Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-01 / 27. szám
Az elmúlt héten az érdeklődés főleg Franciaország és Libanon felé fordult. Franciaország felé, mert mindenki feszülten figyeli, hogyan mérik össze erejüket a haladó és a reakciós erők. Libanon felé, mert az elmúlt napok fontos eseményeket hoztak magukkal. Ezenkívül sokat foglalkozott a közvélemény azokkal a kérdésekkel, melyeket a nukleáris fegyverekkel való kísérletek szakembereiből álló bizottság hivatott eldönteni. Ennek a bizottságnak július 1-én kellett volna össze jösni. NON ! Ez a szó magyarul azt jelenti: nem. Azok a turisták, akik a következő napokban és hetekben Franciaországból térnek haza, sokat mesélhetnek arról, hogy Franciaországban hányszor találkoztak ezzel a „non“-nal. Tulajdonképpen mit is jelent ez a „non“ ? Harcot jelent az ellen a referendum ellen, melyet de Gaulle 1958 október elején készül előterjeszteni. A kommunista párt központi bizottsága felhívta a republikánusokat, hogy máris készítsék elő a harcot a referendum ellen, amely döntő Franciaország további fejlődésére nézve. A generáliselnök egyelőre titokban tartja a referendum tartalmát. (A referendum tulajdonképpen népszavazást jelent — a kapitalista országokban a burzsoázia a referendum alkalmából éppúgy, mint a választások idején politikai és gazdasági nyomást gyakorol a tömegekre, még a közvetlen erőszaktól és terrortól sem riad vissza.) Természetesen jól sejtjük, hogy de Gaulle mit akar. A legrövidebben így jellemezhetjük kísérletét: diktatúrát akar, saját személyét tolja előtérbe és meg szeretné nyitni az utat a fasizmus számára. LIBANON AZ INTERVENCIÓ ÉS AZ ATOMBOMBA ÁRNYÉKÁBAN Harminchétezer brit és amerikai katona Ciprus szigetén! Az iraki és jordániai egységek a Damaszkuszba vezető országutakon összpontosultak! A libanoni kormány megkérte az ENSZ-t, hogy küldjenek hadsereget Libanonba! — Ha sor kerülne arra, hogy az amerikai fegyveres erők Libanonban beleavatkozzanak az ország ügyeibe, akkor nem riadnának vissza attól se, hogy Közép-Keleten a B 47-es bombavetőket alkalmazzák, amelyek aránylag tiszta atomfegyvereket szállítanak — jelentette ki McElroy, az amerikai nemzetvédelmi miniszter. Hát így festenek a legújabb hírek. Nem tölthet el bennünket valami nagy örömmel, különösen az, hogy a libanoni kormány az ENSZ hadseregének beavatkozását kéri. Hogy világosabban lássuk a helyzetet, a következő körülményekre szeretnénk rávilágítani. Körülbelül két héttel ezelőtt a Biztonsági Tanács (a Szovjetunió tartózkodott a szavazástól) megszavazta, hogy Libanonba ki kell küldeni az ENSZ megfigyelőit. Az ürügy: az Egyesült Arab Köztársaság állítólag beavatkozik Libanon belügyeibe. Rögtön feltettük a kérdést: vajon mit akarnak ezzel a nyugati imperialisták elérni? Hiszen a napnál is világosabb, hogy ott idegen beavatkozásról szó sincs, és ilyesmit nem is tudnak bebizonyítani. Vajon ki hiszi el, hogy Libanonban a több hónap óta tartó harcokat az idegenek beavatkozása idézte elő. A vak is látja, hogy népi ellenállásról van szó. , Most már belelátunk a kártyáikba. Az Egyesült Nemzetek Libanonban nem szeretnének saját nevükben beleszólni a dolgokba, hiszen azt állítják, hogy az imperializmus és a kolonia-- lizmus esküdt ellenségei. Az arab nemzeteket nem akarják maguk ellen haragítani, de viszont azt sem nézhetik tétlenül, hogy Samun elnök amerikabarát kormánya megbukjon. Hát akkor hogyan kerüljenek ki a zsákutcából? Az amerikai kormány, amint látjuk, már megtalálta a kiutat. Fel akarja használni az ENSZ-t és valami választási masinéria segítségével kiküldi az ENSZ fegyveres erőit, és az ENSZ lobogója alatt beavatkozik. VESZÉLYBEN A CSŰCSKONFERENCIA Már hosszabb idő óta megfigyelhetjük, hogy a nyugati hatalmak — különösen az Egyesült Államok — igyekeznek sírt ásni a csúcskonferenciának. A konferenciát sok előzetes tárgyalással, csűréssel-csavarással igyekeznek elodázni. Végül megszületett az összejövetel megtartására vonatkozó javaslat. Az amerikai karmány néhány héttel ezelőtt a Szovjetunióhoz intézett jegyzékében makacsul állandóan ezt ismételgette: a konferencián meg kell tárgyalni Németország egységesítésének (nyugati minta szerint) és a keleteurópai feszültség kérdését. Már ez is kellőképpen bizonyítja, hogy a nyugati hatalmak nem gondolnak komolyan a konferencia összehívására. Világosan látjuk és jól tudjuk, hogy a szocialista államok nem ülnek le a tárgyaló asztal mellé, hogy ott a saját belső rendszerükről tárgyaljanak. Az amerikai kormány mindent elkövet, hogy kibújhasson a konferencia ösz- szehívása alól. A Nagy Imre- csoport feletti igazságos ítéletet ürügyül használta fel. — A kivégzés akadályokat gördít a Szovjetunióval való tárgyalások elé — jelentette ki ebből az alkalomból Eisenhower. És valóban konkrét tettek következtek. Genfben a szakNem kellenek a Az Information című dán lap különböző európai országokban megejtett közvéleménykutatás eredményeit közli. A kérdés az volt, helyesli-e a közvélemény az amerikai rakétatámaszpontokat. Dániában az amerikai rakétatámaszpontok ellen foglalt állást a megkérdezettek 58 százaléka, mellette — a megkérdezettek 18 százaléka, Hollandiá- ban-ellene 57 százalék, mellette 24 százalék, Nyugat-Németor- szágban ellene 54 százalék, mellette 17 százalék. A Daily Herald közli, hogy a Munkáspárt kelet-angliai szervezetének West Hamben emberek konferenciájára hárult volna az a feladat, hogy eldöntse: ellenőrízhetők-e a nukleáris robbantások. Dulles pedig kijelentette, hogy ha a szakemberek arra a megállapodásra jutnának, hogy a nukleáris robbantások ellenőrzése valóban lehetséges, ez még nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok hajlandó volna leállítani a kísérleteket. Hát akkor mi értelme volna a csúcskonferenciának ? Miről tárgyalnának? Lehet, hogy csak ürügyet keresnek arra, hogy a szakemberek közül valaki mégis csak azt bizonyítsa be, hogy az atomrobbantások nem ellenőrizhetők. Nem csodáljuk, hogy a Szovjetunió az atom-szakemberek konferenciáján nem óhajt részt venni. Ha a nyugati hatalmak nem akarják a csúcskonferenciát, mondják meg nyíltan és ne tévesszék meg a népeket. támaszpontok! megtartott évi konferenciája a legerélyesebben állást foglalt az angliai rakétatámaszpontok felállítása ellen. A nyolc keleti grófság munkáspárti szervezeteit és szövetkezeteit képviselő 300 küldött elhatározta, hogy egész Kelet-Angliában tömeggyűléseket szervez és részt vesz augusztus 4-én az egyik épülő rakétatámaszponthoz induló zarándoklaton. A konferencia résztvevői felhívták a kormányt, segítse elő a nukleáris fegyverek betiltásáról szóló’nemzetközi egyezmény megkötését. A japán békeharcosok konferenciájáról. Múlt héten Tokióban tartották meg a japán békeharcosok konferenciáját, melyen a legélénkebben az atomfegyverek használata ellen tiltakoztak. A konferencia határozata alapján 68 tagból álló küldöttség indul Stockholmba, ahol augusztusban tartják meg a Leszerelés és a nemzetközi együttműködés világkongresszusát. Felvételünk a japán békeharcosok békekonferenciáján készült. ALBÁ1I A Albánia a hősi albán nép hazája és gyakran „a sasok országának" nevezik. Az albán hegyek keleten a Balkán félsziget hegyláncával ölelkeznek, míg nyugaton az Adriai-tenger felé húzódnak. Gyönyörűek az albán tavak, az olajfa ligetek, ahol megérik a narancs, citrom és a gránátalma is. Az ország lakossága még nemrég idegen uralom alatt szenvedett, évszázadokon keresztül idegenek kizsákmányolták ezt a gyönyörű országot és ezért teljesen kultiválatlan maradt. Albánia körülbelül akkora, mint Belgium, nem is olyan régen még nem volt vasútja, főiskolája és színháza. A lakosság S0 százaléka írástudatlan volt és az albánok 60 százaléka