Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-11 / 7. szám

TTÄROM NAPJA, hogy kialudt odafönt az égi tűz és úgy beborult, hogy az egész világ feketébe öltözött. Azóta esik. Csak éjszakánként áll el valamicskét. Akkor meg is tépázza a szél az alacsonyra ereszkedett felhőket, kibukkannak mögüliik az apró lámpácskák, de mire reggel lesz, ismét esik s nő, gyűl a víz az árkokban, laposokban. Éjszakánként tiszta ugyan az idő, de hideg. A szélvédett helyeken vékony jéghártyát húz az éjszakai fagy a pocsolyákra, jelezve, hogy maholnap itt a tél. A vénasszonyok nyarának ezüstös szálai bogót kötöttek a csipkebokrok ágaira s ott is maradnak már, nem játszogat velük többet a sárgult leveleket fricskázgató szél.

Végleg odavan a mezítlábas világnak. Nagy baj ez, mert az ember talpa minél többet használja, annál jobban vastagszik, de bizony a cipő egy-kettőre kilyukad. S olyanok is vannak a faluban, gyerekek is nem egy, akinek nincs mi kilyukadjon. Ez abból is kitetszik, hogy az utóbbi időben feltűnően megnőtt az iskolában a hiányzók száma. Az egy-két holdas kisparasztok, a teljesen nincstelen zsellérek, napszámosok, cselédek gyerekei közül alig látni néhányat. Már csak Gele Jóska tapossa reggelenként mezítláb a sarat. A többi vagy cipőt húzott, vagy otthon maradt.

A tanító ott áll az iskolaajtóban az eresz alatt és az eső függönyén át nézi a szállingózó gyerekeket. Fejüket leszegve jönnek. Birkóznak a meg-megújuló széllel. Az eső arcukba csap, ruhájuk csurom viz. Néhá- nyan futni próbálnak, de nem könnyű az ilyen sárban.

Az igazgató tanító, az öreg Dobsa Bálint, aki a nagyiskolásokat tanítja, pontban nyolc előtt öt perccel nyitja a lakása ajtaját most is, mint mindig. A keskeny téglajárdán átsiet az udvaron, csontos kezét fázósan dörzsölgetve.

— Betyár idő lett hirtelen, betyár idő — lép a falunak fordult fiatal tanító felé. — Mi újság, fiatal barátom? — néz rá kérdően.

— Mindjárt kezdődik a tanítás és a padok fele még üres.

— Tegnap nem így volt?

— De igen. Tegnapelőtt is.

— Akkor mit csodálkozik? így lesz ez most már mindig, amíg ki nem tavaszodik.

így bizony. Majd ha újra megenyhül az idő s a nap úgy átmelegíti a földet, hogy éjszakára se öltenek jégpáncélt a vizek, akkor telnek csak meg újra a padsorok. A vizsga felé azután megint megritkulnak, mert kell a munkáskéz a földeken. Annyival is kevesebb krumpli, kukorica marad gázosán, amennyit egy-egy gyerekkéz megkapál.

— Maga is falusi gyerek, nem ? — nézi, vizsgálja az öreg a fiatal tanítót.

Két hete sincs még, hogy odakerült mellé a csöndes barna fiú.

— Igen. az vagyok.

— Akkor nem kell magyarázni. Tudja, hogy aki ilyenkor nem jön, annak biztosan nincs cipője.

— De ennyinek?

— Ennyinek.

— Tenni kellene valamit, hogy amazok is tanulhassanak. A mezítlábasok.

— Tenni? — legyint az öreg tanító és úgy néz fiatal kollégájára, mintha az a Marsról került volna ide. — Ahhoz maga nagyon kevés, fiatalember. Meg én is. Nekem is eszembe jutott ez valamikor.

TTallgat valameddig, majd mintha az új kolléga lelki- ismeretét akarná próbára tenni, indulatosan még hozzáteszi:

— Vagy tessék, jelentse fel őket.

Följelenteni? — tűnődik a fiatal. Igen, azt kellene tennie. Ezt írja elő a törvény. De mit ér vele? Attól még nem lesz civő a gyerekek lábán. Csak a keserűség nő még nagyobbra a szülőkben.

— Nem, nem — rázza meg a fejét. — A följelentés nem segít.

— Ez igaz. Dehát akkor ? ...

— Nem tudom, mit kellene tenni, de ez ígv nincs jól.

Az öreg fnívónia a vállát, kifordítja a tenyerét,

— Sajnálom, jobbat nem tudok ajánlani, — mondja csöndesen. — A negyven év alatt, mióta itt tanítok, sok mindent megpróbáltam. Beszéltem a módosabb gazdákkal, ielentéseket, kérvényeket irkáltn-n a felsőbb szenteknek. D‘’ a ^t'-'nnhre még választ se kaptam. S-nnmit se használt Belenyugodtam. £n már előre tudom, kik azok, akik télen nem járnak iskolába.

LÁSZLÓ gyula

Elhallgat. Nézi a másikat, a fiatalt, akiben még ott buzog a lelkesedés, a tenni, a megváltoztatni akarás, trigyli és sajnálja azt a nyurga barna fiatalembert, akiben még van hit és erő a harcra, ö is ilyen volt valamikor. És most? A háta hajlott, a feje elörebukik, arca gyűrött, ráncos. Testben, lélekben egyaránt megtört, öreg és fáradt, Nincsenek már illúziói.

— Látja, ez lett belőlem — mutat magára. — Ilyenné tett a hiábavaló küzdelem.

Tétovázva áll még néhány másodpercig. Szórakozottan ütögeti botjával a veranda kockaköveit. Talán akar még valamit mondani, de azután mégis gondol egyet és lassan megindul az osztálya felé. Csak magában motyog, zsörtölődik a kis, kopott öregember, a nemzet napszámosa.

Decskinek, a fiatal tanítónak megkeseredik szájában a nyál. Ez hát a tanítósors? Ilyen jövő vár rá is? De törvény-e az, hogy mindenki így összetörjön? Ami eddig nem sikerült, az nem jelenti azt, hogy lehetetlen.

— Meg kell oldani, hogy mindenki tanulhasson. A mezítlábasok is — jelenti ki végül olyan hangosan és határozottan, mintha nem is csak önmagának mondaná, hanem az egész falu szegénységének.

Í

ndulni készül ő is befelé, de mégegyszer végigröppenti tekintetét a falu utcáján. Gele Jóskát várja, az egyetlen mezítlábast. Tegnap még eljött, de ma már úgylátszik, ő is otthon maradt. De nem. Éppen most

dödne a tanítás, de Decskinek egyre az a tizennégy gyerek jár az eszébe, akik most otthon kuksolnak az ágyon, m.aguk alá húzott lábakkal és néznek ki az ablakon, az esős októberi reggelbe. Lapozgatja az osztálynaplót s akárhányszor beletekint, mindannyiszor azoknak a nevére téved a szeme, akinek a helye üres. Alig ismeri még őket, némelyiket mégis olyati tisztán, élesen látja maga előtt, mintha ott ülnének az első padban. Nagy Juliska, a két kis gödröcskével az arcán, ami olyanná tesjú, mintha mindig mosolyogna, Iwles Pista, akinek szőke, kócos haja olyan, akár a szénaboglya, az örökmozgó Akasztó Pali, az álmatag tekintetű Keczeli Imre és a többiek, a szegény kis mezítlábasok, akik úgy nőnek majd fel, úgy kerülnek ki az életbe, hogy alig tudnak többet, mint végigbetűzni az ábécét. Ezeket tanítsa, amazok meg maradjanak tudatlanok? — tépelődik. Meg kell, hogy találja a megoldást, ha már a kormány nem talál ki valami okosat, csupán a rendelkezést adja ki: aki nem járatja iskolába a gyerekét, azt meg kell büntetni. Ugyan, mit vesznek meg ezeken a szegény nyomorultakon, hiszen még cipőjük sincs. Azt az egy szál rongyot húzzák le róluk, ami meztelenségüket takarja ?

Ül a barnára festett, kopott, tintafoltos asztal előtt, de gondolatai messze túlszállnak az iskola falán. Azt se veszi észre, hogy a gyerekek mocorogni kezdenek s halk, egyre erősödő zsibukkan elő a fordulóban. Megvárja itt a tornácon. Megérdemli, aki üyen időben mezítláb is eljön az iskolában. Legszívesebben azzal fogadná, hogy minek jöttél él, Jóska fiam? De ezt mégse mondhatja. Nézi az irgalmatlan sárban botladozó gyereket. Föltürt nadrágja alól kikandikál a hidegtől vörösre csípett lábszára. Ahogy nézi, egyszeriben megrohanják az emlékek és már nem is a Gele Jóskát látja jönni az iskola felé, hanem magát. A falu is éppen olyan, mintha az ö szülőfaluja lenne. Ugyanolyan sáros, szegény. Kétoldalt a nyomorúságos kis házak vaksi, csöppnyi ablakszemei is éppen úgy néznek felé, mint otthon. Megpróbál mosolyogni és tréfával elütni a siralmas állapotot.

— De szép piros csizmád van Jóska, — mondja a gyereknek, amikor az odaér.

A fiú lekapja fejéről a sapkát, köszön s topog, rázza magáról a vizet. Veri, csiszolja talpáról az agyagos sarat. Bizony, vörös a lába, akár a huszárposztó. Az nem lenne baj, de fázik is. A rárakódott sár feketéink rajta és hiába csinál akármit, a lábujjai közW sehogyse akar kijönni.

— M"nj már be fiam, mert meafázo’ — teszi ráVárn a kezét.

A fiú fölemeli rá a tekintetét.

— Csizmában ? — kérdi s most már ö is mosolyog.

Csak a szeme homályos egy kicsit. Mintha könnyes lenne.

fSAKNEM A FELE GYEREK Hl.^NY7JK. Észrevenni ezt mór a zairól is, de akkor tűnik ki igazán, amikor a tanító belépésekor (I helyükre futnak. Az Osztály padjai olyanok, akár az őszi fák, amiken csak itt-ott himbálódzik egy-egy levél. Kezbongás támad az. osztályban. A kormányra, a miniszterekre gondol. A vadregényes, hegytetőre épített luxusszállóra s a vele kapcsolatos panamára, amit a napokban kezdtek ' szellőztetni egyes lapok. A luxusszálló építésénél ellopott cementet, téglát, talán még a Parlamentben is szóvá teszik, de ki áll fel végre valahára abban a nagy díszes házban, hogy ezeknek a falusi mezítlábas gyerekeknek a tanulásáról beszéljen. Hány pár gyerekcipőt lehetett volna venni az ott elsikkasztott pénzen. Nem is egy, de két pár cipője lehetne minden gyereknek a faluban s most mind itt ülne a padban és tanulna, okosodna. De jutna cipő az egész megye, de talán az ország minden mezítlábasának is, amit azon az építkezésen elloptak, elpezsgőztek.

— Megvan: — ugrik fel hirtelen a székről. — Két pár cipő — mondja félhangosan és a padok elé lép.

A gyerekek ijedten elcsendesednek.

— Kinek van közületek két pár cipője? — emeli fel a hangját.

Pillanatnyi dermedt mozdulatlanság. Ügy les. figyel, mint a vadász, aki zsákmányra vár. Vé- gigsiklik tekintete a ritkás padsorokon. Végre a középtájon felnyúlik egy kéz. Azután még kettő. Vár még valameddig, de senki nem mozdul.

— Többnek nincs?

Néma hallgatás rá a válasz.

A remény, ami az imént fellángolt benne, egyszeriben ki- hünyt. Hiába is kérné kölcsön azt a három pár cipőt, tizennégy felé úgyse tudná szétosztani. Ügy érzi magát, mint a csapdába jutott állat, amelyiket szorítja a zsineg, menekülne, de nem tud. Vergődik, az agyát, szívét szorító gondolatok között s kétségbeesésében a gyerekekhez fordul, hátha azok tudnak segíteni.

O

da ül közéjük a padba, beszélget velük. Elmondja, mire gondolt az előbb, miért kérdezte, kinek van két pár cipője s milyen jó lenne, ha ismét itt ülne együtt az egész osztály és az otthonmaradt mezítlábasoknak nem kellene arra várni- ok, hogy a tavaszi nap felmelegítse a földet.

Amikor mindent elmondott, elhallgat. Vár. Nem. tudná megmondani miért, de úgy érzi, a gyerekek megoldják a megold- hatatlant. Csak ők képesek csodára. A csoda azonban egyre várat magára. Végre az ablak melletti sorban a második pádból, feláll egy fiú. Arca akár a pulykatojás, a szeme élénk és csillog, mintha két fekete gyémánt lenne.

A várakozás csendje egyszeriben felenged.

— Halljuk a Kertészt, — inti le a tanító a hirtelen támadt zsongást.

— Én odaadom Köles Pistának a cipőmet, amíg eljön az iskolába — mondja csöndesen a gyerek s föl nem venné tekintetét a pádról egy világért se.

— Hát te? Hiszen neked is csak egy van — néz a tanító a pad alól elökandikáló, elnyűtt kis cipőre. — Te hogy jössz iskolába ?

— Korábban indulok hazulról, valaki meg vissza viszi. Mire kezdődik a tanítás, ő is megjöhet. Itt meg ellehet mezítláb is.

— És délután ugyanígy visz- sza?

— Igen.

— A többivel mi lesz?

— Másnak is van cipője. Lehet-e megindultság nélkül hallgatni ezt a gyermeki okoskodást? Odamegy hozzá, az állónál fogva gyöngéden fölemeli a lehajtott fejet. A gyerek orra körül a kis barna szeplök ránevetnek s olyan tiszta, ragyogó a szeme, hogy meglátja magát benne, akárha tükörbe nézne.

— Ember lesz belőled, Lali. Decski csak annyit mond, x há akarna se mondhatna többet, mert egyszerre öten is felugra-^ nak a padokból. Össze-vissza kiáltozás tölti meg a termet. Ök is szívesen odaadják a civöjüket. A rend teljesen felborult. Egy perc múlva az egész osztály ott tolong körülöite. De most eszébe se jut rendet csinálni. Talán soha még ilyen boldog nem volt, mint ebben a hangos zür-zavar- ban.

J^ÉT GYEREK MEGY a domb- ra futó utcán fölfelé. Kezükben madzaguknál összekötött cipők himbálódznak. A tanító a tornácon áll és nézi, mint fogy kezükből a cipő s mint telik meg az utca iskolába igyekvő gyerekekkel. Fúj a szél, arcába csapja a hideg esőt, mégse megy be, hanem csak áll az ajtóban és mosolyog. Nézi a csodát. Menynyi jóság fér egy csöppnyi gyerekszívbe ...

fQCQ február ‘1-án este a konráromi Magyar Területi Szín- * ház bemutaita Sch lier Ármány és szerelem című drámáját. A bemutató egybeesik a színház üt éves fennállásának évfordulójával. Ha lehet így mondani, ez az előadás a sokoldalú színészi teljesítmény erőpróbája volt, amely feltetette sokakban a kérdést, fejlődőképes-e a szlovákiai Magyar Területi Színház. Nos, elmondhatjuk, hogy a színészek megfeleltek ennek a dráma követelte erőpróbának, sőt csak rátermettségüket bizonyítja, hogy ezt a rendkívül feszült, hangjában és cselekményében erős sodrású schilleri drámát két szereposztásban adták elő.

Az Ármány és szerelem-t Lendvai Ferenc, Jászai Mari-díjas, a pécsi Nemzeti Színház főrendezője rendezte.

Képeink a darab egy-egy jelenetét örökítUc meg.

ÁRMÁNY ES SZERELEM

Schilier bemutató Komáromban

A ROMANTIKÁBAN a végletek uralkodnak, s ez az, ami ösztönzi a színészt és vonzza a nézőt, elősegíti a sikert. így történt ez Komáromban is, ahol színészeink rokonszenves együttese Schiller „Ármány és szerelem“ című drámáját adta elő, két különböző szereposztásban.

A cselekmény egy kis német hercegségben játszódik. Miller zenetanár leánya, Lujza, valamint Walter kancellár fia, Fer- dinánd szerelmi lángolása adja meg a dráma lüktetését. A két kedves fiatal örök hűséget fogad egymásnak. De kapcsolatukat a szülők mindkét részről meg akarják szüntetni. A kancellár egyéni célja érdekében arra akarja kényszeríteni fiát, hogy a herceg szeretőjét, lady Milfordot vegye el feleségül, sőt kitűzi az esküvő napját is. Egyik taláikozásukkor Ferdinánd őszintén feltárja szívét, megmondja a iadynek, hogy nem szereti és boldogságát csak az ismert muzsikus lányánál találja meg. Lady Milford visszalép a házasságtól. Dühében a kancellár el akarja távolítani Mil- leréket, s csak Ferdinánd kérésére enyhül meg. A körülmények alakulása folytán és a Miiler- sTütők állandó kérésére Lujza feloldja Ferdinánd it adott szava alól, akivel közben elhitetik, hogy Lujza amúgy is hűtlen hozzá. Ferdinánd kétségbeesetten vonja felelősségre Lujzát.

Drámai feszültséggel telített jelenetük után egy pohárba mérget kevernek, s miután Lujza ártatlansága tisztázódott, mindketten isznak a méregpo- hárból. A kancellár, aki Millerék lakására érkezik, már csak haldokló fiának átkozódó, vádoló búcsúját hallja.

LENDVAY FERENC rendező minden jelenetet külön-külön is remekül Jelépített: az emberi szenvedélyek és társadalmi erők összecsapása teszi izgalmassá a mondanivalót és a pergő játékban egységessé érik a rendezői elgondolás. S bár nem kritikát írunk, méltánytalan lenne, ha legalább néhány kiemelkedő alakítást nyújtó művész nevét fel ne jegyeznék.

Legelőször a darab legdrámaibb szerepének megszemélyesítőit kell megemlítenünk. Lujzát három szereplő formálta meg bizonyos értelemben eltérő felfogásban. Elsőnek talán Ud- vardy Annát említjük, de közvetlenül vele párhuzamosan Ferenczy Anna és Lőrincz Margit is elsőrendűen vizsgázott. .Mind a Károm Lujza csupa életerős kedvesség, majd drámai jeleneteikben mélységesen megrázok és emberiek. Mellettük Tóth László Ferdinánd ja vált ki különösen. Tóth László az érzelmi hullámzásokban gazdag jellemet színesen hozta. Elemi erővel ható játékával magára vonta a figyelmet Fazekas Imre és Konrád József, akik von Walter kancellár komor alakját személyesítik meg. Kedves volt Nagy Eszter és a másik szerep- osztásban Cséfalvay Kató (lady Milford).

Király Dezső, Botka Zsuzsa, Tarics János, Bugár Béla muita- szerü szereptudással lendítettek az előadás színvonalán. A kisebb szerepeket igen jól látták el Siposs Jenő, Gyurkovics Mihály és Korai Ferenc.

Ügy véljük, helyesebb lett volna, ha a Területi Színház premierjén, tehát az öt esztendőt ünneplő bemutatóin mindkét csoportból válogatták volna össze a valóban művészi értékű szereplőket.

A díszletek, különösen lady Milford budoárja és a kancellár szobája, mesteriek. Beránek Alajos a stílusos rendezésnek méltó keretet adott. Dicséret illeti a színpadi technikusok munkáját és a kosztümök kivitelezőit is,

MEGGYŐZŐDÉSÜNK, hogy a Schillar-dráma sikere újabb eredményeket hoz, s a színház tagjai nem ringatják magukat ábrándokba, amikor azt mondjuk, hogy mindegyikük, ki-ki a maga tehetségéhez mérten sikerrel vizsgázott.

— e ö r y —1