Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-28 / 44. szám

4. Lefelé szűkülő, egyszínű őszi kabát, nagy rátüzött zsebekkel, elől négy gombbal. Az ujjak lefelé haitással szűkülnek. 5. Vastag posztóból készült kabát, óriási zsebekkel. Gallér helyett a nagyon divatos sál­megoldás díszíti, mely kockás anyaggal van bélelve. A sál végét tarka rojtokkal fejezzük be. Kétféle szőlőkúra }ai,*W pecsét Ősszel, szólöérés idején csaknem mindenkinél felvetődik a szőlőkúra gondolata. És joggal, mert a szőlőkú­ra senkinek nem árthat, ellenkezőleg, csak használhat.' Tarthatunk vele fogyó- és hízókúrát (bármilyen fur­csán hangzik is) és akinek egyikre sincs szüksége, ha szőlőkúrát tart, annyi, mintha egészségi kúrát tarta­na, az pedig mindenkinek jól jön. A szőlő héja rendkívül sok C vita­mint tartalmaz és kitűnő vértisztító, emellett foghúsgyuliadás ellen is jó, a magok viszont a helyes bélműkö- désre vannak befolyással. Fogyókúránál ebéd helyett együnk egy fél kiló szőlőt; a gazdag szőlőcu- kor-tartalom enyhíti az éhségérzetet. Hangsúlyozzuk, hogy fogyókúrát csakis orvosi felügyelet mellett tarthatunk, mert ha az ebédet szőlővel helyettesítjük, a test egy negyedével kap kevesebb kolóriát, mint amennyire szüksége van. Hízókúránál a rendes napi táplá­lékon kívül együnk meg egy fél-há­romnegyed kiló szőlőt. esett a szoknyámra, (férfiak ese­tében nadrágomra), az abroszra, vagy a szőnyegre — hangzik el gyakran, gondterhelt -arc közepet­te a jajveszékelő mondat. Hogyis­ne, hiszen, ha nem tudjuk kivenni a foltot, tisztítóba kell küldeni a ruhaneműt, s amíg visszakapjuk, bizonyára hiányzik majd. (Nem is beszélve arról, hogyha szőnyegre, bútorra, esik a folt, mennyire el­csúfítja azt). Meg aztán, egy kis pecsét miatt tisztítóba adni az egész ruhadarabot, nemcsak hogy drága, de ' árt is, különösen, ha gyakrabban tisztíttatjuk. Nem olyan kétségbeejtő, ha pecsétet ejtünk valamire, ha tud­juk a módját, miként kell eltávo­lítani. De ne kísérletezzünk csak úgy találomra, különböző „csoda­szerekkel“, vagy „a meleg víz mindent kivisz"-el, mert alaposan megjárhatjuk, teljesen tönkre te­hetjük a pecsétes darabot. Tudnunk kell azt, hogy nincs olyan „csodaszer“, ami mindent kivisz. Először a^t kell megállapí­tani, hogy mitől van a pecsét és aztán. lássunk hozzá az eltávolítá­sához. Jól jegyezzük meg és tart­suk magunkat az alábbi eljárások­hoz: gyümölcsfoltot vagy vörösbor­foltot kb. 10%-os borkősavoldattal, kényesebb anyagból édes langyos tejjel próbálhatunk meg kivenni, rozsdafoltot 10%-os citromsav- oldattal vehetünk ki (tiszta se­lyemnél nem alkalmazható), gyertyafoltot kivehetünk, ha az anyag mindkét oldalára — esetleg több réteg — itatóspapírt teszünk és meleg vasalót nyomunk rá, kisebb levesfoltot kevés bóraxot tartalmazó meleg vízzel mosunk ki, vagy híg szalmiákszesszel ki­keféljük. Ha a folt erősen zsíros, akkor terpentin és foltbenzin egy­forma arányú keverékét, utána szappanos vizet használunk, friss olajfestéket terpentinnel távolíthatunk el vastag gyapjúholmiból, szőnyeg­ből a zsíros foltokat lisztből és benzinből kevert pép segítségével távolíthatjuk el. A pépet felkenjük a foltos részre, be is dörzsölhet­jük, s ott hagyjuk megszáradni, a már porszáraz lisztet a folttal együtt csak kikeféljük, kakaó- és csokoládéfoltok eltá­II« volítására a következő módszer ajánlható: keverjük össze egy tojás sárgáját három evőkanál glicerinnel. Ezzel dörzsöljük be a foltot. Utána jól átnyomkodjuk meleg szódabikarbónás vízben és a szokásos módszerrel kimossuk, az asztalneműre került tintafol­tot friss paradicsommal való be- dörzsöléssel és utána alapos öblí­téssel lehet eltávolítani; mintás ruhából pedig úgy vesszük ki a tintafoltot, hogy tejben kifőzzük, vízfoltot politúros bútorról úgy távolítunk el, hogy puha flanellda- rabot petróleummal átitatunk, majd egy részét finom krétaporba mártjuk, s a peíróleumos krétával a foltot kidörzsöljük. Végezetül még két dologra hív­juk fel olvasóink figyelmét: a folt­tisztításhoz általában használt vegyszerek mindig legyenek ott­hon, ne akkor kelljen időt veszte­nünk a beszerzéssel, amikor már szükség van rá. A pecsétet azonnal vegyük ki, ne várjunk, míg „társai“ lesznek. Nincs csúnyább, mint pecsétes ru­hában járni, vagy pecsétes abrosz- szal teríteni. Hiivös van 5. Az 1. számú kabát gallérját így is lehet visel­ni. Nagyon szép és elegáns. Ha pedig kihajtjuk p gallért, ismét más formát kap a kabát. 6. Tweed-szövetből készült sportkabát.' megkötés gallérmegcldással. Igen diva- í tos a kabát anyagából készült sapka. 1. Egyenes vonalú kabát, kereszt­ben csíkozott anyagból, igen érde­kes gallérmegoldással, bevágott zsebekkel. 2. Pepita szövetből készült, lefe­lé szűkülő őszi kabát, a gallér és pántzseb körül zéssel. A kabát ujjak lefelé „NÉGY BARÁTNŐ“: Ruhá­hoz, különösen fiatal lány­nak nem szükséges kalapot vagy sapkát viselni. Kabát­hoz, kosztümhöz, viseljünk kalapot (sapkát), főleg hű­vösebb időben. Ha kalap, (sapka) van rajtunk, föltét­lenül szükséges kesztyűt húzni. Ez a szabály fordítva nem érvényes, vagyis azért, mert kesztyűt viselünk, nem mindig kell kalapot venni. Másik szabály viszont az, hogy kosztümhöz, kabáthoz (nemcsak szövethez, hanem ballon- és rövid kabáthoz is) kesztyűt húzunk, és ugyancsak 'elmaradhatatlan Divatos szvefter Amilyen egyszerű, olyan di­vatos ez a sötétkék fonálból készült szvetter. Divatossá a nyakrészt helyettesítő megkötő teszi, melynek végét fehér fo­nálból készült rojtok díszítik. A minta az itt közölt leszámol­ható rajz szerint készül, a má­sik rajz pedig azt mutatja be, hogyan húzzuk bele a rojtokat a megkötő utolsó sorába. Jel- magyarázat: tömött kocka — simp, vízszintes vonal a kocká­ban — ford., ferde vonal a koc­kában — a szemet leemeljük, mintha fordítottan akarnánk kötni, a szálat a tű előtt hagy­juk. a kesztyű, ha elegáns ruhát viselünk. Kötött holmihoz, kardigánhoz, kuligánhoz nem viselünk sem kalapot, (sap­kát), sem kesztyűt. Kivétel a kötött kosztüm, ami úgy számít, mintha szövetből lenne. „FIATALASSZONY": Kis- estélyi ruhára egyaránt al­kalmas a brokát, bársony, vagy taft. Színes, mintás brokátból és bársonyból is nagy választék kapható üz­leteinkben. Bársonyt visel­het feketét, — ez a legele­gánsabb — de ha jól áll ar­cához és inkább szereti a színeset, vehet bordót, sö­tétzöldet vagy tenge­részkéket (ezekben a színekben kaphatók). Brokátot ne vegyen féke­iéi, ha mintás is, mert az öreges. A taft szintén lehet fekete, a sötétkék inkább fiatal lányoknak, mint , fiatalasszonyoknak való. K. Mária azt "kérdezi levelében, hogyan illik enni a szár-- nyast, szabad,-e kézzel megfogni, vagy sem, és hogyan esszük a halat? A szárnyast mint bármilyen más húsfélét természetesen késsel-villával esszük. Ügyesen lefejtjük a húst a csontról, és úgy fogyasztjuk mint a többi húsfélét. Ez alól azonban vannak kivételek. Elsősorban is, családi körben megenged­hetjük magunknak, hogy a szárnyast kézbe fogjuk, de mindig csak egy kézben tartjuk (lehetőleg a balban) és nem megmarkoljuk, hanem hüvelyk-mutató- és középső ujjunk végével könnyedén tartjuk. Ugyancsak megenged­hető ujjunkkal tartani a szárnyast, ha szűk baráti körben vagyunk, olyan barátok, ismerősök között, akikhez szoros kapcsolat fűz. Étteremben, vendégségben, szárnyashoz ujjal nem nyú­lunk. Hogy szépen, könnyedén késsel-villával ehessük a szárnyast, ez természetesen nagy gyakorlatot kíván, kü-: lönben könnyen történhet baleset étkezés közben. (Le­csúszhat a hús vagy a körítés a tányérról, stb.). Amíg néni vagyunk elég jártasak, addig igyekezzünk minél kisebb darabot levágni a húsból, később, ha már megszokjuk, rendes darabokat vághatunk. Hogy gyakorlatot, könnyedséget érjünk el a szárnyas evésénél,, azt ajánljuk, hogy — ez különben általában is vonatkozik az étkezésre — otthon, családi körben, sőt, ha egyedül is vagyunk, szépen, előírás szerint együnk. Ez az egyetlen mód, hogy gyakorlatra tegyünk szer és ne jöjjünk zavarba, ha étteremben, vagy kevésbé ismerős társaságban étkezünk. A halat külön a halhoz való evőeszközzel esszük, ennek hiányában azonban , csakis villával, sohasem késsel! Bal kezünkben kis darabka kenyérrel lefogjuk a halat és jobb kezünkben a villával a szálka irányában fejtjük ki a húst a szálka közül. „VÁGY“: A bűzakék kabát szép, de miután színes, szá­molnia kell azzal, hogy na­gyon feltűnő és „rá van írva az évszám“. Ha azonban olyan nagy kedve van hozzá és annyira jól áll, vegye meg. Alája a zöldes árnya­latokon kívül minden szín illik, nagyon szép például a világos szürke és bés. Fi­gyelmét még arra is felhív­juk, hogy ez idén nagyon divatos a fordított összeállí­tás, vagyis világos bés vagy szürke télikabát sötét szőr­mével és alája pasztellszínű — piros ruhával. „KOCKÁS“: A kockás szö­vetruha mindig szép és fia­talos. Tudnunk kell azonban, hogy nem elegáns viselet, inkább sportos, egyszerű. Ha van egyszínű szövetruhája, úgy csináltathat melléje egy kockásat, de ha egyszínű nincs, a kockás, bármilyen finom anyagból készül is, nem helyettesíti a egyszí­nűt. 03 IFJOSÄG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena, a CS1SZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség és Előfizetés egy évre 31.20. — Terjeszti- Telefon 445-41. - Postafiók 30, - Főszerkesztő Szóke József - Nyomta a Západoslovenské Hadiamé 01, n. Bratislava, tiL Nár povstanla é. 41. adminisztráció. Bratislava, Prazská 0, a Posta Hírlapszolgálata, A-575108 I

Next

/
Thumbnails
Contents