Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-04 / 45. szám

Diószeacn N. Sanyi bácsi egyébként festő, de a kampány idején a rég megszokott helyén, az üzemben dolgozik. Ügy messziről, a robogó vo­natablakból vagy a suhanó autóból nézve az idegen szem­lélő nem észlel nagyobb válto­zást a diószegi cukorgyár kö­rül. A kornyéket jól ismerő is csak legfeljebb — azt is csak figyelmessége árán — azt látja, hogy a két kémény helyett már csak egy füstölög. A 44 „AKKORTÄZS“ HELYETT A gyártelep nyugati oldalán azonban ennél sokkal nagyobb változás tapasztalható. Az egy­kori, az évek folyamán meg­szokott hurrá, már a múlté. Szinte úgy tűnik, mintha az üezm még csak az indulás előtt állna. Csak a modern, a nem­rég elkészített rakodó emlé­kezteti a kíváncsiskodókat: — íme, nézd meg csak jobban, ömlik a répa, talán gyorsabban, mint bármikor azelőtt, és hol itt az ember, a két-három víz­sugár elintéz mindent... - Bizony így van. — így van ez gyerek, ahogy látod. A parti feloszlott, a vil­lánkra nincs többé szükség. Nézdd csak ezt a sugarat — és fordított egyet a csövön, mire nagy zuhanással leomlott a ré­pahegy egy része. — Ha úgy akarnám — tette hozzá — per­cek alatt minden kanálist el­torlaszolhatnék. Majd mélyet szippantva cigarettájából, a ré­giekre terelte a szót. De a „régiekről“ csakhamar a villá­ra, a partira tért át. Pedig maga is tudja, hogy az valami­kor emberfeletti munka volt, és talán már nem is bírná soká. De ilyen az ember. Ki ne sze­retne egyszer még fiatal lenni? Az ötven éves még egyszer harmincas szeretne lenni, a harminc körüli meg újból diá- koskodni szeretne. Ilyenek le­szünk talán mi is, ki előbb, ki utóbb. De nemcsak az új rakodó az egyedüli, mely változást hozott a gyár életébe, bár igaz, hogy csaknem egészében mentesíti a régi kanálisokat, melyek amúgy is nagy helyet foglaltak el a gyártelepen. Hasonló vál­tozás állt be a répaszelet el­szállításában is. Már nemcsak a vagonok megrakása történik automatikusan, de mindennemű gépi szállítóeszköz megrakása is géppel történik. Hasonló A répaszelet átrakása szintén gép segítségével történik. Ma már csak egy kémény emelkedik a diószegi cukorgyár fölé, a második szükségtelenné vált, ezért le is bontották. KONSZTANTYIN SZIMONOV: Visszavárj Megjövök, csak visszavárj, tudom, hogy megvársz. Várj, ha felzokog a vágy gyors zápor gyanánt. Várj reám, ha hó ragyog, ha perzsel a nap. Várj, s a fényes tegnapok világa marad. Várj, ha messzi táj felől a levél se jár. Várj,' bár csüggedők között, mindig visszavárj. Várj reám, megjövök én, s a szóra ne vess, mely mindent, ami történt ábrándnak nevez. Még ha hinné is anyám, hogy voltam csupán; néhány bajtársam talán tábortűz után vörösbort hajt szaporán, s rám emlékezik, várj rám! Ne siess! Velük egyszerre ne idd! Megjövök, csak visszavárj, sorssal dacolok. Ki nem várt, meglepve lát: ez csodás dolog! Nem vártak, nem értik, hogy várakozásod haláltól és golyótól mint oltalmazott. Miért jöttem? Titkunk lesz, enyém és tied, állhatatos hűséged hazasegített. fordította: ZALA JÖZSEF Hiába kerestem én is a jól ismert „akkortázsokat“. A messzi környéken ismert parti tagjai közül csak egyre akad­tam a rakodótelepen. N. Sanyi bácsi a vízsugárral volt elfog­lalva, majd a helyes irány el­találása után elfogadta meg­szokott helyét és éppen rá­gyújtott, amikor ráköszöntöt- tem. a helyzet magában a gyárban is. Majdnem mindenütt új gé­pek sarokoznak. Jobbak, tet­szetősebbek és könnyebben ke­zelhetők, mint a régiek. De mi haszna az új gépnek, ha az ember régi marad. Hisz a legmodernebb gép is csak rideg vasdarab az ember nél­kül. És a diószegiek erről sem feledkeztek meg. A gépek mel­lett mindenütt hozzáértő, ér­telmes emberek szorgoskodnak. Ismerik jól kötelességeiket és a hibák feltárásában sem kés­lekednek. Bátran rámutatnak a hiányosságokra is, hisz min­den a közösség javát és így saját érdekeiket is szolgálja.-nyd­Üzenjük HŰSÉG JELIGÉRE: Kézfogás a köszöntés mellett a leggyakoribb érintkezési for­ma az emberek között, éppen ezért fontos, hogy a kézfogás helyes alkalmazásával megis­merkedjünk. Nő a férfinek, idősebb a fia- talabbnak, magasabb állású az alárendeltnek nyújt előre ke­zet. A táncnál, melyre Ön olyan kíváncsi, a helyzet a követke­ző: a fiatalember meghajtja magát a lány előtt és felkéri táncra, „szabad“ szóval. A lány megbiccenti a fejét. Ha még nem ismerik egymást, akkor a. fiú így szól: X. Y. vagyok, a lány válasza: örvendek, Kiss Ica vagyok, és ezzel egy időben RÖZSABOT kezet nyújt a fiúnak. A fiúk azért követnek el olyan gyak­ran hibát azáltal, hogy ők nyújtják előre kezüket, mert a lányok félénkségből vagy tu­datlanságból nem nyújtanak kezet. - Ha a fiút már Isme­rik, a felkérésnél ne nyújtsák kezüket és a fiúk se tolakod­janak a kézadással. Általában legyünk spőrolósabbak a kéz­nyújtással. nincs értelme, ha olyan embernek adunk kezet, akit mindennap látunk. Aki nagyon tolakszik a kézadással, az néha nevetségessé válik a sok kéznyújtással. A lányok ne késlekedjenek, a fiúk meg ne siessenek! JELIGÉRE: Az Ön problémája nem is olyan megoldhatatlan, ahogy azt gondolja, ön még olyan fia­tal, hogy két fiúval egyszerre is szórakozhat. Arra még ráér, hogy a fiúk udvarlását komo­lyan vegye, majd úgy két év múlva, amikor a férjhezmenés- re kell gondolnia. Levelében az a sajnálatos, EGY BOLDOGTALAN hogy szülei még ma is aszerint ítélik meg az embert, hogy ki milyen vallású. Soha ne tegyen semmit szülei akarata ellenére, hanem inkább iparkodjék szü­leit tévedésükről felvilágosítani és meggyőzni arról, hogy ne azt nézzék és aszerint ítélje­nek, ki milyen vallású, hanem ki milyen ember. ,EÁNY JELIGÉRE: Nagyon gyakori jelenség, hogy a szülők boldog házassá­got akadályoznak meg. Ennek a titokban való találkozásnak nincs semmi magyarázata és jövője. Ön rendes állásban van és varrni is tud, egyszóval egy rendes keresettel bíró lány és azt hiszem más szempontból (erkölcsi) sem lehetnek kifo­gásaik. Ismeretségüket a fiú szülei ellenzik, s a fiú nem képes szüleit meggyőzni. Leg­jobb lenne, ha a fiú komolyan beszélne szüleivel és megkér­dezné, miért ellenzik azt, hogy Önnek udvarol. Ha továbbra is ellenzik, akkor szakítani kell, mert a fiú, amint látom, szülei akarata ellenére nem tesz a jö­vőben sem semmit. A lány addig menjen férjhez, amíg fiatal. Nagyon szívesen adunk taná­csot a fejleményeknél is. ADRIANNE JELIGÉRE: Ha jól értettük levelét, a fiú szereti Önt, Ön viszont csak kedveli, vagyis helyesebben sa­ját érzelmeivel nincsen tisztá­ban. Talán férjhez is menne hoz­zá, de a szülők mindkét részről ellenzik. E helyen már többször leszö­geztük, hogy olyan tanácsot nem adunk és nem is adhatunk, ami a szülők akaratával ellenkezik. Bár tapasztaltuk, hogy nem egy boldog házasságot hiúsított meg a szülők állásfoglalása. Különben nem is ismerjük az okokat. Iparkodjanak a szülők bele­egyezését megszerezni. Ha ez nem sikerül, kár a dolgot eről­tetni. ön szeret szórakozni, tán­colni, tehát Ön részéről a teljes szakítás nem lesz tragikus. El­lenben a fiú annyi tapintatot megérdemel, hogy ezt neki szé­pen megmondja, hivatkozzon a szülők hajlíthatatlanságára. Sen­ki sem kívánhatja öntől, hogy szánalomból felesége legyen egy férfinak, akit nem szeret. A há­zasság egy életre szól. ön egy határozatlan kislány, aki maga sincs tisztában magá­val, éppen ezért gondolkozzon magáról, ismerje meg önönma­gát és érzéseit. GAZSI JELIGÉRE: Azt írja, hogy szeret egy lányt, a lány is szereti Önt, csupán azt kifogásolja nála, hogyha ön gyöngéd hozzá, ő tartózkodóan viselkedik és nem viszonozza a gyöngédségét, úgy amint azt Ön szeretné. A lány viselkedése a helyes, elvégre öt hónapi ismeretség után nem várhatja tőle, hogy az ön kívánságának eleget te­gyen. A lányok, tesszük hozzá a rendes lányok, szégyenlőseb- bek és tartózkodóbbak is. A természet ezt már így rendez­te. Fogadja meg tanácsunkat, le­gyen ön is tartózkodóbb ezen a téren, várjon, ne legyen tü­relmetlen. Azt hisszük öt hó­nap múlva elégedettebb lesz és ez volna a természetes. Emlékezés Irta Jeremejev elvtárs, a katonai forradalmi bizottság tagja II at órakor a forradalmi ka- ” tonai bizottság már talpon állt. Jelentés érkezett: Az állo­másokat megszálltuk, a hidak rendben, a villanygyárat gondo­san őrizzük. A posta megszállva. A városban csend uralkodik, az ezredek készenlétben állnak, a kerületekben és egyes üze­mekben a Vörös Gárda őrséget tart. — Mi van a telefonközpont­tal? — Nem tudjuk. Különböző helyekre telefonáltunk, őrséget akarunk oda kirendelni. Az ösz- szekötö tiszt jelenti, hogy a te­lefonközpontot is megszálltuk, a junkerek meg se akartak moc­canni, de aztán megadták magu­kat. Teherautón újságokat hoztak. Most széthordják a lapokat, jó, még várunk. El akartam jutni a Szmolnijig, nem sikerült, ösz- szefutottak az emberek. Mi tör­tént ott? A kozákok állítólag megkö­zelítették Szmolnijt. — Hol vannak a kozákok? — Hát hol lennének? A kapu mögött csend. A Néva felé tartok, a kolostor mellett megkérdezem az őrséget: — Nincs itt senki? Mindenütt csend. Kihalt min­den. Visszatérek a parancsnok­sághoz és megnyugtatom a pa­rancsnokot. A katonai forradalmi bizott­ságon élénkség uralkodik. — Mit tudtok? Mi a helyzet? — Semmi. Tanácskozunk. A szobába belépett N. I. Pod- vojszkij, papír a kezében. — A központi bizottság pa­rancsa, mondja. Fel kell számol­ni a junkereket, le kell tartóz­tatni az ideiglenes kormány tagjait. Bubnov, Antonov, Csudnovsz- kij és én Jeremejev összeültünk tanácskozni. Gyorsan határozni kell. Ne felejtsük el, hogy már nyomtatásban megjelent: a pé- tervári szovjet átvette a hatal­mat. Egy csendes sarokban össze­húzódunk. — Pétervár tervrajzára van szükségünk. Vaszilszkij elvtárs már hozza is a tervrajzot. — Podvojszkij magyarázd meg a helyzetet. Nyikolaj lljics, a te kezedbe futnak össze a szálak. Beszélj hát! Nyikolaj lljics beszámol a hí­rekről. — A katonaság a mi oldalun­kon áll, elég fegyveres erővel rendelkezünk, az állomások, a telefon a mienk. Az ő oldalukon állnak a junkerek, a tüzérség, a női zászlóalj. Semleges az 1-es, é-es és a 14-es kozákezred, va­lamint a hidászok, továbbá a Pavlovi intézet, a Michajlovszkij tüzérség, az autóiskola, a pán­célosok egy osztaga, a Szemio- novszkij ezred és Izmailék. Azt hiszem mindenkit felsoroltam. Kisebb csoportokat tálán nem említettem. — A Preobrazsenszkíj ezred is semleges — jelentette ki Csud­novszkij. Tegnap ott nagy vita volt, az ezredparancsnokság ki­jelentette — aktívan nem lépnek fel, de az ideiglenes kormányért sem harcolnak! — Az ördög bújjék beléjük. Ez nagyon fontos. Az ezred ka­szárnyája ott van a Téli Palota közelében, nincs kizárva, hogy ott összeszürik a levet a junke­rekkel. — A tisztikar is megbízhatót lan — fűzi hozzá Csudnovszkij. — Ezt nem hagyhatjuk abba. Meg kell őket nyernünk. — Elhatároztuk: Csudnovszkij néhány katonát visz magával és az ezredhez megy. Igyekszik őket meggyőzni arról, hogy ak­tívan lépjenek közbe, vagy pedig őrizzék meg semlegességüket. Egy óra idejük van. — Ne felejtsétek el,'egy órá­tok van, aztán jertek vissza. — Nézd csak meg, hány óra van — mondta Podvojszkij. — Tíz perc múlva tizenegy — feleli Csudnovszkij és eltűnik. Csudnovszkij a Preobrazsensz- kij ezred küldötte nagyon jó szónok. Nem bolseviki, hanem úgynevezett internacionálista, de a bolsevikek kezére játszik. — Gyerünk tovább! Biztos, hogy milyen alakulatokat indí­tottak a Téli Palota felé? — Ott van a hadapródok is­kolája és a női zászlóalj. Azt hiszem ott vannak az oranien- burgi hidászok is, a többiek a palotában vannak. A palotát az őrség és a junkerek őrzik. Ügy látszik egyelőre nem indítanak nagyobb akciót. A Konstanti- novszkij tüzérek a téren helyez­kedtek el. Nincs kizárva, hogy más junkerek is érkeznek. —Jó, ez azt jelenti, hogy csak a Téli Palota térségében helyez­kedtek el. — Megerősítésre várnak, ad­dig meg sem mozdulnak, de a mi tudtunk nélkül egy egér sem csúszik keresztül. A Mariinszkij palotát a junkerek őrzik, azt hiszem, hogy ott az ideiglenes kormány szerve ülést tart. Ez azt jelenti, hogy a palotát ki kell üríteni. — A vezérkar és a Mariinszkij palota között nincsen összeköt­tetés? — Ügy látszik nincs. Eddig még nem rendeltünk ki katona­ságot a palota elé. — És hol tartózkodik az ideiglenes kormány? — Eddig még nem állapítot­tuk meg. Tegnap Kerenszkij hisztérikus rohamot kapott. Ma már nem tudjuk hol van. De valószínűleg a Téli Palotában. Még nem tudjuk miben sántikál. — De mi már tudjuk, hogy mihez fogjunk. Körül kell zárni az egész térséget. — Igen, ezt ajánlom a Névá- tól, a Trojicki hídig és azután egészen a Mariinszkij palotáig. Megtámadjuk a palotát és a pa­lota térségét. — Ebben az esetben két akciót kell indítani. Legjobb volna elő­ször bevenni a palotát és azután támadást intézni a tér ellen. — Valóban, itt éket üthetünk. — Milyen éket? A junkerek félnek a katonáktól. Valószínűleg a Téli Palotában telepednek le, úgyhogy majd onnan kell őket kiűzni. — Mindennel számolni kell, de előbb végezni kell a Mariinszkij palotával. — Rendben van, megállapod­tunk, vegyük jegyzőkönyvbe, hogy azután ne feledkezzünk meg valamiről. Szóval először lezárjuk a Néva felőli térsé­get, azután egészen egyenesen a tengerészek kaszárnyája felé nyomolunk előre. — És mi van a tengerészeti gyalogos gárdával? Hiszen éppen az ellenség hátába kerülünk. — A második számú Balti ala­kulat semleges, de valószínűleg támogatnak minket. De eljönnek és segítenek majd a kronstad- tiak. Jól állunk, nincs baj, a ten­gerészek nem mennek tűzbe az ideiglenes kormányért. — Erre a szárnyra azonban ügyeljünk, fontos, hogy állandó kapcsolatot tartsunk fel velük. — Az összeköttetés kitűnő. Tovább. Lezárjuk a térséget, Leállítsuk az utcai forgalmati

Next

/
Thumbnails
Contents