Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-04 / 10. szám

3f modem karikatúra mestere 1808 február 26-án Marseille-ban született, de még gyermekkorá­ban Párizsba került. Apja üve­gesmester volt, a legszívesebben azonban verseket írt. Versei nem találtak elismerésre, és így a csa­lád a legnagyobb nyomorban élt. A gyermek Daumier már 10 éves kora óta mint küldönc kereste meg kenyerét, később pedig inas- kodott. Csakhamar rajzolni kez­dett és papírra vetette mindazt, amit Párizs utcáin látott. Szelle­mi kibontakozására nagy kiha­tással voltak a napóleoni korszak háborús eseményei. A fiatal Dau­mier elsajátította az akkori éles realista látást és sajátos eszkö­zeivel a proletariátus jogaiért harcolt. A „La Carica­ture" című sza­tirikus politikai folyóiratba kom­mentárokat raj­zol a politikai eseményekhez. A királyt mintegy hatalmas telhe­tetlen falót ábrá­zolja, aki egy­másután nyeli el F ranciaország - kincseit. Daumi- ert ezért hat hónapra lecsuk­ták. Szabadlábra helyezése után folytatta munká­ját, majd belép a „La Charivari" című szatirikus napilap szerkesz­tőségébe, ahol 41 éven keresztül dolgozik. Daumier raj­zaival és politi­kai karikatúrái­val mindent fe­■cuo^'ice/l^ szól hozzánk.. lülmúl, amit ezen a téren egyál­talában alkottak. Érzékenyen reagál kora politikai és társadal­mi jelenségeire. Bámulatos lele­ményességgel kibújik a cenzúra alól, hogy még élesebben rajzolja meg a társadalom kinövését és leleplezze fonákságait. Karikatú­rái mély betekintést nyújtanak a párizsi polgárság életébe és rávilágítanak a haszont hajhászó burzsoázia cselszövéseibe, ame­lyek újból és újra szerencsétlen­ségbe döntik a francia népet. A Béke című képével megmutat­ja, hogy ez a politika feltartóz- hatatlanul hová vezet. Amikor Daumier 1872-ben meg­vakult, több mint 4000 rajzot, fametszetet, néhány száz fest­ményt állíthatott volna ki. 1879 február 11-én halt meg, olyan szegényen, hogy közkölt­ségen temették el falujában. Csak később helyezték díszsírba a pá­rizsi Pere Lachaise temetőbe, a kqmmunárok mellé. Daumier jelentőségét csak az utókor ismerte fel, úttörő forra­dalmi művészetével kétségtelenül a XIX. század legnagyobb alko­tóihoz tartozik. Marx és Engels kortársa volt és minden erejével fáradhatatlanul a szociális hala­dásért és a békéért küzdött. Amikor a Béke Világtanács fel­hívására ebben az évben Honoré Daumier születésének 150-ik év­fordulójáról emlékezünk meg, mély hálával adózunk a harcos művésznek, aki még ma is hoz­zánk szól. M. M. (U A 70.000 embert foglalkoztatö nyugat-németországi Mannes- mann-konszern gelsenkircheni üzemében leállították az új fo­lyamatos hengersort, elbocsá­tották az azon dolgozó munká­sokat és már egy hengersor le­állítását tervezik. A konszern egyik csőgyárában, amely 5000 dolgozót goglalkoztat, február végén kívánják bevezetni a rö­vidített munkaidőt és ezzel együtt a csökkentett fizetést. A Rajnai Acélkonszem is hason­ló problémák előtt áll, a februári eleji elbocsátások után újabb 500 munkás várja a felmondóle­velet, mivel az üzem, mely az­előtt 48,000 tonna nyersvasat adott el havonta, most csak 30.000 tonnát tud elhelyezni. Az egyik Johannesburgban megjelenő újság 25.000 dollár jutalmat ígér a Délafrikai Unió első lakósa számára, aki a Hold­ba repül és élményeiről riportot ír az újságnak. A vállalkozás egyetlen feltétele: az utas csak fehérbőrű lehet. ♦ Lekergették a szónoki emel­vényről Henry Brooke angol la­kásépítési minisztert hétfőn es­te egy londoni gyűlésen. A mi­nisztert a lakbérleti törvény miatt támadták, amely lehetővé tette a lakbérek emelését. A gyűlésen verekedés is támadt. Elszántan, keményen meneteltek a népi milícia osztagai, lábuk alatt dübörgött a föld, épp úgy, mint tíz évvel ezelőtt. Bratis­lava lakóssága lelkesen üdvözölte biztonságunk őreit. Hogyan nevelek őszinteségre „Adjatok a szegény éhező papoknak.