Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-16 / 38. szám

A német békeszerződés ügye \ Az európai béke — és így a világbéke — szempontjából rendkívüli jelentősége van an­nak a javaslatnak, amelyet' a Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya tett néhány nap­pal ezelőtt a német békeszerző­dés kérdésében. Az NDK kor­mánya a Szovjetunió, az Egye­siált Államok, Anglia, Francia- ország és a Német Szövetségi Köztársaság kormányához inté­zett jegyzékében ismertette a békeszerződéssel kapcsolatos ja­vaslatait — s ha egyelőre még csak a közvélemény s a sajtó visszhangja ismeretes, máris lát­ható a javaslatok hatása. Tizen­három esztendővel a második világháború befejezsése után vég­re meg kell kötni a német béke- szerződést, hogy megoldást nyerjen a nemzetközi kapcsola­tok egyik kulcskérdése, a német probléma. Az NDK javaslatának ereje és súlya a politikai realitásban rej­lik, amely minden pontjából árad. Az alap éppen az, amelyet oly szívesen akarnának tagadni a bonni politikai körök és ten­geren túli cégfőnökei is: a két német állam létezésének ténye. Ebből a tényből kiindulva java­solja az NDK kormánya, hogy a két német állam fokozatosan közeledjék egymáshoz, végül egyesüljön valamilyen államszö­vetségi formában. Maga a béke- szerződés előkészítése az NDK- javaslat szerint a két német ál­lam és a négy nagyhatalom kép­viselőinek közös . tárgyalásán történnék meg. Az első lépés az NDK és a Szövetségi Köztársa­ság békeszerződést előkészítő bizottságának megalakítása vol­na, amelyet esetleg azzal is meg lehetne bízni, hogy foglalkozzék a békeszerető, demokratikus és egységes Németország megte­remtésének lehetőségeivel, mivel ez kizárólag a két német állam ügye. S amikor az NDK javasla­ta emlékeztet Walter Ulbricht- nak az NSZEP V. kongresszusán elhangzott kijelentésére, amely megmutatta a közvetlen össze­függést a német békeszerződés és a külföldi katonai támasz­pontok felszámolásának kérdése között, javasolta, hogy mindkét német állam lépjen ki a katonai csoportosulásokból — bizonyítja, hogy e reális javaslat az euró­pai népek békéje szempontjából a legpozitívabb intézkedéseket irányozza elő. Az NDK javaslata új fejezetet nyit a német kérdés rendezésé­ért vívott küzdelemben. A hala­dó világközvélémény ebben a javaslatban látja a béke és Né­metország újraegyesítésének egyetlen járható útját. Az Egyesült Államok beavat­kozása a Kínai Népköztársaság belügyeibe a kínai kormány fi­gyelmeztetése ellenére fokozó­dott. A nyugati sajtót élénken fog­lalkoztatják a tárgyalások kilá­tásai. Egyes amerikai kommen­tárok nyíltan utalnak arra, hogy Amerika nem változtatott ál­láspontján s a tárgyalásokon már eleve olyan álláspontra he­lyezkedik, amely elfogadhatatlan a Kínai Népköztársaság szem­pontjából. A Washingtoni Post and Times Herald hírmagyará­zója szerint éppen ezért a tár­gyalások nem járnak majd sem­miféle eredménnyel. Nem érdek­telen megjegyezni ezzél kapcso­latban, hogy magában Ameriká­ban is számottevő személyiségek foglalnak állást, eredményt ígé­rő tanácskozások mellett. így például Warburg tekintélyes publicista és pénzügyi szakem­ber táviratilag javasolta Eisen­hower elnöknek, hogy ‘találkoz­zék Csou En-lajjal. Theodor Green, a szenátus külügyi bi- zotságának elnöke kijelentette, hogy Kimoj és Macu sem Taj­vannak, sem az Egyesült Álla­moknak nem éri meg a védel­met. Jellemző, hogy Dulles múlt heti nyilatkozata óta erősebben bírálják az amerikaiak távol­keleti politikáját az Egyesült Államokkal szövetséges orszá­gokban is. Az angol Scotsman igy fogalmazza meg véleményét az Egyesült Államok provokatív katonai lépéseiről: „Az akciót olyan terület miatt akarják meg­indítani, amely tagadhatatlanul Kína tulajdona. Az Egyesült Ál­lamok teljesen magára maradna ilyen háborúban és valamennyi semleges ország s majdnem va­lamennyi szövetséges ország közvéleménye felháborodna. — Amerika — ha beavatkozik, tel­jesen egyedül fog eljárni, akció­ja súlyos visszahatást keltene a nyugati szövetségben és ez na­gyon közelről érint mindannyi­unkat." James Cameron, a News Chronicle külpolitikai hírma­gyarázója elítéli Dulles külpoli­tikai irányvonalát és figyelmez­tet, hogy Amerika ezekkel a lé­péseivel jóvátehetetlen károkat okoz saját ügyének is. Még élesebb szavakkal fogal­mazza meg véleményét Cross- mann munkáspárti képviselő, aki Pekingből küldött tudósítást a Daily Mail-nek. „Ez az utolsó alkalom Amerika számára — ír­ja. — Csou En-laj módot adott Eisenhowernek ahhoz, hogy be­csülettel visszavonuljon tartha­tatlan helyzetéből." A képviselő a továbbiakban azt ajánlja Ei­senhowernek, hogy használja ki ezt a lehetőséget, mert ameny- nyiben az amerikai haderők be­avatkoznának Kína belügyeibe, az ebből származó háborúért az amerikai kormányt terheli a fe­lelősség." Az indiai közvélemény és a sajtó a leghatározottabban til­takozik az amerikai provokációk ellen. A Blitz, a kínai kormány álláspontját kommentálva hang­súlyozza: egyetlen kormány sem tűrheti, hogy lázadók és reak­ciós erők álljanak a küszöbén. HRUSCSOV ÜZENETE, amelyet Eisenhowerhez intézett, általános nagy figyelmet keltett a nemzetközi sajtóban. A New York-i kedd reggeli lapok első oldalon részletes kivonatban kö­zölték az üzenetet. Az Associa­„Kóborlás" Angliában folytatódnak a színesbőrűekkel kapcsolatos felháborító incidensek. Mint ismeretes, több — elsősorban a gyarmati sorból a közel­múltban felszabadult — ál­lam hivatalosan is tiltakozott emiatt a brit kormánynál. Manley, Jamaica főminiszte­re, és dr. Lacorbiniere, a nyugat-indiai államszövetség helyettes miniszterelnöke ép­pen azért utazott a szigetor­szágba, hogy tanulmányozza a sajnálatos helyzetet. Ezt a helyzetet természetesen ott lehet tanulmányozni, ahol sok néger lakik. A két“ magas­rangú államférfi így a fővá­ros paddingtoni negyedébe látogatott el. Amikor egy rendőr meg­látta őket, kijelentette nekik: sürgősen távozzanak innen. Manley és Lacorbiniere dok­tor felfedte kilétét a hatóság túlságosan éber őre előtt, mire az a zavar legcsekélyebb jele nélkül így válaszolt: — A kóborlás még a brit nemzetközösség országainak miniszterei számára is szi­gorúan tilos. Ahol a faji gyűlölet hullá­mai összecsapnak a fejek fö­lött, felismerhetetlenné tor­zulnak a fogalmak is. Ha egy fehér ember lassan, nézelőd­ve halad az utcán, az termé­szetesen s é t á 1 á s. Ha ezt olyan ember teszi — még ia miniszter is az illető —, akinek a bőre sötétebb, az már „kóborlás“... A szovjet nép lelkesedéssel fogadta az SZKP XXI. kongresz- szusa összehívásának hírét A szovjet sajtó vasárnap reggel közölte az SZKP Központi Bizottságának határozatát, a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. rendkívüli kongresszusa összehívásának hírét Már a kora reggeli órákban a több műszakban dolgozó üzemekben röpgyű- léseket tartottak, amelyeken a munkások megvitatták, hogyan készüljenek fel a nagy jelentőségű kongresszusra. A Pravda hétfői száma vezércikkben foglalkozik a kongresz- szus jelentőségével. A lap rámutat arra: a legfejlettebb kapi­talista országok utólérésének és túlszárnyalásának programját még a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa jelölte ki. A határozat végrehajtása