Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-14 / 42. szám

7/aíáího^dao^v a foakfawwil Az érsekújvári Kárpátia nem­zeti vállalat paprikaőrlő malmai már teljes ütemben dolgoznak. Külíőldi megrendelés is van bőven. Nyugat-Németországba, Ausztráliába, az Amerikai Egyesült Államokba Angliába, és még több országba is szál­lítunk paprikát. Képünkön Ba­log Mária munka közben. INNEN-ONNAN • Hollandiában mér por alakban is gyártják a legjobb minőségű sajtokat. A sajtpor 5 százaléknál kevesebb vizet tartalmaz, ha helyesen tárolják rendkívül tartós, nem változ­tatja meg a színét és legalább egy évig nem penészedik meg. • Lett biológusok új agro­nómiái módszert dolgoztak ki a len termelésére. A vetőma­got molibdén, bőr vagy mangán oldattal permetezik. A termés­hozam 15-18 százalékkal emel­kedett. • A legújabb kísérletek be­bizonyították, hogyha a barom­fit levágás előtt 30 percre szén­savval telített helyiségbe tesz- szük, akkor a lévágás után minden vére kifolyik. ® A pelhrimovi Agrostroj új silókombájnt hoz forgalomba. A kombájnt a száraz és zöld- takarmány betakarítására hasz­nálják. • A szerpuhovi műanyag­üzemben a gyapothulladékok­ból selymet készítenek. Ez a selyemanyag rendkívül könnyű, jó hőtartó és emellett átenge­di az ultraibolya sugarakat. A selyemanyag ellenáll a savak­nak, kjválóan alkalmas halász­hálók készítésére. Ezenkívül reuma- és idegbetegek számá­ra fehérneműt készítenek be­lőle. • A leningrádl mezőgazda­sági kutatóintézetben olyan traktortípust szerkesztettek, melyet fénysugarakkal távol­ról irányítanak. A sugarak fo­tócellára esnek és a traktort nemcsak irányítják, de®meg­szabják gyorsaságát is. G imnazista voltam. Az igazat megvallva, semmi örömet nem találtam egynéhány tan­tárgyban, melyeknek gyakorlati értékében már akkor igen erő­sen kételkedtem. Ügy gondoltam, hogy az ante- apudot is csak azért tanították, hogy a latinszakos tanároknak fizetést adhassanak. Nem állí­tom, hogy a fizetést nem érde­melték meg. Erre alaposan rá­szolgáltak. flem volt könnyű do­log a keményfejü avar kopo­nyákba beleverni nemcsak a sok prepozíciót, hanem még a régén elhúnyt Livim írásainak fordí­tását is. Mi sokkal szívesebben és na­gyobb lelkesedéssel tanultuk volna például a hurokvetést, a céllövészetet, vagy a halászati ősmesterség minden fortélyát. Valószínűleg többet is hozott volna a konyhára, mint Marcus Tullius harci beszélyeinek ma­gyarra való átültetése. ___ Tanították a logikát is, mint­ha mi nem tudtunk volna logi­kusan gondolkozni. A mi életünk csupa logika volt. Hogyha az ember történetesen szegény, ak­kor gyenge az ebéd, vagy ha neked nincs és a másiknak túl­ságosan sok van, akkor minden gondolkodás nélkül vedd el. Ezzel a természetes logikával arra az elhatározásra jutottam, hogy praktikus dolgok tanulá­sával foglalkozom. Megtanulom a traktorvezetést. Abban az időben a losonci já­rás területén még csak két traktor volt. Mindkettő Zacher „nagyságos úr" birtokán. Ame­rikából hozatta. Egy verőfényes tavaszi nap délutánján hazatérőben voltam az iskolából. Anyám, amennyire lehetett, igyekezett szebben já­ratni. Rám adta az ünneplő ru­hámat. — Az én fiam ne legyen alább­való, mint a többi — mondo­gatta. — De kíméld meg, mert ez­zel az