Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-08 / 28. szám

I Tudósítóink 1 jelentik MÉSZÁROS JÖZSEF írja Ko­máromból, hogy a magyar ti­zenegyéves középiskola tanulói Petőcz Kálmán tanár elvtárs kezdeményezésére színjátszó csoportot alakítottak. Soós György Pettyes című vígjátékát választották ki betanulásra. Né­hány hetes kitartó munka után a darabot bemutatták. A sikeres fellépés ösztönzőleg hatott a fiatalokra. Elhal ározták, hogy még tízszer lépnek fel a vígjá­tékkal Dél-Szlovákia különböző falvaiban. F elvehetjük az információs irodával akár- m hányszor a kapcsolatot, kérdésünkre min- 0 dig egyformán hangzik a válasz: a Dunai Talál- ® közön naponta tízezer fiatalt tartunk nyilván. ® Tévedésből sem mondanának többet, kevesebbet !§ sem: tízezret. Megnövekedett a versengésben ® részvevők száma, a szokottnál jóval forgalma- ® sabb Bratislava. Rengeteg a fiatal mindenfelé: E villamoson, autóbuszon, belvárosi utcákon és a ® Duna-parti sétányokon. É Már á negyedik internátusbán keresem a gue- ® rekeket, háromban egyáltalán nem volt szeren- E csém és itt is azzal fogad az őrség, hogy bizony 0 máskor jöjjek, mert jelenleg nincsenek otthon ® a fiatalok. Éppen fordulnék ki az internátusbái. B amikor a véletlen felém sodor egy tizenötéves a forma szöszke, szürke kabátos, barna pantallós, ® első pillantásra is rendkívül szerény cseh gyere­la . . ' A szőke ftú elvesz az emberek, fiatalok sürii- jében, én meg egyenesen a Duna partjára veszem az irányt. Hajók úsznak felfelé a meg­áradt folyón, a partról sokszáz kékinges fiatal integet a matrózoknak. Az egyik pádon három lány ül, szemben az öreg Dunával. Megismerke­dem a szélsővel: Jarmila Bláhová, Ceská Lipáról került a nagy folyó partjára. Barna hajú, karcsú termetű tizenhatéves lány, ha mosolyog, arcán két szép gödröcske keletkezik. Nem tud betelni a Dunával. Ha szerét ejtheti, belekarol a barát­nőibe és jön ki a partra. Két napja tartózkodik a városban, ismerkedik, barátkozik épületko­losszusaival, műemlékeivel. Ma különösen sokat gyalogolt. Barátnőivel felment a várba, körül­járta az amfiteátrumot és a tornyokat, aztán lement a Kultúra és Pihenés Parkjába, majd onnan tovább a kikötőhöz. Ilyen nagy táv után Fiatalok éneke száll... OLLÄRI IRÉN írja Izsapról, hogy június 9-én a fiatalok Le­nin 35. bekötött müvéről be- j| szélgették. A beszélgetés meg- ® mutatta, hogy az izsapiakat ér- ® deklik a politikai kérdések. Ab- a bői a közismert lenini jelszóból ® indulnak ki, hogy! tanulni, ta- e nulni, tanulni. Ennek az ösztön- ® ző jelszónak napjainkban kiilö- líi nősen megnőtt a jelentősége, amikor pártunk XI. kongresz- B szusa után hazánk dolgozó népe ^ a legnagyobb elánnal lát hozzá ® a szocializmus felépítéséhez. jf] SZÍNES hétköznapok NAGY LAJOS: Erzsi fürdik Szőke fűzfa hajlik A tó kék vizére, Fürdőző lány csöppeket ver, Csapkod levelére. Fürdik a habokban, Fehér nyakát mossa, Mintha havat, hulló havat Mosdatna pirosra. Gyöngyöt ver a vízből Füvekre, virágra, Szőke haja koszorúként Omlik a világra. Gyűlnek a sügérek Megcsodálni térdét, Lándzsás nád lesi titokban Melle pihegését. Szerény szellő röppen