Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-25 / 9. szám
A Dívsz az atomreszély ellen BRUNO BERNINI AZ IFJCSÄGI VILÁGSZÖVETSÉG munkájáról Február 12-tőI 15-lg Budapesten iiléseíett a DÍVSZ végrehajtó bizottsága. Bruno Bernini, a DÍVSZ elnöke sajtóértekezleten tájékoztatta az újságírókat a végrehajtó bizottság munkájáról, az elfogadott határozatokról és a DÍVSZ 1958-as tevékenységéről. A végrehajtó bizottság központi kérdésként foglalkozott ülésein a béke ügyével — mondotta Bruno BeminL — Határozottan fellépett annak érdekében, hogy a tudomány új, nagy vívmányait ne háborús célokra használják fel, hanem állítsák a haladás és a világbéke szolgálatába. A vb megállapította, hogy a világbéke megőrzése érdekében egyezményt kell kötni a termonukleáris fegj'verekkel való kísérletezés azonnali beszüntetéséről, ez első lépés lenne a fegyvericezési hajsza megszüntetéséhez, a leszerelés megoldásához. Határozottan állást foglalt a vb a kormányfők csúcstalálkozójának megtartása mellett. A vb foglalkozott az algériai és afrikai ifjúság problémáival, nemzeti függetlenségükért vívott harcukkal a gyarmatosítás ellen és ismét kifejezte a DÍVSZ hűségét a bandungi elvekhez. Felhívta tagszervezeteit, támogassák a ^ gyarmatosítás ellen küzdő ifjúságának harcát s tegyenek meg mbident, hogy március 30-án (a kairói ázsiai és afrikai népek konferenciájának határozata értelmében az algériai néppel való szolidaritás napja) és április 24-én (a gyarmatosítás elleni és a békés együttélés nemzetközi napján) az egész világ ifjúsága kifejezze szolidaritását a gyarmatosítás ellen, s népek önrendelkezési, jogának érvényesítéséért, a békés együttélés és a világbéke érdekében, Az európai ifjúság problémáit vizsgálva, a vb állást foglalt az atomrakétákat kilövő támaszpontok felállítása ellen és az európai atommentes övezet megteremtése érdekében. A vb megállapította, hogy a vlláglfjúsági találkozó tradicionális megnyilvánulásaivá váltak a nemzetközi munkásmozgalomnak. A világifjúsági találkozók lehetővé teszik, hogy a különböző országok ifjúsága kölcsönösen megismerje és megértse egymást s együttesen fejezze ki békevágyát. A vb határozatainak értelmében a VII. VIT megrendezésére 1959-ben kerül sOr olyan országban, ahol biztosítható lesz minden Ifjúsági szervezet részvétele, bármilyenfajta megkülönböztetés nélkül. A Reuter tudósítójának kérdésére, hogy melyik város lesz a következő VIT színhelye, azt válaszolta a DÍVSZ elnöke, hogy a Bécsben megtartott tanácskozáson Párizs, Bécs, Prága és Stockholm merült fel, döntés azonban még nem történt. A Dívsz 1958-as tevékenységét a következőkben vázolta nagy vonalakban Bruno Bernini: Ez évben akciót kívánnak szervezni az atomveszély ellen, részt vesznek a július 16. és 24. között megtartandó stockholmi leszerelési és együttműködést világkongresszuson, valamint az augusztu.sban Japánban megrendezésre kerülő atom- és hidrogénbomba elleni konferencián. Támogatják a különböző tagszervezetek kezdeményezte szemináriumokat, találkozókat, és tanulmányi utakat szerveznek a fiatalok részére, fejlesztik a nemzetközi kulturális, sport és turisztikai kapcsolatokat. ww Az elmúlt héten a világ érdeklődésének középpontjában kétségtelenül azok a politikai és diplomáciai tárgyalások álltak, melyek a francia bombázókkal megtámadott Sak- hiet nevű tuniszi városkával függnek össze. A tuniszi kormány a biztonsági tanácshoz fordult, de az Egyesült Államok és Nagy-Britannia által felajánlott „jó szolgálatok“ után beleegyezett abba, hogy a tanács tárgyalását későbbi időszakra halasztják el. A következő napok majd megmutatják, hogy vajon az amerikai „jószolgálatok,“ Tunisz számára hasznosak lesznek-e. Az elmúlt héten Egyiptom és Szudán között is ellentétre került a sor. A két állam közötti határvidélcröl van szó. Nem kétséges, hogy az ellentéteket Szudán részéről eltúlozzák és felfújják. Nyílt titok, hogy ebben a fiatal országban, ahol Britannia a gyarmati úr, továbbra is megtartotta befolyását. Ezen kérdések mellett figyelmet érdemelnek az