Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-30 / 40. szám
Ez történt... Nápolyban Ray Maylin amerikai jelzésű kocsijával kirándulást tett Nápoly környékére. Kinyújtotta az ablakon a kezét, mire egy arra robogó motorkerékpáros több ezer líra értékű karkötőjét lecsatolta és tovább- állt. *• # # 01 e Észak Karolinában a képen látható férfit megharapta egy mérges kígyó, mire revolverével rálőtt a kígyóra, azután fájós lábbal öt kilométert gyalogolt, míg kórházba jutott és - nem kapott vérmérgezést. Honoluluban, amikor Alaszkát mint 49-ik államot felvették az Egyesült Államok kötelékébe, Mc Laughlin bíró leborotváltatfa szakálla felét és megesküdött, hogy addig nem borotválja le teljesén a szakállát, míg Ha- wait mint 50-ik államot nem veszik fel az Egyesült Államok kötelékébe. Olaszországban Santo Sern a roro képviselőt nem vették fel a képviselők jegyzékébe, mert a gyűléseket állandóan horkolásával zavarta. Azzal mentegetőzött, hogy a szavazásoknál mindig felkeltette magát. Coventryben (Egyesült Államok), amikor Jerry Oto- riano gépkocsija az országúton elvesztette egyik kerekét, két csinos leány utánavitte és szakszerűen felszerelte a kereket. A leányok egy leányklub tagjai, akik azt a célt tűzték ki, hogy „udvariasak lesznek az országúti forgalom lebonyolításánál". « TJ ruscsov Eisenhowerhoz intézett üzenetének a diplomáciai-*■* gyakorlattól teljesen eltérő és durva amerikai visszautasítása élénk megütközést keltett az egész világon, még bizonyos amerikai körökben is. A TASZSZ New York-i tudósítói az amerikai lapok jelentései alapján boncolgatják, hogy mi vezethette a State Departement irányítóit, amikor erre a szokatlan lépésre határozták el magukat. A TASZSZ-tudósítók rámutatnak arra, hogy a szovjet kormányfő üzenetében felsorakoztatott elvitathatatlan tények és közvetlen megállapítások szemlátomást zavarba hozták az amerikai külpolitika irányítóit. Végezetül rámutatnak arra, hogy ez a lépés az amerikai sajtó köreiben is olyan zavart idézett elő, hogy a lapok szinte meg sem kísérelték kommentálását. Ezzel szemben több jelentés tanúskodik amellett, hogy az amerikai közvélemény, sőt egyes befolyásos politikusok is mind határozotabban bírálják a távol-keleti válságban követett amerikai irányvonalat. A New York Herald Tribune tudósítója kiemeli: „Az amerikai szenátus tagjaihoz érkező levelek nem hagynak kétséget afelől, hogy a közvélemény túlnyomó része ellenzi a Kimoj kérdésében követett amerikai politikát". A tudósító ezt követően részletesen felsorolja, hogy csak az utóbbi tíz napban Case szenátor 35, Kennedy szenátor 190 és a távol-keleti keménykezű politika egyik leghevesebb szószólója, Knowland szenátor 25 elítélő levelet kapott. „Ezek a levelek — hangoztatja a New York Herald Tribune tudósítója — az egyszerű emberek igazi érzelmeit fejezik ki". A z amerikai külpolitika éles bírálata ma már a legkülön- bözőbb oldalakról megnyilvánul és egészen általánossá válik. Az Izvesztyija vezércikkben foglalkozik az amerikai kormánynak azzal a lépéssel, hogy visszaküldte Hruscsov legutóbbi üzenetét. A vezércikk hangsúlyozza: ez a lépés sérti az elfogadott diplomáciai szabályokat és nemzetközi szokásokat. Az amerikai kormány eljárása azt bizonyltja, hogy a washingtoni vezető körök nem hajlandók a józan ész szavára hallgatni. A lap New York-i tudósítója rámutat: a szovjet kormányfő üzenetének elutasítása magukra az amerikai agresszorokra ütött vissza. Ezért most tovább mesterkednek és mindenképpen meg akarják téveszteni az Egyesült Államokkal szövetkezett országok közvéleményét és kormányait. Néni véletlen, hogy a Fehér Ház Hruscsov üzenetének visszautasítását követően sietve nyilatkozatot adott ki, amelyben biztosítani igyekszik az amerikai szövetségeseket az Egyesült Államok „békés szándékairól". Elgondolkoztató megállapításokat tartalmaz Walter Lipp- mann „Kellemetlen helyzet Kimoj körül“ című cikke is, amely szerint az ENSZ közgyűlésének jelenlegi ülésszakán a bírálat viharát váltaná ki, ha az Egyesült Államok Csank Kaj-sek érdekében támadást intézne a kínai szárazföld ellen. „Ha pedig még nukleáris fegyverek is kerülnének felhasználásra ebben az amerikai offenzlvában, ennek a lépésnek á világban elfoglalt helyzetünkre gyakorolt hatása tragikus és kiszámíthatatlan lenne" — hangsúlyozza Lippmann. A továbbiakban a varsói tárgyalások kilátásairól Írva, kifejti: „Annyit kétségtelenül biztosra vehetünk, hogy nem lesz lehetőség olyan megegyezésre, amely elveti az erőszak alkalmazását a tajvani térségben, ha az nem tartalmoz részünkről olyan intézkedéseket, amelyeknek végrehajtásaként kivonjuk magunkat a Csang Kaj-sekkel kötött szövetségből". A szabad Algéria kormánya A múlt pénteken új fejezet kezdődött az algériai nép felszabadító harcában: megalakult a szabad Algéria kormánya, élén Ferhat Abbassal, a függetlenségi küzdelem régi, nagymúltú harcosával. Bár a kormány csak a következő napokban hozza nyilvánosságra programját, tevékenységének súlypontja máris világos: a fegyveres harc folytatása mindaddig, míg a francia kormány el nem ismeri Algéria jogát a függetlenséghez. A kormány megalakulása meghúzta a lélekharangot a francia gyarmatosítók csökönyösen ismételt hamis tétele fölött, amely szerint Algéria: három francia megye. Különös jelentősége van ennek most, a de Gaulle-féle „népszavazás" előestéjén és az ENSZ-közgyű- lés tartama alatt. De Gaulle ugyanis a katonai terror segítségével az alkotmányreform feletti szavazást Algéria területére kiterjesztve ezzel is mindenáron igazolni akarja Algériának Franciaországhoz való tartozását. Ferhat Abbas kormányának léte tehát kétségtelenül újabb csapás de Gaulle integrációs terveire, mint ahogyan az ENSZ közgyűlésére is minden bizonynyal befolyással lesz a szabad algériai kormány megalakulása. Franciaország válaszúton Amikor e néhány sort írjuk, még nem véglegesek a választási eredmények a {randa alkotmányban. De az első hírek arról tanúskodnak, hogy a választók többsége a {eltett kérdésre igennel válaszolt. Ezzel kapcsolatban határozottan {elmerült kél kérdés. Ki felelős azért, hogy annyi francia polgár hagyta magát megtéveszteni és nem látta a rája leselkedő veszélyt? és milyen úton fog haladni Franciaország a közeljövőben? Az első kérdés nem olyan komplikált. Franciaország mai helyzetéért az úgynevezett baloldal, a szocialisták és a radikális szocialisták vezetői felelősek. Ezek a pártok a kommunista párttal együtt minden választáson a szavazatok többségét kapták. Sieg kell jegyeznünk, hogy a szocialisták és a radikális szocialisták pártját kispolgárok képezik. A választási eredmények ellenére nem olyan politikát folytattak, ami megfelelt volna a munkásosztálynak is a kispolgárságnak. hanem olyat, ami a burzsoáziának felelt meg. Ilyen politikát folytattak Algéria kérdésében, s a német vagy az atOIOIOIOIOJOIOIOIOBOBOIOMOIO Három nemzedék Kína néphadseregének egységei válaszolnak az imperialistán provokációira. A kínai néphadsereg egyik torpédórombolójn indulásra készül. . 1895-ben a német diákok egy könyvben ezt olvasták: „A német birodalomban nemcsak németek fognak lakni, de ezt a területet csakis a németek fogják uralni, csakis .a németeknek lesz politikai joguk és földet is csak a németek vásárolhatnak. Olyan érzésük lesz, mint a középkorban, hogy tulajdonképpen a németek az uralkodó nép (Herrenvolk) és az alantas munkákat az alárendelt külföldiek végzik majd”. 1925. Az 1895-ben diákoskodó németek fiai ezt olvasták egy könyvben: „Ott folytatjuk, ahol hat századdal ezelőtt abbahagytuk. Megállítjuk a germánok déli irányba való vonulását és Kelet felé irányítjuk tekintetünket. Hogyha mi ma Európában több földről és nagyobb területről beszélünk, akkor elsősorban Oroszországra és az Oroszország fennhatósága alá tartozó országokra gondolunk". 1958-ban annak a németnek az unokája, aki 1895-ben diák volt, egy könyvben ezt olvashatja: „Tulajdonképpen, hogy állunk a szudétanémet vidékkel és a többi keleti vidékkel, ahol tűlnyomólag németek laknak? Hogy állunk azokkal a kis kelet-európai népekkel, akik a lehetőségek közül mindig a német birodalomhoz csatlakozást helyeznék előnybe ?“ Honnan vettük ezeket az idézeteket? Mindjárt megmondjuk. Az első Idézetet Thormann-Goetsch Nagy-Né- metország és Közép-Európa című 1895-ben megjelent könyvéből. A másodikat Hitler Mein Kampf-jából és a harmadik idézetet Barmick: A német sikerek című könyvéből, amely e napokban jelent meg a stuttgarti Seewald kiadóban. Közben kétszer harminc év telt el a nagyapától az unokáig, és a katasztrófákból a németek semmit sem tanultak. Barmick az említett könyv szerzője kifejti: „Németország nem elégedhet meg azzal, hogy a két német állam egyesüljön, hanem az a célja, hogy a németül beszélő vidékeket is egységbe tömörítse“. Bizonyos körök felfigyelnek az ilyen beszédre. Strauss miniszter a könyv kiadójához levelet intézett és kifejezésre juttatta, hogy „a könyvet a legnagyobb figyelemmel és érdeklődéssel olvasta“. A dolgozók más célokat követnek és tőlük függ, hogy az ilyen Barmickoktól elvegyék a hatalmat. lanti politikában is. De nemcsak ez. A. szocialista és a radikális szocialista párt vezetői — néhány kivételével — tűrték, sőt ébresztették a kommunistaellenes propagandát. Lehetővé tették, hogy a kommunistaellenes hangulat fertőző méregként szivárogjon az emberek gondolkodásába. Az antikommunizmus rosszindulatú fekéllyé vált a kispolgárok és a burzsoázia elméjében. Szomorú tény az, hogy négy szocialista választó közül három a reakció jelöltjére és nem a kommunista párt jelöltjére szavazott. Ez a probléma Algéria kérdésében nyilvánult meg a legjobban. Az 1956 januári választáson a három párt ismét a szavazatok többségét kapta, sőt a szocialista párt, a radikális szocialistákkal és a kommunisták hozzájárulásával kormányt alakított. De esztelen burzsoá politikájukkal két és félév alatt képtelenek voltak rendezni Franciaország legsúlyosabb problémáját, az algériai háborút. Algériában közben hullottak az emberek, a háború naponta egy milliárd frankba került! Csodálkozhatunk-e a francia kispolgárokon, hogy ma úgy viselkednek, mint ahogy tanúi vagyunk? Az antikommunista méreggel megtellve és elkábitva a kiutat nem a munkásosztály támaszában, a Francia Kommunista Pártban, hanem a messiásban, a prófétában, a „megmentében" — de Gaulleban kereste? S hogy milyen úton halad majd Franciaország a jövőben? Be kell vallanunk, hogy a referendum pozitív eredménye megnyitná az utat a fasizmusnak Fasizmusról közvetlenül beszélni korán lenne, viszont helytelen lenne azt állítani, hogy a harc Franciaországban befejezödöttt. Az utat még el lehet zárni. De Gaulle elkopik. Eddig még minden messiás elkopott. Minél többet ígér, minél több reményt helyeznek bele, annál nagyobb a kiábrándulás. S ebben a pillanatban kezdődik a harc második fordulója Franciaország demokráciájáért. KLEIN LÁSZLÓ Világhíredé A lipcsei mintavásáron naponta bemutatják az NDK-ban készült járműveket. Képünkön a Simson üzem motorkerékpár gyártmányát látjuk. Ez a sport-motorkerékpár kimagasló teljesítményt nyújt. I : ■ ,-**#**'• r é*i ><J ******** *** $*8^*#*$***** *•***««** •» *•»•: #*** ******** **« <**>*« »um* *#?*** Hl* *«***<# **>* 'U &*****»# ** «< ******* * ' iMMM *> ********** •** <** ********* «*** $ ***** *:u******** *m<*<>*** *««*<**•*$***** *> íH****** **** ******* i ***** iwi< ****.< hm «< m»**mM* Genfben nemzetközi kiállításon mutatják be az atomenergia békés felhasználását szolgáló gépeket. Képünkön csehszlovák gyártmányú szcintillációs szpek- trométert látunk, amely a rádióaktiv sugárzást a kísérleti anyag energiája szerint elosztja. Bulgáriában Pidrop város mellett befejezték egy új nagy üzem építését, melyben elektrolitikus rezet termelnek, ezenkívül aranyat, ezüstöt és molibdént dolgoznak fel.