A fodros vizekre Lányók jönnek énekelve Kuncogva, nevetve. Csupa lesült, barna, Bogárszemü angyal. ... Jönnek, jönnek énekelve Trillázó ajakkal. De én csak őt várom, Lesve a vizekre, Erzsit, aki gyöngyöt perget, Gyöngyöt a szívemre. két. Siet le a lépcsőn, valami sürgős elintézniva­lója lehet, mert csak dobja le'a kulcsot az asz­talra, s azzal futna is ki az épületből. A'této­vázásnak nincs helye ilyenkor, megszólítom a fiút (és mindjárt kiderül, hogy nincs is olyan sürgős elintéznivalója, valamelyik közeli trafikba indult üdvözlőlapokért, bélyegekért.) Együtt megyünk ki az utcára. Szavaiból kide­rül, hogy a kladnói tizenegy éves iskola kilen­cedik osztályos tanulója, július elsején reggel érkezett huszadmagával Bratislavába. Egész éj­szaka utazott, s álom nem jött a szemére, azzal szórakozott, hogy különféleképpen elképzelte magának a Dunai Találkozó színhelyét, meg az éjszaka köntöse alatt pihenő vidéket nézegette. Először jár Szlovákiában, nagyon tetszik neki a város. Ha az ideje megengedi, barátaival mind­járt elmerül az utca forgatagában, órákat szen­tel városnézésre. Az első ismerkedő percek a legfontosabbbat is elfelejtetik: a bemutatkozást. A képeslapok­ban, válogatunk már, amikor sor kerül erre. Jó­zef Pozdéna a neve. Az apja nehéz kezű bányász, az ö ujjai finomak, hegedűre termettek. Értője, tisztelője a húros hangszereknek, vonósnégyes­ben játszik. Érkezése második napján kvartett­jük a Hajósok Házában szerepelt és sikert ara­tott. — Csak a száraz fának rajongója? — A sportot is szeretem. Teniszezem és fut­ballozom. — Es az idei osztályvizsga? — Kitüntetéssel zárult. Mire idáig érünk a beszélgetésben, a képesla­pokat is kiválasztotta. Veszi a töltőtollát és egyet megcímez a szüleinek, hármat a kladnói barátoknak és ismét egyet Táborba a nagynéni­jének. Aztán együtt megyünk megkeresni a leg­közelebbi postaládát is, mehessen a Duhai Talál­kozó fűre minél előbbi — Mi volt eddigi legkellemesebb benyomása ? — tesszük fel az utolsó kérdést. — A szlovák fiatalokkal való barátkozás. Iga­zán úgy fogadnak bennünket, mint a testvérei- két. nagyon , jól jön a pihenő a pádon. Jó ez az erő­gyűjtésbe?, mert hiszen este főpróba. Egyébként már tegnap is fellépett a Klement Gottwald Pionírházban, a verseny eredményéről még sem­mit nem tud. — Énekkar tagja? — Táncolok — feleli a lány. — Eél éve va­gyok tagja a tánccsoportnak. amely iskolai szer­vezetünk büszkesége. Észrevehető öröme a lánynak, hogy messze szülővárosától, itt Bratislavában résztvevője le­het a Dunát Találkozónak. Még soha nem járt Szlovákiában, egy életre szóló élményt jelent neki ez a barátsáqos, megifjodott város, amely több tízezer fiatallal ót is a keblére ölelte. Annak örül a legjobban, hogy az ideutazást kiérdemel­te. És nem csak azzal, hogy jól táncol, hanem jeles bizonyítványával is! Sok mindenről szó esik köztünk, a távolabbi jövőbe is vet néhány pillantást. A tizenegyéves iskola befejezése után Prágában akarja tanul­mányait továbbfolytatni a filológián. Szorgalma­san tanulja a nyelveket, elsősorban az oroszt, nagy súlyt helyez a németre, angolra és a latinra is. De ezek csak pillanatnyi kitérők, beszélgeté­sünk fő tárgyát a Dunai Találkozó képezi. A jú­lius elsejei nagy esti esztrádra, a tízezernyi kö­zönségre emlékezik és a Lucnicára, amely művé­szi produkcióival valósággal elragadta. y — Barátnői szintén a libereci kerületből va­lók? — kérdezem a búcsúzás pillanatában. — Helybeliek. Az iskolájukban szállásoltak el bennünket, s annyira összebarátkoztunk, hogy kalauzolásomat is elvállalták. Felszedelőzködnek, elköszönnek alányok, csen­desen haladnak be a városba. Sokáig elnézem Jarmila Bláhovát két szlovák barátnője karján. Két cseh fiatallal beszélgettem, s mind a kettő a szlovák fiatalokkal való ismerkedés, barátkozás lehetőségében látta a Dunai Találkozó jelentő­segét. T/ dióban ez a legszebb a találkozóban, ez az ' őszinte közeledés és kölcsönös tisztelet kultúrtermekben és a Duna partján! MACS JÖZSEF Július 1-én, kedden este 8 órakor ünnepé­lyesen megnyi­tották a Dunai Találkozó máso­dik részét. Az ünnepi megnyi­tó után értékes programmal a prágai Klement Gottwald mü­vek,. a Fucík- üzem kultúrcso- portjai és a Lucnica lénett a tízezer főnyi közönség elé. Képünkön a Lucnica művé­szei érdekes ci­gánytáncot mu­tatnak be. Nagy a közönség, erős a világítás, fontos, hogy csinosak legyünk. székházában találkozott a szlo­vákiai magyar írókkal és újság­írókkal. • X leningrádi balettegyüttes szólistáinak csoportja Svédor­szágban turnézik nagy sikerrel. A vendégszereplők közölt van N. Dugyinszkaja és K. Szergejev A Lucnica előadásában a „Szőlőszedés“ zárórészét láthatjuk. Zenéjét Július Mozi, koreográfiáját pedig Stefan Nosáf szerezte JÚNIUS 28 —29-ÉN sor ke­rült Zselízen a Csemadok Országos Dal- és Táncünne­pélyére. A kétnapos művé­szeti szemle a kedvezőtlen időjárás ellenére is a mű­kedvelők komoly fejlődéséről tanúskodik. Ez főként az énekkarok helyesebb műsor­politikájában, az előadás ma­gasabb színvonalában mutat­kozott meg és a táncoknál a cselekményességben. Ter­mészetesen, a kétnapos mű­vészeti seregszemle az ör­vendetes eredmények mellett feltárta a hibákat is. Mind a négy énekkar mű­sorában fellelhetők a magyar népdalok mellett a szlovák nép dalai is, s ami talán min­dennél fontosabb, hogy a karvezetők felismerték a mozgalmi dalok szükségessé­gét napjainkban, amikor a szocializmus-építés befejezé­se megköveteli dolgozóinktól a nagy tettekre buzdító lel­- ver i -»Sr ^ ■*- ~ A zselízi szemle margója ra kesedést. Persze a helyes választás még nem minden, a művészi tolmácsolás sem kevésbé lényeges. Vegyük csak az érsekújváriakat. Négy hónapja alakultak és bebizonyították Záelízen, hogy nagy kedvvel énekel­nek. Viszont észrevehettük azt is, hogy még nem ren­delkeznek az éneklés kellő technikájával, feleslegesen sokáig húzzák a szótagokat, a helyes lélegzetvételben sincs gyakorlatuk, s a plá­nokból sem tudnak dinami­kusan átmerlni a fortisszi- mókba. Lényegében ez vo­natkozik a rozsnyóiakra is, noha ők az utóbbi időben nagyon sokat tettek hibáik eltávolítására. Vidám trakto­ros című dalukkal például szépen kidolgozott énekkari munkát mutattak. A gálán* taiak tapasztaltabbak, bizto­sabbak. Rankij ..Dal a népek egyesüléséért“ című dalát szinte hibátlanul tolmácsol­ták. Hibája az énekkarnak a basszus színtelensége. A nézőközönség a rimaszomba­tiakat könyvelte el a legjobb énekkarnak. Gabonás Tibor karvezető biztos kézzel ve­zette az együttest. Szinte tökéletesen hozták ki a leg­finomabb árnyalatokat is. Talán a piano volt a megen­gedettnél több a fortisszimó rovására. NÉGY ÉNEKKAR mutat­kozott be egymásután, s megállapítottuk, hogy eredményes munkát végez­nek. Mindegyiknél múlhatat­lanul szükséges azonban a kibővítés, új és új! tagokat kell megnyerni galántaiak- nak. érsekújváriaknak, rozs- nyóiaknak és rimaszomba­tiaknak. Halaszthatatlan fel­adat a további énekkarok szervezése is. A csehszlová­kiai magyar dolgozók hagyo­mánnyal rendelkeznek az énekkari munkát illetően és mindent el kellene követni, hogy a következő országos művészeti szemlén már sok­kal több énekkar lépjen kö­zönség elé! A kétnapos zselízi sereg­szemle második részében a Csemadok tánccsoportjai ad­tak számot munkájukról. Körülbelül tizennyolc együt­tes lépett fel, s mint aho­gyan azt már fentebb emlí­tettük, cselekményes tán­cokkal. A tánccsoportok név­szerinti felsorolása felesle­ges. szereplésüket külön-kü- /lön értékelni lehetetlenség, inkább csak észrevételeinket és kifogásolnivalónkat mond­juk el e rövid cikk kereté­ben. Vitathatatlan fejlődés­nek könyvelhető el a tánc­csoportok áttérése cselek­ményes táncokra. A színpa­don különféle helyi szoká­sok, eleven játékok peregtek le szemünk előtt. S ezekből a táncokból kihámozható a mese, a tanulságos monda­nivaló, Nem a műkedvelők hibája, hanem a műsorpoliti­kusoké, hogy Zselízen csupa lakodalmassal jöttek a cso­portok S tudjuk, hogy ezek a lakodalmasok vidékenként mások és mások. Mi hát az oka, hogy a számok annyira hasonlítottak egymáshoz? Egyszerűen a?, hogy a színes és eltérő cselekményeket százszor elcsépelt, sablonos mozdulatokra építik. Mintha nálunk a koreográfiái munka megrekedt volna. Semmi le­leményességet, semmi új­szerűt nem mutat. E megál­lapításunk álól nem mente­sül az Ifjú szívek együttese sem. Végignézzük a műsort és a végén az a benyomá­sunk, hogy ni csak, a prog­ramban új számok szerepel­nek, de csak a címben újak ezek, a kidolgozásban, a fel­építésben megszokottak, ré­giek. EZZEL EL IS értünk mon­danivalónk lényegéhez, hogy Zselíz mindenekelőtt arra fi­gyelmeztet, tovább kell fej­leszteni a koreográfiái mun­kát. A népi hagyományok feldolgozóinak egyet kell tu­datosítanánk magukban, és­pedig azt, hogy a táncok sem érvényesülhetnek fantázia nélkül. Nálunk pedig máig az a helyzet, hogy koreográ­fiái munka van, de fantázia nincs. Maguk a hivatásosak, a szakemberek gondolkoz­hatnának ezen! M. J. A zselízi ünnepélyes megnyitó A garamgyörgyiek Jegykendőváltás című tánca. A lovasbandérium KULTÚRMOZAIK BOLOGH EDGÁR a Romániá­ban megjelenő Korunk szerkesz­tője az elmúlt napokban Szlová­kiába látogatott. E látogatás során az írószövetség bratislavái MINDEN NYOLCADIK EMBER i könyvtárt előfizető hazánkban, j A statisztikai adatok szerint az I olvasók átlag húsz könyvet ol- 1 vasnak el évente.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents