Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-11-04 / 45. szám
Az asszuáni gát és a gyarmatosítás csődje A múlt héten két olyan esemény történt, melyek ösz- szefüggését első szempillantásra nem lehet észrevenni, holott mind a két esemény nagyon is összefügg egymással: 1. A Szovjetunió 400 millió rubel kölcsönt adott az asszuáni gát építésére, 2. Libanonból és Jordániából távoznak az utolsó amerikai és angol csapatok. E két esemény az imperialista közép-keleti politika csődjét szimbolizálja. Sokan emlékszünk még az 1956-os eseményekre, a Szue- zi-esatorna államosítása élőt ti időkre, amikor tárgyalások folytak egyrészt Egyiptom, másrészt az Egyesült Álla mok, Anglia és az amerikai befolyás alatt álló nemzetközi pénzintézet, az úgyneve zett Világbank között. Egyip tóm kölcsönt kért a nyugatiaktól az asszuáni gát építésére. Gazdasági szempontból Egyiptom számára nagyon fontos a gát mégépítése. Egyiptom mezőgazdasága a Nílus vizétől függ, s az asz- szuáni gátnál épített vízi- energia-telep a tervek szerint évente mintegy 10 millió KW Óra elektromos áramot tér mél. Tehát a gát felépítése számára Egyiptom számára létkérdés. De 1956-ban a tárgyalások Egyiptom és a Világbank között nem vezettek semmire, mert az amerikaiak olyan feltételeket szabtak, melyek az egyiptomiak számára elfogadhatatlanok voltak. 1956-ban, amikor a nyugatiak megtagadták a kölcsönt, az egyiptomiak egyedül keresték a kiutat: államosították a Szuezi-csatornát és egyidejűleg Nasszer elnök kijelentette, hogy a Szuezi- esatoma jövedelmét az asz- szuáni gát felépítésére fordítják. A későbbi események már ismeretesek. A Nyugat támadása ezt meg akarta hiúsítani és n\filtan megrohanta Egyiptomot — ekkor még az amerikaiak nélkül — majd az Eisenhoxver féle doktrína és végül a libanoni és jordániai agresszió, de ez már az amerikaiakkal karöltve. Ezek a legutóbbi határkövek a Közép-Keleten. A lépés azonban nem jött ki. Sem Egyiptom, sem Jordánia, de Libanon se adta be a dérekát. A nyugatiak azon igyekezete, hogy az arab nemzétek ellenállását elnyomják, csődöt mondott, sőt fordítva sült el. Az arabok összefogtak, országaik megszilárdultak, létrejött az Egyesült Arab Köztársaság, Irakban és Libanonban a nyugatbarát kormányoknak távozniuk kellett. A jordániai trón nagyon is inog. Igen, így fest két év után a Közép- Kelet. Bevezetőben az említett két esemény közötti Összefüggésről, szimbólumról beszéltünk. Valóban szimbólum. A régi gyarmati politikát megdöntötték, s az amerikai és angol csapatok megtörve távoznak a megszállott területekről. A szovjet politika, amely az elmaradott országokkal mint egyenrangú felekkel tárgyal, teret nyer és győzelmet arat. Amikor Kairó lakossága tudomást szerzett a kölcsönről, a főváros utcáin őszinte örömét nyilvánította. Ezen nem is csodálkozhatunk. Az egyiptomiak tisztában vanank azzal, hogy első ízben kapnak olyan segélyt, amit nem kötnek politikai feltételekhez, hanem ellenkezőleg, általa megszilárdul az arab népek függetlensége. KLEIN LÁSZLÓ Kofflszsmol központi bizottságának ünnepi plenáris ülése Hruscsov felszólalása a jubileumon A Lenini Komszomol megteremtésének 40. évfordulója alkalmából a Komszomol központi bizottsága szerda este a moszkvai Téli Sportpalotában ünnepi, nyilvános plenáris ülést tartott. A hatalmas helyiségben mintegy 15 000 moszkvai fiatal gyűlt össze, hogy megemlékezzék e fontos évfordulóról. A megjelentek között volt a forradalmi munkásmozgalom számos veteránja, a Komszomol sok egykori tagja. A Komszomol négy évtizedes harcos múltjáról Szemicsasztnij, a Komszomol Központi Bizottságának első titkára mondott beszédet. Ezt követően hatalmas taps közepette Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke emelkedett szólásra. Rövid beszédében hangoztatta, hogy a Lenini Komszomol fennállásának 40. évfordulója az egész szovjet nép nagy ünnepe. A Komszomol, a párt kipróbált és megbízható szövetségese, a segédcsapata és tartaléka, nagy segítséget ad a szovjet népnek a ragyogó jövőért vívott harcban. Ennek a harcnak a programját a nagy Lenin jelölte ki. A Komszomol egész története során megvalósította ezt a hatalmas programot, becsülettel helyt állt a harcban és a termelésben, a Szovjetunió ellenségeinek leküzdésében éppen úgy, mint a termelőmunka elvégzésében. Hangoztatta, hogy az ünnepi ülésen beterjesztett beszámoló sok nagy győzelemről ad hírt, de mindezek közül az a legfontosabb, amelyet a Komszomol a kommunista ember nevelésében ért el. 67 millió szovjet fiatal ment át négy évtized alatt a Komszomol iskoláján, s az ifjúsági szövetség mai 18 milliós hadserege nem csupán 18 millió fiatalt jelent, hanem olyan hatalmas tábort, amely a párt hűséges segítő csapata. Hruscsov részletesen szólt arról, hogy az ifjúságot a társadalomban végzett munka szellemében kell nevelni. A kommunista párt és az egész szovjet nép nagy örömmel látja, hogy a Lenini Komszomol, híven a párt útmutatásához, tagjait, a fiatalokat ebben a szellemben a munkára, a szocialista haza szeretetére neveli. A fiatal nemzedékre nagy feladatok várnak a kommunista társadalom megteremtéséért vívott harcban — hangsúlyozta végül Hruscsov. Ezt követően felolvasta az SZKP Központi Bizottságának a jubiláló Komszomol- hoz intézett üdvözletét. Hruscsov beszédét és a Központi Bizottság üdvözletét az ünnepi ülés részvevői szűnni nem akaró, lelkes tapssal, forró éljenzéssel fogadták. nem valósit meg annyi kísérletet, mint amennyit az Egyesült Államok hajtott végre abban az időszakban, amikor a Szovjetunió egyoldalúan beszüntette a kísérleteket. Az amerikai külügyminiszter ezzel kapcsolatosan kijelentette: a Szovjetunió újból bebizonyította az „őszinteség hiányát“ s kijelentette, hogy ebben az esetben az Egyesült Államok is folytatja a kísérleteket. Ez a helyzet rendkívül kellemetlen előjátékot jelentene azokhoz a tárgyalásokhoz, amelyeket 1958. október 31-én Genfben a három naghatalom között a kísérletek beszüntetésére vonatkozólag megkezdték. A kísérletek egyoldalú beszüntetésének időszakában az Egyesült Államok körülbelül 45 kísérletet hajtott végre (1945 óta körülbelül 165-öt). Nem szívlelte meg a Szovjetuniónak a kísérletek azonnali és végleges beszüntetésére vonatkozó felhívását. A Szovjetunió ezáltal igen kedvezőtlen helyzetbe került. Kigondolták az október 31-i dátumot, melyen az Egyesült Államokban, Nagy-Britan- niának és a Szovjetuniónak a kísérleteket egy évre be kellett volna szüntetniük. Ezzel a Szovjetunió eszén akartak túljárni. Ma az őszinteség hiányáról beszélnek s emellett a kísérletek azonnali és végleges beszüntetésére irányuló szovjet javaslatra azt felelik — nem! A tények birtokában és tekintettel arra, hogy Franciaország semmi esetre sem akar hozzájárulni a szovjet javaslat elfogadásához. Genfben igen nehéz tárgyalásokkal számolhatunk. A pápaválasztásnál tizenkétszer kellett megismételni a vá- lasztási formalitásokat, amíg Canelli bíboros a vatikáni palota erkélyére léphetett és kijelentette: Habemus pápám — van pápánk. A konklávéből — a zárt helyiségekből — ahol a választások folytak, fehér füst szállt fel. A világ új pápát kapott, XXIII. Jánost. H euss, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke hazaérkezett angliai útjáról, ahol hivatalos látogatáson járt. A látogatás elején a lapok igyekeztek kihangsúlyozni, hogy 1907, azaz Vilmos ideje óta német államfő nem járt Angliában. A szívélyesség és a meleg fogadtatás azonban idővel alábbhagyott. Annak ellenére, hogy az illetékes politikusok fokozni igyekeztek a baráti tónust és az angol királynő beszédében még német eredetére is rámutatott — az egyszerű angol polgárt mindezt hidegen hagyta. Az elmúlt háborúra, a német repülőtámadásokra, a V 1. és a V 2-re való visszaemlékezések megfagyasztották a legbarátságosabb mosolyt is. Tulajdonképpen ebben az esetben is bebizonyosodott, hogy a nyugati atlanti barátság lényegében csakis az illető államok uralkodj köreinek a barátságát jelenti, és a Szovjetunió ellen irányuló gyűlöleten alapszik. Az egyszerű angol polgár ezzel a barátsággal nem vállal közösséget. F ranciaországban De Gaulle kormánya folytatta politikai akcióit^Lassanként világossá válik előttünk, hogy De Gaulle kormánya más tulajdonságokkal rendelkezik, mint az előbbi kormányok. De Gaulle kabinetjét főleg a „nagy francia nép" kihangsúlyozására irányuló igyekezet és az imperializmus jellemzi. De Gaulle kijelentette, hogy Franciaország a jövőben atombombákat fog gyártani. Ebből is látjuk, hogy Franciaország előtérbe igyekszik helyezkedni. Továbbá vegyük figyelembe azt a körülményt is, hogy De Gaulle levélben azt javasolta az amerikai és angol kormánynak, hogy a NATO keretén belül alakítsanak egy bizonyos direktóriumot, melynek tagjai az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország lennének, s ez a direktórium előre kidolgozná a fontos politikai problémák megoldását .Tehát Franciaország a két említett nagyhatalommal egy színvonalra kerülne és az Atlanti Paktum többi országaival, elsősorban Nyugat-Németországgal és Olaszországgal szemben bizonyos felsőbbrendű helyzetbe jutna. Első pillantásra megértjük, hogy az ilyen javaslatot a többi ország nem fogadhatja el. Ami a belpolitikai kérdéseket illeti, fontos, hogy elsősorban az algériai kérdéssel foglalkozzunk. Körülbelül 14 nappal ezelőtt Ferhat Abas ideiglenes kormánya azzal a javaslattal jött, hogy az algériai háború elsimítása érdekében hajlandó a De Gaulle kormánnyal tárgyalásokba bocsátkozni. De Gaulle a múlt héten megadta a választ: hajlandó tárgyalni — de csakis a harcok beszüntetéséről. A jövőre vonatkozó politikai feltételekről azonban nem hajlandó asztalhoz ülni. Az algériai kormány természetesen nem fogadhatta el ezt a kapitulációra vonatkozó javaslatot. Ügy látszik, ki kell várni, amíg a francia kormány észhez tér. egy világkonfliktus esetén a Kínai Népköztársaság ellen döntő szerepet töltene be, bővebb magyarázatra nem szorul. Ennek ellenére az Egyesült Államok új állásfoglalása bizonyos fordulatot jelent. Az Egyesült Államok uralkodó körei eddig hallani sem akartak a Kínai Népköztársaságról. Csakis Csang-Kaj-seket ismerték el. Ma már két Kínáról kezdenek beszélni. Az amerikai uralkodó körök legalább részben eltekintenek az eddigi abszurd és értelmetlen politikájuktól és kompromisszumot, azaz kölcsönös engedményekkel járó megegyezést keresnek. Az egyik Kína a szárazföldön, a másik Kína pedig Tajvanon. Ez azt jelenti, hogy hasonló megoldást keresnek, mint ahogy Koreában, Vietnamban és Németországban történt. Természetesen csakis egy Kína létezik, akár tetszik Dulles úrnak, akár nem. A Tajvani szorosban A tajvani problémák körül az utóbbi napokban csend állt be. A kínai népi egységek csak elvétve lövik a Quemoy körzetet. A Csang Kaj-sek és Dulles közötti tárgyalásból is kitűnik, hogy a két politikus nem mondott le a Kfnai Népköztársaság ellen irányuló kalandos politikájáról és kénytelen kissé mérsékelni magát. A nyilatkozat, melyet mindkét politikus aláírt, azt fejezi ki, hogy Csang Kaj-sek mérsékeli a Kínai Népköztársaság ellen irányuló politikát. A mai napig azonban még nem hangzott el ennek a reakciós politikusnak a szájából olyan beszéd, melyben ne hangsúlyozta volna, hogy a világ a kuomintangi erőknek a kínai területre behatoló inváziója előtt áll. És ma olyan nyilatkozatot volt kénytelen aláírni, amelyben valami hasonlóról formálisan lemond. Természetesen csakis formálisan — ezt jól jegyezzük meg. Az, hogy Tajvan egy olyan katonai felvonuló terep, amely MEGKEZDŐDTEK AZ ATOMKl- SÉRLETEK BESZÜNTETÉSÉRE IRÄNYULÖ TÁRGYALÁSOK A Szovjetunió képviselője az ENSZ-ben kijelentette, hogy a kísérleteket október 31. után is folytatja, mindaddig, amíg Rögeszmés katonák a NATO-ban Richard Crossman munkáspárti képviselő írja a Daily Mirrorban: — Montgomery tábornagynak teljesen igaza van: a nyugati szövetség valóban siralmas állapotban van. Állandóan súlyosbodnak az olyan bajok, mint a bürokrácia túltengése, a zűrzavar és a túlméretezett személyzet. Az általa ajánlott orvosság azonban a lehető legveszedelmesebb. A NATO azért düledezik, mert katonákat tettek urakká fölötte. A kudarcnak az az oka, hogy megfordítva építették fel: előbb a katonák kidolgozták atomstratégiájukat, azután a kormányok ahhoz alkalmazták politikájukat. Eltekintve az angol-amerikai hidrogénbomba-készlettől, a-' melyet nem merünk használni, Európa katonai védelme voltaképpen nem létezik. Ezalatt a NATO katonai rögeszméi következtében elveszíti a hidegháborút az egész világon. A Távol-Keleten Dulles politikájának célja a kommunizmus megdöntése atombomba-fenyegetéssel, aminek az az egyetlen eredménye, hogy Mao-Ce- tung ma erősebb,’ mint valaha, s az Egyesült Államok elvesztette minden becsületét Ázsiában. Mindezt mi tétlenül szemléljük. E fejlemények mindegyike a Nyugati katasztrófális hidegháborús veresége volt. Világhír adó A Kremlben Amer marsall tiszteletére nagy fogadást rendeztek. Képünkön Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szívélyesen üdvözli Amer marsallt. Aláírták a csehszlovák-román diplomáciai tárgyalásokról kiadott kommünikét. Szombaton, október 25-én a prágai Várban befejeződtek a román küldöttséggel folytatott tárgyalások Képünkön Antonín Novotny, a CSKP KB első titkára, köztársaságunk elnöke és Gheorghe Gheorghiu-Dej, a román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára aláírják a közös nyilatkozatot. Harmincötéves a Csehszlovák Légiforgalmi Vállalat. A késő esti órákban sem csendesedik el a forgalom a prágai repülőtéren. A Kínai Népköztársaság népe aktívan résztvesz az építő munkában. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok segítségével a romokból már felépítették a nehézipar alapjait és megteremtették az első ötéves terv megvalósításának lehetőségeit. Az állami tervet az első félévben 110%-ra teljesítették. Üzembe helyezték az első kínai atomreaktort. A reaktor kapacitása 10 000 KW. A reaktort a képen látható épületben helyezték el.