Indonéziai események és végül a lengyel memorandum visszhangja, melyet az atommentes övezettel kapcsolatban a nyugati államokhoz nyújtott. ORSZÁGOK ahova NEM ESNEK ATOMBOMBÁK Már a elmúlt év őszi hónapjaiban, amikor Rapackí lengyel külügyminiszter először fogalmazta meg az atomfegyvermentes övezet javaslatát, bizonyos rokonszenvvel fogadták a nyugati országok soraiban. A dán, norvég és a kanadai kormány azon óhajuknak adtak kifejezést, hogy ezt a javaslatot vessék alá alapos tanulmányozásnak. Magát a javaslatot határozottan talán csak Franciaország és természetesen a Német Szövetségi Köztársaság vetette el. Milyen előnyöket nyújt az ilyen övezet és milyen kifogást emelhettek a létesítése ellen. A lengyel miniszter eredeti javaslata feltételezte, hogy a Német Szövetségi Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia és Lengyel- ország arra kötelezik magukat, hogy területükön nem helyeznek el nukleáris fegyvereket és támaszpontokat sem létesítenek. Ez a kötöttség azoknak a hatalmaknak a fegyveres erőit is érinti, amelyek ma az említett államok területén vannak. Ezt a javaslatot a múlt héten kibővítették. mégpedig igen fontos toldalékkal. A nukleáris fegyverekkel rendelkező nagyhatalmak kötelezzék magukat, hogy ezeket a fegyvereket az esetleges háborúban az övezet területe ellen nem használják fel. Felesleges kihangsúlyozni, hogy a javaslatnak az illető ország népeinek szempontjából milyen óriási jelentősége van. De ha a térképre vetjük tekintetünket, látjuk, hogy az atomfegyvermentes övezet — legalábbis ami a nukleáris fegyverek elhelyezését illeti — sokkal szélesebb. Északon ott van Norvégia és Dánia, ezek ellenezték az atombombákat, és a rakétatámaszpontokat. A semleges Finnország és Svédország is ezekhez az országokhoz csatlakozik. Délen pedig a semleges Svájc és Ausztria. Szóval az atomfegyvermentes övezet -• a javaslat megvalósítása esetén — egész Közép- és Észak Európára — Franciaország és Olaszország határáig — terjedne ki. És ennek már minden bizonnyal nagy jelentősége volna. A lengyel memorandum beérkezése után az amerikai állam department sietett a válasszal: „Nem értjük — jelentette ki a Fehér Ház szószólója — hogy a leszerelésen, a kollektív biztonságon, Németország egyesítésén kívül hogyan foglalkozzunk a Rapackí tervvel.“ Aki csak egy kissé beavatott, ezekből a szavakból már világosan látja, hogy a jövőben hová irányul az atomfegyver nélküli övezettel való manőverezés: az amerikaiak hajlandóak az atomfegyvermentes övezetről tárgyalni — de először természetesen Németországról! A FELKELŐK KORMÁNYA INDONÉZIÁBAN Az elmúlt héten folytatódtak a felkelők akciói Indonéziában. Szumatra sziget középső köz- igazgatási részén a felkelők kormánya egyik felhívást a másik után adja ki, hogy megnyerjék a többi szigeten is a reakciós katonai parancsnokok támogatását. Mialatt sorainkat lejegyezzük, a helyzet az, hogy sikerült megnyerni Észak és Közép Celebes katonai parancsnokait. Az adott helyzet dacára Indonéziában még sincsen felforgató eseményekről sző. Amikor tíz nappal ezelőtt megalakult a felkelők kormánya, például Sukarno az indonéziai elnök nem tartotta fontosnak, hogy Japánból hazatérjen. Ez valószínűleg azért történt, mert az Indonézia alkotmányos kormány mögött mégis csak ott áll az mdonéziai nép zöme. Az a tisztekből álló klikk, amely magát Indonézia kormányává kihirdette, az az indonéziai burzsoázia legreakció- sabb elemeinek a szószólója. Mögötte érezzük az imperialista hatalmak erős befolyását. Természetesen Jáva szigeten (amely IndcMiézia legfontosabb szigete, ahol a 80 millió lakósság közül 50 millió (1) a fő politikai pártok Sukamot és kormányát támogatják. Még a Masjumi párt, amely kommunista ellenes és imperialista barát, is fellépett az „ezredesek kormánya“ ellen. A helyzetet még sem becsülhetjük le. Az indonéziai burzsoázia egyes köreinek, amelyek a külföldi tőkével összefüggnek, érdekükben áll, hogy Sukárno elnök kormánya megváltoztassa kUl- és belpolitikáját. Néhány héttel ezelőtt merényletet kíséreltek meg az imperialista ellenes nemzeti burzsoázia vezetője ellen, ma pedig Indonézia széthasítását kísérelik meg és polgárháborút igyekeznek szítani. Nem kételkedünk benne, hogy az imperialista erők hasznot szeretnének húzni az ilyen polgárháborúból. Ezért helyeseljük azt a szempontot, melyet Indonézia Kopimunista Pártja képvisel: gyors és határozott akcióra van szükség. Új államok a közel ■ keleti térképen Az Egyesült Arab Köztársaság megalakulása, mint az arab egységmozgalom törekvéseinek első eredménye, igen rövid idő alatt mozgásba hoztak azokat az erőket, amelyek a Közép-Keleten egyrészt az arab népek jogos követeléseit és vágyait kívánják megvalósítani, másrészt pedig azokat, melyek korábbi poziciójuk megóvása érdekében újabb módszerekhez folyamodnak. Az Egyiptom és Szíria egyesüléséből létrejött köztársaság imperialista-ellenes jellege meghatározza e térség többi országának, elsősorban pedig az arab tömegeknek a viszonyát ehhez az új tömörüléshez. Alig hozták nyilvánosságra az egyesülésről szóló ' kiáltványt, már is jelentkezett egy újabb ország azzal az óhajjal, hogy csatlakozni kíván. Az arab félsziget alsó csücskében levő Jemen, mely ugyan nem tartozik a nagyobb arab államok közé, de éppen a közelmúltban erőteljesen szembeszállt az angol imperialista törekvésekkel és provokációkkal, sietett kinyilvánítani csatlakozási szándékát. Ennek a vonzóerőnek az ellensúlyozására és egyben a bagdadi paktum országai néven ismert katonai csoportosulás tekintélyének és súlyának megóvására a nyugati imperialista hatalmak nagy erőfeszítéseket tettek egy ellen-államszövstség létrehozására. És mint a legújabb jelentésekből kitűnik, Irak és Jordánia föderációját sebtében meg is valósították. Érdemes megvizsgálni e két államszövetség tartalmi és formai különbségeit. Az egyiptomi-szíriai unió a Közép-Kelet térségének fejlettebb államaihoz tartozik, ahol a nemzeti burzsoázia az imperialistákat korábban kiszolgáló feudális erőket kiszorította a hatalomból és az ország függetlenségének biztosítása' mellett a pozitív semlegesség! politika jegyében kívánja a köztársaság fejlődését elősegíteni. A másik oldalon viszont olyan országok egyesüléséről van szó, amelyekben az imperialista erők segítségével a feudális osztály van hatalmon, ahol az államforma a királyság, s ahol a gazdasági elmaradottság felszámolása helyett e rendszerek katonai megerősítését szorgalmazzák mint a külföldi patrónusok, mint a hatalom maradni kívánó uralkodó körök. Igen jelentős a különbség az egyesülések formai keretei között is, hiszen az Egyesült Arab Köztársaság teljes állami egységet valósít meg a területi nehézségek ellenére is, — Egyiptomnak és Szíriának tudvalevőleg nincsen közös határa — ugyanakkor az eddig nyilvánosságra hozott közleményekből kiderül, hogy Irakban és .Jordániában szövetségi parlamentet hoznak létre, de a két ország mindegyikének meg lesz valamilyen formában a saját parlamentje. A korábbi hírek szerint Irak és Jordánia államszövetségét olyan formában kívánják megvalósítani, hogy mmdkét ország megőrizze önálló államiságát. A legfrissebb jelentésekből azonban kitűnik, hogy közös államfőt jelöltek ki, az államszövetségnek közös gazdasága, hadserege és külügyminisztériuma lesz. Nem kétséges, hogy az imperialista-ellenes arab köztársaság veszélyezteti a már eddig is több ízben kudarcot- szenvedett bagdadi paktum tekintélyét. Hiszen a bagdadi paktumban nem arab államok, sőt nyugati imperialista hatalmak is résztvesznek. Azok az erőfeszítések, amelyek Jordánia és Szaudi- Arábia bevonására irányultak, mind ez ideig nem jártak sikerrel, mert a bagdadi paktum egyrészt nyílt szövetséget jelentett az imperializmussal, másrészt pedig e két ország uralkodó körei látszólagos különállásukkal nemcsak tekintélyüket kívánták megóvni az arab tömegek előtt, hanem a kedvezőbb „alkudozási“ pozíciót is. A karábbi hírek arról számoltak be, hogy Szaudi-Arábia is csatlakozni fog a tervezett föderációhoz, s hogy ez mind ez ideig nem történt meg, abban Ibn Szaud feltehetően magasra szabott „árfeltételeit“ kell sejtenünk. Ibn Szaud hatalmi törekvései, legalábbis egyelőre akadályt jelenthetnek egy ilyen államcsoportosulás kiszélesítésében. Persze az is közismert, hogy Ibn Szaud egész állam- háztartása az amerikai rendszeres készpénzjuttatásra épül fel és így ennek az arab uralkodónak a döntéseit a bonyolult politikai játszma keretem belül, végső soron az uralkodó klikk és az azt támogató külföldi hatalom érdek-összefonódása határozza meg. Jordánia és Irak uralkodóit még az angol imperializmus juttatta hatalomra, az Egyesült Államok benyomulása az „olajtérségbe“, mindinkább kiszorította az előző gazdát, ez persze nem jelenti azt, hogy a különböző uralkodó körök rivalizálása mögött nem bukkan fel újból és újból az angol-amerikai vételkedés. Azok a gazdaságfejlesztési tervek, amelyeket az Egyesült Arab Köztársaság kíván megvalósítani és amelyekhez a szocialista tápor országai minden politika feltételtől mentesen már eddig is jelentős mértékben hozzájárultak, lehetővé teszik az új állam szilárd gazdasági megalapozását, sőt az egész Közel- Keleten érvényesülő stabilizáló tényezővé tehetik az új köztársaságot. Ugyanakkor azonban nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az ilyen stabilizálás nem esik egybe nemcsak az angol és amerikai hatalmi érdekekkel, de még a francia imperializmus céljaival sem. Az algériai szabadságharcosokra ugyanis az arabegység-moz- galom újabb sikerei az Egyesült Arab Köztársaság megalakulása feltétlenül további ösztönzésképpen hat. A második világháború óta eltelt időszakban számos korábban gyarmati és félgyarmati sorsban szenvedő ország harcolta ki a függetlenséget, jelezve a régi gyarmati módszerek alkalmazhatatlansá- gát, és még hangsúlyosabban: az erőviszonyok megváltozását az egész világon. Az általános erőviszonyok megváltozásának eredményeképpen a függetlenségükért harcoló népek és a már felszabadult országok nemcsak saját erejükre, de a szocialista tábor támogatására is számíthatnak. Az a tény, hogy alig másfél évvel az Egyiptom ellen intézett angol-francia- ízraeli orvtámadás után és csak néhány hónappal egy Szíria ellen irányuló, de még Időben leleplezett és megakadályozott támadás tervét egyiptomi-szíriai államszövetség, bizonyítéka nemcsak a fejlődés irányának, hanem magának a fejlődés meggyorsult ütemének is. Az arab egység megvalósításának minden eredményét a fejlődés irányába haladó lépésnek kell tekintenünk. Nagy különbség van azonban az olyan jellegű tömörülés között, mint az Egyesült Arab Köztársaság, mely imperialista-ellenes alapon jött létre és pozitív semlegességi politikájával a béke ügyét kívánja szolgálni, s az olyan egyesülés között, mely mint a jordániai-iraki áliamszövet- ség. mely imperialista kezdeményezésre és az egyiptom- szlriai Unió ellensúlyozására létesült. Az arab nemzeti egység eszménye azonban természeténél fogva ellentmond minden olyan kísérletnek, amely ezt a haladó gondolatot elmaradt, feudális politikai szerkezetbe igyekszik beszorítani. Már pedig az iraki-jordániai koncepciónak ez a lényege. I I A RÄK ÉS BARÁTJA Egy előkelő New York-i étterem fószakácsa, Mr. Miller egy napon szép, élő tengeri rákszállitmányt kapott. A homárok közt volt egy különösen hatalmas példány. A konyhafőnöknek megesett a szíve a pompás rákóriáson, nem dobta be a forró vízbe, hanem megtartotta magának, dsszebarátkoz- tak és Oszkár a homár ma már úgy viselkedik, mint egy hű kutya. Időnként sétálni menm^c és Mr. Miller melle<-t csendesen ballag pórázon Oszkár. Szovjet katonák egy csoportja elhagyja a Német Demokratikus Köztársaságot, mert a Szovjetunió csökkentette a hadsereg létszámát. A Német Demokratikus Köztársaság 10.000 tonnás „Freundschaft“ nevű hajója január végén első ízben haladt keresztül a Szuez csatornán. A hajó legénysége igen megörült, amikor Schlade-Bach kapitányt kapta kísérőül, aki a csatorna áilamositása óta ott működik. Nyugat — Németországban hatalmas szélvész tombolt. A Braunschweig-i kUcötőben egy 105 tonnás emelődarut feldöntött.