“ Kénytelenek tanulni Nyugati tudományos kö­rökben pár éve mind élén- kebb érdeklődés nyilvánul meg a szovjet tudomány óriási teljesítményei iránt. Az Egyesült Államokban tel­jes egészében lefordítják a szovjet tudományos folyó­iratokat. Igen jellemző, hogy az an­gol parlamentben, interpel­láció hangzott el az orosz- nyelvű szovjet tudományos irodalom fordításának kérdé­sében. A kormány képvi­selői remélik, hogy az angol tudósok nagy részét e cél majd arra készteti, hogy megtanuljanak oroszul, épp úgy, mint ahogy megtanul­tak németül és franciául. Lehár Ferenc „Luxemburg grófja“ című operettjének film­változatát nyugatnémet filme­sek a dalmáciai tengerparton forgatják. Ez a mű először 1900- ban került megfilmesítésre, 1915-ben a dánok, 1926-ban pe­dig az amerikaiak készítettek filmet az operettből. A gyermek őszinteségre neve­sse egyik alapvető feladata ne- előmunkánknak. A pedagógus­iak az ismeretnyújtás folyamán levelnie is kell, nem a tanítás nyagátöl elszigetelten, hanem bba beleágyazva ki kell hasz- lálnia a lehetőségeket, amelyek­ei a gyermek jellemének kiala­kítását mindig magasabbra vi­heti. A gyermek sokféle okból nem mond igazat. Hazudik félelem­ből, fél, hogyha bevallja hibáját, akkor az kellemetlen következ­ményeket von maga után. Külö­nösen régebben ijesztették a gyermekeket. Ma már ez az ok általában nem forog fenn. A fé­lelemérzet azonban ma is gyak­ran megvan. Ma már inkább a játéktól való eltiltás és a meg- róvás különböző fokozatai, forog­nak fenn. A gyermek gyakran hazudik, jobban mondva kérkedik, így igyekszik tekintélyt szerezni. A gyermeki hazudozásnak egyik okát az otthonban kell keres­nünk! A gyermek gyakran meg­szokja, hogy kibújhat a felelős­ség alól. Gyakran halljuk szü­lőktől: mondd a 'tanító elvtárs­nak, hogy nem írtad meg a feladatot, mert fájt a torkod és beteg voltál. A hazugság fegyveréhez nyúl a gyermek akkor is, ha olyan baráti körbe kerül, ahol már el­burjánzott a hazugság. A gyer­meki hazudozás egyik oka az önzés is lehet, amellyel önmagá­nak kényelmesebb, kellemesebb időtöltést akar biztosítani. Ha a gyermeket őszinteségre akar­juk nevelni, akkor nagyon fon­tos, hogy minden nevelői eljárá­KarUcatúra az 1871-es párizsi kommun leveréséről. Londonban hanglemezre ve­szik és forgalomba hozzák VIII. •Henrik, Bol^ysi Anna és I. Jakab skót király zenei szerzeményeit. Erzsébet királyné engedélyt adott arra, hogy a műveket a‘ windsopi királyi zeneműtárból hangfelvétel céljára kölcsön ad­ják egy olyan együttesnek, amely a Tudor-korabeli zenére specializálta magát. Az első mikrobarázdás lemezen van VIII. Henrik brácsa- és énekszerze­ménye, Boleyn Anna madrigálja és I. Jakab skót tánca. Kis zenei lexikon Több olvasónk kérésére ezentúl Kis zenei lexikón cím alatt fog­lalkozunk a zeneirodalom nagyjaival. Dpeyfus-ügy a XX« században sunknak hitele legyen a gyerme­kek előtt. Mindig magyarázzuk meg, hogy mit, miért kell úgy csinálni, ahogy kívánjuk. Mikor ezt a gyermekek megértették, akkor felléphetünk a követeiéi­nek azzal a fokával, amikor már büntetünk is. A gyermek mindig jobban elviseli a megérdemelt büntetést. Hinni a gyermekben, felemelni öt az emberi méltóság magaslataira, egyik titka az őszinteségre nevelésnek. A gyer­mek bízUc abban, aki hisz neki és igyekszik azt meg is hálálni. Hadd mondjam el a következő esetet: A gyerekek szünetben kint hancuroztak az udvaron. Az egyik kisfiú hirtelen a fejéhez kapott, majd sírni kezdett. Va­laki kővel meghajította. A kő ott hevert a lábánál. Felvettem. Csengetés után a gyerekek vi­dáman bejöttek az osztályba. Volószinűleg már mindenki elfe­lejtette a kis eseményt. Elővet­tem a követ és felmutattam. — Talán ráismer valaki?. kérdeztem a szemükbe nézve. Néma csend. Riadtan nézett rám a sok gyermekszem. Pisti fejét találta el a kő. Most már