során a Szovjetunió már valamennyi európai kapitalista ország termelését túlszárnyalta és feladatul tűzte ki hogy az elkövetkező évek során maga mögött hagyja az Egyesült Államokat is. Mint a Pravda rámu­tat, a Szovjetunióval a termelés ütemének növekedése terén az Egyesült Államok sem versenyezhetnek. A szovjethatalom fennállásának negyven éve óta a szovjet ipar termelésének évi növekedése átlagosan tíz százalék volt, ugyanakkor az Egyesült Államok iparáé (mindössze 3,2 százalék. Az elkövetkező években azonban még nagyobb feladatok vár­nak ránk. Körülbelül tizenöt éven belül a Szovjetunió az évi ipari termelés terén a többi között 250 — 300 millió tonna vasércet, 75 — 85 millió tonna pyersvasat, 100—120 millió tonna acélt, 650 — 750 millió tonna szenet, 350 — 400 millió tonna olajat, 270—320 milliárd köbméter gázt, 800-900 milliárd kilowattóra elekt­romos energiát, 90 — 110 mili ő tonna cementet, 9—10 mil­lió tonna cukrot, 550—650 millió méter gyapjúszövetet, 600 — 700 millió pár bőrcipőt gyárt majd. Nem kisebb jelentőségű feladatokat kell megoldani a gabo­natermelés, az állattenyésztés terén és a mezőgazdaság többi ágazatában is. ted Press hírügynökség moszkvai tudósítója kommentárjában hangsúlyozza: Hruscsov üzenete, amelyet azután küldtek el, mi­után Csou En-laj hozzájárult, hogy vegyék fel újra a nagykö­veti szinten folytatott tárgya­lásokat, arra irányul, hogy csök­kentse a Tajvan miatti háború közvetlen veszélyét. A szovjet kormányfő üzenetében azt a fi­gyelmeztetést, amely szerint Kí­na megtámadása esetén nem len­ne egyedül, ez a nyílt felszólítás kíséri: „Tárgyalásokat háború helyett!" Az angol lapok, még a kisebb terjedelműek is, hosszasan és feltűnő alcímek alatt ismertetik Hruscsov Eisenhowerhez intézett figyelmeztetését az Egyesült Ál­lamok távol-keleti kihívó politi­kájának veszedelmeire. A szélső- jobboldali Daily Mail moszkvai tudósítója szerint a Hruscsov- jegyzék „célja úgy látszik a feszültség enyhítésének előmoz­dítása Kína jogainak feladása nélkül. A jegyzék egyszersmind azt jelenti — írja a tudósító —, hogy a kommunista csoport erős mozgalmat indít az ENSZ-köz- gyűlésben Kína ENSZ-felvételé- ért." A Times washingtoni tudó­sítója felhívja a figyelmet: „Na­gyon sok amerikai úgy érzi, hogy most igazán riem lenne szabad Dullesnek tovább csillogtatnia a szakadék szélén táncolás művé­szetét ..." Az egyiptomi lapok sorában az As Saab hangsúlyozza, hogy mindaddig nem biztosítható a béke, amíg az amerikai 7. flot­tát el nem távolítják a kínai ha­tárok közeléből. Az Egyptien Gazette kiemeli: A Kínai Nép- köztársaság fennállásának ma­kacs el nem ismerése nevetsé­gessé teszi az Egyesült Államo­kat és politikáját. A kairói sajtó egyébként Hruscsov üzenetének különösen azt a részét emeli ki, amely szerint az amerikai kato­nai vezetők igyekeznek még a kormány hallgatólagos beleegye­zésével is atomzsaroláshoz fo­lyamodni Kínával szemben és idézik az üzenetnek arra vonat­kozó megállapítását, hogy az Egyesült Államok a Távol-Kele­ten nemcsak közvetett, hanem közvetlen agressziót is elkövet. VILAGHERADO Jarka Vavrisová és Miroslav Böhm a brnoi Radost nevű népművészeti együttes tagjai részt vettek a Llangeleni (Észak-Wales) fesztiválon és nagy sikert arattak. A király repülni akar A londoni Daily Expres közli, hogy Husszein jordán király va­kációra készül. Elvégre az utób­bi nyolc hétben — mint a lap megjegyzi — „idegölő feszült­ségben dolgozott“. Összeomlott az iraki királyság, a jordán trón erős támasza és Jordániában is a forradalom lehelete érződik. Persze, hogy ez megviselte a ki­rály idegeit. Zein anyakirálynő mindenesetre hosszabb időre Svájcba repült, egy kis levegő- változásra. S most fia utána megy, s állítólag saját repülőgé­pén, egyedül szándékszik meg­tenni az utat Európába. Husszein nyugalomra vágyik és szabadságra. — Népe is. S ezért meglehet, hogy a király akaratától függetlenül is „re­pülni fog.“ Mostf már világos Az amerikai hadsereg minél kihívóbban viselkedik a tajvani szorosnál, annál nagyobb mér­tékben önkénytelenül is felmerül bennünk a kérdés: mit csinál ez a hadsereg a kínai partoknál, mit keresnek ott? Milyen célt követ az amerikai kormány az­zal, hogy támogatja Csankajse- ket és megszállva tartja Taj­vant? Nem kell messze mennünk a válaszért. Elolvashatjuk a Sta­te Departement különleges me­morandumában, amit augusztus 11-én küldött szét külképvisele­teinek. A memorandumban töb­bek között ez áll: „Az Egyesült Államok olyan nézeten van, hogy Kínában a kommunista rendszer nem végleges, és egy szép napon eltűnik..." A világon sok minden eltűnik és nem is kell hozzásegíteni. De a rendszer, az egy kicsit más. Az csak úgy nem tűnik el. Ah­hoz, hogy eltűnjön, jól hozzá kell segíteni. És itt aztán tisz­tázódik a fönt említett kérdé­sünk is. Az amerikaiak megszáll­va tartják Tajvant, hajóik a kí­nai partoknál cirkálnak, és va­lószínűleg azért gátolják Kimoj és Macu szigetek fölszabadítását, mert azzal az akcióval kapcsola­tos, amely Kína népi rendszeré­nek az „eltűnéséhez" tartozik. Hogy az amerikaiak harcias kedvükben vannak, azt már 1955-ben is bebizonyította ha­sonló helyzetben az akkor Ko­reában állomásozó amerikai pa­rancsnok van Fleet. Annak ide­jén kijelentette, hogyha a kínai néphadsereg megpróbálná föl­szabadítani Kimoj és Macu szi­getét, akkor Amerikának „atom­fegyverekkel" kellene válaszol­ni. „Szükségünk lenne a Csen- des-óceán-i térségben egy ilyen különleges katonai akcióra, hogy bebizonyítsuk barátainknak és ellenfeleinknek, hogy nem tréfá­lunk“ — mondotta van Fleet. Az elmúlt napokban gyakran hangzott el Amerikában: „Fegy­verbe Kína ellen“, sőt atombom­bával fenyegetőztek. Azok az urak, akik ezt hangoztatták, na­gyon hamar lehiggadtak, abban a pillanatban, amikor megtudták a Szovjetunió e kérdésben elfog­lalt álláspontját. „A Kínai Nép- köztársaság elleni támadás, — amely országunk nagy barátja, szövetségese és szomszédja — támadás a Szovjetunió ellen is“ — nyilatkozott N. Sz. Hruscsov a szovjet kormány nevében az USA elnökéhez intézett levelé­ben. Most már világos, nyílt kár­tyával játszanak Az amerikai uralkodó körök ma tudják, hogy abban az esetben, ha megtámad­ják Kínát, akkor a szovjet fegy­verek is megszólalnak, és ez egy világösszetűzést jelentene. Kétségen kívül áll: a helyzet ko­molysága arra fogja vezetni az amerikai felelős tényezőket, hogy észhez térjenek. KLEIN LÁSZLÓ Az elmúlt napokban Sanghajban új meteorológiai állo­mást nyitottak, ahol 80 iskolás gyermek dolgozik. Képün­kön a sanghaji gyermekek meteorológiai állomását látjuk. Dr. Kimo Koyama japán orvos vasúti kocsikban újszerű kórházat rendezett be a gyermekek számára. Az orvos azt a célt követte, hogy a beteg gyermekek részére olyan légkört teremtsen, amelyben nem félnek az orvostól és jól érzik magukat. A vasúti kocsikban orr-, fül-, gége­osztály és fogorvosi rendelő is van. Képünkön Dr. Koyama kórházát látjuk. Kanton kínai városban Csehszlovák'ában készült tervek alapján építették fel a „Chua-cchlao" elnevezésű cukor­gyárat. Az üzemben naponta 2000 tonna cukornádat dol­goznak fel. Az építkezéshez részben külföldön élő kínaiak járultak hozzá.

Next

/
Thumbnails
Contents