maláriában szenvedett. Az albán nemzeti felszabadító hadsereg 1944-ben felhasználta a kedvező helyzetet, amely a szovjet hadsereg győzelme után a Balkán félszigeten kialakult és kiűzte az ország kizsákmá- nyolóit. Albánia önálló, független állam lett és új életet kezdett. Teljesen fejletlen és tapasztalatlan volt és ezért rászorult a többi szocialista állam segítségére. Az albán nép Albánia Munkapártjának köszönheti sikereit, amely szilárdan a marxizmus-leni- nizmus tanítása alapján áll. Az országban új iparágak létesültek, fellendült a textil-, a fafeldolgozó és az élelmiszer ipar. Hatalmas iparvállalatok keletkeztek, például Tiranában a Sztálin textilkombinát. Vlory kikötőváros mellett hatalmas cementgyár épült, amely az ország legtöbb építkezését építőanyaggal látja el. Albánia teljesen villanyerőre rendezkedik be. A villanyenergiát a tiranai, elbosani és skodrai új nagy villanyerőművek szolgáltatják. Az albán dolgozók sikeresen teljesítik a második ötéves terv (1956—1960) feladatait. Az 1957-es év az ipar és a mezőgazdaság terén új sikereket hozott. Az albán ipar ma egy lakosra számítva több kőolajat, kőszenet termel, mint Görögország, Olaszország vagy Törökország. Már 1957-ben 140 000 tonna kőolajjal túlteljesítették az 1960-as év, tehát az ötéves terv utolsó évének tervét. Az albán mezőgazdaság is nagy változáson ment keresztül, s ma már az országban 1700 EFSZ működik. Ezek közül 800 szövetkezetei az 1957-ben alakítottak. A szövetkezetek felölelik a gazdaságok 48 százalékát és a termőföld 58 százalékát. Az 1957-es évvel szemben 14 százalékkal több gabonát, 85 százalékkal több gyapotot, 12 százalékkal több dohányt, 59 százalékkel több cukorrépát termelnek. Albániának óriási juhállománya van, a legnagyobb Európában. Az albán dolgozók életszínvonala állandóan emelkedik, a béreket és fizetéseket 1957-ben emelték és törölték a jegyrendszert. 1955-ben már nem akadt 40 éven aluli írástudatlan ember. Az általános iskola látogatása kötelezővé vált. Albánia történetében igen fontos évszámot jelent az 1957-es év, mert akkor nyitották meg az első albán egyetemet, amely eddig hat fakultással rendelkezik. Albánia sikereihez nagyban a szocialista országok is hozzájárultak, Csehszlovákia i s segíti a derék, szorgalmas albán népet. Albániával gazdasági és kulturális egyezményt kötöttünk. Ez év május elején a vasnikkel ércek termelésére és Csehszlovákiába való szállítására vonatkozólag is egyezmény jött létre. Februárban kültúregyez- ményt írtunk alá. Főiskolánkon megállapított számban albán diákokat veszünk fel és létrejön tudományos dolgozóink kicserélése is. Csehszlovákiában adják ki péládul a múlt század legnagyobb albán nyelvészének, Kristoforidbihi művét. A Siroky elvtárs vezette csehszlovák állami küldöttség látogatása nagy jelentőséggel bír, megszilárdítja a szocialista tábort és a világbékét, fontos fejezetet jelent a baráti államok kapcsolatainak elmélyítésében. E. S. Ml A CÉL? Ezekben a napokban az Egyesült Arab Köztársaság külügyminisztériumba kérették a Kairóban akkreditált összes diplomáciai képviselőket. Mint a külügyminisztérium szóvivője közölte, a külföldi diplomaták előtt ismertették az Egyesült Arab Köztársaságnak a legutóbbi fejlemények fényénél a libanoni helyzetről vallott felfogását. A szóvivő hozzáfűzte: „Az Egyesült Arab Köztársaság kormánya óva intette a külföldi diplomáciai képvielőket a libanoni belpolitikai válságba való bárminő külföldi beavatkozástól“. Farid Zein-Eddin, az Egyesült Arab Köztársaság bonni nagykövete a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy „amennyiben az angol-amerikai hadsereg egységei beavatkoznának a libanoni harcokba, az Egyesült Arab Köztársaság önkénteseket fog küldeni a libanoni nép támogatására. Az Egyesült Arab Köztársaság nem tagadhatja meg a segítséget a libanoni néptől“. Az arab