Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-16 / 38. szám

A tettek mezején Ami tegnap még elérhetet­lennek látszott, ma már való­ság, s holnap talán a feledés homályába lép, Mérföldes lép­tekkel fejlődik a technika és a fejlődéssel lépést kell tartani. Persze a lépéstartás nem azt jelenti, hogy mindenki mérnök lesz, aki majd a bolygók közti repülés lehetőségeit kutatja, de annyit mindenkitől elvárunk, hogy nyitott szemmel járjon, és legalábbis figyelje az esemé­nyeket. Bár a szó legszorosabb értelmében véve nem kötik be szemüket az emberek, esetleg nyáron zöld szemüvegen keresz­tül szemlélik a világot, de ha viselkedésüket jobban vizsgálat tárgyává tesszük, akkor sok olyan egyént találunk, akire nyugodt lelkiismerettel mond­hatjuk, hogy bizony nem hasz­nálja eléggé szemét. Az ilyen emberek túlnyomó többségének látóképességét az egyéni ha­szon, az ,,én, és csak azután a többiek" elve zavarja. Számunkra örvendetes jelen­ség, hogy a fentemlítettek szá­ma napról-napra apad. Társa­dalmunk döntő többségének egyéni érdekei megegyeznek a közösség érdekével, ennek szer­ves részét képezik. Mivel új társadalmi rendszerünk építésé­ben a gazdasági feladatok tel­jesítése nyomán létrejött jöve­delem a közösség tulajdonát képezi, elosztásánál — aki töb­bet adott, az többet is kap, elv érvényesül. Aki becsületesen teljesíti, sőt túlteljesíti a ter­vet. többet ad a közösségnek, tehát többet is kap, mint az, aki nem képes 100 százalékot elérni. NYOLCVANHATAN KEZDTÉK A fiatal munkások, főképp a CSISZ-tagok túlnyomó többsége a tervteljesítést becsületbeli kötelességének tartja. Az a leg­jobb hazafi, aki legtöbbel járul hozzá hazája építéséhez. Ez a felismerés egy hatalmas ifjúsá­gi mozgalomnak volt elindítója. Termeljünk többet, jobbat és olcsóbban, így hangzott az új jelszó s 1957 áprilisában a pie- soki gépgyárban 86 CSISZ-tag kezdeményezésére megszületett az „ifjúság millióiért“ mozga­lom. Ezek a fiatalok ismerték fel elsőnek a takarékosság je­lentőségét. Nyitott szemmel jártak és látták, hogy a köny- nyedén eldobált, még használ­ható nyersanyag nemzetgazda­ságunknak hatalmas értéket je­lent. Ma már mindenki számára érthető és világos, hogy a ta­karékossági mozgalom fő moz­gató ereje, motorja, a haza- és munkaszeretet volt. A felisme­rés terjedése: adjunk többet, jobbat a hazának — az „ifjúság Minden évszaknak, vagy talán hónapnak is megvan a maga ro­mantikája, varázsa. Ez alól nem kivétel a szeptember sem. Sőt, az elsők között foglal helyet. Mikor megjönnek az első szep­temberi szelek, szinte egycsa- pásra változik, más ruhát ölt körülöttünk a természet. Ezzel együtt változik az ember min­dennapi bcszédtárgya is. Meg­kezdődnek az őszi munkák, a nagytakarítások, meszelések, és bevásárlások a télre. Ha isko­lába készülő gyerek van a csa­ládban, akkor a gond, a törődés mindjárt bővül azzal, vajon mi­lyen lesz az iskola, kik fogják tanítani? Az ezzel járó sok-sok egyéb mind eszébe jut a gon­dos szülőnek. Így voltak ezzel Bátorkeszin is. Az iskola és a tanítás hely­zete nagyon siralmas volt. A 4- 500 gyermeknek öt helyen kel­lett meghúzódnia, váltakozva kellett az iskolába járnia, a rossz, nyirkosfalú volt kocsma, vagy más iskolának nem meg­felelő épületbe. Ma, jóllehet még a régi helyeken kezdődik meg a tanítás, már csak hetek kérdése, hogy átadják rendel­tetésének az új, minden igényt kielégítő iskolát. Végre sikerült! A múlt év februárjában kezdtek hozzá az építkezési vállalat dol­gozói, Hoffmann építész vezeté­sével, és ma már áll az új, két­emeletes épület. Még folynak a belső munkálatok, de mi a hely­beli magyar tannyelvű nyolcéves középiskola igazgatójával már járjuk a termeket. Mellettünk munkások dolgoznak, csiszolják a folyosó betonlapját. Mindenütt az utolsó simításokat végzik. Beszélgetünk. Mindenről szó esik az iskolával kapcsolatban. millióiért“ mozgalom kiszélese­dését jelentette. Közelről sem mondhatjuk, hogy ment minden, mint a ka­rikacsapás. Miég a milliós moz­galom bölcsőjében, a piesoki gépgyárban is komoly munkát jelentett a kezdeményezés ter­jesztése. Megkezdődtek a mun­ka utáni vitatkozások, érvek és ellenérvek váltogatták egymást, s mind többen keresték fel a 111-es részleget. Ez már ered­ményt jelentett. Ha egy fiatal vitatkozni kezd, ha védi saját igazát, — még ha helytelen is a felismerése — már így is al­kalmat nyújt a helyes érvek védőinek, hogy meggyőzzék té­vedéséről. Bár Piesokon nem beszéltek tévedésről, mégis so­kan akadtak, akik kételkedtek a 140 000 korona megtakarítá­sában. Hogyan akarnak ezek a fia­talok ezreket megtakarítani, miből? Nem dobáljuk mi el a nyersanyagot, a gépeket is jól kihasználjuk, hát miből lesz itt a megtakarítás? FILLÉREK, KORONÁK A kételkedők nemsokára szemtanúi lehettek a titok meg­oldásának Alig telt el néhány nap, a jó figyelő már észreve­hette, hogy a két részleg dol­gozóinak életében változás tör­tént. Elmaradtak a megszokott, munkaközbeni beszélgetések, a fiatalok is fokozottabb figye­lemmel hajoltak a gépekhez, fi­gyelmesebben vizsgálták a ké­szülő darabokat — csökkent a selejt. A minőségi ellenőrzés után kiszámították az első meg­takarítást. A fillérek koronákká nőttek, nap nap után egyre sza­porodtak. Minél többen kapcsolódtak be a mozgalomba, annál több jó ötlet, kezdeményezés került fel­színre, s ami megfelelt, azt min­denki örömmel alkalmazta. A lelkiismeretes, pontos munka eredményeképpen a múlt évben 178 000 korona megtakarítást könyveltek el a piesoki fiatalok. EZREK ÉS MILLIÓK Országos méretben ez a moz­galom 1957-ben 47 millió koro­na megtakarítást jelentett. Eb­ben az évben az „ifjúság millió­iért“ mozgalom jelentősen ki- szélesedett, s „az ifjú újítók ne­gyedéve“, am’t sok üzemben megrendeztek, további ezrekkel vitte előre a mozgalmat. A pie­soki fiatalok ez év elején ala­posan fontolóra vették a terv­feladatokat, a vezetőkkel és mesterekkel történt tanácsko­zás után merész kötelezettség­vállalást tettek: az év végéig 400 000 koronát megtakarítunk. A nagy elhatározást valóra vál­tották, s már »a párt XI. kong­resszusáig 343 000 korona meg> takarítást értek el. Követésre méltó példát mutattak a CSISZ Szlovákiai Kongresszusa előtti időszakban is. A kongresszus megkezdésekor már az egész évi kötelezettségvállalásuk tel­jesítését jelentették. Aztán fel­mérve az előttük álló feladato­kat, elhatározták, hogy a meg­takarított összeget az év végé­ig 800 000 koronára növelik. Ne gondolja senki, hogy ez csak olyan gyerekes elgondolás. Az üzem vezetősége, éppúgy mint a műszaki vezetők, alaposan ki­számították és előre mérlegel­ték a lehetőségeket, csak azután mondták ki a döntő szót: a vál­lalás reális. A JUTALOM A piesoki fiatalok megszerez­ték Szlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának ván­dorzászlaját. Kezdeményezők, példamutatók voltak, ma is azok, megérdemlik a legmaga­sabb kitüntetést.-S­A nagymegyeri járásban két ifjúsági tőzegbánya van. Képünk a bögellői bányában készült. Épül az iskola így szó kerül arról is, hogyan és mivel rendezik be az új isko­lát. Hinora Béla igazgató elvtárs készséggel adja meg a választ. — Már minden szükséges fel­szerelésünk megvan. Üj padok, falitáblák, korszerű laboratóriu­mi berendezések, térképek és minden, ami csak szükséges. Persze felhasználjuk a régi is­kolából kikerülő még használ­ható dolgokat is. — Hány tanterme lesz az is­kolának? — Tizenöt. Ebben persze ben­ne vannak a fizikai, kémiai és a politechnikai képzéshez szük­séges laboratóriumok is. Az is­kola teljességéhez csak a tor­naterem hiányzik. No de idővel az is meglesz. Az épület úgy van tervezve, hogy a jövőben min­den nehézség nélkül hozzá lehet építeni a tornatermet. — Hogyan oldják meg a poli­technikai kérdést? Van-e erre a célra megfelelő káderük? — Bizony, ez nehéz probléma, mert nincs elég szakképzett tanítónk a politechnikai tanítás­hoz. Eddig két szakosztályunk volt: a gépészeti és a mezőgaz­dasági. Ezek megalakítását is a helybeli szakemberek segítő­munkájának köszönhetjük, akik tudásukkal hozzájárultak a két szakkör megindításához és ve- vetéséhez. — És a legérdekeltebbek, a gyermekek, mit szólnak az új iskolához? — Nagy az öröm. Már készü­Alistán negyven fiatal dolgozik a szövetkezetben. Tavaly huszonhármán látogatták a szövet-, kezeti munkaiskolát és igyekeztek kibővíteni szakmai tudásukat. A szövetkezet nyolchektáros dohinykertészetében tizenhét fiatal dolgozik és ha munkájukról érdeklődünk, csak jót hallunk. Képünkön » dohányos csoport egy része az idős fűtővel, Berényi bácsival. A tizenkéthektáros kertészetben szintén dolgoznak fiatalok. Képünkön a kertészeti csoport három tagja hagymaválasztás közben 3000 éves város Szíriái archeológusok Latakia kikötő közelében egy város ma­radványaira bukkantak, amely a tudósok megállapítása szerint időszámításunk előtti XII. év­században keletkezett. Megálla­pították, hogy Szíria, Egyiptom és Görögország fontos kereske­delmi központja volt, A cserép­edényeken és más dísztárgyakon kívül sok rendkívül értékes le­ieletet találtak. Szakkörök véle­ménye szerint a felfedezés új fényt vet Közép-Kelet történel­mének fontos fejezeteire. Három győzelem A dohányosok úgy tervezik, hogy az előirányzott 11.5 mázsás hek­tárhozamot túllépik és 14 má­zsát szeretnének elérni hektá­ronként. Képünkön Hegyi Olga mutatja, hogy eddig csupa el­sőosztályú dohányt szedtek. lödnek, tanulják a kultúrmű­sort, hogy méltóan megünne­pelhessék az új iskola kapuinak megnyitását. Ezek a szavak jutnak eszem­be, mikor íróasztalomnál ülve magam elé rakom az útitáskám­ból előkerülő fényképeket, fel­jegyzéseket. Egyszerű szavak, és mégis mennyi minden rejtő­zik mögöttük. Mennyi munka, mennyi fáradság! Csak tessék elképzelni, micsoda dolog az, télen hóban, ősszel-tavasszal sárban járni a gyerekeknek, a tanítónak egyik faluvégtől a másikig, hogy megtarthassa vagy meghallgathassa a tanítási órát. Aztán gyalogolhat tovább, a következő helyiségbe. Node, már mindez lassan a múlté. Az új kétemeletes épület ott őrkö­dik a falu közepén, mindenhon­nan könnyen hozzáférhető he­lyen. Az épület belső elrende­zése a legkorszerűbb. A szute- rénben van az öltöző, minden tanuló részére külön fogas, szekrény. Itt vannak a mosdók, fürdőhelyiségek és a kazánház is. A földszinten és az emelete­ken vannak a tantermek, a la­boratóriumok és a tanítói kabi­netek. Az épület jobboldali ré­szén két lakás is van. Az igaz­gató és a gondnok lakása. Meg kell azonban jegyezni, hogy a lakásegységek tervezése nem a legsikerültebb. Az iskola építése befejezés­hez közeledik. Teljesül a bátor- kesziek vágya: elkészül egy új iskola, egy újabb erőd, ahol majd a szocialista gondolat iga­zát védik — embereket taníta­nak, a szó legszorosabb értel­mében véve gondolkodó embe­reket nevelnek. A hajnali és kora reggeli vo­natok mindennap ontják a vi­déki dolgozók százait, ezreit. Ilyenkor az érkezési oldalon alig találni várakozót. így volt ez szerdán reggel is, csakhogy fel­tűnt a sok várakozó, biztosan valami soronkívüli esemény tör­tént. Meg is kérdeztük az egyik ismerőst, hogy kit várnak. Egy­szerre többen is válaszoltak: „Várjuk a gyerekeket, most jönnek a komlószedésről“. Kissé zavarba jöttünk, mert illett vol­na tudni, hisz a Zoch utcai 11 éves magyar iskola 10. osztályá­nak tanulói Észak-Csehország- ban brigádmunkán,, komlószedé­sen voltak. Kiváló munkájuknak meg is volt az eredménye; háromszor nyerték el a vándorzászlót. Be­szélgetésre már nincs idő, mert a hangosbemondó jelzi, hogy a prágai gyors az első vágányra érkezik. Nem kell soká várni, máris feltűnnek a napbarnított, arcú gyerekek. Üdvözlés, ölelkezés, mint ahogy ez ilyenkor lenni szokott. A bolyban látjuk Do­monkos Mária tanárnőt, az is­kola sokoldalú, kedvelt „Mari­káját“ és Kőrös István tanárt, az ismert sportembert. Nehéz a két népszerű pedagógushoz hozzáférni. Amint odaérünk, el­ső dolgunk a vándorzászló el­nyeréséhez gratulálni, hisz ez nem kis dolog, városi diákokkal, kiknek zöme a komlót eddig csak képről ismerte, ilyen sikert elérni. „Hogyan sikerült háromszor is.elnyerni a vándorzászlót“? — hangzott első kérdésünk. „Eleinte bizony nehezen ment a munka. A normát sem tudtuk teljesíteni. Tallóczy Karcsi-bá- csival (ő mint szülő vett részt a komlószedésen) és Kőrös Pis­tával megbeszéltük, hogy valami úton-módon megtudjuk a kom­lószedés fortélyát. Két ügyes fiút bíztunk meg, tudják meg és kémleljék ki, hogy miként kell 'komlót szedni. A leleményesség segített, mert néhány nap múlva nemcsak, hogy teljesítettük a normát, hanem minden egyes diák túl is szárnyalta. „Több iskola diákja is részt vett?“, kérdeztük tovább. „Abban a faluban legalább 12-15 iskola diákja dolgozott. Voltak iskolák, melyek számbe­lileg és testalkatra is erősebbek voltak, mint a mienk, de a szor­galom, a lelkesedés és a becs­vágy tekintetében talán mi voltunk a legerősebbek“. „Milyen volt a gyerekek ke­resete“ ? „Eleinte bizony keveset ke­restek, de amikor belejöttek, a napi húsz koronát mindenki megkereste“. Itt már Kőrös ta­nár is bekapcsolódott a beszél­getésbe. Sok mindent akartunk még kérdezni, de a két lelkiis­meretes pedagógus szeme in­kább a gyerekeket kereste. Az­tán meg a fáradság is meglát­szott rajtuk. Elbúcsúztunk. Siettünk az egyik trolibuszban helyet kapni, s ott több diákot találtunk. Az elsőt meg is szó­lítottuk. Wawra Kató, az iskola egyik legjobb úszónöje (a jó úszás családi tulajdonság, mért Laci bátyja a válogatott vízilab­da játékos) volt. „Milyen volt Kató?“ „Jó volt. Eleinte fáradt voltam. Nekem főként a víz hiányzott, mert azóta nem úsz­tam. Aztán meg már örülök, hogy otthon leszek. Mégis ott­hon a legjobb“. Tovább mentünk s ott láttuk Tallóczy Matyit, aki egy nap 450 litert szedett és ezzel a ver­senyt új- iskolai csúccsal nyerte meg, mert senki sem szedett nála többet, de ő tartotta a gombóc-evésben is a csúcsot. Korán akarja megszokni a csú­csokat. Nemhiába ő az iskola legjobb futója. A város felébredt, az utca megtelt a munkába sietök ez­reivel, a villamosok csöngetése és az autók dudálása szolgáltat­ta a muzsikát az élet üteméhez. Csupán néhány diák nem dolgo­zik ma, pihen. Megérdemlik. A három vándorzászló kitünte­tés. Őket, illetve rajtuk keresz­tül az iskolát tüntették ki. N. J. Az is helyes lenne... A Bátorkeszi-i iskola befejezés előtt Gy. L. A közelmúlt napokban a nád­szegi színjátszó csoport nagy sikerrel mutatta be Vágfarkas- don a Dankó Pista hegedűje cí­mű vígjátékot. A közönség a színdarab bemutatója iránt igen nagy érdeklődést tanúsított, amit az is bizonyít, hogy min­dén jegy elkelt. Egyetlen egy üres hely sem maradt a terem­ben. A színjátszókat a CSISZ farkasdi alapszervezetének el­nöknője fogadta és köszöntött A farkasdi fiatalok kívánják nádszegi fiataloknak, hogy ezer túl is lendületes kulturális tt vékenységet folytassanak és t lehetséges még másik színde rabbal is látogassanak el hoj zájuk. Bár az is helyes lenn ha a vágfarkasdi fiatalok is tg nulnának be színdarabot. VARGA MARGIT,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents