Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-30 / 40. szám

Ez történt... Nápolyban Ray Maylin amerikai jelzésű kocsijával kirándulást tett Nápoly kör­nyékére. Kinyújtotta az ab­lakon a kezét, mire egy arra robogó motorkerékpáros több ezer líra értékű karkö­tőjét lecsatolta és tovább- állt. *• # # 01 e Észak Karolinában a ké­pen látható férfit megha­rapta egy mérges kígyó, mire revolverével rálőtt a kígyóra, azután fájós lábbal öt kilométert gyalogolt, míg kórházba jutott és - nem kapott vérmérgezést. Honoluluban, amikor Alasz­kát mint 49-ik államot fel­vették az Egyesült Államok kötelékébe, Mc Laughlin bí­ró leborotváltatfa szakálla felét és megesküdött, hogy addig nem borotválja le tel­jesén a szakállát, míg Ha- wait mint 50-ik államot nem veszik fel az Egyesült Álla­mok kötelékébe. Olaszországban Santo Se­rn a roro képviselőt nem vet­ték fel a képviselők jegyzé­kébe, mert a gyűléseket ál­landóan horkolásával zavar­ta. Azzal mentegetőzött, hogy a szavazásoknál mindig felkeltette magát. Coventryben (Egyesült Ál­lamok), amikor Jerry Oto- riano gépkocsija az ország­úton elvesztette egyik kere­két, két csinos leány utána­vitte és szakszerűen felsze­relte a kereket. A leányok egy leányklub tagjai, akik azt a célt tűzték ki, hogy „udvariasak lesznek az or­szágúti forgalom lebonyolí­tásánál". « TJ ruscsov Eisenhowerhoz intézett üzenetének a diplomáciai-*■* gyakorlattól teljesen eltérő és durva amerikai vissza­utasítása élénk megütközést keltett az egész világon, még bizonyos amerikai körökben is. A TASZSZ New York-i tudósí­tói az amerikai lapok jelentései alapján boncolgatják, hogy mi vezethette a State Departement irányítóit, amikor erre a szo­katlan lépésre határozták el magukat. A TASZSZ-tudósítók rámutatnak arra, hogy a szovjet kormányfő üzenetében felso­rakoztatott elvitathatatlan tények és közvetlen megállapítások szemlátomást zavarba hozták az amerikai külpolitika irányí­tóit. Végezetül rámutatnak arra, hogy ez a lépés az amerikai sajtó köreiben is olyan zavart idézett elő, hogy a lapok szinte meg sem kísérelték kommentálását. Ezzel szemben több jelentés tanúskodik amellett, hogy az amerikai közvélemény, sőt egyes befolyásos politikusok is mind határozotabban bírálják a távol-keleti válságban köve­tett amerikai irányvonalat. A New York Herald Tribune tudó­sítója kiemeli: „Az amerikai szenátus tagjaihoz érkező levelek nem hagynak kétséget afelől, hogy a közvélemény túlnyomó része ellenzi a Kimoj kérdésében követett amerikai politikát". A tudósító ezt követően részletesen felsorolja, hogy csak az utóbbi tíz napban Case szenátor 35, Kennedy szenátor 190 és a távol-keleti keménykezű politika egyik leghevesebb szószó­lója, Knowland szenátor 25 elítélő levelet kapott. „Ezek a le­velek — hangoztatja a New York Herald Tribune tudósítója — az egyszerű emberek igazi érzelmeit fejezik ki". A z amerikai külpolitika éles bírálata ma már a legkülön- bözőbb oldalakról megnyilvánul és egészen általánossá válik. Az Izvesztyija vezércikkben foglalkozik az amerikai kormánynak azzal a lépéssel, hogy visszaküldte Hruscsov leg­utóbbi üzenetét. A vezércikk hangsúlyozza: ez a lépés sérti az elfogadott diplomáciai szabályokat és nemzetközi szokáso­kat. Az amerikai kormány eljárása azt bizonyltja, hogy a was­hingtoni vezető körök nem hajlandók a józan ész szavára hallgatni. A lap New York-i tudósítója rámutat: a szovjet kormányfő üzenetének elutasítása magukra az amerikai agresszorokra ütött vissza. Ezért most tovább mesterkednek és mindenképpen meg akarják téveszteni az Egyesült Álla­mokkal szövetkezett országok közvéleményét és kormányait. Néni véletlen, hogy a Fehér Ház Hruscsov üzenetének vissza­utasítását követően sietve nyilatkozatot adott ki, amelyben biztosítani igyekszik az amerikai szövetségeseket az Egyesült Államok „békés szándékairól". Elgondolkoztató megállapításokat tartalmaz Walter Lipp- mann „Kellemetlen helyzet Kimoj körül“ című cikke is, amely szerint az ENSZ közgyűlésének jelenlegi ülésszakán a bírálat viharát váltaná ki, ha az Egyesült Államok Csank Kaj-sek érdekében támadást intézne a kínai szárazföld ellen. „Ha pedig még nukleáris fegyverek is kerülnének felhasználásra ebben az amerikai offenzlvában, ennek a lépésnek á világban elfoglalt helyzetünkre gyakorolt hatása tragikus és kiszámít­hatatlan lenne" — hangsúlyozza Lippmann. A továbbiakban a varsói tárgyalások kilátásairól Írva, kifejti: „Annyit kétség­telenül biztosra vehetünk, hogy nem lesz lehetőség olyan megegyezésre, amely elveti az erőszak alkalmazását a tajvani térségben, ha az nem tartalmoz részünkről olyan intézkedé­seket, amelyeknek végrehajtásaként kivonjuk magunkat a Csang Kaj-sekkel kötött szövetségből". A szabad Algéria kormánya A múlt pénteken új fejezet kezdődött az algériai nép fel­szabadító harcában: megalakult a szabad Algéria kormánya, élén Ferhat Abbassal, a függet­lenségi küzdelem régi, nagy­múltú harcosával. Bár a kormány csak a követ­kező napokban hozza nyilvá­nosságra programját, tevékeny­ségének súlypontja máris vilá­gos: a fegyveres harc folytatá­sa mindaddig, míg a francia kormány el nem ismeri Algéria jogát a függetlenséghez. A kormány megalakulása meghúzta a lélekharangot a francia gyarmatosítók csökö­nyösen ismételt hamis tétele fölött, amely szerint Algéria: három francia megye. Különös jelentősége van ennek most, a de Gaulle-féle „népszavazás" előestéjén és az ENSZ-közgyű- lés tartama alatt. De Gaulle ugyanis a katonai terror segít­ségével az alkotmányreform feletti szavazást Algéria terü­letére kiterjesztve ezzel is mindenáron igazolni akarja Al­gériának Franciaországhoz való tartozását. Ferhat Abbas kormányának léte tehát kétségtelenül újabb csapás de Gaulle integrációs terveire, mint ahogyan az ENSZ közgyűlésére is minden bizony­nyal befolyással lesz a szabad algériai kormány megalakulása. Franciaország válaszúton Amikor e néhány sort írjuk, még nem véglegesek a választási eredmények a {randa alkot­mányban. De az első hírek arról tanúskodnak, hogy a választók többsége a {eltett kérdésre igen­nel válaszolt. Ezzel kapcsolatban határozot­tan {elmerült kél kérdés. Ki fe­lelős azért, hogy annyi francia polgár hagyta magát megtévesz­teni és nem látta a rája leselke­dő veszélyt? és milyen úton fog haladni Franciaország a közeljö­vőben? Az első kérdés nem olyan komplikált. Franciaország mai helyzetéért az úgynevezett bal­oldal, a szocialisták és a radiká­lis szocialisták vezetői felelősek. Ezek a pártok a kommunista párttal együtt minden választá­son a szavazatok többségét kap­ták. Sieg kell jegyeznünk, hogy a szocialisták és a radikális szo­cialisták pártját kispolgárok ké­pezik. A választási eredmények ellenére nem olyan politikát foly­tattak, ami megfelelt volna a munkásosztálynak is a kispol­gárságnak. hanem olyat, ami a burzsoáziának felelt meg. Ilyen politikát folytattak Algéria kér­désében, s a német vagy az at­OIOIOIOIOJOIOIOIOBOBOIOMOIO Három nemzedék Kína néphadseregének egységei válaszolnak az imperialistán provokációira. A kínai néphad­sereg egyik torpédórombolójn indulásra készül. . 1895-ben a német diákok egy könyvben ezt olvasták: „A né­met birodalomban nemcsak né­metek fognak lakni, de ezt a területet csakis a németek fogják uralni, csakis .a néme­teknek lesz politikai joguk és földet is csak a németek vásá­rolhatnak. Olyan érzésük lesz, mint a középkorban, hogy tu­lajdonképpen a németek az uralkodó nép (Herrenvolk) és az alantas munkákat az aláren­delt külföldiek végzik majd”. 1925. Az 1895-ben diákoskodó németek fiai ezt olvasták egy könyvben: „Ott folytatjuk, ahol hat századdal ezelőtt abba­hagytuk. Megállítjuk a germá­nok déli irányba való vonulását és Kelet felé irányítjuk tekin­tetünket. Hogyha mi ma Euró­pában több földről és nagyobb területről beszélünk, akkor el­sősorban Oroszországra és az Oroszország fennhatósága alá tartozó országokra gondolunk". 1958-ban annak a németnek az unokája, aki 1895-ben diák volt, egy könyvben ezt olvas­hatja: „Tulajdonképpen, hogy állunk a szudétanémet vidékkel és a többi keleti vidékkel, ahol tűlnyomólag németek laknak? Hogy állunk azokkal a kis ke­let-európai népekkel, akik a lehetőségek közül mindig a né­met birodalomhoz csatlakozást helyeznék előnybe ?“ Honnan vettük ezeket az idézeteket? Mindjárt meg­mondjuk. Az első Idézetet Thormann-Goetsch Nagy-Né- metország és Közép-Európa cí­mű 1895-ben megjelent köny­véből. A másodikat Hitler Mein Kampf-jából és a harmadik idézetet Barmick: A német si­kerek című könyvéből, amely e napokban jelent meg a stutt­garti Seewald kiadóban. Közben kétszer harminc év telt el a nagyapától az uno­káig, és a katasztrófákból a németek semmit sem tanultak. Barmick az említett könyv szerzője kifejti: „Németország nem elégedhet meg azzal, hogy a két német állam egyesüljön, hanem az a célja, hogy a né­metül beszélő vidékeket is egységbe tömörítse“. Bizonyos körök felfigyelnek az ilyen beszédre. Strauss mi­niszter a könyv kiadójához le­velet intézett és kifejezésre juttatta, hogy „a könyvet a legnagyobb figyelemmel és ér­deklődéssel olvasta“. A dolgozók más célokat kö­vetnek és tőlük függ, hogy az ilyen Barmickoktól elvegyék a hatalmat. lanti politikában is. De nemcsak ez. A. szocialista és a radikális szocialista párt vezetői — né­hány kivételével — tűrték, sőt ébresztették a kommunistaelle­nes propagandát. Lehetővé tet­ték, hogy a kommunistaellenes hangulat fertőző méregként szi­várogjon az emberek gondolko­dásába. Az antikommunizmus rosszindulatú fekéllyé vált a kis­polgárok és a burzsoázia elméjé­ben. Szomorú tény az, hogy négy szocialista választó közül három a reakció jelöltjére és nem a kommunista párt jelöltjére sza­vazott. Ez a probléma Algéria kérdé­sében nyilvánult meg a legjob­ban. Az 1956 januári választáson a három párt ismét a szavazatok többségét kapta, sőt a szocialista párt, a radikális szocialistákkal és a kommunisták hozzájárulá­sával kormányt alakított. De esztelen burzsoá politikájukkal két és félév alatt képtelenek vol­tak rendezni Franciaország leg­súlyosabb problémáját, az algé­riai háborút. Algériában közben hullottak az emberek, a háború naponta egy milliárd frankba ke­rült! Csodálkozhatunk-e a fran­cia kispolgárokon, hogy ma úgy viselkednek, mint ahogy tanúi vagyunk? Az antikommunista méreggel megtellve és elkábitva a kiutat nem a munkásosztály támaszában, a Francia Kommu­nista Pártban, hanem a messiás­ban, a prófétában, a „megmen­tében" — de Gaulleban kereste? S hogy milyen úton halad majd Franciaország a jövőben? Be kell vallanunk, hogy a referendum pozitív eredménye megnyitná az utat a fasizmusnak Fasizmusról közvetlenül beszélni korán lenne, viszont helytelen lenne azt állí­tani, hogy a harc Franciaország­ban befejezödöttt. Az utat még el lehet zárni. De Gaulle elkopik. Eddig még minden messiás el­kopott. Minél többet ígér, minél több reményt helyeznek bele, annál nagyobb a kiábrándulás. S ebben a pillanatban kezdődik a harc második fordulója Fran­ciaország demokráciájáért. KLEIN LÁSZLÓ Világhíredé A lipcsei mintavásáron naponta bemutatják az NDK-ban készült járműveket. Képünkön a Simson üzem motorke­rékpár gyártmányát látjuk. Ez a sport-motorkerékpár kimagasló teljesítményt nyújt. I : ■ ,-**#**'• r é*i ><J ******** *** $*8^*#*$***** *•***««** •» *•»•: #*** ******** **« <**>*« »um* *#?*** Hl* *«***<# **>* 'U &*****»# ** «< ******* * ' iMMM *> ********** •** <** ********* «*** $ ***** *:u******** *m<*<>*** *««*<**•*$***** *> íH****** **** ******* i ***** iwi< ****.< hm «< m»**mM* Genfben nemzetközi kiállításon mutatják be az atom­energia békés felhasználását szolgáló gépeket. Képünkön csehszlovák gyártmányú szcintillációs szpek- trométert látunk, amely a rádióaktiv sugárzást a kísér­leti anyag energiája szerint elosztja. Bulgáriában Pidrop város mellett befejezték egy új nagy üzem építését, melyben elektrolitikus rezet termelnek, ezenkívül aranyat, ezüstöt és molibdént dolgoznak fel.

Next

/
Thumbnails
Contents