Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-04 / 45. szám

Bratislava, 1958. november 4.

a csisz szlovákiai központi bizottságának lapja

VII. évfolyam, 45. szám.

*

*

*

*

»•

»■

*

*•

*

*

*

*

*

*

*•

*

*

*

*■

+

*■

*■

Tcdcílk&zás

'któber 24-én este azt a parancsot kaptuk, hogy foglaljuk el a Balti állomást és aztán, ha még szükség lenne rá, segítsünk a posta és táviroda elfoglalásában. A parancs teljesítése után, október 25-e reggelén a Milionov utca felé tartottunk és a vezérkar kapuja alatt a Téli Palotával szemben helyezkedtünk el.

A harc egész nap folyt, 11 óra tájban, amikor meghallottuk az Auróra jeladását, megkezdtük a

támadást.

Podbojszkl, és Vajcekovszkij

parancsára a 4-es századdal együtt a Szmolniba vezényeltek, akkoriban a szovjetek ott tartották meg II. kongresszusukat.

Már hajnalodott, amikor az egyik teremből, amelyben a szovjetek összorosz központi végrehajtó bizottsága ülésezett, egyszer csak kilépett Vladimir Iljics, Szverdlov, Dzerzsinszkij és a forradalmi katonai bizottság több tagja. Amikor elhaladtak mellettünk, néhányan közülünk felálltak, hogy útba ne legyünk. Vladimir Iljics gyorsan megjegyezte: „Csak üljetek, üljetek“. Beszélgetni kezdett velünk vés kérdezősködött, milyen alakulathoz tartozunk, milyen a hangulat és megkérdezte, hogy továbbra is harcolni akarunk-e a szovjet hatalomért.

A vörös katonák és tengerészek nem tudták, kivel állnak szembe és közvetlenül tréfálkozva, nevetgélve felelgettek Lenin kérdésére. + Leninnek nagyon tetszett, hogy a munkások és a tengerészek eny- nyire biztosak a dolgukban. Lenin t a kíséretéhez fordult és ezt mondta: „Hallottátok, ez a nép hangja. Ezzel a néppel futottunk volna a mensevikek és eszerek után?“ Amikor Vladimir Iljics visszavonult a dolgozószobájába, csak akkor jöttek rá a harcosok, hogy Leninnel beszéltek.

— Igazán Lenin volt?

Az egyik katona bosszúsan a földhöz vágta a sapkáját, egy tengerész a mellét verve jajveszékelt: Fiúk, hát nem szégyen és gyalázat, hogy nem ismertük meg Lenint!

El kell mondanom, hogy sok munkás, katona és tengerész képzeletében másképpen élt a forradalom nagy vezére, azt hitték, hogy a hatalmas vezér magas és vállas ember. És első pillantásra egész egyszerű embernek látod.

Egyszer például előfordult, hogy Lenin dolgozószobájának ajtaja előtt álltam, olyan időben, amikor Lenin nem is tartózkodott abban a helyiségben. Nem sokkal később Podvojszkij azt a jelentést kapta, hogy Leninre nyomasztólag hatnak a biztonsági intézkedések, gyakran előfordul, hogy katonák, akik nem ismerik, kikérdezik, hogy kicsoda és hová megy. Podvojszkij azután alaposan kioktatott. Kihangsúlyozta, hogy milyen fontos szerepe van az összekötő tisztnek, ő van hivatva arra, hogy előállítsa azt, akire Leninnek szüksége van. Eddig úgy volt, hogy Vladimir Iljics, ha valakivel beszélni akart, személyesen érte ment. Amikor Podvojszkij kiadta a vörös katonáknak a parancsot, oda hívott engem és Leninhez vezetett. Amikor beléptünk a szobába, Lenin gyorsan felállt az asztaltól és kezet fogott velem. Podvojszkij bemutatott: A putyiloviakhoz tartozik, őrmester.

Lenin beszélgetni kezdett velem, ö meg azt akarta tudni, hogy milyen a hangulat a munkások körében, milyen veszteségeket szenvedtünk a harcok folyamán és harcolni akarunk-e a végső győzelemig. Ezt feleltem: Lelkesen teljesítettük Vajcenovszkij csar patvezető parancsát a ‘Téli Palota bevétele után a Szmolnit őriztük. Mindenre készek vagyunk, bármilyen feladatot teljesítünk.

Amikor Iljics látta zavaromat, kissé összehunyorította szemét és tréfásan odaszólt Podvojszkijhoz: „Na mit szól a Putyilov munkások híres szerénységéhez? A feladatot teljesítették és a nehézségekről, a veszteségekről egy szó se. Hát ezek igazán putyilovi fiúk“.

Ez a rövid beszélgetés Leninnel egész életemen át útmutatóul szolgált.

M. LONDARSKOJ

*

X

*

X

X

X-X

:x

:x

SX

■;x

*

:x

x

:x

:x

x

!*

X

:x

■X-X-X

A bratislavai fiatalokkal beszélgetett a lovash adsereg

hét vezére

x

x

5*-X-x-X-X

x

■x

X-X-X-x-x-x-X

X

X

X

X

X

X

X

X

x

x

x

X

X

X

x

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

A szélnél is sebesebben száguldott a hír, hogy Bugyonnyij marsall, a polgárháború hős hadvezére', Bratislavába látogat.

Igyekeztünk magunk elé képzelni a marsallt, ahogy a képekről ismerjük, dús, pödört bajuszával, és lelki szemeink előtt megjelentek a könyvekből és filmekből ismert polgárháborúi mozzanatok, ahogy Bugyonnyij lovashadserege élén, kivont karddal az ellenségre tör.

De nem volt elég idő a képzelődésre, mert az egyetem épülete előtt, ahol Bugyonnyij elvtársat vártuk, egyszerre csak el- kiáltotta magát valaki:

— Jön, itt van már,

Bugyonnyij!

És tényleg, már ott is volt közöttünk, a még ma is szép szál ember, úgy Bugyonnyij marsall, a ahogy elképzeltük, arcán beszélgetésen

barátságos mosollyal és

miközben egy-két pionírt gát és az emberekbe ve- megsimogatva, a lelkes tett hitét, fiatalok szűnni nem akaró Az egyetem csendhez éljenzése közepette délceg szokott épületében dör- léptekkel keresztül vonult gött a taps, visszhangzott az egyetem auláján, szin- az „Éljen a Szovjetunió“, te éreztük a nagy hadve- „Éljen a Komszomol“ kizár elszántságát, biztonsá-áltás.

A hosszantartó tapsot Vladimír Bacílek elvtárs, a CSISZ SZKB elnökségének tagja szokította félbe. Részletesen ismertette a Komszomol negyven éves hősies harcát, azokat a nehézségeket, melyeket a fiatal szovjet állam első éveiben kellett leküzdenie. Nemhiába sajátítottuk el a „Komszomol a példaképünk" jelszót, mert menynyit a Komszomol tett a szovjet haza érdekében, annyit nem tett a világon egy ifjúsági szervezet sem.

Vladimír Bacílek elvtárs beszámolója után Bugyonnyij marsall emelkedett szólásra. „Részletesen beszélni az elmúlt negyven évről, arra talán negyven óra is kevés lenne“, — mondta mosolyogva Bugyonnyij elvtárs — de azért így is sokat mondoti nekünk. Felidézte a Gye- nyikin és más fehérgárdista tábornokok elleni harcot, a kozák lovasság hősiességét, mely a fehéreket a pusztulásba hajtotta.

Találkozás Bugyonnyij marsallal kedves emléke marad mindannyiunknak, akik közelében voltunk.

„MZMA-444”

Sem a betűk, sem a szám nem árul el semmit. De hogy ne fokozzuk sokáig olvasóink kíváncsiságát, eláruljuk: MZMA, egy moszkvai autógyár nevének a rövidítése, a 444 pedig annak a kis autónak a száma, melyet a Szovjetunió autóipara rövidesen a forgalomba hoz.

Mint ismeretes, az egész világon igyekeznek gazdaságos kiskocsikat gyártani. A szovjet tervezők célul tűzték ki olyan kiskocsik gyártását, melyek felérnének a Fiat, BMW vagy a Citroán kiskocsikkal és tartósságukkal még ezeket a kocsikat is felülmúlnák.

Az MZMA-444-es kocsi négyszemélyes. Súlya kb. 500 kg. Óránként 90 — 100 kilométeres sebességet fejt ki és 6 liter benzint fogyaszt. A hírek szerint nagyon olcsó lesz, állítólag a Moszkvics autó árának felébe fog kerülni. A motor hátul van elhelyezve, míg előre a csomagok kerülnek. Az MZMA-444 a szovjet autóipar újabb sikere.

Köszöntő

Az Össz-szövetségi Lenini Komszomol Központi Bizottságának, Moszkva.

Drága Elvtársak!

A világ haladó ifjúságával ma mi is megünnepeljük az Össz-szövetségi Lenini Komszomol megalakulásának 40. évfordulóját. Fogadjátok ezen a napon baráti üdvözletünket, mely telve van testvéri szeretettel az egész szovjet ifjúság iránt.

A Komszomol négy évtizedes fennállása alatt hősies utat tett meg, melyet nagyszerű harc, önfeláldozó munka, kitartó tanulás jellemez, és amit ma mindannyian a Komszomol- dicsőség útjának nevezünk. A Komszomol az első kommunista ifjúsági szövetség, melynek tapasztalatai minden ifjúsági szövetség számára a tanulás forrását képezik. A kommunisták 'oldalán a komszomolisták voltak az elsők a polgárháború frontjain, elsők az ötéves tervek építkezésein, elsők a Nagy Honvédő Háború lövészárkaiban. Mindig kitűntek cél- tudatosságukkal bátorságukkal, dere- kasságukkal és tanulékonyságukkal, azokkal a tulajdonságokkal, melyeket Lenin kívánt az ifjúságtól.

A mi szovjet ifjúság iránti szeretetünk annál is mélyebb, mert a komszomolisták közvetlenül is hozzájárultak ifjúságunk, városunk és egész köztársaságunk szabadságához. A Duna felett fekvő Slavínon a szovjet nép azon fiai és lányai alusszák örök álmukat, akik fiatal életüket áldozták a fasiszta és imperialista rabszolgaság ellen folytatott harcban.

Csehszlovák Ifjúsági Szövetségünk a Kommunista Párt vezetése alatt azon a lenini úton haiad, melyen hosszú évek óta a lenini Komszomol mutatja az utat. Szövetségünk számára nagy megtiszteltetés, hogy népünk a Komszomol fiatalabb testvérének nevezi. Mindig úgy fogunk dolgozni, tanulni, hogy tetteinkkel az életben hozzájáruljunk a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség dicsőségéhez. Minden erőnket a szocializmus építésének szolgálatába állítjuk.

Éljen a szovjet és csehszlovák ifjúság örök testvérisége!

Éljen a Komszomol, ragyogó példaképünk, a haladó nemzetközi ifjúsági mozgatom élcsapata!

Az Össz-szövetségi Lenini Komszomol megalakulásának 40. évfordulójára rendezett díszünnepség részvevői.

A Potyomkin cirkáló világsikere

A Brüsszeli Világkiállítás keretén belül rendezett film-világszemle alkalmából egy nemzetközi bírálóbizottság kiértékelte az eddigi filmművészet legjobb alkotásait.

Minden idők legjobb filmjének Szergej Eisenstein 1925-ben készült Potyomkin cirkáló című filmét nyílvánították. E kiváló film művészi erővel mutatja be az orosz tengerészek fellázadását a cári zsarnokság ellen, 1905-ben.

A Potyomkin cirkáló abszolút sikere annál is inkább kidomborodik,

mert a bíráló bizottság tagjai között kizárólag a kapitalista országok filmgyártásának képviselői vettek részt.

FÖLDEÁK JÁNOS:

ff

(Drzi a szívem

Ki a repülőből, s az alkonyi fények zuhatagában a sík betonra lépek: végre szovjet földön — dünnyögtem el halkan, de senki sem hallja a friss motorzajban: már autó röpít, s mintha filmet látnék, oly iramodással változik a tájék, ritkulnak az erdők, s a dombról kanyarodva, felhőkarcolókkal rohan felém Moszkva, karjába ölel: a most épülő házak, nyolc emeletesek, maguk közé zárnak, s mintha vártak volna, messzi földről jöttét, emelődarúk és lobogók köszöntnek ...

Nincs most elég szavam, de bárki dadogna, ha úgy lenne Moszkva szépségének foglya, mint én vagyok, mikor a Lenin-hegy ormán állva, látom a nyárt templomai tornyán, vagy a Lomonoszov Egyetemnek égbe ölelkező csúcsát fürödni a fénybe, a Gorkij Parkot és a Moszkva jolyónak kanyar szalagját, a Lenin Stadionnak fü-szőnyegét, s balra, mint óriás árboc vaskos karcsúságát: az Ukrajna Szállót, a Pirogovszkája lenge lombú fáit, meg a Kreml csillogó, ősi kupoláit.

Üdvözlégy, városunk! Nem szolga-alázat, ha külön bámulok minden egyes házat: nem szolga-alázat, de büszkeség sürget utcáról-utcára, ismerni szívünket, új emberi rendünk drága dinamóját, melynek kábelei fütik, szertehordják a szabadság vágyát nemzetek és népek világot betöltő örök égésének: nincs ismerősöm, de mindenki barátom.

Moszkvát nem vendégként, de mint fia járom, mert őrzi a szívem minden kommunisták történelembe nőtt titkolatlan titkát...

S3SZSS2