nagykövet kijelentését azután tette, hogy kormányának megbízásából Brentano külügyminiszter előtt ismertette országa álláspontját a libanoni eseményekkel kapcsolatban. Nasszer elnök azzal vádolta a nyugati hatalmakat, hogy a közép-keleti ügyekbe való beavatkozás útját készítik el. Mary Walford, az angol rádió dolgozója a tárgyalási szünetben Bosi olasz küldöttel beszélget. Az európai országok szakszervezeti dolgozóinak és munkásainak konferenciája Berlinben. Berlinben e napokban tartják meg az európai országok szakszervezeti dolgozóinak és munkásainak konferenciáját, melyet a Szakszervezeti Világszövetség indítványára hívtek össze. A tárgyalás egyetlen pontja: megszervezni a szakszervezetek és munkások egységét az atomháború veszélye ellen, harcolni a békéért. lEEEEEEBEEEBEEESESEEEEEEEEEEEEEEEESEEEEEEBEEr B s a s a E 0 s E 0 0 0 0 0 0 0 E 0 0 0 B B E E ■ 0 B B E E E E E E I S E E a a B i B i E 1 a i E a B a a Beszédes bű h lajstrom Az imperialista sajtóban a rádióban s a tőkés világ politikusainak beszédeiben nem kevés szó esik az úgynevezett „szabad világ“ demokráciájáról, emberségéről. E cikkek és beszédek csakúgy csepegnek az emberi méltóság, szabadság tiszteletbentartásáról, az igazságról és a humanizmusról szóló frázisokról. Nem árt azonban kissé szemügyre venni, hogyan fest mindez a gyakorlatban, íme, csak néhány adat a legutóbbi évekből, az imperializmus bűnlajstromából. 600 000 ALGÉRIAI, asszonyok, gyermekek, férfiak — pusztult el vagy tűnt el nyomtalanul az 1954 novemberében kirobbant fegyveres harcok óta. Legalább 150 000 algériai hazafi sínylődik koncentrációs táborokban, a legembertelenebb kínzásoknak kitéve és milliókra rúg azoknak a száma, akiket otthonukban kegyetlenül zaklatnak és sanyargatnak az ejtőernyős csapatok. 300 000 JAPÄNI esett áldozatul 1945 augusztusában és Hirosima’és Naga- szaki felett ledobott amerikai atombombáknak. E barbár támadások utókövetkezményei még azóta is szedik áldozataikat. 100 000 MADAGASZKÄRIT H E S s a 0 0 1 1 a a a s E a ■ 1 gyilkoltak meg 1947. március 29-én, egyetlen napon a francia gyarmatosítók. 31 000 KIKUJU senyvedt csupán az elmúlt esztendőben a kenyai koncentrációs táborokban és börtönökben. A meggyilkoltak számát nem lehet megállapítani — azt ugyanis gondosan titkolják az angol gyarmatosítók. 15 000 EGYIPTOMI, E E E E E E 1 E E E E E B E E B E E E E E E E I B E a a E E 1 E 1 S E E E I E E E E E » 0 E E E S 1 E a a E a E E E E a a E a Port Said minden tizedik lakosa pusztult el borzalmas körülmények között 1956 végén a város ellen intézett barbár angol-francia repülőtámadás következtében, nem is beszélve az Alexandriában, Szuezban, Kairóban és Izmailiában legyilkolt sok ezer férfiról, asszonyról és gyermekről. 8000 FIATAL ARABOT mészároltak le vadállati kegyetlenséggel a gazai övezetben az átmeneti megszállás ideje alatt az izraeli csapatok. TÖBB, MINT EZER CIPRUSIT tartanak fogva csupán 1957 óta a sziget angol koncentrációs táboraiban. 27 fiatalkorút ítéltek halálra, közülük kilencet már kivégeztek. 78 TUNISZI V halt meg ez év február elején, Szakiét Szidi Jusszef kis tuniszi falu ellen intézett francia repülőtámadás következtében. A ROSENBERG-HÁZASPÁR öt évvel ezelőtt kegyetlen halált halt a New York-i Sing- Sing fegyház villamosszékében. Ártatlanul ítélték el és végezték ki őket — az „amerikai demokrácia“ és a „szabad világ" nagyobb dicsőségére. KHOSZTROV RUZBEH, a népe szabadságáért, a háborús készülődések és a kizsákmányolás ellen küzdő rettenthetetlen hazafi csak néhány héttel ezelőtt halt mártírhalált az iráni hóhérok kezétől. A tények makacs dolgok. Leleplezik, mit érnek a valóságban az imperializmus védőügyvédéinek ken.etteljes szólamai, leleplezik az imperializmus valódi arculatát, amelyet hasztalan igyekeznek mocsoktalanná kozmetikázni. ilSEEESEEEEEEEEEBSESESEESEESSEBEEEESEEEESBlil
