Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-16 / 38. szám
A német békeszerződés ügye \ Az európai béke — és így a világbéke — szempontjából rendkívüli jelentősége van annak a javaslatnak, amelyet' a Német Demokratikus Köztársaság kormánya tett néhány nappal ezelőtt a német békeszerződés kérdésében. Az NDK kormánya a Szovjetunió, az Egyesiált Államok, Anglia, Francia- ország és a Német Szövetségi Köztársaság kormányához intézett jegyzékében ismertette a békeszerződéssel kapcsolatos javaslatait — s ha egyelőre még csak a közvélemény s a sajtó visszhangja ismeretes, máris látható a javaslatok hatása. Tizenhárom esztendővel a második világháború befejezsése után végre meg kell kötni a német béke- szerződést, hogy megoldást nyerjen a nemzetközi kapcsolatok egyik kulcskérdése, a német probléma. Az NDK javaslatának ereje és súlya a politikai realitásban rejlik, amely minden pontjából árad. Az alap éppen az, amelyet oly szívesen akarnának tagadni a bonni politikai körök és tengeren túli cégfőnökei is: a két német állam létezésének ténye. Ebből a tényből kiindulva javasolja az NDK kormánya, hogy a két német állam fokozatosan közeledjék egymáshoz, végül egyesüljön valamilyen államszövetségi formában. Maga a béke- szerződés előkészítése az NDK- javaslat szerint a két német állam és a négy nagyhatalom képviselőinek közös . tárgyalásán történnék meg. Az első lépés az NDK és a Szövetségi Köztársaság békeszerződést előkészítő bizottságának megalakítása volna, amelyet esetleg azzal is meg lehetne bízni, hogy foglalkozzék a békeszerető, demokratikus és egységes Németország megteremtésének lehetőségeivel, mivel ez kizárólag a két német állam ügye. S amikor az NDK javaslata emlékeztet Walter Ulbricht- nak az NSZEP V. kongresszusán elhangzott kijelentésére, amely megmutatta a közvetlen összefüggést a német békeszerződés és a külföldi katonai támaszpontok felszámolásának kérdése között, javasolta, hogy mindkét német állam lépjen ki a katonai csoportosulásokból — bizonyítja, hogy e reális javaslat az európai népek békéje szempontjából a legpozitívabb intézkedéseket irányozza elő. Az NDK javaslata új fejezetet nyit a német kérdés rendezéséért vívott küzdelemben. A haladó világközvélémény ebben a javaslatban látja a béke és Németország újraegyesítésének egyetlen járható útját. Az Egyesült Államok beavatkozása a Kínai Népköztársaság belügyeibe a kínai kormány figyelmeztetése ellenére fokozódott. A nyugati sajtót élénken foglalkoztatják a tárgyalások kilátásai. Egyes amerikai kommentárok nyíltan utalnak arra, hogy Amerika nem változtatott álláspontján s a tárgyalásokon már eleve olyan álláspontra helyezkedik, amely elfogadhatatlan a Kínai Népköztársaság szempontjából. A Washingtoni Post and Times Herald hírmagyarázója szerint éppen ezért a tárgyalások nem járnak majd semmiféle eredménnyel. Nem érdektelen megjegyezni ezzél kapcsolatban, hogy magában Amerikában is számottevő személyiségek foglalnak állást, eredményt ígérő tanácskozások mellett. így például Warburg tekintélyes publicista és pénzügyi szakember táviratilag javasolta Eisenhower elnöknek, hogy ‘találkozzék Csou En-lajjal. Theodor Green, a szenátus külügyi bi- zotságának elnöke kijelentette, hogy Kimoj és Macu sem Tajvannak, sem az Egyesült Államoknak nem éri meg a védelmet. Jellemző, hogy Dulles múlt heti nyilatkozata óta erősebben bírálják az amerikaiak távolkeleti politikáját az Egyesült Államokkal szövetséges országokban is. Az angol Scotsman igy fogalmazza meg véleményét az Egyesült Államok provokatív katonai lépéseiről: „Az akciót olyan terület miatt akarják megindítani, amely tagadhatatlanul Kína tulajdona. Az Egyesült Államok teljesen magára maradna ilyen háborúban és valamennyi semleges ország s majdnem valamennyi szövetséges ország közvéleménye felháborodna. — Amerika — ha beavatkozik, teljesen egyedül fog eljárni, akciója súlyos visszahatást keltene a nyugati szövetségben és ez nagyon közelről érint mindannyiunkat." James Cameron, a News Chronicle külpolitikai hírmagyarázója elítéli Dulles külpolitikai irányvonalát és figyelmeztet, hogy Amerika ezekkel a lépéseivel jóvátehetetlen károkat okoz saját ügyének is. Még élesebb szavakkal fogalmazza meg véleményét Cross- mann munkáspárti képviselő, aki Pekingből küldött tudósítást a Daily Mail-nek. „Ez az utolsó alkalom Amerika számára — írja. — Csou En-laj módot adott Eisenhowernek ahhoz, hogy becsülettel visszavonuljon tarthatatlan helyzetéből." A képviselő a továbbiakban azt ajánlja Eisenhowernek, hogy használja ki ezt a lehetőséget, mert ameny- nyiben az amerikai haderők beavatkoznának Kína belügyeibe, az ebből származó háborúért az amerikai kormányt terheli a felelősség." Az indiai közvélemény és a sajtó a leghatározottabban tiltakozik az amerikai provokációk ellen. A Blitz, a kínai kormány álláspontját kommentálva hangsúlyozza: egyetlen kormány sem tűrheti, hogy lázadók és reakciós erők álljanak a küszöbén. HRUSCSOV ÜZENETE, amelyet Eisenhowerhez intézett, általános nagy figyelmet keltett a nemzetközi sajtóban. A New York-i kedd reggeli lapok első oldalon részletes kivonatban közölték az üzenetet. Az Associa„Kóborlás" Angliában folytatódnak a színesbőrűekkel kapcsolatos felháborító incidensek. Mint ismeretes, több — elsősorban a gyarmati sorból a közelmúltban felszabadult — állam hivatalosan is tiltakozott emiatt a brit kormánynál. Manley, Jamaica főminisztere, és dr. Lacorbiniere, a nyugat-indiai államszövetség helyettes miniszterelnöke éppen azért utazott a szigetországba, hogy tanulmányozza a sajnálatos helyzetet. Ezt a helyzetet természetesen ott lehet tanulmányozni, ahol sok néger lakik. A két“ magasrangú államférfi így a főváros paddingtoni negyedébe látogatott el. Amikor egy rendőr meglátta őket, kijelentette nekik: sürgősen távozzanak innen. Manley és Lacorbiniere doktor felfedte kilétét a hatóság túlságosan éber őre előtt, mire az a zavar legcsekélyebb jele nélkül így válaszolt: — A kóborlás még a brit nemzetközösség országainak miniszterei számára is szigorúan tilos. Ahol a faji gyűlölet hullámai összecsapnak a fejek fölött, felismerhetetlenné torzulnak a fogalmak is. Ha egy fehér ember lassan, nézelődve halad az utcán, az természetesen s é t á 1 á s. Ha ezt olyan ember teszi — még ia miniszter is az illető —, akinek a bőre sötétebb, az már „kóborlás“... A szovjet nép lelkesedéssel fogadta az SZKP XXI. kongresz- szusa összehívásának hírét A szovjet sajtó vasárnap reggel közölte az SZKP Központi Bizottságának határozatát, a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. rendkívüli kongresszusa összehívásának hírét Már a kora reggeli órákban a több műszakban dolgozó üzemekben röpgyű- léseket tartottak, amelyeken a munkások megvitatták, hogyan készüljenek fel a nagy jelentőségű kongresszusra. A Pravda hétfői száma vezércikkben foglalkozik a kongresz- szus jelentőségével. A lap rámutat arra: a legfejlettebb kapitalista országok utólérésének és túlszárnyalásának programját még a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa jelölte ki. A határozat végrehajtása során a Szovjetunió már valamennyi európai kapitalista ország termelését túlszárnyalta és feladatul tűzte ki hogy az elkövetkező évek során maga mögött hagyja az Egyesült Államokat is. Mint a Pravda rámutat, a Szovjetunióval a termelés ütemének növekedése terén az Egyesült Államok sem versenyezhetnek. A szovjethatalom fennállásának negyven éve óta a szovjet ipar termelésének évi növekedése átlagosan tíz százalék volt, ugyanakkor az Egyesült Államok iparáé (mindössze 3,2 százalék. Az elkövetkező években azonban még nagyobb feladatok várnak ránk. Körülbelül tizenöt éven belül a Szovjetunió az évi ipari termelés terén a többi között 250 — 300 millió tonna vasércet, 75 — 85 millió tonna pyersvasat, 100—120 millió tonna acélt, 650 — 750 millió tonna szenet, 350 — 400 millió tonna olajat, 270—320 milliárd köbméter gázt, 800-900 milliárd kilowattóra elektromos energiát, 90 — 110 mili ő tonna cementet, 9—10 millió tonna cukrot, 550—650 millió méter gyapjúszövetet, 600 — 700 millió pár bőrcipőt gyárt majd. Nem kisebb jelentőségű feladatokat kell megoldani a gabonatermelés, az állattenyésztés terén és a mezőgazdaság többi ágazatában is. ted Press hírügynökség moszkvai tudósítója kommentárjában hangsúlyozza: Hruscsov üzenete, amelyet azután küldtek el, miután Csou En-laj hozzájárult, hogy vegyék fel újra a nagyköveti szinten folytatott tárgyalásokat, arra irányul, hogy csökkentse a Tajvan miatti háború közvetlen veszélyét. A szovjet kormányfő üzenetében azt a figyelmeztetést, amely szerint Kína megtámadása esetén nem lenne egyedül, ez a nyílt felszólítás kíséri: „Tárgyalásokat háború helyett!" Az angol lapok, még a kisebb terjedelműek is, hosszasan és feltűnő alcímek alatt ismertetik Hruscsov Eisenhowerhez intézett figyelmeztetését az Egyesült Államok távol-keleti kihívó politikájának veszedelmeire. A szélső- jobboldali Daily Mail moszkvai tudósítója szerint a Hruscsov- jegyzék „célja úgy látszik a feszültség enyhítésének előmozdítása Kína jogainak feladása nélkül. A jegyzék egyszersmind azt jelenti — írja a tudósító —, hogy a kommunista csoport erős mozgalmat indít az ENSZ-köz- gyűlésben Kína ENSZ-felvételé- ért." A Times washingtoni tudósítója felhívja a figyelmet: „Nagyon sok amerikai úgy érzi, hogy most igazán riem lenne szabad Dullesnek tovább csillogtatnia a szakadék szélén táncolás művészetét ..." Az egyiptomi lapok sorában az As Saab hangsúlyozza, hogy mindaddig nem biztosítható a béke, amíg az amerikai 7. flottát el nem távolítják a kínai határok közeléből. Az Egyptien Gazette kiemeli: A Kínai Nép- köztársaság fennállásának makacs el nem ismerése nevetségessé teszi az Egyesült Államokat és politikáját. A kairói sajtó egyébként Hruscsov üzenetének különösen azt a részét emeli ki, amely szerint az amerikai katonai vezetők igyekeznek még a kormány hallgatólagos beleegyezésével is atomzsaroláshoz folyamodni Kínával szemben és idézik az üzenetnek arra vonatkozó megállapítását, hogy az Egyesült Államok a Távol-Keleten nemcsak közvetett, hanem közvetlen agressziót is elkövet. VILAGHERADO Jarka Vavrisová és Miroslav Böhm a brnoi Radost nevű népművészeti együttes tagjai részt vettek a Llangeleni (Észak-Wales) fesztiválon és nagy sikert arattak. A király repülni akar A londoni Daily Expres közli, hogy Husszein jordán király vakációra készül. Elvégre az utóbbi nyolc hétben — mint a lap megjegyzi — „idegölő feszültségben dolgozott“. Összeomlott az iraki királyság, a jordán trón erős támasza és Jordániában is a forradalom lehelete érződik. Persze, hogy ez megviselte a király idegeit. Zein anyakirálynő mindenesetre hosszabb időre Svájcba repült, egy kis levegő- változásra. S most fia utána megy, s állítólag saját repülőgépén, egyedül szándékszik megtenni az utat Európába. Husszein nyugalomra vágyik és szabadságra. — Népe is. S ezért meglehet, hogy a király akaratától függetlenül is „repülni fog.“ Mostf már világos Az amerikai hadsereg minél kihívóbban viselkedik a tajvani szorosnál, annál nagyobb mértékben önkénytelenül is felmerül bennünk a kérdés: mit csinál ez a hadsereg a kínai partoknál, mit keresnek ott? Milyen célt követ az amerikai kormány azzal, hogy támogatja Csankajse- ket és megszállva tartja Tajvant? Nem kell messze mennünk a válaszért. Elolvashatjuk a State Departement különleges memorandumában, amit augusztus 11-én küldött szét külképviseleteinek. A memorandumban többek között ez áll: „Az Egyesült Államok olyan nézeten van, hogy Kínában a kommunista rendszer nem végleges, és egy szép napon eltűnik..." A világon sok minden eltűnik és nem is kell hozzásegíteni. De a rendszer, az egy kicsit más. Az csak úgy nem tűnik el. Ahhoz, hogy eltűnjön, jól hozzá kell segíteni. És itt aztán tisztázódik a fönt említett kérdésünk is. Az amerikaiak megszállva tartják Tajvant, hajóik a kínai partoknál cirkálnak, és valószínűleg azért gátolják Kimoj és Macu szigetek fölszabadítását, mert azzal az akcióval kapcsolatos, amely Kína népi rendszerének az „eltűnéséhez" tartozik. Hogy az amerikaiak harcias kedvükben vannak, azt már 1955-ben is bebizonyította hasonló helyzetben az akkor Koreában állomásozó amerikai parancsnok van Fleet. Annak idején kijelentette, hogyha a kínai néphadsereg megpróbálná fölszabadítani Kimoj és Macu szigetét, akkor Amerikának „atomfegyverekkel" kellene válaszolni. „Szükségünk lenne a Csen- des-óceán-i térségben egy ilyen különleges katonai akcióra, hogy bebizonyítsuk barátainknak és ellenfeleinknek, hogy nem tréfálunk“ — mondotta van Fleet. Az elmúlt napokban gyakran hangzott el Amerikában: „Fegyverbe Kína ellen“, sőt atombombával fenyegetőztek. Azok az urak, akik ezt hangoztatták, nagyon hamar lehiggadtak, abban a pillanatban, amikor megtudták a Szovjetunió e kérdésben elfoglalt álláspontját. „A Kínai Nép- köztársaság elleni támadás, — amely országunk nagy barátja, szövetségese és szomszédja — támadás a Szovjetunió ellen is“ — nyilatkozott N. Sz. Hruscsov a szovjet kormány nevében az USA elnökéhez intézett levelében. Most már világos, nyílt kártyával játszanak Az amerikai uralkodó körök ma tudják, hogy abban az esetben, ha megtámadják Kínát, akkor a szovjet fegyverek is megszólalnak, és ez egy világösszetűzést jelentene. Kétségen kívül áll: a helyzet komolysága arra fogja vezetni az amerikai felelős tényezőket, hogy észhez térjenek. KLEIN LÁSZLÓ Az elmúlt napokban Sanghajban új meteorológiai állomást nyitottak, ahol 80 iskolás gyermek dolgozik. Képünkön a sanghaji gyermekek meteorológiai állomását látjuk. Dr. Kimo Koyama japán orvos vasúti kocsikban újszerű kórházat rendezett be a gyermekek számára. Az orvos azt a célt követte, hogy a beteg gyermekek részére olyan légkört teremtsen, amelyben nem félnek az orvostól és jól érzik magukat. A vasúti kocsikban orr-, fül-, gégeosztály és fogorvosi rendelő is van. Képünkön Dr. Koyama kórházát látjuk. Kanton kínai városban Csehszlovák'ában készült tervek alapján építették fel a „Chua-cchlao" elnevezésű cukorgyárat. Az üzemben naponta 2000 tonna cukornádat dolgoznak fel. Az építkezéshez részben külföldön élő kínaiak járultak hozzá.