eggyel van egy ... Ezzel aztán mindent megmondott. Kíméltem is, ahogyan tud­tam. Az előbb említett napon, amikor hazafelé igyekeztem, meghallottam a traktor dübör­gését. Túlharsogta még a nyitrai gejzír duhogását is. Elhatároz­tam, hogy a könyveimet lete­szem és megnézem ezt a csoda­bogarat, amelyről még akkor Körülbelül hat évvel volt idő­sebb nálam. Rábízta az uraság a traktor vezetését és gondozását. Tette ezt azért is, mert az apja kovács volt az uradalomban. Jld ár messziről integetett. En ■L’* meg beálltam eléje a ba­rázdába. Tovább egy tapodtat sem, csak a testemen keresztül. Nem kellett neki sok bíztatás. Megállt. Már hogyne állt volna meg, amikor reggeltől a nyereg­ben ült. Kellett, hogy kiegyene­sítse egy kissé a lábát, derekát. igen keveset hallottam. Látni meg egyáltalán nem láttam, mert még nem volt szerencsém ta­lálkozni vele. Bekaptam a könnyű ebédet és neki toronyirányt a Havasi pusz­tának. Még anyámnak sem mondtam meg hova megyek. A traktor a kétszáz holdas táblán szántott. Micsoda vélet­len, Laci, az én legjobb barátom vezette. Igaz, volt ilyen több is, de a jelen pillanatban csak ő. iiimiiimimimmiiiimiiiiiiiiiimimiiiiiimmimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiii A Tátra alján is bőséges káposztatermés volt. LOMBHULLASKOR ESSZ, re Sárgul a falevél. Az egyre gyakoribb hajnali dér bizony már érezteti hatását. A fák alatti levélszőnyeg egyre vas­tagodik. A szőlőligetek lassan megtelnek jókedvű szüretelők- kel. A nap még olykor-olykor uralja az égboltot, de az ég kéjtjét már csak itt-ott tarkít­ja egy-két elkésett, délre húzó madársereg. Az erdő, a füzes sem oly .hangos már, mint még nem is olyan régen. Ritkább a madárdal, de annál inkább több károgást hoz magával az északi szél. Varjúseregek ve­szik át a határ feletti uralmat. Egy év zárul le lassan. A csűrök megtelnek és aszerint kinek hogyan, egyúttal figyel­meztetnek is. Ezen a gazdag őszön is. mint mindig, egyre gyakrabban hall­juk ^a legények megszokott énekét. A picike állomások, az autóbuszmegállók nótaszótól hangosak. Egyesek mennek, mások jönnek. A katonakoffer már ugyan divatját múlta, de a nótaszó és a kitudja honnan előkerülő borosüveg nagyon is emlékeztet. Két esztendő. Kinek előtte, kinek utána van már. Mindegy. Ez már inkább szokás, mint elsőrendű kötelesség. Gyakran azonban úgy tűnik, mintha a természet törvénye lenne. Sok esetben a vézna, csikóter­mészetű 19-20 éves legényt a két év teltarcú, izmos, edzett férfivé avatja. Igen férfivé. Ilyenkor már a szülő is más hangot üt meg legényfiával szemben, no meg a lányok is kedvesebbek. Az igazi élet csak ezután mutatja meg valódi én­jét. — Nézdd csak csupa férfi lett — mondogatják a szom­szédok is ilyenkor — használt neki a katonaság. És aszerint, hogy ki milyen volt a bevonu­lás előtt, latolgatják a jövőjét, hí azonban a Laci vagy a Pista magatartásában, életmódjában változást reméltek a két év alatt, úgy nagyon is figyelem­mel kísérik első lépéseiket is. — Ennek is használt a két év — mondogatják ilyenkor, ha igazán szájuk íze szerinti vál­tozást tapasztalnak a koma vagy a szomszéd fiánál. Hiába, így van ez már. Évről évre újból és újból útrabo- csátjuk az újoncokat, hogy két év múlva ismét fogadhassuk őket. — Nem a világ ez a há­rom esztendő — mondja a régi nóta. Igen, nem a világ, de mégis egy darab új, egészen más világ. Két esztendő nem sok, de mégis sokat jelenthet egy ember életében. Aki élni tudott a két év lehetőségeivel, annak nagyon sokat jelentett és adott is a két esztendő. Ifjúsági szervezeteink az utóbbi évek folyamán egyre nagyobb gondot fordítanak nem­csak a CSISZ-tagok, de minden fiatal nevelésére, problémáira. Hogyan végzik ei a rájuk bízott feladatokat? Helyesen használ­ják-e ki az ifjúkor adta lehe­tőségeiket? Szeretik-e szak­májukat, tanulnak-e becsülete­sen? Nincsenek-e nehézségeik a magánéletben, hogyan szóra­koznak stb. Ez mind, mind na­gyon is érdekli a CSISZ-szer- vezeteket. De az igazi CSISZ funkcionárius nemcsak addig érdeklődik szervezete tagjai­nak élete iránt, míg azok oda­haza vannak. Amikor egyik­másik katorrai szolgálatát tel­jesíti, levelez vele, s nemcsak barátságból, de szervezete ne­vében is, kötelességből. így azután a barátság tovább is fennmarad és bizonyos, hogy meghozza a maga gyümölcsét mind a két félnek. Igen, ezen az őszön is várjuk azokat, akiket, két év előtt ta­lán az állomásra is elkísértünk. Várjuk őket, hogy minél előbb elfoglalhassák helyüket a mun­kapad mellett, az építőállvá­nyon, a traktoron, az irodában és mindenütt, ahol fiatal kézre van szükség. Várjuk őket, hogy új tapasztalatokkal gyarapodva újabb lendületet vigyenek CSISZ-szervezeteink életébe.-nyd­Megbámültam én ezt a ször­nyeteget. Ö, mármint Laci, szé­pen sorjában elmagyarázta az olajos gép szerkezetét, a gyer­tyákat és mindent. Gyertyát én ugyan nem láttam rajta, se mi- ligyertyát, se faggyúgyertyát, de még viaszgyertyát sem. Ezt azonban még neki sem árultam el. Fontos csak az volt, hogy én erre az olajjal etetett paripára felülhessek. Laci jóvoltából megtanultam a gáz-levevést, a gáz-feltevést, a gáz-erősítést, sőt majdnem a gázolást is. Ezer szerencse, hogy Laci idejében elugrott a bak­kecske módjára nekilódult gép elöl. Egyszóval megtanultam min­dent, amit a barátom fontosnak tartott ahhoz, hogy célját elérje. Az oktatás tárgya továbbá az indítás és a megállás volt. A la­tint én ugyan nehezen tanultam, de a praktikus ismereteket fe­jem könnyen felfogta. Tíz perc múlva már nyargalásztam vele a szántáson. Utána befogtam a barázdába, s oda se neki. Szán­tottam napestig, mint valami vérbeli traktoros. Laci barátom pedig lement a domb peremére és onnan leste, nem jön-e az uraság. Estére már lekanyarítottam egy jókora földdarabot, és bol­dogan álltam meg a barátom előtt. Leugrottam a gépről. Ha lány lett volna, meg is csókolom örömömben, annyira örültem az elvégzett munkának és annak a nagy kegynek, amit irányomban tanúsított. Pucolni kezdtem magam. — jóságos ég! — kiáltottam fel ijedtemben. A ruhámon tenyér­nyi olajfoltok. Az én egyetlen ruhámon, amelynek óvását az anyám még a szemem fényénél is jobban a telkemre kptötte. A foltokat belepte a por. Eleinte csak úgy tenyérrel igyekeztem lekefélni róla cr bűnjeleket. Se­hogy sem ment. Hazafelé men­temben a kispatak vizével még egy elkeseredett kísérletet tet­tem, hogy eltüntessem a tárgyi bizonyítékot. Már nem a traktor zúgását hallottam, hanem meg­rettent szívem kétségbeesett lüktetése járta át minden por- cikámat. Hazaértem. Otthon már vár­tak rám. Elmaradtam a legel­tetésről. Ez volt a várva-várás oka. Szegény anyám elsírta magát ijedtében, amikor meglátta raj­tam az olajos ruhát. Apám fi­gyelmét se kerülte el anyám jajgatása. — Mi az fiatalúr? — kérdezte. — Képzeld, csupa olajfolt a ruhája. — Mutasd magad — szólt és vizsgálgatott, mint valamikor Krisztus a bélpoklost . — Hol voltál? — kérdezte keményen. Nem volt szívem hazudni. Lesz, ami lesz! — Miskei Lacinál voltam. Megmutatta a traktor részeit, a gázszekrényt és azt is, hogyan kell a gázt levenni a traktor kapcsolásánál. — Igen? — mondotta vészt- jóslóin, csendesen az apám. Aztán minden sietség nélkül le- kanyarította a nadrágszíját. — Akkor nem veszed zokon, ha én is megkenyegetem a gáz­szekrényedet — mondotta és minden szívfájdalom nélkül el­páholt. N, em sírtam. Bömböltem. Utána láttam be annak a mon­dásnak az igazát, hogy semmit sem adnak ingyen, mindenért, még a traktorvezetés tudomá­nyáért is szenvedni kell. GALIK JANOS SZERETNÉNK Ua> it* ztyideuék! A bratislavai kerületben a fiatalok 33 000 köbméter komposztot készítettek. • Mire vár még Malacka, Galánta és Myjava? Ezekben a napokban a bratislavai kerület ifjal és leányai között nagy versengés folyik: A CSISZ III. kongresszusa tisz­teletére vállalták, hogy 90 000 köbméter komposztot készíte­nek. Most az a cél hevíti a fiatalokat, hogy minél nagyobb mennyiségű és jobb minőségű komposztot állítsanak elő. A szövetkezetek' és az állami gazdaságok földjein nagy a sürgés-forgás. A fiatalok bur­gonyát szednek f"és a földeken összegyűjtik a növények leve­leit, indáit, hogy mindezt a komposztkészítésnél felhasz­nálják. Az idei ősz jő feltételeket nyújt a komposztkészítésre. Nemcsak azért, mert sok anya­got lehet összegyűjteni, hanem az időjárás is kedyező. A bra­tislavai kerületben a CSISZ- szervezetek eddig már 35 000 köbméter komposztot készítet­tek. A szenei, dunaszerdahelyi, somorjai, nagymegyeri és pezi- noki fiatalok különösen kitet­tek magukért. Egyes járások­ban, mint például Malackán, Galántán, Myjaván még hozzá sem fogtak a komposztkészí- téshez, pedig a talaj igen ke­vés televényföldet tartalmaz és ezeken a helyeken a talaj fel­javítása igen fontos feladat. A legszomorúbb az, hogy az ifjúság tevékenysége elé az egyes EFSZ-ek vezetőségei és az állami gazdaságok, valamint a GTÁ-k dolgozói nehézsége­ket gördítenek. Nincsenek tisz­tában azzal, hogy a termés emelése szempontjából meny­nyire tontos a Komposztok ké­szítésé. Az országos ifjúsági műszak napjaiban egyes szö­vetkezetekben a fiatalok csak azért nem mehettek brigád­munkára, mert ezt az EFSZ-ek vezetősége lehetetlenné tette, sőt helyenként meg is tiltotta, így például Bzincén az EFSZ elnöke az udvart sepertette a fiatalokkal, ahelyett hogy al­kalmat nyújtott volna a kom­poszt készítésre. Beckovba is azzal a szándékkal jött el a fiatalok brigádja, hogy majd a komposzt készítésben segíte­nek, és más munkabeosztást kaptak - burgonyát szedtek. A Nővé Mesto n/Váhom-i EFSZ- ben .azzal fogadták a brigád­munkásokat, hogy „léteznek a komposzt készítésnél még fon­tosabb munkák is“. Ezek az elvtársak tanulhat­nának a csatai (szenei járás) szövetkezet elnökétől, aki bi­zony gyakran összejön a fia­talokkal és mindent megtesz, hogy a terméshozam emelése érdekében vállalt kötelezettsé­geket a fiatalok teljesíthessék. Az ő érdeme, hogy a szövetke­zetben már 1200 köbméter komposztot készítettek, Anna Klucíková, a pezinoki GTÄ ag­KUBRA példát mutat Ma már bátran mondhatjuk, hogy Szlovákiában nincs olyan üzemi szervezet, ahol ne is­mernék a Trencsén-kubrai fia­talok kezdeményezését. De még sok olyan szervezet van, ahol a felhívással kapcsolatban a beszéden és a latolgatáson kí­vül semmi mást nem tettek. A CSISZ bratislavai kerületi vezetősége kezdettől fogva szí­vén viseli a kezdeményezés továbbfejlesztését. Ennek ér­dekében a múlt héten értekez­letre hívta össze a kerület üzemeinek és nagyobb iparral rendelkező járásainak titkárait a kezdeményezés színhelyére, a kubrai üzembe. Az egybegyűlteknek Zeman Miroslav mérnök elvtárs, a CSISZ üzemi vezetőségének el­nöke és Samuel elvtárs, a CSISZ üzemi szervezetének titkára aprólékosan elmagya­rázta, hogy miképpen született meg az „Irány: 1958 december* kezdeményezés. Elmondták hogy ml mindent tettek annat érdekében, hogy elősegítsék i munkatermelékenység emelke­dését és így tervüket határidc előtt teljesítsék. Az értekezlet résztvevői ez­után az üzemben az 526-os if júsági részlegen személyeset láthatták, mit jelent a jó mun kaszervezés és az, ha a fiata lók minden nap előre tudják hogy mit kell elvégezniük é milyen jutalomban részesülne! munkájukért. A jelenlevők a délutáni vitá ban kifejtették véleményüké és elmondták, hogyan szándé koznak üzemeikben megszer vezni a terv határidő előtti tel jesítését és a takarékossá;: versenyt. Az igaz, hogy nem lehet min denütt ugyanolyan formáka alkalmazni, mint a Kubrábat de az itt jól bevált formák kö zü! eg.vet-egyet mindenütt f« lehet használni és a helyi kö rüiményekhez alkalmazni. Az üzemi szervezetek veze tőinek nagyobb gondot ke fordítani az „ifjúság millióién mozgalom kiszélesítésére. KI Iön-külön beszélni kell mir den egyes fiatallal, főleg azol kai, akik nem teljesítik rent szeresen tervüket. El kell érr hogy minden fiatal felelősség érezzen az üzem tervének te jesítéséért, ne termeljen s< lejtet, és kapcsolódjon be s „Irány 1958 december“ mo: galomba. A Kubrában szerzett tapas tálatok felhasználása a brati lávái kerület üzemeiben biz< nyosan elősegíti az „ifjús; millióiért" mozgalom kiszél sedését. — s 0 Újdonságot jelenten majd számunkra a duplafed lű konzervdobozok. A két i közé olyan vegyszert helye nek el, amely vízzel felold meleget fejt ki. Néhány cse vizet kell belekeverni és a ko zervdoboz tartalma felmele szik tőle. • Érdekes kísérleteket v geztek méhekkel. Megállaj tották, hogy a méhek megk lönböztetik a sós, ecetes tiszta vizet. A legjobban a s vizet szeretik. rolaboránsnöje is segíti a f tatokat, és a komposztkészí« nél szaktanácsokat ad. A CSISZ az ifjúság elé azt megtisztelő feladatot tűzte hogy segítsen a terméshoz emelésében s ezért az időst elvtársak felelőtlenül járnak amikor nem támogatják a f tatok kezdeményezését és n értik meg, hogy milyen naj jelentőségű a komposzt kés tése. GUSTAV SED1VÍ, a CSISZ bratislava' kerületi vezetöséj nek titkára.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents