Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-04 / 45. szám

Az asszuáni gát és a gyarmatosítás csődje A múlt héten két olyan esemény történt, melyek ösz- szefüggését első szempillan­tásra nem lehet észrevenni, holott mind a két esemény nagyon is összefügg egymás­sal: 1. A Szovjetunió 400 mil­lió rubel kölcsönt adott az asszuáni gát építésére, 2. Libanonból és Jordániából tá­voznak az utolsó amerikai és angol csapatok. E két esemény az imperia­lista közép-keleti politika csődjét szimbolizálja. Sokan emlékszünk még az 1956-os eseményekre, a Szue- zi-esatorna államosítása élőt ti időkre, amikor tárgyalások folytak egyrészt Egyiptom, másrészt az Egyesült Álla mok, Anglia és az amerikai befolyás alatt álló nemzetkö­zi pénzintézet, az úgyneve zett Világbank között. Egyip tóm kölcsönt kért a nyuga­tiaktól az asszuáni gát épí­tésére. Gazdasági szempont­ból Egyiptom számára na­gyon fontos a gát mégépítése. Egyiptom mezőgazdasága a Nílus vizétől függ, s az asz- szuáni gátnál épített vízi- energia-telep a tervek szerint évente mintegy 10 millió KW Óra elektromos áramot tér mél. Tehát a gát felépítése számára Egyiptom számára létkérdés. De 1956-ban a tár­gyalások Egyiptom és a Vi­lágbank között nem vezettek semmire, mert az amerikaiak olyan feltételeket szabtak, melyek az egyiptomiak szá­mára elfogadhatatlanok vol­tak. 1956-ban, amikor a nyuga­tiak megtagadták a kölcsönt, az egyiptomiak egyedül ke­resték a kiutat: államosítot­ták a Szuezi-csatornát és egyidejűleg Nasszer elnök ki­jelentette, hogy a Szuezi- esatoma jövedelmét az asz- szuáni gát felépítésére for­dítják. A későbbi események már ismeretesek. A Nyugat táma­dása ezt meg akarta hiúsítani és n\filtan megrohanta Egyip­tomot — ekkor még az ame­rikaiak nélkül — majd az Eisenhoxver féle doktrína és végül a libanoni és jordániai agresszió, de ez már az ame­rikaiakkal karöltve. Ezek a legutóbbi határkövek a Kö­zép-Keleten. A lépés azonban nem jött ki. Sem Egyiptom, sem Jor­dánia, de Libanon se adta be a dérekát. A nyugatiak azon igyekezete, hogy az arab nemzétek ellenállását el­nyomják, csődöt mondott, sőt fordítva sült el. Az ara­bok összefogtak, országaik megszilárdultak, létrejött az Egyesült Arab Köztársaság, Irakban és Libanonban a nyu­gatbarát kormányoknak tá­vozniuk kellett. A jordániai trón nagyon is inog. Igen, így fest két év után a Közép- Kelet. Bevezetőben az említett két esemény közötti Össze­függésről, szimbólumról be­széltünk. Valóban szimbólum. A régi gyarmati politikát megdöntötték, s az amerikai és angol csapatok megtörve távoznak a megszállott terü­letekről. A szovjet politika, amely az elmaradott országokkal mint egyenrangú felekkel tárgyal, teret nyer és győzel­met arat. Amikor Kairó la­kossága tudomást szerzett a kölcsönről, a főváros utcáin őszinte örömét nyilvánította. Ezen nem is csodálkozhatunk. Az egyiptomiak tisztában vanank azzal, hogy első ízben kapnak olyan segélyt, amit nem kötnek politikai feltéte­lekhez, hanem ellenkezőleg, általa megszilárdul az arab népek függetlensége. KLEIN LÁSZLÓ Kofflszsmol központi bizottságának ünnepi plenáris ülése Hruscsov felszólalása a jubileumon A Lenini Komszomol megteremtésének 40. évfordulója alkalmából a Komszomol központi bizottsága szerda este a moszkvai Téli Sport­palotában ünnepi, nyilvános plenáris ülést tartott. A hatalmas helyiségben mintegy 15 000 moszkvai fiatal gyűlt össze, hogy megemlékez­zék e fontos évfordulóról. A megjelentek kö­zött volt a forradalmi munkásmozgalom szá­mos veteránja, a Komszomol sok egykori tagja. A Komszomol négy évtizedes harcos múlt­járól Szemicsasztnij, a Komszomol Központi Bizottságának első titkára mondott beszédet. Ezt követően hatalmas taps közepette Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke emelkedett szólásra. Rövid beszédében hangoztatta, hogy a Lenini Komszomol fennállásának 40. évfor­dulója az egész szovjet nép nagy ünnepe. A Komszomol, a párt kipróbált és megbízható szövetségese, a segédcsapata és tartaléka, nagy segítséget ad a szovjet népnek a ragyogó jövőért vívott harcban. Ennek a harcnak a programját a nagy Lenin jelölte ki. A Kom­szomol egész története során megvalósította ezt a hatalmas programot, becsülettel helyt állt a harcban és a termelésben, a Szovjetunió ellenségeinek leküzdésében éppen úgy, mint a termelőmunka elvégzésében. Hangoztatta, hogy az ünnepi ülésen beter­jesztett beszámoló sok nagy győzelemről ad hírt, de mindezek közül az a legfontosabb, amelyet a Komszomol a kommunista ember nevelésében ért el. 67 millió szovjet fiatal ment át négy évtized alatt a Komszomol isko­láján, s az ifjúsági szövetség mai 18 milliós hadserege nem csupán 18 millió fiatalt jelent, hanem olyan hatalmas tábort, amely a párt hűséges segítő csapata. Hruscsov részletesen szólt arról, hogy az if­júságot a társadalomban végzett munka szel­lemében kell nevelni. A kommunista párt és az egész szovjet nép nagy örömmel látja, hogy a Lenini Komszomol, híven a párt útmutatá­sához, tagjait, a fiatalokat ebben a szellemben a munkára, a szocialista haza szeretetére ne­veli. A fiatal nemzedékre nagy feladatok vár­nak a kommunista társadalom megteremtésé­ért vívott harcban — hangsúlyozta végül Hruscsov. Ezt követően felolvasta az SZKP Központi Bizottságának a jubiláló Komszomol- hoz intézett üdvözletét. Hruscsov beszédét és a Központi Bizottság üdvözletét az ünnepi ülés részvevői szűnni nem akaró, lelkes tapssal, forró éljenzéssel fogadták. nem valósit meg annyi kísér­letet, mint amennyit az Egye­sült Államok hajtott végre ab­ban az időszakban, amikor a Szovjetunió egyoldalúan be­szüntette a kísérleteket. Az amerikai külügyminiszter ezzel kapcsolatosan kijelentet­te: a Szovjetunió újból bebizo­nyította az „őszinteség hiányát“ s kijelentette, hogy ebben az esetben az Egyesült Államok is folytatja a kísérleteket. Ez a helyzet rendkívül kellemetlen előjátékot jelentene azokhoz a tárgyalásokhoz, amelyeket 1958. október 31-én Genfben a három naghatalom között a kísérletek beszüntetésére vo­natkozólag megkezdték. A kísérletek egyoldalú be­szüntetésének időszakában az Egyesült Államok körülbelül 45 kísérletet hajtott végre (1945 óta körülbelül 165-öt). Nem szívlelte meg a Szovjetuniónak a kísérletek azonnali és végle­ges beszüntetésére vonatkozó felhívását. A Szovjetunió ezál­tal igen kedvezőtlen helyzetbe került. Kigondolták az október 31-i dátumot, melyen az Egye­sült Államokban, Nagy-Britan- niának és a Szovjetuniónak a kísérleteket egy évre be kel­lett volna szüntetniük. Ezzel a Szovjetunió eszén akartak túljárni. Ma az őszinteség hiá­nyáról beszélnek s emellett a kísérletek azonnali és végle­ges beszüntetésére irányuló szovjet javaslatra azt felelik — nem! A tények birtokában és te­kintettel arra, hogy Franciaor­szág semmi esetre sem akar hozzájárulni a szovjet javaslat elfogadásához. Genfben igen nehéz tárgyalásokkal számol­hatunk. A pápaválasztásnál tizenkétszer kellett megismételni a vá- lasztási formalitásokat, amíg Canelli bíboros a vatikáni palota erkélyére léphetett és kijelentette: Habemus pápám — van pápánk. A konklávéből — a zárt helyiségekből — ahol a választások folytak, fehér füst szállt fel. A világ új pápát kapott, XXIII. Jánost. H euss, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke hazaérke­zett angliai útjáról, ahol hivatalos látogatáson járt. A látogatás elején a lapok igyekeztek kihangsúlyozni, hogy 1907, azaz Vilmos ideje óta német államfő nem járt Angliában. A szívélyesség és a meleg fogadtatás azonban idővel alább­hagyott. Annak ellenére, hogy az illetékes politikusok fokozni igyekeztek a baráti tónust és az angol királynő beszédében még német eredetére is rámutatott — az egyszerű angol pol­gárt mindezt hidegen hagyta. Az elmúlt háborúra, a német repülőtámadásokra, a V 1. és a V 2-re való visszaemlékezések megfagyasztották a legbarátságosabb mosolyt is. Tulajdonkép­pen ebben az esetben is bebizonyosodott, hogy a nyugati at­lanti barátság lényegében csakis az illető államok uralkodj köreinek a barátságát jelenti, és a Szovjetunió ellen irányuló gyűlöleten alapszik. Az egyszerű angol polgár ezzel a barát­sággal nem vállal közösséget. F ranciaországban De Gaulle kormánya folytatta politikai akcióit^Lassanként világossá válik előttünk, hogy De Gaulle kormánya más tulajdonságokkal rendelkezik, mint az előbbi kormányok. De Gaulle kabinetjét főleg a „nagy francia nép" kihangsúlyozására irányuló igyekezet és az imperializ­mus jellemzi. De Gaulle kijelentette, hogy Franciaország a jövőben atombombákat fog gyártani. Ebből is látjuk, hogy Franciaország előtérbe igyekszik helyezkedni. Továbbá vegyük figyelembe azt a körülményt is, hogy De Gaulle levélben azt javasolta az amerikai és angol kormánynak, hogy a NATO keretén belül alakítsanak egy bizonyos direktóriumot, melynek tagjai az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország lennének, s ez a direktórium előre kidolgozná a fontos politi­kai problémák megoldását .Tehát Franciaország a két említett nagyhatalommal egy színvonalra kerülne és az Atlanti Paktum többi országaival, elsősorban Nyugat-Németországgal és Olaszországgal szemben bizonyos felsőbbrendű helyzetbe jut­na. Első pillantásra megértjük, hogy az ilyen javaslatot a többi ország nem fogadhatja el. Ami a belpolitikai kérdéseket illeti, fontos, hogy elsősorban az algériai kérdéssel foglalkozzunk. Körülbelül 14 nappal ezelőtt Ferhat Abas ideiglenes kormánya azzal a javaslattal jött, hogy az algériai háború elsimítása érdekében hajlandó a De Gaulle kormánnyal tárgyalásokba bocsátkozni. De Gaulle a múlt héten megadta a választ: hajlandó tárgyalni — de csakis a harcok beszüntetéséről. A jövőre vonatkozó politikai feltételekről azonban nem hajlandó asztalhoz ülni. Az algériai kormány természetesen nem fogadhatta el ezt a kapitulációra vonatkozó javaslatot. Ügy látszik, ki kell várni, amíg a francia kormány észhez tér. egy világkonfliktus esetén a Kínai Népköztársaság ellen döntő szerepet töltene be, bő­vebb magyarázatra nem szorul. Ennek ellenére az Egyesült Államok új állásfoglalása bizo­nyos fordulatot jelent. Az Egyesült Államok uralkodó kö­rei eddig hallani sem akartak a Kínai Népköztársaságról. Csakis Csang-Kaj-seket ismer­ték el. Ma már két Kínáról kezdenek beszélni. Az amerikai uralkodó körök legalább rész­ben eltekintenek az eddigi ab­szurd és értelmetlen politiká­juktól és kompromisszumot, azaz kölcsönös engedmények­kel járó megegyezést keresnek. Az egyik Kína a szárazföldön, a másik Kína pedig Tajvanon. Ez azt jelenti, hogy hasonló megoldást keresnek, mint ahogy Koreában, Vietnamban és Németországban történt. Természetesen csakis egy Kína létezik, akár tetszik Dulles úr­nak, akár nem. A Tajvani szorosban A tajvani problémák körül az utóbbi napokban csend állt be. A kínai népi egységek csak el­vétve lövik a Quemoy körzetet. A Csang Kaj-sek és Dulles kö­zötti tárgyalásból is kitűnik, hogy a két politikus nem mon­dott le a Kfnai Népköztársaság ellen irányuló kalandos politi­kájáról és kénytelen kissé mérsékelni magát. A nyilatko­zat, melyet mindkét politikus aláírt, azt fejezi ki, hogy Csang Kaj-sek mérsékeli a Kínai Népköztársaság ellen irányuló politikát. A mai napig azonban még nem hangzott el ennek a reakciós politikusnak a szájá­ból olyan beszéd, melyben ne hangsúlyozta volna, hogy a vi­lág a kuomintangi erőknek a kínai területre behatoló invá­ziója előtt áll. És ma olyan nyilatkozatot volt kénytelen aláírni, amelyben valami ha­sonlóról formálisan lemond. Természetesen csakis formáli­san — ezt jól jegyezzük meg. Az, hogy Tajvan egy olyan ka­tonai felvonuló terep, amely MEGKEZDŐDTEK AZ ATOMKl- SÉRLETEK BESZÜNTETÉSÉRE IRÄNYULÖ TÁRGYALÁSOK A Szovjetunió képviselője az ENSZ-ben kijelentette, hogy a kísérleteket október 31. után is folytatja, mindaddig, amíg Rögeszmés katonák a NATO-ban Richard Crossman munkás­párti képviselő írja a Daily Mirrorban: — Montgomery tábornagy­nak teljesen igaza van: a nyu­gati szövetség valóban siralmas állapotban van. Állandóan sú­lyosbodnak az olyan bajok, mint a bürokrácia túltengése, a zűr­zavar és a túlméretezett sze­mélyzet. Az általa ajánlott or­vosság azonban a lehető legve­szedelmesebb. A NATO azért düledezik, mert katonákat tet­tek urakká fölötte. A kudarc­nak az az oka, hogy megfordít­va építették fel: előbb a kato­nák kidolgozták atomstratégiá­jukat, azután a kormányok ah­hoz alkalmazták politikájukat. Eltekintve az angol-amerikai hidrogénbomba-készlettől, a-' melyet nem merünk használni, Európa katonai védelme volta­képpen nem létezik. Ezalatt a NATO katonai rögeszméi kö­vetkeztében elveszíti a hideg­háborút az egész világon. A Távol-Keleten Dulles politiká­jának célja a kommunizmus megdöntése atombomba-fenye­getéssel, aminek az az egyet­len eredménye, hogy Mao-Ce- tung ma erősebb,’ mint valaha, s az Egyesült Államok elvesz­tette minden becsületét Ázsiá­ban. Mindezt mi tétlenül szem­léljük. E fejlemények minde­gyike a Nyugati katasztrófális hidegháborús veresége volt. Világhír adó A Kremlben Amer marsall tiszteletére nagy fogadást rendeztek. Képünkön Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szívélyesen üdvözli Amer marsallt. Aláírták a csehszlovák-román diplomáciai tárgyalások­ról kiadott kommünikét. Szombaton, október 25-én a prágai Várban befejeződtek a román küldöttséggel foly­tatott tárgyalások Képünkön Antonín Novotny, a CSKP KB első titkára, köztársaságunk elnöke és Gheorghe Gheorghiu-Dej, a román Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára aláírják a közös nyilatkozatot. Harmincötéves a Csehszlovák Légiforgalmi Vállalat. A késő esti órákban sem csendesedik el a forgalom a prágai repülőtéren. A Kínai Népköztársaság népe aktívan résztvesz az építő munkában. A Szovjetunió és a népi demokratikus orszá­gok segítségével a romokból már felépítették a nehéz­ipar alapjait és megteremtették az első ötéves terv megvalósításának lehetőségeit. Az állami tervet az első félévben 110%-ra teljesítették. Üzembe helyezték az első kínai atomreaktort. A reaktor kapacitása 10 000 KW. A reaktort a képen látható épületben helyezték el.

Next

/
Thumbnails
Contents