Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-14 / 42. szám

Megszületett A múlt hétfőn délután Michel Debré, Franciaor­szág állami pecsétőrje rányomta a bélyegzőt a jóváhagyott alkotmány szövegére. Ezzel befeje­ződött a szükséges utol­só aktus az ötödik Fran­cia Köztársaság megszü­letéséhez. Az V. köztársaság első napjai azt mutatják, hogy a reakció nem tétovázik, s addig veri a vasat, míg meleg, — hogy a köz­mondással éljünk. A francia kormány jóvá­hagyta a? új parlamenti választási rendszert. Igaz, hogy az új fran­cia parlamentnek keve­sebb joga lesz, mint az előző parlamentnek, de a parlament lesz az egyedüli fórum, ahol majd meg lehet fékezni a legreakciósabb francia burzsoázia diktátori igye­kezeteit és szándékait. Ez természetesen a par­lament összetételétől is függ. s ezért a francia reakció de Gaulle-al az .élén az abszolút többsé­get magának akarja biz­tosítani. A francia kormány ha­tározata szerint az új francia parlamentet két­fordulós többségi rend­szerrel választják. Az első forduló november 23-án, a második forduló pedig november 30-án lesz. Ha az első forduló­ban a' jelöltek valamelyi­ke nem kap abszolút többséget, azaz ötven százalékon. felüli szava­zatot, akkor következik a második forduló, ami­kor már elégséges az arányos többség. Az első és a második forduló kö­zött alkalom nyílik meg­egyezni a közös jelölt­ben. Megpróbáljuk ezt a rendszert közelebbről megvilágítani. Tegyük fel, hogy az első fordu­lóban a kommunisták 35 Százalékot, a függetlenek 20 százalékot, a szocia­listák 20 százalékot, a degaulleisták 25 százalé­kot kapnak. Egyikük sem kapott abszolút többsé­get (azaz 51 százalékot). Ilyen esetben tartják a második fordulót. De a második fordulóban a kommunistáké a legna­gyobb remény, mégpedig azért, mert legtöbb sza­vazatuk van és ez elég a második fordulóban. Ezt viszont a reakciós pártok nem engedik meg, mert az új választási rendszer módot nyújt, hogy a reakciós pártok e'gy jelöltben megegyez­zenek, aki így természe­tesen már szavazattöbb­séget kap. A fent elmondottak a haladó jelöltet gyakorla­tilag csak akkor választ­ják meg, ha biztos ab­szolút többséget kap, vagy kivételes esetben, ha a jobboldaliak a man­dátumon összevesznek és nem egyeznek meg. De az ilyen helyzetről is gondoskodott a jobboldal. Újból megvonták a vá­lasztókerületek határát, hogy a konzervatívabb mezőgazdasági vidékek az ipari városokkal szem­ben túlsúlyba kerüljenek. Pártpolitikai síkon is ki­bontakozik a nagy manő­ver: a degaulleisták mel­lé sorakoznak fel a jobb­oldal többi pártjai, így például a jobboldali füg­getlenek, George Bidault keresztény demokratái és Andre Móricé „disszi- dens“ radikálisai. A jobb­oldali függetlenek vezé­re, Roger Duchet így fo­galmazta meg a jobbol­dali tömörülés célját: „Egyesíteni kell a nem­zeti pártokat, előbb a kommunisták, utána a szocialisták ellen“. így szándékszik a fran­cia reakció kizárni a par­lamentből a kommunista képviselőket és a más rétegek képviselőit, akik a közelmúltban rendezett referendum alatt de Gaulle ellen sorakoztak fel. KLEIN LÁSZLÓ A Kínai Népköztársaság békekezdeményezése a nyugati kö­rökben szemmel láthatóan zavarodottságot keltett. Ezt a za­varodottságot tükrözi az a tény, hogy még Washingtonban sem egyértelmű a kínai bejelentés értékelése és teljesen meg­oszlanak a vélemények abban a tekintetben is. hogy miképpen reagáljon a Fehér Ház Peng Tö-huaj tűzszüneti bejelentésére. Egyes források örvendetes meglepetéssel értesültek a kínai elhatározásról, bizonyos meg nem nevezett „hivatalos körök“ kedvezően fogadták a hírt, de ugyanakkor hozzátették, hogy távolabbi hatását „óvatosan ítélik meg“. A külügyminisztérium szóvivője hivatalosan nem volt hajlandó nyilatkozni. Üj eleme a békés kibontakozás keresésének, hogy az ENSZ ázsiai-afrikai tagországai a múlt héten bizalmas tanácskozá­sokat folytattak a tajvani válságról. A hírek szerint különösen az Indiát képviselő Krisna Menőn és az indonéziai Ali Sastro- amidjojo igyekszik a válság megoldását célzó lépéseket ki­dolgozni. Az ázsiai-afrikai tagországok egyik albizottsága ma ismét összeül, hogy Sastroamidjojo javaslatait tanulmányoz­za. E javaslatok egyelőre nem ismeretesek, de tartalmukra következtetni lehet a Reuternak abból az utalásából, amely szerint „az ázsiai ENSZ-küldöttség körében nem nagyon lel­kesednek a távol-keleti kérdés olyan közgyűlési megvitatá­sáért, ahol nincs jelen teljesjogú tagként a népi Kína kép­viselője.“ A FranciaKommunista Párt folytatja a harcot a demokratikus jogok megvédéséért A Francia Kommunista Párt a múlt hét végén a Párizs mel­letti Ivryben ülést tartott. Ezen az ülésen Marcel Servin, a párt politikai irodájának tagja és Központi Bizottságának titkára elemezte a népszavazás ered­ményét és az alkotmány elfo­gadásával előállt új helyzetet. Beszámolójában rámutatott, hogy a nagytőke új támadásá­ról van szó, majd hangsúlyozta, hogy megtévesztett baloldali emberek is szavaztak igennel szeptember 28-án, hatottak a de Gaulle személyével kapcso­latos ilhfiüók is, és végül latba esett a franciaországi politika megváltoztatásának ígérete is, hiszen az 1956-os választások utáni politika csalódást keltett a népben a szocialista és a ra­dikális vezetők árulása folytán. Az alkotmány elfogadása Franciaország életében új sza­kaszt nyitott. Az antidemokra­tikus rendszer életbe lépése súlyos napok eljövetelét jelzi. A Francia Kommunista Párt demokratikus módon az új helyzetben is folytatja harcát a szabadságjogok megvédésé­ért, a demokráciához való visz- szatérésért. 4 600 000 francia állt ellen a propagandaözönnek, a hivata­los nyomásnak és szavazott nemmel. Ez hatalmas kiindulá­si alap a köztársaság híveinek elengedhetetlenül szükséges tömörítésére. Az alkotmány elfogadása után egy igazi köztársasági ellenzék tevékenysége döntő lesz a dol­gozó tömegek közvetlen érde­keinek megvédésében. Marcel Servin végül hangsúlyozta, hogy a népé a jövő. a Köztársaság jobb és erősebb formában fog újjászületni . ©SSEBE®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®! 1 Világhíredé j Megszüntetik a csangkajsekista konvojok amerikai kíséretét A varsói kínai-amerikai tárgyalásokat a leg­újabb távol-keleti események határozottan előtérbe állítják. Az Associated Press össze­foglalója hivatkozik az, ázsiai országok Was­hingtonban tartózkodó diplomatáira, akik ügy vélik, hogy a legközelebbi varsói megbeszélés „kulcsfontosságú esemény lesz a tűzszünet időtartamának meghatározásában“. A BBC kommentátora kiemeli azt a megítélése szerint jelentős tényt, hogy Pekingből a kínai külügy­minisztérium egyik fontos tisztviselőjét küld­ték Varsóba tárgyalni. A londoni rádió hírma­gyarázója ebből a momentumból meglehetősen messzemenő következtetéseket von le, neve­zetesen azt, hogy a Kínai Népköztársaság kor­mánya hajlandó nagyon komoly tárgyalásokra a tajvani fegyverszünetről, feltéve, „ha a kínai nacionalisták kiürítik a partmenti szigeteket“. A Reuter jelentése szerint mértékadó was­hingtoni körökben kijelentették: az amerikai kormány úgy döntött, megszünteti a Kimojra utánpótlást szállító csangkajsekista konvojok amerikai haditengerészeti biztosítását. Ez a lépés önmagában véve megfelel Peng Tö- huaj marsall követelésének. Igen kétértelmű I azonban a State Department állásfoglalásának második pontja, amelynek értelmében „a kon­vojok kísérése szigorúan a nemzetközi vizekre korlátozódik".. Ez a kitétel minden bizonnyal Csang Kaj-sek megnyugtatását célozza. A csangkajsekista hivatalos körök gyakran ellentmondó kommentárjai Peng Tö-huaj kínai nemzetvédelmi miniszter indítványával kap­csolatban mélységes zavart áruinak el. Az AFP úgy tudja, ez az oka annak, hogy még mindig késik Csang Kaj-sek kormányának hivatalos állásfoglalása. Jellemző a francia hírszolgálati iroda ehhez fűzött megjegyzése: „Ez év au­gusztus 25. óta először a csangkajsekista kor- i mány befejezett tény előtt áll, a fucsieni part- T vonalon elhelyezett kommunista ütegek hirte- len elhallgattak s a csangkajsekisták számára ez a csend sokkal elviselhetetlenebb, mint a hat héten át tartó gránáteső volt. A csang­kajsekista vezetők most minden erejükkel azon lesznek, hogy megakadályozzák a konflik- T tus olyan rendezését, amely bármilyen szem- ^ pontból is előnyt jelenthet a szembenálló félnek“. a Linus Lauling Nobel-díjas amerikai atomtudós az el­múlt napokban Nyugat-Nénietországba érkezett. Pau­ling kezdeményezte és indította el az egész világon a tudósok békefelhívását. Pauling Essenben nyilvános gyűlésen előadást tartott. Határozottan állásfoglalt az úgynevezett „tiszta“ atombomba ellen és kijelentette, hogy ez még több káros anyagot tartalmaz, mint a „piszkos" bomba. Pauling tanár helyeselte a Kínai Nép- köztársaság felvételét az ENSZ-be. Képünkön Pauling tanárt és feleségét látjuk az esseni előadás után. a A Német Demokratikus Köztársaságban leszállították 1 ® az árakat. Főleg a közszükségleti cikkek árát. így pél- §} E dául a cipő, a bőráru, szappan, tojás és a zsír ára lé- ® ® nyegesen csökkent. Az árleszállítás a Német Deraokra- ® j| tikus Köztársaságban évente 360 millió márka megta- ® karítást jelent a dolgozók számára. 0 Képünkön egy lipcsei áruházban átírják az árakat. § § B I00BEEBSEEBEBEBB0EEEEEEEE0EEEEESEEEEBBEEEBES /*_ang Kai-sek megvert had- seregének maradványaival 1949. december 8-án átmene­kült Tajvanra, s azóta alig telt el olyan hónap, hogy ne hallot­tunk volna erről a szigetről. Ennek egyik oka, hogy a csang- kaisekista klikk ma is bitorolja a 600 milliós Kínai Népköztár­saság jogos helyét az ENSZ- ben és annak Biztonsági Taná­csában. A másik oka az, hogy bár maga Tajvan 130 kilomé­ternyire van a kínai száraz­földtől, a csangkaisekisták ke­zében lévő Kimoj-szigetcsoport egyik tagja mindössze 5 kilo­méternyire fekszik a Kínai Népköztársaság partvidékétől. Az amerikai imperialisták Tajvan, e „lehorgonyzóit repü­lőanyahajó“ segítségével állan­dó feszültséget teremtettek a Távol-Keleten, s ez a feszült­ség az újabb provokációk ré­vén közvetlenül fenyegeti a vi­lágbékét. Az alábbiakban, ismertetjük azt, amit Tajvanról, a Kínai Népköztársaság ezen elidege­níthetetlen részéről tudni kell. FÖLDRAJZ A 35 000 négyzetkilométer területű Tajvan hosszúkás ala­kú sziget, legnagyobb hosszú­sága 400, legnagyobb szélessé­ge 150 kilométer. Keleti part­vidéke zord, sziklás, csaknem megközelíthetetlen, de nyugati partvidéke lankás (innen nyer­Amit Tajvanról tudni kell te nevét, mert Tajvan kínaiul ezt jelenti = teraszos öböl). A szigeten két párhuzamos hegy­lánc húzódik végig, köztük keskeny völgyek terülnek el. Éghajlata tropikus, a legna­gyobb, 3000 méternél maga­sabb hegycsúcsokat is csak egészen vékony hóréteg borít­ja. Tajvan a meleg éghajlatnak köszönheti, hogy évente két­szer aratják a rizst és három­szor érnek be a főzelékfélék. A sziget beleesik a csendes- óceáni tájfunok útvonalába és ezek általában hat évenként söpörnek végig Tajvanon. Gya­kori a földrengés is, az 1955 évi 55 000 házat döntött romba. A sziget kétharmadát erdők borítják, rengeteg a banánfa, a bambusz, az ébenfa, kámforfa és parafa. Csodálatos orchideák is virulnak Tajvan szigetén. Tajvan természeti kincsei között legfontosabbak a szén, az olaj, az arany, a réz és a só. GAZDASÁGI ÉLET Tajvan agrárország, a lakos­ság 70 százaléka mezőgazda­sággal és halászattal, 15 szá­zaléka iparral (és közlekedés­sel), 10 százaléka kereskede­lemmel foglalkozik. A mezőgazdaságra a nagy- birtokos rendszer nyomja rá a bélyegét: a falusi lakosság 0.5 százalékát képviselő nagybir­tokosok kezében van a vetés- terület egynegyede, míg a fa­lusi lakosság 37.6 százaléka nem rendelkezik földdel és bérlőként robotol. Tajvan gazdasági életét a ja­pán uralom idején egyoldalúan fejlesztették, csak a rizs és a cukornád termelésével törőd­tek, az ipar csaknem kizárólag a mezőgazdasági nyersanyagok feldolgozásával foglalkozott, el­hanyagolták a nehézipart és a természeti kincsek kiaknázását. Ma, a csangkajsekista urada­lom és az arherikai gazdasági behatolás időszakában ugyanez az egyoldalúság és elmaradott­ság jellemzi a gazdasági életet, LAKOSSÁG Tajvannak csaknem 10 millió lakosa van A lakosság egyötö­de él a városokban, Tajpejnek, a fővárosnak 400 000 lakosa van. Tajvan lakosságának 98 szá­zaléka kínai és 2 százaléka maláj. A maláj őslakók primi­tív törzsi közösségekben élnek a hegyek között, féltékenyen Őrzik függetlenségüket. A ja­pán hódítók többször megpró­bálták kifüstölni őket hegyi fészkeikből, de ez nem sikerült nekik. Végül villanyárammal töltött drótHerítéssel vették körül a malájok-lakta hegyvi­déket és kiserödök százait épí­tették a hegyoldalakba. Ez ,a hatalmas koncentrációs tábor csak 1945-ben szűnt meg, de a malájok ma is másodrendű állampolgárok JTajvan szigetén. TÖRTÉNELEM A kínaiak az időszámításunk utáni 6. században kezdtek le­telepedni a szigeten és számuk csakhamar felülmúlta a koráb­ban délről odahajózott malájo­kat. Tajvan azóta Kína elide­geníthetetlen része. Száz esz­tendővel ezelőtt már 5.5 millió kínai lakosa volt, 400 hajóból álló flotta tartotta fenn a kap­csolatot az anyaország és a sziget között. A sziget lakos­sága mindenkor kínainak te­kintette magát, aminek bizony­sága, hogy az 1839 — 43. évi kí­nai-angol ópiumháború idején önkénteseket küldött a nagy háza megsegítésére. A külföldi gyarmatosítók már a 17. században megpróbálkoz­tak a szép és gazdag sziget el­foglalásával (a nyugaton hasz­nálatos másik nevét, a Formó- za nevet portugál tengerészek adták neki: Ilha Formosa — Szépséges Sziget). A kínai had­erő azonban 1700 körül kiverte a szigetről a befészkelődött holland és spanyol gyarmatosít tókat, de a japán agresszió el­hárítására már nem volt ereje: Tajvan 1895-ben Japán kezére került. Itt érdemes megemlíteni Tájt van történetének egyik kevéssé ismert fejezetét: a sziget népe nem akart beletörődni a japán uralomba és 1895. május 23-án kikiáltotta a Tajvani .Köztársa­ságot, amely megelőzte a tu­lajdonképpeni kínai köztársá- ságot. A köztársaságot 19 nap után vérbe fojtották a japánok és a szigeten maradtak egé­szen a második világháború végéig. A potsdami szerződés, 1945. július 26-án kimondta, hogy Tajvannak vissza kell térnie Kínához, és ez meg is történt. Az amerikai csapatok azonban már ugyanabban az évben part- raszálltak a szigeten, azzal az ürüggyel, hogy lefegyverzik a japán csapatokat. És azután: Csang Kai-sek 1949 decembe­rében átmenekült a szigetre, Truman amerikai elnök 1950. június 27-én, a koreai agresz- szió első napján utasítást adott a 7. flottának Tajvan megszál­lására, s az Egyesült Államok 1954. december 2-án „kölcsö­nös biztonsági szerződést" kö­tött Csang Kai-sekkel, hogy megakadályozza a sziget visz- szatérését az anyaországhoz, s állandó bázist teremtsen a távolkeleti provokációk számá­ra, i Ki a felelős? Újabb leleplező adatokat kö­zöl az Egyesült Államok be­avatkozásáról a libanoni bel- ügyekbe a Blitz című indiai hetilap. Karandzsia, az ismert újságíró, aki nemrég Beirutban járt, megírja, hogy az Egyesült Államok és Ang­lia polgárháborút igyekszik kirobbantani Libanonban. A Swissair svájci légiforgalmi társaság gépei nagy mennyisé­gű puskát, gránátot, lőszert és egyéb katonai felszerelést szál­lítanak Chamoun címére. Eze­ket azonban az új kormány el­kobozta. Az újságíró szerint a Libanonban állomásozó ameri­kai csapatok arra készülnek, hogy az amerikai fegyverrak­tárak nagy részét átadják a fasisztákhoz közelálló elemek- 'nek. Libanonban továbbra is fe­szült a helyzet. Miután az Egyesült Államok libanoni nagykövetének nem sikerült Chamoun volt elnök párthíveit becsempészni a kormányba — a falangisták zavargásai foly­tatódnak. Hír szerint Sebah elnök felhatalmazta Karami miniszterelnököt a parlament felosztására, ha a Chamoun-párti képviselők többségi szavazattal eluta­sítanák az új kormány prog­ramját, s .nem lennének hajlandók kompromisszumra. A libanoni kormány egyébként Chamoun nyílt ellenséges magatartására és tevékenységére való tekin­tettel mérlegeli, hogy a volt el­nököt törvényes úton felelőssé teszi a jelenlegi zavargásokért/"

Next

/
Thumbnails
Contents