Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-28 / 44. szám

fele indultunk, már erősen alko­nyodon. Mire elértük a várost, már vakító esti villanyfény foga­dott. Szlender bácsitól szállodánk előtt búcsúztam. Rövid barátsá­gunknak vége szakadt. Ö ment haza csomagolni, mert másnap utazott a lányához. Én vacsora után esti sétára indultam, de nem tudtam szabadulni a teme­tői látogatás kesernyés élmé­nyeitől. Nem vonzott a színház, nem csábítottak a szórakozóhe­lyek neonreklámjai — újból és újból öreg barátom szavai vissz­hangzottak bennem. Hogy is mondta? Szudmalisz utolsó levelét a börtönör juttatta el feleségének. Utolsó sorai: „Ha még egyszer születnék, akkor is úgy élném le az életet, ahogyan éltem". Hal­hatatlan hősünk, Fucsík jut eszembe. A hasonlat reálisnak bizonyul. Szondor elvtárs, a Komszomol városi bizottságának Fiatalos lendülettel Egy hajó terven felül a komáromi hajógyárban ® Versenyben a CSISZ-tagok • Félmillió koronát meghaladó ajándék a kongresszusnak A komáromi hajógyár fiatal­jai, az ifjúsági szövetség tag­jai, széleskörű munkaversenyt szerveztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. év­fordulója és a CSISZ-kongresz- szus tiszteletére. — Értékes munkafelajánlásokkal készül­nek e két esemény méltó meg­ünneplésére és a kulturális, sport-, de főleg a termelési te­vékenység fellendítésével já­rulnak hozzá a tervteljesítés sikeréhez, a gazdasági haté­konyság és a munkatermelé­kenység fokozásához. A komáromi hajóépítők köte­lezettséget vállaltak, hogy a 60. folyami vontatóhajót terven fe­lül fejezik be és adják át a megrendelőnek, a Szovjetunió­nak, még ebben az évben. Ez annyit jelent, hogy a komáromi hajógyár az export-gyártmá­nyok tervét ebben az évben 110 százalékra teljesíti. IFJÚSÁGI HAJÖ A CSISZ-tagok ifjúsági hajó­nak minősítették a 60. folyami vontatóhajót. Az egyes alap­szervezetek mind az üzemrész­legeken, mind a műszaki osztá­lyokon védnökséget vállaltak a hajó befejezési munkálataival kapcsolatos termelési, szerve­zési és gazdasági feladatok tel­jesítésénél. Ebből a célból cso­portokat alakítottak, melyek három-öt fiatalból tevődnek össze, és feladatuk nem csupán a soronlévő munkafolyamat tervszerű és minőségi szem­pontból kifogásolhatatlan el­végzése, de mindazon problé­máknak és nehézségeknek a megoldása, melyek a befejezési munkálatokkal összefüggnek. Ezek a csoportok fiatal szak­emberekből és műszakiakból tevődnek össze — komplex bri­gádok formájában vannak meg­szervezve és hatékony segítsé­get nyújtanak a termelési fo­lyamat ütemének zavarmentes biztosításában. Az alapszervezetek ezenkívül versenyben állnak. A verseny­ben elsősorban az elért gazda­sági eredmények és a CSISZ- tagok aktivitása a mérvadó, ami teljes mértékben vonatko­zik nem csak az ifjúsági hajó­ra, de az eredetileg tervhevett és épülő hajók, úszóművek és a kanalasbágér befejezési mun­káira is. KONGRESSZUSI AJÁNDÉK Az ifjúmunkások, műszakiak és az adminisztráció fiatal dol­gozói az első félévben 342 543 korona értékben takarítottak meg az üzemnek különféle anyagokat és számos újítási ja­vaslattal, műszaki és szervezé­si intézkedés javaslásával já­rultak hozzá az „ifjúság millió­iért“ számla gyarapításához. Eredetileg százezer korona ér­tékű megtakarításra vállaltak kötelezettséget, amit — mint az eredmény mutatja — maga­san túlszárnyalták. A kiváló munkasiker azonban nem elégíti ki a fiatal hajóépí­tők lelkes gárdáját. Ezért a CSISZ közelgő kongresszusa tiszteletére újabb munkaválla­lásban kötelezik magukat, hogy az eddig elért megtakarítást 750 000 koronára gyarapítják és a fiatal újítók mozgalma kere­tén belül további 150 000 koro­na megtakarítást érnek el. Helyes utat választottak a komáromi fiatalok a kitűzött feladatok és munkavállalások teljesítésére. Elhatározásukat, hogy aktív résztvevői lesznek a lényegesen emelkedő felada­tok megvalósításának, a szak­mai továbbképzés fokozásával kapcsolták össze. Ennek ered­ményeképpen a komáromi ha­jógyár 109 fiatal dolgozója vesz részt az ipariskola gépészeti tagozatának esti tanfolyamain, hogy bővítse és elmélyítse a hapóépítés elméleti és gyakor­lati ismereteit. Bizonyos, hogy a komáromi fiatalok, a fiatal hajóépítők, lelkes és öntudatos munkája elválaszthatatlan része a béke hajóépítői munkasikereinek és a több mint félmilliós kong­resszusi ajándék méltó köszön­tése a CSISZ decemberi kong­resszusának. KIGYOSSI F. D igái tartózkodásom harmad- napjának délutánján az öreg vár környékén bolyongva szállodánk félkezű portásával találkoztam. Alig ismertem meg. Ünneplő feketéje és a jobbjában szorongatott virágcsokor megér­tették velem, hogy új ismerősöm valami fontos eseménynek lesz részese. Lakodalom, esküvő, név­nap — villantak fel bennem a lehetőségek. Nem találtam el. Szlender bácsi a temetőbe vitte a csokrot, fia sírjára. Szótlanul mellé szegődtem ... A hősök temetőjének — két különálló részből áll — hosszú története van. A felszabadulás előtt az egyik részbe temették mindazokat a katonákat, tudó­sokat, művészeket, államférfia­kat, akiket a „nemzet“ halottjá­nak tekintett. A szemközti oldalt nem is lehetett temetőnek ne­vezni, bozótos, gazos hely volt. Azok hamvai nyugodtak itt, aki­ket a város volt kénytelen elte- mettetni. A nincstelenek, a tár­sadalom kitaszítottjainak temet­kező helye volt ez a rész. Ma a lett nép nagy forradalmi költője után Rajnisz temetőnek hívják. Itt nyugszik a nagy költő, aki­nek élete szorosan összefügg a lett munkásmozgalom fejlődé­sével. Írói pályafutását korán kezdte. Már 15 éves korában kezdett verseket írni. Lefordí­totta Puskin, Gogol, Szaltikov Scsedrin és számos más haladó orosz író és költő művét lett nyelvre. Forradalmi hangú ver­metőút apró kavicsai. Nem me­gyünk messzire. A szomszédos széles ösvény kezdetén Szlender bácsi megáll, leemeli kalapját s tekintetével melegen simogatja a síremléket. Míg lehajol és el­helyezi a csokrot, üresen csüngő bal kabátujja végighúzódik a tal­pazaton, mintha csak felitatni szeretné az idős portás leperdült könnyeit... Az alkonyati néma csend nyo­masztó, fájó érzésként nehezedik reánk. Letelepedünk a szemközti zöld padra. Itt majdnem minden nagyobb síremlék előtt találni kis zöld padot. Azok, akik eljönnek tiszteletüket leróni az elhunyt iránt, nem röpke perceket, ha­nem néha órákat töltenek itt. Nem ismervén a szokást, nem mertem kérdésekkel zavarni a gyászolót, pedig már tolakod­tak agyamban a feleletre váró gondolatok: miért van két név a síremléken ? Vajon melyik a fiáé? — szerintem az egyik név sem egyezett Szlender bácsi nevével. Akkor miért mondta, hogy a fia sírja? A talpazaton is már három csokor virág volt... Töprengésem közeledő léptek zaja szakította félbe. Enyhén egymásba karolva ketten köze­ledtek, a szerelmespár látszatát keltették. A leány kezében csok­rot szorongatott. Ez lett az ötö­dik csokor portásunk fia sírkö­vének talpazatán... — Kik voltak.....’ bugyant ki belőlem akaratlanul is a kérdés. — Komszomolisták. A nagy forradalmi költő Rajnisz síremléke seivel egyik előkészítője volt az 1905-ös eseményeknek. A siker­telen forradalom után kénytelen elhagyni az országot és Svájcba emigrál. Száműzetése alatt szo­ros kapcsolatot tart az Iszkra szerkesztőivel és marxista néze­tei megerősödnek. Egymás után jelennek meg éleshangú politikai vonatkozású vrsei. Az Űj erő cí­mű 1907-ben megjelent verses­kötetét rögtön megjelenése után elkobozzák. A lett olvasók csak a felszabadítás után kaphatták újból kezükbe. 1920-ban visszatért hazájáffa. A burzsoá köztársaság vezetői nem fogadták örömmel, érezték, hogy ellenséget fogadnak maguk közé. Érzésük nem csalt. Rajnisz mint költő és képviselő folytatta tovább a harcot a munkásosztály és a lett nép érdekeiért. A hu­szas évek közepén úgy érezni, hogy egy kicsit megtorpan, de az 1926-os minszki látogatása, a fehérorosz nép hatalmas kulturá­lis előrehaladásának megismerésé — új erőre s munkára serkenti. Verseiben felszólítja a lett mun­kásokat, hogy kövessék az orosz proletáriátus példáját. Tőle szár­mazik az egész lett népet meg­mozgató jelszó: Szabad Lettor­szágot a szabad Szovjetunióban! S ez a nagy költő halálos ágyán azt kérte, hogy a kitaga­dottak, a névtelenek közé temes­sék, így vállalt szolidaritást még halálával is a munkásosztállyal. A lett proletariátus saját halott­jának tekintette. 1932-ben ki­kényszerítette a kormánytól az engedélyt — országos gyűjtést rendeztek. 1934-ben a nép fillé­reiből felállították síremlékét. Azóta a nép ezt a részt Rajnisz temetőnek hívja, bár a felírás csak a felszabadulás óta ékeske­dik a temető bejárata felett. Ma ide temetik a lett nép nagy ha­lottjait. Állunk a sír előtt, olvasom a felírást, nézem az évszámokat: 1865—1929. E számok takarják a forradalmi költő munkában és megpróbáltatásban töltött 64 évét. Emlékét, müveit, szavának éltető erejét egy ország népe örökre szívébe zárta. Megkerüljük a sírt, s míg tovahaladunk, lábunk alatt megcsikordulnak a gondozott te­A síremlék talpazatán sosem hervad el a virág. Itt nyugszik a lett komszomolisták két nagy halottja: Imant Szudmalisz, Dzsemsz Bankovics.-k-kickirkictck k A A A á * *** A A trk trkirk A AA AA k A A A A'AAá AAirk. KlNA. A Zsenminzsibao című lap híradása szerint Kína a jövő évben 500 mil­lió tonna gabonát gyűjt be. Ez az eredmény valóban nagy előre vezető lépést je­lent, mert tavaly 350 millió tonnát, tavalyelőtt pedig 180 millió tonna gabonát termel- töls LENGYELORSZÁG. A lub- lini gazdaságban befejezték a 100 km' hosszú Wie- parz-Krzna csatorna építke­zésének első részét. A me­zőgazdaság azáltal 20 000 hektár termőföldet nyer. A népi kormány uralma alatt már majdnem 700 000 hek­tár termőföldet javítottak meg. NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG. 1956-ban 57 000 hektár kukoricát ül­tettek, 1957-ben pedig már majdnem 138 000 hektárt, az idén pedig több mint 200 000 hektárt. MAGYARORSZÁG. 1945 óta 157 000 hektárral széle­sítették ki a befásított te­rületet. Ennek ellénére Ma­gyarország ezen a téren az ' európai átlag mögött marad. A tervek szerint 1960-ig újabb 50 500 hektár terüle­tet fásítanak be. IRAK. A termőföld két; harmada a nagybirtokosok kezében van. Nem ritkaság, hogy egy földbirtokosnak több mint 10 000 hektár földje van. Ezzel szemben sok millió földműves leír­hatatlan szegénységben ten­gődik, és alig tudja kifizetni a földért járó bért. A terv­bevett földreform legalább részben igyekszik jóvátenni a napv igazságtalanságot. HOLLANDIA. A fejőstehe­nek állománya az idén 1 522 000 darabot tesz ki. Ez azt jelenti, hogy a hábo­rú előtti színvonalon mozog. NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZ­TÁRSASÁG. 1957 és 1958 ! március-a között katonai cé­lokra több mint 15 000 hek­tár területet sajátítottak ki. Több mint 3800 hektár terü­letet a nyugati megszálló hadseregek rendelkezésére bocsátottak. A többi terüle­ten a Bundeswehr gazdálko­dik. A közeljövőben 90 000 hektár területet akarnak katonai célokra rendelke­zésre bocsátani. A bánatos, idős portás kiérezte tekintetemből a kérdést. — Hosszú történet ez, de ha érdekli... ? Bólintottam, ő meg beszélni kezdett: — Szabadságszerető nép ez a miénk. Pedig már 19-ben ráfi­zettünk. Igaz én csak a balkaro­mat hagytam el, az öt szabad hónap megért ennyi áldozatot. Mégis drága volt a mi tandíjunk. A sötét évek alatt tizenötezren tűntek el, s voltak közöttük 11 éves gyermekek is. De az igazság nem némult el. Megértük 1940. július 21-ét (ekkor kiáltották ki a Lett Szovjet Köztársaságot). Egy szabad év után jöttek a né­metek. Két kemény hétbe került míg átértek ezen az arasznyi földön. Mi az asszonnyal meg a lánykával elhúzódtunk az Ural alá, a fiúnk itt maradt. Imant Szudmalisz vette maga mellé. Nem tudja ki uolt? ő volt a földalatti Komszomol- szervezetek egyik irányítója. Irt, szervezett, harcolt, s a legnehe­zebb feladatok megoldását min­dig magára vállalta. Ez volt a fiam tanítója, azt mondják a testvére is, úgy szerették egy­mást. Kemény munkájuk volt. 1941 őszétől már működtek a partizán-csoportok. 1943-ban a rigai nagy német csapatszem­lén még a díszemelvény is a le­vegőbe repült. Bizony, ha nem késnek a német tisztek, aligha A Komszomol sétány egy része a Nyugati Dvina partján — háttérben az öreg vár látható. gyönyörködtek volna a felvonu­lásban. Ezután tűzték ki Szud­malisz fejére a 300 000 márkát. Hiába, nem akadt áridó! A lubonszki erdőben és a kur- zemi völgyben szaporodtak a partizán-csoport ok. Az utóbbi helyen Macpan brigádja hősi tet­teiről legendákat beszél a nép. Amint közeledett a szovjet had­sereg, úgy nőtt a németek ke­gyetlensége is. Nem tudták fel­göngyölíteni az illegális párt- és Komszomol-szervezeteket, de akire csak a gyanú árnyéka esett, eltették láb alól. A véletlen folytán 1944 áprili­sában Riga mellett kezükbe ke­rült Szudmalisz, Dzsemsz., Ban­kovics az ifjú újságíró és húsz társuk. Megvolt már a 300 000 márkás fej, kezükben érezték az egész illegális mozgalom ütőerét, amit csak meg kell szorítani és... Szorították is, de hiába. Az elfo- gottak némán hallgattak. 1944. április 25-én a városon kívül végeztek velük. Aztán felkötöt­ték őket, ott lógták majd egy hétig — a németek szerint — elrettentő példaként! De vissza­felé sült el a fegyver. Ezen tet­tükkel is csak szították az ellen­állást. Októberben, mikor Riga fel­szabadult, megtalálták a város melletti tömegsírt. Szudmalisz szülei felismerték fiúkat. Itt nyugszik Bankoviccsal együtt... — És a fia? — Azon a végzetes éjszakán nem volt Szudmalisz mellett. Hírt vitt az egyik harcoló bri­gádnak, de nem ért el hozzájuk. Vissza sem jött. Nem tud róla senki. Ezért hordom én ide a vi­rágot ... M em tudom pontosan, hogy mennyi ideig ültünk szót­lanul a kispadon, de mikor haza­Szudmalisz Dzsemsz Bankovics titkára másnap azt mondja: Szudmalisz azt jelenti nékünk, amit önöknek Fucsík! E felismerés bennem némi ke­serű utóízt is hagyott. A lett Komszomol titkár ismeri Fucsík életét — olvasta az Üzenet az élőknek című könyvet orosz nyelven. Vajon hányán tudják nálunk, hogy élt egy lett Szud­malisz is? Ez még akkor jutott eszembe, amikor síremlékén a következő felírást olvastam: A ti tetteitek lelkesítenek bennünket. Szóljatok hozzá . . . A Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium az EFSZ-ek IV. országos kongresszusának összehívására vonatkozó kormány- határozat alapján nyilvános vitára bocsátja az első vitaanya­got, melynek címe: „Az EFSZ-ek termelésének további fej­lesztéséért“. Ez az anyag magyar nyelven a Szabad Földműves mellékleteként jelent meg. Minden mezőgazdaságban dolgozó fiatalnak ajánljuk az anyag alapos áttanulmányozását. Az első vitaanyagban a kö­vetkező feladatokat olvashat­juk: A mzőgazdasági termelést MWíHWI © Szombaton és vasárnap a CSISZ KB felhívására brigádo- sok százai vettek részt a cu­korrépa, burgonya és kukorica •begyűjtési munkálatain. Q Nem Icielégítőek á rétek és legelők őszi gondozása. Szlo­vákiában eddig még csak 6000 hektáron végezték el az őszi gondozást. Ezen a téren minden kerületben igyekezni kell. ® Őslények temetőjére buk­kantak Kirgiziában. Frunzetől, Kirgizia fővárosától délre a Csu folyó völgyében nagy kiterje­désű állattemetőre bukkantak, amely masztodonok és más élő­lények maradványait rejti. A leletek az 5-6 millió évvel eze­lőtti pliocén korszakból szár­maznak. Az állattemető úgy keletkezett, hogy az elpusztult őslények csontjait a vízmosá­sok egy helyre sodorták. Itt a csontok, sőt egész csontvázak megkövesedtek. 1965-ig az 3,957-es évhez vi­szonyítva 40 százalékkal kell emelni. A növénytermelés te­rén ez megköveteli, hogy az 1961 —1965-ös években átlago­san a következő hektárhoza­mokat érjék el: búzából 26 má­zsát, árpából 25, repcéből 16, cukorrépából 312 mázsát. 1965- ig meg kell kétszerezni komló- termelésünket egyrészt a ho­zamok növelésével, másrészt pedig a komlótelepítvények megújításával, valamint újak kiültetésével. Az állattenyész­tésben ugyanezen idő alatt minden hektár mezőgazdásági földterületről 175 kg élősúly­ban számított húst (beleértve a baromfit is), 730 liter tejet és 407 tojást kell kitermelni. A feladatok teljesítése feltéte­lezi azt, hogy az ország termé­keny területein, mifit például az Elba mentén, a morvaorszá­gi Hana vidékén és a Csalló­közben lényegesen nagyobb ter­méseredményeket, valamint hasznosságot érjenek el. A fiatalok és CSISZ-tagok feladata, hogy munkahelyeiken az idősebb tapasztalt dolgozók­kal karöltve bekapcsolódjanak a vitába és javaslatokat tegye­nek a termelés emelése érde­kében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents