s rám emlékezik,

várj rám! Ne siess! Velük egyszerre ne idd!

Megjövök, csak visszavárj, sorssal dacolok.

Ki nem várt, meglepve lát: ez csodás dolog!

Nem vártak, nem értik, hogy várakozásod haláltól és golyótól mint oltalmazott.

Miért jöttem? Titkunk lesz, enyém és tied, állhatatos hűséged hazasegített.

fordította: ZALA JÖZSEF

Hiába kerestem én is a jól ismert „akkortázsokat“. A messzi környéken ismert parti tagjai közül csak egyre akadtam a rakodótelepen. N. Sanyi bácsi a vízsugárral volt elfoglalva, majd a helyes irány eltalálása után elfogadta megszokott helyét és éppen rágyújtott, amikor ráköszöntöt- tem.

a helyzet magában a gyárban is. Majdnem mindenütt új gépek sarokoznak. Jobbak, tetszetősebbek és könnyebben kezelhetők, mint a régiek.

De mi haszna az új gépnek, ha az ember régi marad. Hisz a legmodernebb gép is csak rideg vasdarab az ember nélkül. És a diószegiek erről sem

feledkeztek meg. A gépek mellett mindenütt hozzáértő, értelmes emberek szorgoskodnak. Ismerik jól kötelességeiket és a hibák feltárásában sem késlekednek. Bátran rámutatnak a hiányosságokra is, hisz minden a közösség javát és így saját érdekeiket is szolgálja.-nydÜzenjük

HŰSÉG JELIGÉRE:

Kézfogás a köszöntés mellett a leggyakoribb érintkezési forma az emberek között, éppen ezért fontos, hogy a kézfogás helyes alkalmazásával megismerkedjünk.

Nő a férfinek, idősebb a fia- talabbnak, magasabb állású az alárendeltnek nyújt előre kezet.

A táncnál, melyre Ön olyan kíváncsi, a helyzet a következő: a fiatalember meghajtja magát a lány előtt és felkéri táncra, „szabad“ szóval. A lány megbiccenti a fejét. Ha még nem ismerik egymást, akkor a. fiú így szól: X. Y. vagyok, a lány válasza: örvendek, Kiss Ica vagyok, és ezzel egy időben

RÖZSABOT

kezet nyújt a fiúnak. A fiúk azért követnek el olyan gyakran hibát azáltal, hogy ők nyújtják előre kezüket, mert a lányok félénkségből vagy tudatlanságból nem nyújtanak kezet. - Ha a fiút már Ismerik, a felkérésnél ne nyújtsák kezüket és a fiúk se tolakodjanak a kézadással. Általában legyünk spőrolósabbak a kéznyújtással. nincs értelme, ha olyan embernek adunk kezet, akit mindennap látunk. Aki nagyon tolakszik a kézadással, az néha nevetségessé válik a sok kéznyújtással.

A lányok ne késlekedjenek, a fiúk meg ne siessenek!

JELIGÉRE:

Az Ön problémája nem is olyan megoldhatatlan, ahogy azt gondolja, ön még olyan fiatal, hogy két fiúval egyszerre is szórakozhat. Arra még ráér, hogy a fiúk udvarlását komolyan vegye, majd úgy két év múlva, amikor a férjhezmenés- re kell gondolnia.

Levelében az a sajnálatos, EGY BOLDOGTALAN

hogy szülei még ma is aszerint ítélik meg az embert, hogy ki milyen vallású. Soha ne tegyen semmit szülei akarata ellenére, hanem inkább iparkodjék szüleit tévedésükről felvilágosítani és meggyőzni arról, hogy ne azt nézzék és aszerint ítéljenek, ki milyen vallású, hanem ki milyen ember.

,EÁNY JELIGÉRE:

Nagyon gyakori jelenség, hogy a szülők boldog házasságot akadályoznak meg. Ennek a titokban való találkozásnak nincs semmi magyarázata és jövője. Ön rendes állásban van és varrni is tud, egyszóval egy rendes keresettel bíró lány és azt hiszem más szempontból (erkölcsi) sem lehetnek kifogásaik. Ismeretségüket a fiú szülei ellenzik, s a fiú nem képes szüleit meggyőzni. Legjobb lenne, ha a fiú komolyan beszélne szüleivel és megkérdezné, miért ellenzik azt, hogy Önnek udvarol. Ha továbbra is ellenzik, akkor szakítani kell, mert a fiú, amint látom, szülei akarata ellenére nem tesz a jövőben sem semmit.

A lány addig menjen férjhez, amíg fiatal.

Nagyon szívesen adunk tanácsot a fejleményeknél is.

ADRIANNE JELIGÉRE:

Ha jól értettük levelét, a fiú szereti Önt, Ön viszont csak kedveli, vagyis helyesebben saját érzelmeivel nincsen tisztában. Talán férjhez is menne hozzá, de a szülők mindkét részről ellenzik.

E helyen már többször leszögeztük, hogy olyan tanácsot nem adunk és nem is adhatunk, ami a szülők akaratával ellenkezik. Bár tapasztaltuk, hogy nem egy boldog házasságot hiúsított meg a szülők állásfoglalása. Különben nem is ismerjük az okokat.

Iparkodjanak a szülők beleegyezését megszerezni. Ha ez

nem sikerül, kár a dolgot erőltetni. ön szeret szórakozni, táncolni, tehát Ön részéről a teljes szakítás nem lesz tragikus. Ellenben a fiú annyi tapintatot megérdemel, hogy ezt neki szépen megmondja, hivatkozzon a szülők hajlíthatatlanságára. Senki sem kívánhatja öntől, hogy szánalomból felesége legyen egy férfinak, akit nem szeret. A házasság egy életre szól.

ön egy határozatlan kislány, aki maga sincs tisztában magával, éppen ezért gondolkozzon magáról, ismerje meg önönmagát és érzéseit.

GAZSI JELIGÉRE:

Azt írja, hogy szeret egy lányt, a lány is szereti Önt, csupán azt kifogásolja nála, hogyha ön gyöngéd hozzá, ő tartózkodóan viselkedik és nem viszonozza a gyöngédségét, úgy amint azt Ön szeretné.

A lány viselkedése a helyes, elvégre öt hónapi ismeretség után nem várhatja tőle, hogy az ön kívánságának eleget tegyen. A lányok, tesszük hozzá a rendes lányok, szégyenlőseb- bek és tartózkodóbbak is. A természet ezt már így rendezte.

Fogadja meg tanácsunkat, legyen ön is tartózkodóbb ezen a téren, várjon, ne legyen türelmetlen. Azt hisszük öt hónap múlva elégedettebb lesz és ez volna a természetes.

Emlékezés

Irta Jeremejev elvtárs, a katonai forradalmi bizottság tagja

II at órakor a forradalmi ka- ” tonai bizottság már talpon állt. Jelentés érkezett: Az állomásokat megszálltuk, a hidak rendben, a villanygyárat gondosan őrizzük. A posta megszállva. A városban csend uralkodik, az ezredek készenlétben állnak, a kerületekben és egyes üzemekben a Vörös Gárda őrséget tart.

— Mi van a telefonközponttal? — Nem tudjuk. Különböző helyekre telefonáltunk, őrséget akarunk oda kirendelni. Az ösz- szekötö tiszt jelenti, hogy a telefonközpontot is megszálltuk, a junkerek meg se akartak moccanni, de aztán megadták magukat.

Teherautón újságokat hoztak. Most széthordják a lapokat, jó, még várunk. El akartam jutni a Szmolnijig, nem sikerült, ösz- szefutottak az emberek. Mi történt ott?

A kozákok állítólag megközelítették Szmolnijt.

— Hol vannak a kozákok?

— Hát hol lennének?

A kapu mögött csend. A Néva felé tartok, a kolostor mellett megkérdezem az őrséget: — Nincs itt senki?

Mindenütt csend. Kihalt minden. Visszatérek a parancsnoksághoz és megnyugtatom a parancsnokot.

A katonai forradalmi bizottságon élénkség uralkodik.

— Mit tudtok? Mi a helyzet?

— Semmi. Tanácskozunk.

A szobába belépett N. I. Pod- vojszkij, papír a kezében.

— A központi bizottság parancsa, mondja. Fel kell számolni a junkereket, le kell tartóztatni az ideiglenes kormány tagjait.

Bubnov, Antonov, Csudnovsz- kij és én Jeremejev összeültünk tanácskozni. Gyorsan határozni kell. Ne felejtsük el, hogy már nyomtatásban megjelent: a pé- tervári szovjet átvette a hatalmat.

Egy csendes sarokban összehúzódunk.

— Pétervár tervrajzára van szükségünk.

Vaszilszkij elvtárs már hozza is a tervrajzot.

— Podvojszkij magyarázd meg a helyzetet.

Nyikolaj lljics, a te kezedbe futnak össze a szálak. Beszélj hát!

Nyikolaj lljics beszámol a hírekről.

— A katonaság a mi oldalunkon áll, elég fegyveres erővel rendelkezünk, az állomások, a telefon a mienk. Az ő oldalukon állnak a junkerek, a tüzérség, a női zászlóalj. Semleges az 1-es, é-es és a 14-es kozákezred, valamint a hidászok, továbbá a Pavlovi intézet, a Michajlovszkij tüzérség, az autóiskola, a páncélosok egy osztaga, a Szemio- novszkij ezred és Izmailék. Azt hiszem mindenkit felsoroltam. Kisebb csoportokat tálán nem említettem.

— A Preobrazsenszkíj ezred is semleges — jelentette ki Csudnovszkij. Tegnap ott nagy vita volt, az ezredparancsnokság kijelentette — aktívan nem lépnek fel, de az ideiglenes kormányért sem harcolnak!

— Az ördög bújjék beléjük. Ez nagyon fontos. Az ezred kaszárnyája ott van a Téli Palota közelében, nincs kizárva, hogy ott összeszürik a levet a junkerekkel.

— A tisztikar is megbízhatót lan — fűzi hozzá Csudnovszkij.

— Ezt nem hagyhatjuk abba. Meg kell őket nyernünk.

— Elhatároztuk: Csudnovszkij néhány katonát visz magával és az ezredhez megy. Igyekszik őket meggyőzni arról, hogy aktívan lépjenek közbe, vagy pedig őrizzék meg semlegességüket. Egy óra idejük van.

— Ne felejtsétek el,'egy órátok van, aztán jertek vissza.

— Nézd csak meg, hány óra van — mondta Podvojszkij.

— Tíz perc múlva tizenegy — feleli Csudnovszkij és eltűnik.

Csudnovszkij a Preobrazsensz- kij ezred küldötte nagyon jó szónok. Nem bolseviki, hanem úgynevezett internacionálista, de a bolsevikek kezére játszik.

— Gyerünk tovább! Biztos, hogy milyen alakulatokat indítottak a Téli Palota felé?

— Ott van a hadapródok iskolája és a női zászlóalj. Azt hiszem ott vannak az oranien- burgi hidászok is, a többiek a palotában vannak. A palotát az

őrség és a junkerek őrzik. Ügy látszik egyelőre nem indítanak nagyobb akciót. A Konstanti- novszkij tüzérek a téren helyezkedtek el. Nincs kizárva, hogy más junkerek is érkeznek.

—Jó, ez azt jelenti, hogy csak a Téli Palota térségében helyezkedtek el.

— Megerősítésre várnak, addig meg sem mozdulnak, de a mi tudtunk nélkül egy egér sem csúszik keresztül. A Mariinszkij palotát a junkerek őrzik, azt hiszem, hogy ott az ideiglenes kormány szerve ülést tart. Ez azt jelenti, hogy a palotát ki kell üríteni.

— A vezérkar és a Mariinszkij palota között nincsen összeköttetés?

— Ügy látszik nincs. Eddig még nem rendeltünk ki katonaságot a palota elé.

— És hol tartózkodik az ideiglenes kormány?

— Eddig még nem állapítottuk meg. Tegnap Kerenszkij hisztérikus rohamot kapott. Ma már nem tudjuk hol van. De valószínűleg a Téli Palotában. Még nem tudjuk miben sántikál.

— De mi már tudjuk, hogy mihez fogjunk. Körül kell zárni az egész térséget.

— Igen, ezt ajánlom a Névá- tól, a Trojicki hídig és azután egészen a Mariinszkij palotáig. Megtámadjuk a palotát és a palota térségét.

— Ebben az esetben két akciót kell indítani. Legjobb volna először bevenni a palotát és azután támadást intézni a tér ellen.

— Valóban, itt éket üthetünk.

— Milyen éket? A junkerek félnek a katonáktól. Valószínűleg a Téli Palotában telepednek le, úgyhogy majd onnan kell őket kiűzni.

— Mindennel számolni kell, de előbb végezni kell a Mariinszkij palotával.

— Rendben van, megállapodtunk, vegyük jegyzőkönyvbe, hogy azután ne feledkezzünk meg valamiről. Szóval először lezárjuk a Néva felőli térséget, azután egészen egyenesen a tengerészek kaszárnyája felé nyomolunk előre.

— És mi van a tengerészeti gyalogos gárdával? Hiszen éppen az ellenség hátába kerülünk.

— A második számú Balti alakulat semleges, de valószínűleg támogatnak minket. De eljönnek és segítenek majd a kronstad- tiak. Jól állunk, nincs baj, a tengerészek nem mennek tűzbe az ideiglenes kormányért.

— Erre a szárnyra azonban ügyeljünk, fontos, hogy állandó kapcsolatot tartsunk fel velük.

— Az összeköttetés kitűnő. Tovább. Lezárjuk a térséget, Leállítsuk az utcai forgalmati