Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-11 / 7. szám

OLVASÓINK ÍRJAK ★ ★ ★ A Hradec Králové-i Februári Győzelem üzem dolgozói nem­sokára ünnepük üzemük elnevezésének 10. évfordulóját, vala­mint a Februári Győzelem 10. évfordulóját. A Februári győzelem X. évfordulójának tiszteletére Közeledik a Februári Győze­lem X. évfordulójának napja. Ünnepi dátum ez történelmünk­ben, mert ezzel a győzelemmel szilárdította meg a munkásosz­tály a hatalmát hazánkban. A fiatalok méltóan készültek fel a nagy évforduló megünneplé­sére. S hogyan lehetne legmél­tóbban ünnepelni ezt az ese­ményt? Ügy, hogy a termelés frontján érjünk el nagyobb eredményeket. Az alapszervezeteknél, vala­mint a járási CSISZ szerveze­teknél értékes kötelezettségvál­lalásokat tettek ebből az alkalomból. Igen komoly válla­lások történtek a töketerebesi járásban. A töketerebesi járás­ban élő fiatalok elhatározták, hogy 600 brigádórát dolgozik le a járás minden alapszervezete a szövetkezetekben a Februári Győzelem X. évfordulójának tiszteletére. A rétek és a lege­lők javításánál 20.000 brigádórát dolgoznak le járási méretben, amiáltal több száz hektárnyi legelőt javítanak meg. Tökete- rebesen pedig sportstadíont és kultúrházat építenek, ahol 10.000 órát dolgoznak le a töketerebesi fiatalok. A járás területén 400 új tagot szereznek a CSISZ-be. A kassai felsöípariskola tanu­lói a Februári Győzelem X. év­fordulója és a XI. pártkongresz- szus tiszteletére tett kötelezett­ségvállalásuk tartalmazza, hogy 1500 órát dolgoznak le különbö­ző munkahelyeken, de főleg a mezőgazdaságban. A Tatrasvit üzemben dolgozó fiatalok pedig 2500 brigádórát dolgoznak le a sportstadion épí­tésénél és a mezőgazdaságban. Esztrádmúsorokat rendeznek és 500 fiatalt részesítenek maga- sabbfoku kiképzésben az üzemi iskolázáson. Ezekkel a kötele­zettségvállalásokkal köszöntik a Tatrasvitben dolgozó fiatalok a Februári Győzelem X. évfor­dulóját. Nemcsak az üzemekben, ha­nem a falvakon is értékes köte­lezettségek látnak napvilágot, amely főleg a rétek és legelők megjavítására, valamint az ut­cák, utak rendbehozására és a fásításra irányul. A fiatalok és a hazánkban élő dolgozók mél­tóan ünnepük a X. évfordulót. ZENEKEDVELŐ FIATALOK Az Ipolysági magyar 11 éves iskola tanulói közül sokan ked­velik a zenét. Ez késztette arra a tanulókat, hogy zenekart ala­kítsanak, ami meg is történt és a zenekar már működik. Segít­ségünkre volt ebben a Csemadok helyi csoportja is, mert kezdet­ben nem egyszer kikölcsönöztük tőlük a hangszereket. Már több­ször is elszórakoztattunk ze­nénkkel az ipolysági szövetke­zet dolgozóit, valamint a viski, gyerki és pásztói szövetkezeti tagokat. Tánczenekarunk jelenleg hat tagú. Gyurász István, Blaskó László, Sági Ferenc, Kulcsár Béla, Darida Ernő és Pintér Lajos alkotják az együttest. kulcsár BÉLA Ipolyság AZ OLVASÖKÖRÖKRÖL Igen fontos, hogy minden is­kolában megalakítsuk az olvasó­köröket, mert így elősegítjük a CSISZ tagokat a Fucsík-jel- vény megszerzésére. Az olvasó­körökben a munka sokoldalú, ezért fel kell használni az eddig működött olvasókörök kiemel­kedőbb, értékesebb tapasztala­tait. Az olvasókör élére olyan vezetőt kell választani, aki már sokat olvasott és előadást is képes tartani valamelyik könyv tartalmáról. Az iskolai CSISZ szervezetnek azonban szintén sokat kell törődni az olvasókö­rökkel, mert ezáltal idejében el lehet távolítani azokat a hibá­kat, amelyek az olvasókör mű­ködését akadályozzák. MOLNÁR JÁNOS Boly JÓ SZAKEMBEREK LESZÜNK .Amikor eljöttünk Udvardra a sütőipari tanulóiskolába, be­vallom, hogy kissé szorongva kezdtük a tanévet. Az idős em­berektől hallottuk, hogy miként bántak régen az ipari tanulókkal és mi gondoltunk egyet-mást, amikor elkezdtük a tanulást. .Azonban később láttuk, nem így áll a dolog, semmitől sem kell félnünk, csak tanulni kell. Megalakítottuk mér iskolánk­ban a CSISZ szervezetet és ma már minden egyes tanuló tagja ennek. Közösen készülünk a Fucsík jelvény megszerzésére a nevelőnk vezetésével. A köny­vek tartalmát közösen megbe­széljük és vitaestet rendezünk az írójáról. Kötelezettséget vál­laltunk, hogy a tanév végére iskolánk minden tanulója meg­szerzi a Fucsík jelvényt. ígér­jük, hogy jól tanulunk és jő szakember válik majd belőlünk. N.AGY ISTVÁN DÚS Udvard SZAKKÖRÖKET ALAKÍTOT­TUNK Az ipolysági 11 éves középis­kola CSISZ szervezete Micsurin- kertet létesített. Erre megfele­lő földterületet a tanulók elke­rítették, felásták, rendbehozták. Fákat is ültettek már a biológiai órákon tanult módon és ezzel egy kis jártasságot szereztünk a kertészkedésben. Az iskolai CSISZ szervezet keretén belül több tánccsoport is működik, amelyek már nem egyszer jó eredménnyel szere­peltek a közönség előtt. Nemrég alakítottuk meg a fényképező- és az asztalos-kört. A délutáni órákban látogatjuk ezeket a szakköröket. A szakkörök után nagy az érdeklődés és lehetsé­ges, hogy még többet alakítunk majd. SZKL.ADANYI ISTVÁN Ipolyság A BÖSI CSISZ TAGOKRÖL Ha valaki az esti órákban jár Bősön, bizonyára szemébe tűnik a CSISZ helyiségéből kiáradó fény. Ez is bizonyítja azt, hogy a fiatalok közösen szórakoznak és alaposan kihasználják ezt a helyiséget. Az alapszervezet vezetősége elhatározta, hogy az idén a ta­valyinál r^oimbb eredményeket érnek el. Ezért kulturális téren lendületes kezdeményezéseket valósítanak meg. Színdarabot és táncokat tanulnak be. A táncot Rohamlanulás helyett tervszerű munkát Vajon helyes lenne-e, ha egy vállalat CSISZ szervezete meg­feledkezne a termelő munkáról, a termelési terv teljesítésének elősegítéséről ? Természetesen ez súlyos mulasztás lenne, hi­szen az üzemi CSISZ szerveze­tek és más tömegszervezetek legfontosabb feladata minden tevékenységével elősegíteni a termelés mennyiségi és minősé­gi színvonalának állandó emel­kedését. Iskolában ugyan nem gyártunk termékeket, de bátran mondhatjuk, hogy itt a „terme­lő munka“ a tanulás. S nemcsak az említett esetben, hanem saj­nos általában a főtekolai CSISZ szervezetek gyakran megfeled­keznek erről. Talán azért cselekszenek így, mert főiskoláinkon már nincs baj a tanulással, mert minden főiskolai hallgatónk tervszerűen és jól tanul? Távolról sem így fest a kép, hiszen a vizsgák alatt és különösen a vizsgák után láthatjuk legjobban, hogy főiskolásaink a tanulmányi mun­ka tekintetében is két nagy csoportra oszlanak. A hallgatók egyik része a félév elejétől tervszerűen készül a vizsgákra. Nemcsak azokat a tárgyakat tanulják, amelyekből szeminá­riumok vagy gyakorlatok van­nak, hanem azokat a tantárgya­kat is, amelyekből gyakorlat, vagy szeminárium nincs. Ezek­nek a főiskolásoknak nem okoz izgalmat egy-egy vizsga, nem szoktak vizsga előtt sem elájul­ni, sem sírni, sem „mestersége­sen“ megbetegedni, ök biztosak a dolgukban: tervszerűen tanul­tak évközben, tanulásra fordí­tották a vizsga előtti napokat és tudnak is, ezért nincs mitől félniök. Természetesen a vizs­gaeredményeiken is meglátszik a rendszeres munka hatása. A főiskolások másik csoport­ját azok a hallgatók alkotják — és sajnos elég sokan vannak — akik évközben naponként részt- vesznek egy-két óra elöadá.son, a nrp nagyobbik részét pedig valahogy mindig sikerül ..elüt­ni“. Szórakozási lehetőség is van bőven, az internátusbán is jó „néha“ viccelni, bolondozni, s ki tudná még mi mindenre kell a „drága“ idő, s a tanulásra már nem futja. Még a gyakorlatokra és szemináriumokra sem készül­nek, s ha tanáruk a tananyagból kérdez tőlük valamit hallgatnak mint a sír, ök csak a Slovanról, meg a legújabb filmekről tudnak beszélni. Könnyen felismerhetik a CSJBZ vezetők az ilyen hall­gatókat: a vizsgák közeledtével ezek a diákok feltűnően élénkek lesznek, mert számukra ekkor kezdődik a hajrá, a rohamtanu­lás időszaka. Közülük kerülnek ki azok, akiknek minden félév­ben van egy-két javítóvizsgá­juk, akik gyakran futkosnak kérvényekkel a dékáni hivata­lokba engedélyt kérni újabb és újabb vizsgahalasztásra, ök pa­naszkodnak minduntalan, hogy „kibírhatatlanul sok a tan­anyag“, és méltatlankodnak, hogy „szívtelen a vizsgáztató, mert mindenkit megbuktat“. S a megbuktatott „mindenki“ természetesen azonos velük, az idejüket elfecsérlő roham-tanu­lókkal, akik a vizsgák előtti napokban igyekeznek „behozni“ az egész évi, vagy félévi mu­lasztást és „megtanulni“ a tan­anyagot. A CSISZ szervezetnek állandóan foglalkozni kellene ezekkel a hallgatókkal, mert náluk a „tervszerűség“ csak annyiban nyilvánul meg, hogy szeptembertől decemberig nem tanulnak, december végétől feb­ruár elejéig — az első roham- tanulási időszakban — ,.felké­szülnek“ a félévi vizsgákra, februártól május végéig ismét egy „kis“ pihenő következik s aztán jön a második hajrá, az évvégi vizsgák. E hallgatók kö­zül sokan szeptemberben és október elején, majd februárban és március elején nem járnak az előadásokra — és a CSISZ- ben sem tudnak dolgozni —, mert készülni kell a „pótvizs- nákra“. Távolról sem akarjuk azt mondani, hogy főiskolásaink a tanulás mellett ne foglalkozza­nak sporttal, kulturális kérdé­sekkel és ne szórakozzanak. Sőt, mindenkor hangsúlyozzuk, hogy a CSISZ szervezet feladata, a fiatalok ilyen irányú igényeinek minél jobb kielégítéséről gon­doskodni, mert társadalmunk minden fiatal számára boldog, örömteli életet akar biztosítani. De minden, a tanuláson kívüli tevékenység is csak akkor cél­ravezető, ha elősegíti a legfon­tosabb kötelesség teljesítését: a jobb tanulmányi munkát. S ha nem foglalkozunk a rendszeres tanulás kérdésével, akkor a hallgatók jelentős része szinte megszokja a rohamtanulást. En­nek a következménye az is, hogy egyes fiatalok gyakran „kirúg­nak a hámból“, túlzásba viszik a szórakozást és nem becsülik meg kellőképpen azt a hatalmas segítséget — az ösztöndíjat — amelyet népünktől kapnak, és egyik-másik mulatóhelyről nem éppen főiskolai hallgatóhoz il­lően távoznak. Vannak ilyen hiányosságíác — mondják erre a CSISZ vezetők — de mit tehetünk? Sokat, te­het a CSISZ szervezet, csak meg kell kezdeni: a tervszerű tanu­lásra rá lehet szoktatni, nevelni a főiskolai hallgatókat. Ez rész­ben a pedagógusok feladata, és meg kell mondani ezen a téren is vannak hiányosságok, mert egynéhány pedagógus nem kö­veteli meg eléggé hallgatóitól a rendszeres munkát. De a pe­dagógus ilyenirányú munkája kevés lenne. A főiskolai CSISZ szervezetnek kutatni kell állan­dóan a tanulmányi munka javí­tását elősegítő módszereket. Miért lehet látni főiskoláinkon kevés olyan faliújságot, ame­lyen dicsérik a jókat, é>f pellen­gére állítják a rosszakat? A tervszerű tanulásra való nevelés terén jelentős feladat hárul a CSISZ munkacsoportokra, mert itt figyelemmel lehet kisérni minden tanuló munkáját, a gyengébbeknek segítséget lehet nyújtani, a jókat meg tudják dicsérni és a rosszakat felelős­ségre tudják vonni. A hanyag munkát végző diákok — ilyen esetekben — tartanak a CSISZ vezetőktől, de csakhamar rájön­nek arra, hogy ök a hibásak és kérik majd a CSISZ segítségét. Ilyen légkör természetesen ön­magától nem alakul ki, s főként úgy nem, hogy még a munka­tervünkben is megfeledkezünk a tanulmányi munkáról. A főiskolai CSISZ szervezet­nek számolni kell mindezzel, és tudatában kell lenni, hogy né­pünk nagy terveinek végrehaj­tásához jól képzett szak­emberekre van szükség. Jól képzett szakember viszont csak az lehet, aki a főiskolai tanul­mányi időt nem rohamtanulás­sal, és a vizsgákon való „átbuk- dácsolással“ igyekszik valahogy átevezni, hanem az, aki a tanul­mányi idő minden napját rend­szeres, tervszerű tanulásra for­dítja. ONÖDI JANOS Halász Imre, a színdarabot Simon Béla tanítók vezetésével tanulják a fiatalok. Az évzáró taggyűlés óta 14 új tagot sze­reztek és vállalták, hogy 25-en megszerzik a Fucsik-jelvényt. Az olvasókörök már meg is kezdték a munkát. Azt is vál­lalták a bösi CSISZ tagok, hogy a szövetkezetét az eddigieknél sokkal jobban segítik és külö­nösen a kertészetben, valamint a dohánytermesztésben nyújta­nak komoly segítséget. FEKETE ZOLTÁN mezőgazdasági mesteriskola Bős ViDÄMAN ÉLÜNK Amióta bevonultunk katoná­nak teljesen megszerettük a hadsereget. Vidáman telik itt ai idő, sokat sportolunk és kultúr- versenyeket is rendezünk. Ala­kulatunk CSISZ szervezete sok­szor szervez számunkra mozilá- togatá.sokat. kultúrfellépéseket és a legjobb színjátszó együt­test megjutalmazzuk. Már a környéken lévő falvakat is meg­látogattuk, ahol a szövetkezeti dolgozókat igen elszórakoztat­tuk. zenénkkel, színdarabjaink­kal. Parancsnokaink mindent elkö­vetnek. hogy kellemesen érezzük magunkat. Ez a karácsonyi ün­nepek alatt is megmutatkozott, amikor mindannyian ajándék- csomagot kaptunk és karácsony­fát állítottunk minden szobába. Én egy könyvcsomagot kaptam, aminek nagyon hasznát