biztos ráismer az illető. Az egyik gyerek jelentkezett. — Talán te voltál? — kérdez­tem. — Nem. De tudom, hogy ki volt. — Ha tudod — feleltem nyu­godtan, a nevét ne mond meg! Tud ő jelentkezni magától is. Van benne becsület!... Hátul roppant az egyik pad és felállt a kis bűnös. — Látod, fel tud ő állni ma­gától is. Helyesen jártam el? Hatvan évvel ezelőtt hangzott el Emil Zola, a nagy francia író ajkán a két szó, amely megremegtette a vUá- got. „J’accuse“ (vádolok) - kiáltotta ki bátran, állást foglalva Dreyfus, az ártatlanul elítélt fiatal katonatiszt mellett, akinek testét ekkor már évek óta marták a férgek Francia Guyana tropikus poklában. A mai Dreyfus pedig Morton Sobell az Egyesült Államok legrettenetesebb fegyházának magányos cellájában várja a szabadulást. ÉPÜLETTÖMB A TENGERBEN San Francisco mellett, egy ki­lométernyire a tengerben építet­ték meg az Egyesült Államok legrettenetesebb, legembertele­nebb a szökést teljesen kizáró fegyházát, Alcatrazt. A legvesze­delmesebb gazemberek, gyilkosok töltik itt le büntetésüket, s innen rendszerint már csak a villanyos- szék felé vezet az út. Nemhiába nevezték el félhivatalosan „Ör­dögszigetnek", innen csak kivé­teles esetekben van menekvés. Most is egy kivételes esetben remélünk... Mint annakidején Franciaor­szágban, most Alcatrazban várja egy ártatlan ember, hogy felra­gyogjon az amerikai igazságszol­gáltatás napja. NeVe Morton Sobell, akit a Rosenberg házas­párral együtt az atomtitok és bolygótitok ellopásával vádolta'' tehát azzal, ami ma egy keze fizikus előtt sem rejtély. A DREYFUS-ÜGY 1894-ben kezdődött, amikoris Alfréd Dreyfust, a francia főpa­rancsnokság fiatal kapitányát azzal vádolták, hogy katonai tit­kokat árult el egy idegen nem­zetnek, ebben az esetben Német­országnak. Dreyfust letartóztat­ták és zárt tárgyaláson életfogy­tiglani szabadságvesztésre ítél­ték. Az ítéletet az Ördögszigetén, Francia Guyana egyik elviselhe­tetlen éghajlatú tropikus vidéken kellett kitöltenie. Dreyfus mindvégig tagadta a vádat. De zsidó volt és ezt a francia reakciósok elegendőnek toilálták ahhoz, hogy bűnhődjön, mégha ártatlan is. Ha valaki Dreyfus mellett emelte fel a sza­vát, zsidóbérencnek, árulónak, Berlin fizetett ügynökének bé­lyegezték. Dreyfus évekig síny­lődik magányos cellájában. Haja idő előtt hófehér lesz, már nincs semmi reménye. De az igazság lassan keresztül töri magát az eltorlaszolt ajtókon. Egész Franciaországot, sőt az egész világot felvillanyozza a Franciaország ha­ladó erői, a munkásegyesületek, a szocialisták, az értelmiségiek, élükön Emil Zolával, Anatole Eranceal, felemelik szavukat Dreyfus mellett. Velük szemben álltak a királypártiak, az egyház, az iparmágnások, bankárok, te­hát mindazok, akik később Hit­lernek, most pedig John Foster Dullesnak dolgoznak. Emile Zola a Dreyfus-pör tárgyalása idején got, olyan emberek, akik meg­mentették Franciaországot Hit­lertől. Az amerikai igazságszol­gáltatás sincs még eltemetve. Csak elzártan, elhagyatottan fek­szik és vár felszabadítójára, az amerikai népre. A LEPECSÉTELT CSOMAG A Rosenberg-ügy tárgyalásán a vád egy lepecsételt csomagot mutatott fel bizonyítékként, ami­ben állítólag a vádlottak által ellopott atomtitkok voltak. A vád, mint a Dreyfus-esetben, azt állította, hogy ezek az iratok oly nagy fontosságúak Amerika biztonságára nézve, hogy sem a bíróság, sem a zsűri nem vizs­gálhatja felül. Emanuel Bloch, a Rosenberg- házaspár ügyvédje, aki a szó szoros értelmében életét áldozta ezért az ügyért, egyetlen hibát követett él. Elismerte, hogy Amerika biztonságát veszélyez­tetné, ha kitartana kívánsága mellett, hogy a bíróság vizsgálja felül a csomag tartalmát. Ma már az amerikai fizikusok nagy többsége is elismeri, hogy a szputnyik sikere nem tudható be semmiféle ellopott amerikai titoknak. Mindenki tudja, hogy a siker magasabb fokon álló is­kolai képzettségnek és az elmé­leti tudományban elért szélesebb- körű ismereteknek köszönhető. Ezalatt a XX. század Dreyfusa az amerikai „Ördögszigeten" lévő rettenetes cellában őrli fel fia­talságát, családja és barátai iránti meleg szereiét. Kételkedni benne, hogy egy napon megbosz- szulja magát, annyit jelent, mint kételkedni az amerikai haladó erők győzelmében. (A World News című angol lap nyomán) I AZ „ÄRULÖ“ bizonyítékok £ 1 Amikor bebizonyosodik, hogy ^ j nem Dreyfus „lopta el" az irato- * I kát, a hadügyminiszter a képvi- ^ 1 selöházban kijelenti, hogy neki ‘ j még sokkal pozitívabb bizonj^íté- ^ 1 kok vannak a kezében. ^ I „Mutassa meg, hadd lássuk mi 1 is" — követelték Dreyfus hívei, j de a hadügyminiszter azzal há- I rította el a követelményt, hogy o ■ az iratok nyilvánossá hozatala r veszélyeztetné Franciaország biz- b tonságát. e De Dreyfus barátai nem tágí­tanák. A nyomás alatt a föpa- a rancsnokság egy másik tisztje o ' bevallja, hogy ő hamisította az b iratokat. A tiszt öngyilkossága c ' utat nyit az ügy igazságos elin- g tézéséhez. 1906-ban Dreyfust , rehabilitálják, előléptetik és ma- h ■ gasrangú állást kap a hadsereg- s . ben. e A Dreyfus-ügy esetében is az k ■■ emberek harcoltak ki az iaazsá- A A zene a művészetek között a legelvontabb művészet. Mint ahogy az irodalom kifejezési eszköze a szó, a festőművészeté a kép, a szobrászművészeté az anyag, a zeneszerző hangokkal fejezi ki művészi mondanivaló­ját. Minden kornak megvolt a ma­ga jellemző stílusa. Az ókorban a zene elsősorban vallási célt szolgált, hasonlóképpen a közép­korban is. A gregoriánus korái tulajdonképpen egyszólamban énekelt egyházi dal volt. A zene további fejlődésére nagy hatás­sal voltak a középkori lovagok, a francia trubadúrok és a német MInnensangerek. Olaszországban a többszólamú zenét a XVI. szá­zadban ORLANDO DE LASSO és PALESTRINA fejlesztették to­vább. A zene történetében a követ­kező időszakokat ismerjük: ő klasszicizmus, romantika és a legújabb zenei irányzatok korát. A klasszicizmus két időszakát első és második klasszicizmus névvel jelöljük meg. Az első klfsszicizmus a XVII. és a XVIII. század elején fejlő­dött ki. Az átmenet a középkor stílusából az újabb stílusba szo­rosan összefügg a reneszánsz eszmei áramlatával. A zenei re­neszánsz böldsöje Olaszország, főleg Florenz volt. A XVII. szá­zadban CLAUDIO MONTEVERDI a legismertebb zeneszerzők egyi­ke. Az első klasszicizmus JOHANN SEBASTIAN BACH (1685-1750). Bach egyesítette zenéjében a pplifőniát és homofon beszédet. Senki, sem előtte, sem pedig utána nem uralta egyszerre ezt a két stílust olyan tökéletesen mint Bach. Szerzeményei való­ban remekművek, felölelik a ko­rabeli műfajokat. Kortársa GEORG FRIDRICH HANDEL (1685—1759) London­ban képviselte a polifonikus ze­nét. A második klasszicizmus stílusa a XVIII. század második felétől a XIX. század kezdetéig tart. A korszak három nagy mes­tere Haydn, Mozart és Beetho­ven. JOZEF HAYDN (1732-1809) a szimfónia első alkotója. Sopron­ban igen szerény viszonyok kö­zött nevelkedett. Eszterházy herceg fedezte fel ritka tehet­ségét, gondoskodott zenei ki­képzéséről és saját zenekarában alkalmazta. Zeneszerzői termé­kenysége óriási: 104 szimfónia, 80 vonóskvartett, zongorára, he­gedűre, csellóra írt koncertek, egyházi kompozíciók és más számos zenemű igazolja termé­kenységét. WOLFGANG AMADEUS MO­ZART (1756-1791). A szimfóni­ának és a kamarazenének épp olyan nagy mestere mint Haydn, de skálája még szélesebb. A két mester lényegileg nem mozog különböző színvonalon, de meg­érezni rajtuk, hogy nem éltek egyforma kärnyezetben. Haydn egyszerű emberek gyermeke volt, míg Mozart zenéje előke­lőbb törzsből fakadt. Hangja vá­lasztékosabb, modora raffinál- tabb. (^pljtíatósa következUe.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents