Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-04 / 10. szám
Szabó Pá!: üáíyáíf királif ksitonija — Jó komám vagy te nekem, János? — Pontosan olyan komád vagyok, mint te énnekem milyen komám vagy — feleli János. — Akkor csakugyan jó komám vagy.így tehát egész bátran megmondhatod, hogy lehet az, hogy... soha nem ürül ki nyakadban az a kis zacskó? — Tudtam, hogy elöbb-utóbb erre kerül a sor. De ne mondd, hogy rongy ember vagyok, ma éjjel megmondom. Este ne aludj el takarodókor, a többi aztán majd megválik. Attól függ, minden amitől lóg. Este kilenckor szokás szerint elfújták a taka- rodót, mindenki bújt a pokróc alá, de Mátyás király nem vetkezett le, csak ügy pislogott ki a pokróc alól, mintha levetkezett volna. De éjfél felé mégiscsak elaludt, s arra serkent, hogy valaki megrugdossa a lábát, erre felül hirtelen, s csodálkozva pislog Jánosra. — Gyere — mond ennyit János. Lábujjhegyen mennek ki a kaszárnyából, aztán' ki Budára, ott is a Fő utcába, ahol a leggazdagabb kereskedők üzletei vannak. élőbb, utóbb. Na, de mink menjünk tovább, mert mindjárt megvirrad — válaszol János és a kasz- szát bezárja, az ajtót is bezárja, s mennek tovább. Takaros kis kerti házba nyitnak be, a hold besüt az ablakon, s az ágyban olyan szépen alszik egy szép fiatalember, meg egy öregember, egy-k más mellett, mint a tej. < > — Hm, hm — csóválja fejét János — nem jól^^ van ez így sehogy se. Emeld csak fel szépen ao fiatalembert, aztán vigyük. Ne félj, nem ébred fel, mert ennek még nagyon tiszta a lelkiismere ■,, te. — Mátyás felöleli a szép fiatalembert, mennek^ ^ tovább, s János az ajtót bezárja maga után. ^, Egy szép úri palotába mennek be a vár alatt, a kulcs itt is kinyit minden zárat, s ahol egy\ [ pompás szép fiatal lány, meg egy csúnya vén- Hazánknak bár nincs tengere, mégis vannak asszony alszik nyugodtan egymás mellett az ágy-*^'tengerjáró hajöi, amelyekkel külkereskedelmi ban. kapcsolatainkat bonyolítjuk le. Képünkön a Lidi— Látod, ez se igazság — mondja lassan a &o-j[ce nevű hajó látható, amint a rjekai kikötőben rútjának János. — Élőnek élő a fele, holtnak meg ' horgonyoz. holt, fektesd le csak szépen a fiút ide ni, a lány (t mellé. A vénasszonyt meg hozzad csak utánam .. y Amott hagytuk meg a párját. — Felséges királyom, ez nem igaz. Még hogy én csábítottam eV. Az unokám eltűnt mellőlem, s mikor reggel felébredtem, helyette ez a vén csoroszlya fútta ott a kását... Oda bújt hozzám, ez a valóság. — Csorbát ejtett a tisztességemen! — rikácsolt tovább a vénasszony. — Mi igaz ebből? — kérdezi Mátyás király az öregembert zordul. — Könnyű Katit táncra hívni, felséges királyom! — feleli kitérően az öregember. A király látja már, hogy itt aztán ő nem tud igazságot tenni, János a katona rontotta el ezt az egészet, hozza rendbe hát ő, ha tudja. Kiadta a parancsot, hogy nyomban kerítsék elő a katonát. János hamarosan előkerült. Jött a palotába nagy léhvel-péhvel, megállott a trón előtt, és bezzeg megijedt, megismerte a királyban az ö kedves komáját, a nagy orráról. Mindazonáltal úgy tett, mintha nem ismerte volna meg: — Egy életem, egy halálom, parancsoljon felséges királyom! — Nézzed csak János, egyetlen egy jó komám — beszél emigyen Mátyás — itt van az éjszakai két öreg, hiszen tudod te jól, hogy miről van szó, hat panaszra jöttek és én nem tudok köztük igazságot tenni! Próbáld meg te. Hátha sikerül: Te zagyváltad őket össze. — Könnyű dolog ez felséges királyom. — No de János! Komák vagyunk, vagy nem vagyunk komák? — figyelmezteti Mátyás rosszaién. — Persze, hogy komák vagyunk. Hát akkor kezdjük. Te cipelted el az öregasszonyt, cipeld vissza és akkor rendben van. Mátyás király híres fekete sere gében szolgált egy közkatona, akit Jánosnak hívtak. János igen szerény, szótalan fiatalember volt, és a bajtársai mégis szerették, fellebvatói pedig tisztelték. János pedig nem igen mutatta, hogy különösebb tudománya lenne, csalf .segített a bajbajutottakon, ha valamelyiknek megfájdult a foga (ami katonáéknál elég gyakori eset), azt mondta neki, hogy: " — Táltsd el csak a szád! — Ah... tátotta el a katona a száját, János pedig két ujjával belenyúlt. — Ez az? — kérdezi és körmével megkocogtatja. — Aáá! — teszen a katona ilyenformán, ami a fogfájósok nyelvén azt jelenti, hogy az az, s egy pillanat, és a fájós fog máris ott van a János körme közt, s a megkönnyebbült katona markába hullatja. Az nézi a saját fogát, nézi, s közben röhög a megkönnyebbüléstől. Azon időben még nem ismerték a kártyajátékot, a katonák zsoldfizetéskor nem kártyáztak, hanem kockáztak. — Tegyél... vegyél... marad ... vigyed •.. — perdült ilyen szavakkal, de inkább jelekkel a kocka, kinek milyen volt a szerencséje János nem kockázott, csak ha nem volt ki a céh, s nagyon erőltették. De nem igen erőltették, mert nyert, mindig csak nyert. Kizárt dolog, hogy a kocka valamikor is cserbenhagyta volna, ilyenkor aztán kivette nyakából a kis zacskót, a pénzt belecsör- rentette, a madzagot ráhurkolta a zacskóra, s betette ingén belül megint. , — Ha nyersz, tedd el, ha ütnek, szaladj el — mondta. Emellett azonban nem volt fukar ember. Ha valaki minden pénzét elkockázta, vagy hogy elitta, elmulatta, annak egy szóra kibontotta a kis zacskót és belemarkolt. — Költsd el ezt is erőben, egészségben! — mondta neki. — Köszönöm szépen, majd megadom zsoldfizetéskor — hálálkodott amaz. — A zsold másra kell, a zsold mindig másra kell, azon beretvaszíjat kell venni, meg puskazsinórt, meg gombot a mentére, meg aztán babos- kendőt a kocsmárOs lányának, tegyed csak el. Nem kell ezt megadni. — Köszönöm szépen. Adjék az Isten ezerannyit helyette... — Ad vagy nem ád, az az ő dolga, de hogy el ne foggyon, arról én gondoskodom. Nőtt, nőtt a híre Jánosnak az egész feketeseregben, tisztek jöttek hozzá, akik pénzdolgában megszorultak, s János meghallgatta, kifaggatta, hogy miért kell a pénz, hová költötte a zsoldját: — Mostanában nem voltunk ütközetben, és te is tudod, hogy a békebeli zsold igen kevés. Szabadságra megyek, szegény édesanyámat nem láttam már hosszú idő óta, hát nem szeretnék beállítani üres marékkai, — magyarázta a hadnagy. — Azt nem. Az mégiscsak szégyen volna híres seregünkre, s ... dicső királyunkra — mondotta János és megint kivette a nyakából a kis zacskót. Hát így nőtt, szállt a híre Jánosnak, az egész feketeseregben, még azon is túl, és egyszer meghallotta Mátyás király is. Nosza, kiadta a parancsot,. hogy figyeljék ezt az embert, kiváltképpen azt, hogy honnan tudja újra és újra teleönteni a kis zacskót. De nem tudtak róla mondani sem- mif.^ De Mátyás kirdly olyan ember volt, hogy nem nyugodott addig, amíg végére nem ért, amihez kezdett. Hogy kilesse Jánost, beállt saját hadseregébe közlegénynek, s oda osztotta be magát János mellé. Csend volt akkor az országban, s béke, a sereg Budán táborozott, a katonák kivonultak, meg bevonultak, kockáztak, ittak, udvaroltak pontosan úgy, mint ezer év előtt, vagy azóta is mindig élni szoktak békeidőben a katonák, és Jánosnak jó komája lett Mátyás, akiről se ö, se a többi nem tudta, hogy király. — Adjál már vagy tíz dénárt kölcsön, édes komám! — mondja egyszer egy este Jánosnak a király. — Mire kell, édes komám? — Hát tudod... ma este találkozók második- szor a kislánnyal és ... János máris húzza ki inge alól a kiszacskót: — Aztán szép az a kislány, komámé — Szép? De még mennyire szép! Nagyon szép. János gondolkozva nézi a Mátyás szokatlan nagy orrát: — Nesze. — Itt van tizenöt dénár, mert a szép lány minden pénzt megér. Na jól van. Mátyás király nem azért állott be közkatonának saját hadseregébe, hogy a János pénzén szép lányoknak udvaroljon, ezt megteheti saját pénzén is. Mikor már nagyon jó barátságban voltak, azt mondja egyszer Mátyás: — Ide bemegyünk — áll meg egy fényes üzlet előtt János. Aztán kulcsot vészén ki zsebéből, a kulcs éppen a zárba passzol, az ajtót kinyitja s bemennek. Másik kulcsot vészén elő, ez meg a kasszát nyitja ki, a kasszában temérdek pénz, s János marékkai rakja ki az asztalra. — Te meg számold pontosan három felé — mondta Mátyásnak. — Egy, kettő, három ... Egy, kettő, három ... — számolja Mátyás három csomóba a pénzt, s amikor készen van, azt mondja János: — Ez a csomó örekség, ezt visszatesszük a kasszába. Ez a másik csomó a tiszta haszon, ezt is visszatesszük a kasszába. — A két csomót összesöpri, s két marékkol önti vissza ahonnan kivette. — Ezt, a harmadik csomót lopta, ezt elvisszük és lassacskán széjjel osztjuk a megszo- rultaknak. Az én kis zacskómba nerri fér az egész, tartsd csak a zsebedet... — S Mátyás csak hüledezik, rrtílyen jó lenne, ha minden kereskedővel így lehetne igazságot tenni. — Csak azt nem értem — mondja — hogyan tudtad a kulcsot megszerezni. — Az igazság minden zárat kinyit a világon. Mátyás a fiatalembert befektette szépen, a vénasszonyt meg felnyalábolta és vitte János után. A kis kerti házba bementek megint. Mátyás az öregasszonyt lefektette az öregember mellé, s elmentek, de az ajtót bezárták maguk után. De dél se volt, mikor Mátyást titkos küldöncök keresték, vissza kellett menni királynak megint, mert ezen idő alatt sok törvénytevésre váró gyülekezett össze a palotában. Mátyás király tette a törvényt erre is, arra is, de minduntalan eszébe jutott János éjszakai törvénytevése. Milyen jó lenne, ha ilyen egyszerűen, tisztán lehetne törvényt tenni. De hát persze nem lehet. Tökéletes igazság talán nincs is a világon, vagy van? Még nem tudja. De megkérdezi Jánostól legközelebb. ‘S* akkor bevezetnek elébe egy öregembert, meg egy öregasszonyt, s Mátyás csak nézi őket, nézi. Hiszen ez az éjszakai öregember, meg az éjszakai öregasszony! — Mi a baj, leikeim! — kérdezi tőlük. — Ez a vénember engem az éjszaka elcsábított, igazságot kérek! — rikácsolta a vénasszony. — Hogyan van ez a dolog? — kérdezi az embertől Mátyás csendes szóval. — Igazad van! — mondja Mátyás örömmel és leugrik a trónszékről, megfogja a vénasszony kezét: — Gyerünk öreganyám! — Nem, nem, maradjunk már úgy, ahogy vagyunk ... szabadkozik a vénasszony. — De hát akkor miért jöttél panaszra? — formed rá a király. A vénasszony csak tátog, és odabúvik a vénemberhez, helyette hát János válaszol: — Csak azért, hogy... nagyobb legyék a figura. Este, lefekvéskor minden asszony egyforma. Csak a napvilágon teszi némelye magát. Add rájuk áldásodat, édes egy komám, és menjenek el békességgel. De a két öreg nem várta meg a király áldását, megfogták egymás kezét és elkoporcoltak. Mátyás király nevetett, János is nevetett, az udvari föetnberek is nevettek, tán még most is nevetnének, ha meg nem haltak volna. De meghaltak, s ha meg nem haltak volna, az én mesém is tovább tartott volna. Az első világháború után újból kitört a háború, mégpedig a bécsi Fasanengasse egyilT sivár bérkaszámyájának még sivárabb' •udvarán, ahol ádáz közelharcot vívott egymással két épülettömb gyerekhada. A „marcona harcosok“ koldusszegény, munkanélküli munkáscsaládok koplaló gyermekeinek soraiból kerültek ki, akik háborúsdival igyekeztek elnémítani üres gyomruk korpását. Csupa beesett arcú, horpadt mellű, tüdövészes emberpalánta harcolt ott halálos komolysággal. A küzdelem azonban megszakadt, amidőn valamelyik harcosra rájött a sípoló köhögés és a vértelen ajkak közül kibuggyanó vércsepp elárulta a Nagy Kaszás közeledtét. A vesztett háború után Bécs munkássága éhezett, könyörtelenül éhezett, nyomában pedig a tüdövész szedte nyalábszámra áldozatait. Diákszobám ablakából figyeltem e szomorú gyerekháborút, mintegy méltó folytatását a nagy embermészárlásnak A fiúk hadi felszerelése összhangban állt a nyomorral; saját készítményű fakardok, újságpaRohamsisak pir-csákók, csak a szegény kis Pepinek nem jutott süveg szőke fejére. Gondolt egyet s kettő lett belőle: hazafutott s néhány perc múlva indián csatacrdítás- sal rohant vissza a küzdőtérre, fején egy pléhből készült gyerek-bilivel. Szemesé a világ, — gondoltam, - s magamban megdicsértem leleményességéért. Pepi dicsősége azonban nem tartott sokáig. Ellenfele, talán megirigyelve a korszerű roham- sisakot, már az első fordulóban olyat sózott tenyerével a fordított edény fenekére, hogy az egészen a nem létező bajuszáig csúszott le szegény Pepinek, aki ilymódon harcképtelenné válva, tehetetlenül hadonászott vékony karjaival a levegőben. Előbbi bősz harci kiáltása átmenet nélkül éktelen bömbölés- be csapott át s mivel, attól tartottam, hogy ellenfele csalárd módon kihasználhatná tehetetlen helyzetét, lerohanva az udvarra, közbevetettem magam, hogy ne kelljen idő előtt hősi halált halnia. A csüggedt harcost felcipeltem édesanyjához, akivel felváltva igyekeztünk lefejteni a kényelmetlen fejdíszt, de minél jobban ráncigáltuk, annál mélyebbre süppedt bele az üvöltöző vitéz fejébe. Ezen eredménytelen kísérlet után felszálltam bili-harcosostul és mamástul a villamosra, hogy orvosi segélyben részesítsük az áléit hőst. Hogy mi játszódott le a zsúfolt villamoskocsiban, azt szavakkal nem lehet kifejezni! Az utasok tombolva röhögtek, hasukat fogták, bogy a könnyük is kicsordult, csak szegény Pepinek nem volt nevet- hetnéke; halkan szepegett. Az ügyeletes kórházi orvos több hasonló, de ugyancsak eredménytelen kísérlet után sértődötten kijelentette, hogy ő orvos és nem bádogos és különben sincsen pléhvágó ollója. Mit volt mit tennünk, tanácstalanul vonultunk ki az utcára, ahol már egy újabb vigyorgó tömegbe ütköztünk. De a Hadak Istene mégis megsajnálta kis harcosát: az embergyúrüből egy kékzubbonyos mesterember tört magának utat s kurtán így szólt hozzánk: — Kommen’s mit mir! Jöjjenek velem! — Elvezetett bennünket közeli műhelyébe, ahol lélegzetvisszafojtva lestük készülődéseit. A derék mester begyújtotta hegesztöpisztolyát s kellő távolságból óvatosan kezdte felmelegíteni az edény falát. Mikor aztán Pepi újabb * bögésbe fogott, hogy már nagyon meleg a sisak, a bádogos egy ügyes fogással összelapította a bili gömbölyded, kidudorodó féltekéit, amiáltal kitágult az edény szűkebb karimája és lent volt — a bili. Igenám, a bili lent volt ugyan, de szegény Pepin rajt’ maradt a gúnynév, hogy; ..Bilis Pepi“. KOZICS EDE ADA ROGOVZEVA A Szovjetunióból érkező hírek szerint az 1958-as év filmjeiben az eddiginél sokkal több fiatal színésznek és színésznőnek ad^ak lehetőséget nagy szerep betöltésére. Már az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy nemcsak a befutott nagy színészek, de a fiatal és tehetséges kezdők is sokszor kiváló alakítást nyújtanak. Türelmetlenül várjuk azokat a filmeket, amelyekben a képünkön látható bájos, Ada Ro- govzpva fog szerepelni.