veszem, mert éppen legkedvesebb olvas­mányaimat tartalmazzák a köny­vek. KISS ISTVÁN katona A Moszkva —Kurszk - Donbasz villamosított vasútvonal egyik nagy áramkapcsoló termében automatikus kapcsolóberende-. zéseket ellenőrzi az ügyeletes technikus. Nem olyan lokete n önliiii ★ ★ ★ Állandóan A hanval fia­talokat szoríts egységbe tartja a CSISZ alap- szervezete és a Csemadok helyi csoportja. Ter­mészetes, hogy így a falu kulturális élete állan­dóan emelkedik. Szorgalmasan dolgoznak a hanvai fiatalok nemcsak a szövetkezetben, ha­nem kulturális téren is. Elnyer­ték a CSISZ és a Csemadok ván­dorzászlaját. A lányok tánccso­portja pedig dicsérő oklevelet kapott. Nagy érdeme van ebben Czókoly Istvánnak, a Csemadok helyi csoportja elnökének. Nem­rég mutatták be a Mennyasz- szony fátyla című színdarabot. Jól szerepeltek Molnár Ilonka. Országh Márta, Éles Marika Eke Jolán és .Asztalos Márton Kozsár Zoltán vezetésével ta nulták be a színdarabot. TÓTH ALBERT Hanva. Ha vasárnap délután Ipoly- nyékre érkezel nagyot nézhetsz és elcsodálkozol rajta, hogy mennyi fiatal jár-kel a faluban. És ha elmennél a korcsmába, a piszkos helyiségekben is sok fiatalt találnál. Ipolynyéken ma több mint 200 fiatal fiú és leány él. Sokan közülük tanulnak, vagy Szlová­kia különböző helyein dolgoznak és csak szombat estére jönnek haza. Legalább 80 fiatal fiú és leány dolgozik itthon. Kiváncsiak vagytok, hogy hogyan működik ott a CSISZ szervezet? Rájövünk, hogy á CSISZ tagok nem fizették ki a tagsági díja­kat, nem rendeznek kultúrelö- adásokat, senki se jár brigád­munkára és tagsági gyűlésre. A fiataloknak nem állt rendel­kezésükre olyan helyiség, amely­be öszzejöhettek volna. Ez volt a helyzet 1957-ben. Az új évben azonban új életet kezdtek. Az 1958-as január 2-a öíökké emlékezetes nap marad az ipolynyéki CSISZ szervezet életében. Az ipolynyéki fiúk és leányok nyilvános gyűlésre jöt­tek össze és elhatározták, hogy változtatnak a helyzeten. A gyűlésre több mint 40 fiú és leány jött el. Sokan azonban az ablak előtt álldogáltak, fecseg­tek és köhécseltek, Lehet, hogy az küldte őket, akinek érdeké­ben áll, hogy az ifjúsági szer­vezet ne működjön jól. A gyűlésre a járási vezetőség képviselői is ejöttek, megvitat­ták a CSISZ szervezet tevékeny­ségét, beszéltek a politikai ok­tatásról, a huligánokról és az ipolynyéki ifjúság időszerű prob­lémáiról. A helyi nemzeti bizottság tit­kára Ígéretet tett, hogy majd megfelelő helyiségről és rádió­ról gondoskodik. A fiatalok örömmel fogadták az ígéretet és elhatározták, hogy ezentúl új életet kezdenek. Színdarabot is elő akarnak adni, már ki is osz­tották a szerepeket, főleg a kul- túréletet akarják fellendíteni. Ezenkívül rendezni akarják a tagsági díjak fizetését és új tagokkal akarják kibővíteni so­raikat. Néhány javíthatatlan azt jó­solta, hogy a gyűlésről majd szétszélednek és a tervekből semmi sem lesz. A gyűlés után azonban már éppen az ellenke­zője következett be: hét új tag jelentkezett. A régi közmondás is azt piondja: az ördög nem olyan fekete, mint ahogy "festik. Az ipolynyéki fiatalok sem olyan rosszak, mint ahogy beszélnek róluk. FERIENCSiK J.

Next

/
Thumbnails
Contents